Nógrád. 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)
1969-09-03 / 203. szám
Líbiában a Forradalmi Parancsnoki Tanács ura a helyzetnek A király futárt menesztett — Washington tartózkodik a nyilatkozattól Király hű öregurak kudarca Az Egyesült Arab Köztársaság elismeri az új líbiai köz- társasági rendszert, a hétfőn hatalomra került Forradalmi Parancsnoki Tanácsot — jelentették be hivatalosan Kairóban. Irak után az EAK a második arab állam, amely hivatalosan elismerte a Líbiai Arab Köztársaságot. A hírt a Kairói Rádió adását megszakítva jelentette be. A Törökországban tartózkodó trónfosztott Idrisz király, aki előtt megpróbálták eltitkolni a történteket, végül mégis értesült az eseményekről és Omar el Selhit, magántanácsadóját és hivatalos szóvivőjét hétfőn éjjel Londonba menesztette. Selhi a Brazíliában, ahol hétfőn háromtagú katonai junta vette át az ország irányítását, nyugalom van. A beteg Costa e Silva elnök állapota a kiadott orvosi közlemény szerint folyamatosan javul, politikai körökben azonban nem számítanak arra, hogy a szélütött elnök a közeljövőben megjelenik a politikai színtéren. A katonai triumvirátus közleménye biztosította a brazíliai állampolgárokat, hogy nem óhajtják módosítani Costa e Silva elnök gazdasági és pénzügyi politikájának alapvető irányvonalát. A közlemény hangsúlyozza továbbá, hogy az ország külpolitikája sem változik és éppen ezért az új rendszernek nincs szüksége a. külföldi elismerésre. Hasonló értelemben nyilatmegbuktatott királynak Wilson angol miniszterelnökhöz intézett üzenetét viszi magával. Az üzenet tartalma nem ismeretes. A török hírügynökség jelentése szerint Idrisz hétfőn két ízben is telefonált Londonba. A hírügynökség úgy tudja, hogy Idrisz elhatározta, kedden Athénba utazik. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője — jelenti Washingtonból az AFP — kijelentette, hogy ami Líbiában történt, az az ország belügye, s a külügyminisztérium tartózkodik minden olyan nyilatkozattól, amelyet beavatkozásként lehetne értelmezni. Szavaiból egyidejűleg kitűnt, hogy az amerikai külügyminisztékozott Pinto külügyminiszter, aki hétfőn este részletesen tájékoztatta az ország új vezetőit a külügyminisztérium nemzetközi tevékenységéről. Pinto kijelentette: „a külföld elismerésére nincs szükség, mert a kormány nem változott”. Politikai körökben nem tartják valószínűnek, hogy a kongresszust, amelyet az elnök tavaly decemberben feloszlatott, összehívnák. A közeljövőben nem lehet számítani az alkotmányos rendszer helyre- állítására. A lapokat, a rádiót és a televíziót „illetékesek” felkérték, hogy a jelenlegi politikai helyzetről kommentárokat ne közöljenek és csupán a hivatalos közlemények ismertetésére korlátozzák politikai jellegű tevékenységüket. (MTI) rium állandó érintkezést tart fenn a tripoli amerikai nagy- követséggel. A szóvivő McLos- key szerint az eddigi információk alapján Washingtonban még nem tudják megítélni a líbiai helyzetet. Líbiában tízezer amerikai állampolgár él: katonai személyek, a kőolaj- társaságok polgári alkalmazottai, diplomaták és az úgynevezett békehadtest tagjai. Líbiában egyébként a jelek szerint nyugalom uralkodik, a Forradalmi Parancsnoki Tanács ura a helyzetnek, ellenőrzi az egész országot. Mivel Líbiával megszakadt az összeköttetés és a határokat is lezárták, kevés hír szivárog ki a külvilágba. A rádióállomások katonazenét sugároznak, s ezt megszakítva, időnként a prancsnoki tanács közleményeit olvassák be. Líbiából Tunéziába érkezett személyek szerint a hatalom- átvétele nem járt vérontással. (MTI) A saigoni amerikai főparancsnokság közlése szerint hétfő éjjel és kedd reggel a dél-vietnami felszabadító erők hét tüzérségi támadást intéztek amerikai és a délvietnami katonai berendezések ellen. A szóvivő ezt a számot „viszonylag alacsonynak” minősítette főleg az augusztus elején lezajlott harcok hevességéhez viszonyítva. A tüzérségi támadásokon kívül volt néhány szárazföldi csatározás is, amelyek közül a jelentés kettőt említ. Ke San völgyétől északra a szabadságharcosok amerikai tengerészgyalogosokkal csaptak össze, Saigontól északnyugatra, a kambodzsai határ közelében a csatározás egy légi úton szállított amerikai hadÜlést tartott a CSKP központi bizottsága Hétfőn Prágában ülést tartott a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának Elnöksége. A központi bizottsághoz érkezett jelentések és közlések alapján az elnökség megvitatta a jelenlegi politikai helyzetet, különös tekintettel az augusztusban történt fejleményekre. Augusztus 14-e és 27-e között a központi bizottság 3000 levelet, táviratot és határozatot kapott a területi és kerületi pártbizottságoktól, valamint az alapszervezetektől. Ezek egyértelmű támogatásukról biztosítják Gustáv Husákot és helyeslik a szocialistaellenes elemekkel szembeni energikus intézkedéseket. Az elnökség ezenkívül szervezeti és személyi kérdéseket vitatott meg, majd határozatot hozott arról, hogy a csehszlovák néphadsereg hetilapja, az Obrana Lidu ezután napilap lesz. osztály katonái és a felszabadító erők között zajlott le. A szóvivő az amerikai csapatok veszteségeiről nem közölt részleteket. A B—52-es amerikai óriásbombázók hét bevetésben támadták a hazafias erők feltételezett állásait. Kedd reggeli közlés szerint a dél-vietnami kormánycsapatok a Saigontól 130 kilométernyire északra fekvő Song Be tartományi székhely közelében súlyos harcot vívnak a szabadságharcosokkal. Az összecsapás vasárnap kezdődött és a közlés szerint még kedden is tartott. A dél-vietnami csapatok vesztesége eddig 10 halott és 35 sebesült volt. (MTI) A pillanatnyi görög helyzet jellemző vonása, hogy az ezredesek juntájának ellenzéke nemcsak balról egyértelmű, hanem a klasszikus, konzervatív jobboldal irányából is erősödik. Alig néhány hete, hogy Papadopulosz kormánya rendeleti úton megpróbálta elmozdítani az ország néhány főbíróját és ügyészét, amihez az alkotmány értelmében nem lett volna joga. Az ország legmagasabb rangú közjogi intézménye, az államtanács érvénytelennek nyilvánította a kormánynak ezt a döntését. Az államtarracsban ülő királyhű öregurak azt hitték, hogy látványos ellenállásukkal visszaparancsolhatják a palackba azt a szellemet, melynek kiengedésekor még dörzsölték kezeiket, gondolván, hogy ezredeseik csak a baloldallal számolnak le, de semmi esetre sem kezdik ki az ország történelmi intézményeit. Tévedtek. Az ezredesek csak a sapkarózsáikon tartották meg a koronát. Szentimentális érzések egy pillanatig sem gyengítették annak a 30—40 tisztnek az elszántságát, mely Görögország társadalmi rendszerének fenntartás sára szövetkezett, s nem a monarchista államforma megőrzésére. Akkor sem jöttek zavarba, amikor kultusz-, postaügyi, földművelésügyi és gazdasági csúcsminiszterük távozott a kabinetből. Hasonlóképpen nem okozott pánikot Pipinelisz külügyminiszter tartós távolmaradása hivatalától. Miközben a diplomácia gazdája Svájcban gyógykezelteti magát, az athéni sajtó szokatlanul „demokratikus” hangnemben bírálja őt. Aki tehát kiszáll a vonatból, legfeljebb éppúgy feketelistára kerül mint a baloldaliak és liberálisok, Papadopulosz azonban nem fog változtatni sem célkitűzésein, sem módszerein. Nem is kényszeríti őt erre senki. Az Egyesült Államok éppen most kért és kapott hozzájárulást új athéni naev- követének személyéhez. Washington kezdettől fogva Csak a sajtónak engedélyezte a junta bírálatát. A döntéseket hozó politikai körök azonban megelégedéssel sorolják Görögországot a „pacifikáit” térségek közé. Hiszen az ezredesek félmillió amerikai katona jelenléte nélkül szállítják a washingtoni kormánynak azt a nyugalmat, melyre Dél-Vietnamban hiába áhítoznak. A most leleplezett összeesküvés egyébként aligha jelentett komoly veszélyt a katonai juntára. Fasiszta re- zsimeket a konzervatív jobboldal sokszor és sokhelyütt segített már hatalomra, Arról azonban a történelem nem tud, hogy ugyanezek az urak később meg is döntöttek volna ilyen típusú rendszereket. Ha ugyanis a burzsoázia és a nemzetközi imperializmus egy-egy országban hatalma megóvását csak fasiszta módszerekkel látja biztosítottnak, akkor ez a szempont marad mindvégig döntő. A görög nép. a görög demokrácia romjai köré vont politikai szögesdrótot végsősoron éppen az teszi pillanatnyilag átszakíthatatlanná. hogy a junta minden külső segítséget megkap a NATO vezető hatalmaitól a belső terror fenntartásához. Az Athénból még brit és amerikai útleveleikkel is borzongva távozó polgári újságírók csakis ezért számolhatnak be olvasóiknak egy, a maga nemében szinte tökéletes rendőrállam rémtetteiről. Ha lapjaiknak akárcsak minimális befolyása is volna a kormányok döntéseire, az athéni juntát már rég elsöpörhette volna a történelem. Ennek hírét azonban belátható időn belül aligha vesszük. Egyelőre már az is eredménynek számít, ha a junta figyelmének egy részét a konzervatív jobboldal semlegesítésére kénytelen fordítani. Eközben legalább lélegzetvételnyi időhöz jut az igazi ellenzék, a meggyötört, megtizedelt baloldal. Görögország jövőjének letéteménvese. <H.) Akcióban a katonai triumvirátus Nem számítanak az alkotmányos rend helyreállítására Tüzérségi blokád, súlyos harcok Molnár Károlyt Korzikától Szent „Aki mindent tehet az végül azt gondolja, hogy szabad is mindent lennie.” (Napóleon) Energikus hadvezetéssel, néhány győzelemmel látszólag visszaállította tekintélyét a francia császár Spanyolországban. Csatákat nyert, hadseregeket szétvert, de igazán nem hódította meg az országot, nem törte meg a népet, nem tudta leigázni. Párizsból a császár riasztó jelentéseket kapott. Külügyminisztere közölte vele, hogy Ausztria lázasan készül egy újabb háborúra. Napóleon visszasietett Franciaországba, 1809 januárjában utazott haza és balsejtelmei valóra váltak, mert áprilisban Bécs hadat üzent. Károly főherceg 200 000 emberrel indul meg, a franciák ötvenezerrel gyengébb sereggel rendelkeznek, azonban ezt a számbeli hátrányt kiegyenlíti Napóleon szinte művészi hadvezetési képessége, öt nap alatt négyszer győzi le az ellenfelet, Regensburgnál meg is sebesül. de jóformán be sem kötözik, máris újra lován ül és parancsokat osztogat. Május tizenharmadikán másodszor is elfoglalja Bécset, ahonnan kiáltványt intéz a magyarokhoz, hogy fosszák meg a tróntól a Habsburgokat. legyenek függetlenek, szakadjanak el Ausztriától. A harc még nagyobb hévvel tombol tovább. Károly főherceg szeretné visszafoglalni az osztrák fővárost és a Duna nartián Aspern mellett megállt Napóleon át akart X. 1812. június 23. kelni a folyón, de a hídépítés a magas vízállás és az ellenség zavaró akciói miatt nehezen haladt előre. Hadseregének egy része végül is átjutott a túlsó partra, ekkor támadtak az osztrákok. A heves küzdelem közben a híd összedőlt és így Napóleon erősítést nem kaphatott. Többször megváltozott a helyzet, Aspern 36 órás öldöklés után az osztrákok kezébe került. A császár vereséget szenvedett. Ezt jelzi a veszteséglista is: 7300 francia halott maradt a csatatéren. 34 773 emberük megsebesült és 2300 katonájukat elfogta az ellenség. Az osztrákok vesztesége: 4286 halott, 16 314 sebesült és 2740 fogoly. Napóleon futárokat küldött a viszonylag közelben tartózkodó tábornokainak, hogy csapataikat erőltetett menetben vezessék hozzá. Így július elején már 170 000 ember fölött rendelkezett, tehát jóval nagyobb erőt állíthatott szembe Károly főherceg seregeivel, mint korábban As- pernnél. Július hatodikén Wagram mellett összecsaptak a francia és az osztrák hadosztályok. S amit ott Napóleon produkált, az külön tantárgy lehetne a katonai akadémiákon. Adolphe Thiers francia történetíró szerint a császár hadműveleteit „művészi szempontból” lehet megítélni. A Schönbrunnban megkötött béke szigorú feltételeket szabott Ausztriának, de az igazság az, hogy Bonaparte is örült, amikor elhallgattak a fegyverek, mert először került szembe olyan heves ellenállással, amely elgondolkoztatta. Ráadásul Bécsben merényletet akart elkövetni ellene egy fiatalember. Ez is arra figyelmeztette. egyre több azoknak a száma, akik mindent kockáztatva szembe szállnak vele. Ilyen jelnek tartotta a tiroliak harcát is, amelyet a vakmerő Andreas Hofer irányított. Amikor visszatér Párizsba, újabb diadalmenetet tarthat, de közben már újabb terveinek megvalósítására készül. Dinasztriát akar alapítani, feleségét, Jozefint változatlanul szereti, azonban a császárnak nem lehet magánélete. Gyerekük nincs, ezért elhatározza, hogy elválnak. Amikor ezt a császárné meghallja, elájul. Napóleon ezzel vigasztalja az asszonyt: — A politikában nincs szív, csak ész... Megegyeznek és elválnak, azonban Napóleon rendszeresen hosszú leveleket küldött Jozefinnek. Hamarosan lépéseket tett, hogy rangjához illő fejedelmi házasságot kössön. A pétervári francia nagykövet megkéri császára nevében I. Sándor cár 16 esztendős húgát, Anna Pav- lovnát. Amikor Párizsba érkezett a válasz, hogy a kiszemelt menyasszony férjhez adásával a családja még várni óhajt, még ugyanaznap megkérdeztette Napóleon az osztrák követet, hogy Ferenc császár hozzáadná-e a lányát, Mária Lujzát? Bécs igent mondott és a házasságot úgy kötik meg, hogy a férj és a feleség előzőleg' még csak nem is látták egymást. Sőt, Bonaparte nincs is ott az 1810. március tizenegyediki ünnepélyes aktuson, a Stephans dómban, ahol Bertier marsall képviseli őt. 1811. március húszadikán teljesül a császár kívánsága. Megszületik a trónörökös, aki már a bölcsőben megkapja a „Róma királya” címet. A császár egyre inkább a hatalom szédületében él, most már végképpen nem ismert semmiféle akadályt, korlátlan hatalmat akar. — Lehetetlen? Ez a szó hiányzik a szótáramból — mondta Napóleon. Emlékirataiban később környezetének ekkori viselkedéséről így ír Elba szigetén: „Csúszásuk, az arany és a kitüntetés utáni vágyuk a lábamhoz fektette őket. Tehettem-e csak egyetlen lépést is, hogy rájuk ne tapossak?” Képzeletét már Ázsia is foglalkoztatja, elsősorban Indiát szerette volna meghódítani. Élénk diplomáciai tevékenységet fejtett ki, követeket küldött Perzsiába. Szíriába és Egyiptomba, hogy felderítsék egy későbbi nagy expedíció lehetőségeit. Előbb azonban Oroszországot szándékozott legyőzni. Az előkészületek minden előzőt túlszárnyaltak. 685 000 embert és 1200 ágyút vont össze birodalma minden részéből. Voltak Franciaországban olyan politikusok és katonák, akik óvták a császárt a nagy orosz- országi vállalkozás veszélyeitől, ő azonban megingathatatlan maradt: — Ha ott győztes leszek, akkor a világ ura vagyok.. . 1812. június huszonharma- dikán, az éjszakai órákban elindította élete legnagyobb hadjáratát. Ellenállás nincs. Időnként megjelentek, majd eltűntek az orosz csapatok, elkerülték az ütközetet és így Napóleon előzetes számításait felborították. (Folytatjuk) 2 NÖGRÁD — 1969. szeptember 3., szerda Tanácskozik az arab „csúcs99 Jasszer maradt a felszabadítást szervezet elnöke Hétfőn este Kairóban megnyílt négy arab ország — az EAK, Jordánia, Szíria, Irak — vezetőinek csúcsértekezlete. Nasszer egyiptomi elnök megnyitó beszédében hangoztatta, hogy az arab országoknak minden erőforrásukat mozgósítani kell az Izrael ellen vívott harcban. Az elnök reményét fejezte ki, hogy a négyhatalmi tárgyalások határkövet jelentenek majd ebben a küzdelemben. „A megbeszélések részét képezik egy nagyobb, összefüggő tervnek, amelyben az arab nemzetek minden személyi, gazdasági, katonai és ideológiai tartalékukat mozgósítják” — jelentette ki. Riad egyiptomi külügyminiszter később elmondotta, bogy a csúcskonferencia három másik résztvevője egyetértett a Nasszer elnök által elmondottakkal. A UPI jelentése szerint kairói diplomáciai megfigyelők azt a nézetet vallják, hogy a csúcs- értekezlet az első lépés az Izrael-ellenes arab gazdasági és katonai egység útján. Mint ismeretes, a csúcskonferenciával egyidejűleg Kairóban ülésezik az arab országokban élő palesztinai menekültek 150 tagú parlamentje. a Palesztinai Nemzeti Tanács. A- hétfő esti ülésen a küldöttek egyhangú döntéssel ismét Jasszer Ara- fatot választották a Palesztinai Felszabad ítási Szervezet elnökévé. (MTI) Német küldöttség Varsóban Varsói meghívásra háromnapos lengyelországi látogatáson tartózkodott a Demokratikus Haladás Akció Frontja (ADF), a Német Kommunista Párt és a Német Békeunió küldöttsége. A látogatás befejeztével Henrich Werner, az ADF titkára és Hermann Gautier, az NKP elnökségi tagja sajtóértekezletet tartott, s megállapította, a Varsóban folytatott megbeszélések meggyőzték a küldöttség tagjait arról, hogy lehetőség van az NSZK és Lengyelország gazdasági, kulturális és tudományos kapcsolatainak fejlesztésére. (MTI) Az afrikai külügyminiszterek tanácskozása Az afrikai egységszervezethez tartozó országok külügyminiszterei kedden folytatták a vitát az afrikai felszabadítá- si mozgalmak tevékenységéről. A keddi ülés napirendjén a többi között az Angola felszabadításáért küzdő nemzeti frontnak nyújtott támogatás szerepelt. Felszólalt az ülésen Mohamed Fajek egyiptomi küldött is, aki hangsúlyozta, hogy a közel-keleti válság semmiképpen sem vonja el a kairói kormány figyelmét az afrikai nemzeti felszabadítási mozgalmak támogatásáról. j
