Nógrád. 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)

1969-09-13 / 212. szám

Hogy érzik magukat?

— A betanulási idő alatt is osztályos alapanyagból termeltünk — kezdi a beszélgetést Szabó Istvánná csoport- vezető, a Budapesti Harisnyagyár nagybátonyj telepén. — Elég szépen haladunk, bár az első napokban féltünk, hisz’ új dologról van szó. Tegnap 330 fehér harisnyanadrágot készítettünk, amelyet majd Budapesten festenek. Az eltelt rövid idő alatt egy-egy gépen többen dolgoztak hogy megtudjuk, ki mire képes, kinek milyen ügyes, könnyű a keze — folytatta a csoportvezető

És miként vélekednek az asszonyok, mi foglalkoztatja őket?

Huszti Andrásné így kezdi:

— Ilyen gépeket még filmen sem láttam, így hát egy kicsit idegenkedtem tőlük. Egyébként két éve dolgosom a textilszakmában. Azelőtt 17 évig az építőiparban kerestem meg a kenyeremet. Az évek során elnehezedett a kezem is és hozzászokott a férfias munkához. Először az összevarró gépen dolgoztam, de vastag ujjaim miatt nem feleltem meg azon a reszorton. Utána kerültem jelenlegi helyemre. Itt jól érzem magam. Nem nehéz a munka, de nagyon oda kell figyelni. Mi foglalkoztat a legjobban? A kereset. A tanulóidőre az előző havi átlagkeresetünket kapjuk. Az nekem nem volt rossz, elérte az 1500 forintot. Ha új beosztásomban is ennyit meg tudok keresni, biztos nem panaszkodom.

Tőle Szilágyi Györgyné veszi át a szót:

— Az első idegenkedés után én is belejöttem a munkába. Most már. szeretem, mert tudom, hogy mit, miért teszek, s ha nem az előírásoknak megfelelően cselekszem, mi lesz a következménye. — Határozottan mondja: — ez a munka könnyebb mint a ruhavarrás. A ruhakészítésnél több munkafolyamatot kellett ismerni, itt meg egész nap egy munkafolyamatot csinálok; villanygéppel felszabom a harisnyát, vagyis elégetem az anyagot. A varrodában igen kényesek voltak a minőségre, szigorúak voltak az előírások. Igaz, itt is oda kell figyelni a munkára, de azért ez mégis más. Legfontosabb, hogy a villanygép ne szaladjon bele a harisnyába...

Jánosi Ferencné is szót kért:

— A textileseknél is újoncnak számítottam, mivel másfél hónapot dolgoztam a varrodában. Ezért régi munkahelyemről sokat mondani nem ‘udok. A jelenlegiről i' csak annyit, ez a munka jóval könnyebb mint az előző volt. Mivel én ezt szokom majd meg, ez lesz számomra a legmegfelelőbb. Ha lehet, szeretnék megmaradni jelenlegi beosztásomban.

Szőke Lajosné öt évet töltött el a varrógépek mellett. Üj beosztásában is jól érzi magát, ami nyugtalanítja: új beosztásában is megtalálja-e a számítását?

A bonyolult összevarrógépet egy pillanatra leállítja Gulyás Györgyné, majd ezt mondja:

— Szabadságomat töltöttem, amikor az új üzem ünnepélyes beindítása megtörtént. Az első munkanap az összevarrógéphez kerültem, azóta is itt vagyok. A gép jó, lehet vele dolgozni. Arra kell ügyelni, hogy a szálak ne csússzanak félre, mert akkor ferde lesz. Kijavításához pedig egy új betétrészt kell kérni a szalagvezetőtől. Nem, nem, erre még nem került sor, remélem, a jövőben

Szálkátlan

ponty

A pontyot a legválogató- sabb ínyencek is a legfinomabb halcsemegék közé sorolják, de értékéből sokat levon, hogy elfogyaszásakor bajlódni kell a szálkákkal. Ezen kíván most segíteni a Max Planck Intézet egyik munkatársa. Elképzelése az, hogy a ponty legfontosabb szálkavázának meghagyása mellett kiküszöböli a sok izomközti apró szálkát. „Az ilyesmi természetesen nem megy máról-holnapra — jegyzi meg a kutató. — A pontynak mintegy 100 izomközti szálkája van. Röntgen- felvételek segítségével sikerült olyan egyedeket kiválogatnunk, amelyek testében csak 70 izomközti szálka található”. A még kevesebb szálkájú ponty kitenyésztése tehát a megfelelő keresztezések útján történhet.

sem vétek hibát. Mivel ez jórészt rajtam múlik, igyekezni fogok.

Kecskés Jánosáéval és társaival reggelizés közben beszélgettem. Kecskésné azt mondja:

— A varrógépnél kezdtem, most meg a javítóknál dolgozom. Szeretném tudni végleges helyemet.

— Hol szeretne dolgozni?

— A vágógépen.

Sulyok Lászlóné szerint szemrontó ez a munka.

— Az előző is ez volt — mondják egyszerre többen is.

— Lehet, 'hogy csak szokatlan? — kérdi önmagától.

— Ha majd belejövünk, nem lesz olyan kellemetlen — veszi vissza a szót Kecskés Jánosné, majd így folytatja: — Én mindent megtanulok, mert tudom, hogy annak én csak hasznát vehetem. — Egy pillanatig hallgat, majd hozzáfűzi. — Igen sokat köszönhetünk a munkamódszer-átadóknak, akik igen türelmesek és kedvesek voltak, minden kérdésünkre válaszoltak, mindent megmutattak.

— Megtalálják-e számításukat? Lesz-e annyi pénz mint a varrodában? Mennyit kell érte dolgozni? — záporoztak egymás után a kérdések.

— És mit válaszoltak a vezetők? — kérdeztem.

— Nyugodjanak meg, asszonyok, mindenki megtalálja a számítását. Aki szorgalmasabb, ügyesebb, akinek könnyebb a keze az többet, aki nem igyekszik, az kevesebbet fog keresni. Annyi meglesz, mint az előző vállalatnál volt, persze meg kell dolgozni érte — mondta Gyökér elvtárs, meg Papp Jenő osztályvezető, —, emlékeznek az asszonyok.

Aggódásuk, várakozásuk érthető. Korábban a Nógrád megyei Textilipari Vállalatnál, az évek gyakorlata során többé kevésbé ki tudják számítani, mennyi lesz majd a havi keresetük. Ehhez igazították igényeiket, bevásárlásaikat, terveiket. S hogy ki, hogyan találta meg számítását, miként vélekedik a kereseti lehetőségekről, majd legközelebbi írásunkban számolunk be.

V. K.

Négy évtized a

1

— Pista bácsi, szóljon már maga is néhány szót mint ünnepelt.

— Szóljak? De mit tudnék én mondani ilyenkor? Arról beszéljek milyen vol az életem, vagy ez a negyven év a munkában? Minek erről beszélni? Volna aki nem hinné, túlzásnak tartaná. Nincs nekem arra szükségem — így hárította °l a szót Edőcs István nemrégen, amikor a negyvenéves jubileumra összeültek.

*

Az üzem kívül van a gyárkapun, az út másik oldalán. Bányai biztosító eszközöket, acél süveggerendákat gyártanak ott. Sokat változott már a gyártás technológiája, mióta elkezdték. Valóban szalagszerű a gyártás és ha Ózd- ról szabványos anyagot kapnak, nincs is reklemáció. Előfordult, hogy nem felelt meg a szabványnak az alapanyag. Volt is gondjuk azután bőven. Itt dolgozik Edőcs István, a lakatosok brigádvezetője. Haja fehér és azok közé tartozik, akik ha gazdacserével is, de egy üzemnél dolgozták le a négy évtizedet.|

*

— Most jöttem meg Párádról a szanatóriumból. Van egy kis gyomorfekélyem. Mehr negyedszer voltam ott vele. Jó volt. A fürdők, a kúra és általában a kezelés mindig jót tett, most is. A csigolyák sincsenek egészen rendben. A baj ott kezdődik, mikor már „zörög" és az ember hallja, ha lép. Fulladok is, mert a

vassal

szívem se a régi. Húsz évig aktív labdarúgó voltam, hát azt okolom érte. Azt nem, hogy gyerekkoromban a hóban mezítláb is mentem haza iskolából, persze nem passzióból, hanem kényszerből. Akkor olyan volt az élet. Anyám hat kenyeret sütött, mert hal gyerek volt, meg négy felnőtt a családban. Ügy végeztem el a négy polgárit tandíj- mentesen, meg kölcsönköny- vekből. A munkát tulajdonképpen 12 éves koromban kezdtem, 1928-ban. Persze akkor nem állandósként. A jogfolytonosságom 1929-től van meg és most vagyok 54 éves. Hordtam postát, szedtem teniszlabdát és jóformán hét évet ledolgoztam a baglyasi műhelynél, mire felvettek kovácsinasnak. Rúgtam a labdát, hát így volt.

Sok ember elment már mellőlem és én is érzem, hogy nem vagyok a régi. A vas is eszi ám az embert ennyi idő alatt. — mondja Edőcs István. Én pedig azon gondolkodom, hol lehet már az a vas, amit először fogott kézbe a műhelynél. A rozsda rég elpusztította! Csodálatos dolog, hogy az ember erősebb a vasnál is. ■k

Legutóbb, amikor a magyar bányagépgyártás fennállásának

Tv

képcső

nélkül

A tv-készülékek tökélete- sitésere való törekvések során a Cambridge-i egyetemen olyan készüléket alkottak, amely kiküszöböli a ma használatos katódfénycsöveket. Az új készülék alakja és súlya olyan, hogy a falra akasztható, akár egy festmény. Két éve foglalkoznak az újszerű tv- vevővel. Mostanában készült el az első kísérleti példány, amely alkalmas lesz a sorozat- gyártásra. Végleges elkészülte még két évet vesz igénybe. A készülék súlya alig fél kiló és fekete-fehér, illetve színes képek közvetítéséne is alkalmas. Az újfajta készülék — tömeggyártása után — állítólag jelentékenyen olcsóbb lesz, mint a ma használatos készülékek.

Kontraszt

(Koppány Gy. felvétele)

Bemutatjuk a MEZŐBER-t

fi korszerű

mezőgazdaságot építik

A MEZOBER (Mezőgazdasági Beruházási Vállalat) országos cég, amelyet azért hívtak életre 1966-ban, hogy előkészítse és elkészítse a mezőgazdaság jelentősebb beruházásait. A IX. pártkongresz- szust követően a mezőgazdaságban bekövetkezett változások hatására, az új gazdasági mechanizmus küszöbén azonban a mezőgazdasági üzemek kérésére minden megyében kirendeltsége alakult a vállalatnak. A termelőszövetkezetek, állami gazdaságok vezetői gyorsan feismerték az új szervezetben rejlő nagy lehetőségeket, amit bizonyít, hogy 1967-ben a termelőszövetkezeti beruházások 41,4 százalékát, az állami gazdaságokban pedig 78,1 százalékát már a MEZÖBER bonyolította le. Egy évvel később, 1968- ban pedig országosan csaknem ötmilliárd forint értékű megbízást kapott a vauaiat.

sei is segítik a beruházókat. S itt tegyük hozzá, hogy igen méltányos díjazásért, hiszen a tervezésért az állami díjszámításnak csak a nyolcvan százalékát lebonyolításért pedig az építési érték egyetlen százalékát számítjuk fel. Egy-egy nagyobb beruházásnál ez a megtakarítás százezreket jelent a gazdaságoknak. Az előA tehénistálló a favorit

Az új beruházási vállalat szerepének növekedését igazolják az 1967. január elsején alakult megyei kirendeltség termelési adatai is. Amíg a megalakulás évében a megye mezőgazdasági beruházásainak csupán 60 százalékát, tavaly már 94 százalékát bonyolította le a kirendeltség. Az idén pedig nincs olyan tsz vagy állami gazdaság, amellyel ne állnának üzleti kapcsolatban.

— A kilencedik pártkongresszus gazdaságpolitikai célkitűzéseinek segítése, a megyei mezőgazdasági építésberuházás terveinek érvényre juttatása a legfőbb feladatunk — válaszolta Váll Ferenc, a

50 éves jubileumát ünnepelték, Edőcs István Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki. Az újságból értesült róla, mert gyógykezelés alatt állt és személyesen nem tudott ott lenni az ünnepségen. Most, hogy hazaért, sokan állítják meg jókívánsággal egy-egy kézszorításra. A megbecsülés jele ez, ami az Idős munkásnak szól, a négyévtizedes szolgálatért. Szól a társadalmi munkásnak is, Edőcs István a megalakulástól kezdve munkásőr és technikus fiából is azt nevelt, öt választották 1962-ben a társadalmi bíróság elnökévé és ezt a tisztet azóta is betölti. Döntéseik ellen még egyszer sem volt kifogás. A 13 tagú brigád irányítása sepi gondtalan, felelős értük,' a munkájukért és a feltételek megteremtéséért. Hosszabb ideig beteg volt, az orvosok még azt tanácsolták, menjen kórházba, gyógyittassa meg a szivét, a fülét.

— Dolgozni szeretnék, mert valamikor nem ismertem az orvost. Most is akkor érzem jól magam, ha nem kell rendelőbe menni — vélekedik. Nyugdíj — a négy évtized után és a bajokat számítva — már jöhetne. Mentek már el kevesebb bajjal is, de neki eszébe sem jut. Majd később, ha muszáj lesz, akkor folyamodik érte. Addig pedig itt a bányagépgyárban a vasak és a munkatársak

kirendeltség igazgatója, amikor érdeklődtünk.

Sok egyéb mellett legfontosabb a megye mezőgazdaságában a szarvasmarhaprogram érdekében szükséges épületek, istállók elkészítése. A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére fordított beruházási ösz- szeg tavaly is és az idén is a teljes beruházási értéknek csaknem a fele. Tehát nem mindegy, milyen épületek készülnek. A kirendeltség szakemberei ismerik a legmodernebb épületeket, a legkorszerűbb technológiákat, így nem okoz gondot, ha javasolni kell valamelyik gazdaságnak. Eredményesen alkalmazzák a ta- pasztalatcserés módszert is, amikor az építtetőkkel közösen tekintenek meg egy-egy gazdasági épületet abban a szövetkezetben, vagy állami , gazdaságban, ahol azt már alkalmazzák. De természetesen nemcsak a szarvasmarha-te- nyésztésbeni, hanem az állat- tenyésztés egyéb ágaiban és a növénytermesztésben alkalmazott és alkalmazható épületek és technikai berendezéseknek is jó ismerői.

A MEZÖBER-kirendeltség arra törekszik, hogy a lehető legkorszerűbb megoldásokat valósítsák meg a termelőszövetkezetek. A szarvasmarhaprogram kerekén belül mind nagyobb teret kapnak a komplex tehenészeti telepek, amelyekből csaknem harminc épül a megyében. Ezen belül is az úgynevezett tömbös-építkezés került előtérbe. Ugyanígy a sertéstenyésztésben, vagy a baromfitenyésztésben is.

Jó kapcsolat a TÖV ALL-okkal

A kirendeltség tavaly 105 millió forint értékű beruházási bonyolított le, az idén már 180 millió forint értékű igény jelentkezett. Ebből az összegből valamivel több mint 160 millió forint értékű beruházást a termelőszövetkezetek rendeltek. A kirendeltség szakembereinek felmérése szerint ebből az összegből 130 millió forintnak kellene megvalósulnia. A tervezésen, műszaki előkészítésen nem múlik az eredmény. A kirendeltség mérnökei, technikusai tervezéssel és műszaki előkészítésretervezésekben való részvétel és a szaktanácsadás pedig ingyenes a MEZÖBER-nél.

A gyakorlat bebizonyította, hogy milyen nagy szükség van a MEZÖBER tevékenységére, mert a beruházások lendülete felgyorsult az utóbbi két évben. Nagy szerepet játszott ebben a kivitelezési oldal megerősítése, a TÖVÁLL-ok létrehozása. A Termelőszövetkezeti önálló Építési Vállalkozások biztos segítőtársai a MEZÖBER-nek — hiszen köz- remuködésével alakultak és erősödtek meg — és megbízható partnerei a beruházó gazdaságoknak. Hasonlóan a tavalyi évhez, az idén sem lehet különösebb gond annak az 55 millió forintnak a sorsa amelyet a TÖVÁLL-ok valósítanak meg. Hiszen az első félévben a’ szerződött munkának 43 százalékát teljesítették ezek a vállalatok. A termelőszövetkezetek házi építőbrigádjai azonban — amelyekre több mint 70 millió forint értékű munka hárul — jelentősen lemaradtak. Ezért határoztak úgy a kirendeltség szakemberei, hogy segítenek a brigádoknak. Több helyen egészen a művezetésig terjed ez a támogatás, míg másutt a szakipari tevékenységet segítik vagy átvették a technológiai berendezések szerelését.

Hatékonyabb

munkálkodás

A megalakulás után két évvel új, az igényeknek megfelelő székházba költözött a MEZÖBER kirendeltsége. Az új körülmények között — amelyről azt mondják, hogy kötelezi őket a jobb munkára — hatékonyabban dolgozhat a negyven tagú mérnöki, technikusi, ügyintézői gárda. Ezt annál is könnyebb lesz megvalósítani^ mivel állandó és jó kapcsolat az üzemekkel, s az itt dolgozók többségét az átszervezés óta ismerik a termelőszövetkezetekben. Remélni lehet tehát, hogy a megye mezőgazdaságának, a gazdaságokban folyó beruházásoknak még korszerűbb műszaki bázisa lesz a kirendeltség. Olyan szervezet, amely az üzemi igényeknek megfelelően, a korszerűség szellemében valósítja meg az elképzeléseket.

P. A.

között érzi jól magát. I -----------------—--------------B. J, I NÓGRÁD — 1969. szeptember 13,. szombat 3