Nógrád. 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)

1969-09-11 / 210. szám

Megyei hexdetnényezéa ..Lenin útján” Az új tanévvel együtt a megyei középfokú tanintézetek KISZ-szervezeteinek vezetősé­ge és tagsága mindenütt el­kezdi az 1969/70-es tanévre szóló KISZ-akcióprogramok összeállítását. Ezekben a na­pokban a nógrádi középisko­lák többségében „háM” veze­tőképző tanfolyamokon vesz­nek részt az ifjúsági vezetők. A tanfolyamokon már sok szó esik az akcióprogramokról, amelyek közül külön is emlí­tésre méltó az a megyei kez­deményezés, amely szerint jövő év áprilisában — a Le­nin-centenárium jegyében — mindenütt megrendezik a „Lenin útján” szemináriumot. A szemináriumon a középis­kolai KISZ-vesetők, a Kom- szomol III. Kongresszusán el­hangzott Lenln-beszéd aktuá­lis tanulságait vitatják meg. A tanácskozást mindenütt ala­pos felkészülés előzi meg: az alapszervezetek taggyűléseken, politikai foglalkozásokon elemzik Lenin elvtárs beszé­dét, összegezik a felmerült gondolatokat, és felhasználják a foglalkozások tapasztalata­it. Ősz a kirakatban IJordók, hordók, festettek és valódiak, borospalackok, jóféle itókák és szőlöfürtök. Ilyen lesz a kirakatsor a Pécskő Vz- letház első emeletén, a lépcső- feljdrattal szemben. Az ősz előhírnökeként, a szüretek és a borászati bemutatók hangu­latát idézik a jól összeváloga­tott, Ízlésesen elhelyezett áruk, a művészien elrendezett de­korációk, amelyeket százak tekintenek majd meg az el­következő hetekben kedvet kapva a vásárláshoz. Korotnai Endre kirakatrendező és mun katársai kezemunkáját dicsérő kirakatok a hét végére készül­nek el. Mai műsor KOSSUTH RADIO: 8.00: Hírek, időjárás. — 8.20: Katonadalok, csárdások. — 8.40: Miről ir a Tár­sadalmi Szemle legújabb száma? — 8.80: Ofienbacb: Hoíímann me­séi. — U.S8: Berki László népi ze­nekara játszik, a Bőripari Szak- szervezet központi énekkara éne­kel. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.30: Melódiákoktól. — 13.40: Néphadse­regünk egyik alakulatánál. Riport- műsor. — 14.00: Kóruspódium. — 14.11: Népdalok. — 14.30: Üj Eter- na-lemezeinkből. — 15.00: Hírek. 13.10: Csak öregeknek. — 18.00: A világgazdaság hírei. — 16.05: Ilos- lalvy Róbert énekel. — 16.28: A bolgár kultúra hete. Jordan Ra- dicskov szatírái. — 18.58: Hallga­tóink figyelmébe! — 17.05: Titkos háború. — 17.85: Lemezmúzeum. — 18.05: Nyitott stúdió. — 18,30: Operacsillagok — operaslágerek. — 19.00: Esü krónika. — 19.25: Nóta­csokor. — 20.01: Grlsa őrmester. — 21.01: Szólistaparádé. — 21.39: Lát­tuk, hallottuk. — 22.20: Romanti­kus muzsika. — 23.20: Részletek Kacsoh Pongrácz daljátékéiból. Közben: 24.00—0,10: Hírek, időjá­rás. PETŐFI RADIO: 8.05: Zenekari muzsika. — 8.45: Külpolitikai fi­gyelő. — 9.00: Könnyűzenei Hír­adó. — 9.30: Az élő népdal. — 9.49: stúdium. —- 10.00: A zene hullámhosszán. — 11.50: Magánvé­lemény közügyekben. — 12.00: Pa­tience. — 12.30: Liszt-zongoramü- vek. — 18.05: Győri stúdiónk je­lentkezik. — 13.20: Mozart: D-dúr szimfónia. — 13.45: Időjárás- és vízállásjelentés. — 14.00—18.00: Ifjúsági randevú kettőtől, haUg... — 18.10: Szabó Ferenc—Komjáth Alauár: Lenin meghalt — kantá­ta. — 18.18: Parasztok. — 19.04: Tanczene. — 19.25: Jó estét, gye­rekek) — 19.30: Hungária Kupa vízilabdatorna. — 20.00—20.20: Es­ti krónika, II, — 20.25: Űj köny­vek. — 20.28: A bolgár kultúra he­te. A Bolgár Rádió és Televízió szimfonikus zenekarának hang­versenye Szófiából. — 20.59—21.14: A selyem útja. — 22.00: A Nash­ville Gamblers énekegyüttes mű­sorából. — 22.20: Ami ázsiai úti­jegyzeteimből kimaradt... — 22.40: Rácz Vilmos népi zenekara ját­szik, 23.10: Pickwick. — 23.20: Ar­túr Rubinstein Chopin-müveket zongorázik. — 24.00—0.10: Hírek, időjárás. TELEVÍZIÓ: 8.10—8.30: Iskola- tévé. Földrajz. — 17.58: Műsoris­mertetés. — 18,00: Hírek. — 18.05: Mindenki közlekedik... — 18.45: Reklámmüsor, — 18.55: Esti me­se. — 19.l0i írók, könyvek, kriti­kusok. — 19.30: Zenei figyelő. — 20.00: Tv-híradó. — 20.20: Nagy kavarodás. Magyarul beszéld olasz film. — 21.55: Vendégünk volt... Abu el Nur-rai, az Arab Szocia­lista Unió Legfelső Végrehajtó Bi­zottságának tagjával beszélget munkatársunk, Chrudinák Alajos. — 22.10: Tv-híradó — 2. kiadás. BESZTERCEBÁNYA: 17.35: Ifjú szemmel. — 18.30: Vásári ötletek. — 19.00 és 22,10: Tv-hlradó. — 20.15: Dalok. — 20.25: Minőség­olimpia. — 21.35: Dzsesszpódium. Fordította SÁRKÖZI GYULA RipOTtrC^GH'/ 20. — Nyikoláj — mutatkoztam be, s belenéztem a sze­mébe, amelyben felnőttes komolyság csillogott és szokat­lan lelkierőt sugárzott. Hát igen, egy Iskolai tanulónak nincs ilyen tekintete. Látnivaló, hogy ennek a kislánynál! kijutott a bajból épp elég. így Ismerkedtem meg Valentyina Kosztantyinovna Dovgerrel, rovnói illegális harcostársunkkal, Nyikoláj Kuznyecov hű segítőtársával és jó pajtásával. Lukln sokáig magyarázgatta, mit kell tennem Válja elhelyezése érdekében. — Arról van szó — mondta, —, hogy funkciója rend­kívül elüt a tietekétől. Hivatalosan kell elhelyezkednie, és lehetőleg népi németként. Neve — Dovger — teljes mértékben alkalmas ehhez. De erről majd később. Egye­lőre mindkettőtöknek holnap reggel be kell jutnotok a városba. Nyikoláj, azért bíztuk rád Válját, mert oszta­gunkban te vagy a legszerencsésebb az ilyen dolgokban. S valóban, nem tudom miért, de mindig különös sze­rencsém volt, valahányszor Rovnóba vagy Zdolbunovba tátogattam. Igaz, egyszer meg hogy jártam. Negyvenkettő telén történt. Nyikoláj Sztrutyinszkij- )al sietve elindultunk Zdolbunovból Rovnóba, nem is sejtve, hogy a megszállók razziáznak a városban és ala­pos ellenőrzés nélkül senkit sem engednek be, se ki a varosból. Mindenkit, aki gyanús volt, bevittek a Gesta- póra személyazonosságának tisztázása végett, a fiatalokat pedig németországi munkára irányították. Kolja Sztrutylnszkij elsőnek vette észre a dolgot. Rovnó előtt megpillantott az országúton néhány fogatot, s náci katonákat körülöttük. Oldalba bökött engem — 76 — Hírek a nagybátonyi zeneiskolából A tizenkettedik tanévét kez­dő Nagybátonyi Állami Zene­iskolában is elkezdődött ezen a héten a tanítás. Mind az anyaiskolában, mind a fiók- intézményekben nagy érdek­lődés nyilvánult meg a múlt héten lezajlott felvételi vizs­gák iránt. Nagybótonyban 210, Kisterenyén 76, Pásztón 60, Mátranovákon közel 40 nö­vendék iratkozott be, A nö­vendékek oktatását tíz kineve­zett és három óradíjáltalányos tanár végzi. Érdemes felsorol­ni a zeneiskola vonzási kör­zetét is: Jobbágyi. Szurdok- püspöki, Pásztó, Sámsonháza, Lucfalva, Hasznos, Mátraszől- lős. Tar, Mátraverebély, Kis- terenye, Nemti, Mátramind- szent, Nédújfalu, Homoktere- nye, Mátranovék, Vizslás, Do- rogháza, Kányás, Rákóczi-bá- nyatelep zene iránt érdeklődő iskoláskorú gyermekei tanul­nak a központi és a fiókisko­lákban. Az itt folyó oktatás eredményességét bizonyítja az Is, hogy két-két növendéküket a miskolci és budapesti zene- művészeti szakközépiskolába, három növendékét a Honvéd Központi Zeneiskolába, kettőt tanárképző főiskolára, egyet pedig ének-zene tagozatú gimnáziumba vettek fel. A ze­neiskola három növendéke — Csáki Judit, Szűcs Ferenc és Szüts Kptalin — a nyáron ze­nei szaktáborban vett részt Felsőtárkányban, ahol együt­tesen másfél órás hangver­senyt adtak. Tanulni, tanulni, tanulni... A Pásztói Szerszám- és Ké­szülékgyár szocialista brigád­jai munkájukkal tevékenyen hozz.» járulnak a fiatal szak­munkások, az ipari tanulók képzéséhez, oktatásához és neveléséhez. Ennek eredmé­nyességét bizonyítja, hogy az ipari tanulók a szakmunkás- vizsgán Igen jól szerepeltek, 13 vizsgázó közül hat „jól megfelelt” eredménnyel sze­rezte meg a segédlevelet. A fiataloktól a felnőttkorosztá­lyok sem akarnak elmaradni. I A dolgozók közül tizenöten a csoportvezetői, tizenhármán a hegesztőtanfolyamot végez­ték el, s valamennyien sike­res vizsgát tettek. Idegkimerülés, neurózis A köztudat által megfogal­mazott „idegkimerülés” kife­jezés nem mindig fedi a va­lóságot. E betegség alatt nem­csak és legtöbbször nem is a kimerültségből, elfáradásból adódó betegséget értjük, sok­kal inkább az idegrendszer alkalmazkodó képességének kóros megváltozása felelős azokért a tünetekért, amit or­vosi kefejezéssel neurózisnak nevezünk. Gyakran korunk divatos betegségeként jellemzik, mi­vel egyre több embert érint és külső jeleiben nem látszik súlyosnak. Pedig nem divat, mert testi és lelki szenvedést okoz, néha a munkaképesség és a megszokott életvezetés időszakos beszűkülését jelen­ti. Meglehetősen sokféle és változatos panasszal, tünetek­kel járhat, lényegében tüne­teiben csaknem valamennyi szervi megbetegedést utánoz­hatja. Csupán a leggyakrab­ban előfordulók közül említ­ve: a fejfájás, szédülés, já- rásbizonytalanságok, az ide­ges eredetű szív- és gyomor- panaszok, a különböző zsib­badások, légzészavarok, szel­lemi koncentráció-nehezített- ség, hangulati ingadozás, al­vászavarok és az ezeket kí­sérő szorongás, félelmek mind a neurotikus betegek olyan panaszát jelentik, amelyek ál­tel veszélyeztetve érzik egész­ségüket, néha létüket is. Leg­többször a betegség lényegét nem is a kialakult panaszok, tünetek képezik, sokkal in- kábh azok érzelmi átélése, a beteg saját magára vonatkoz­tatott veszélyeztetettség érzé­sének a megélése. Ezek helyes felismerése, gyógyítása — a többi betegséghez hasonlóan — orvosi feladatot képez. Az orvostudománynak, or­vosi gyakorlatnak egyre foko­zódó betegségmegelőző tevé­kenysége e megbetegedésre is kiterjed, mivel könnyebb a bajt megelőzni, mint gyógyí-' tani Az eredményes megelő­zés feltételezi a betegség ki­alakulásáért felelős okok is­meretét. Jelen esetben ezekét az okokat elsősorban életünk­ben, környezetünkben és a benne élő ember alkalmaz­kodó képességének kölcsönha­tásában kell keresnünk. Korunkban a szellemi és anyagi kultúra fejlődése ha­talmas méreteket ölt. Ennek eredményeképpen az emberek közti kapcsolatok számukban megsokszorozódtak, minősé­gükben differenciáltabbakká, szövevényesebbé váltak. A mindennapi életünkben egyik óráról a másikra lépünk kap­csolatban munkánk, szórako­zásunk során embertársaink­kal. így pillanatnyi függőségi viszonyok alakulnak ki úgy, hogy e kapcsolatokban egy­más jóindulatára, kulturáltsá­gára, segíteni akarására va­gyunk utalva. A ma emberének világképe naponta fejlődik, gazdagabbá válik. A közlekedés fejlődése, a telefon, a rádió, a tv, a film, a napi sajtó az egyén körüli védőburkot feloldja és az em­bereknek nagy tömegű hír­anyagot kell feldolgoznia. Ez a gyors tájékozódás és gyako­ri érintkezés a magatartási formák gyors váltakozását idézi elő, alkalmazkodási ké­pességünket nagymértékben igénybe veszi, önképzésünk, szórakozásaink jellege megvál­tozott. A szépirodalmi, művé­szeti alkotások egyre inkább közvetett eszközökkel, elvont, absztrakt módon fejezik ki mondanivalójukat. Az a kü­lönös helyzet állt elő, hogy néha ezen alkotások magun­kévá tétele nagyobb szellemi teljesítményt kíván, mint ma­ga a munka, amiből kikapcso­lódni igyekszünk. Életünk ilyen forradalmi fejlődése — az emberi szervezet esékeny- sége folytán — lelki sérülése­ket okozó helyzeteket, konf­liktus szituációk kialakulását rejti magában. Statisztikai adatok alapján a lakosság 30 százaléka, az Összes betegek 45 százaléka neurotikus megbetegedésben szenved. E betegség megelő­zése, gyógyítása komoly fel­adatot jelent és sokszor meg­haladja az orvosi tevékenysé­get, messze túlnő rajta. A megoldásokat keresve tudnunk kell, hogy sohasem volt olyan lehetőségünk em­beri módónéin: mint ma, eb­ben az országban. Életszemlé­letünk, mindennapi magatar­tásunk bontakoztatja ki adott lehetőségeinket. Kulturált, korrekt kapcsolataink, felada­taink, maradéktalan ellátása, a ma embere fokozott szere- tetigényének a legteljesebb kielégítése alapvető életszem­léletünk kell hogy legyen. TudnCfTik kell, hogy a világ megértése, kultúránk fejlődé­sének követése, az egyéniség kibontakoztatásának lehetősé­ge mindennapi, folyamatos, életünk végéig tartó tanulás­sal lehetséges. Kenyérszük­ségletünk legyen a jó könyv, a jó színház, a jó film és min­den olyan emberi alkotás, ami a gondolkodó emberré válá­sunkat segíti. Így könnyeddé, sérülésmentessé válhat éle­tünk, munkánk, szórakozá­sunk. Magatartásunkkal, kimon­dott szavainkkal gyógyítha­tunk és megbetegedést okoz­hatunk. Valamennyiünk kö­zös ügye, hogy minél keve­sebb beteg keresse fel orvo­sát, egyre csökkenjen az ilyen okok miatt munkájukból, családjukból kiesettek száma. Dr. Hidasi József ideggondozó főorvos Képzőművészeti nevelés Jó kezekben van a képző- művészeti nevelés a nemti ál­talános iskolában. Danyi Lász­ló iskolaigazgató vezetésével eredményesen működik a rajz­szakkör is, amelynek tagjai a diákokból kerülnek ki. Danyi László egyébként tagja az Iványl Ödön festőművész ál­tal Nógrád megyében életre hívott és eredményesen tevé­kenykedő képzőművész stúdió­nak. A salgótarjáni megyei József Attila művelődési köz­pont klubjában zárt körű tár­laton mutatkozott be a klub látogatóinak ezen a nyáron. Az országos pedagógus kiállí­táson, Budapesten már 1961- ben szerepelt munkája, s rendszeresen részt vesz az Or­szágos Pedagógiai Intézet vi­zuális tanszéke által Veszp­rémben évenként megnyíló művésztelepen. Orosz István rajztanárral együtt 1966-ban Prágában jelen volt az ENSZ által rendezett kongresszuson, amely a rajztanítással és a művészeti neveléssel foglalko­zott az óvodástól a főiskolás korig. — Azt hiszem, ellenőrzés. — Látom. Valószínűleg az. — Mit tegyünk? Már késő visszafordulni. — Visszafordulni is késő, de a városba is be kell jutnunk. — Nézd csak, valaki szalad a mezőn. Valóban, két fekete köpenyes policáj kergetett egy em­bert a mezőn. Talán éppen ez a körülmény mentett meg bennünket, mivel az országúton csak két német maradt, akik a fogatok ellenőrzését fejezték éppen be. Nyikolájjal egyformán voltunk öltözve: rövid, szőr­mebekecset — amely abban az időben nagyon divatos holmi volt — és alacsony szárú csizmát viseltünk, övünk­ben, zsebünkben két-két pisztoly és néhány kézigránát. Mintegy parancsszóra zsebünkbe nyúltunk és megtapogat­tuk a pisztolyunkat. — Meglátjuk, milyen szencséjük van ezeknek a fic­kóknak — mondta Kolja. — Lőjj az alacsonyabbikba, én meg majd a bekötött fülűt veszem célba. — Nekem az az érzésem, hogy ma szerencséjük lesz — feleltem Koljának. — Nézd csak, mennyire össze vannak fagyva, szegé­nyek. Még az orruk is megkékült. — A nácik valóban össze voltak fagyva. Amint közelebb értünk hozzájuk, észrevettük, hogy ugrándozni kezdenek az út közepén és karjukkal csapkodják hátukat. Ezek a „tprnagyakorlatok” kissé felbátorítottak minket. Én rájuk köszöntem. Kolja meg hozzátette: — Kait, kait! — Sehr Icait! Sehr kait! — felelték a németek és folytatták ugrándozásukat és karcsapkodásukat. Nem nagyon akarták abbahagyni tornájukat, amitől kissé kimelegedtek és mi szerencsésen túljutottunk ezen az ellenőrzőponton. — Ha itt lettek volna azok a mocskok — mutatott Kolja az elrohant policájok felé — meg kellett volna dol­gozni a továbbjutásunkért. Amikor ez az eset Medvegyev tudomására jutott. így szólt: — Mindnyájatoknak szerencséje volt: a németeknek, a policájoknak és nektek is. Másfél évi hírszerzői munkám során tizennégyszer kellett Rovnóban és Zdolbunovban járnom feladatot vég­rehajtani. csupán ez és a Kosztopo! környéki eset (ami­kor „megtaláltam a közös nyelvet” a tolmáccsal) nézett ki számomra veszélyesnek, de aztán ezek Is szerencsésen fejeződtek be. Rovnóban sokkal nyugodtabbnak éreztük magunkat. — 77 — mint az erdőből a városba vezető úton. Ki mindenkivel nem találkozhatott össze az ember! A bíró megpillant egy új embert a falujában és kutatni kezdi, ki fia-borja vagy, honnan, hová mégy, mit keresel itt. 1943 nyarán feltűntek a „rend” új „őrei” — az ounovltfták. Azoknak jobb nem kerülni a szemük elé: agyonverik, hogy levetkőztethessék, leszedjék csizmáját, bélelt sapkáját. Miután átköltöztünk a klevanói erdőkbe, onnan na­gyon kényelmesen tudtunk bejárni Rovnóba. Csak ki kellett mennünk a Rovnó—Luck közötti országúira, inte­ni egy autónak, és tizenöt—húsz perc múlva már a rov­nói járdán sétálhattunk. Persze integetni nem üres kézzel kellett (a sofőr eset­leg nem „veszi észre”), hanem egy rúd kolbásszal, vagy egy üveg rejtélyes folyadékkal. Még a személygépkocsik vezetői Is ráharaptak az effajta integetésre. Az országútig gyalog kellett mennünk. A város és az osztag között posztok tartották a kapcsolatot a hírszer­zőkkel. Megbeszélt helyen, az erdő sűrűjében, az országút közelében éjjel, s nappal őrködtek a partizánok, akik tar­tották a kapcsolatot az osztaggal és a városban időző hír­szerzőkkel. Minden hírszerzőnek volt két „postaládája”: egy főláda és egy ellenőrző láda. Ebbe dobta be feljegy­zését a posztra érkezéséről, vagy a sürgős jelentését. Ezeket a „postaládáikat (íaodú, fatörzs, hangyaboly stb.) naponta kétszer — reggel és este — átnézték. Az osztag­gal való zavartalan kapcsolatnak ez a rendszere nem volt könnyű, de megbízható. Különösen az olyan fiúkra bízták ezt a dolgot, mint Valentyin Szemjonov, Borisz Szuhenko, Borisz Csornij és mások, akiknek felváltva kellett őrköd­niük a posztokon, s átnézni a „postaládákat”. Egyszer éppen Medvegyevvel, Lukinnal és Válja Dov­gerrel beszélgettem, amikor belépett a törzsirodára Lida Sersztnyova főrádiós. — Parancsnok elvtárs — jelentette —, sjirgős rejtje­les üzenetet vettünk. — Mutassa. Medvegyev átvette a táviratot és hangosan olvasni kezdte: „Április 20-án minden nagyobb városban katonai díszszemlét tartanak Hitler születésnapja alkalmából. Megparancsoljuk a hírszerzőknek, hogy vegyenek részt a rovnói díszszemlén, amelyen felszólal Erich Koch, akit lehetőleg meg kell semmisíteni.” — Ez előre nem látott körülmény — szólalt meg Lu­kin —, tehát feladatunk kissé megváltozik. Illően fel kelj készülnünk a führer születésnapjára. (Folytatjuk) — 78 —

Next

/
Thumbnails
Contents