Nógrád. 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)
1969-09-07 / 207. szám
Külföldi és hasai geológusok megyénkben Olcsó munkaerő — drága mulatság Begy kicsit örülünk, “ hogy jelenleg nincs munkaerőhiány megyénk üzemeiben, sőt egyik-másik területen még felesleg is van. Amikor a jövő felé vetjük tekintetünket, már összeráncolódik homlokunk, mert tudjuk, hogy a jelenlegi állapot nem tart örökké. A közgazdasági szabályozók várható módosításának nyomán a jövőben lehet, hogy a mai olcsó munkaerő drága mulatság lesz. Más szóval: megyénk üzemeiben, vállalataiban és gyáraiban is vége szakad majd az élőmunka pazarlásának. Csupán annyi történik, hogy az élőmunka járulékos terhei is ugyanolyan mértékűek lesznek, mint az állóeszközök után fizetendő eszközlekötési járulók. Nagy vonalakban így summázhatjuk a várható változások lényegét. Ebből is látszik, hogy gazdasági életünket irányító első számú és középvezetőknek új módon kell megközelíteni a munkaerő-gazdálkodással kapcsolatos kérdést. Felül kell vizsgálni eddigi álláspontjukat és célszerű már most felkészülni az új helyzetből adódó feladatokra. Köztudott, hogy minisztériumi vállalataink gépparkjának jó része elavult, korszerűtlen, 25—50 éves. a tanácsi iparban pedig igen alacsony a termelés technikai színvonala, illetve az állóeszközök értéke. Bonyolítja a problémát a szénbányászat visszafejlesztésével. az új üzemek ipartelepítésével kapcsolatos sokirányú gond, az élőmunka magas aránya. Termelő üzemeinkben alacsony a technikai színvonal, más megyékhez viszonyítva jóval kevesebb jut a termelés modernizálását, korszerűsítését szolgáló fejlesztési alapra is. Mindezeknek része van abban, hogy megyénk vállalataiban, üzemeiben a múlt évben és ebben az esztendőben a termelés növelését jórészt nem műszaki szervezési intézkedésekkel, hanem létszámnöveléssel oldották meg. Az igazság kedvéért azt is meg kell mondani: foglalkoztatási gondjaink megoldása is ebben az irányba ösztönzött bennünket. A z idő rövidsége miatt a tennivalók halogatása csak újabb kellemetlenségeket okozhat. Nem meggondolatlan, ésszerűtlen, elhamarkodott intézkedésekre, hanem a korábban elhatározott tervek. elképzelések gyorsabb ütemű megvalósítására, ahol indokolt módosítására, finomítására van szükség. Csak a tervben megvalósított intézkedések révén emelkedik tovább a műszaki-technikai színvonal. Ezt sürgeti az a közismert tény, hogy a munkaidő-csökkentés bevezetésének előfeltételeként megszabott műszaki fejlesztési, üzemszervezési feladatok egy részét — sokszor a jelentőseket — több üzemünkben, vállalatunkban nem hajtották végre. Mindez ismételten aláhúzza a műszaki fejlesztésnek a fejlődés meggyorsításában, a termelés hatékonyságának növelésében betöltött meghatározó szerepét. Kormányintézkedések arra ösztönzik gyáraink, üzemeink gadasági vezetőit, hogy ne tétovázzanak, hanem gyorsan cselekedjenek. Előnyben részesülnek azok a vállalatok, ahol a szocialista országokból vásárolnak nagy teljesítményű munkagépeket, berendezéseket. Kettős célt érnek el ezzel: megszilárdítják helyzetüket a piacon,, ugyanakkor újabb anyagi lehetőséget biztosítanak műszaki fejlesztési elképzeléseik mielőbbi megvalósításához. Sajnos e tekintetben nem tapasztalunk valami nagy nyüzsgést, ellenkezőleg, a különböző megyei vezető testületek felhívásának ellenére, mint ha lelassult volna a korábbi tempó, több helyütt még a rendelkezésre álló műszaki fejlesztési alap időarányos részét sem használták fel. Akaratlanul is kikívánkozik belőlünk az aggódó, ugyanakkor egészséges türelmetlenséget jelző kérdés: — A késlekedésért később nem fizetünk nagy árat? K ár abban reménykedni, hogy a munkaerőellátásban meglevő előnyös helyzetünk a jövőben is megmarad. Nem lehetséges, mert az ország gyarapodását szolgáló termelékenység jelenlegi alacsony szintje sokáig nem tartható fenn. Aztán a világban zajló technikai forradalom sem tűri el, hogy régi, több éves vagy évtizedes technológiákkal készüljenek olyan gyártmányok, amelyek Meteorológiai állomás Salgótarjánban rossz műszaki adottságaik miatt eladhatatlanok vagy nehezen értékesíthetők, mind a belföldi, mind a külföldi piacon. Ennek igazságára, ha egy kicsit késve is, de már több üzemünkben rájöttek. A tanácsi helyi iparban erőteljesen szorgalmazzák a magas műszaki képzettségű diplomás szakemberek beállítását, munkájuk megfelelő anyagi elismerését. Másutt tovább folytatják a műszaki fejlesztési osztályok megerősítését, produktumainak növelését, ami többi között a gyár, az üzem létét, fejlődésének biztosítását jelenti. Imitt-amott már számolnak azzal is, hogy a piaci konjunkturális lehetőségek egyre jobban szűkülnek, háttérbe szorulnak, teret kap az a felismerés, hogy csak a műszaki-technikai színvonal emelésével lehet egzisztenciát teremteni. Ua valakinek, akkor me. * * gyénk üzemi vezetőinek meg kell ragadniuk minden lehetőséget, hogy az új mechanizmus kiteljesedését szolgáló központi elképzeléseket elősegítő, finomított köz- gazdasági szabályozók működése esetén is, a reájuk kény- szerített versenyben minél jobban megállják helyüket. Mert lényegében erről van szó. No, meg arról, hogy a gazdálkodásban megfelelően növekedjék a hatékonyság. Az ehhez vezető út pedig a termelés technikai színvonalának emelése, új, nagyteljesítményű gépek, berendezések beállítása és az őket kiszolgáló, rrfinden igényt kielégítő üzem- és munkaszervezés. Erre gondoljanak üzemi pártszervezeteink, amikor a jelen tükrében formálják a holnapot. Arra a lényegre tapintó mondásra, ami legutóbb a a megyei pártbizottsági ülésen is elhangzott: az olcsó munkaerő az új tervciklus- ban valószínű drága mulatság lesz. Venesz Károly Százéves a Tlajíjai* Állami Földtani Intézet Száz évvel ezelőtt, 1869-ben alapították a Magyar Állami Földtani Intézetet. A világ legidősebb földtani intézetének egyike ünnepli most fennállásának centenáriumát. Az ünnepségre a világ valamennyi földtani intézetét meghívták, s ezekben a napokban emlékülésen, intézettörténeti kiállí fásokon, előadásokon kívül hazánk legjellegzetesebb földtani egységeit is megtekintik s mintegy félszáz országból hazánkba látogató geológusok. A több száz résztvevő érdeklődési köre szerint másmás területre tesz látogatást a külföldi és hazai geológusok egy-egy csoportja. A neogénkollokvium a nógrádi szénterület egyes földtani jellegzetes területeit tekintette meg. Látogatást tettek Kazár közelében, ahol a széntelepek fekvőjének feltárását és a fedőrétegek egy csoportját. Kisterenyén az úgynevezett Gyulakeszi területen a három szén telepes üledéköszletet. Sámsonháza térségében pedig a magasabb szénfedő képződményeket tanulmányozták a kutató geológusok A Magyar Állami Földtani Intézet jelentős anyagi áldozattal már tavaly előkészítette, feltárta ezeket a kiemelkedően érdekes rétegsorokat. A geológus vendégeket dr. Hámor Géza kandidátus főosztályvezető és Forgó László, a nógrádi terület referense kalauzolta. A Nógrádi Szénbányák szoros kapcsolatban áll a földtani intézettel. Kőzeteket, ásványi lelőhelyeket, jellegzetes rétegeket mutat be az intézetnek, ugyanakkor feltárási és laboratóriumi munkát is végez számára több millió forint értékben. A bemutatott feltárásokat, kutató fúrásokat is a Nógrádi Szénbányák készítette el, ezenkívül dr. Bartkó Lajos kandidátus. a Nógrádi Szénbányák főgeológusa geológiai tájékoztató előadást tartott ezen a jelentős nemzetközi találkozón. Nemzetközi filmfesztivál Várnában Harmadik alkalommal rendezték meg idén augusztus 11—20-ig Várnában az orvosi, Vöröskereszt és egészségnevelési témájú filmek nemzetközi fesztiválját. Először 1965-ben, a Bolgár Vöröskereszt Szervezet fennállásának 80. évfordulóján került rá sor, azóta kétévenként megrendezik. A fesztivált a Bolgár Vöröskereszt Szervezet a Nemzetközi Vöröskereszt Liga közreműködésével készítette elő és bonyolította le. Idén a világ minden tájáról 36 ország küldte el Várnába filmjeit — szám szerint 181-et. Előzetes szelekció után 144 filmet mutattak be, az alkotásokat 3 zsűri értékelte. Magyarország 12 filmmel szerepelt a fesztiválon. Különösen nagy sikert aratott a véradó propagandafilm a Vöröskereszt aktívák elsősegély- nyújtó szerepéről, az egészséges életmódról és magatartásról szóló film. Bemutatták a dr. Gusztáv című kisfilmet, amely a mértéktelen gyógyszerfogyasztást tárgyalta szórakoztató, humoros formában, s a Szorongás című filmet, amely egy alkoholista vízióit mutatja be. A bolgár Művelődésügyi Minisztérium díját a Hurrá, cigi! című, az Egészségügyi Minisztérium II. díját a Szorongás című magyar alkotás nyerte. Nagy tetszést aratott az Alfa Rómeó és Júlia című magyar játékfilm is. A Magyar Vöröskereszt Szervezetet — és egyben megyénket is — dr. Düh András, a salgótarjáni megyei kórház igazgató-főorvosa képviselte. A fesztiválról a következőket mondotta: —- A várnai nemzetközi fesztiválon számos olyan tapasztalatot szereztem, amelyeket nagyszerűen hasznosíthatunk megyénkben. Elsősorban az egészségre nevelési munkában és a Vöröskereszt aktívák oktatásában gyümölcsöztethetjük az ott tanultakat. Többi kö zött két olyan filmet is vetítettek, amelyek a hegyvidéken alkalmazható sérültszállításról szólt, s ez nálunk mindig is nehéz kérdés volt. A fesztiválon bemutatott filmek cseréjére lehetőség van — termé- .szetesen a Vöröskereszt központon keresztül —, s így mód nyílik arra is, hogy az említett két filmet, esetleg többet is megyénkben is megismerjék. — sz. m. ■“ Az óriás kenyér Hány mozdony tudna elhúzni száztizenegy tehervagont, amely telistele van búzás zsákokkal? Talán három, talán négy. Hány kiló liszt fér el száz vagonban? Egymillió kilogramm. Mekkora kenyér sülne annyi dagasztott tésztából, amelyhez ezt az egymillió kilogramm lisztet használták fel? Talán Erdőtarcsa is beleférne, vagy Balassagyarmat, vagy talán Salgótarján is. Akkora nagy kenyér lenne az (persze ha jól megkelne, s nem lapulna szét, mint a boltbeli vekni!), hogy magasabbra nőne, mint a Karancs-hegy csúcsa. Efféle számításokat végeztünk gondolatban, amikor Juhász József, az erdötarcsai termelőszövetkezet elnöke boldogan eldicsekedett azzal, hogy 111 vagon kalászos termést takarítottak be az idén. * ' A Bolyai János gimnázium szomszédságában működik az Országos Meteorológiai Állomás salgótarjáni időjelző állomása. Kezelője Gots György, a gimnázium gondnoka. naponta háromszor ad időjárás-jelentést táviratilag Budapestre, a hőmérséklet, a csapadék, a száraz és nedves maximum-minimum, valamint a szélirány adatairól. Fotó: Koppány György A szántóterület nagyobb részét kalászossal vetettük be. Ezerötszáznegyven holdból 1254 hold a szántó, ebből hétszáz holdra került kenyérgabona. A hétszázból négyszáz lett a búza, mégpedig kizárólag jól termő, belterjes fajta. Nyolcvan százalékban Bezosztája 1-et, húsz százalékban Fertődi 293-at alkalmaztunk. Alapos munkát végeztünk, ekkora termést még nem látott Erdőtarcsa amióta fennáll, talán arra is várhatunk, amíg mégegyszer elérjük ezt a szintet! Négyszáz hold átlagában 21 mázsán felül termett a búza holdanként. Az őszi árpa meg 22 mázsa ötven kilót adott. Búzából 15, őszi árpából 16 mázsát terveztünk holdanként. Voltak, akik még ezt is sokallották. A traktorosok például alighanem túlzottnak tartották a tervet. Hogy ezt, mire alapítom? Arra, hogy az év elején kikövetelték a százszázalékos kész- pénzfizetést. Arra hivatkoztak, hogy ők teljes munkát végeznek, tehát teljes bért kérnek. Meg Is egyeztünk velük, hogy nem munkaegységben számoljuk el őket mint a többi tagokat, hanem normában. Alapjában véve abból indultunk ki. hogy egy munkaegységre negyven forint jövedelmet terveztünk. Ennek megfelelően alakítottuk ki a normaegységeket is, negyven forintjával. A tsz-tagok megkapták a -tízforintos előleget munkaegységenként, csak a traktorosok vették fel a teljes jövedelmüket. A szövetkezetnek ez volna a legkényelmesebb: készpénzben fizetni, a terményt is pénzben elszámolni. Csakhogy minálunk már úgy szokták meg, hogy év végén nagyobb summa pénz kerül a borítékba. Még az előleget is sokallja egynémelyik. Amikor húsz forintra akartuk emelni, még lázongtak is, hogy „akkor meg mi marad zárszámadásra?”... Szóval: ment is az rendjén, csak akkor hökkentek meg a traktorosok, amikor híre futott a faluban, hogy a kalászosok jóval egymillió forint fölött adtak a tervezett jövedelmen kívül, s hogy a növénytermesztés terven felüli jövedelme máris meghaladja a másfél millió forintot. Mert minálunk a tsz-tag számol is. M indenki tudta, hogy ebből a pénzből nemcsak tartalékolni lehet jócskán, hanem a munkaegység értékét is megtetézhetjük tíz forinttal. Negyven helyett az ötvennek meg kell lennie ! Igen ám, de a traktorosokat negyven forintos normaegységekben számoltattuk el. S abban is igazuk volt, amit fennen hangoztattak, hogy az ő jó munkájuk nélkül sose lett volna ekkora termés. Apellálnák az igazságérzetemre, meg a tsz-veze- tőség. belátására, jóindulatára. Az ám, de a többi tagoknak is megvannak az érvei. „Mi történt volna” — kérdezik —, „ha a munkaegység kevesebb lett volna a tervezettnél, nem fizetett volna negyvenet sem, csak harminc forintot? Vajon akkor is jelentkeznek a traktorosok, hogy ebben az elmaradásban mi is benne vagyunk, hadd fizessünk vissza normánként tíz forintot?!” Bizony, a traktorosok ezer százalékos biztonságra mentek! Kockázat nélkül szeretnék a jó termés előnyeit élvezni! Lám. ilyen ellentmondások bukkannak a felszínre, ha jó) terem a föld, s magasra szökkennek a hozamok! Majd csak találunk valami salamoni megoldást! Persze, az is lényeges kérdés, hogy minek köszönhetjük a jó termést, összetett dolog ez nagyon. Mindjárt a terv- készítésnél kezdődik, amikor eldöntjük, mennyit, milyen fajtát és melyik táblába vetünk. Amikor mi az intenzív fajták mellett döntöttünk, nyomban a jobb földek közül válogattunk. Mert hát hiába adagolok én akármennyi műtrágyát, ha a termőhelyet rosszul választottam meg! Aztán azt szoktam én mondani, hogy a hozamok alakulását a főagronómus hozzáállása szabályozza. A mi főagronómu- sunk, Ungi Mátyás jól. érti a dolgát, s ez kisugárzik a szakvezetőkre is. A szakvezetők mindig nagy hozzáértést tanúsítanak. Most is a legte' - jesebb mértékben elégedetté t lehettünk velük. Kiváló vet ■ ágyat készítettek, idejében mii- trágyáztak és végeztek a növényvédelemmel, viaszérésben vágtak, gondosan tároltak, tehát ami megtermett, abból egy szemet sem szívesen hagytak elveszni! Nálunk nem csírázott ki a határban a termés! E bben ugyan nyakig benne van a két kiváló kom- bájnos is: Fekete József és Nagy Péter. Hatvan—hatvan vagonnal eresztettek át szemet a gépen, a borsót és egyéb terményeket is számítva. Nálunk az utolsó négyszögölig minden kalászt a két kombájn vágott le! Fekete tavaly első helyen végzett a kombájnolásban Nógrád megyében, az idén is nagy esélyes a versenyben. Egyébként mindketten szerelők. Nálunk, kérem, lassan a búza is belterjes növénynek számít. Hétezer forintot adott a búza holdanként, egynémelyik tsz-ben a kertészet hoz any- nyit!... Így mesélte el hideg számokkal yalószerüsítve az óriás kenyér történetét Juhász József, a tsz-elnök. Ehhez már csak annyit tennék hozzá, hogy az erdötarcsai termelőszövetkezet az idén, mégpedig most, szeptemberben ünnepli megalakulásának húsz esztendős évfordulóját. Szebben nem is ünnepelhetnének! Lakos György NÓGRÁD — 1969. szeptember 7., vasárnap 3
