Nógrád. 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)

1969-09-30 / 226. szám

Hogyan lehetne meggyorsítani? Faláról falura Látogatás a mátranováki építkezésen ÜJ t)ZEM létesül Mátranová- kon. Aki arra jár. már nem­csak a két új felállított da­rut szemlélheti, hanem azt a nyüzsgést is, ami ezen az építkezésen van. Szemmel lát­ható az igyekezet. Dolgoznak itt kubikosok, hegesztők, kő­művesek, lakatosok, szerelők, földmunkagépek, gépkocsik, dömperek. Megrendelő a Ganz_ MÁVAG, a beruházás generál- tervezője és megvalósítója: a Nógrádi Szénbányák. Kooperáció. alvállalkozók, szakaszos tervszolgáltatás a már készárugyártás meg­kezdésére várók, új felvételre jelentkezők. A közelgő télre való felkészüléssel kapcsola­tos tennivalók. Az anyag, energia és viz biztosításának gondjai. Tőmondatokban így lehetne jellemezni ezt az épít­kezést és még valamivel: a türelmetlenséggel, ami ha nem vigyáznak kellően, még kap­kodássá is válhat. — Már százhatvan fizikai dolgozónk van itt, 87 pedig Budapesten, tanulmányúton — közli Kiszely József üzemve­zető, aki nemrég került a Ganz-MÁVAG Daru- és Híd- gyáregység mátranováki üze­mének élére. Véle együtt né­gyen jöttek az anyavállalattól. Az eredeti terv szerint már július 1-vel meg kellett' vol­na kezdeniük a termelést, ahogy mondják, de néhány dolog közbejött. A Ganz-MA- VAG dolgozói most alvállalko­zóként, a saját üzemük be­ruházási munkáit végzik. — Időközben sok volt a változtatás, ami lassította a tervezést. Még ma is sok a gond, a tisztázatlan kérdés — vélekednek a tervezők. Igaz, a különféle engedélyeztetések­hez is idő kell. — Az első keretszerződés 3 millió forint értékű munkára szól, de már 5 és fél milliónál tartunk. Van egy sor dolog, amelyeket sürgősen tisztáz­nunk kell — mondja Magyar­ig Károly gépészmérnök, a Nógrádi Szénbányák megbí­zottja. — Október elején meg keli kezdenünk a gyártást itt, az előkészítő területen. De ehhez még sok minden kell. Elsősor­ban a kompresszorház, azu­tán villamos energia és hűtő­víz — mondja Kiszely József üzemvezető. — A két daru elkészült és a 640 kVA-os transzformá­torállomás is. Befejezéshez közeledik az előregyártó terű. let tereprendezése, a 400 Vol­tos energiaellátás szerelése. Készül jó ütemben a komp­resszorház. Október elejére — igaz csak ideiglenes megol­dással — meglesz a hűtő­víz is — mondja Magyarfi Károly, majd hozzáfűzi, hogy a munkát szerződés nélkül is végezték. Az új épülő üzemnél az élet kényszeríti türelmetlen­ségre az embereket. A gyár­tásra kerülő vasszerkezetek­re igen nagy az igény. Azt mondják; ha az üzem már kész lenne, az is késő lenne. Mindehhez azonban idő kell. — Most itt, helyben indí­tunk egy lángvágó és daru­kezelő tanfolyamot, mert fon­tos, hogy az emberek teljesen megismerkedjenek a munká­val. Ehhez helyiség kell. Te­matikát majd a vállalat okta­tási osztálya küld és előadó­kat is biztosítunk. Van egy tetőzött szín, azt három ol­dalról befalazzuk, hogy azott dolgozókat védeni tudjuk a széltől, időjárástól. Kályhák­ra is szükségünk lesz, olya­nokra, amilyeneket a kinti szereléseknél alkalmaztunk már eddig is. Tüzelő is kell, védőruha és még nagyon sok minden. Így állunk a gondok­kal — mondja az üzemveze­tő. A KOOPERÁCIÓ javításá­val talán még lehetne gyor­sítani ezt a beruházást. Na­gyon összehangolt munkára lenne szükség, ami egyrészt a szervezés, másrészt az anyag- ellátás javítását feltételezi. A munka gyorsításához elenged­hetetlen feltétel az is, hogy a szükséges tervdokumentáci­ót, a különböző engedélyek időben rendelkezésre álljanak. Óvakodni kellene attól is, hogy időközben állandóan mó­dosításra szoruljon a terv, mert ez végül is veszteséget jelent. Az üzem létesítése kö­zös érdek. Érdeke elsősorban a Ganz-MÁVAG-nak, a Nógrá­di Szénbányáknak és nem ke­vésbé a környék lakosságá­nak is, hiszen sokan találnak majd itt munkaalkalmat. B. J. Kevesebb jobb volna Esztendők óta nincs okuk, hogy panaszkodjanak a bur­gonyára a kazári termelőszö­vetkezetben. Tavaly, amikor kevés termést takarítottak be a megye legtöbb gazdaságában, Kazáron akkor sem adták alább hetven mázsánál. Sza­bó b. István, az egyesült ter­melőszövetkezet elnöke is csak egyetlen esztendőre emlékszik, amikor „befürödtök” a burgo­nyával. Akkor valóban keve­set, mindössze negyven mázsát termett a föld. A hiba a termesztésben volt Szabó b. István meggyőző­déssel mondja: — A burgonyára nem lehet ráfizetni. Már persze akkor, ha gonddal, hozzáértéssel végzi az ember a termesztés valameny- nyi munkáját. Pedig nézni is veszedelmes a domboldalt, ahová a tavasszal került a burgonya, nem dolgozni raj­ta... — Mi történt hát abban a bizonyos kritikus esztendőben? — Sokat törtük a fejünket, míg rájöttünk, hol is a hiba.. Géppel akartunk segíteni ma­gunkon, s mégis ez hozta ránk a bajt — mondja <Á elnök. A burgonyatermesztés teljes gépesítését tervezték el Kazá­ron. Okos, ió elgondolás volt, hogy nem csali a betakarítás­nál, hanem tavasszal az ülte­tésnél is „kikapcsolják” a két­kezi munkát. Sok minden in­dokolta ezt. Mindenekelőtt az élőmunkával való takarékos gazdálkodást és a munkafo­lyamatok gyorsítását kívánták a gépesítéssel elérni. Ám a nagy igyekezetben elfeledkez­tek a burgonyanövény szüksé­ges tőszámáról. így aztán ami­Kereskedelmi középiskolát végzett a felszabadulás után, aztán a közben megszűnt két­éves kereskedelmi főiskolát is elvégezte, de ezzel sem elége­dett meg, később az egyetem­re is felvételét kérte. Üjra több év tanulás következett. Hatvanháromban vált meg az egyetemi széksoroktól. A ta­nulás azonban továbbra is életeleme maradt. Három év­vel később doktori disszertá­ciójában azzal i foglalkozott, milyen hatással volt a me­zőgazdaság átszervezése az áruforgalomra... Ki ez az ember? Mi a fog­lalkozása? Kereskedelmi le­velező? Diplomás mezőgaz­dász? Tudományos kutató? Vagy talán egy belkereske­delmi vállalat főkönyvelője? Egyik sem, s egy kicsit mind­egyik. Doktor Szlobodnik Já­nos a Központi Statisztikai Hivatal Nógrád megyei Igaz­gatóságának közgazdász sta­tisztikusa. Mit is jelenít statisztikus­nak lenni? Kosztolányi Dezső „Erős várunk, a nyelv” cí­men összegyűjtött nyelvészeti munkái egyikében írja: „... miért ne nevezhetnék (vagy nevezhettük volna régebben) a statisztikát számhasonlítás­Egy óra a számhasonlítóval nak, s a statisztikust szám­hasonlítónak, hiszen a statisz­tikai tudomány számokat vet össze, számoszlopokat hason­líthat, s ebből vonja le követ­keztetését?” Máris közelebb jutottunk a foglalkozás lénye­géhez. Hogyan lett statisztikus Szlobodnik János? — Mindig vonzódtam a szá­mok világához — válaszol. — Érdekeltek az összefüggések, a következtetések, amelyek a számokból kihámozhatok, így aztán — bár rövidebb ideig kereskedelmi levelező voltam az Öblösüveggyárban, hama­rosan a statisztikai hivatalnál kötöttem ki. Ami igazán ér­dekessé teszi a statisztikus munkáját, a feldolgozásra vá­ró számadatok változatossága, a számok mögött levő való­ság. Amikor a statisztikus a valóság nyomába szegődik, nem támaszkodhat megérzé­seire, futó benyomásaira... Tizenhat éve dolgozik az igazgatóságon Szlobodnik Já­nos. A másfél évtized alatt rengeteget változott a statisz­tikai munka. — Régebben beértük a számadatok összegyűjtésével, jelentéseink leíró jellegűek voltak. Az évek során azon­ban a követelmények meg­változtak, különösen az új gazdaságirányítási rendszer­rel előtérbe került az elem­ző munka, megnövekedett a tájékoztatás jelentősége — mondja Szlobodnik János. — A hivatal két részre vált, a feldolgozási és a tájékoztatási osztályra. A különböző terü­leteket ágazatonként vizsgál­juk. Hozzám a belkereskede­lem tartozik. Illetékesebbtől meg sem kérdezhetném, milyen képet mutat megyénk kereskedel­me? — A kereskedelem alakulá­sát számos tényező befolyá­solja: a készletek nagysága, az üzlet felkészültsége, az áruellátás, de olyanok is mint a bérfizetési napok, az idő­járás, vagy éppen a vevők hangulata. Elmondhatom, hogy a megye kereskedelme állandóan fejlődik, javult pél­dául a ruházati ellátás, ugyan­akkor az iparcikk- és az épí­tőanyag-ellátás időnként aka­dozik, a csomagolástechnika, a kiszolgálás módja még nem érte el a kívánt szintet. Né­mely helyen a készletgazdál­kodással is baj van, nem azért nem kapható valami, mert nincs, az ok inkább az, hogy a készlet kicsiny vagy nem rendeltek belőle. A számhasonlító, Szlobod­nik János, a múlt évben jó munkájáért megkapta a Ki­váló dolgozó jelvényt. De ez az év más sikert is hozott számára: már másodszor nyerte el a Területi Statisz­tika című szaklap nívódíját statisztikai tanulmányával, amit az év legjobb publicisz­tikai munkájaként értékeltek. Munkahelyén megbecsülik, szorgalmasnak, minden, s min­den új iránt fogékony ember­nek tartják, ami előfeltétele a további eredményes és si­keres munkának. K. S. Dömperek » vasútépítkezésen Fotó: Koppány kor elérkezett a szüret ideje, a zsákok egy része üresen ma­radt. Megtaláltak számításukat Most már a nyár derekán látszott, hogy gazdag lesz a termés. Nem csak azért, mert a korábbi hetven hold helyett majd száz holdon termesztik a burgonyát. A kazáriak évek óta kapcsolatot tartanak a Kisvárdai Kísérleti Intézettel, valamint Monoron a Vetőmag­termeltető Vállalattal. A ve­tőmagtermesztést pedig egész éven át szigorúan ellenőrzik. Augusztus közepén tartották Kazáron a harmadik szemlét. Akkor 133 mázsát „mértek” a Gülbaba holdankénti hozamá­nak. A Kis várna: rózsa i 54 mázsás termést ígért, — Azóta sorra beigazolód­nak a becsült terméshozamok — közli az elnök, amikor az idei burgonyaszüretről, a ter­mésről esik szó. A Gülbaba betakarítását befejeztük, 130 mázsa a holdankénti átlag. A Kisvárdai rózsa betakarítása még tart. Volt olyan táblánk, ahonnan 160 mázsa burgonyát szedtünk fel egy-egy holdról. De milyen burgonyát... Nincs sok idő azon töpren­geni, hogy milyen is lehetett a burgonya. Nyílik az ajtó, egy fiatalember jön, kezében szo­katlanul nagyra nőtt gumók­kal. Egykilós, vagy még an­nál több lehet egyik-egyik. — Látja, ha valaki kérne egy kiló burgonyát, máris ad­nánk ezekből egyet. S akkor még szabadkoznánk, hogy valamivel több lett. — Érthe­tő, hogy örömét leli az elnök ebben a tréfában. Az idén nem ritkaság Kazáron a hatalmas­ra növekedett, 95—105 dekás burgonya. Kint, a burgonyaosztályozó- nál már a főagronómussal, a párttitkámal találkozunk. Fel­váltva magyarázzák: ha a osztályozó teljes kapacitással dolgozik majd, ötféleképpen osztályozza a burgonyát és napi teljesítménye háromszáz mázsa. A szalag két oldalán nyugodtan, kényelmesen dol­goznak az asszonyok, lányok. Közülük a legidősebb is meg­keresi a hatvan-hatvanöt fo­rintot naponta. De a termelő- szövetkezet is megtalálja szá­mítását. Az elnök számol: — Ha értékesítési gondjaink nem adódnak, akkor három­milliót kell hoznia a burgo­nyának. De sajnos értékesítési gon dók már az újburgonyánál adódtak. Még szerencse, hogy nem volt több öt hóidnál, s így gyorsan túljutottak a ne­hezén. Most az ősszel nem lesz ilyen egyszerű. — Harminc vagon étkezési burgonyára kötöttünk szerző­dést a TÁSZI-val és Salgótar­jánban a MÉK-kel. A MÉK- kel talán rendben leszünk. A TÁSZI viszont válogat, meri sok a burgonya — mondja Szabó b. István. A szalmával fedett burgo- nyaprizmákhoz igyekszünk, s közben mesélik legutóbbi ese­tüket. Nyolc vagon burgonyát küldtek a TÁSZI-nak, s abból mindjárt az első két vagont visszaküldték Kazárra. Az el­nök nem hagyta annyiban a dolgot, azonnal utazott Buda­pestre. Tudakolta, mi a baj a burgonyával. — Drótféreggel fertőzöttek a gumók — mondták neki. — A két vagonnál nyolcvan száza­lékos íertőzöttséget állapítot­tak meg, s egy forintqt kínál­tak a burgonya kilójáért. A bűnös zsákok Tiltakozott, s tiltakoznak most is az eljárás ellen a ka­záriak. Mutatják a bűnös zsá­kok tartalmát. Elismerik, a drótféreg tényleg okozott sérü­léseket a gumókon. Azonban a burgonya nagy része így is megfelel a szabványban előírt követelményeknek. Annál is inkább, mert azóta — előzetes minta alapján — újabb három vagon burgonyát rendelt a TÁ- SZI Kazárról. A vagonok elmen­tek, s minden csendes. A bur­gonyát nem kifogásolták, s újabb szállítmányok mennek folyamatosan Budapestre. — Most mi lesz a burgonyá­val? — Mi lenne — mondja Sza­bó b. István. — Megpróbáljuk eladni a fölösleges termést ott ahol tudjuk. Lehet vásárolni. Kétszázötven forintért helybe visszük bárkinek . . Ennyiben hát elrendezték a burgonya dolgát Kazáron. Ter­mészetesen az sem volna rossz, ha a TÁSZI nyilatkozna a két vagon burgonya sorsáról. Va­lamiféle biztosítékot adna ar­ra vonatkozóan, hogy a védő­árat akkor is megkapják a termelők, ha olyan sikeres az esztendő mint az idei, s így burgonya van bőven. Vinczc Istváttne Ered menyes társadalmi munka Még márciusban fordult a Nógrádi Szénbányák KISZ- bizottsága és üzemrendészeti csoportja felhívással az üze­mi KISZ-szervezetekhez, hogy segítsenek társadalmi mun­kában az üzemek területén le­vő, de a termelésben már nem használatos gépek, anyagok összegyűjtésében, tárolásában. A Nógrádi Szénbányák te­rületén fél év alatt több mint 17 és fél ezer társadalmi munkaórát fordítottak a ké­rés teljesítésére. Az össze­gyűjtött gépek és anyagok bruttó értéke több mint 17 és fél millió forint. Ebből fél év alatt több mint 4 millió fo­rint értékűt már selejtként értékesítettek. A társadalmi munkában több mint 3 ezren vettek részt. Különösen nagy jelentősé­ge volt ennek a mozgalom­nak a visszafejlesztés alatt álló területeken. Mizserfán például 9 és fél ezer társadal­mi órát fordítottak anyag- mentésre, amelyben csaknem 1400-an vettek részt. Itt 8 és fél millió forint értékű még hasznosítható és 1 millió forint értékű selejtanyag gyűlt össze. Nagybátonyban ugyan nincs visszafejlesztés, de itt is 5 ezernél több társadalmi mun­kaórában 9 és fél millió fo­rint értéket gyűjtöttek ösz- sze. A nagybátonyi gépüzem területén 521 ezer forint ér­tékű hasznos és 170 ezer fo­rint értékű selejtanyagot gyűjtöttek össze csaknem 2 ezer társadalmi munkaórá­ban. A Nógrádi Szénbányák Vál­lalat vezetősége a legjobb eredményt elért KlSZ-szer- vezeteket. illetve aktivistákat legutóbb a végzett munka arányában jutalomban része­sítette. Termékek Tolmácsról Több vagon faszénport in­dítottak útnak az utóbbi he­tekben az Erdőkémia Erdő- gazdasági Vegyi és Ipari Vállalat tolmácsi üzeméből a különböző vállalatoknak fel- használásra. Legutóbb a Gyógyáruértékesítő Vállalat 30 üveg és 25 műanyag bal­lon ecetsavat vásárolt az üzemtől, amelyet saját gép­kocsijukon szállítottak Bu­dapestre. Ez a mennyiség a két és fél ezer litert is meg­haladja. A soproni AFIT öt­ven mázsa faszenet rendelt a vállalattól, ebből húsz má­zsát már a hét elején elszál­lítottak. NŰGRÁD — 1969, szeptember 30., kedd T

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents