Nógrád. 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)

1969-09-28 / 225. szám

Elfi (tináh a negyedszázadról Új élei kezdődött — Négyen voltunk testvérek. Amikor az anyám meghalt, ötéves voltam, amikor az apám eltávozott az élők sorából, kilencéves. Én voltam a leg­! iatalabb. Élni kellett. A pro­letárgyerekeknek ott volt ak­kor az Acélgyár, a szegcsoma­goló. Itt kezdtem a munkát. A szavakat Kádasi Pál mondja. Ülünk a verandán Salgótarjánban, a Ságvári Endre utcában. Fiatal korái idézi az öreg harcds, aki az idén ment nyugdíjba. Arról beszél, hogyan ismerkedett meg a kommunistákkal, ho­gyan kapcsolódott be a moz­galomba. — Pár év után kőműves tanuló lettem. Szerettem ezt a szakmát, ki is tanultam. Ho­gyan is kezdődött? Idősebb Oczel János mellett dolgoz­tam, s az öreg sok mindenről beszélt nekem, hogy úgymond- iam, „betette a bogarat a fü­lembe”. Megismerkedtem a fiával. Sokat tanultam, figyel­tem, aztán szinte egyik nap­ról a másikra én is az egyik sejtnek a tagja lettem. Min­dig szívesen emlékszem visz- sza Lovász Józsefre, ö is ott dolgozott, ahol én. Mint fia­talember nagyon aktív volt. Emlékszem, hogy a reggelit és az ebédidőt is tanulással, propagandamunkával töltöt­te, mondja Kádasi Pál. A nehéz időkről beszél. Azokról, amikor titokban kel­lett /továbbítani a párt anya­gát, gyűjteni a bebörtönzött kommunisták családtagjainak, jelszavakat festeni. Kádasi Pál bátyja is a mozgalomban volt. Budapesten lakott. Gyak­ran utazott le öccséhez csak­úgy, mint egy másik nemzet­közi futár, Túrái József. Ká­dasi Pál két dátumot említ, 1938: azóta tagja a Kommu­nista Pártnak — így áll a könyvében. A következő dá­tum 1939. — Nagy lebukás volt ek­kor Budapesten. Lebukott a bátyám is. Alagra vitték. Egy évig volt ott. Engem is „elővettek”. Már korábban tudtam, hogy baj van, mert Losoncon kapcsolatot tartot­tam Kosztinyi József órásmes­terrel. Le volt húzva a rollója. A munka nem állt meg. To­vább dolgoztunk. Ekkor már az Üveggyárban dolgoztam, s a háború kegyetlen szele vé­gigsöpört Európában. Ahogy teltek az évek, úgy remény­kedtünk. Vártuk a felszabadu­lást, hallgattuk a szovjet hí­reket. Esténként ketten-hár- man közrefogtuk a rádiót. Egy alkalommal Sulyok Sán­dor is velem volt, amikor ránktörtek. Az volt a szeren­csénk, hogy az adás már be­fejeződött és az ajtó nyitva Világkiállításra készülnek a vadászok 1971. augusztus 27-töl szep­tember 30-ig Budapesten lesz a vadászati világkiállítás, amelynek előkészítéséhez a magyar rendező szervek már hozzákezdtek. A kiállításon az egész földkerekség vadá­szatának helyzetéről kíván­nak képet adni. Az egyes or­szágok külön nemzeti bemu­tatóval, önálló pavilonnal sze­repelhetnek. Természetesen mindenhonnan a legszínvo­nalasabb anyagot állítják ki a vadászok. Ugyanakkor a legjobb eredmények mellett bemutatják az egyes orszá­gok vadászatának, vadgazdál­kodásának keresztmetszetét is. Az ország vadásztársaságai­ban máris készülődnek a nagy seregszemlére. Számba­veszik mi az, amivel méltán reprezentálhatnák tevékeny­ségüket, eredményeiket. Me­gyénk vadásztársaságaiban is napirendre került ez a téma. Most már csak hozzá kell lát­ni a felkészüléshez. Különös érdeklődésre tarthat számot a vadásztrófea-bemutató, aho­vá tőlünk is eljuthat néhány díjazott példány. Hasznos lenne, ha a nemrégiben meg­alakított trófeabíráló bizott­sághoz minél előbb és minél nagyobb számban érkeznének a bírálandó trófeák. De nem csak ezen vehet­nek részt a nógrádi vadászok, hanem a vadászkutya-, va­dászfegyver-bemutatón is, ha rendelkeznek olyan kiállítási anyaggal, amely megüti a kí­vánt színvonalat. volt. Bekísértek, de semmit nem tudtak ránk bizonyítani. A felszabadulás itt érte Sal­gótarjánban. A pincében tar­tózkodtak. amikor december 24-én éjjel megérkeztek a szovjet katonák. Kádasi Pái mindig szívesen emlékszik ar­ra a két őrnagyra, akitől elő­ször hallotta, hogy szabadság, s azt, hogy új élet kezdődik Magyarországon. Esténként összejöttek, beszélgettek a szovjet tisztekkel. Sakkoztak, s a szomszéd Kökény Gyula volt a tolmács. Üj nap vir­radt a magyar munkásokra, a kommunistákra. Megkezdő­dött az élet a demokratikus Magyarországon. Az újjáépí­tésben elsők között volt Ká­dasi Pál. Nevezetes dátum 1945. január harmgdika. Sal­gótarjánban a Kilczer-féle bérházban alakult meg az MKP. Ott volt Kerekes Sán­dor, Sulyok Sándor, Szoó Pál. Alics János, Gólián András és a többiek. Kádasi Pál Vincze Kálmánnal és Szabó József­fel együtt feladatot kapott. Kapcsolatot tartottak a szov­jet városparancsnokkal, s feladatuk volt a demokrati­kus rendőrség megszervezése Négy évig dolgozott fáradha­tatlanul Kádasi Pál, mint rendőrnyomozó hadnagy. Min­denütt ott volt, ahol segíteni kellett. A kereskedelemhez került 1949- ben. Amikor az ellenforradal­márok a szocialista Magyaror­szág megdöntésére törtek, 1956-ban elsőként ragadott fegyvert. A munkásőrségnek — egészen betegségéig — nyolc éven át volt tagja. Te­vékenykedett a Partizán Szö­vetségben is. Számos kitünte­tése közül háromra a legbüsz­kébb. A Szocialista Hazáért Érdemérem, a Munkás-Paraszt Hatalomért Érdemérem tu­lajdonosa és a Munkaérdem­rend ezüst fokozatát is meg­kapta. Nem tud munka nélkül len­ni. Nyugdíjas már, de ha fel­adatot kap, megbízzák vala­mivel, készséggel teljesíti. A szeptemberi nap bekan­dikál az ablakon. Kádasi Pál kezet ad, várja a munka a ház körül. Búcsúzom az öreg harcostól. Egy azok közül ő, akik ott álltak az új .Magyar- ország bölcsőjénél. A negyed- százados ünnepen ő is ott lesz az ünneplők között. Sz. L. A feladatot végrehajtottuk... A Hunyadi Jánosról elne­vezett laktanyában az egysze­rű szemlélő csak azt látná, hogy az őszi napfény a napsü­téses oldalra kergette a kato­nákat. Ha azonban végigsétál és jól széttekint a laktanyá­ban, egészen másról győződik meg a látogató. A garázsok alatt felsorakoztatott harcko­csikon szorgalmasan dolgoz­nak : egy nagyszerűen elvégzett Vasicsek Viktor tizedes. a kétszeres kiváló század kato­nája gyakorlat után ismét „tisztába” teszik a gépeket a katonák Harcosok, tiszthelyettesek és tisztek • munkálkodnak azon. hogy ez az egység most és holnap is megfelelő harcké­szültségben álljon. Várvári Ferenc őrnagy tö­mören fogalmaz az első kér­désre. — A sok más felelősségtel­jes munka közepette ebben a kiképzési évben három fontos feladat állt előttünk. Ezek kö­zött is első helyen állt a ki­képzés tökéletes végrehajtása és az állandó harckészültség fenntartása. Feladatunk volt egy úgynevezett bázis-építési munka, ami szinte előzmény volt a szemlére való felkészü­lésben és egy nagyobb gyakor­lat végrehajtásában. Ügy ér­zem és meggyőződésem most már, hogy a feladatot a paran­csokban előírt minőségben haj­tottuk végre. Kis jegyzetfüzetet vesz elő a beszélgetés közben és egymás után sorolja az eredményeket Amióta például bevezették a háromidőszakos kiképzést, ezt a feladatot a korábbi nyolc hónap helyett most öt hónap alatt hajtják végre. Mégpedig úgy, hogy az egyik legfonto­sabbnál. a lőkiképzésnél. ahol számos objektív és szubjektív körülmény is közrejátszik, ki­lencven százalékos jó ered­ményt mutatnak fel. Ebben a munkában' az egység Élenjáró katonája címet 184-en. a Ma­gyar Néphadsereg Kiváló ka­tonája címet pedig 105 ka­tona nyerte el. A többszö­rös Kiváló katona cím­mel 38 harcos büszkélked­het. Az egységnél bein­dított szocialista munkaver­senyben kilenc Kiváló raj, öt Kiváló szakasz, három a Ki­váló század cím birtokosa is lett, közülük az egyik most nyerte el másodszor ezt a megtisztelő címet. De szinte ilyen arányban megtalálható az élenjáró raj, szakasz, század, sőt a kétszeresen élenjáró zász­lóalj kitüntetés is. — Ezek a számok önmagu­kért beszélnek — mondja kí­sérőm, Várvári Ferenc őrnagy. És hogy ez menyire így van. a közelmúltban lezajlott szem­le eredménye, tapasztalata, megállapítása is ezt bizonyít­ja. A lőtéren korszerűen elké­szített úton járunk. Ennek épí­tését a közelmúltban fejezték be. A tisztek nagyszerű példa- mutatása magával ragadta a személyi állomány szinte va­lamennyi tagját, önként vál­lalták eat a munkát csak azért, hogy megkönnyítsék, eredményesebbé tegyék a ki­képzést. — Ezt a hatalmas munkát valóban a kiképzéssel párhu­zamosan végeztük el, a kikép­zéssel egyidőben — tájékoztat kísérőm. Ha csak azt említem, hogy a munka értéke megkö­zelíti a tízmillió forintot, s ha hozzáteszem, hogy négy hónap alatt harcosok, tiszthelyette­sek és tisztek mintegy huszon­latról, ami az embertől és a technikától egyaránt, a korsze­rű követelményeknek megfe­lelően a maximális erőkifej­tést követelte. Harcosaink fe­gyelmezetten. balesetmente­sen hajtották végre a kapott parancsot. Most viszont mar előbbre kell lépnünk, bizto­sítani kell a következő ki­képzés sikerét. Ezen fárado­zunk most valamennyien. A harckocsik között Nóg- rád megyei katonákat kere­sek. Érdeklődésemre Várvá- ri Ferenc elmondja: — Mi nagyon szeretjük a Nógrád megyei harcosodat. Jól képzettek, fegyelmezettek, több közülük kiváló, vagy élenjáró katona. Itt van pél­dául Vasicsek Viktor tizedes, ö Erdőkürtről került egysé­günkhöz. Kiváló katona. , \ — Hogy mi kell ahhoz, hogy valaki Kiváló katona legyen? — ismétli meg a kérdésemet. — Számos köve­telménye van, de néhányat megemlítek. Ezek közé tar­tozik a parancsok betartása. Nem szabad sajnálni a sza­bad időt. De szükséges, hogy különösen a tanulásban is segítsük egymást, s jól kar­bantartott, üzembiztos legyen a harckocsi. Egy esetet el­mondok — veti közbe , most történt a gyakorlaton. Egyik harckocsink becsúszott egy gödörbe. Azonnal oda­mentem, kihúzattam, hogy a század eredményét ezzel ne rontsuk. Sikerült. Ügy tudom, kétszeres kiválóak leszünk... Kórós István őrvezetővel — aki egyébként pásztói — már a körletben beszélgetünk. Ö kétszeres élenjáró katona. Fenyítése még egyetlen egy sem volt, amióta katona. Ki­váló lövő is. — Kell egy kis plusz is ahhoz, hogy valaki elérje ezt a címet. Szerintem az szük­séges, hogy mindenki tudása szerint végezze a rábízott munkát, a kapott parancsot. A gyakorlótéren, az alaki kiképzésben a határozottság. v a fegyelmezettség, mások, a gyengébbek segítése szükséges ahhoz, hogy jobb eredményt érjünk el az elméletiben csakúgy, mint a gyakorlati sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss.rssfssxsssssss/sssss**s***sssssssss*sssssssssssssssssssssssrssssssssssss*ssssssssss*sss*ss*s*ssssss*s*ssss*sj'sssssss*sss***w~ „Továbbra is egyik fő fel­adatunknak tartjuk a rossz gazdasági eredményt elérő termelőszövetkezetek feleme­lését legalább közepes színvo­nalra. .(Az 1966-os megyei pártcrtekezlet anyagából.) ’app László a magyarnán- dori termelőszövetkezet el­nöke három évvel ezelőtt ke­rült a közös gazdaság élére. Az eltelt három esztendő alatt sokat fejlődött ez a termelő- szövetkezet, az elnök mégis elégedetlen. Tárgyilagosan fejtegeti mi az, ami elégedet­lenné teszi, mit nem sikerült elérniök. — Termésátlagaink jóval nagyobbak lehetnének, amel­lett csalódtunk a szamócában, a fokhagymában is. A kerté­szeti növények nem jövedel­meznek annyit, amennyit vár­tunk. Igaz, hogy ezen a terü­leten az árproblémák játsza­nak szerepet. Jövőre jobban meggondoljuk, mit termel­jünk. Elvetélt reménvek Mindezek a termelés rész- - létkérdéséi. Olyan gondok, amelyek napról napra, a mun­ka közben foglalkoztatják a vezetőket. Nem döntőek az egész gazdaság szempontjából, de elhanyagolhatatlanul fon- ’osak. Ezt az is bizonyítja, hogy a magyarnándoriaik tel- i esi tik idei termelési tervüket, azonban ezeknek a gondok­nak megoldásával még na­gyobb eredményeket érhettek volna el. Tüzetesebben vizsgálva a .szövetkezetiek tevékenységét, a fejlődésnek szép fokozatait lehet megállapítani. S ha ta­valy előtt vagy tavaly voltak Is problémák a termésátlagok­Munka közben kai, az idén korántsem mond­ható ez el. Hiszen a búzából több mint tizenhárom. az őszi árpából tizenöt, tavaszi árpából tizenhat mázsa ter­mett holdanként átlagosan. A kapásnövények termésátla­gát ugyan még nem lehet tudni pontosan, de a becsült értékek szerint igen jól ala­kulnak. Cukorrépából há­romszáz mázsa körüli, kukori­cából pedig húsz mázsa körü­li átlegtermést várnak. Vajh’ mi ez, ha nem jó eredmény? Olyan kukoricatáblája is van a szövetkezetnek, amelyről negyvenmázsás átlagtermés­re számítanak. Kétségtelen: az idén nagy reményeket tápláltak a fok­hagymával szemben, azonban az erős rovarfertőzés megvá­molta a termést. Ám ezzel szemben az uborka termőte­rületéről a vártnál jobb ter­mést szedtek le. Mivel a ma- gyarnándoriak uborkája spe­ciális eltenni való fajta, el­sősorban exportra szállították. Az NDK-ba, az NSZK-ba és Svájcba küldtek el hatvan vagonnal. A paprika viszont keveset jövedelmez, akárcsak a káposzta, mert sok termett mindenütt és alacsonyak az árak. Háromszoros jövedelem A három .község határát felölelő termelőszövetkezet­ben jelentős szerepet játszik az állattenyésztés is. Különö­sen jó hagyományai vannak a húscsibenevelésnek. Csupán ez az egyetlen ágazat négy és fél millió forintot jövedelmez évente. Egyelőre csak 170 ezer csirkét értékesítenek évente, mert nincs elég férőhely. A másik fontos jószág a szarvas- marha. A 2700 literes évi tej­átlaggal még elégedetlenek, de nemsokára lesz ez még több is. — A növénytermesztés és az állattenyésztés árbevételi részaránya még nem a legide­álisabb — magyarázza az el­nök. — Jelenleg tizenegymil­liót hoz a növénytermesztés, nyolcmilliót az állattenyész­tés. Valamelyest közelíteni szeretnénk egymáshoz ezt az arányt, de úgy. hogy mindkét ágazatot lényegesen fejleszt­jük. A termelőszövetkezet eddigi fejlődése érdekében indokolt volt, hogy munkaigényes áru­növényeket termesszenek. (Ezt a rendszeres foglalkozta­tás és a jövedelmek emelése tette sürgetővé.) Lett is ered­mény, hiszen három évvel ez­előtt csak 29 forint volt egy munkaegység, tavaly azonban már 85,70 forintot fizettek egy tízórás munkanapra. Az egy dolgozó tagra jutó éves jöve­delem csaknem megduplázó­dott a három év alatt, mert több mint 15 ezer forintra emelkedett. A továbbfejlődés azonban újabb problémákat vet fel. A gazdaság megerősödött (bár az elnök szerint csak erő­sebb), fejlődött a munkaszer­vezet, nőttek a beruházások, jobb a föld termőereje, mind­ezek már a termelésszerkezet megváltoztatását sürgetik. A magyarnándoriak specializálni akarják a növénytermesztést, mert a jelenlegi soknövényes gazdálkodás kedvezőtlen. Leg­fontosabb feladatuknak tart­ják a kalászosok termésátla­gának fokozását. Mindenek­előtt pedig önellátók akarnak lenni abraktakarmányból. Ezért a rozs termelését meg­szüntetik, s csak búzát és ár­pát termesztenek. Ugyanakkor növelik a lucernatelepítés te­rületét. Habár a jelenlegi 22 százalékos pillangós arány is jó, ők a biztonságosabb ellá­tásra törekszenek. — Mindezt pedig az állat- tenyésztés fejlesztése teszi in­dokolttá — mondja Papp László. — Elsősorban a szarvasmarha-létszámot akarj juk emelni. Terveinket azon­ban hátrányosan befolyásol­ják a beruházások. Egyelőre nem tudunk jelentősebb ösz- szegeket fordítani épületekre. Az idén új gépeket is kellett vásárolni, s a hét traktor tete­mes kiadást rótt ránk. Készpénz és bizalom Mi lesz a zárszámadáson? Erre most még nem lehet vá­laszolni. Annyi bizonyos, hogy a tagok szorgalmasan dolgoz­nak. Ebben nemcsak a ja­nuárban bevezetett készpén­zes' munkadíjazás játszik sze­lepet, hanem a vezetőkbe ve­tett bizalom is. S hogy ez mennyire így van. azt a leg­jobban példázza, amiit tavaly elért a gazdaság, azt eredetileg csak három év után várták a vezetők. Pádár András A bázis-építkezés vezető tisztjei az utolsó ellenőrzést is elvégezték a munkálatokon kétezer építőmunkanapot tel­jesítettek, ez a szám sokai mond. Ennek a munkának a befejezése azt is jelenti, hogy míg korábban egy-egy alegy­ség egy nap alatt végezte el például a lőgyakorlatot, most ez alig tart másfél óráig ... Utunkat a garázsok között folytatjuk. A harckocsik ha­talmas acéltestén a harcosok otthonosan mozognak. — Nem régen érkeztünk vissza egy jól sikerült gyakor­kiképzésben. Szerintem ez az, ami az élenjáró katonát a másiktól megkülönbözteti. Az őszi napsütésben Jóleső árnyat nyújtanak a laktanya udvarán levő fák. A harco­sok a nagy munka mellett az ünnepre is készülnek. Vendégeket is várnak, a szomszédos • Csehszlovákiából. Együtt ünnepelnek ma és holnap, a fegyveres erők nap­ján. Somogyvári László NÓGRAD - 1969. szeptember 28., vasárnap 5 \ > i i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents