Nógrád. 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)
1969-09-28 / 225. szám
\ A líőivélemény-luitaló lapok nvem^ti A két Bognár, s még ketten Az aisópetényi szövetkezők Bognár Mária I. vélemények már munkába pásztói telepen. — Ügy láttuk, hogy éppen nekünk való az a munka, amit a könyvkötők csinálnak — egészíti ki a barna Bognár Mária. — Nem nehéz, tiszta és szép munka, ikaz, nagyon sok kézügyességet kíván. Csak érettségizetteket vesznek fel könyvkötőipari tanulónak. A tanulmányi idő másfél év Azt hiszem, itt nemcsak a munka megfelelő, hanem 3 számításainkat is megtalálhatjuk. Rövidesen megkezdődik az elméleti oktatás, fél év múlva talán az ösztöndíjunkat is emelik... A másik munkaasztalnál, a szélső széken Dinka Borbála ül, ismerkedik a könyvkötészet fogásaival, hosszú ujja- inak készséggel engedelmeskednek a papírlapok. Hogyan került erre a munkahelyre, milyenek az első tapasztalatai, mit vár a szakmától? — Salgótarjánban érettségiztem — mondja. — Ha jól emlékszem, valamilyen plakátról értesültem először arról, hogy a nyomda könyvis álltunk a Mire számítok? Leteszem a szakmunkásvizsgát,' néhány év múlva az 1600—1700 forintot is megkereshetem. Közvetlenül Dinka Borbála mellett dolgozik Kovács Az olvasói azt tükrözik, hogy a nők tanulókat keres a paszelhelyezkedése, munkába t(ji telepre. Jelentkeztem, mert állítása, a fiatalok pálya- úgy gondoltam, ez éppen ne- választása sokakat érintő való munka. .. Az első probléma, a lehetőségek, hetek után elmondhatom, az elért eredmények szé- hogy egyáltalán nem csalód- les körben érdeklődésre Mehettem volna bérelE(irtanak számot. Ebben számolónak is, de az irodai az írásunkban négy fiatal munkához nem volt kedvem. érettségizett kislányt szó- Most már, mióta megismerkedtem a munkahellyel, örülök, laltatunk meg, akiknek első munkahelyük a Budapesti Közlekedési Nyomda pásztói telepe. Kovács Klára Klára, aki szintén megtalálta a helyét a pásztói telepen, pedig... Már a beszélgetés közben azon töröm a fejemet, hogyan különböztessem meg egymástól őket? Mindkettőjüket Bognár Máriának hívják, mindketten mátraszőll ősiek, egy helyen érettségiztek, egy helyen dolgoznak, ugyanannál az asztalnál, ugyanazt a szakmát, a könyvkötészetet tanulják. Mégis van egy-egy jellemzőjük, bár ez is csak külsőség, amivel könnyedén megkülönböztethetők: az egyikük szőke, a másikuk barna. Az ismerkedés kis félreértéssel indul. A telepvezető azt mondta, ők a két Balogh, később aztán kiderül a tévedés, de először Bodnárt értek, míg’ végül tisztázzuk, hogy Bognárok, de feltehetően ehhez a patináns, régi mesterséghez kevés közük van. — Könyvkötők leszünk — mondja a szőke Bognár Mária. — Már az érettségi előtt, az iskolában felhívták a figyelmünket, hogy Pásztora a Közlekedési Nyomda üzemet telepít, gondolkozzunk rajta, ha volna kedvünk a nyomdaiparban elhelyezkedni, jelentkezzünk felvételre. Nem is tudom, örültünk vagy nem, ennek a lehetőségnek... El. . ,, — Övónő szerettem volna hogy így választottam. ^ _ mQndja mosolyogva. — De a képzőbe nagyon nehéz bekerülni. Nem nagyon lelkesedtem a tanulásért, alig vártam, hogy leérettségizzem, így inkább azon gondolkoztam, milyen munkahelyet válasszak? Még az érettségi előtt járt az iskolánkban a Közlekedési Nyomda igazgatója, felkeltette érdeklődésünket a nyomdászat iránt. Később a címemre is érkezett egy nyomtatott tájékoztató, így kerültem ide. Azelőtt soha nem láttam, hogyan végzik ezt a munkát, csak egy rokonom mesélt róla, aki nyomdában dolgozik. A két Bognár, s még ketten. .. Érettségizett lányok, négyen a sok száz fiatal közül, akik különösebb nehézség, zökkenő nélkül cserélték fel az iskolapadot a munkaasztallal, nem esengenek íróasztalért. .. Ezekben a napokban teszik meg az első lépéseket életük első munka helyén. K- S. Dinka Borbála Amikor a szomszédoknál, Keszegen, Felsöpetényben egymás után alakultak a szövetkezetek, Alsó pe tény ben még mindig „maszekok” maradtak. egyénileg dolgoztak a gazdák. Bander Imre mondta, nem szubjektív ditékok. bizalmatlanság, a jövőtől való félelem tartotta vissza azt a 120—150 gazdaembert, hogv aláírja a belépési nyilatkozatot. Az ok sokkal inkább objektív tényező volt. Az, hogy Al.sópe- tény határában kevés, valamivel több mint 700 hold. s gyenge minőségű is a mezőgazdaságilag művelhető földterület. Azon nagyüzemet létesíteni. eredményesen gazdálkodni, csak korlátozott mértékben lehetséges. , rai. Dolgozni velei alig-aüg lehet, Gyakrabban látni azt Tolmácson, a gépjavító állomáson, mint az alsópetényi határban. Mivel kedvezmény nélkül javít a gépjavító a azt szakszövetkezetnek, sok pénzt in- elvisz a gép és sokat bosszankodik a szövetkezet főkönyvelője, Még jó, hogy dolgozik a mészégető, van miből fizetni a javítási költségeket. Félmegoldás Így azután abban maradtak, hogy a termelőszövetkezet helyett az alacsonyabb típusú szövetkezetét, a lazább közösséget, a tszcs-t választják. Volt bizonyos közös tevékenységük is. Gépeket, eszközöket vásároltak, de a munka jellege lényegében változatlan maradt. A közösen vásárolt géppel, eszközökkel külön-külön maguknak dolgoztak a gazdák. Az sem hozott ilyen tekintetben lényeges változást, hogy a rendelkezéseknek megfelelően a tszcs-bői szak- szövetkezet lett. A vállalat- szerű, közös nagyüzemi tevékenységet a mezőgazdaság egy vagy több ágában el sem kezdték. Nem volt, s ma sincs mód arra, hogy közösen dolgozzanak, s eredményesen alkalmazzák a nagyüzemi módszereket. Ma is mindenki a maga földjét munkálja, úgy mint régen. Hogy miért? Bander Imre, akit a szak- szövetkezet elnökének választottak, egészen, egyszerű magyarázatot adott. Alsópetény- ben nincs szőlő, gyümölcs, nincs kertészet, nincs annyi állat, hogy szakosodjanak. (Mészégetőt, darálót üzemeltetnek, de az bizony jóindulattal sem nevezhető szaktevékenységnek. De nincsenek derűs kedvükben a tagok sem, ha a szakszövetkezetről esik szó. Leginkább azért méltatlan- kodnak. hogy miért büntetik őket a törvények, a rendelkezések. amiéit szakszövetkezetét alakítottak, s nem egyénileg dolgoznak. Mert az egyéni termelőket, hn eleget tesznek adófizetési kötelezelt- séeüknek. nem háborgat íi senki és semmi. Azt termelnek és ott értékesítik termál- vényeiket, ahol nekik tetszik. Nem így áll a helyzet a szakszövetkezettel. Bander Imre sorolta a megszorításokat. Az adót — korábban, a tszcs idején 20 százalékos kedvezményt kaptak —. most pontosan úgy fizetik, mint az egyéni termelők. A közös alapba adják ugyan a termelt érték tíz százalékát, de mindez kevés ahhoz, hpgy megvásárolhassák a szükséges gépeket, eszközöket, s megszervezzék a valóban közös gadálkodást. Állami támogatást nem várhatnak, a maguk erejéből viszont, nem tudnak boldogulni. Volt jobb Nem is lelkesednek túlságosan a szakszövetkezetért a tagok. Akik csak tehették, elmentek a felsőpetényi ásványbányába, esetleg Vácra vagy Budapestre dolgozni. Akik maradtak, bajlódnak az egyetlen régi, rossz traktorSzécsényi és ludányhalászi úttörők a televízió bábfesztiváljára készülnek A Magyar Televízió és a hogy a megyei zsűri arra az Ide két nógrádi úttörőcsopor- Népművelési Intézet az idén elhatározásra jutott: mind a tot is meghívtak: a ludányha- is meghirdette a II. gyermek- négy csoport veheti a követ- lászit és a szécsényit. A ludányhalásziak egy kedves, jól kidolgozott kesztyűs bábjátékkal hívták magukra a zsűri figyelmét. A játékot Mészáros Vinczéné írta, s a címe: A kutya meg a bábfesztivált — szinte köz- kező „akadályt”, kívánatra, az egyre fokozódó érdeklődés hatására. A beneA II. bábfesztivál tájegysévezett csooortok ez év máiu- gi döntöt Íúnius 15'én tervezett csoportok ez ev maju ták Miskolcon, az Ady Endsaban megye, szmtu sereg- re művel6dési hazban' a te_ szemlen vettek reszt, majd a leví ió é NéDművelési In- ° “ ~ "■“'*« ,Ilcs a megfelelő nívót elért csopor- té t zsürizésévei a nóarácii macska- A szécsényiek érde- tok tájegységi döntőkön ver- MihrRk kés egyéni kísérlettel jelentkeztek, s elnyerték a szakem berek tetszését. Balogh Beat úttörők csoportjai kiválóan szervezett és lebonyolított tájegységi seregszemlének lehetek részesei, ahol már a legBognár Mária II. telt a nyár, aztán augusztus végén fölutaztunk Budapestre, megnéztük a Közlekedési Nyomdát. Szeptember elején senyeztek a továbbjutásért. Nógrád megyében négy gyer- mekbábcsoport nevezett be a versenybe: Alt Gyuláné irányitásával a nógrádi művelő- . . , , nóerádi csooor dési ház bábcsoportja, Pintér , \ , ^ , “ ~r, r . J’ , , tok versenyeztek. Tét: tv-szeLajosné vezetésevei a szecsényi általános iskola bábcsoportja, Végh Andrásné, a Ludányhalászi általános iskola „Muskátli”-bábcsoportjával, s végül dr. Kalas Gézáné, a balassagyarmati csoporttal. rix: Éljen a tavasz című jájobb borsodi, szabolcs-szatmá- **** színpadra para1, , ____, _____________ ván nélkül. Sajátos, fejre é pített bábokkal elevenítették Ä.“ »«*« ae glótt mekjátékok hagyományos ele- A miskolci és az ország meit ötvöztek össze egészen többi tájegységi döntője olyan újszerű színpadi formává, sok kiváló csoporttal és pro- A két csoport az iskolai év „KISZ”-báb- dukcióval lepte meg a zsűrit, kezdetétől szorgalmasan pró- hogy nem tudott egyértelműen bál, s nagy lendülettel készül A májusban lezajlott me- dönteni a továbbjutás kérdé- az újabb erőpróbára. Remé- gyei seregszemlén — melyet sében, s arra az elhatározásra ük, hogy sikeresen szerepel- a salgótarjáni megyei műve- jutott, hogy szeptember utol- nek, s a tél folyamán a tv lődési központ szervezett meg só és október első napjaiban országos nyilvánossága előtt is és bonyolított le — a résztve- még egy alkalommal felhívják öregbíthetik a nógrádi bábo- vő csoportok olyan színvona- Pestre a legjobb együtteseket, sok hírnevét, las produkciót mutattak be, s újabb elődöntőre kerül sor. Bocs Attila Van kiút A megoldást már korábban maguk az alsópetényi gazdák ajánlották: szívesen társulnának valamelyik szomszédos szövetkezettel. Akkor azonban meghiúsult elképzelésük. A felsőpetényi termelőszövetkezet vezetői, tagjai elzárkóztak az egyesüléstől. Attói tartottak, hogy a szomszédok tovább gyengítik amúgy sem fényes kilátásaikat. Hasonló álláspontra helyezkedtek később a környék más termelőszövetkezetei is. Maradtak hát az alsópetényi gazdák maguknak. Teszik a dolgukat, s várnak, hátlia sikerül jobb belátásra bírni a szomszédokat. Bander Imrp az elnök, minden igyekezetével azon fáradozik, hogy bebizonyítsa: egyetlen termelő- szövetkezet sem fizetne rájuk, ha társulnának. Igaz, hozományuk nem sok, de adósságuk nincs. A hétszáz hold földet vinnék a ..házasságba” meg az asszony- és férfierőt. 'Vzokat. akik most is a földdel dolgoznak Aisópetényben Aztán az is szóba került, hogy visszajönnének azok az erős. munkabíró férfiak is. akiket a szükség kényszerí- tett az iparba, számukra új. idegen területre. Visszajönnének. mert világéletükben a földdel dolgoztak, s a szak- szövetkezetben ugyan, nem, de a mezőgazdasági termelő- szövetkezetben megtalálnák számításukat. Segíteni kellene a petényi gazdádnak — a megye egyetlen szakszövetkezetének —, hogy végre révbe találjanak. Támogatni. hívni kellene őket, elsősorban a szomszédos szövetkezeteknek, hogyha kis kitérővel is, de eljussanak a termelőszövetkezethez. Vincze Istvánná Mi less az állatkert sorsa? Hol akadt el a határozat? A salgotarjaniak kedvelt kirándulóhelye az egykor) Dolinka vagy mai nevén, a Zója-liget. Az Acélárugyár kezelésében álló területen sok-sok társadalmi munkás szorgalmával valóságos kis hétvégi szórakozótelepet teremtettek. A város közelsége, s a romantikus környezet valósággal kínálta a lehetőséget egy állatkcrt elhelyezésére is. A munkákat megkezdték az 1960-as évek elején, közvetlenül a gondolat megszületését követően. Ismét jöttek a társadalmi munkások. Karámokat, ketreceket készítettek, s vasárnapmiként boldog örömmel mutogatták gyerekeiknek, unokáiknak a maguk teremtette állatkcrt lakóit. Annak idején az acélárugyáriak kezdeményezték a Zója-liget fejlesztését és az állatkert létesítését. Egyben vállalták a fenntartással járó költségeket Is. Az évek során azonban jelentékenyen megnőtt az állatok Szarna, s olyan szakmai követelményeket támasztottak az állatkerttel kapcsolatban, hogy kétségessé vált, vajon a gyár továbbra is fenntartja-e az állatkertet. Az utóbbi hetekben pedig olyan hírek terjedtek el, hogy megszüntetik, s az állatokat elpusztítják. Ezt a durvaságot az acélgyáriak megcáfolták, de elmondták azt is, hogy ez a téma már kinőtte a gyár kereteit. Legjobb lenne, ha a városi tanács venné gondjaiba a létesítményt, mert sem a fenntartására, sem a fejlesztésére nincs kellő anyagi eszközük. Ugyanakkor nem zárkóznak el bizonyos támogatástól. A Salgótarjáni városi Tanács VB az idén április 11- én foglalkozott a Zója-liget és az állatkert problémájával. A vb indokoltnak tartja a liget fejlesztését, amelyet a városközpont átépítésével párhuzamosan, annak részeként kell végrehajtani. Jóváhagyták, hogy ezt a területet a tanács vegye kezelésbe, készítsenek költségvetést a fenntartásra, fejlesztésre, ugyanakkor kezdődjön tárgyalás a város nagyüzemeivel, milyen módon nyújthatnának segítséget az anyagiak előteremtéséhez. Az egyenes és közérthető határozat óta csaknem fél év telt el, s most mégis az a hír járja, hogy megszüntetik az állatkertet. Vajon hol akadt el ennek a jó határozatnak a végrehajtása? Pedig mindenki azt szeretné, ha az állatkert megmaradna, sőt fejlesztenék! Hiszen a szórakozva tanítás, a természetoktatás nagyszerű eszköze. S megfosztanánk gyerekeinket egy Uyan nem mindenütt levő hasznos élvezettől? Vajon mit mondanának azok a társadalmi munkások, akik a pihenőidejüket nem sajnálva dolgoztak mindennek a létrehozásán? Nincs rá pénz? Ez közügy, amit mindenkinek támogatni illik! Kinek-kinek a lehetőségei szerint. Nyilván attól sem zárkózna el senki, ha megteremtik a lehetőségét, hogy belépődijat szedjenek. Mindenki tudja, ez nem olcsó szórakozás, amiért neki is adakozni kell. Pádár András NÖGRÁD — 1969. szeptember 28., vasárnap 3 I
