Nógrád. 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)

1969-09-04 / 204. szám

ffaíoit?a<il»f*oí*<aíás

A továbblépés

Az országos problémák — természetszerűleg — Nógrád- ban is jelentkeznek. De ezek a mi hátrányainkkal együtt fokozottabb mértékben jelennek meg. Ezt mutatja az a tény is, hogy évek óta nem értünk el kiemelkedő eredményeket matematikából és fizikából az országos tanulmányi versenyeken. Megyénkben csak a múlt tanévben indult meg a matematika, illetve matematika—fizika tagozatos osztály a Bolyai gimnáziumban, kémia—fizika tagozatos osztály a Madách gimnáziumban. A természettudományi tagozatok kialakításában elsősorban tárgyi feltételek hiánya miatt maradtunk le. Sok tantestületben pedig hosszú éveken keresztül matematika—fizika—kémia szakosok hiánya miatt nem tudtuk megoldani a matematikaképzést megfelelő színvonalon (pl. Pásztón). De rhég a legnagyobb iskolákban is probléma volt a szaktanár ellátottsággal. Elég szép számmal kerültek fiatalok a megye középiskoláiba, de 30— 35 órát voltak kénytelenek tanítani és többnyire nekik kellett a felnőttoktatási feladatokat is megoldani. Tehát a megyei problémák elsősorban abból adódtak, hogy nem tudták megfelelően biztosítani a szaktanári ellátottságot, másrészt különösen a gimnáziumokban sok olyan tanuló került, akiknek nem volt különösebb céljuk. Ennek megfelelően igen jelentős egyenetlenségek alakultak ki. Egyes iskolákban a matematika oktatás színvonala hosz- szú éveken keresztül elfogadhatatlan volt. Ennek a hátrányai jelentkeznek sajnos, még ma is.

A most véget ért tanévben — tanárok és tanulók egyöntetű véleménye szerint —

minden idők legkönnyebb feladatait kellett megoldani a2 érettségin. Megyei és országos szinten ugyan kevés volt az elégtelen, de hozzá kell tennünk, kevés volt a teljesen hibátlan megoldás is. Mégis előfordult, hogy egy-egy iskolában teljes kudarc következett be. Az okokként a tanári felkészítés, a tanárellátottság hiányosságait, a tanulók munkájából fakadó hiányosságokat soroltuk fel eddig. Fő okként kell megemlíteni, hogy hiányzik a tudatosság is.

Évek óta — úgy az írásbelin, mint a szóbelin — a matematika feladatok megoldásánál használható a logaritmus táblázat. Ebben a matematika és fizika feladatok szinte valamennyi képlete megtalálható. A tanulók mégis félnek a táblázattól, esetleges tanári felszólításra is kétségbeesetten lapozgatnak, keresgélnek benne. Ahelyett, hogy természetesnek éreznék azt a követelményt, hogy nem kívülről kell ismerni a képleteket, nem kell fejben tartani, hanem ha a szükség úgy kívánja, a szabálygyűjteményhez kell folyamodni. A használatban is sok hiányosság van. Sokszor képtelenek tanulóink árra, hogy a megfelelő feladat megértése esetén numerikusán is jól végezzék el a feladatokat.

Ki kell emelni, hogy a matematika a legobjektívabb

mérésekre ad lehetőséget. A

feladatok elbírálása is eléggé megalapozott pontrendszer alapján alakul ki. A matematika tulajdonképpen jó lehetőségeket biztosít arra,

hogy összehasonlításokat tegyünk. Az összehasonlítások is a bevezetőben említett szélsőségeket igazolják. Volt

olyan év, hogy nemcsak az országban, de megyénkben is az átlagdolgozatok eredménye

útja II.

1,1 volt, ugyanakkor egy má sík iskolában 3,6. Ilyen különbségeket nem lehet a reform rovására írni. De hasonló problémák jelentkeztek az idén is az egyik iskolában. A szóbelin a tanulók kilencven százaléka oldotta meg önállóan a feladatot, a másik iskolában pedig csak öt százalékok

A továbblépés útját elsősorban abban lehet látni, hogy a következő tanévben már a negyedik osztályig fut ki a matematika reform. Növekedett a matematika órák száma, így a gyakorlásra is több Idő jut. Megyénk középiskoláiban is ma már egyre több olyan tanuló ván, aki továbbtanulási szándékkal került gimnáziumba. A továbbtanulás alatt nemcsak egyetemi, felsőoktatási formára kell gondolni. Műszerész és sok más egyéb pályán alapvető a matematika képzés. Sok érettségizett tanuló átképzése folyik jelenleg megyénk nagyüzemeinél, ahol ma olyan alapvető matematikai alapigény van, ami nyolc—tiz évvel ezelőtt felső- oktatási Intézményben volt.

Szélesebb körben indult meg az általános iskolai tanulókkal való foglalkozás Is. Azok a tanulók, akik tagozatos osztályokban tanulnak tovább, az általános iskolai központi matematikai szakkörökben készülnek fel. Megyénk szinte minden iskolá-. jában matematika szakkörök működnek a tehetséges tanulókkal való foglalkozás érdekében.

A szülők segítségére is nagy szükség van. Nem abban, hogy a szülő segítsen a feladatok megoldásában. Kísérje figyelemmel a tanuló munkáját. Olyan értelemben Is, hogy hívja fel a tanár figyelmét arra — ha azt látja —, hogy a gyerek nem készíti el a feladatokat.

A tanárhiány megszüntetésével is bizonyára jobb eredmények alakulnak majd ki. Ebben a tanévben, de a múlt tanévben is sok fiatal pedagógus került Nógrád megyébe. Sokan itt végeztek, korábban ösztöndíjasok is voltak. A néhány iskolában még a továbbiakban is túlterheléssel dolgoznak, a régebbi hiányosságok megszűnőben vannak. S a hiányok megszűnésével az eredmények sem maradhatnak el.

Molnár Zsolt

Vetélkedők klubja

Még szeptemberben megalakul a megyei József Attila művelődési központban a Tiszán innen — Dunán túl, elnevezésű a megyék közötti rádiós vetélkedővel kapcsolatos klub. A vetélkedő vezérkara és az aktívák minden héten találkoznak majd, kicserélik a felkészülés során szerzett tapasztalataikat, és beszámolnak gondjaikról. A Tiszán innen — Dunán túl

vetélkedő, amelyet felszabadulásunk 25. évfordulója alkalmából a Magyar Rádió rendez, októberben kezdődik. Először a tiszántúli megyék versenyére kerül sor. Mint ismeretes, Nógrád megye Komárom megyével került szembe a sorsolás folytán. Ezt a versenyt 1970 februárjában rendezik, a felkészülést azonban már most el kell kezdeni a sikeres szereplés érdekében.

Munka öt és fél miniéért

Egy híján száz dolgozója van már a Viltex Autóvillamossági és Műszaki Kisipari Termelőszövetkezet diósje- nől üzemének.

— Jobbára negyven éven aluliakat, főleg nőket vettünk fel dolgozni — mondta Lip- sicz Gyula üzemvezető.

A KISZ-szervezetnek viszonylag mégis kevés tagja van, mindössze tizenöt fiatal. A megbízott titkárral, Mocsári Andrással már a járás székhelyén, Rétságon összetalálkoztam. Aznap a KISZ- vezetők tanácskozásán volt.

Az üzemben Lipslcz Gyulától tudtam meg, hogy a diós- jenői részleg ebben az évben már előreláthatólag 55 milliós termelési értéket produkál. Hogy mennyire reális ez a szám, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy már az első félévben 25 milliót sikerült teljesítenek. Ezzel az üzem a járás — a termelési értéket tekintve nagy múltú üzemeinek sorába lépett elő.

öt és fél millióba került a beruházás, az üzem kialakítása. Ez az egyenleg egyik oldala. A másik oldal: nőknek, és több mint 30 férfinak tette lehetővé, hogy lakóhelyén, vagy annak közelében vállaljon munkát.

Végigjártuk a korszerű épületben elhelyezett műhelyeket.

Az első műhelyben hat revolver esztergagép állt mozdulatlanul.

— Ezeken nem dolgoznak? — kérdezem.

Lipslcz Gyula így válaszolt:

— A gépeket nem tudjuk még kellően kihasználni, nincsen ann^i megrendelésünk.

Ezért a három műszakot sem vezettük be, sőt amint látja, néhány gép még a délutáni műszakban is üresen áll. Pedig az állásidő ráfizetés a szövetkezetnek. Ha valamenv- nyi műhelyben bevezetnénk a három műszakot, újabb 40— 60 dolgozót vehetnénk fel.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az üzem fenntartása is ráfizetés lenne, sót már az első töredék gáz-láb kodási évet is nyereséggel zárták.

A munkáslétszám és a termelés értékének növelése azonban megannyi járulékos gondot vet fel.

— Jól képzett fiatal lakatosokat kerestünk a járásban — mondta Lipslcz Gyula. — Sajnos toborzó kőrútunk eredménytelennek bizonyult.

Mi lehet ennek az oka? Vajon visszavezethető-e mindez — ha csak részben Is — o fővárosi üzemek, vagy akár a szövetkezet budapesti és dlós- jenői részlege közötti bérkü- lőnbözetre is? Belelapoztunk a bérkimutatásokba.

A segédmunkások átlagos keresete eléri az 1700, a betanított munkásoké az 1400, a szakmunkásoké a 2200 forintot, ami egészen Jó képet mutat különösen akkor, ha ehhez azt is hozzávesszük, hogy a dolgozóknak nem kell távolabbi munkahelyekre naponta három—négy órát utazgatni.

Az átlagon belül azonban az egyedi bérek meglehetős eltérést mutatnak.

Néhány fiatal dolgozóval, köztük KISZ-tagokkal az üzemvezetői Irodában beszélgettem el.

Móra Margit, Monostori Lászlóné, Poszpisel Gyula és Fidel Lajos mondta el véleményét. Szavaikból az csendült ki, hogy örülnek ennek a munkalehetőségnek. Lassan a tőrzsgárda is kialakul, kihull a „férgese”, marad, aki Igazán dolgozni akar. S aki dolgozni akar, megtalálja számítását a szövetkezetnél.

— Tavasszal alakult a KISZ-szervezetünk — mondta el Mocsári András. Igaz, kevesen vagyunk, de sok minden közrejátszik ebben, hogy a szervezet még nem tatáit magára. Az év első felében ugyan parkosítottunk, most meg egy hulladéktároló betonozását végezzük majd el, az üzem más dolgozóival közösen kiránduláson is voltunk, de még minden területen a kezdet kezdetén tartunk. ..

Két körülmény is nehezíti a fiatalok, a KISZ-szervezet tevékenységének kibontakozását.

Az első, ami nehezebb téma: El kell Ismerni, a fiatal házasoknak ezernyi fontosabb gondjuk van, mégis elavult és korszerűtlen az a szemlélet, hogy ha valaki megnősül, vagy férjhez megy, többé nem való KISZ-tagnak, holott — azt hiszem, ezt nehezen lehetne vitatni — csak akkor szolgálja jól bárki a kis közösség, a családja érdekeit, ha a nagyobb közösségtől sem szakad el.

A másik: egy — bármilyen kicsi — klubhelyiség kellene a fiataloknak, ahol azonban nemcsak a KISZ-tagok, de időnként az üzem más dolgozói is összejöhetnének egy kis sakkra, beszélgetésre.

K. S.

Percenként négyszázezer fordulat

Mini

légikisasszonyok

A mlchiganl repülőtársaság

a jövőben azokon a kis személyszállító gépein is légikisasszonyokat alkalmaz, amelyek legfeljebb 15 utast vesznek a fedélzetükre. Mivel ezeken a .repülőgépeken viszonylag kevés a. hely és a normális magasságú és testsúlyú légikisasszonyok nagyon megterhelnék a repülőgépet, azért a társaság elhatározta, hogy kizárólag aprótermetű lányokat alkalmaz, akik legfeljebb 150 centiméter magasak. A mini légikisasszonyok máris szolgálatba álltak.

A Magyar Selyemipari Vállalat fonalterjedelmesítő kapacitásának mintegy 80 százalékos növeléséhez új, 600 tonnás teljesítményű, szintetikus fonalat előkészítő üzem tervezését kezdték meg a Könnyűipari Tervező Irodában.

Világviszonylatban is legkorszerűbbek közé sorolható, nagy teljesítményű gépekkel rendezik be, amelyek rendkívül nagy, percenként 400 000 fordulatszámmal működnek.

A vállalat Duna Cérnázó üzemében már felszereltek ilyen angol gyártmányú, szaknyelven hamissodrást végző gépet, és valósággal forradalmasították a műszálas textíliák alapanyagának előkészítését. Hazánkban egyedül Itt foglalkoztatnak a gyapjú, selyem, kötezövőipar számára fonal .előkészítéssel. Az angol gépeknek ötször magasabb a termelékenységük, mint az eddigieké. Leállás nélkül működnek, évenként két alkalommal szükséges a karbantartásuk.

A korszerű angol gépek az új üzem felépítése után megkétszerezik a vállalat szintetikus fonal-termelését.

Fordította SÁRKÖZ. GYULA RípOrtregéliy

20.

„Mi a bűnük ezeknek, hogy a sors így elbánik velük?” — gondoltuk magunkban. — Miért kell bűnhődniük? Csak nemrég érkezett meg hozzájuk a szabadság — a szovjet hadsereg felszabadította őket a nemesi uralom igája alól, és most újra rabszolgákká változtatják őket még sokkalta vérszomjasabb és kegyetlenebb elnyomók. Magunkban valamennyien megesküdtünk, hogy könyörtelenül harcolunk az ellenség ellen, kiűzzük szülőföldünkről, megfizetünk neki a nép könnyeiért.

Osztagunk elhelyezkedett a sűrű fenyvesben megbúvó kunyhókban. Karókból készítettük őket, és ágakkal, mohával és levelekkel fedtük be, tetejükre pedig földet szórtunk. A kunyhóban tüzet gyújtottunk (a füst a fenti

nyíláson távozott), kellemes melegben voltunk.

Romantikus környezet: járhatatlan erdő, mesebeli kunyhók, tábortűz füstje marja az ember szemét, mocsárvíz a lékből, amelyet nap mint nap újra kellett vágni, hóban mosdás, félig felöltözve alvás... A kép vonzónak tűnik, de nekünk ez a romantika sokba került. Az emberek ki voltak merülve, egyesek megbetegedtek, fel kellett emelni a fejadagokat s kalóriadúsabbá tenni. De könnyű azt mondani, hogy felemelni, sokkal nehezebb volt végrehajtani.

Nem mindig volt elegendő élelmiszertartalékunk, s jóformán naponta kellett beszerezni. A parasztok szívesen adták át nekünk feleslegüket, de milyen feleslegük lehetett nekik? Ezért aztán külön akciókat hajtottunk végre az ellenségtől való élelemszerzés céljából.

— 58 —

Az egykori uradalmakba, amelyekből a szovjethatalom alatt szovhozok és kolhozok alakultak, új urak telepedtek be: német földbirtokosok. Egyes magasabb rangú náci tiszteknek, akik megrokkantak a keleti fronton, a führer elismerésül „ajándékba” adta ezeket a birtokokat.

Minden ilyen gazdaságot a náci hadsereg élelmiszer- ellátásának forrásává alakítottak át. Az újsütetű földesurak kegyetlenül kizsákmányolták a parasztokat, kirabolták őket, elvették tőlük utolsó falat kenyerüket. A parasztnak mindenét oda kellett adnia a fasiszta hadseregnek.

Zurno faluban, nem messze Bereznótól, volt egy birtok, ahol hírszerzőink adatai szerint nagyszámú szarvasmarhát, baromfit, gabonát és zöldséget halmoztak fel. Ezt a lakosságtól szedték össze, hogy továbbítsák a frontra.

— Be kell küldeni a fiúkat élelemért a zurnoi majorba — fordult Medvegyev Lukinhoz és Sztyehovhoz.

— Igaza van — mondta Lukin. — Zumóban most nagyon sok jószág van, nemrég kezdett üzemelni a szeszgyár. Üj jószágkormányzó érkezett oda, valami fiatal hadnagyocska, egy kiérdemesült náci tábornok fia.

— Zumóba okvetlenül el kell menni — szólt közbe dr. Albert Cesszarszkij orvos. — Egészségügyi részlegünk alkoholja elfogyott. Nélküle pedig nem tudunk meglenni.

— Milyen ott az őrség? — kérdezte Medvegyev.

— Azelőtt csak policájok voltak, de amióta működik a szeszgyár, s megjött az új jószágkormányzó, az katonákat hozott magával — felelte Lukin.

Elhatároztuk, hogy megsemmisítjük a zurnói birtokot és gyárat, ellátjuk magunkat élelemmel, a nácikat pedig foglyul ejtjük vagy agyonlőjük. Az akció végrehajtását Alekszandr Bazanov főhadnagy századára bízták. Sokan jelentkeztek, akik részt szerettek volna venni a birtok megtámadásában. Mi, városi hírszerzők is jelentkeztünk: Kolja Sztrutyinszkij, Misa Sevcsuk és jómagam. Medvegyev eleinte hallani sem akart róla.

— Nincs ott mit keresnetek — mondta. — Pihenjétek ki rovnói fáradalmaitokat. Hisz’ rövidesen újra be kell mennetek a városba.

— Parancsnok elvtárs — rlmánkodott Sevcsuk —, ha tudná, mennyire szeretnénk már úgy isten igazában szembe találkozni az ellenséggel.

Medvegyev engedett szigorúságából:

— Hát jó, menjetek. Ne felejtsék el — fordult a parancsnok Bazanovhoz —, hogy ez az akció nem lesz könnyű. A zurnói birtoktól nincs messze Berezno, ott meg helyőrség van. Aligha sikerül elkerülni az összeütközést. No, meg Kosztopol is csak egy kőhajítasnyira van.

— 59 —

__________________________________________________________

Onnan is rátok rohanhatnak a németek. Ezért rejtve, ügyesen kell cselekednetek, s hajnalra elhagyni az összes veszélyes helyeket.

— Értettük, parancsnok elvtárs! Mehetünk?

— Nem. Még valami, Bazanov elvtárs. Nyugtalanít a szeszakció. Hozni kell belőle, Cesszarszkijnak nagyon nagy szüksége van rá, de vigyázzon, nehogy a fiúk ostobaságot kövessenek el. Még tüzet is okozhatnak. Állítson a szesz mellé megbízható őröket, világosítsa fel őket, hogyan kell bánni az alkohollal.

— Engedélyt kérek, hogy én is velük mehessek, én mindenre vigyázok, — szólt közbe az orvos.

— Nem. Magának itt kell maradni az osztagnál a betegek és sebesültek mellett. Itt szükség van magára, a szeszt a fiúk maga nélkül is megszerzik.

Éjfél tájban félszáznyi partizánból álló csoportunk Zurno falu alá érkezett. A birtok a falu szélén húzódott, az igazgatóság tőszomszédságában volt a szeszgyár.

Egyetlen puskalövés nélkül, fél óra alatt elintéztük az őrséget és a jószágkormányzót, összekötöztük és szánra raktuk őket. Gabonát, darát, lisztet, szárított zöldséget, és más élelmiszert, s néhány kisebb hordó szeszt raktunk fel a szánokra, amelyekből elég volt a birtokon. Befogtuk a lovakat és indultunk vissza az osztaghoz. Még szarvasmarhát is hajtottunk magunkkal.

A birtokot aláaknáztuk és már indulni akartunk, amikor Kolja Sztrutyinszkijnak eszébe jutott, hogy Lukin beszélt neki egy tolmácsról, aki a jószégkormányzóval együtt érkezett Zurnóba.

— Azonnal meg kell találni és magunkkal visszük — parancsolta Bazanov. — No, Gnigyuk, intézd el a dolgot.

Sevcsukkal elindultam megkeresni a tolmácsot. A szeszgyári munkások megmutatták nekünk, hol lakik a jószágkormányzó tolmácsa, Stankewicz úr.

— Ott az első emeleten.

Stankewicz úr sokáig könyörögtetett magának, de az ajtót mégsem nyitotta ki. Amikor pedig Mihail betörte az ajtót és világosságot gyújtottunk, a következő kép fogadott minket: a szoba sarkában párnákkal és dunyhákkal elbarikádozva szorongott egy férfi, egy nő és két gyerek. A férfi kezében pisztoly, de gazdájának nem lehetett hasznára, mivelhogy az egész ember reszketett mint a kocsonya. Arca nagyon ismerősnek tűnt, s máris eszembe jutott első kiruccanásom Rovnóba, a sokbeszédű anyóka, váratlan találkozásom a megszállókkal és beszélgetésem a tolmáccsal, aki akkor valószínűleg megmentette az életemet.

(Folytatjuk)