Nógrád. 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)
1969-09-26 / 223. szám
SZM1-elnökségi ülés VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK I V* > * A munkások véleménye alapján Tegnapi ülésén az SZMT elnöksége a többi között foglalkozott azzal, hogy mennyiben sikerült realizálni az 1969—70. évre megkötött kollektiv szerződésekben az 1968. évi tapasztalatokat és milyen feladatokat kell elvégezni. Az elnökség megállapította, hogy a különböző fejezetek kidolgozásában azok vettek részt, akik az előző szerződést is készítették. Figyelembe vették a korábbi tapasztalatokat. A pártszervezetek segítségével, a kollektív szerződésekben közelebb került egymáshoz a társadalmi, a vállalati. az egyéni érdek. minden kérdésben a törvényeket tisztelő álláspont érvényesült és alakult ki. E munka során javult a mozgalmi és gazdaságvezetés közötti kapcsolat. Az előbbiekhez Matúz József, a megyei pártbizottság titkára a következőket fűzte hozzá: a szakszervezetek — a megyei bizottságok és az alapszervezetek — nagyobb gondot fordítottak az előkészítésre és a megkötésre, ami a kollektív szerződések magasabb színvonalában, tartalmának sokrétűségében, javulásában mérhető le. A különböző fejezetek végleges megszövegezése a munkások véleménye, javaslata alapján történt meg. Mindez bizonyítja, hogy a szakszervezetek érdek- védelmi tevékenységükben jelentősei léptek előre. A szerződések lényegesen növelték a szakszervezetek hatáskörét, segítették az üzemi demokratizmus kiszélesítését, jó feltételeket teremtettek a törvények betartásához. A megyei párt- bizottság a kollektív szerződéseknek fontos politikai jelentőséget tulajdonít, mert a munkások nagy érdeklődéssel kísérik a bennük foglaltak végrehajtását. Az új kollektív szerződésekben a szakszervezeti bizottságok jól oldották meg feladataikat. Huszonnégy témakört szabályoztak. Kisebb hibák azonban most is előfordultak: késve szabályozták a fiatalkorúak és nők számára tiltott munkaköröket, több helyütt óvatosan tervezték a bérfejlesztést, egy-két kivételtől eltekintve nem tüntették fel, hogy a lakásakciók során milyen összeggel segíti a vállalat az építeni szándékozót. Előfordult, hogy a kollektív szerződéseket kiegészítő önálló szabályzatok kidolgozásába csak kevés dolgozót kapcsoltaik be. Milyen gondok jelentkeznek a kollektív szerződések végrehajtásában? A végrehajtás ellenőrzését gátolja, hogy kevés a kollektív szerződés. Több félreértést el lehetett volna kerülni, ha a megalkotás idején a közgazdasági szabályozók és a vállalati lehetőségek tükrében egyértelműen megmondják, mit lehet és mit nem. A szükséges változtatásokat sajnos, nem mindig közük a dolgozókkal és nem is indokolják. Vontatottan halad a vállalati jogkörök decentralizálása. Előfordul, hogy a termelési struktúra változása nem tükröződik a bérformákban, emiatt vita van a munkások és a vezetők között. Nincs minden rendben a normakar bantartásná!, nem érvényesül eléggé a munka szerinti elosztás elve. A vitában felmerült kérdésekre Lipták József, az SZMT vezető titkára válaszolt. Utalt arra, hogy a különböző jelenségek elemzésén és az okok felkutatásán túl, a legfontosabb feladat a végrehajtás ellenőrzése, segítése. Éz megkívánja, hogy a kollektív szerződés fontosabb részeit legépelve adják oda a művezetőknek, csoportvezetőknek, akik ennek birtokában a helyszínen válaszolnak a dolgozók kérdéseire. Hangsúlyozta, hogy a kollektív szerződéseket csak akkor módosítsák, ha a felsőbb jogszabályok indokolják vagy ha megváltozik a termelés struktúrája. A módosításoknál figyelemmel kell lenni a szénbányászat visszafejlesztéséből adódó feladatokra és az új üzemek telepítésére. A KISZ-vb megtárgyalta Évente negyven KISZ-lak ás Salgótarjánban A KISZ Nógrád megyei végrehajtó bizottságának tegnapi ülésén két napirendi pont szerepelt: a salgóbá- nyai vezetőképző iskola munkájáról, terveiről, az iskolára mozgósítás jelenleg is fennálló nehézségeiről és a salgótarjáni KISZ-lakásépítési akció eddigi eredményeiről tanácskoztak. Tóth András, a KISZ salgótarjáni városi bizottságának titkára elmondta: rendkívül biztatóak azok a városi eredmények, amelyek az ifjúsági építkezéseket jellemzik. Két esztendeje kezdődtek az előkészületi munkák és már az 1968/69. évre terjedő időszakban 24 új, két- és félszobás lakást sikerült felépíteni és átadni. A kedvező környezetben — az úgynevezett Sebaj-telepen — felépített négy-, illetve hatlakásos sorházak tervét' a fiatal építtetők több típus közül választották ki. Az érdekeltek ifjúsági építtető aktívát alakítottak és a közösségen belül döntötték el. hogy ki legyen az a huszonnégy igénylő, aki elsőnek költözik a salgótarjáni KISZ-la- kásokba. Az OTP az építkezések kezdetekor még rendkívül előnyös hitelakcióval segítette a városi kiszesek vállalkozását. (Mint tudjuk, 1967 óta némileg változott a helyzet, ugyanakkor azonban több építő vállalat fokozott mértékben segíti fiatal dolgozóinak építkezését.) Érdekes és figyelemre méltó az a megoldás, amely lehetővé tette, hogy az előírtnál kisebb alaptőkével rendelkező fiatalok is részt vehessenek a városi KISZ-bizottság által szervezett és irányított KISZ-lakásépítési akcióban. A társasházak építkezésébe bevontak olyan idősebb és igényjogosult építkezőket is, akik az előírtnál jóval több pénzzel rendelkeztek és akik így a kollektív hitel tekintetében „tehermentesítették” a kisebb pénzű fiatalokat. Továbbra is sok gondot okoz és rendkívül mértékben zavarja, illetve gátolja a további építkezéseket az a körülmény. hogy mind a mai napig nem sikerült felszámolni a KISZ-lakótelep közvetlen közelében létesített kórházi „istállókat.” A többszöri határidő-eltolódás miatt most már a Nógrád megyei Építőipari Vállalat kiszeseinek tervezett építését is hátráltatja a lebontásra régen megérett kórházi sertéstenyészet. A legújabb határidő: november elseje. A növekvő építési kedvre jellemző, hogy a Lakáskarbantartó Vállalat fiataljai is igénybe veszik a KISZ-akciót. A jelenleg épülő nyolc lakás mellett a terv szerint 1970 első negyedévében elkészül egy tizenhatlakásos épület, amelyhez hasonló több is felépül Salgótarjánban 1970-ben. Mindent összevetve: 1970 végéig összesen 112 lakást adnak át, ez — hároméves időszakot számítva — évi negyven lakás építését és átadását jelenti. ' AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS Á' M EGY E I TANÁCS LAPJA : ’■ ■ : '■■■' - • ■ • ‘ - ö'.v. ■■■ -•■-r- ró • '-fii- • ■ • s . ■ 4.", •• ■ - , . -í„ «. KK * 7 ■ ; XXV. ÉVF., 223. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR 1969. SZEPTEMBER 26., PÉNTEK Megváltozik az ener&fiasírnkíúra Befejezte munkáját az országgyűlés Az országgyűlés csütörtökön a szakmunkásképzésről beterjesztett törvényjavaslatról folytatta a vitát és bár szerdán 14-en szóltak hozzá a javaslathoz, még további 16 képviselő neve szerepelt a hozzászólásra jelentkezettek listáján. Ez önmagában is bizonyítja, a tervezett törvény időszerűségét, közérdekű voltát. Kiemelkedett a reflexiók sorából Gáspár Sándornak, a Gáspár Sándor Politikai Bizottság tagjának, a SZOT főtitkárának felszólalása, aki felhasználta az alkalmat, hogy a termelés és külttr nösen a munkamorál néhánjt különösen fontos jelenségéről is véleményt mondjon. A szakmunkásképzés reformja ugyanis véleménye szerint messzemenően alkalmas arra, hogy visszaszerezze a szakmunka nagyobb megbecsülését. Fel kell ugyanis figyelni arra — hangsúlyozta a szakszervezetek főtitkára, hogy bizonyos termelő munkakörök társadalmi értéke devalválódott és a munkafegyelem érzékelhetően romlott. A szakmunka igazi értékének helyreállítását azonban nem a régi adminisztratív módszerek felújításával vagy a régi munkatörvénykönyv visszaállításával kívánják megvalósítani. A munkásosztály pozitív tulajdonságait kell érvényre juttatni a szakmunkásnevelésben és ez az ösztönzési rendszer szükséges felülvizsgálásával együtt bizonyára a munkafegyelem terén is érezteti majd kedvező hatását. A reform alapjában véve bevált, mondotta Gáspár Sándor, a szabályozó rendszerrel és ezen belül az anyagi ösztönzéssel kapcsolatos megalapozott intézkedések segítségével azonban határozottabban szembe kell szállni a túlzott munkaerő-vándorlással, bérlicitálás- sal, az anyagellátás és a munka- szervezés lazaságaival, a fegyelmezetlen munkával, mindazzal, amiből a termelékenység jelenlegi stagnálása származik El kell érnünk, hogy a tervszerűség, a korábbinál magasabb fokon érvényesüljön és ennek érdekében határozottabban meg kell vonni a helyi, a vállalati és a személyi érdekek, azaz a részérdekek és a közérdek határait. Érdekes módon, bár igen sok kérdést érintettek a felszólalók, bizonyos gondolatok vissza-visszatértek a hozzászólásokban. Minden bizonynyal a szakmunkáshiánnyal kapcsolatos problémák elemzése az egyik legfontosabb ezek közül. Az utánpótlás szervezett megoldása szempontjából kell elsősorban megítélni a törvényjavaslatot — mondotta Gács Miklós miskolci képviselő, mert az eddigi szakmunkásképzés mértéke, minősége és helytelen földrajzi megoszlása az egyik fő oka ma a szakmunkáshiánynak. Riss Jenő budapesti képviselő, a vállalatok érdekét vizsgálva ugyanezt a problémát érintette, mondván, hogy amikor a képzés vagy a csábítás között kell választani az üzemeknek, ma még többnyire az utóbbit választják, mert a képzés költségesebb. Számos ferde- ségre rámutatott ezzel kapcsolatban, így a többi között arra, hogy a kisiparos adókedvezményt kap, ha tanulót alkalmaz, az állami vállalat viszont hátrányt szenved. Nagy figyelem kísérte dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter hozzászólását, hiszen a tárcájához tartozó iparágban nem kevesebb mint 90 ezer ipari tanuló képzése folyik, sok szakmában, így a lakatosoknál, forgácsolóknál, mégis kevés az utánpótlás. A miniszter nagy fontosságot tulajdonít az úgynevezett emelt szintű képzésnek, amely jobban kielégíti majd az ipar növekvő igényeit; ezenfelül megoldandónak tartja a szakmunkások intézményes továbbképzését is, hogy folyamatosan megismerjék az új gépeket és technológiai eljárásokat. Különösen szemléltetően mutatta be az ipar munkaerő- és utánpótlási gondjait Marton János győri képviselő. Számításai szerint 1975-ben a megyében — ha a jelenlegi beiskolázási arányok, a szakmunkásképzés és a más típusú középfokú iskolák között nem változnak — a szükséges 4000 szakmunkástanuló helyett csupán 1500-zal lehet számolni. Éppen ezért nagyon megfontolandónak tartja az általános iskolát végzettek továbbtanulási arányait — a szakmunkásképzés javára — jelentős mértékben megváltoztatni. Sok képviselőt fogtlalkozfa- tott a szakmunkásképzésben működő oktatók, tanárok helyzete, képzettsége, létszáma is. Abban valameny- nyien megegyeztek, hogy az intézményes műszaki tanárképzés máig is megoldatlan. Az pedig nem lenne helyes — jegyezte meg Pongrácz Imré- né, ugyancsak Győr megyei képviselő, ha másodállású mérnökökkel próbálnák meg- szünetetni a hiányt, Varga Jó- zsefné, Zala megyei képviselő ebben a helyzetben különösen károsnak tartja az iskolai, illetőleg a vállalati státuszban levő oktatók javadalmazásának jelentékeny, sóik száz forintos különbségét. Ez az egyik oka annak, hogy a szakmunkásképző intézetek oktatói adott esetben szívesebben elmennek üzembe dolgozni. Mindez kihat a szakmunkásképzés színvonalára is, amely több képviselő véleménye szerint inkább csökkent, mintsem emelkedett az ' utóbbi időben. Horváth Sándorné, Somogy megyei képviselő szerint a szakmunkásképző iskolák rossz ellátása, szemlél - tetőeszközeinek gyengesége, valamint kevés kollégiumi férőhelye csak növeli a tapasztalható feszültséget. amin sürgősen változtatni kell, Mégpedig — Csapó Ernő budapesti képviselő véleménye szerint — továbbra is döntően az általános iskolát végzettekre számítva, mert az érettségizettek leginkább Lévárdi Ferenc csak más továbbtanulási lehetőség híján jelentkeznek szakmunkástanulónak, és mihelyt módjukban áll, másfelé orientálódnak. Az oktatás színvonalának és megbecsülésének növeléséhez a szakmunkásképzésben azonban az is hozzátartozik, — amint azt Varga Zsigmond Békés megyei képviselő, hivatása szerint pedagógus, kifejtette —, hogy küzdj ék le a továbbtanulás jelenlegi gyakorlati nehézségeit. A helyzet ugyanis az, hogy ma a szakmunkástanulók közül csak a kiemetke- dőek vállalkoznak a továbbtanulásra, ilyen értelemben méltányolta a törvénytervezetet Garai Istvánná pécsi képviselő, remélve, hogy a megreformált szakmunkásképzésnek megszűnik a „zsákutca” Titkári továbbképzés Salgótarjánban Továbbképzésen vettek részt tegnap Salgótarjánban, a város párt-alapszervezeteieek titkárai. Szoó Béla, az MSZMP Nógrád megyei bizottságának titkára gazdaságpolitikánk jelenlegi helyzetéről, időszerű feladatairól, Havas Péter, a megyei pártbizottság osztályvezetője pedig az agitációs propagandamunka feladatairól, időszerű kérdéseiről tartott előadást. / Ma. a továbbképzés második napján, a párt belső helyzetéről, a pártmunka időszerű kérdéseiről, gyakorlatáról, majd az évfordulók előkészületeiről, a soron következő feladatokról hallgatnak előadást, kapnak tájékoztatást a résztvevők. _ jellege. Jó néhány képviselő foglalkozott mélyrehatóbban a mező • gazdasági szakmunkásképzés sajátos problémáival. Szurgyi Istvánná, Szolnok megyei képviselő különösen sürgette ennek a képzésnek a gyors fejlesztését, erről beszélt Gyi- móthi Dénes Veszprém megyei képviselő is, mondván, hogy a nemzedékváltás a mezőgazdaságban is erősen megváltoztatta az igényeket a munkakörülmények iránt, bizonyos szakterületeken, például különösen a sertés- és a szarvasmarha-tenyésztésben már szinte nem Is jelentkeznek szakmunkásképzésre, ami súlyos nehézségek forrása. Hozzájárul ehhez a szakmunkások és a szakképzetlenek keresetének csekély különbsége, ami nem teszi kellően vonzóvá a háromévi tanulást. A képviselők megjegyzései és javaslatai, amint azt Veres József miniszter válaszában hangsúlyozta, alkalmat ad majd arra, hogy az értékes gondolatok és javaslatok birtokában készítsék el a törvény végrehajtási utasításait. A miniszter egyébként egyetértéssel fogadta az együttes bizottság több előzetes módosító javas latát és azokkal egyetemben ajánlotta elfogadásra a törvényjavaslatot. Egy módosító javaslat körül némi vita támadt, majd az országgyűlés törvénybe iktatta a szakmunkásképzés új jogszabályát. Délután került sor a gázenergiáról előterjesztett törvényjavaslat megtárgyalására Dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter a javaslat indokolásában meggyőző adatokkal illusztrálta a szénhidrogének, közöttük a gáz rendkívül gyors előretörését az energiatermelésben és -ellátásban. Mi sem jellemzőbb erre mint az, hogy a szén 1950-ben elfoglalt 75 százalékos részesedése az energiatermelésben a jövő évben már 50 százalék alá esik, 1975- ben 40 százalék alá, 1980-ba r pedig előreláthatóan már a 30 százalékot sem éri majd el. Helyét természetesen a szén- hidrogének, a gáz és az ólai foglalják el. Vázolta a miniszter a földgáztermelés rendk • vüli mértékű fellendülésé'.. részben a korábban remélt gazdagabb hazai mezőkre alapozva, részben pedig a gyorsan növekvő szovjet importra építve. Nagyarányú vezetéképítéseket terveznek, ami mind hozzájárul majd ahhoz, hogy a következő évtized végére a fogyasztói felhasználás megtíz szereződik és meghaladja a félmilliárd köbmétert. A vá rosok egész sora kapcsolódik be a gázfogyasztásba, s végül is — a számítások szerint 1980-ban — az ország összes energiafogyasztásának egynegyedét gázból fedezik majd. Mindebből következik, • hogy a gáztermelés és -ellátás jelentősége a villamos energiáéhoz lesz hasonló, ez tesz. szüiksógessé ennek az új ipa rl törvénynek a megalkotá sát is. Sajátossága a javaslat nak, hogy nagymértékben figyelembe veszi a gáz veszélyességét és messzemenően védi a fogyasztók érdekeit. Ilyen természetű a törvény- tervezet azon paragrafusa amely szerint csak törvényes oka lehet a szolgáltatás meg tagadásának’ hogy a szolgái tatás körülményeit szerződésben kell rögzíteni, továbbá, hogy a fogyasztó 15 napra fei mondhatja a szerződést, a szolgáltató azonban nem é> igy tovább. Ugyancsali fontos, hogy kizárólag hatósági engedélyezés és minősítés alapján lehet gázkészülékeket és szerelvényeket forgalomba hozni és a szabálysértőket szigorúan meg kell büntetni. Ide tartozik az is, hogy a szolga tatónak a berendezéseke rendszeresen ellenőrizni keli még ha ez kényelmetlenséget okoz a fogyasztónak, akkor is Aki viszont akadályozza ez1 az eljárást,, 3000 forintos pénzbüntetéssel’ sújtható. (Folytatás a 2. oldalon.)