Nógrád. 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)

1969-09-25 / 222. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK I AZ MSZMP NOGRAD MEGYEI BIZOTTSÁGA #.$ A MEGYEI TANÁCS .LAPJA XXV. ÉVF.. 222. SZÁM ARA: 80 FILLÉR 1969. SZEPTEMBER 25.. CSÜTÖRTÖK '^SALGOTAffJANJ A háztáji bizottságok (3 oldal) Vasútépítő katonák <5. oldal) Ételmérgezés Salgótarjánban (8. oldal) A Parlamentből jelentjük Korszerűsítik a szakmunkásképzést A napirendhez hozzászólt Komócsin Zoltán, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra is. A Magyarország és a Bolgár Népköztársaság közöt­ti együttműködés továbbfejlő­déséről szólva különösen a két ország politikájának eszmei egységét hangsúlyozta. Ilyen értelemben beszélt a moszk­vai nagy nemzetközi tanács­Az érsekvadkerti Magyar—Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezetben géppel szedik a burgonyát. Ezzel igen A német gyártmányú burgonyáielszedő gép beszerzése kifizetődőnek mutatkozik sok munkaerőt takarítanak meg. Koppány György felvétele Szerda reggel megkezdődött az országgyűlés őszi üléssza­ka. Az elnöklő Kállai Gyula bevezetőül emlékeztette a kép­viselőket a hazánk felszabadításáért vívott harcok megin­dulásának 25. évfordulójára, valamint a párt és a Hazafiat. Népfront ezzel kapcsolatos nagyjelentőségű felhívására. Kérte az országgyűlést, segítse a maga módján is a jubi­leum méltó megünnepléséi. Az elfogadott napirend sze­rint először a Magyar és a Bolgár Népköztársaság július­ban aláírt barátsági, együtt­működési és kölcsönös segít­ségnyújtási szerződéséről szó­ló törvényjavaslatot tárgyalta az országgyűlés, Péter János külügyminiszter expozéja alapján. A külügyminiszter gazdag, színes történelmi és irodalmi példákkal jellemezte a két nép' hagyományos barátságát és egymásrautaltságát, nem­zeti és nemzetköz i törekvé­seinek azonosságát. Egyben felhasználta az alkalmat, hogy vázolja a nemzetközi helyze­tet. Napjaink változásaira az a legjellemzőbb — mondotta •*-, hogy előtérbe kerül a tár­gyalásos módszer és a -legve­Pétcr János széiyesabb kérdésekben is kezdenek kialakulni a békés megoldáshoz vezető utak. Mindazonáltal látnunk kell a nyílt és lappangó veszélye­ket. A kedvező jelek és a ve­szélygócok elemzése után a külügyminiszter hangsúlyoz­ta, hogy a javulás ellenére sem mondhatjuk, hogy tényle­gesen és teljese« megoldódott volna egyik vagy másik nagy nemzetközi probléma- s ami a leglényegesebb, a termonuk­leáris háború veszélye sem szűnt meg. Szólt a Varsói Szerződés Politikai Tanácsko­zó Testületé megbízása alap­ján az európai kormányokhoz eljuttatott felhívás jelentősé­géről és kedvező visszhangjá­ról, valamint a fián köztársa­sági elnök küszöbönálló buda­pesti látogatásáról, amely ugyancsak jó alkalom lesz a budapesti felhívás visszhang­jának felmérésére. A közeljövőt illetően úgy véli, kilátás van rá, hogy a genfi leszerelési értekezlet, amelyen Magyarország is képviselteti magát, már a jö­vő hónap folyamán jelentős javaslatokat terjeszt az ENSZ közgyűlése elé. Kormányunk mindenesetre azon dolgozik, hogy sokasodjanak az enyhü­lés jelei. kozás jelentőségéről, a nem­zetközi kommunista mozga­lom egységének megerősödé­séről, amely szétrombolta az imperialisták reményeit. A nagy nemzetközi problé­mák sorában, a vietnami hábo­rú ügyében úgy véljük — mondotta a továbbiakban Ko­mócsin Zoltán, hogy a tárgya­lás látszata és a puszta propa­ganda nem viszi előbbre a bé­ke ügyét. Mi azonban tovább­ra is valljuk, hogy van békés megoldás, aminek feltétele, hogy távozzanak az amerikai­ak Vietnamból és kezdjenek igazi tárgyalásokat. A közel- keleti helyzetből is van kibon­takozás, ha az izraeli kormány végrehajtja a Biztonsági Ta­nács határozatát. Kétfrontos harc Csehszlovákiában Az európai békéért és biz­tonságért folytatott küzdelem­ben a szocialista országok egy­ségének és harcának igen nagy a fontossága, hangsúlyozta a továbbiakban. Ebből a szem­pontból kell megítélni a cseh­szlovákiai szocialista konszo­lidációt az ott kibontakozó kétfrontos harc jegyében. Mi teljességgel bízunk a csehszlo­vák testvérpártnak, a dr. Gus­tav Húsáig által vezetett harc igazában és sikerében. Beszélt Komócsin Zoltán a nyugtala­nító újfasiszta és revansista jelenségekről az NSZK-ban, amelyek arra vallanak, hogy egyes nyugatnémet vezető kö­rök még mindig nem vették tudomásul a második világhá­ború után kialakult európai határok történelmi realitását. Ezért van oly nagy világpoli­tikai jelentősége, hogy a meg­alakulásának 20. évfordulójá­ra készülő Német Demokrati­kus Köztársaság szilárdan Komócsin Zoltán szembenáll minden revansista, újnáci törekvéssel. Befejezésül a Központi Bi­zottság titkára ismételten hangsúlyozta a szocialista egy­ség megerősítésének szüksé­gességét, a nézeteltérések hát­térbe szorításának lehetősége­it és ilyen értelemben tett em­lítést az igen nagy jelentősé­gű Koszigin—Csoti-En-laj ta­lálkozóról, még ha nem is szabad ezt az eseményt túlzott, reményekkel szemlélni. További hozzászólások és a külügyminiszter válasza után az országgyűlés egyhangúlag törvénybe iktatta hazánk és a Bolgár Népköztársaság között létrejött új szerződést, A délutáni ülésen került sor második napirendként a szak­munkásképzésről szóló tör­vényjavaslat tárgyalására. Ve­res József munkaügyi minisz­ter — hogy megfelelőképpen méltányolható legyen az ipa- ritanuló-képzésben végbement nagyarányú fejlődés —, szólt a tőkés Magyarország ipari ta­nulóinak az egykori inasgye­rekeknek emlékezetesen nehé2 életéről, amelyen első ízben a Tanácsköztársaság kívánt vál­toztatni. Az igazi nagy válto­zás azonban csak a felszaba­dulás utáni években következ­hetett be, s az folytatódik nap­jainkban. Végül is ez tette szükségessé, hogy a korábbi törvények és rendelkezések maradandó elemeit eggyé öt­vöző új, egységes jogszabály, törvény szülessen, amely a mai követelményeknek megfe­lelően rendezi a jövő szak­munkásainak oktatását és ne­velését. Ezzel kapcsolatban igen fon­tos a népgazdaság szerkezeté­ben végbement sok jelentős változás, egyes ipari ágazatok, s ezeken túlmenően a keres­kedelmi és egyéb szolgáltatá­sok fontosságának növekedé­se, s természetesen a terme­lés általános technikájában és technológiáiban bekövetkezett rendkívüli fejlődés. Mindezt követni kell az ipari tanulók képzésében is, akiknek a szá­ma hazánkban két évtizede még alig haladta meg a 60 ezret, ma pedig 220—230 ezer körül mozog. Mégis, egyre ne­hezebb bizonyos szakmákban utnápótlást biztosítani. Itt-ott még a népszerű szakmákban ,is tanulóhiány mutatkozik. Pedig jelenleg különösen sok fiatal kerül ki az általános iskolákból, a következő évek­ben pedig apadni fog a szá­muk. Ezek a körülmények is fontossá teszik a szakmunkás- képzés korszerű szabályozását, a pályaválasztási tevékenység megjavítását. Ha emberséget tapasztalnak Szóba került a vita során a vállalatok megnövekedett sze­repe az ipari tanulók oktatá­sában. Ma már elsőrendűen tőlük függ megmaradnak-e a fiatalok tanult szakmájuknál, s hűségesek maradnak-e a vállalathoz, mely részt vett képzésükben. Az egyik hozzá­szóló, Kaszás Imre szerint ez nem is annyira az anyagi­ak, inkább az üzemben ural­kodó légkör kérdése, magya­rán azé: mennyi emberséget tapasztalnak munkahelyükön a fiatalok. A törvényjavaslat világos­sá teszi, hogy halaszthatat­lan a képzés tartalmi és szer­kezeti reformja, a technikai és tudományos forradalom konzekvenciáinak érvényesí­tése. A hozzászólók ezzel kap­csolatban is elmondották ta­pasztalataikat, többek között az egyes tanműhelyekben még megtalálható özönvíz előtti gépekről, amelyeken — külö­nösen a mai követelmények­nek megfelelően — nem lehet megtanulni dolgozni. Alapozás, specializáció Ügynevezett lépcsőzetes ok­tatás bevezetéséről van szó, amely az általános alapozó képzésből kiindulva fokozato­san halad a specializáció fe­lé, amelyben már a munka­helyen szerzett tudásnak jut a főszerep. A követelmények­nek megfelelően növekszik a természettudományi oktatás súlya és nagyobb fontosságot nyernek az elmélyült szak­munkában mind nélkülözhe­tetlenebb elméleti ismeretek. A törvényjavaslat változatos módon kívánja ösztönözni, hogy a népgazdaság a jövőben megfelelő mértékű utánpótlás­hoz jusson. Az ipari tanuló képzésének utolsó félévéiben ösztöndíj helyett szakmunkás- díjazást és a munkásoknál szokásos jutalmakat is kap­hat. A kevésbé népszerű szak­mákban társadalmi ösztön­díjat rendszeresítenek. Az eddigi 48 óra helyett egysége­sén 42 órára csökkentik a he­ti foglalkoztatást, a szakmun­kástanulók nyári vakációja pedig lényegébe« azonos lesz a többi iskolások pihenőide­jével. Megszervezik a rend­szeres orvosi vizsgálatot és egészségügyi gondozást. a kedvezményes étkezést és utazást, a munkaruha-ellátást és a szociális biztosítást. A törvényjavaslat bizottsági vi­táin és az országgyűlési tár­gyaláson is kitűnt azonban, hogy a képzés különösen kri­tikus pontjai a műszaki ta­nárképzés rnegoldatlansaga, valamint az iskolák, tanter­mek, tanulóotthonok szűkös volta. Többen rámutattak, így Konyi Gyula, a törvény­javaslat előadója is. vala­mint Kaszás Imre képviselő, hogy az óktatás fejlesztésével voltaképpen a nemzet szelle­mi vagyonát növeljük és az erre fordított beruházások sokszorosan visszatérülnek.1 A szakmunkásképzés re­formja sok segítséget adhat — ez is kiderült a tanácskozás eddigi menetéből — a szak­munkáshiány jelenlegi ne­hézségeinek leküzdéséhez, s ezen túlmenően a fizikai munka — tapasztalható — torz megítélésének legyőzésé­hez. Jellemző a rendkívüli ér­deklődésre, amellyel az or­szággyűlésben is a törvényja­vaslatot fogadták, hogy mint­egy harmincán jelentkeztek' hozzászólásra, ilyen sok kép­Veres József A viselőnek volt személye mondanivalója a több min 200 ezer szakmunkást, 39 szakmunkásképző iskolát é sok száz ipari és más válla latot érintő ügyhöz. Az ülé ennek folytán a késő e®t órákban ért véget. Az ország gyűlés ma folytatja munka ját.

Next

/
Thumbnails
Contents