Nógrád. 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)
1969-09-23 / 220. szám
A képernyő előtt \óífrád vpndAjfe volt Kél műsor dicsérete... Zsurzs &V€t Az elmúlt műsorhét az atlétikai Európa-bajnokság jegyében múlt el. Enné! sokkal többet nem is mondhatunk jellemzésül a keddtől csütörtökig terjedő periódusról és sajnos, a nemzetközi sportesemény sem sok örömünkre szolgált a verseny- eredményeket illetően. De vegyük sorra mégis a látottakat. Kedden este tűzte műsorra a szerkesztés Gounod: Faust című operáját a Margitszigeti Szabadtéri Színpadról. Az operabarátok bizonyára szívesen fogadták a művet szerény nézetem szerint viszont a főszerepekben külföldi énekesekre támaszkodó produkció, nagyobbára csak a zenei ínyenceknek adott csemegét. mert a szöveg „megközelíthetetlensége” miatt keveset nyújtott abban a törekvésben, amit operanépszerűsítésként összegezünk. Nem volt szerencsésebb napja szerdán sem a tévéA VII, magyar békekongrcsszusra készül az ország, köztük megyénk dolgozói Is. Már eddig is számos eseményen méltatták a 30 éves magyar bckemozgalmat, hétfőn pedig Salgótarjánban rendezték meg a megyei békc-aktívaülést. Az ülésen több. a békemunkában kitűnt aktivistát részesítettek kitüntetésben. Képünkön az új békekltüntctés jelvénye 30. Nem válaszoltam Lídia fejtegetéseire. — Maga él a gyanúperrel. Rendben van. Ezt én megértem, s emiatt nem sürgetem magát. Majd ha meggyőződik Őszinteségemről, hasznukra leszek. Taktikámat pedig nem változtatom meg. Mondani akartam valamit, de Lísowska nem hagyott szóhoz jutni. — Nagyon kérem, ne mentegetőzzék. Ne tegye. Nekem még tetszik is, hogy minden olyan óvatosan történik. Érzem, hogy igazi hírszerzőkkel van dolgom. Mi még csodákat fogunk véghez vinni! Hittem neki. Annyira gyűlöli a nácikat, hogy hajlandó bármilyen kockázatos feladatot végrehajtani. De Kuz- nyecov, akinek a legapróbb részletekig elmeséltem a Li~ sowskával történt beszélgetéseimet, azt tanácsolta, ne siessem el a dolgot. — Alaposan ki kell próbálni — mondta. — A szavak, az érzések még nem bizonyítékok. Amikor Lídia feladatokat kezdett kapni tőlünk, egyre több német tiszttel ismerkedett meg. Meghívta őket a lakására, házi murikat rendezett, bemutatott engem a tiszteknek. — A németek bizalmára most nagyobb szükségem van, mint a magáéra — szerette ismételgetni. Egyszer, amint hazajött a munkából, elmesélte, hogy a kaszinóban nagyszabású összejövetel előkészületei folynak. Üj bútorokat hoztak, élelmiszereket, italokat. — Azt mondják, fontos értekezlet lesz. — 106 — nézőknek. A Medvetánc című csehszlovák film gyermekdeden naív históriát tálalt elénk vontatottan és unalmasan „idegenforgalommal kapcsolatos szatírájában” és csak sóhajtozva idézgettük magunkban a svájciak néhány hete látott, valóban tündérien szellemes idegenforgalmi filmszatíráját és a Veréb is madár című saját vállalkozásunkat. hasonló témakörben. E kettő mögött a Medvetánc frisseidben, szellemességben mesz- ze-messze elmarad, kár volt bosszantani vele a milliós nézőtábort. A műsorhétnek mindössze két igazán figyelemre méltó mondanivalójú műsora volt. Csütörtökön és pénteken vetítették az Egyedül volt című kétrészes NDK tévéprodukciót, amely az újraéledő nyugatnémet nácizmus ellen emel bátor .szót s tárja elénk azokat a döbbenetes eszközöket és módszereket, melyek immár nem is ritkán a nyílt terrorig merészkednek. Az izgalmas bűnügyi történet szálait sötét politikai erők mozgatják olyan szövevényben. melyek a nyugatnémet állami élet szinte minden területét behálózzák. Vasárnap a budapesti művészeti hetek keretében mutatta be a televízió a Triptichon című filmet. Gáli István három elbeszélését öleli fel a produkció. A mondanivaló életszerű konfliktusokra alapoz, a film egy család három tagjának emberi-világnézeti magatartásformáját szembesíti és ütközteti. Az írónak — ha úgy tetszik — generációs vitája azonban messze túl nő és túl mutat egyetlen család keretein és nagyon elgondolkodtató társadalmi tanulságokkal szolgál. A tévéfilm az utóbbi idők legsikeresebb vállalkozásainak egyike. A mondandók plasztikus megfogalmazásához Kovétcs Károllyal, Szirtes Ádámmal, Tahl-Tóth Lászlóval az élen kiváló szí- nészgárda járult hozzá. (barna) A bemutató akkor él elevenen es marad meg az emberek emlékezetében, ha a mű környezetükről szól, legyen az történelmi vagy napjainkban játszódó. Éppen ezért volt számunkra örvendetes s Legenda a páncélvonatról és a Volt egyszer egy borbély című tévéfilmek salgótarjáni díszbemutatója, ötven évvel ezelőtt) történetet dolgozott fel mindkét alkotás. A Nóg- rád megyei Tanács VB és a Magyar Televízió közös pályázata meghozta a várva- várt eredményt: mindenkihez szóló és mindenkire ható drámákat láthattunk. A Legendát immár másodízben. A másodszori megtekintés után is csak az elismerés hangján gratulálhattunk Zsurzs Évának, a film rendezőjének, aki a díszbemutató alkalmából Salgótarjánba látogatott. — Megmondom őszintén, hogy engem a szerződés túlságosan nem befolyásolt. Munkámnak és általában Tarjánnak — az én tudato- ban legalább is — olyan szoros összefonódása volt a Tanácsköztársasággal, hogy a film elkészítése — függetlenül minden szerződéstől, tel-1 jesen magától értetődő volt. — mondta. — Tehát „csak" egy író, egy rendező és színészek kellettek hozzá? — Életem legnehezebb filmjéről van szó. A forgatás nehézségeiről senki sem tud képet alkotni, aki nem Látott még ilyen ötven évvel ezelőtti masinát.. A prüszkölő, füstös vonatot a borsodi fiatalok hozták létre, húszezer óra társadalmi munkával. Falai mozdíthatalanok, s mindenre alkalmas volt, csak filmezésre nem. A gyakorlati megvalósítás így kezdődött. — Nyargaljunk vissza egy kicsit az időben. Megkapta a kéziratot... — ... ami első olvasásra nagyon lekötött. Én mindig mint közönség olvasok. S ha engem, mint közönséget, a darab le tud kötni, akkor bízom abban hogy a nézőt is leköti. — Tehát megszerette a darabot. — Igen. Ez nemcsak múlt időre, hanem a kész filmre, tehát a jelenre is vonatkozik. Azért szeretem ezt a filmet (és most jöhet a múlt idő!), mert politikai volt. mert humánus volt. mert lói egyesítette magában a televíziónak azt a követelményét, hogy a különböző rétegeket kiszolgálja. — Melyek ezek a követelmények? — Aki az Izgalmat szereti, az izgulhatott azon. hogy az első tíz mondatban tétel megvalósul-e. A páncélvonat a Tanácsköztársaság bukása után eljut-e Tarján! e. sikerül-e a menekülés vagy sem. Aki csak az izgalmat szereti, annak megvolt a feszítő íve. A másik oldalon egy furcsa politikai összetettséget kellet ábrázolni, a magyar forradalmaknak azt a sa- látosságát. hogy valahol mindig a naív hiten bukik meg minden. Volt. aki ezt a politikai síkot élvezte. A gyermekeknek azt adta. hogy az emberek elkezdtek élni és mozogni; a valóságot adta: hogy mitől is volt dicsőséges ez a Tanácsköztársaság. Attól, hogy a saját, megszokott kis környezetükből kibillentett emberek egyszerűen a történelem logikája folyamán hőssé váltak, mert nem lehetett tisztességes embernek mássá, csak hőssé válni,.. — ... vagy a nem tisztességes ember nem válhatott mássá, csak gazemberré. Az események történelmi logikáját ezek a filmek tisztán képviselik. Ez a tisz- taság napjainkban nagyon sok vitát keltett. Szabad-e és lehet-e? — Az én véleményem az, hogy kell. Cinizmussal még soha nem építettünk fel társadalmat. Érezzük azoknak a tisztaságát, akik ebben nekünk példát mutattak. — Térjünk vissza a forgatókönyvhöz Kézbe veszi, úgy olvassa, mint r ozön- ség. Hogyan alakul át ez a közönség alkotóvá, hogyan határolódik el egymástól ez a kétfajta folyamat? — Rettenetesen nehéz a kérdés és nagyon hosszú lenne elmagyarázni.. . Olvasás után leteszem a könyvet... gondolkodni kezdek rajta. Aztán leülünk a szerzővel. Mindenkivel más a módszer. A kettőnk beszélgetéséből ''■tálakul, hogy én mit olvastam. 6 mit gondolt, mi hiányzik a kettőnk elképzeléseiből. Aztán jön a dramaturg.. .. A rendező az alkoss folyamatában mindent tisztáz Mire eliut az ankéten elhangzott kérdésekig, a frontok összemosódnak és tisztázódnak. A mi munkánkban az a rettenetes, hogy nem úgy alkotunk, mint az írók: ha beérik, akkor leírják Nálunk gyártási tervet készítenek, s ha beérik — ha nem. akkor is le kell forgatni a filmet. Utólag már nincs mód korrigálni. — Azt hiszem, a Legendát soha nem is javítaná. Meghagyja így az utókornak. — Lehet hogy így van. De öt év múlva biztosan másképpen nézem. — Mivel, foglalkozik most? — Felszabadulási témával foglalkozom. Hollós Ervin novellájában nagyon érdekes a hős figurája, sok hasonlóságot mutat a borbéllyal. Szántó Erika írta a forgató- könyvet Hollós Ervin írásai nyomán. — Sztorija? — Tulajdonképpen azon alapul az egész, hogy 1944- ben — merő tisztességből —> összetévesztenek egy ellenállásban résztvevő fiatalembert és egy kasszafúrót. — Címe? — Szerencsés álmokat. Molnár Zsolt — Meg kell tudni, a magas rangú tisztek közül kik vesznek részt ezen a megbeszélésen — mondtam Lídiának. — Mit számít, hogy kik vesznek részt rajta? A fő. hogy lesz Ilyen értekezlet. Ki kellene valamit találni. — Mégpedig? — Legalább egy aknát elhelyezni. Vagy valami „fűszert” szórni az ételükbe, hogy jobb ízű legyen. — Ami az aknát illeti, az semmiképp nem lehetséges — ábrándítottam ki Lídiát. — A nácik előzetesen mindent alaposan ellenőriznek. Ami viszont a fűszert illeti, ki kell gondolni valamit, ha valóban nagyíejűek jönnek össze. — Találjon valami olyasmit, ami nem rontja el az étel ízét és a hatása is jó. Lísowska ajánlatát közöltem az osztaggal. A parancsnokság elfogadta. Átadtam Lídiának egy méregfiolát és szigorúan utasítottam, hogy csak magas rangú náci esetében használja. Néhány nap telt el, egy hét, majd a második, de az értekezlet csak nem jött össze. Végül Lísowska közölte, hogy meg se tartják. Ez ismét felébresztette bennünk a gyanút. — Alighanem munkamódszerünket tanulmányozza — mondta Kuznyecov. — Nyikoláj, légy óvatos — fordult hozzám —, ne légy vele túlságosan őszinte. Észrevettem, hogy az utóbbi időben nagyon elcsavarta a fejed. — Lehet, hogy megbővölt? — tette hozzá Sevcsuk. — Különben is, érdemes-e ennyit vesződnünk vele? Lánglelkű honleánynak mutatja magát, aki gyűlöli a németeket, ugyanakkor meg kocsikázik velük és eszem-iszomokat rendez a számukra. Szerintem végére kell járni ennek az ügynek. Mit válaszolhattam társaimnak? Megpróbáltam védelmembe venni Lisowskát, de becsületességének semmiféle bizonyítéka nem volt a kezemben. Egész felderítői tevékenységem alatt nem találkoztam ilyen érdekes, érthetetlen emberrel, mint Lídia Lisowska. Beszélget vele egy este az ember és azt hiszi, nincs nála nagyobb hazafi. Órákon át beszélt magáról, az élet szépségéről, aztán a kínokról és szenvedésekről, amelyeket a nácik az embereknek okoznak. Nagyszerűen eligazodik a nemzetközi kérdésekben, sok minden olyat tudott, amiről sem újságban nem olvashatott, sem rádióban nem hallhatott az ember. Például Teheránban összeül megbe— 107 — szélésre a „nagy hármas”, amihez a bolsevikok nagy reményeket fűznek. De kár reménykedniük, a szövetségesek nem nyitják meg a második frontot sem negyvenhét romban, sem negyvennégyben. Egyáltalán szó sem lehel a második frontról. Vagy Hitler főhadiszállásán összeesküvés történt. Hitler őrjöng. Éva Braunon kívül Senkinek nem hisz. Ilyesmit is hallottam tőle: az amerikaiak és az angolok soha nem lesznek az oroszok igazi szövetségesei, bárhogy is végződjék a háború, mindig a németek oldalán lesznek. Mindezeket a gondolatokat a német tisztek elbeszéléseinek hatására fejtette ki, de nem vakon ismételgette a mondatokat, amiket tőlük hallott, hanem saját maga sorakoztatta fel a tényeket, eseményeket, helyzeteket és határozott következtetéseket vont le belőlük. Logikájának ereje bárkit meggyőzhetett, akivel beszélgetett. Ellent mondani nem lehetett neki. Ha végighallgatja őt az ember, agyában az motoszkál, hogy igazi honleány áll előtte, aki könyörtelen harcot képes vívni az ellenséggel. Ám megpillantja őt német tisztek társaságában és nem tudja elhinni, hogy ez ugyanaz az ember, aki tegnap még oly komolyan, okosan fogta fel az életet. Vajon milyen az igazi Lídia? Erre a kérdésre egyelőre nem találtam választ. De társaim: Kuznyecov, Sevcsuk és Kolja Sztrutyinszkij sem tudtak segíteni nekem ebben. Még egy körülmény fokozta gyanúmat, hogy Lisowska kettős játékot űz. Amint járni kezdtem hozzá, kopó szegődött a sarkamba. Szinte mindennap a nyomomban járt. EgySzer egy egész napot csatangoltam a városban (elmentem a piacra, a borbélyhoz, egy hivatalba, majd egy másikba, vendéglőbe, moziba), de mindenütt ott láttam ezt az alakot. Nagyon fontos lett volna találkoznom társaimmal, de semmiképpen nem sikerült. Csupán Iván Prlhogyko ismerősét tudtam figyelmeztetni, akivel az utcán találkoztam, aztán betértem régi ismerősömhöz, Ze- lenkó úrhoz. „Barátom” csak ezután „kopott le” rólam (nyilván meggyőződött, hogy semmiféle gyanús helyen nem fordultam meg) és többé nem járt a nyomomban. Ezután az eset után még óvatosabb lettem és a Szak- ramentumos Wacek állandó vendége lettem. A kopóról természetesen egy szót sem szóltam Li- sowskának. Ügy döntöttem, hogy társaim elöl is eltitkolom. Vártam a kibontakozást, kerestem a megoldást, helyesebben igyekeztem megtalálni a helyes kiutat. (Folytatjuk). — 108 — \ V
