Nógrád. 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)

1969-09-19 / 217. szám

Van szülői maximalizmus is!

A vezetés próbája

Pedagóguskongresszusra készülünk. Olvasgatjuk a kongresszusi téziseket, elmélkedünk rajtuk, megállapításait próbáljuk egybevetni saját gyakorlati tapasztalatainkkal.

Az iskolán kívüli nevelési tényezők között nagy súllyal szerepel a család nevelő hatása. „... a családi nevelés értéke nem pótolható a gyermek számára” — állapítják meg a tézisek.

De vajon a legjobb szándékú család Is mindig és mindenben a legjobb hatással van-e a gyermek fejlődésére, személyiségének harmonikus, egészséges alakulására? — A legtöbb esetben igen, de nem mindig. Tudjuk, hogy vannak jó szándékkal objektíve „elnevelt” gyerekek is ... A szándék nem minden. A jót jól is kell akarni, hogy az eredmény is jó legyen.

Első pillanatra talán meglepőnek tűnik, amit cikkünk címe állít, de mégis igaz: van szülői maximalizmus is, ami elég jelentős veszélyt rejt Jó szándékból, nagyobb eredmények eléréséért való törekvésből fakad ez is mint ahogy hasonló szándék volt a forrása az éveken át sokat szidott tantervi, tankönyvi és tanári ma- ximalizmusnak is.

A szülői maximalizmus forrása rendszerint az, hogy a szülő túlértékeli gyermeke adottságait, túlzott ambícióból, esetenként nagyravágyásból túlzott célokat állít gyermeke elé. Teheti ezt tanulmányi téren, de teheti a nevelés valamennyi területén: erkölcsileg,

sportban, művészetben, munkára való nevelésben egyaránt.

A legtöbb esetben a tanulmányi eredmények körül adódnak problémák. Hány szülőt ismerünk, aki közepes adottságokkal rendelkező gyermekét folyton szidja, mert elégedetlen számszerű tanulmányi eredményével, de emellett idegennyelvi magánórákra, zeneiskolába, balettra és többféle iskolai szakkörbe járatja Az ilyen szülő csalódik reményeiben. Türelmetlen lesz gyermekével szemben, eltiltja minden szórakozástól, kedvteléstől, még az iskolai kirándulástól is (!), állandóan korholja, s talán meg Is veri. Gyermeke ettől legfeljebb még rosszabb tanuló lesz, mert kényszerből tanul, s nem örömmel, hanem gyűlölettel. A tanulásra nem sikerélmény serkenti, hanem félelem, a kudarcélmény és gátlásos idegállapot húzza vissza tőle. Fáradt, félénk, önbizalom nélküli, koraöreg lesz és nagyon sok esetben hazudozó. Azt fogja szülőjének hazudni, hogy alaposan felkészült az órára, de a tanár rosszindulatúan rossz jegyet adott jó feleletére.

Feszültség és konfliktushelyzet alakulhat ki a tanuló, a szülő, a tanár, a szülő és a tanuló—tanár viszonylatában. A túlzott és irreális szülői igénytámasztés a forrása annak, hogy — ellentétes okok miatt — mindhárman kölcsönösen elégedetlenek egymással. Az egészben a legszomorúbb az a veszteség, ami a

Pénz, pénz, pénz?...

Anélkül, hogy az eredményeket el akarnók hallgatni, meg kell ismerni, hogy a szolgáltatások színvonala, a szolgáltatóipar állandóan fejlődik, akad még tennivaló bőségesen. Egyik ismerősöm indulatosan jegyezte meg, hogy a szolgáltatás sokszor azt jelenti, tulajdonképpen ml vagyunk kiszolgáltatva azoknak, akik szolgáltatnak ... Kapásból lehetne az elmarasztaló példákat sorolni. Esős időben levált a cipőtalp, pár perces munka megjavítani, de megtörtént eset — csak kéthetes terminusra akarták elvállalni. Egy munkáscsalád ezer forintot meghaladó összeget fizetett egy képcsőcseréért. Néhány napig jó volt a készülék, aztán újra és újra javítani kellett. Végül maszekhoz fordultak. S az eredmény: egy csitöbbsége csak hosszabb üzemeltetés után szorul javításra. Az az idő, amikor az utóbbi években forgalomba hozott háztartási gépekkel tömegesen jelentkeznek a tulajdonosok. még nem érkezett el.

Robbanó igények

Azt a kérdést Is feltettem: felkészültek-e a későbbiekben várható szinte robbanásszerű igényekre? A válaszból megtudtam: számítanak rá. de a felkészülés körül bizony nincsen minden rendben. „Hol van nekünk arra pénzünk, hogy például cserekészüléket adhassunk a tulajdonosnak, ha elhúzódik a javítás?” — szegezte nekem a kérdést. Az a benyomásom támadt, hogy eléggé általános álláspont: a szolgáltatás nem éri meg a befektetést. Az egyéb nehézségeken kívül ez az a zátony, ahol minden elakad: pénz, pénz és újra pénz ...

BIZONYÍTÁSRA ma már aligha szorul,

hogy a nagyobb vállalati önállóság megsokszorozta a vezetők felelősségét. Hogy mást ne mondjunk: a reform nyomán 20 hónap alatt nem oldódtak meg a népgazdaság évtizedes problémái, s Így ma bizonyos feszültségek nem annyira az irányító szerveknél mint inkább a vállalatoknál tapasztalható. Jelenleg sincs például lényegesen több erőforrás, anyagi eszköz felhalmozásra (fejlesztésre és a forgóeszközök növelésére) mint néhány esztendővel ezelőtt“ a tervalkudozások idején. Csakhogy most a vállalatok kerülnek nehéz pénzügyi helyzetbe, ha tovább nyújtózkodnak mint ameddig a takaró ér.

A gazdasági vezetők felelőssége ma nem általánosságban, hanem nagyon is témasze- rűen mérhető a vállalatok gazdasági eredményeiben. Nem véletlen például, hogy az egyik főkönyvelő még mielőtt tejesen összecsaptak volná feje felett a hullámok, felmentését és alacsonyabb beosztásba helyezését kérte. Az irányító szervek által kezdeményezett leváltások indokolásában is gyakrabban szerelep: alkalmatlan a feladat ellátására. A káderműnka elsősorban azért lett szókimondóbb, mert a frontvonalak is nyíltabbak, a vállalatok, s a felettes hatóságok felelőssége kevésbé mosódik össze és szembetűnőbb a kisszerűség, a maradiság.

A megnövekedett és mérhetővé vált személyi felelősségnek azonban egyáltalán nem az alkalmatlanság a legjellegzetesebb kísérőjegye. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy az igazgatók, a főmérnökök, a főkönyvelők többsége képes új, kezdeményező módon vezetni, a kockázatot, a felelősséget vállalni. Nem lett igazuk azoknak, akik féltek az önállóság növelésétől, s a reform sikerét a vállalati vezetéstől féltették. A gazdasági vezetőgárda méltónak bizonyult a bizalomra, s a nagyobb követelmények hatására fejlődése is meggyorsult.

Természetesen húsz hónap tapasztalatai alapján legfeljebb azt mondhatjuk, hogy a vállalatok szerencsésen túljutottak az első akadályokon, ám még senki sem szakította át a célszalagot. Az idei év már több munkát, feladatot adott mint a tavalyi. A reform kibontakozásával — ahogy csökkentik, illetve megszüntetik az állami támogatásokat. a központi kedvezményeket és fékeket — a teljesebb körű önállósággal és felelősséggel mind élesebb határvonal kerül a jó és a rossz munka, a tehetséges és bátran kezdeményező, valamint az új módon dolgozni képtelen vezetők közé. S mivel a vezetés lényege az előrelátás, a mai döntések, intézkedések csupán több év távlatából, a holnap nagyobb követelményeinek mércéjével értékelhetők igazán. Vajon a vállalat

szervezetét, belső mechanizmusát, a beosztott vezetőket, az egész kollektívát előrelátó módon már most felkészítik-e az új feladatokra? A kérdésre majd a jövő gyakorlata ad egyértelmű választ.

Az idei szigorú — tegyük hozzá, nem mindig elég következetes és hibamentes — bankpolitika következtében a vezetés pénzügyi-gazdálkodó funkciója került előtérbe, gyakran elnyomva más teendőket. A szakmai felkészültség egyoldalú hangsúlyozásával korábban is találkozhattunk. Pedig nem szabad elfelejteni, hogy a vezetőposztok betöltésénél az új mechanizmusban is változatlan követelmény a népi demokráciához való hűség, a szakmáin kívül á politikai fel- készültség, a szervező- és irányítókészség. Mindez persze magában foglalja az emberekkel való bánni tudóst, s a példaadó vezetői magatartást, morált is.

A vezetői képességek értékét nem szabad arisztokratikusan önmagukban, vagy néhány látványos megnyilatkozásban lemérni. A tehetségnek, az alkalmasságnak fokmérője az egész kollektíva eredményes munkája. Ezért az a jó vezető, aki a „csapatjátékra” épít. jól válogatja meg munkatársait. Nemcsak hogy érvényesülni hagyja minden szinten a tehetséges szakembereket, hanem el is söpri útjukból az akadályokat. Korszerűsíti például a vállalati szervezetet, ^amelynek régi formája sok középszintű vezető kényelmének, kiváltságainak, anyagi előnyének is mentsvára. A reform a vállalati munka minden szintjén változást igényel a szervezetben, a módszerekben, a szemléletben. S ez az igény mindenütt találkozik a dolgozók felfokozott várakozásaival is.

HÜSZ HÓNAP ELTELTÉVEL egyre jogosabb kövtelmény a reform gyakorlatias végrehajtása, minden szinten, a munkapadokig bezáróan. Nem látványos, de elkerülhetetlen, hogy a vezetők ügyéből a tömegek napi munkájának részévé váljék mindaz, ami a vállalat új helyzetéből, nagyobb önállóságából adódik. Ehhez pedig mindenekelőtt az üzemi demokrácia fejlesztésével, a párt és a szakszervezetek tevékeny közreműködésevei fel kell számolni a vállalati munka és szemlélet megújítását, a tehetség, az alkotó kezdeményezések útját álló bürokráciát és középszerűséget. Ugyancsak a vezetés dolga a műhelyek számára is érthető nyelvezetre fordítani, mozgósító erejű feladatokra bontani a sok évre programot adó vállalati reformtennivalókat. Ma csak így lehet a dolgozó kollektívák összefogását, fegyelmét, tulajdonosi öntudatát erősíteni, magasabb szintre emelni, az igazi vezetői képességeket, a rátermettséget igazolni.

Kovács József

A szülők oktatása — a gyerekek érdekében

tanulót éri jellemének és egész személyiségének károsodásával.

Szülői maximalizmusból ered sokszor az elhibázott pályaválasztás is. A gyermek kazánkovács szeretne lenni, de szülei elektromérnököt akarnak csinálni belőle. Kiemelkedően jól kellene ahhoz tanulnia, hogy az egyetemre felvegyék, de a tanuló erre nem képes, másrészt nincs is kedve a szülei által kijelölt pályához. Az ilyen eset tehát kétszeresen is problémát okoz. Szülőnek és tanulónak egyaránt érdeke a helyes pályaválasztás, amely összhangban van a tanuló ambícióival és a társadalom igényeivel is.

Félreértés ne essék: nem a könnyenélésre, az erőfeszítések nélküli életre, a lustaságra, az igénytelenségre való nevelést akarjuk ajánlani a szülői maximalizmus elleni fellépéssel. Az a még károsabb másik véglet lenne. Csupán arról van szó, hogy minél alaposabban meg kell ismerni a gyermek adottságait és azokat reálisan kell értékelni ahhoz, hogy a gyermeket segíthessük a helyes életcélok kialakításában és illúziómentes igényekei támaszthassunk vele szemben. Optimális igénytámasztásunk ösztönözze a gyermeket erőkifejtésre, de számára elérhető célok és szintek elérése érdekében. Így egészséges lelkületű, életvidám és erőfeszítésekre is képes tagja lesz társadalmunknak.

Gulya Pál

Az átadás érdekében

Balassagyarmaton a város felszabadulásának 25. évfordulójára, december 9-re szeretnék átadni az új úttörőházat. Ezt a Kossuth Lajos utcában, lakó- és raktárépületek átalakításával hozzák létre. Hogy az átalakítást végző Ingatlankezelő Vállalat valamivel a felszabadulás évfordulója előtt, november végére befejezze az át- átalakitást. felügyeleti szerve. a városi tanács építési osztálya a nyereség felemelését — az éves bértömeg 4 százalékáról 7 százalékra — tűzte ki cél jutalmul. Hogy ezt a vállalat megkaphassa, az egyéb tervfeladatok teljesítése mellett december 31- ig a Cipész Ktsz új telephelyének kialakítását is — legalább hetvenszázalékos készültségben — el kell végezniük.

A fizikai dolgozók gyerekei oktatásának megkönnyítése érdekében a balassagyarmati járásban évente mintegy húsz helyen szervezték meg a szülők akadémiáját. Ezek témája a szülők pedagógiai ismereteit

bővítette: „A szülői ház nevelő hatása”. „A kettős nevelés káros hatása”, „Az iskola és a család egységes nevelési elvei”. Az előadásoknak, melyeken járási és megyei szintű előadók is közreműködtek, különösön Szügy- ben. Cserhátsurányban és Bercelen volt nagy hatásuk. A járási könyvtár is hozzájárult a szülök pedagógiai ismereteinek elmélyítéséhez, a községi könyvtárak részére ötezer forint értékben vásárolt neveléssel kapcsolatos könyveket.

Klubkönyvtár

rpolyvecén, » művelődési otthon helyiségeiben a balassagyarmati járás első „mintaklub- könyvtárát” alakítják ki. A korábbinál sokka! szélesebb körű szórakozási lehetőséget kínáló klubtorma együttműködik a KISZ- klubbal, nyitvatartási idejük is megegyezik. A klubkönyvtár létrehozásához a járási tanács hatvanezer forinttal járult hozzá, a termelőszövetkezet tízezerrel, s a községi tanács is tetemes összeget ajánlott fel a berendezések vásárlásához.

'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSySSSSSSS/SSSSSSSSSSSrSJ'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSS/SSSSSSSSSSfSS*S*rSSSSSSSSSSSSS*SSSSSSSSSSS^SS//SSSSSSSSSSS'

„ Kísórtettroktor " a földeken

pesz, amit mások a készülékben felejtettek. Ebből követ- * keztetni lehet az illető gondosságára Is.

Sürgetően követeli

Néha egészen elképesztő

történetek forognak közszájon, korántsem öregbítve a szolgáltatóipar hírnevét. Mégis, mit kellene tenni, hogy a csorbát kiköszörülve előbbre lehessen lépni? Vagy tegyük fel a közmondássá vált kérdést, s máris adva van a válasz is? Mi kell a háborúhoz? Pénz, pénz, pénz... Jeles közgazdász ismerősöm piondta el, hogy a szolgáltatás ma még ráfizetéses, támogatásra szorul. nem képes önmagát fönntartani, hogy az állandó, következetes fejlesztés anyagi bázisának megteremtéséről most ne is beszéljünk. A modern életforma viszont egyre sürgetőbben követeli meg a szolgáltatási formák szélesítését, s ezek hatékonyságának olyan szintre emelését, amely végre mindannviunk számára megnyugtató képet mutat.

Egy túlnyomórészt szolgáltatással foglalkozó vállalat főkönvvelőjének tettem fel a kérdést, minek tulajdonítja, hogy háztartási gépek javításából származó bevételük nemhogy nem emelkedett az elterjedésük mértékével arányosan. hanem az előző évihez viszonyítva visszaesés tapasztalható? A magyarázat: a használatban levő gépek

Pedig nem csupán pénz kérdése a szolgáltatások javítása. Míg a társadalmi igény egyre nagyobb, ez a bűvös szó csak arra való, hogy le- dönthetetlennek látszó barikádokat emeljenek belőle még azok is, akik a „civil” életben éppen úgy érzik, tapasztalják a hiányosságokat mint akárki más. Hallják a jogos elégedetlenséget, látják az igények lendületes felfelé ívelő- dését, amely a fejlesztés kívánatos. de egyben kifizetődő irányát is megmutatja; valójában nem a lépéstartás, hanem éppen a kényelmesseg, a cammogás a ráfizetés.

A szemléleten kellene változtatni : a szolgáltatás ne legyen szükséges rossz, amit ugyan csinálni kéll, ele különösebben nem érdemes foglalkozni vele. Egyszer már általánosan elfogadottnak kellene tekinteni: a szolgáltatás éppen úgy nyereséges lehet mint bármilyen más tévé kenység, csak el kell érni, hogy ezt is úgy ítéljük meg, mint akármelyik árucikket; ha Jó, akkor piaca van és nyereséges, ha nem, akkor kevés embernek kell, a termék a vállalat nyakán marad. s nyilván haszon sem származik belőle. Csak így érhető el, hogy a szolgáltatás végtére is szolgáltatás legyen, ne kiszolgáltatottság.

K. S.

Évtizedek óta kísérleteznek a világon a szántóvető traktorok munkájának távvezérlésével, automatizálásával. Többféle elképzelés után legújabban Angliában mutattak be sikeresnek Ígérkező — bár nem éppen olcsó — megoldást.

Egy traktor dohog a szántóföldön. Egyenletes sebességgel húzza a barázdákat, majd amikor a tábla végére ér, jobbra fordul, egy darabig a tábla peremén halad, majd ismét rákanyarodik a táblára és újabb sávot kezd szántani.

Senki sem ül a traktoron. Kísérteties jelenet. A traktor mégis pontosan tudja, mit kell tennie, egy pillanatig sem tétovázik. Talán távirányítással működik? Nem, nyoma sincs embernek a határon.

Mindez nem egy tudományos-fantasztikus film részlete. A Massey-Ferguson és az International Harvester Company angol vállalatok közös munkával olyan elektronikus vezérlőrendszert dolgoztak ki, amellyel teljesen automatizálható a traktorok munkája. Jövőre már kereskedelmi forgalomba is kerül az önműködő traktor. Elektronikus vezérlő- rendszere két részből áll: az

egyik a föld alatti huzalhálózat, a másik pedig a traktor vezérlőegysége.

%

A huzalok kb. 5.5 m távolságra egymással párhuzamosan fekszenek a föld alatt. Olyan mélyre fektetik le őket, hogy a legmélyebb talajművelés során se sérülhessen meg. A 0.8 mm vastag műanyagszigetelésű villamos vezetékek elhelyezésére olyan szerkezetet használnak, ameiy acélvágóél végére erősített acélcsövet húz maga után a talajban. A feltekercselt huzal ügy kerül ezen a csövön át a talajba, ahogyan a tűbe fűzött cérna a textíliába. A művelésre váró tábla végén nem szakadnak meg a vezetékek, hanem egy 13 méter széles földszegélyen a huzalsorokra merőlegesen folytatják útjukat. A huzalhálózat tehát valójában egyetlen vezetékből áll, így a traktor is megállás nélkül mehet végig felette. Egy-egy 110 méter széles, de tetszés szerinti hosszúságú sávot egyetlen elektrohikus készülék ellenőriz, s ha a traktor befejezte munkáját ezen a területen, át kell helyezni az ellenőrzőkészüléket is. Ez sokkal olcsóbb megoldás, mintha minden szakaszhoz külön készülék tartozna. Bár ilyenkor le kell állítani a traktort,

de az üzem anyagfel vétel vagy a sorvetőgép feltöltése lehetőséget nyújt a „holt Idő” kihasználására is.

Az első pillantásra csak abban különbözik a traktor a hagyományos erőgépektől, hogy elején 4,7 méter széles keresztrúd van. Ez az „antenna” fogja fel a földbe fektetett vezeték jeleit. A kereszt- rúdról azután a traktor bal oldalára szerelt elektronikus egységbe futnak a villamos jelek, s innen haladnak tovább a „parancsok” a kormányvezér- lőműbe.

Ha a traktor ahhoz a földszegélyhez ér, ahol a föld alatt elfordul a vezeték, érzékelő keresztrúdján eltolódnak a vezérlőjelek és ez a változás arra készteti a beépítetl elektronikus egységet, hogy a kormánykerék elfordítására adjon parancsot. Ha rossz ívben fordul, a kormánymű önműködően helyesbíti irányát

A magára hagyott traktor átgázolna minden útjába kerülő akadályon. Ezt egy másik érzékelőegység akadályozza meg, amely azonnal leállítja a gépet, mihelyt valami hozzáér a keresztrúdhoz.

Akkor is megáll a gép, ha első kerekei öt másodpercig nem forognak, mialatt a hátsó kerekek járnak. Így elkerülhető, hogy esőáztatta talajon beleragadjon a sárba és céltalanul küszködve egyre mélyebbre ássa magát.

Nyolc kilométernél hosz- szabb szántási sávon a földszegélyhez érve önműködően kisebb sebességre kapcsol a traktor, s így halad, amíg rá nem fordul a következő művelési sávra. Mindössze négy csavar rögzíti keresztrúdját, amely így könnyen leszerelhető, ha javításra vagy a traktor más felhasználására van szükség.

Amikor a traktor megkezdi munkáját, ellenőrzés mellett kell végigjárnia egy-két sávot. Ha minden rendben van. a vezető leszáll, megnyomja az indító gombot a keresztrúd valamelyik végén. Ettől kezdve önműködő vezérlésre áll át, és hűségesen követi a föld alatti vezeték útját Nem térhet el a 23 cm-nél jobban a vezetéktől, mert működésbe lép a kormányszerkezet és módosítja a traktor iránvát.

A „kísértettraktor” minden olyan munkát elvégezh :t önállóan, amit csak el lehet várni egy jó traktorostól: szánt, vet, boronái és tárcsáidé egyéb szállítási munkák elvégzésére is alkalmas.

(A DELTA szeptemberi számából)

NOGRAD — 1969. szeptember 19-, péntek 5