Nógrád. 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)
1969-09-03 / 203. szám
i\loziélet Három üzemben Tudományos-fantasztikus film és vígjáték a műsoron Szeptember 4-től 10-ig két dományos-fantasztikus törtéfilmet láthatunk a salgótarjá- net. Színhelye egy olyan or- ni November 7. Filmszínház szág, ahol tilos a könyvolva- műsorán. sás. A férfifőszerepet Oscar Werner játssza, akit a magyar Csütörtöktől kerül vetítésre a közönség a sikeres Mozart- 451• Fahrenheit című angol tu- film főszerepében ismert meg. Julié Christie francia származású angol színésznő és Oscar Werner a 451° Fahrenheit egyik jelenetében Vasárnaptól láthatjuk a az is lehetne: sok hűhó a hű- Hívd a férjem találkára című ség körül. A filmvígjáték a színes, szélesvásznú amerikai félreértések játéka a századprodukciót, melynek mottója forduló Párizsában. Színes, látványos amerikai filmkomédia a Hívd a férjem találkára című amerikai produkció Újabb gyümölcsösöket telepítenek A megye gyümölcsös-tele- arra, hogy ország- és Európa- pítési programja keretében szerte igen keresett a fekete- megtették az előkészületeket és pirosribizke, valamint a az új gyümölcstelepítési fel- szamóca, 800 holdon 600-at adatok végrehajtására. Nóg- telepítenek ezekből a gyü- rád megyében az ősszel újabb mölcsökből. A további két- 800 holdon telepítenek új száz holdon egyéb gyümölcsö- gyümölcsösöket. Tekintette] söket alakítanak ki. N. GNIGYUK: Fordította SÁRKÖZI GYULA Riportregény 19. — Jég alá tettem őket. Tudod, megyek az országúton Bolsoj Zsitenyból Tucsin felé, egyszer csak szembejön velem két policáj. „Vigyél bennünket Kozlinba” — mondják. Eleinte legszívesebben beléjük eresztettem volna egy sorozatot, de aztán arra gondoltam: kár a golyót pazarolni ezekre a bitangokra. „Üljenek fel” — mondom nekik. Felültek hátra, aztán csak elkezdtek gúnyolódni rajtam. Ép, egészséges ember létemre miért nem akarok Nagy-Németorszába utazni. Ott nagyon jó, kiművelődhet az ember, meg aztán pénzt is kereshet. Ö, ti gazemberek, tudom már hová akartok kilyukadni. — gondoltam magamban. Aztán így szóltam: „Hát maguk miért nem mentek még oda?” Erre ők: „Mi közöd hozzá? Nekünk itt is jó. Ellenben neked jó volna oda utazni.” Egyikük még ezt mondja: „Mihelyt megérkezünk Kozlinba, útnak indítunk Németországba.” Beleborzongtam. Éppen egy hídra értünk. No, — gondoltam —, mindjárt meglátjuk, ki kit indít útnak, de hogy én nemcsak Németországba, hanem az anyátok kínjába kül- delek benneteket, az biztos. Megállítottam a lovakat. Előkaptam a géppisztolyomat, és rájuk rivalltam: „Ugrás a vízbe, bitangok!” Szinte összerázkódtak az ijedségtől és könyörögni kezdtek: „Partizán elvtárs, mi csak tréfáltunk, hagyja meg az életünket, nem vagyunk bűnösök.” De én nem tágítottam: „Ugrás a vízbe — mondom —, mert ha nem, belétek lövök.” Be is ugrottak a hídról a folyóba. A víz jéghideg, a náci bérencek feje felbukkant. Vigyen el az ördög benneteket — gondoltam és rácsaptam a lo— 55 — Tisztasági versenyben Egyre több alkalommal tapasztalta az utóbbi időben a Nógrád megyei Szíkvíz- és Szeszipari Vállalat, hogy üdítő ital és szikvízgyártó üzemeiben nem fejlődik a rend és a tisztaság, sőt több esetben rosszabbodtak az állapotok. A helyzet javítására a vállalat tisztasági versenyt hirdetett három üzemében, a legjobb eredményeket produkáló üzem részére pedig céljutalmat tűzött ki. A jutalom eléréséhez a következő követelményeket kell teljesíteni: az üzem gépeit és berendezéseit állandóan tisztán kell tartani, csakúgy mint a falakat és a mennyezetet: a padozat nem lehet szennyezett, az üzemben mindig rendnek kell lennie, a göngyölegeket is rendben, praktikusan kell tárolni; a mellékhelyiség tiszta, felszerelése teljes legyen: av irodahelyiséget rendben kell tartani, sőt, lakályossá kell tenni. Az üzem melletti területen csak kivételes szükség esetében szabad anyagot tárolni, akkor is a legnagyobb rendben. A dolgozók egészség- ügyi könyvének állandóan érvényesnek kell lennie, ruházatukat tisztán, szakadozások- tól mentesen kell tartani. Az értékelés alkalmával figyelembe veszik a Nógrád megyei KÖJÁL észrevételeit, s az esetenként ellenőrző megyei mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztály véleményét is. A vállalat dolgozóiból alakult bizottság ugyancsak rendszeresen ellenőrzi az üzemeket. A tisztasági versenyt 1970. január 20-ig értékelik, s ekkor döntenek a kitűzött j utalom _ sorsáról is. URH adó-vevő készülékkel A Salgótarjáni Kohászati Üzemek zavartalan ipari vízellátását szolgálja a folyamatban levő beruházás, amelynek során 15 kilométer hosszú vezetéket fektetnek le a gyár és a mizserfaí tárolótó között. A csővezeték segítségével kerül majd a tóból az ipari víz a gyárba. A munkálatok során felvetődött, hogy a zavartalan ellátás közvetlen összeköttetést is kíván a telep vezetésével. Először telefonra gondoltak. Nehézkessége, körülményessége miatt azonban elvetették. Aztán azt is kiszámították, hogy a vezeték kiépítése is sokba kerül. Ezért úgy döntöttek, hogy URH adó-vevővel oldják meg az összeköttetést. Az engedélyeket már megszerezték, rövidesen beépítik a készülékeket. Fölösleges Balassagyarmaton mintegy 3500 propán-bután gázpalack van forgalomban, a cseretelepen naponta 4—500 palackot cserélnek ki. (A környék propán-bután gázellátását is erről a telepről oldják meg.) A palackcserélők állandóan visszatérő panasza, hogy a telepvezető a vidéket ellátó gépkocsi rakodása közben — ez mintegy egy óra hosszat tart — magánosoknak nem ad ki palackot. Sokszor harminc —negyven ember várakozik a kocsira, értékes percek, órák vesznek el ily módon. A telepvezető a központhosszúság jának, a Tiszántúli Gázszolgáltató és Szerelő Vállalatnak egy rendeletére hivatkozik. E- szerint a kocsi rakodása alatt magánosok számára palackot kiadni tilos. Viselkedése méltányolható, nem akarja a büntetést kilátásba helyező rendeletet megszegni. Viszont a fölöslegesen várakozók álláspontja is érthető. Ügy tűnik, abban az évben, mikor az ember holdraszál- lásának voltunk tanúi, a gázszolgáltatás problémáját Balassagyarmaton nem sikerül megoldani. B. L. vakra. Hallod-e Borisz, aztán nehogy elmondd a parancsnoknak, mert megint kikapok. — Rendben van, nem szólok. De légy óvatos. Azt tanácsolom, hogy másik.úton térj vissza a városba. — Minek? — Puskád magára vonhatja a megszállók figyelmét, aztán szépen kelepcébe csalnak. — Nem hiszem — felelte Prihogyko. — Ne légy ilyen makacs, Nyikoláj, veszélyes ezen az úton közlekedni. — Jól van no, majd egy másik úton megyek. De aztán mégiscsak a saját feje után ment, ugyanazon az úton indult a városba, amelyen előző nap érkezett a „tanyára”. Tucsin után megállította egy járőr. — Az iratokat! Nyikoláj átnyújtotta Ausewisét. Az egyik policáj az ülés alá nyúlt. Nyikoláj nak elfogyott a türelme, kikapta a géppisztolyt, és megnyomta a ravaszát. A sorozat elkaszálta a csendőröket. De nem mindegyik halt meg. Amikor Nyikoláj folytatta útját, az életben maradt csendőrök lövöldözni kezdtek utána. Egy golyó a partizán vállába fúródott, de Prihogyko még nagyobb vágtára ösztökélte lovait. Talán sikerül is egér- utat nyernie, de egy német katonákkal tömött gépkocsi jött szembe. Nyikoláj nyomban levágott az útról a mezőre. A gépkocsi megállt, és a németek géppuskatűz alá vették Nyikolájt. A lovak veszettül vágtattak, úgy látszott, hogy Prihogykónak sikerül megugrania üldözői elől. Ám egy golyó leterítette az egyik lovat. Nyikoláj gyorsan kifogta a hámból, és folytatta útját a szánon. De alig jutott előre húsz métert, amikor a második ló is ösz- szerogyott. Prihogyko a lótetem mögé feküdt és tüzelni kezdett a németekre. Ám azok erősítést kaptak, egy másik gépkocsi érkezett. A megszállók körülzárták Nyikolájt és a gyűrűt lassan szűkitették. Alighanem élve szerették volna elkapni a partizánt. A bátor fiúnak azonban esze ágában. sem volt letenni a fegyvert, géppisztolya rendre kaszálta a fasisztákat. Elfogyott a lőszere, s akkor kézigránátokat hajigáit közéjük. Végül kihúzta pisztolyát. Amikor a nácik már egészen közel voltak, a csu- romvéres Prihogyko elégette a levelet, közéjük hajította az utolsó kézigránátot, és egy robbanógolyóval saját arcába lőtt, hogy ne ismerhessék fel. Az emberek látták párviadalát, látták, amint a szovjet partizán utolsó csepp véréig harcolt az ellenség ellen. És Poleszjében szárnyra kelt róla a legenda. Hogy egész testét páncélvért borította, amelyről lepattogtak a golyók. — 56 — Az év végi részesedés felosztásának szabályzatát a vállalati kollektív szerződés tartalmazza B. I.-né olvasónk írja. hogy férje munkahelyet változtatott 14 évi egyhelyben dolgozás után. Ebben az évben március 15-én lépett ki munkahelyéről és az április 4-én osztott jutalomban férje nem részesült. Sérelmezi a vállalat eljárását, mert voltak olyanok. akik 1—2 éve dolgoznak a vállalatnál és azok kaptak, férie azonban ebből kimaradt. A vállalati kollektív szerződés tartalmazza az év végi részesedés felosztásának szabályzatát. Ez adhat csak pontos választ olvasónk kérdésére. Mindenesetre leveléből és ismerve a kollektív szerződések általános. ezzel kapcsolatos rendelkezéseit, úgy látjuk, hogy olvasónknak nincs igaza. Nincs igaza akkor sem. ha nem az év vési részesedés, hanem az április 4-ével kapcsolatos egyéb jutalom elmaradását sérelmezi, mert az szb és a vállalat szabad döntési jogába tartozik, hogy jutalmat kinek ad és azt. nem lehet járandóságnak tekinteni. Ha azonban az év végi részesedésről van szó, akkor sem adhatunk kedvező választ, mert az ez év elején kifizetett részesedés a múlt évi eredményes munka alapján illeti meg a dolgozóiakkor, ha a kollektív szerződésben lerögzített elvek szerint a tárgyévben ledolgozta azt a minimális időt. amely után részesedés jár. Olvasónk a levele szerint ledolgozta az egész múlt évet a vállalatnál, viszont leveléből azt mulasztotta el velünk közölni, hogy munkaviszonya hogvan szűnt meg. A munkaviszonv megszűnésével kapcsolatban is rendelkezhetett úgv n kollektív szerződés, bogv dolgozói felmondása esetén, ha a felmondást n»m dolgozta le. vagy „kilépett” bejegyzést 'írtak he munkakönvvébe. nem illeti mer? p dolgozót a részesedés. Azt t.anácsoliuk. mielőtt a vállalati munka- iigvi döntőbizottsághoz fordul, tekintse meg volt mun- kabelvének kollektív szerződését és annak megfelelően járjon el a férje. ★ A szerződéses dolgozót is megilleti a gyermekgondozási tegéiy, ha az egyéb feltételek fennállnak Ifj. S. L.-né írja, hogy az 1967. május 12-től 1969. február 3-ig a fmsz-nél mint vendéglátóipari eladó dolgozott. Ez év február 2-án férjhez ment és férje lakóhelyére költözött. Munkát azonnal biztosítani részére az új lakóhelyen nem tudtak, s közben terhes is lett. Másfél ‘ hónapi munkakiesés után szerződéses dolgozóként helyezkedett el, és március 27-től májU3 30-ig állt munkaviszonyban. A szerződés lejárta előtt megbetegedett, nem hosszabbították meg újból munkaviszonyát és így jelenleg munka nélkül van. E hóban várja gyermeke születését. Levele alapján megnyugtathatjuk olvasónkat, mert másfél év alatt fel tud mutatni 12 hónapi munkaviszonyt, ha ' a szeptemberi szülés biztos, ha azonban áthúzódna októberre, akkor már nagy határesettel állnánk szemben és nem biztos, hogy kijönne a 12 hónapi munkaviszony ideje. Terhes nőnek munkába való felvételét nem lehet megtagadni, ezért azt tanácsoljuk, hogy próbáljon elhelyezkedni, mert akkor októberi szülés esetén sem kell aggódnia, mert a gyermekgondozási segélyre igényjogosult lesz. A 12 hónapi igazolt munkaidőbe beleszámít a szerződéses idő is. Hogy amikor a németek rárontottak, felállt a hatalmas termetű ember, és úgy kente földhöz egymás után a nácikat, mint a kismacskákat. És hangosan kacagott, hogy messzire elhallatszott vidám, győztes nevetése „.. Pedig egyszerű fiú volt. Ha nincs háború, nyilván gép mellé áll, vagy iskolapadba ül. Elment volna a kazahsztáni sztyeppékre, hogy felszántsa az első barázdákat, az évszázadok óta érintetlen földön. Kortársaival együtt megzabolázná a szilaj folyókat, építene hidakat és gyárakat, ostromolná a világegyetem térségeit. Még az első szerelem örömét sem ismerte, de már szeretett. Szerette szovjet hazáját, ahol ő, meg földijei szinte másodszor is megszülettek. Hazájáért, annak szabadságáért és a nép boldogságáért adta életét. Ilyen volt Nyikoláj Prihogyko, a hős komszomolista. Ilyennek őrzik meg emlékezetükben az emberek. A zurnói akció Másfél méteres hó borította a földet. Az utakat is befútta. Csikorgott a harmincfokos hideg. A parancsnok elhatározta, hogy osztagát áttelepíti az erdőből a faluba. Rudnya-Bobrovszkája lakosai örömmel fogadták a partizánokat, s mi tanyát vertünk a meleg házikókban. A nácik megneszelték, hogy a partizánok a falvakban telelnek, légitámadásokat hajtottak végre a falvak ellen, bombázták még az olyan helyeket is, ahol a békés lakosokon kívül senki sem tartózkodott. — Vissza kell térnünk az erdőbe — mondta Sztye- hov komiszár Medvegyevnek. — Én is azt hiszem — felelte a parancsnok. — Küldjön ki felderítőket a táborhely kiválasztására, s holnap elhagyjuk a falut. Amikor másnap felsorakoztunk, hogy útnak induljunk az erdőbe, a parasztok kicsődültek az útra, és rá akarták be’szélni a parancsnokot, hogy változtassa meg döntését. Azt mondták, hajlandók a szovjet csapatok megérkeztéig tartani minket, sirva kérték, ne hagyjuk el a falut. Egy asszony mezítláb jött ki a hóba, kezében kisgyereket tartott, és könnyes szemmel kérlelt bentiünket: — Drága fiaim, ne hagyjatok el minket. Hisz’ oly védtelenek vagyunk... Űzzétek ki mielőbb ezeket a vadállatokat, üssétek a bitangokat, ahol éritek! (Folytatjuk) — 57 — ) V
