Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)
1969-08-13 / 186. szám
Az Apollo—II utasainak első sajtókonferenciája Hi történelem nceepy pilicsBicBtät élték öt Másfél órás sajtókonferencián válaszollak az Apollo— 11 űrutasai az újságírók kérdéseire az első holdexpedíció- ról. Neil Armstrong. Edwin Aldrin, Michael Collins csaknem 45 percen ál mutatták be azoknak a filmfelvételeknek és fényképeknek egy részét, melyeket a Holdon, illetve útközben készítettek. Az űrhajósok részletesen beszámoltak arról, milyen tapasztalatokat szereztek az égitesten- „Idegen világ ez. de bennünket barátságosan fogadott és mi is igyekeztünk megbarátkozni vele” — mondotta Armstrong. Armstrong hangoztatta, hogy az Apollo—11 útja ..új korszak kezdetét jelenti” és nagyszerű érzés volt számukra, hogy átélhették a történelemnek ezt a pillanatát. Armstrong és Aldrin elmondotta: a mozgás a Holdon nem okozott különösebb nehézséget, annak ellenére, hogy a Föld vonzásának csak egyhatoda van meg a Hold felszínén- A mozgásnál bizonyos nehézséget okozott, hogy minden lépést előre ki kellett, terveink vagy — Aldrin megfogalnjazása szerint — legalább négy-öt lépést előre ál kell gondolni, a földi két- három lépés helyett, mert a kisebb nehézségi erő miatt a láb kevesebbszer és rövi- debb ideig ér földet, mint azt az egyensúly megtartására megszokták a normális körülmények között. Az űrhajósok szerint a leszállás helyén a Hold felszínét borító portakaró vastagsága nem egyenletes. Helyenként csak egy-két centimé ler. másutt ennél jóval töDc A portakaró alatt a felszín ..meglepően keménynek” bizonyult: nehézséget okozott például a különleges talajpróba vétek illetve a zászlórúd leverése. A holdfelszín szinte a fényviszonyoknak megfelelően változónak tűnt. Armstrong bemutatott több olyan felvételt, amelyet közvetlen közelről készített a talajról. A talaj egy részén csillogónak látszik, qg előzetes vizsgálati1 adatok szerint üveges jellegű anyagtól. Mindkét űrhajós elmondotta: kevésnek találták az időt. amit a Holdon tölthettek és szívesen végeztek volna még más vizsgálatokat is, így például nagyobb köveket akartak szemügyre venni, de erre már nem volt mód A holdtartózkodás alatt a? egyetlen nehézséget az okozta, hogy nem tudtak aludni a tervezett időben: a fényelzáró ernyők behúzása után a kabin belseje két óra alatt meglehetősen lehűltKiválóan működött a különleges ruha, illetve az űrhajósok háti ..létfenntartó berendezésé”, amelyből az oxigént és a ruha fűtéséhez szükséges energiát, illetve hűtővizet kapták. Az űrhajósok elmondották, hogy több tárgyat hagytak az égitest felszínén, köztük egy szimbolikus olajágat és az elhunyt Gagarin és Komarov szovjet űrhajósok emlékjelvényét. Armstrong, Aldrin és Colons mindvégig a legnagyobb elismeréssel szólt az Apollo —11 működéséről- Hangsúlyozva, hogy például s holdraszállást közvetlenül megelőző pillanatokban jelentkezett problémák, viszonylag könnyen áthidalhatóak. A holdraszállás előtt a fedélzeti számítógép túlterhelése jelentkezett. Ugyancsak gondot okozott, hogy a szükséges manőverek miatt a leszállásnál csak kevés üzemanyag- tartalék maradt. Armstrong szerint ez azonban még elegendő volt a leszálláshoz szükséges manőverekreArmstrong és Aldrin számos fénykép- és filmfelvételt mutatott be a Holdon végzett tevékenységéről. Igen érdekesnek bizonyultak azok a felvételek is, amelyeket Collins a Hold körül keringő űrhajóból készített az égitestről. Levetítették a két űr- iármű. a „Columbia” és a ..Sas” találkozásáról készült felvételeket- A találkozó egyébként igen nagy pontossággal ment végbe, Collins szavai szerint a felszálló holdkomp úgy közelítette meg az űrkabint, „mintha sínen jött volna.” Ez volt a három űrhajós első sajtókonferenciája, amióta vasárnap elhagyták az egészségügyi zárlatot. A három űrhsyós szerdán New Yorkba és Chicagóba utazik, ahol ünnepélyes fogadtatásban részesítik őket. Szerdán este Los Angelesben Nixon elnök díszvacsorát ad az Apolló—11 személyzetének tiszteletére. (MTI) A? FKP Politikai Bizottságának közleménye A devalváció a nagycégeknek kedvez A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága hétfőn megvizsgálta a frank leértékelése nyomán kialakult helyzetet. A Politikai Bizottság a többi között megállapítja, hogy ellentétben azzal, amit a kormány állít, elkerülhető lett volna a frank leértékelése. Ehhez azonban energikus intézkedéseket kellett volna hozni a spekuláció ellen és fontos anyagi erőforrásokat fordítani a nemzet érdekeinek megfelelően a termelés fejlesztésére. Az FKP Politikai Bizottsága rámutat, hogy ez a második devalváció, amelyet a gaulleista rendszer végrehajt. Tizenegy évi teljhatalom után. ez a valóságban beismerése ama politikai csődjének, amely — állítása ellenére — képtelen biztosítani a frank stabilitását és védelmét. A leértékelés — folytatja az FKP Politikai Bizottságának közleménye — automatikusan maga után vonja az árak emelkedését.-: Növeit* a megélhetési költségeket, csökkenti a bérek és a népi megtakarítás vásárlóerejét. A dolgozók, a nyugdíjasok, a kis- és középparasztok, a kiskereskedők, a kisiparosok tömegei viselik ennek közvetlenül és egészében a költségeit. A foglalkoztatási helyzet is romlani fog. A nagyburzsoázia ily módon akarja visszavenni azt, amit a dolgozók 1968 májusában kivívtak. Ezzel szemben a , devalváció közvetlenül előnyös a legnagyobb kapitalista cégek számára, azoknak, amelyek exportálnak, különösen azzal, hogy előnyöket biztosít számukra a külső piacon. A népi fogyasztás lecsapolásával a monopolista állam a nemzeti erőforrások mind nagyobb részét veszi igénybe arra. hogy lehetővé tegye a nagy társaságok profitjának növelését és tőkefelhalmozásuk fokozását. A Francia Kommunista Párt felhívja valamennyi aktivistáját, megválasztott képviselőit és tagjait, hogy aktívan vegyen részt a dolgozók követeléseinek a védelmében folytatandó harcok megszervezésében. (MTI) 4 moszkvai tanácskozás dokumentumaihoz Szolidaritás a harcoló Vietnammal A moszkvai tanácskozáson érintett kérdések körében fontos helyet foglal el a vietnami probléma. Nem volt olyan delegáció, amely ne érezte volna szükségesnek hogy felszólalásában vagy nyilatkozatában szót emeljen a harcoló Vietnam oldalán, és hangsúlyozza pártjának a vietnami nép segítésében tanúsított eltökéltségét. Elmondhatjuk, hogy a vietnami szabadságharc volt a nagytanácskozás egyik legszélesebben megtárgyalt kérdése. Az értekezlet természetesen mindenekelőtt abból a hősies küzdelemből indult ki, amelyet a vietnami nép az új gyarmatosítók ellen, hazája szabadságáért, függetlenségéért és a társadalmi haladásért vív. A kommunista és munkáspártok külön oknjányt, hivatalos felhívást bocsátottak ki „-Függetlenséget, szabadságot és békét Vietnamnak!” címmel, amelyet a hetvenöt párt teljes szövegében, egyhangúlag elfogadott. Ebben. a pártok forró üdvözletüket küldik a testvéri vietnami népnek és teljes szívből jókívánataikat fejezik ki az amerikai agresz- szió elleni harcban aratott történelmi sikereikért. Külön üdvözletüket küldték a vietnami nép élcsapatának, a Vietnami Dolgozók Pártjának és Központi Bizottságának, a nagy hazafinak és internacionalistának, Ho Sí Minh elvtársnak, a nemzetközi kommunista mozgalom kimagasló személyiségének. Üdvözletüket küldték a Dél-vietnami Fel- szabadítási Frontnak, az amerikai agresszióval szembeni ellenállás és hősi harc kipróbált szervezőjének és vezetőjének. A hetvenöt párt megállapította, hogy az Egyesült Államok imperialista erői a vietnami fegyveres beavatkozás segítségével tdíajdonképpen az egyik szocialista előőrs szétzúzását kísérelték meg Ázsiában, azzal a céllal, hogy „Indokína népei elől elzárják a békéhez, szabadsághoz és a haladáshoz vezető utat, csapást mérjenek Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában a forradalmi nemzeti felszabadító mozgalomra, próbára tegyék a szocialista országok és minden imperialistaellenes erő szolidaritásának szilárdsá-’ót”. IVf a már az elfogult nyu- gáti propaganda sem merészelné azt állítani, hogy az amerikaiak elérték, vagy akár egyáltalán el is érhetik ezeket a célokat. Hiszen a hatalmas amerikai katonai gépezet. több mint félmillió katona és óriási technikai eszközök bevetése ellenére az agresszor odakényszerült a párizsi tárgyalóasztal mellé! Ez a tény mindennél fényesebben bizonyítja az Egyesült Államok katonai célkitűzéseinek alapvető kudarcát. Nyilvánvaló: nem sikerült megsemmisíteniük Dél-Vietnamban a nemzeti felszabadító erőket, hanem éppen ellenkezőleg. Dél-Vietnam területének túlnyomó részén az amerikai intervenció időszaka alatt hoztak létre népi hatalmat. Még látványosabb' a VDK elleni hadüzenet nélküli légi háború kudarca, amelyet az amerikaiaknak feltétel nélkül kellett abbahagyniuk, hogy megkezdődhessenek a négyhatalmi tárgyalások. S ők, akik azért áldoztak oly sok emberéletet és dollárt, hogy megszilárdítsák a saigoni bábrendszer helyzetét, most ott kénytelenek ülni, a párizsi Kiéber sugárút tárgyalási palotájának asztalánál a Vietnami Demokratikus Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya képviselőjével szemben, a végletekig leértékelve ezáltal saját saigoni kitartottjaikat. „Mindez a hősi vietnami nép, a szocialista világrend- szer, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, minden békeszerető és haladó erő fontos sikere” — állapítja meg a moszkvai tanácskozás Vietnamról szóló okmánya. Ez a megállapítás olyan tényekre támaszkodik mint például, hogy Vietnam sikeres harca visszatükrözi a nemzetközi erőviszonyokban bekövetkezett változásokat, a szocializmus, a demokrácia és a nemzeti felszabadítás erőinek világméretekben növekvő hatalmát. Minél erősebb a nemzetközi kommunista mozgalom és az összes antiimperialista erő egysége és összeforrottsá- ga a közös ellenség, az imperializmus elleni harcban, annál nagyobbak sikerei. Külön figyelmet érdemel, E1 hogy a tanácskozáson részt vett csaknem valamennyi párt a' Vietnamnak nyújtott segítség kérdésében is — akárcsak más kérdésekben — kiemelte a Szovjetuniónak mint a haladásért vívott harc támaszának rendkívül fontos szerepét. ..A szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió, de a világ minden békeszerelő népének hatalmas támogatásával a vietnami nép megmutatta az Egyesült Államoknak, a? imperializmus e leghatalmasabb erejének, hogy hatalma nem korlátlan” — hangoztatta a dokumentum. bben a szellemben beszéltek a kédésről a ■ pártok képviselői, beleágyazva a vietnami nép harcát az antiimperiaUsta erők egységtörekvéseinek problematikájába. „Ez a háború egyben az egész világ békéje elleni támadás is — jelentette ki az MSZMP küldöttsége nevében Kádár János elvtárs. — A vi- ethami nép hősiességgel, és nagy áldozatkészséggel vívja sikeres harcát nemzeti szabadságáért, önrendelkezési jogáért, élvezi a világ haladó erőinek és minden tisztességes emberének rokonszenvét, támogatását. Helyeseljük, hogy értekezletünk külön dokumentumban nyilvánítja ki szolidaritásunkat Vietnam népével, s határozottan szól arról, hogy a jövőben is megadunk minden segítséget igazságos harcához a végső győzelemig”. A különdokumentum állást foglalt a DNFF tízpontos javaslata mellett, amelyet a vietnami béke helyreállításához való nagy hozzájárulásként méltatott. Megfogalmazta a tanácskozás fő követeléseit, amelyek között a leglényegesebb az, hogy „az Egyesült Államoknak haladéktalanul abba kell hagynia agressziós cselekményeit Vietnamban, teljesen és feltétel nélkül ki kell vonnia haderőit és csatlósainak haderőit Dél-Vietnamból”. Amikor híre érkezett, hogy létrejött a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya, az éppen elnöklő ceyloni küldött előterjesztésére azonnal táviratot fogadtak el a delegációk, amelyben ezt az eseményt a vietnami nép hősies felszabadító harca új. fontos sikerének nyilvánították. Sz. L- I. Gerillák Brazíliában A brazíliai Guanabara államban a kormánycsapatok nagyszabású bekerítő hadmozdulatokat kezdeményeztek az állam területén jelzett- gerilla- csoportosulások és összevonások felszámolására. Az akciókról a központi hatóságok nem adtak ki hivatalos jelentést, a hírek szinte csak szóbeszéd útján terjednek a véres hadműveletekről. Az AFP értesülése szerint a kormány Guana- barában bevetette tengerész- gyalogsági egységeit. (MTI) A ÍSATO-hntnlmnh képmutató álláspontja A Biztonsági Tanács hétfői ülésén lezajlott namibiai vita ismét bebizonyította, hogy a NATO-hatalmak képmutató álláspontra helyezkedtek ebben a kérdésben. Miközben a tanács tagjainak többsége határozottan állást foglalt a Dél-Afrikai Köztársasággal szembeni gazdasági szankciók alkalmazása és amellett, hogy megszüntessék a namibini terület felett gyakorol! törvényellenes uralmat, a bril és az amerikai képviselők lényegében erkölcsi támogatásukban részesítették a fajüldözőket. Az angol küldött szavakban elítélte ugyan a dél-afrikai rezsimet, amiért nem hajlandó végrehajtani a Namíbiával kapcsolatos ENSZ-határozatot, és kénytelen volt elismerni a namibiai nép önrendelkezési jogát, mégis elvetette az afroázsiai országok többségének azt a javaslatát, hogy a pretoriai rezsimmel szemben alkalmazzanak gazdasági szankciókat. (MTI) NÖGRAD - 1969. augusztus 13., szerda Azoknak a rendszereknek a kikísérletezése céljából, amelyek biztosítják a szput- nyikok manőverezését a Föld körüli pályán, a Szovjetunióban már 1963 novemberében felbocsátották a Poljot—1 nevű műholdat. Fedélzeti hajtóművével először a világon számos manővert hajtott vég re, majd négyszeresére fokozva magasságát új pályára tért át. A második manőverező műholdat, a Poljot—2-őt 1964 áprilisában bocsátották fel- Ez nemcsak pályájának magasságát változtatta, hanem dőlését is. A manőverező rendszerek sikeres kidolgozása a Poljot automata készüléken és a Kozmosz-műholdak közelítő és összekapcsoló rendszerének kikísérletezése biztosította a pilótavezette Szojuz- űrhajók manőverezését és összekapcsolását. A távoli kozmoszt kutató automaták A szovjet űrprogramban a Föld körüli térségben végzett repülések mellett fontos helyet foglal el a Hold és a naprendszerbeli bolygók tanulmányozása- Vezető szere- oet játszanak e kutatások lebonyolításában az automata készülékek: sokkal olcsóbbak, mint a pilóta vezette űrhajók és értékes tudományos információt képesek továbbítani a Földre nehezen megközelíthető térségekből. Ez természetesen nem zárja ki az ember részvételét a távoli világűr tudományos kutatásában. De a pilótás űrrepülés nem öncél és csakis szükség esetén veszik igénybeA Szovjetunió űrkutatási proqramía (III.) Manőverező rendszerek kidolgozása A világűr ostroma a Venus—1 űrállomás 1961 februári fellövésével kezdődött meg. A kb-. 650 kg súlyú állomás 1961 májusában a Ve- nustól kb. 100 ezer kilométernyi távolságban repült el és Nap körüli pályára tért át. Irány: a Mars 1962 novemberében fellőtték a Mars—1 bolygóközi automata állomást a Mars irányába- Feladatai közé tartozott a világűrkutatás, a rádióösszeköttetés ellenőrzése bolygóközi távolságban. a Mars lefényképezése. Az állomás sok tudományos információt továbbított a Földre és 106 millió kilométeres távolságból. A Mars közelébe érve heliocentrikus pályára tért1965 novemberében a Szovjetunióban két bolygóközi automata állomást bocsátottak fel: a Venus—2-őt és a Venus—3-at- A. két állomás fel volt szerelve tv_kamerák- kal és világűrkutató tudományos műszerekkel- A programnak megfelelően a Venus—2 állomás a Venus mellett 24 ezer kilométernyi távolságra haladt el és Nap körüli pályára tért. A Venus —3 automata állomás, amely 960 kg-ot nyomott, fel volt szerelve leszálló készülékkel. Ez egy 90 cm átmérőjű gömb volt, amelynek burka hőálló anyagból készült- 1966 márciusában az állomás elérte a Venus felszínét, s ezzel a világon először landolt űr- készülék idegen bolygón. A Venus- állomások A bolygóközi repülések feladatai egyre bonyolultabbakká váltak. A Venus—4 állomás, amelyet 1967 júniusában lőttek fel, megtett 350 millió kilométert, s második kozmikus sebességgel behatolt a Venus légkörébe- Az állomásról levált a leszálló készülék, amely az aerodina- mikus fékezés után ejtőernyővel simán leereszkedett a távoli bolygó légkörében. A tudományos műszerek másfél órán keresztül mérték a Venus légkörének nyomását, sűrűségét, hőmérsékletét és vegyi összetételét- A készülék eljuttatta a Venus- ra a Szovjetunió címeres zászlaját. A szovjet tudósok és mérnökök a legnagyobb sikert 1968 januárjában érték el, amikor újabb két bolygóközi állomást, a Venus—5-öt és Venus—6-ot felbocsátották. Hogyan zajlott le ez’’ Mielőtt az automata űrállomás a világűrbe távozott volna, a hordozórakéta utolsó fokozatával együtt Föld körüli műholdpályára tért. Pontosan kiszámított időpontban, amikor az állomás az Atlanti- óceán déli része fölött tartózkodott, önműködően bekapcsolódott az utolsó fokozat hajtóműve. Az előre betáplált elektronikus programozó berendezés az állomást betájolta a Venushoz vezető útvonalra. Akkor tért rá erre a pályára, amikor működésbe lépett a hajtómű- Az automata állomással időnként rádiókapcsolat létesül. Ilyenkor mérik a röp- pálya paramétereit, vaszik a telemettákus információkat a fedélzeti rendszerek állapotáról, leadják a szükséges parancsokat. Ahhoz, hogy az állomás pontosan a Venusra érjen, repülés közben pálya- módosításokat hajtanak végre- A különleges, módosítást végző hajtómű kiszámított időben bekapcsolódik és a csillagokra előzetesen betájolt állomást a szükséges útvonalra irányítja. Mindezeket a műveleteket automaták hajtják végre nagyon pontosan. Ennek eredményeképpen a Venus—5 és Venus—6 állomás 130 napi repülés alatt megtett kb- 350 millió kilométert, behatolt a Venus légkörébe. mégpedig 300 kilométernyi távolságra egymástól. A Venus légkörében ejtőernyővel simán lefelé ereszkedő leszálló készülékek tudományos műszerei szakadatlanul továbbították az információkat a bolygó fizikai és vegyi tulajdonságairól. A Venus—5 és Venus—6 automata állomás fedélzeti rendszereinek zavartalan működése a repülés minden szakaszán. valamint a földi parancstovábbító és mérő komplexum pontos munkája biztosította e kísérlet sikeres befejezését. A világűr automata felderítői fontos szerepet játszanak és fognak játszani a világűr ember általi meghódításábanAleksza.ndr Tumanov az APN tudományos szemleírója (Vége)
