Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)

1969-08-09 / 183. szám

A vásárlók érdekében / Tv-ef&zetes Váljunk el! {Szerda, 20.20) Nyugatnémet tv-vígjáték. Sardu és Najac írták. Néhány éve — zenés változatban — Budapesten is játszották. A nézők előtt ismert Rolf von Sytow rendezte, s a főszerep­lőkkel is találkozhattunk már: Johann Matz-cal és Claus Bie- derstaedt-al. Habkönnyű — kánikulai bágvadtság idejére való — szórakozásnak ígér­kezik a darab, amelyben min­denki válni akar. A helyszín: francia kisváros, 9 a válási törvény megszavazása után mindenki — férfi, nő — élni akar a jogával.. sorozatnak is nevezhető adá- áh Hóról, tolatásvezetőről, tér. sával, amelyben szeretné be- felvigyázóról, kocsivizsgálóról, mutatni a nézőknek azokat az vonatvezetőről ad portrékat, a embereket, akikkel úgyszól- fizikai munka becsüle;et múl­ván sohasem találkozunk, de tatva ezzel s azt, amit hiva- akiknek munkája nélkülözhe- tástudatnak is nevezhetnénk, teilen. Első ízben a vasutasok mivel ezek az emberek saját közé látogatott a kame-a, de szakmájukról igen meleg han- netr mozdonyvezetőről vagy gon beszélnek. A televízió kalauzról, hanem vonatössze- tervezi, hogy a kéthavonta je­lentkező adásokban más te­rületekről — így legközeleb­bi alkalommal a Közműveknél dolgozókról — is riportokat készít. Honoré de Balzac: Gobsec. (Ví.sál nap, 20.20). Tv .játék A klasszikus művet méltó tol­mácsolásban hallhatjuk -— a fordítást Déry Tibor végezte. A regény tv-adaptációjár pe­dig Horváth Gabriella. Az is­mert mű főszereplője, a pá­rizsi uzsorás Gobsec. aki a balzaci kor előkelő világfő- városínak, Párizsnak „ura", hírzen úgyszólván minden az í kezében összpotosie. titkok, titkos kapcsolatok, aljas intri­kák, pénzügyek, egyszóval mindi-z, amivel kezében tart­hatja az embereket .Szak­mája” művésze, az uzsorás szakmáé, ami lehet undok foglalkozás, de semmiképpen sem haszontalan. S Cobser valóban művészi szinten és nas' ónnal űzi me- térségét Gobsecet Kovács Károly a!a­Dusecska. (Csütörtök, 20.20). Tv-film a Klasszikusok tv- filmen című sorozat legújabb darabja. Szovjet televíziósok dolgozták fel Csehovnak ezt a kevésbé ismert elbeszélését, (rendezője egyébként ugyanaz a Koloszov, aki a nemrégiben vetített ^,Két tűz között” cí­mű sorozatot is rendezte, s a főszereplőt is ott láthattuk először: Kaszapkinát). A tör­ténet a Csehovnál szokásos vidéki környezetben játszó­dik, s egy agyonnyomoritolt lelkű fiatalasszonyról szól, akit sorozatos szerelmi csaló­dások érnek. Férje meghal, szerelme elhagyja. Csehov — ezúttal a film nyelvén tol­mácsolva — egy kifosztott asszony) életet állít elénk. Háttérben. (Péntek, 19.05). Riportfilm Első alkalommal jelentkezik a televízió ezzel a Jelenet a „Gobsec” című tv-játékból. [A tv augusztus 17-1 (vasárnapi) műsorához!] Kép a „Váljunk el!” című nyugatnémet tv-filmből. IA Jn'i.a. tv augusztus 13-i (szerdai) műsorához!] A. Gy. Vennék ha Rétsáson is fenne NÉHÁNY perce tartózko­dom a rétsági bútorboltban, amikor megérkezik az első vá­sárló, Kapás József, idős pa­rasztember, aki a lányának szeretne vásárolni. — Sajnos, konyhabútorunk nincsen — tárja szét a karját Vincze Károly, az üzletvezető­helyettes. A bácsi nem távozik el rög­tön. Előbb alaposan körülnéz a meglehetősen tágas helyi­ségben. Aztán elmondja, egy sötét színű, szétnyitható ebéd­lőasztalra is szükségük lenne. Hamarosan kiderül, hogy asz­talokban bőséges a választék, de a vásárló mégis üres kéz­zel -távozik, ami érthető, hi­szen egyetlen bútordarabért nem lenne érdemes fuvardíjat fizetni. Ezután az áruellátásról be­szélgetünk Vincze Károly he­lyettesvezetővel. — Konyhabútort az ipar több méretben gyárt — mond­ta el Vincze Károly. — A 125- ös méret a legkeresettebb, de a 160-ast is vinnék, mint a cukrot — ha lenne. Egész ta­vaszban összesen húsz garni­túrát kaptunk, ami napok alatt elfogyott. Miért nem ren­delünk többet? Mi a meg­rendeléseinket minden eset­ben elküldjük a nagykereske­delemnek. A második negyed­évre például konyhabútorra is jelentős megrendelést adtunk fel, szállításra visszaigazoltak 42 darabot, de mindössze hú­szat kaptunk. A bútorkereskedelemben még a mai napig nagyobb a kereslet, mint a kínálat. Az üzletek valójában nem azt és annyit kapnak, amennyit megrendelnek, hanem ameny- nylt az ipar adni képes. Kü­lönösen a konyhabútor hiány­zik, a nagykereskedelem még az erősen leszorított igénye­ket sem tudja kielégíteni, gya­korta előfordul, hogy a saját maga által vállalt kötelezett­ségeket sem teljesíti. Más bútorféleségekben, garnitúrákban sem dúskál a rétsági bútorbolt, bár ezen a téren sokkal kedvezőbb a helyzet, mint a konyhabútor­nál. i \ " — Az üzlet átlagos havi for­galma félmillió forint körül mozog — tájékoztat Vincze Károly. — De ennél jóval na­gyobb forgalmat is le tudnánk bonyolítani, ha az áruellátás egyszer már a kereslethez iga­zodna. Keresik a vásárlók a győri Kardó Bútorgyár C—6- os hálóját, ami olcsó is, szép is. Jelenleg ez nincsen. Ked­veltek még az Alföldi Bútor­gyár Alföld 65 és Alföld 66 elnevezésű garnitúrái. A BÜTORVALASZTÉK nö­velése érdekében hazánk több szocialista országból — NDK- ból, Lengyelországból, a Szov­jetunióból, Csehszlovákiából, Jugoszláviából, Bulgáriából és Romániából — importál bú­tort. Eléggé általános azon­ban, hogy ezek nagyon muta­tósak, de egyben drágábbak is, mint a hazaiak. Beszélgetésünk közben né­hány érdeklődő érkezik az üz­letbe. Amikor az üzletvezető­helyettes megkérdezi, mit pa­rancsolnak, azt válaszolják: nézelődni jöttek. Elég gyakori jelenség ez. Aki vásárolni akar, sokszor betér a bútorüz­letbe, mielőtt több ezer fo­rintot letesz az asztalra. Az érdeklődők nagy számát te­kintve — szaknyelven szólva — az áruterítésnek ízlésfor­máló -terepe is van. Az ér­deklődőkből pedig úgy lesznek vásárlók, ha kívánságaikat messzemenően figyelembe ve­szik. — Nálunk az a gyakorlat alakult ki, hogy feljegyezzük a vásárlók igényeit, ha az nincsen raktáron, amit éppen keresnek — mondja Vincze Károly. — De vigyázunk ar­ra, hogy csak azt ígérjük meg, amit teljesíteni tudunk. — AZ ÄRUCSOMAGOLÄST lehetne bírálni. Míg külföld­ről kifogástalan csomagolás­ban érkezik az áru, a hazaiak gyakran megsérülnek szállítás közben, ami további viták forrása. A Szegedi Bútorgyár kezdeményezését kellene kö­vetni, amely minden esetben speciális bútorszállító gép­kocsin küldi az árut. Amíg azonban a bútoripar monopol­helyzetben van, mert nagyobb a kereslet, mint a kínálat — sem a szállításban, sem a „tá­lalásban” jelentős változás nem nagyon várható... Kiss Sándor lo, ha tudjuk... A tanulóbaleset-biztósítás alap­ján az Állami Biztosító anyagi se­gítséget (kártérítést) ad a balese­tet szenvedőknek, akár az isko­lában, akár iskolán kívül törté­nik a baleset. Ilyen biztosítással majdnem minden diák rendelke­zik — óvodától az egyetemig. Kirándulás, játék, sport nélkü­lözhetetlen része az ifjúság életé­nek. Nélkülözhetetlen, de veszé­lyes. Az Állami Biztosító Nógrád megyei Igazgatósága az elmúlt év­ben 154 272 forintot fizetett ki a balesetet szenvedő tanulók részé­re. Miből származnak a balesetek? Tájékozatlanságból. tudatlanság­ból, fegyelmezetlenségből, vakme­rőségből, meggondolatlanságból, s általában a veszélyek lebecsülésé­ből. A balesetek egy részét el le­het kerülni, ha az úgynevezett aranyszabályokat ismerjük és be­tartjuk. Ilyen szabályok: erdőben, he­gyen tartsunk egymás között kö­vetési távolságot, hogy ne érjen senkit legördülő kő, vagy egy hátracsapődó ág. Még mindig található itt-ott há­borúból visszamaradt robbanó­anyag, ne nyúljunk hozzá, hanem azonnal jelentsük! Permetezett területről tilos gyü­mölcsöt szedni és mosatlanul fo­gyasztani. Barlangkirándulásra csak szakképzett felnőtt vezetésé­vel vállalkozzunk. Nyáron a gyors lebarnulás veszélyes, lassan, fo­kozatosan szoktassuk hozzá bő­rünket a napfényhez. Fürödni csak kijelölt helyen szabad, hidaknál, zsilipeknél, mély vízben életveszélyes. Fejest csak akkor ugorjunk a vízbe, ha ismerjük a mélységét. Veszélyes pihenés a vízen lebegő gumimat­racon elaludni. Tilos a hajó út­jában fürödni, csónakázni. Gya­koriak fürdőzőknél az izomgör­csök. Ezért mély vízben, magá­nyosan nem tanácsos fürödni, még akkor sem, ha kitűnően úszunk. Az utca npm sportpálya; A labda kedves játékszer, barátja minden fiatalnak, de a baj oko­zója is lehet. Az úttest a jár­műveké. Még kijelölt gyalogát­kelőhelyen is csak akkor léphet le a gyalogos a járdáról, ha ez­zel a járművek forgalmát nem akadályozza. Tanuljuk meg a KRESZ-t, mi­előtt megkaptuk a kerékpárt! Ké­sőbb, ha nagyobb távolságra in­dulunk vele, helyes, ha magunk győződünk meg műszaki állapotá­ról. ARKAGYIJ VEINER-GEORGIJ VEINEK: NYOMOZÁS MAGÁNÜGYBE FORDÍTOTTA: KASSAI FERENC 28. — Három óra hosszat beszélgettünk. Végül is nem tudta megvárni a férjemet, rosszkedvűen ment el. A fér­jem is sajnálta, hogy nem találta itthon. Sokat dolgozik, egy kis propaganda növelte volna a tekintélyét. — Megértem — bólintott Sztasz. — Mondja, a kollé­ganőm nem felejtett itt véletlenül egy könyvet? Megkért, hogy vigyem el neki. / Nyilt a külső ajtó. Tyihonov kiegyenesedett, jobb kezét kiskabátja alá rejtette. Az asszony az ajtóhoz lépett. — Álljon meg! — sziszegte Tyihonöv. — Maradjon a helyén! Az asszony megdermedt. Az ajtó kinyílt. — Lépjen be Jerigin, már várom! A belépő automatikusan tett még egy lépést. — Jó napot — mondta és hirtelen megdermedt. Sztasz a bordái közé nyomta pisztolyát, és az Izga­lomtól megbicsakló hangon kiáltotta: — Csak mind.en ostobaság nélkül! — Sóhajtott egyet és hozzátette: — Nem azért üldözöm két hete, hogy most gátfutásra vállalkozzam. .. Az asszony a falnak támaszkodott, sápadtan a ré­mülettől. A konyhából sűrűsödő pecsenyeszag áradt, — Nyina Sztyepanovna, odaég a hús. Van egy kis kü­lön megbeszélnivalóm a férjével. A tornácról nehéz léptek hallatszottak Három rendőr lépett be. — ISlos. Jerigin, itt beszélgetünk, vagy megyünk Moszkvába? — Nincs miről beszélnem — lökte ki a szót megkö­vesedett aikai közül Jerigin. — 82 — A repülőtér óriási kockacukorra emlékeztetett, A reflektorok visszfénye tükröződött az URH-kocsi karosszé­riáján. Sarapov Jerigin arcába nézett. Ez az arc halott volt, kiégett, mint egy villanykörte. — Vigyék az egyesbe. Jerigint kocsiba ültették. A Volga nekirugaszkodott. Sarapovék a második kocsiba ültek. Éjszaka volt, a kerekek alatt surrogott az országút aszfaltja. Tyihonov hangja tompán visszhangzott a csenben: — Alapjában véve nem tévedtünk, amikor feltételeztük, hogy Tánya halálának okát valahol a magánéletben kell kutatnunk. De nem ismertük őt, és leszűkítve értelmeztük a magánélet fogalmát. Érted, Sarapov? Tánya a magáé­nak érezte idegen emberek gond.ját-baját is. Ez történt, amikor megismerkedett Anna Hizsnyakkal. Hizsnyak élete szörnyű tragédia. Figyelj ide. Anna Hizsnyak közvetlenül a háború kitörése előtt ment férjhez a helybeli számvi­vőhöz, Jeriglnhez. S amikor a németek Zdolbunovba, ebbe a Rovnó környéki faluba értek, Jerigin azonnal fel­ajánlotta nekik szolgálatait. Egészséges, jóképű fiatalem­ber volt, nemrég nyerte meg a városi lövészbajnokságot. Jerigint felvették egy SD büntetőosztagba, ahol hallat­lan kegyetlenségéről vált hírhedtté. Zsidók kivégzését ve­zényelte, kommunistákat gyilkolt. 1942 derekán kitüntet­ték'a Reichért tett szolgálataiért, s ugyanakkor Roten- führerré léptették elő. Jerigin naponta meglátogatta az anyját: itt keresett menedéket Anna is a kisfiával. Ami­kor megértette, hogy Anna végérvényesen szakított vele. feljelentette, mint a partizánok összekötőjét. Hat napig ült a tömlőében Anna és várta az akasztófát. A hetedik éjszakán partizánok lepték meg a falut, felgyújtották a német parancsnokság épületét, kiszabadították a foglyo­kat. Anna, hathónapos kisfiával a karján, csatlakozott a partizánokhoz, abban a biztos hitben, hogy szörnyeteggé vált férjével is leszámoltak. Ebben azonban tévedett. A bandita nemcsak a partizánrajtaütést élte túl, de a há­borút is Nevet változtatott, elrejtőzött, megnősült, la­pult. Huszonnégy év múltán került Anna Fjodorovna ke­zébe a fényképe. Egy újságban látta meg. A csoportkép aláírásában azonban nem szerepeltek nevek. Tudod, van­nak ilyen fényképek ........Az értekezlet megvitatja a ter­v et”. Ez egy héttel Tánya látogatása előtt történt. Tánya írni akart Hizsnyakról, s úgy látszik, nagyszerűen meg­értette magát az emberekkel. Hizsnyak mindent elmon­dott neki. Ö volt az első, akit beavatott titkába. Ne fe­lejtsd el: felnőtt fia van, ebben az évben fejezi be a kije­— 83 — vi egyetemet. S a mai napig szent meggyőződése, hogj apja hősi halált halt a fronton. Hizsnyak a háború után elköltözött Zdolbunovból, nehogy a fiú bármit is meg­halljon az apjáról. Megértem őt. A fiút gyógyíthatatlan megsebezte volna az a tudat, hogy apja gyilkos, háborús bűnös. Most pedig ez a fénykép. .. Hizsnyak ingadozott, nem tudta mit tegyen. Tudta, hogy jelentenie kellene az ügyet, de félt a pertől, a lármától ami, feltétlenül fia tu­domására jutott volna. A fiú elátkozná — gondolta — amiért eltitkolta előle az igazságot. Tányának mégis sike­rült meggyőznie, hogy nem hallgathat. De, mert Hizsnyak maga sem volt biztos benne, hogy valóban Jeregint látta a képen, Tánya vállalkozott rá, hogy ellenőrzi a dolgot Jerigin két és fél órányira lakik Brjanszktól, nem voll nehéz útbaejtenie. Ezért bővült egy nappal Tanya kiküldetése. Brjanszk- ban leszállt a vonatról, a helybeli szerkesztőségben felvi­lágosítást kért a fényképről, s felkereste a megadott cí met... A gépkocsi Moszkva határához ért. Sarapov megteszi- j tett figyelemmel hallgatta Tyihonov elbeszélését, egyet ! len egyszer sem szakította félbe. — Jerigin nem volt otthon — folytatta Tyihonov. — Tánya beszélgetni kezdett a feleségével. S itt hibát kö­vetett el. Az egyszerű, csendes asszony szóról szóra el­mondta férjének a beszélgetés tartalmát. Jerigint Tánya három kérdése késztette óvatosságra. Az első: régóta há­zasok-e? A második: hol tartózkodott a háború Idején? A harmadik: nem lakott-e korábban Zdolbunovban? Tánya nem volt biztos benne, hogy megtalálta-e v valódi Jerigint. Félt, hogy esetleg ártatlan embert rágal­maz rneg: nem fordult hivatalos szervekhez. S miután megtudta, hogy Jeriginék Moszkvába készülnek, meg hagyta a telefonszámát, és kérte Jeriginnét' feltétlent! hívják fel, halaszthatatlan ügyben. Akkor tette a bőröndjébe Jerigin a tolvajtól vásá rolt puskát. Sokáig gondolkoztam rajta: miért vette meg' Minden eshetőségre készen? Aligha. Azt hiszem sejtette hogy előbb-utóbb nyomára bukkannak, és nem számíthat semmiféle amnesztiára . . A Volga csikorogva fékezett. Sarapov és Tyihonov kiszállt, beszívta a friss, fagyos levegőt. Sarapov cigaret­tát vett. elő: — Rágyújtasz? — Egyet elszívok, a társaság kedvéért (Folytatluk) — 84 —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents