Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)
1969-08-09 / 183. szám
Felszólalásokkal folytatta munkáját az RKP kongresszusa A. Az RKP X. kongresszusa pénteken délelőtt plenáris üléssel folytatta munkáját. Ezen többek között felszólalt Gheorghe Apostol, az RKP KB Állandó Elnökségének és a kb végrehajtó bizottságának tagja. Apostol, mint a szakszervezetek központi tanácsának elnöke, beszédében túlnyomó részt a szakszervezetek tevékenységével foglalkozott, Fazekas János, a Román KP KB Végrehajtó Bizottságának tagja. felszólalásában főleg a könnyűipar fejlesztésére irányuló igényekről, tervekről beszélt. A továbbiakban áttért a Romániában együttélő nemzetiségek közös munkálkodásának kérdésére, a román párt nemzetiségi politikájára. A Román Kommunista Párt és a román forradalmi munkásmozgalom veteránjai küldöttségének nevében Walter Roman, a Politikai Könyvkiadó igazgatója üdvözölte a kongresszus résztvevőit. Ezután a politikai és tömegszervezetek részéről beszédet mondott Ion Iliescu a kommunista ifjúsági szövetség első titkára, Zoie Tumidrescu-Busulenka, az országos nőbizottság alelnöke, Dumitru Pet- rescu, a Szocialista Egységfront alelnöke. A délutáni ülésen felolvasták Emil Bod- narasnak, az Államtanács alelnöke és a szak- szervezetek központi tanácsa elnökének levelét, amelyben közli, hogy betegsége miatt nem tud részt venni a kongresszus munkájában. Bodnaras egyetértését fejezte ki a kongresz- szus elé beterjesztett dokumentumokkal, és a maga nevében javasolta Nicolae Ceausescu újraválasztását a főtitkári tisztségre. A plenáris ülésen folytatódtak a kongresz- szuson jelenlevő külföldi delegációk vezetőinek üdvözlöbeszédei. Péntek este megkezdték munkájukat a kongresszusi bizottságok is. Mint már közöltük, csütörtökön felszólalt hazánk képviselője Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Pullai Árpád felszólalása Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársnők! Elvtársaid A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a magyar kommunisták nevében üd/vözlöm a kongresszus résztvevőit, és átadom pártunk, szocializmust építő népünk szívélyes jókívánságait. A kongresszus mindig kiemelkedő esemény a kommunista pártok életében. A pártok ilyenkor számol adnak önmaguknak, saját népüknek, a nemzetközi munkásosztálynak. a világ népeinek arról, amit tettek és arról, amit tenni akarnak. A Román Kommunista Párt X. kongresszusát különösen fontossá teszi, hogy közel esik ahhoz a jubileumi évfordulóhoz, amely Románia felszabadulásának negyedszázados útjára enged visszatekinteni. Amikor a második világháború gigantikus harcaiban a Szovjetunió hősi hadserege szétzúzta a hitleri fasiszta hatalom erejét, s a kelet-európai országokban a fasiszta rendszerek összeomlottak, népeink egymás után nyerték el függetlenségüket és felszabadulásukat, mind az idegen elnyomók, mind saját kizsákmányo- lőók uralma alól. A román nép, a többi néphez hasonlóan, élt a lehetőségekkel, és pártja vezetésével az elmúlt negyedszázad alatt lendületesen fejlődő szocialista Ipart és mezőgazdaságot teremtett. Őszintén kívánjuk, hogy eredményeiket újabb sikerekkel gyarapítsák és megbonthatatlan egységben a testvéri szocialista országokkal haladjanak tovább a kommunizmus magasztos céljai felé. Tisztelt kongresszus! A magyar nép szilárd hittel, szorgalommal munkálkodik a szocialista társadalom teljes felépítésén, azoknak a feladatoknak a megoldásán, amelyeket pártunk IX. kongresszusa tűzött ki. A magyar nép is történelme nagy eseményeinek évfordulóira emlékezik napjainkban. Rövid idővel ezelőtt ünnepeltük a Magyar Kommunisták Pártja megalakulásának 50. évfordulóját. Ebben az évben idéztük fel a Magyar Tanács- köztársasággal kapcsolatos félévszázaddal ezelőtti események emlékét. A népuralmat akkor a magyar és a nemzetközi reakció eltiporta. Lenin ekkor ezt üzente a magyar kommunistáknak: „.. .az első elveszett magyarországi Tanácsköztársaság után jönni fog a győzelmes második”. Ez a jóslat valósággá vált, s ennek 25. évfordulójára most készülünk. Pártunk, a munkásosztály, a magyar dolgozó nép támogatásának és bizalmának birtokában, a marxizmus—leninizmus eszméjéhez, és a proletár internacionalizmus elvéhez híven — a nép igaz szolgálatának szentelve minden erejét — teljesíti küldetését. Pártunk, mint forradalmi élcsapat, a magyar társadalom vezető ereje, világosan meghatározott szocialista célok szolgálatában fejleszti a gazdasági irányítás rendszerét, a párt és a közélet demokratizmusát, ösztönzi a tudományos és kulturális alkotó erőket, biztos gátakat emel a személyi kultusz visszatérésének bármiféle formája ellen, elutasítja mind a dogmatiz- mus, mind a revizionizmus kísérleteit és jelenségeit. Elvtársak! A közelmúltban Moszkvában tanácskoztak a világ kommunista és munkáspártjainak- képviselői. Őszinte megelégedéssel tölt el bennünket, hogy a hetvenöt testvérpárt — a korunk leghatalmasabb erejét jelentő kommunista mozgalom megtestesítői — egységünk erősítése mellett szállt síkra. A közösen kidolgozott és elfogadott okmányok ennek az egységtörekvésnek történelmi jelentőségű tényei. Különösen fontosnak tartjuk, hogy a testvérpártok magasszintű tanácskozása kidolgozta és jóváhagyta egy világos antiimperi- alista akcióegység hatékony programját. A kommunista és munkáspártok tanácskozásán szerzett tapasztalataink újból megerősítették azt az alapvető igazságot, hogy a testvérpártok fő céljai, világpolitikai törekvései és alapvető érdekei egybeesnek. De azonosak ellenségeink is, elsősorban az amerikai imperializmus és a nyugatnémet revansista militarizmus, amelyek egyetlen pillanatra sem mondanak le céljaikról: visz- szaszerezni az imperializmus elvesztett pozícióit; aláásni az egyes országok szocialista rendjét; megakadályozni és elfojtani a népek felszabadító mozgalmát és függetlenségi törekvéseit. Az agresszió és a béke erői a szó legszorosabb értelmében élethalálharcot vívnak. Ennek is első számú frontja Vietnam, amely a Szovjetunió és a többi szocialista ország internacionalista támogatását élvezve hősiesen küzd a vandál amerikai agresszió ellen. A vietnami nép ellen elkövetett bűntényért felelős amerikai vezető körök és személyiségek homlokára ez a gyalázat olyan szégyen bélyegét sütötte, amelyet a történelem soha nem fog lemosni. A világ más békeszerető erőivel együtt küzdünk a közél-keleti helyzet politikai rendezéséért, a nemzetközi imperializmus támogatta izraeli agresszió következményeinek teljes felszámolásáért. Támogatjuk a Föld minden részén mindazokat az antiim- perialista erőket, amelyek harcban állnak a reakció erőivel. Népeink alapvető érdeke, hogy kontinensünk minden haladó mozgalmával összefogva megőrizzük Európa nyugalmát és tartós békéjét, s e cél érdekében meghatványozzuk erőfeszítéseinket. Fontosnak tartjuk — a budapesti felhívást aláíró más szocialista országokkal együtt — az összeurópai értekezlet, összehívását. Az imperializmussal vívott világméretű harc fő erejét, — amint a testvérpártok moszkvai tanácskozása is megerősítette — a szocialista világ- rendszer alkotja. Ez történelmileg óriási felelősséget jelent Ennek tudatában a mi pártunk és népünk is mindent megtesz. hogy a szocialista világrend- szer állandóan erősödjön, gazdasági és katonai potenciálja szüntelenül növekedjen. Ennek elengedhetetlen feltétele — megítélésünk szerint — a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tevékenységének korszerűsítése, a Varsói Szerződés erősítése és ütőképességének növelése. Internacionalista feladatunknak tartjuk, hogy szüntelenül erősítsük a Szovjetunióhoz, annak Lenin alapította kommunista pártjához fűződő barátságunkat, mert e kapcsolat segíti népünk törekvéseit. Történelmünk arra tanított bennünket, hogy a Szovjetunió jóban. rosszban a leghűségesebb barátja és önzetlen támogatója népünknek. A Magyar Szocialista Munkáspárt — mint eddig, úgy a jövőben is — erősíteni és fejleszteni kívánja kapcsolatait, és együttműködését valamennyi testvéri kommunista párttal. Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! Pártunkat és a magyar népet örömmel töltik el azok a sikerek, amelyeket önök elértek. A magyar kommunisták, a magyar nép továbbra is kész a két ország barátságának és együttműködésének erősítésére Ezt internacionalista kötelességünk és népeink közös érdeke diktálja. Pártunk nevében megköszönve a meghívást, kívánjuk, hogy a román nép és pártja érjen el további sikereket a szocialista haza építésében, a haladás és a béke javára! Uj tagállamok a leszerelési bizottságban 1961-ben az ENSZ-közgyfl- lés 16. ülésszaka határozatot hozott a leszerelési bizottság megalakítására. A határozat értelmében a bizottság munkájában 18 ország vett részt. Öt szocialista ország: Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Románia és a Szovjetunió; öt NATO-ország: USA,' Franciaország, Kanada, Nagy-Britannia és Olaszország. A semleges országokat Brazília, Burma, Egyesült Arab köztársaság, Etiópia, India, Mexikó, Nigéria és Svédország képviselte. A bizottság célja, hogy munkája eredményeként megvalósuljon az általános és teljes leszerelés, csökkenjen a nemzetközi politikai feszültség, erősödjön a bizalom a nemzetek között. A bizottság munkájának eredményessége érdekében újabb nyolc országot hívták meg: Japánt, Mongóliát, Argentínát, Hollandiát, Jugoszláviát, Magyarországot, Marokkót és Pakisztánt. A Magyar Népköztársaság kormánya értesítette a bizottság két társelnökét — a Szovjetunió és az USA képviselőjét —, hogy a meghívást elfogadta. Gowon nyilatkozata Gowon tábornok, nigériai államfő rövid ghanai látogatása után csütörtök este hazaérkezett Lagosba. Megérkezésekor kijelentette, hogy Afrifa dandártábornok, ghanai elnökkel számos olyan kérdést vitattak meg, amelyekben az afrikai egység érdekében együttműködhetnek. Ez a többi között alkalmat nyújtott arra is, hogy a két országot, érintő problémákról tanácskozzanak — mondotta. Gowon hazautazása előtt sajtóértekezletet tartott Accrában. Itt hangsúlyozta: a nigériai szövetségi kormány nem zárja be a kaput az olyan tárgyalások előtt, amelyek alkalmasak arra, hogy véget vessenek az igen költséges háborúnak. A nigériai államfő Ojukwu biafrai vezetőt tette felelőssé azért, hogy akadályozza a békés tárgyalásokat. (MTI) Váratlan fordulat a Uefregger*ügyhen A Frankfurter Rundschau pénteki számában Matthias Defregger müncheni segédpüspök egyik volt papnöven- déktársának nyilatkozatát közli, amely szerint Defregger 1944 júniusában, amikor Fi- letto olaszországi helység 17 lakosának kivégzésére az állítólag felsőbb parancsot továbbította, már szubdiakonus (alszerpap) volt. Amennyiben ez az állítás megfelel a valóságnak, alaposan meggyehgí- ti a segédpüspök védelmezőinek azon érvelését, hogy ha Defregger emberileg gyengének bizonyult is, de a filettoi vérengzés után „a jó útra tért.” A frankfurti lap több teológus véleményét idézi, akik szerint Defregger számára katasztrófát jelentene, ha egykori papnövendék társának nyilatkozata megerősítést NÓGRAD - 1969. augusztus 9„ szombat A nemzetközi gazdasági együttműködés kislexikona rXl.) Gyártásszakosítás kooperáció IPARI, termelési kooperációról általános értelemben akkor beszélünk, ha két (vagy több) ipari termelő vállalat között termelési munkamegosztáson alapuló jartós szerződéses kapcsolat jön létre, meghatározott termék (termékek) folyamatos (esetenkénti) előállítására, a piaci igények kielégítésére. Ha a kooperációs kapcsolat egy országon be- iü’: vállalatok között jön létre, akkor belső kooperációról van szó, viszont, ha a kooperációs kapcsolat különböző államokban tevékenykedő vállalatok között jön létre, akkor nemzetközi kooperációról beszélünk. Az államok közötti szakosítás azt jelenti, hogy az egyszerű termékfajták termelését egy vagy néhány országban összpontosítják az érde- Kelt országok szükségleteinek kielégítésére, ezzel kapcsolatban emelik a termelés technikájának és szervezetének színvonalát, szilárd gazdasági kapcsolatokat alakítanak ki és egyben megteremtik az országok közötti termelési kooperációt. A termelés nemzetközi szakosítása és a termelési ooperáció kialakítása, mint a műszaki haladás fontos tényezője, valamennyi résztvevő ország gazdasági fejlődését elősegíti. A nemzetközi szakosítás és kooperáció a fejlődés jelenlegi szakaszában feltétlenül szükségszerű és nagy jelentőségű szinte valamennyi termelési ágban, de nem mindenütt jelentkezik egyforma súllyal. Egyes termelési ágakban szinte teljesen figyelmen kívül hagyhatók, másokban viszont meghatározó szerepet tölt be. A fűtőanyag- és energiaiparban, az ásványbányászatban például általában a lelőhelyek földrajzi elhelyezkedése szabja meg a termelési lehetőségeket. Más a helyzet a feldolgozó iparban. A termelés és a technika fejlődése szükségessé teszi a szakosítás és a kooperáció erőteljes fejlesztését a feldolgozó iparban, mindenekelőtt a gépiparban, de nem nélkülözhető a vegyiparban és a vas- és színesfémkohászatban sem. A világon előállított gépipari gyártmányok száma ma már meghaladja a félmilliót, s a vegyipar is több százezerféle anyagot, terméket állít elő. Ilyen nagyszámú termék gyártását kifejleszteni és e termékeket gazdaságosan előállítani — különösen kis országokban — csak hatékony nemzetközi munkamegosztás alapján lehetséges. Ez feltételezi, hogy egy-egy ország általában csak azoknak a termékeknek fejlesztésével és gyártásával foglalkozzék, amelyekhez legkedvezőbbek az adottságai. Ezekből a termékekből — szakosítás esetén — annyit kell előállítania, amennyi a partnerországok szükségletét is fedezi. A termékek minősé gát és korszerűségét magas szinten tartani csak optimális nagyságú szakosított üzemekben, a gyártás korszerű és gazdaságos megszervezésével, a szellemi erők hatékony koncentrálásával lehetséges. A szakosítás előrehaladásával nő a kooperáció lehetősége és jelentősége. A SZAKOSÍTÁS és kooperáció kiterjedhet az egy gyártmányon belüli munkamegosz tásra, ennek megfelelően a termelő vállalatok egy meghatározott ipari termék előállítására teremtenek kooperációs kapcsolatot. Lehetséges, hogy égj' meghatározott ipari gyártmánycsalád előállításában egyeznek meg. További formája a kooperációs kapcsolatnak, amikor a termelési speci- alizáció a vállalatok közötti profil- és munkamegosztással jár együtt. A kooperációs kapcsolatok széles körű megvalósításának egyik fontos feltétele, hogy az abban résztvevő vállalatok gazdaságilag érdekeltek legyenek a szakosításban és meghatározó szerepet játsszanak kialakításában. nyerne. Így ugyanis Defregger tette még súlyosabb elbírálás alá esik, mivel azt egyházi személyként követte el. Egyházi személyként Defreg- gernek másoknál könnyebben meg lehetett volna tagadnia a túszok kivégeztetésére vonatkozó felsőbb parancsot. Közölhette volna feljebbvalóival, hogy vallási meggyőződése és papi hivatása következtében nem vállalhat felelősséget emberek kivégzéséért. A Frankfurter Rundschau közölte, hogy eddig nem sikerült megszereznie Defregger válaszát volt papnöven- déktársa nyilatkozatával kapcsolatban, a frankfurti lap egyébként nem közölte az illető nevét. Római és müncheni egyházi körökben cáfolják az olasz Astca katolikus hírügynökség jelentését, miszerint a római püspöki kongregáció felszólí- T tóttá volna Defreggert, ne mutatkozzék püspöki ornátusban és ne végezzen egyházi szertartásokat. A vatikáni sajtó- hivatal helyettes vezetője és a müncheni érseki hivatal sajtóreferense egyaránt cáfolta a hírt. Ugyancsak cáfolta azt is, hogy VI. Pál pápa Defregger ügyében a Vatikánba hívatta Julius Doepfner müncheni érseket. Rómában ennek ellenére változatlanul olyan hírek keringenek, hogy rövidesen sor kerül a pápa és Doepfner bíboros találkozójára. A római II Messaggero pénteken közölte, hogy a pápa Defregger ügyében már több telefonbeszélgetést folytatott Doepfner- rel. D. L. (Vége) A francia frank leértékelése A francia minisztertanács pénteki, rendkívüli ülése után közleményben jelentették be. hogy a kormány döntést hozott a francia frank leértékeléséről. A frank új aranyparitását 0,16 gramm finom aranyban állapították meg. A régi árfolyam 0,18 gramm finom arany volt, a leértékelés tehát 12,5 százalékos. A közlemény ismertetése után felolvasták Pompidou köztársasági elnök nyilatkozatát. Cheban-Delmas, francia miniszterelnök pénteken este rádió- és televízió-beszédet mondott a frank leértékeléséről. Kijelentette, hogy az 1970-es költségvetést egyensúlyba hozzák. (MTI)
