Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)

1969-08-06 / 180. szám

Mozi éle* Mit láthatunk a hónap műsorában A nyári hónap nem szűköl­ködik érdekes moziesemé­nyekben, s a salgótarjáni No­vember 7. műsorán is szá­mos érdekességgel találkozha­tunk. Augusztus 7-től kerül pél­dául közönség elé a Berlinből jelentkezem című színes szov­jet film, mely a Pajzs és kard című alkotás harmadik-ne­gyedik részeként látható. Ezt a bemutatót egy francia mu­sical, majd az Egy férfi két­szobás lakással című lengyel filmvígjáték követi a műsor­renden. Utána a Háború és béke «című nagyszabású, szí­nes, szovjet film negyedik részét láthatjuk. A hónnap további filmbemu­tatói sotrán szerepel még A crossbow báró című amerikai kalandfiüm, az Ismeri a Szan­di manóit című színes, szé- lesvásznjí, új magyar filmvíg­játék, A halál 50 órája című kétrészes amerikai film, A Trajanus oszlopa című kétré­szes román—NSZK produkció, valamint} a Mezítláb a park­ban címiű amerikai filmvígjá­ték. Jelenet a Berlinből Jelentkezem című Izgalmas, szovjet filmalkotásból ■ -v*»» « *- ' f 'is- k-v#>, -J& 4;Vv> ■-Ví M - -1 A hét műsorán szerepel a Rochefort-i kisasszonyok című francia musical is Színes, lengyel filmvígjáték az Egy férfi kétszobás lakással című produkció Felsönekeresden felavatták az új tekepályát. Az avató­ünnepséget többféle meghívó, műsorfüzet, plakát, mozibeli diahirdetés, és az ünnepség szervező bizottsága titkárának a felsőnekeresdi nyilvános fa­liújság részére adott interjúja tette jó előre köztudottá. Az ünnepség napjának kora hajnalán pattogó indulókat éz tekézésre buzdító jelszavakat harsogott a felsőnekeresdi han­gosbemondó, a helyi önkéntes tűzoltózenekar kifényesített szekercékkel és trombitákkal várta a kezdést, a tanító az úttörőlányokkal próbálta el — már ki tudja, hányadszor •— miként köszöntsék majd vi­rágcsokrokkal az ideérkező magas vendégeket. Gyakorolták még az egyes vendegek felis­merését, nehogy a drága bok­réta, a protokoll szabályait sértő módon, illetéktelen ke­zekbe kerüljön. Végre eljött az ünnepség. A közelről és távolabbi tájakról Tekepálya jött, valamint helyi vendégek ellepték az új tekepálya kör­nyékét. A tüzoltózenekar in­dulókat recsegtetett, valamint az élettel való gyors lépéstar­tásának bizonyítására néhány slágerszámot intonált. A Kis­lány a zongoránál kezdetűnek, meg annak amiben elhangzik a filozofikus kérdés: „mi eb­ből a tanulság?” olyan sikere volt, hogy a közönség ismét­lést követelt. Nem törődött a szervező bizottság titkárával, aki az ünnepség megkezdésére biztatta a derék muzsikusokat. Félórás késéssel elfogadták a titkár ajánlatát, és az ünnep­ség díszelnökéül megválasz­tották Ramacs Rudolf nyug­díjas magánzót, aki a szövet­kezeti italbolt egyik rozoga melléképületének falán ma is olvasható feljegyzés szerint az akkori Hangya Szövetkezet te­avatunk kepályáján 1932 nyarán kilen­cet ütött és ennek örömére 3 li­ter bort fizetett a jobbikból. Az Ünnepséget levezető elnök a helyi sportkör tekeszakosz­tályának vezetője lett, aki rendre a frissen ácsolt emel­vényre szólította a díszelnök­ség tagjait. A baj tulajdonképpen már itt kezdődött. A pódiumon ugyanis négy sorban álltak a székek, márpedig köztudott, hogy valakinek társadalmi megítélése szempontjából egyáltalán nem közömbös, há­nyadik sorban ül az elnökségi dobogón. Nagyon sokan nyújtogatták még a nyakukat abban a re­ményben, hogy szólítják őket A harmadik és a negyedik sor üresen állt a pódiumon, de sok széket előbbre hoztak az első két sorba, A szélső ülőkéken többen is szorongtak egymás karjába kapaszkodva, nehogy lecsússzanak a rangot jelentő dobogóról, valamint az ün­nepséget megörökítő fénykép­ről. Az ünnepség végén a dísz­elnök, Ramacs Rudi bácsi vet­te elsőnek kézbe a nehéz fa­golyót és elsőként gurított. Miközben a zenekar a Torre­ádor-indulót játszotta, a golyó nekikoccant a szélső bábu­nak, amely némi ingadozás után engedelmesen eldőlt. Nagy taps csattant. Másnap huszonnégyen tettek szemrehányást a szervező bi­zottság titkárának, mert nem hívták őket az elnökségbe. Megbántódott a titkár is, mert háromoldalas tudósításából, amit a megyei lapnak küldött, mindössze egy háromsoros hír jelent meg, abból is hiányzott az ő neve. Benedek Miklós A RENDES SZABADSÁG ELŐTT IS ADHATÓ FIZETÉS NÉLKÜLI SZABADSÁG ­S. G.-né olvasónk levelében azt sérelmezi, hogy fizetés nélküli szabadság kérelmét elutasították egy olyan rendel­kezésre hivatkozással, amely szerint, amíg a dolgozó a ren­des szabadságát teljes egészében nem vette igénybe, addig fizetés nélküli szabadságot nem kérhet. Olvasónk kérdezi: van-e ilyen rendelkezés? Olvasónkat helytelenül tájékoztatták, lehet, hogy akkor még nem volt tudomásuk arról, hogy időközben módosult az általuk ismert állásfoglalás. Az újabb MüM. 236. számú állásfoglalása szerint, a fizetés nélküli szabadságnak bár­milyen címen is kérik azt, nem előfeltétele, hogy a dol­gozó a rendes (fizetett) szabadságát előzőleg igénybe vegye. Javasoljuk: forduljon panasszal a vállalati munkaügyi dön­tőbizottsághoz. • KÖZÖS TULAJDONÚ HÁZ TULAJDONOSTARSA ÉRTÉKESÍTHETI-E SAJAT HÁZRÉSZÉT? K. Gy. olvasónk írja, hogy házuk fele anyjáé, a má­sik fele közös a testvérével. Testvére nem lakik a házban, és az állagmegóvás kiadásaihoz nem akar hozzájárulni. Ab­ban sincs megegyezés közöttük, hogy a házat közösen el­adják, pedig volna rá vevő. Olvasónk kérdezi: eladhatják-e részüket a testvére beleegyezése nélkül? A Polgári Törvénykönyv rendelkezése szerint saját tu­lajdoni hányadával bármelyik tulaj donostárs — a többiektől függetleül — önállóan rendelkezhet. A tulajdonostársakat azonban elővásárlási jog illeti meg, ezért a kívülálló sze­mélytől eredő vételi ajánlatot az eladó köteles közölni tu­lajdonostársával. Ha olvasónktól a vevő csupán az egész házat kívánja megvenni, viszont testvére a részét nem akarja eladni, jo­gosultak az edésanyjával együtt bírósághoz fordulni, és a tulajdonközösség megszüntetését kérni. # MIKOR KELL PÉNZBEN MEGVÁLTANI A SZABADSAGOT? A. F. olvasónkat beleegyezésével másik vállalathoz he­lyezték, és új munkahelyén csak az ott töltött hónapok után járó szabadságot akarják részére kiadni, pedig ebben az év­ben még egy nap szabadságot sem vett ki. Üj munka­helyén azt a felvilágosítást adták, hogy forduljon korábbi munkáltatójához, és kérje a szabadságidő pénzbeli megvál­tását. Tévesen tájékoztatták olvasónkat, mert ha év közben más vállalathoz helyezik át, szabadságát a két vállalattól együt­tesen kapja meg. A 6/Í967. (X. 8.) MüM. sz, rendelet sze­rint a korábbi munkahelyen ki nem adott szabadságot a dolgozónak új munkahelyén kell magkapnia. Egyébként a volt munkáltatója köteles lett volna a MIL-lapra feljegyezni a ki nem adott szabadságot A szabadság pénzbeli megvál­tásáról csak akkor lehet szó, ha a dolgozó munkaviszonya év közben szűnik meg, vagy pedig sorkotonai szolgálatra hívták be, és az évben a vállalatnál eltöltött idővel arányos szabadságot nem kapta meg. A moszkvai kiállításra Az augusztus 20. szeptem­ber 2. között Moszkvában megrendezésre kerülő magyar mezőgazdasági és élelmiszer- ipari kiállításra 30 vagon árut már útnak indítottak. Első­ként a kétezer négyzetméteres fedett és 1800 négyzetméteres szabad területű vásár doku­mentációs és információs anyagát „postázták” majd ezt a szállítmányt követték a kü­lönféle konzervek és élelmi- szeripari termékek. Miután a szovjet fővárosban első ízben került sor ilyen jellegű ma­gyar bemutatóra, a rendezők arra törekedteik, hogy minél szélesebb legyen a választék, összesen négyezerféle termé­ket állítanak ki. A romlandó árukat, élelmiszereket fuvaro­zó hat Camion szárazföldön utolsóként indul útnak: ezt követően már csak repülő­gépekkel az expressz-szállít- mányokat viszik a szovjet fő­városba. A kiállításon tíz kül­kereskedelmi vállalat és 19 tröszt, állami gazdaság és üzem vesz részt. ftRKAGVIJ VEINER-GEORGU VEINER: FORDÍTOTTA: KASSAI FERENC 25, \ — Igen, folytatódik — bólintott Sztasz. — De egy pillanatra megállt. És nekünk ehhez a pillanathoz kell visszatérnünk. A múltkor említette, hogy Tánya szomba­ton, tizenkettedikén jött be dolgozni, holott a kiküldetése eredetileg tizedikéig szólt. Mivel magyarázható ez az elté­rés? — Ezt mondtam? — csodálkozott Beljakov. — Őszintén szólva, már nem emlékszem. Talán így beszél­tük meg. Nem tudok rá visszaemlékezni. — Próbáljon meg. Ez nagyon fontos. — Lehet, hogy csúsztatott. Nem emlékszem rá, hogy említette volna... — Feszítse meg az emlékezőtehetségét! — Nem emlékszem — tárta szét a karját Beljakov. — Rendben van, — mondta Tyihonov. — A múltkor együtt nézegettük Akszjonova noteszét. Megvan még? — Igen, eltettem emlékül. — Kölcsönadná néhány napra? Beljakov látható rossz kedvvel húzta elő asztalfiók­jából a zsebnoteszt. — De feltétlenül kérem vissza. — Rendben — felelte Tyihonov, miközben a noteszt lapozgatta. Az ismerős mondattöredékek, érthetetlen megjegyzések után a név: „A. F. Hizsnyak”. — Nem tudja, ki lehet ez a Hizsnyak? — mutatta a nevet Sztasz Beljakovnak, aki rövidlátón hunyorgott, hosszasan, figyelmesen tanulmányozta a feljegyzéseket, átlapozta a noteszt, s végül megvonta a vállát: — Nem ez az egyetlen név itt. Tánya sok emberrel tv1 álkozott. Nézze csak: Kondratyenko, Szemjomov satöb­bi. „De Hizsnyak a legutolsó név — gondolta Sztasz. — A legutolsó azelőtt, hogy Tányát megölték. Persze ez le­het véletlen is”. A könyvelésben Sztasz sokáig forgatta Tánya kikül­detési papírját. Repülőgépjegy a moszkva—róvnói járatra, hatnapos szállodai számla, vasúti jegy. Tánya február harmad,:kán érkezett Rovnóba, ezen a napon foglalta el szállodai szobáját. Itt lakott kilencedi­kéig, azaz hét napig. Ezek szerint harmadikén csak dél­után költözött be, kilencedikén pedig délelőtt utazott el — hiszen a számla hat napra szól. Rovnótól Moszkváig körülbelül huszonnégy órás az út. Ha dél körül utazott el, tizedikén délben Moszkvában kellett lennie. A húga, Gál­ja azonban határozottan állítja, hogy csak tizenegyedi­kén, pénteken reggel érkezett meg. Hol lehetett egy tel­jes napig? Tyihonov a világosság felé emelte a vo­natjegyet. A jegy a 16. sz. gyorsvonatra szól, a rovnói vasútál­lomás pénztárában váltották. A gyorsvonat február tizen­egyedikén 16 óra 20 perckor ért Moszkvába. Az utas azonban — amint a pecsétből látható — tizedekén meg­szakította útját Brjanszkban és a 20 óra 45 perces vo­nattal folytatta útját, amely tizenegyedikén reggel 8-kor ért Moszkvába. — A pénztáros Tyihonovra pillantott és hozzátette: — Ellenőrizheti a menetrendből is. — Es a gyorsvonat mikor ért Brjanszkba? — kérdez­te Sztasz. — Rögtön megnézem. — A pénztáros végigfuttatta ceruzáját a menetrenden. — Február tizedikén, reggel 9.15-kor. — Köszönöm. A pályaudvar előtti téren négyet kongatott a torony­óra. Hideg, nedves szél fújt a Moszkva folyó felől. Tyi­honov felsétált a Borogvinói hídra. A folyó nem fagyott be, széttöredezett, sárgára piszkolódott jégtáblák úsztak a vízen. Tyihonov megállt a korlátnál. Mit keresett Tánya Brjanszkban? Honnan kerül ide Brjanszk? A folyó nem válaszolt. TELEFONGRAM 81/1. sz. Tyihonov rendőrszázadosnak Bűnügyi rendőrség, Moszkva. . .a puska 1965. január 23-án készült a Tulai Fegy­vergyárban. A 231 234-es raktári szám alatt a brjanszki Sportszer-nagykereskedelmi Vállalathoz került. A tulai bűnügyi nyomozócsoport operativ tisztje Hohlov” Tyihonov telefonhívására a brjanszki Sportszer-nagy­kereskedelmi Vállalat közölte: a puskát 1965 áprilisába^ — 74 — adták el a városi Önkéntes Honvédelmi Sportszövetség klubjának. TELEFONGRAM RENDKÍVÜL SÜRGŐS! A BRJANSZKI BŰNÜGYI NYOMOZÖCSOPORTNAK í 119. sz. A moszkvai bűnügyi rendőrség körözi a VB 806 237 számú TOZ—17 típusú puska tülajdonosát. A puska 1965 áprilisában került az önkéntes Honvédelmi Sportszövet­ség klubjának tulajdonába. Kérjük felderíteni, kinél talál­ható jelenleg. Az ellenőrzés eredményéről sürgős értesítést kérünk. A moszkvai bűnügyi rendőrség csoportfőnöke, Sarapov”. TELEFON GRAM RENDKÍVÜL SÜRGŐS! Bűnügyi rendőrség, Moszkva,' Sarapovnak, 7. sz. Közlöm, hogy a VB 806 237 számú, TOZ—17 típusú puska 1965. április 21-én valóban az Önkéntes Honvédel­mi Sportszövetség városi klubjának tulajdonába került, A fegyvert sportvadászatra használták, őrzéséért a sport­szertár vezetője, V. Sz. Honjakov felelős. 1965. június 29-én azonban a puskát — különböző más tárgyakkal együtt — ellopták a klub helyiségéből. A nyomozás Sz. J. Plecsun személyében állapította meg a tettest. Plecsun elismerte bűnösségét, és az általa eltulajdoní­tott tárgyak egy részét visszaszolgáltatta. Vallomása sze­rint a többi lopott holmit különböző személyeknek adta el. A fent említett puskát egy ismeretlen férfi vásárolta meg tőle 45 rubelért a városi piacon. Személyleírást nem tud róla adni, de úgy véli, felismerné. Nyomozószerveink­nek eddig nem sikerült megállapítani a körözött ismeretlen személyét. Plecsun jelenleg a jarcevói büntető munkatele­pen tölti büntetését.. KÉPTÁVIRAT RENDKÍVÜL SÜRGŐS! Különleges intézkedés a Btk. 132. sz. cikkelye alapján. A jarcevói büntető munkatelep vezetőjének. Itt küldöm négy férfi megszámozott fényképét. Ké­rem, hogy az OSZSZSZK Bünietőtörvéykönyvének 1965 cikkelye alapján mutassák fel őket azonosításra a iarce- vói munkatelepen büntetését töltő Sz J. Plecsun polgár­társnak i Folytatjuk! — 75 —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents