Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)
1969-08-01 / 176. szám
Együttes harcunk eredményesek Kik és mik nehezítik a bűncselekmények és elkövetőik gyors felderítését? Minden lehetőt elkövetünk? Igen! Kik? A rendőrség bűnüldözéssel fogalkozó tagjai, hogy a törvényes eszközök, módszerek alkalmazásával a társadalmi tulajdonnal és a dolgozók vagyonával „jóhiszemű eltulajdonítási szándékkal” kapcsolatba kerülőket — bűnözőket — bíróság elé állítsak. Ezt egyedül csinálják a rendőrök? Nem. A dolgozók segítségével. Nem szabad késlekedni,,, Előfordul, hogy a felderítésben nem veszik igénybe a dolgozók segitőkészségét. Ilyenkor mi történik? Bizonytalanabb az eredményes felderítés. Vannak másokban is hibák. Gyakori eset, hogy a rendőrség munkájától függetlenül jelentkező tényezők nehezítik a betörők, tolvajok, csalók, sikkasztok, erüszakos- kodók egyszóval a bűncselekmények és elkövetőik gyors felderítését, elfogását. Nagyon fontos a bűncselekmények felderítéséhez. a bűnöző elfogásához szükséges intézkedések gyors megtétele. A nyomozás bevezetése, gyors folytatása sajnálatos módon többször törést szenved. Mi állja útját a nyomozásnak? Az idő! Nem szabad késlekedni a feljelentéssel. Sokszor éppen az akit megkárosítottak, bántalmaztak, megsértettek későn tesz feljelentést. Márpedig, aki más munkáján élős- ködik, emberi méltóságát sérti, vagy mást bántalmaz, megérdemli, hogy feljelentsék. Önállóan nyomoznak, Vannak akik a sérelmükre elkövetett bűncselekmény felderítésében jóhiszeműen „önállóan nyomoznak”, míg végül — többnyire késedelmesen — a rendőrséghez fordulnak segítségért. A rendőrség szívesen veszi a szorgoskodást, de ez esetben szívesebben fogadja, ha a legközelebbi rendőrnek — önkéntes rendőrnek, munkásőrnek — azonnal jelentik a bűncselekményt és elkövetőjét. Igen fontos, ha a panaszosok az ellopott tárgyak leírására vonatkozó írást — vételi jegyet, garancialevelet, stb. — vagy egyéb bizonyítékokat a feljelentéskor magukkal viszik. Ha ilyen nincs a tárgyról, pontos azonossági adatokat szolgáltatnak. Amennyiben az elkövetőt — elkövetőket — látták, azok személyéről, ruházatukról részletes, pontos leírást adnak. Árulkodó nyomok! A bűnözők ellenünk dolgoznak, titkolják kilétüket, igyekeznek az árulkodó nyomokat eltüntetni, megsemmisíteni. Nem minden esetben sikerül titokban maradni, mert sokszor „tévednek”, idegesek, elszórják a saját és „lopott” tárgyaikat. Erőszakos cselekmény esetén egyéb árulkodó — feszítés! láb-, ujj, vémyo- mokat hagynak vissza. Ezt a helyet nevezzük a bűncselekmény helyszínének. Tudvalevő. hogy a rendőrség a helyszínen talált elváltozások, nyomok, vizsgálata, értékelése útján bizonyítja a bűncselekményt és a bűntettes kilétét. Ez csak úgy lehetséges, ha a helyszín eredeti állapotában marad, nem változtatják meg a nyomokat. A bűncselekmények helyszínén „kíváncsiskodók” sok problémát okoznak. Indokolatlanul tartózkodnak, járkálnak a helyszínen és annak környékén. Rejtett, vagy részükről jelentéktelennek látszó, de a bűncselekmény és elkövetője kilétének bizonyításához jelentőséggel bíró nyomokat semmisítenek meg. úrmmék meg! A rendőrség megvalósíthatatlan kérelemigényeket az állampolgárokkal szemben nem támaszt, csupán annyit kér, hogy a helyszínt és azon a látható elváltozásokat eredeti állapotban őrizzék meg. Az élet- és vagyonvédelem céljából csak a legszükségesebb változásokat eszközöljék azon. A helyszínt lehetőleg zárják le, határolják körül. Á kíváncsiskodók helyszínre jutását akadályozzák meg, az ottlévő- ket távolítsák el. Ne engedjék meg, hogy a helyszínről a bűncselekménnyel összefüggő tárgyakat elvigyék, nagytakarítást rendezzenek. Le kell takarni! Kik azok, akik akadályozzák a nyomozás gyorsaságát, eredményességét? Mik nehezítik a felderítést? Rajtuk és az időn kívül az időjárás, ami gyakran ellenünk dolgozik. Ezért a szabadban levő, helyszínen talált nyomokat az időjárástól meg kell óvni, le kell takarni, de úgy, hogy azok meg ne semmisüljenek. A háziállatoktól is védeni kell a helyszínt, mert mozgásukkal azokat megsemmisíthetik. Joga és erkölcsi kötelessége? Igen! A dolgozók elejét vehetik a bűncselekményeknek, beleszólhatnak a bűnözők munkájába: hogy a „bűncselekményt hagyják abba!” Egyszerűbben szólva a bűncselekmény elkövetését megelőzhetik, félbeszakíthatják. Jobb nyelvek szerint a bűncselekmények megakadályozása, felderítése és a bűntettesek fe- lelősségrevonása az egész társadalom érdeke. Ezért ennek elősegítése minden állampolgár erkölcsi kötelessége. Nos, csak ennyit tehetnek az állampolgárok? Nem. A tudomására jutott bűntett feljelentése minden állampolgár joga és erkölcsi kötelessége. Ez természetes Is, hiszen minden becsületes ember, biztonságérzetben. nyugalomban akar élni, tanulni és dolgozni. Az állampolgároknak valamennyi bűncselekmény feljelentése joga és erkölcsi kötelessége? Nem! Könnyű testi sértés, rágalmazás, becsületsértés, levéltitok megsértése, magánlaksértés alapesete stb. bűncselekmények miatt csak a megsértett, vagy hozzátartozója tehet lejelentést. Joga, vagy kötelessége? Sőt büntetőjogi kötelessége! A társadalmi tulajdont mindenki részéről fokozott védelem illeti meg. Ezért aki megtudja, hogy a gyárban, állami gazdaságban, termelőszövetkezetben, erdőgazdaságban, hivatalban, vagy máshol társadalmi tulajdont károsító szándékos bűncselekmény elkövetése készül, vagy elkövetett ilyen bűncselekményről szerez tudomást, köteles jelentést tenni. Hogyan és hol kell jelentést tenni? A legegyszerűbb módon, írásban, vagy szóban a rendőrségen, ügyészségen, gazdasági és hivatali vezetőknél, tanácsnál. Ha a becsületes állampolgár ezt teszi, elnyerd a társadalmi, erkölcsi, más részről pedig az anyagi megbecsülést. Mit kaphat az, aki mihelyt teheti nem tesz jelentést? „Ajándékul” megkapja a társadalom erkölcsi rosszallását. Utána pedig a bíróság egy évig terjedő börtönbüntetéssel „jutalmazhatja”. Megéri tehát, hogy jelentést tegyen. Bárki elfoghatja ? Feltétlen! A bűncselekmény elkövetésén tetten ért bűntettest bárki elfoghatja és a legegyszerűbb módon — testi épség óvása mellett — szökésben meggátolhatja. A testi épségre, életre veszélyes tárgyakat el kell venni tőle, hogy másbán és magában kárt ne tehessen. Meg kell szabadítani a tehertől, a jóhiszeműleg „ellopott” tárgyaktól. Vigyázni kell, hogy a lopott tárgyat él ne dobja magától. Övni kell a fáradságtól, a szökéstől. Hogy mit kell még tenni? Az elfogott személyt a legközelebbi rendőrhöz, rendőrséghez, ügyészséghez kell kísérni. Ha ez nem lehetséges, a leggyorsabb módon telfonon, stb — rendőrt, rendőrséget, ügyészséget értesíteni kell. A bűnözés okainak megszüntetése társadalmi feladat. A bűnözők elleni harcunk együttesen eredményesebb. Benedek József r. alezr. Bélyessy Ültöknek A gyűjtők véleménye A filatelisták kívánságainak megismerésére a liechtensteini posta kérdőíveket küldött szét. A 16 ezer válasz fele Svájcból, közel negyede a Német Szövetségi Köztársaságból érkezett, és nagyon kedvező véleményeket tartalmazott a kis ország bélyegkiadási politikájáról. A válaszolók 80 százaléka országgyűjtő, a meglepően kis számban jelentkező motívumgyűjtők közül legtöbben a festményeket kedvelik. A nálunk eléggé elhanyagolt tájképmotívum gyűjtése ott kedveltségben a harmadik helyen áll. Célszerű lenne hazánkban is ilyen közvélemény-kutatás, mivel ennek tapasztalatait a Magyar Posta kedvezően hasznosíthatná. <Kétmillió, bélyegért Nemrégiben. meghalt Dr. Ricardo Elicabe argentin olajmágnás, aki 19 éves korától kezdve gyűjtött Nagy szakértője volt hazája bélyegeinek, szakíróként segítette a filatelista mozgalom fejlődését. Gyűjteménye 998 albumban volt elhelyezve, amelyet lakásán külön e célra épített páncélszekrényekben őrzött. Gyűjteményét az egyik legnagyobb angol cég, a Stanley Gibbons LTD vásárolta meg és 45 ládában repülőgépen szállították Londonba erős rendőri készültség felügyeletével. Szakemberek szerint az anyag az eddig ismert legtökéletesebb dél-amerikai gyűjtemény, vételára meghaladta a 2 millió forintot Bélyegtervek a Salamon toronyban A júniusban megjelent Du- nakanyar-sorozat tervezője, Vertei József szülőföldjét örökítette meg bélyegen, mivel Dömösön született és Vi- segrádon járt iskolába. A művész bélyegen kiadott első alkotásának huszadik évfordulóját gyűjteményes kiállítással ünnepelték, amelynek színhelyéül a Salamon- tornyot választották. A történelmi levegőt árasztó épület utoljára Vertei modern hangvételű visegrádi bélyegén jelent meg. Méltó keretben lehet áttekinteni a művész tervei alapján megvalósult 350 bélyeg készítésének fázisait, a terveket, vázlatokat, a végleges kiviteli rajzokat, a nyomólemezeket. A megnyitón Somogyi Józsel. a Magyar Képzőművészek Szövetségének elnöke méltatta a bélyegtervezést és ezt a művészeti ágat a középkori mimatúrák egyenes folytatásának jelölte meg. I gyűjtőkért Az Angol Posta szép kivitelű bélyegekkel ösztönzi a gyűjtőket kiadásai megvásárlására. Ha az újdonságok özönében ki lehet választani a legszebbet, úgy az angol forgalmi sorozat nemes egyszerűségével, a színárnyalatok leheletfinom kidolgozásával alighanem elvinné a pálmát. A bélyegeket könnyen megszerezhetővé kívánják tenni, ezért belföldi árusítóhelyeken kívül New Yorkban és Frankfurt am Mainban egy-egy üzletben (az Angol Posta ügynökségénél! is névértéken árusítják az új kiadásokat. Japánban megélénkült a filatéliai élet, ezért a britek most ott szerveznek hasonló árusítást. Felhasználják bélyegeik propagálására a filmet is, három tervező munkáját 23 perces alkotás ban Ismertetik, ennek során a vászonról a legszebb sorozatok képe csábítja a filate- listákat. Az angol bélyegek értéke az utóbbi években állandóan emelkedik, de ott úgy tartják, hogy a jó bélyegnek is kell propaganda. Hírek — 1973-ban ünnepli Lengyelország Kopernikusz születésének 500. évfordulóját. Két régi fametszet és Ma- tejko festménye mutatja be a világegyetem titkainak kutatóját, aki „a Napot megállította és a Földet mozgásba hozta”. A most megjelent háromértékű sorozatot a jubileumig továbbiak követik. — Bulgária hatértékű sorozaton kiváló operaénekeseket (köztük Carusot, Salja- pint) mutat be. Az egyes bélyegeken a művészek arcképét és leghíresebb szerepükből vett jelenetet ábrázolják. — Mauritius, Gandhi születésének centenáriumára öt bélyegen mutatja be a nagj’ politikus életét, pályafutásának jelentős állomásait. 'arkAGYU VEINER-GEORGIJ VEINER: I FORDÍTOTTA: KASSAI FERENC 21. — Számíthat rám! — mondta Kozak, és újra szívé- j hez emelte kezét. Ebből a célból még a kesztyűjét is le- j húzta. — Akkor mondja el kérem részletesen, hogyan távozott hétfőn a szállodából? — Megbeszéltük Lagunowal, hogy ötkor indulunk el, együtt. De levelet írt a feleségének, csak írta-írta, rám- melegedett a kabátom, fogtam magam és elindultam. — Ennyi az egész? — Ügy emlékszem. — Hogy újabb erőfeszítésekre ösztönözzem az emlékezetét, bemutatok önnek egy kisebbfajta lélektani kísérletet. Akarja, hogy elmondjam, melyik zsebében mi van? — Akarom — felelte bizonytalanul Kozak. — A bal oldali kabátzsebében kulcscsomó hever, hat vagy hét kulccsal. Gyufásdoboz néhány szállal. A jobb oldali kabátzsebében egy doboz Dukat cigaretta. A kis- kabátja bal oldali zsebében női fésű. A jobb oldali zsebben zsebkés tizenkét, különböző rendeltetésű alkatrésszel. A „Krasznaja Zvezda” gyár terméke, ára öt negyven. És egy zsebkendő. A kiskabát bal oldali belső zsebében tartja a pénzét, a jobb oldaliban a tárcáját. Az utóbbi tartalma: jegy a moszlcva—Ívovi gyorsvonatra, számla tíznapos szállodai tartózkodásró! kiküldetési papír, a megvásárolandó dolgok jegyzéke. És majdnem elfelejtettem: egy távirat feladóvevénye. A tárca belső zsebében, a bélés alatt: Aljosinné fényképe. A kis zsebben: két öt- rubeles bankó. — Egy tízrubeles és egy ötrubeles — vetette közbe egészen elgyengült hangon Kozak. — Lehetséges — bólintott Sztasz. — A kísérlet befejező aktusaként közölhetem, hogy kiskabátja felső zsebében barna bőrkönyvecskét hord ezzel a felírással: „Az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság Faluépítésí Minisztériuma” Kész, nemde? — A tárcámban van nrég egy papír, a Tervhivataltól — mondta csendesen Kozak. — Hol szerzett minderről itudomást. Sztasz mélyértelműen felelt: — Szakmai titok. Ha nyilvánosságra hozom, bíróság elé állítanak. De ha meggyőztem önt arról, hogy lényegesen többet tudok Kozak polgártársról, mint ezt valaha is feltételezte volna, és ennek megfelelő őszinteséget ta núsít, akkor ígérem, visszafelé megosztom önnel a titkot. Így tehát: miért nem várta meg Lagunovot? És melyük nőismerőse hívta fel? — Paszja. Aljosinné. — Értem. És még egy: említette önnek Lagunov, hogy színházba készül?. » — Ügy ernlékszem, említette. Igen, mondta, hogy szeretne jegyet szerezni valamelyik színházba. Magas, barna nő nyitott ajtót, kék pongyolában. — Jaj, te nem vagy egyedül? — Zavartan elpirult, és eltűnt a lakás belsejében. Az ajtó mögül hallatszott mély, kissé rekedtes alt hangja: — Ejnye, hát nem szégyelled magad? Szólhattál volna, hogy a barátoddal jössz. Most nincs itthon semmi! Kozak idegesen járkált az ajtó előtt: — Puszenyka, ö nem a barátom.Azazhogy, nem úgy értettem, persze, hogy a barátom. Természetesen. De arról van szó, hogy egy meglehetősen kényes dologban... Puszja pávafarkmintás fekete ruhában került elő a hálószobából. Tyihonovnak hirtelen felrémlett, hogyan sikoltoztak azon az éjszakán a pávák. j — Mit beszélsz! — kérdezte leereszkedően Kozáktól, Sztaszhoz lépett és kezet nyújtott. : — Tyihonov — mutatkozott be Sztasz. — Polina Vlagyimirovna — bólintott Aljosinné. Óceánjáró fregattként tornyosult az apró Kozak fölé. — Emlékszel, Puszenyka, a múlt hétfőn, amikor... — kezdte sietősen Kozak. — Egy pillanat — állította meg Sztasz. — A bűnügyi rendőrség nyomozója vagyok. Aljosinné szemei négyszögletessé váltak. — Tudnom kell, hol töltötte az ismerőse, Lev Alek- szejevics Kozak az estét és az éjszakát február tizennegyedikén, azaz múlt hétfőn. Aljosinné behúzta a nyakát, levegő után kapkodott, s végül nagynehezen erőre kapva, támadásba lendült: — 62 — — Mit képzel rólam? Hogy nem szégyell! magát, ilyen kérdéseket feltenni! Ez az ember — megvetően Kozak irányába mutatott — valóban megfordult nálunk néha vendégségben. De nagyon ritkán, és mindig illő időben! Férjes asszony vagyok, felháborítanak a kérdései! Legalább egy éve nem láttam ezt az embert! — Hogy-hogy egy éve. Puszenyka? Hisz tegnapelőtt... — könyörgött Kozak. — Hallgasson, gyalázatos, és ne keverjen bele a zavaros ügyeibe! — Egy pillanat! — kopogtatta meg az asztalon álló vázát Sztasz, mintha egy gyűlésen csillapítaná a háborgó kedélyeket. — Polina Vlagyimirovna, kérem, vegye fontolóra mégegyszer a kérdésemet, mert nagyon komoly dologról van szó: egy gyilkosságról. — Puszenyka, édesem, értsd meg, egy gyilkosságról! — sipította Kozak és kísérletet tett rá, hogy átölelje az asszony derekát. Aljosinné egy mozdulattal elpenderítette: — Engedje meg, engedje meg, kedves...! Ismerni sem óhajtom magát és legutoljára tavaly láttam, távollevő férjem jelenlétében! És nagyon, megkérem, ne szeny- nyezzebeajó hírnevemet! Ne merje többet megközelíteni ezt a házat! Majd értesítem a munkahelyét az ön méltatlan viselkedéséről! — Puszenyka, az istenért, miről beszélsz? Érstd meg, ez nagyon komoly dolog, és Tyihonov elvtárs nem gondol semmi másra, mint arra... — Szüntesse be az illetlenkedést! Hivatalosan kijelentem, hogy nem járt itt és különben is... alig ismerem. .. Kozak összetörtén lépkedett Tyihonov mögött és alig hallhatóan dünnyögte: „Ki hitte volna? Ilyen szeretetreméltó és jó emberrel, amilyen én vagyok. Hiszen a mi szerelmünk...” Tyihonov megállt, megvárta. _Ide hallgasson, utálom a besúgókat, de ha mégegyszer meghallom ezt a Szót, hogy „szerelem”, esküszöm megírom a kalandjait az ötödik feleségének. — Nem fogok... ígérte a megszeppent Kozak. A megállónál sokáig vártak a buszra. Tyihonov teljesen átfagyott, elátkozta önmagát, a munkáját, Kozak nagy természetét, Aljosinné elvetemültségét, a telet, az autóbusz-menetrendet. Az autóbusz teljesen néptelen volt. Kozák előreszaladt. , • i + — Majd én megveszem a jegyeket. _Nekem ne vegyen. Szabadjegyem van. ( Folytatjuk.) — 63 — — 61 —
