Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)

1969-08-03 / 178. szám

Deaaewffy Simon Emil EUTANÁZIA Három ujj Doktor úr füstszűrös ciga­rettáját gondosan elnyomta a széntároló peremén, és a csik­ket a kazán hamujába dobta. — Beszéljünk okosan, fiúk! Ebből már nem lesz rendes macska. mondja. Rendes a Doktor úr. Különben is ott a fiókjában a lopott újság. — Zsarolni akartok? Ti, en­gem? Öregebb zsaroló vagyok én, mint ti hárman együtt. Na gyerünk, mi lesz? a falhoz lapítva azt a szegény öreglányt? Két hétig nem bír­tam enni. Hát tehetek én róla. hogy éppen akkor akart el­menni azon a rohadt járdái}, mikor rükvercbe vágtam a sebváltót? Liz Taylor a szénkupac szé­lén reszketett. A három fűtő és Doktor úr között kis fekete szörgombóc, mint a toronyhá­zak közé esett kéményseprő. — Nagy baja van ennek. Csapjátok agyon! — Szegény Lizzikém... Pipec lehajolt és a tenyeré­re vette. A kis feketeség ak­kora hangon miákolt mint fcg.> aagy macska. — Percről percre nyavalyá- sabb. De ha szeretitek hall­gatni. .. — Doktor úr könnyen be­szél. Beül az irodájába, és új­ságot olvas. Eddig is mi kín­lódtunk vele. — Kínlódtatok? Agyonnyag. gattátok! Most itt van, töri a nyavalya. Várkastélyt, azt csináltatok neki. — De mikor olyan aranyos volt benne. Még tegnap is olyan hancurt csapott. Maga talán nem játszott vele? — Akkor még egészséges volt. Mit adtatok neki enni? — Mindent. — Agyonetettétek. Tán ló­húst adtatok neki? Az ilyen kis állatnak csak tejet szabad. Miért hozza nektek a főtörzs a tejet? Bika lelötykölte a szénport egy csajkafedőről és tejet töl­tött bele. A kis macska nehéz­kesen a fedő pereme fölé emelte a fejét, és beleszagolt a tejbe. Aztán összeesett, és még keservesebben nyivákolt. — Na itt van! Bika, légy szíves, csapd már agyon! — Ne marháskodjon Doktor úr! A macska a főtörzsé. Ha agyonütjük, szélrugdalja a ga­tyánkat. — De ha egyszer beteg, ö maga mondta, hogy csinál­junk vele valamit. — Üsse agyon ő, ha akarja. Vagy üsse agyon maga. De én nem. — Dehogy is nem! / — Maga csak beszél. Ha meg jön a főtörzs, összecsapja a bokáját: Főtörzs úr, tiszte­lettel jelentem, a fűtők agyon­vágták a macskát. — Ezt rám bízhatjátok. Üs­sétek agyon, én majd elviszem a balhét. — Dehogy is viszi. — Hagyd, Bika! Elviszi, ha '!------------------------------------------­t3e jói Igazatok van emberek, ha bor, ha tánc, ha kártya, a boldogság egy korty ital, egy harapás pogácsái A boldogság lugasban ül, a vállán nyári este, bemond egy piros ultimót. emlékezik egy meccsre. A boldogság nem didereg, ha térdig hóban táncol: a dobokon zápor szalad, a kürtök torka lángol. A boldogság úgy változik, nem lelkét, tollát váltja, — Hát ha olyan okos, te­gyen róla! Bika felrántotta az egyik kazán ajtaját, és bevágott egy lapát szenet. Mintha gránát csapott volna egy tűzhányóba. A zajra a kismacska felnyavi- kolt. — Tiszta nyavalyatörés. Ne kéressétek már magatokat. Olyan nagy dolog egy macskát agyon vágni? Pont nektek? A fűtők, mintha nem hallot­ták volna, a kismacska körül guggoltak, és próbálták az or­rát a tejbe nyomni. Doktor úr elindult az irodájához vezető kis alagútban, mikor Pipec hirtelen utána fordult. — Ide figyeljen, Doktor, úr! Ha maga arra gondol, hogy mi... — Mit hogy ti? Hát mire gondoljak? Bika a lapátot könnyedén lengetve Doktor úr után in­dult. — Ne siessen már annyira! Mit mondott az előbb? Szóval azt gondolja, hogy azért, mert itt vagyunk, nekünk már mindegy? Doktor úrnak csak a hangja hallatszott a pincefalból. — Elment az eszed? Képes lennél inkább engem agyon­vágni? — Ahogy mondja. — Nem volt neked elég egy ember? — Hát éppen ez az. Még sok is volt. Doktor úr újra felbukkant a kazánházban. Előbbre óva­kodott. — Értsétek meg, hogy jót tennétek vele. Pipec! Pipec leguggolt Liz Taylor házához. — A csúnya Doktor úr azt akarja, hogy agyonüsselek. Na, ne nyivákolj! — Tudjátok ti, hogy egy ilyen macska milyen szívós? Napokig fog itt döglődni, és a végén csak megmurgyel. Pi­pec! — Hagyja már, Doktor úr a Pipecet. Neki is elege volt egy életre. — Éppen azért. Az öreg nők szeretik a kismacskákat. Küldd utána! — Hallja-e Doktor úr! Ez nem vicc. Tudja, hogy mit éreztem én mikor megláttam van iqyt tegnap tangó, ma csacsacsa, mindig csattog a szárnya. A boldogság... most már tudom, mit mindig tudtak mások, véreres szemű éjszakán így oltom el a lángot. Villanykörtémet dér lepi. de tudom a világot, az én labdám már sohasem zörgeti meg a hálót... Kiki magának? milliárd boldogság a közösség! be jól van elrendezve így, hogy ti vagytok a, többség! — Szóval tiszteljem az ér­zelmeiteket, mi? Dzsoni! Hány macskát lapítottál szét az or­szágutakon? Dzsoni, a szágul­dó gyilkos! Persze te csak a fater kocsijával nyírod őket, meg a bicikliző srácokat. — Mondok valamit, Doki bácsi, maga zsenge virágszál! Ideje volna már, hogy leszáll­jon rólunk. Tudja, hogy maga nem ölt meg senkit. Maga ár­tatlanul van itt, holmi hivata­li vétség miatt. Maga csak visszaélt a hatalmával, vagy zsarolt, vagy vesztegetett, de... — Ez nem ide tartozik. — Persze. Hát ha annyira idegesíti, ha annyira sajnál­ja, akkor vágja agyon ma­ga. Doktor úr megállt a macs­kaház fölött. — Fiúk, nekem gyerekem van. Nem láttam másfél éve. Nem is tudok róla. Ha ezt szenvedni látom, folyton azt hiszem, hogy baj van a gye­rekkel. A kisfiámmal, és nem segíthetek rajta Nem bírom tovább nézni... — Hogy szeretem azt az aranyos, segítőkész, jó szívét. Ugyan miért nem látta más­fél éve? Még egy éve sincs, hogy ül. — Elvitte a feleségem. — Meg is volt rá az oka. Mert az összemarkolt pénzt, azt persze nem a fiára költöt­te, maga távsajnálkozó, in­kább piára, meg bőr alá. Szép kis nonstop családapa maga. Doktor úr a nagymenő, Dok­tor úr az őszülő huligán, a lányok szemefénye. Doktor úr az éjszaka császára. Doktor' úr mindent elintéz... — Azért nem egészen... — ... a bárzongoristák pat- rónusa. Egy rumot a Pubinak, Juármájdesztini. Doktor úr, a széplélek. Hangverseny. Opusz tizenkettő, numero hat. Esz-dúr. Cé moll. Csemballó. Bika felkapta a tejeskannát, és nagyot húzott belőle. — Ez az! ö mondta, csem­balló. Meg pikasszó. Nesze, igyál egy kis tejet. — Menj a fenébe! Dzsoni a széntartó peremén állt, széttárt karral. — Koncserto grosszó. Trió­szonáta. Kiállítás, hangver­seny, vernisszázs, premier. Nézd, drágám, milyen isteni ez a hogyishívják. Ez az izé. Vangóg. Lótrek. Breht. Dür­renmatt. Doktor úr leült a szénku­pacra és a térdét csapkodta. — Óriási vagy, Dzsonikám! — Doktor úr a műértő. Óriási vagy, Dzsonikám. Csak a te kedvedért vonultam be ide, hogy az alakításodban gyönyörködjem. Meg Liziké- ért. Hogy halljam, amikor duettet énekeltek. Imádom a nyarvogását. Olyan édes, mint egy kisgyerek. Imádom, ami­kor agyonvágjátok, fiúk. Nek­tek mindegy. Ti már embert is öltetek. Hát egy nagy tú­róst, Doktor úr! Doktor úr felkelt a szénra­kásról. — Elég volt a marháskodás­ból, gyerekek! Jó, sajnáljátok csak ezt a kis vacakot. Én is sajnálom. De ha nincs tovább, nincs tovább. VIHAR BÉLA: fiiétanalkép a wnatabfakból leánysereg a távoli mezőben, némán szedi a hagymát, paprikát; virít a kötény, görnyedez a hát, s a lemenő Nap sugarával szőtten, mint ős-szertartás fölszentelt papnői, hódolattal így hajolnak meg ők a Földanya arcára laborultan, a Munka örök eszméje előtt — Miért nincs tovább? A maga áldott jó szíve miatt. Csupa humanizmusból. Az ál­latvédelem nevében. A bíró­ság ítéletet hirdet. Huszonhat, per hatvanhét. Ötödik parag­rafus cé pont. Liz Taylort agyonverésre ítéljük. Végre­hajtja, Bika Bikuci íőfűtő, ti­zenkilenc éves, halált okozó súlyos testi sértés, jnégy má­zsa. Első helyettes Pipec, ti­zennyolc éves mitfárer. ha­lált okozó gondatlanság, há­rom év. Hóhérsegéd Dzsgpi, nyugalmazott egyetemista, halált okozó veszélyeztetés, cserbenhagy ássál, öt év. Hát e7 magának, Doktor úr! DeK fri.i nem vagyunk ám gyilko- sri" Inkább azt mesélje már el egyszer, hogy a maga bún­E íég sokat ittak, szinte magától értetődő volt, hogy a beszélgetés az asszo­nyokra terelődött. Most is Varga kezdte, ő mindig, szí­vesen dicsekedett a hódításai­ról, s harsogva bizonygatta', hogy az asszonyokat nem sza­bad komolyan venni. — Az asszony legyen pajtás, ha aka­rom, szórakoztasson! — mond­ta, s diadallal nézett végig raj­tuk. Egy kivételével mind helye­seltek, koccintottak, ittak rá. Kiss csak forgatta a poharát, s azt kérdezte tőlük: — Na. és akik velünk dolgoznak? — Tétován vonogatták a vállu- kat. — Igaz. Az asszonyok ott vannak az állványon, a ke­zük alá segítenek. Dehát egy erősebb szóra kibuggyan a könnyük, s valójában soha nincs más gondjuk mint hogy férfit fogjanak maguk­nak! Kiss keményen lecsapta 'az öklét. — Az asszonyok is érnek annyit mint bármelyik férfi! En nem tagadom: mindig cso­dáltam, ahogy a mocsokban, sárban egy nyomon tapostak velünk! Végigjártam az or­szágot, elég sokat láttam. De csak annak az egynek a tör­ténetét hallgassátok meg! — Lehet tíz éve is; a ve­gyigyárat építettük. Amikor a helyszínre érkeztünk, sarat, pusztát találtunk. Felhúztunk néhány barakkot. Ott rendez­ték be az irodákat, abban lak­tunk mi is. Jött néhány asz- szony: tíz, vagy tizennégy. Mi­félék voltak? Egyiket otthagy­ta a férj a, pénzre volt szük­sége. A másikat a kaland vá­gya hozta. Olyan is akadt, aki már szűknek érezte a falut, s tapasztalni akart. — Persze, mi aztán nem voltunk angyalok. Az olajos overallban, a meszes pufajká- ban is felfedeztük az aszonyt. Sokat megengedtünk magunk­nak. Akadt olyan is, akinek Szinte tetszett, ha megfogdos- tuk, és szívesen eljött a kan­tinba féldecizni. De nekünk nem az ilyenek kellettek, ha­nem a visszahúzódók, a szé­gyenlősek. Este bezárkóztak a szobájukba, kimozdulni se mertek. Mibennünk buzgott a kutyatermészet. Akárhogy ki­fáradhattunk nap közben, ott ólálkodtunk az ablakuknál, s részegen nótáztunk. — Nekem különösen egy tetszett. Ha valemlyik estén véletlenül józan maradtam, szépen elbeszélgetett velem, özvegy volt. A férjét vala­melyik építkezésen ottmarasz- tottá egy gerenda. Azt hallot­tátok volna, ahogy emlékezett rá! Nem könnyezett, nem csuklóit el a hangja. Átme­legedett, kisimult az arca. mintha mennyegzőre készült volna. Mindig arra gondol^ tam: — Micsoda nagyszerű asszony lehet, aki még a ha­lottat is így megbecsüli. Mi­lyen társa lenne egy élőnek! — Azt Is megvallom: rit­kán maradtunk józanok. A legközelebbi falu is hatkilo­méternyi járásra feküdt, kö­röskörül dagadt a sár. Olya­nok voltak az esték, akár a rabtartó kutak. Bevergődtünk a szobánkba, kártyáztunk, it­tunk, s ha már sok volt ben­nünk a fölös erő, szétvertük a kantin berendezését. — Korán ősszel váratlanul vihar zúdult ránk. Szokatlanul gorombán dörgött, akkora vil­lámok hasogattak, mintha acélbalták zuhogtak volna a tetőre. Megjött a szél, dübö­rögve rohant a félig felhúzott falak között, örült tombolás- sal futott neki minden meg- mozdíthatónak. Aztán ránk vert az eső is, folyt az abla­kokon a víz. — Megszeppenve lapítot­tunk, hiszen a rozog^ épü­letek nem állhatták ki ek­kora tombolást. órákig eltar­tott, éjszaka lehetett már, amikorra elcsendesedett. A Kifelé emberek' Nézzük me: mi a kár' — Kelletlenül Ká­szálódtunk. Lámpákkal vilá­gítva botorkáltunk a sárban. Az épület egyik sarkánál a szél kifordított egy faoszlopot, s otrombán a tnh'"'felvonóra döntötte. Valaki ugrott a felvonó ketrecébe, s a vállát alávetve emelgetni kezdte az oszlopot. A nehéz fa mozdult is néhány centit, s ahogy bil­lent, kiütötte a felvonó biz­tosító ékét. A platót teherrel hagyták odafönt. most a ra­kománnyal együtt csúszni kez­dett lefelé. Szerencsére, igen lassan, mert a faoszlophoz dörzsölődött a kötele. — Az ember a felvonó ket­recében vergődött. Talán csak egyet kiáltott, aztán a szó is benne akadt a félelemtől. To­porogtunk körülötte, s nem tudtuk, hogyan fogjunk hoz­zá? A biztosító éket kellett volna visszabillenteni, dehát az kockázatos, mert odake- nődhet az ember! — Mart bennünket a tehe­tetlenség. Egyszerre odafut hozzám az az asszony, akiről beszéltem. — Nem történt ba­ja? — kérdezi ijedten. Jól­esett, hogy aggódik értem, de abban a robbanó feszültség­ben ingerülten válaszoltam. — Mi baj van? — nézett a fel­vonóra, s akkor észrevette a ketrecbe szorult embert. És rögtön határozott. Felvonóke­zelő volt, jól értett a géphez. Mindig tiszta volt a feje. egyedül állt a világban, s ha meg akart maradni, folyton használnia kellett az eszét. — Felkapott egy hosszú fe­szítővasat, s benyúlt a bizto­sító ékhez. Valaki rákiáltott: hagyja abba, mert odalehet a keze! De ő csak a szoronga­tott emberre gondolt. Végre sikerült helyrebillentenie az éket.' A kerék megakadt, s a hirtelen fékezéstől nagyot rán- dult a kötél. Alaposan meg­lökte a feszítővasat, s az asz- szony kezét az állványhoz szo­rította ... — Ügy emlékszem, nem is kiáltott. Leejtette a vasat, ép kezével szorította a sebet. Ug­rottunk érte, hogy bele ne bukjék a sárba. — Valahogy bekötöztük, s ügyeltünk rá, amíg kijöhettek a mentők. Bizony, levágta há­rom ujját. — Kiss felemelte a kezét, tenyerét széttárta. — Nem kell mondanom, milyen csapás egy munkásembernek! — Aztán? — kérdezte vala­ki, de Kiss úgy tett, mint­ha nem hallotta volna. Láthatóan elkedvetlenedtek, az ital sem ízlett. Fizettek, s csendesen mentek kifelé. Éj­szaka volt már, halvány vilá­gosságban forogtak a csilla­gok. Foltokban terpeszkedtek a felhők, szakadtak voltak, akár a munkára fogott ing. Üt közben hazafelé még egyszer megszólalt Kiss. — Hetek múlva jött visz- sza, de már a gép mellé nem állhatott. Takarításra fogták be. Gondolhatjátok, hogy még mosolyogni is elfelejtett! Amíg el nem aludtak, arról az asszonyról tűnődnek. Kifé­le lehet? Honnan volt ereje ilyesmit megtenni? Magasnak, izmosnak képzelték, aki ol­talmazza a magának válasz­tott férfit. A következő napokban ” Kiss váratlanul megbe­tegedett. Éppen akkorra esett a fizetés is. Déltájban közép- termetű, kissé hízásnak indu­ló asszony kereste a brigád­vezetőt Az ebédlőben mind­nyájan együtt voltak, amikor belépett. Vargához ment, s a kezét nyújtotta. — Kissné vagyok — mutat­kozott be. trása miért ugrott fejest a negyedik emeletről? — A barátom? Szegény. Felmondták az idegei a szol­gálatot. Van ez így, ha öreg­szik az ember, és nem lát más kiutat. Dehát elvégre is jogász volt, sőt ügyvéd, tud­hatta, hogy mibe keveredett. Megúszta volna két évvel. Az idegei... — Így hát meghalt. — Meg. Csak nem képzeled, hogy én vagyok az oka? Mi? — Áh dehogy. Doktor úr nem tehet róla. Különös csend lett Már Liz Taylor sem nyivákolt. Csak a kazánokba kicsinyített pokol tombolt a duplafalú vflsajtók mögött. Doktor úr a fűtőkre nézett, a kazánokra, Lizzire, a fűtők izzadtságában csillogó szénport látta, a la­pátokat. — Hát tudjátok meg, te­hetek róla. De én most leg­alább elviszem a balhét. Nya­valyás alakok vagytok. Lépje­tek le innen! A macskaházhoz ugrott, és kivette Liz Taylort. A fűtök felé kaptak, el akarták venni tőle. A kismacska leesett a salakra, majdnem ráléptek. Meg sem nyikkant, megpró­bált felkelni, de csak a fejét emelgette. , — Kotród jatok innen! A fűtők elkapták Doktor úr karját, ellökte őket. — Ne, Doktor úr, ne! Hogy bírja megtenni... , Doktor úr felkapta a szívla­pátot. — Majd megtudjátok még ti is. Azt hiszitek, hogy ez a börtön a legrosszabb? Hogy ennél már nem jöhet rosz- szabb? Még nagyon fiatalok vagytok. A fűtők félrehúzódtak, Dok­tor úr pedig felemelte a la­pátot, nem túl magasra, mint akit meglep, hogy ez a sem­miség, a fűtők „ceruzája” iiyen nehéz. — Taknyos kölykök! Csak vinnyogtok, és nekem kell ezt is... A lapát lezuhant. — Csupa sajnálatból képe­sek volnátok kínozni, hülyék! Látjátok? Volt egy gyerekem. Most agyonütöttem. Nem szenved többé. IJoktor úr lihegett, és a fű­tők mozdulatával a lapát nye­lére támaszkodott. j — Csak hencegtek a ron­gyos kis ügyetekkel, pedig azt se tudjátok, hogy kerültetek bele. Tudjátok is ti, hogy az igazi világban mi a divat! Azt én tudom. Mi tudjuk. A fejes­ugrás a negyedikről. Az ál­landó nyomás a fejben, amit csak az alkohol old fel. Vagy az elhagyatott öregek célta­lansága. Akiket, beraktam a szociális otthonokba, hogy eladjam a lakásukat. A kis­gyerekek szétcibálása. Én jobbra, te balra. A gyerek a tied. Az enyém. Meg hajsza a pénz után. A oiáért. A pénz­ért. A PÉNZÉRT! Mindent bele... — Ne bomoljon, Doktor úr! Pipec, egy csajka vizet a pofá­jába. .. — Menjetek a fenébe! Doktor úr ruháján felizzott a vörös fény, amint felrántot­ta a kazánajtót, kis kékes lángok kaptak a keze után. — Csukja be, mert leesik a nyomás... Mit akar? Még belebújik! Kapd el, Bika! — Látjátok? Egy kis mu­tatvány lesz Auschwitzból. Semmi dísztemetés. Vagy akartok circumdederuntot énekelni? Na, énekeljetek! — Menjen már onnan! A lapát meglódult, a kis, elnyúlt szőrcafatot felszippan­totta a pokol torka. Egy pilla­nat volt az egész. Az izzásban még csak egy árnyék, egy folt sem jelezte, hová hullt a kismacska. — Vigyázz, te... Bika végre elrántotta Dok­tor urat és Pipec bevágta a kazán ajtaját. Doktor úr ki­egyenesedett. Egy pillanafig m'ntha nevetett volna, mielőtt •virrn. csendesen leroskadt a, szénhalomra. művezető végigrohant az ab­lakok alatt, s üvöltözött. — Döbbenten látták, hogy há­rom ujja hiányzik NÖGRÁD — 1969. augusztus 3., vasárnap 9 I » *%

Next

/
Thumbnails
Contents