Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)
1969-08-03 / 178. szám
Deaaewffy Simon Emil EUTANÁZIA Három ujj Doktor úr füstszűrös cigarettáját gondosan elnyomta a széntároló peremén, és a csikket a kazán hamujába dobta. — Beszéljünk okosan, fiúk! Ebből már nem lesz rendes macska. mondja. Rendes a Doktor úr. Különben is ott a fiókjában a lopott újság. — Zsarolni akartok? Ti, engem? Öregebb zsaroló vagyok én, mint ti hárman együtt. Na gyerünk, mi lesz? a falhoz lapítva azt a szegény öreglányt? Két hétig nem bírtam enni. Hát tehetek én róla. hogy éppen akkor akart elmenni azon a rohadt járdái}, mikor rükvercbe vágtam a sebváltót? Liz Taylor a szénkupac szélén reszketett. A három fűtő és Doktor úr között kis fekete szörgombóc, mint a toronyházak közé esett kéményseprő. — Nagy baja van ennek. Csapjátok agyon! — Szegény Lizzikém... Pipec lehajolt és a tenyerére vette. A kis feketeség akkora hangon miákolt mint fcg.> aagy macska. — Percről percre nyavalyá- sabb. De ha szeretitek hallgatni. .. — Doktor úr könnyen beszél. Beül az irodájába, és újságot olvas. Eddig is mi kínlódtunk vele. — Kínlódtatok? Agyonnyag. gattátok! Most itt van, töri a nyavalya. Várkastélyt, azt csináltatok neki. — De mikor olyan aranyos volt benne. Még tegnap is olyan hancurt csapott. Maga talán nem játszott vele? — Akkor még egészséges volt. Mit adtatok neki enni? — Mindent. — Agyonetettétek. Tán lóhúst adtatok neki? Az ilyen kis állatnak csak tejet szabad. Miért hozza nektek a főtörzs a tejet? Bika lelötykölte a szénport egy csajkafedőről és tejet töltött bele. A kis macska nehézkesen a fedő pereme fölé emelte a fejét, és beleszagolt a tejbe. Aztán összeesett, és még keservesebben nyivákolt. — Na itt van! Bika, légy szíves, csapd már agyon! — Ne marháskodjon Doktor úr! A macska a főtörzsé. Ha agyonütjük, szélrugdalja a gatyánkat. — De ha egyszer beteg, ö maga mondta, hogy csináljunk vele valamit. — Üsse agyon ő, ha akarja. Vagy üsse agyon maga. De én nem. — Dehogy is nem! / — Maga csak beszél. Ha meg jön a főtörzs, összecsapja a bokáját: Főtörzs úr, tisztelettel jelentem, a fűtők agyonvágták a macskát. — Ezt rám bízhatjátok. Üssétek agyon, én majd elviszem a balhét. — Dehogy is viszi. — Hagyd, Bika! Elviszi, ha '!------------------------------------------t3e jói Igazatok van emberek, ha bor, ha tánc, ha kártya, a boldogság egy korty ital, egy harapás pogácsái A boldogság lugasban ül, a vállán nyári este, bemond egy piros ultimót. emlékezik egy meccsre. A boldogság nem didereg, ha térdig hóban táncol: a dobokon zápor szalad, a kürtök torka lángol. A boldogság úgy változik, nem lelkét, tollát váltja, — Hát ha olyan okos, tegyen róla! Bika felrántotta az egyik kazán ajtaját, és bevágott egy lapát szenet. Mintha gránát csapott volna egy tűzhányóba. A zajra a kismacska felnyavi- kolt. — Tiszta nyavalyatörés. Ne kéressétek már magatokat. Olyan nagy dolog egy macskát agyon vágni? Pont nektek? A fűtők, mintha nem hallották volna, a kismacska körül guggoltak, és próbálták az orrát a tejbe nyomni. Doktor úr elindult az irodájához vezető kis alagútban, mikor Pipec hirtelen utána fordult. — Ide figyeljen, Doktor, úr! Ha maga arra gondol, hogy mi... — Mit hogy ti? Hát mire gondoljak? Bika a lapátot könnyedén lengetve Doktor úr után indult. — Ne siessen már annyira! Mit mondott az előbb? Szóval azt gondolja, hogy azért, mert itt vagyunk, nekünk már mindegy? Doktor úrnak csak a hangja hallatszott a pincefalból. — Elment az eszed? Képes lennél inkább engem agyonvágni? — Ahogy mondja. — Nem volt neked elég egy ember? — Hát éppen ez az. Még sok is volt. Doktor úr újra felbukkant a kazánházban. Előbbre óvakodott. — Értsétek meg, hogy jót tennétek vele. Pipec! Pipec leguggolt Liz Taylor házához. — A csúnya Doktor úr azt akarja, hogy agyonüsselek. Na, ne nyivákolj! — Tudjátok ti, hogy egy ilyen macska milyen szívós? Napokig fog itt döglődni, és a végén csak megmurgyel. Pipec! — Hagyja már, Doktor úr a Pipecet. Neki is elege volt egy életre. — Éppen azért. Az öreg nők szeretik a kismacskákat. Küldd utána! — Hallja-e Doktor úr! Ez nem vicc. Tudja, hogy mit éreztem én mikor megláttam van iqyt tegnap tangó, ma csacsacsa, mindig csattog a szárnya. A boldogság... most már tudom, mit mindig tudtak mások, véreres szemű éjszakán így oltom el a lángot. Villanykörtémet dér lepi. de tudom a világot, az én labdám már sohasem zörgeti meg a hálót... Kiki magának? milliárd boldogság a közösség! be jól van elrendezve így, hogy ti vagytok a, többség! — Szóval tiszteljem az érzelmeiteket, mi? Dzsoni! Hány macskát lapítottál szét az országutakon? Dzsoni, a száguldó gyilkos! Persze te csak a fater kocsijával nyírod őket, meg a bicikliző srácokat. — Mondok valamit, Doki bácsi, maga zsenge virágszál! Ideje volna már, hogy leszálljon rólunk. Tudja, hogy maga nem ölt meg senkit. Maga ártatlanul van itt, holmi hivatali vétség miatt. Maga csak visszaélt a hatalmával, vagy zsarolt, vagy vesztegetett, de... — Ez nem ide tartozik. — Persze. Hát ha annyira idegesíti, ha annyira sajnálja, akkor vágja agyon maga. Doktor úr megállt a macskaház fölött. — Fiúk, nekem gyerekem van. Nem láttam másfél éve. Nem is tudok róla. Ha ezt szenvedni látom, folyton azt hiszem, hogy baj van a gyerekkel. A kisfiámmal, és nem segíthetek rajta Nem bírom tovább nézni... — Hogy szeretem azt az aranyos, segítőkész, jó szívét. Ugyan miért nem látta másfél éve? Még egy éve sincs, hogy ül. — Elvitte a feleségem. — Meg is volt rá az oka. Mert az összemarkolt pénzt, azt persze nem a fiára költötte, maga távsajnálkozó, inkább piára, meg bőr alá. Szép kis nonstop családapa maga. Doktor úr a nagymenő, Doktor úr az őszülő huligán, a lányok szemefénye. Doktor úr az éjszaka császára. Doktor' úr mindent elintéz... — Azért nem egészen... — ... a bárzongoristák pat- rónusa. Egy rumot a Pubinak, Juármájdesztini. Doktor úr, a széplélek. Hangverseny. Opusz tizenkettő, numero hat. Esz-dúr. Cé moll. Csemballó. Bika felkapta a tejeskannát, és nagyot húzott belőle. — Ez az! ö mondta, csemballó. Meg pikasszó. Nesze, igyál egy kis tejet. — Menj a fenébe! Dzsoni a széntartó peremén állt, széttárt karral. — Koncserto grosszó. Triószonáta. Kiállítás, hangverseny, vernisszázs, premier. Nézd, drágám, milyen isteni ez a hogyishívják. Ez az izé. Vangóg. Lótrek. Breht. Dürrenmatt. Doktor úr leült a szénkupacra és a térdét csapkodta. — Óriási vagy, Dzsonikám! — Doktor úr a műértő. Óriási vagy, Dzsonikám. Csak a te kedvedért vonultam be ide, hogy az alakításodban gyönyörködjem. Meg Liziké- ért. Hogy halljam, amikor duettet énekeltek. Imádom a nyarvogását. Olyan édes, mint egy kisgyerek. Imádom, amikor agyonvágjátok, fiúk. Nektek mindegy. Ti már embert is öltetek. Hát egy nagy túróst, Doktor úr! Doktor úr felkelt a szénrakásról. — Elég volt a marháskodásból, gyerekek! Jó, sajnáljátok csak ezt a kis vacakot. Én is sajnálom. De ha nincs tovább, nincs tovább. VIHAR BÉLA: fiiétanalkép a wnatabfakból leánysereg a távoli mezőben, némán szedi a hagymát, paprikát; virít a kötény, görnyedez a hát, s a lemenő Nap sugarával szőtten, mint ős-szertartás fölszentelt papnői, hódolattal így hajolnak meg ők a Földanya arcára laborultan, a Munka örök eszméje előtt — Miért nincs tovább? A maga áldott jó szíve miatt. Csupa humanizmusból. Az állatvédelem nevében. A bíróság ítéletet hirdet. Huszonhat, per hatvanhét. Ötödik paragrafus cé pont. Liz Taylort agyonverésre ítéljük. Végrehajtja, Bika Bikuci íőfűtő, tizenkilenc éves, halált okozó súlyos testi sértés, jnégy mázsa. Első helyettes Pipec, tizennyolc éves mitfárer. halált okozó gondatlanság, három év. Hóhérsegéd Dzsgpi, nyugalmazott egyetemista, halált okozó veszélyeztetés, cserbenhagy ássál, öt év. Hát e7 magának, Doktor úr! DeK fri.i nem vagyunk ám gyilko- sri" Inkább azt mesélje már el egyszer, hogy a maga búnE íég sokat ittak, szinte magától értetődő volt, hogy a beszélgetés az asszonyokra terelődött. Most is Varga kezdte, ő mindig, szívesen dicsekedett a hódításairól, s harsogva bizonygatta', hogy az asszonyokat nem szabad komolyan venni. — Az asszony legyen pajtás, ha akarom, szórakoztasson! — mondta, s diadallal nézett végig rajtuk. Egy kivételével mind helyeseltek, koccintottak, ittak rá. Kiss csak forgatta a poharát, s azt kérdezte tőlük: — Na. és akik velünk dolgoznak? — Tétován vonogatták a vállu- kat. — Igaz. Az asszonyok ott vannak az állványon, a kezük alá segítenek. Dehát egy erősebb szóra kibuggyan a könnyük, s valójában soha nincs más gondjuk mint hogy férfit fogjanak maguknak! Kiss keményen lecsapta 'az öklét. — Az asszonyok is érnek annyit mint bármelyik férfi! En nem tagadom: mindig csodáltam, ahogy a mocsokban, sárban egy nyomon tapostak velünk! Végigjártam az országot, elég sokat láttam. De csak annak az egynek a történetét hallgassátok meg! — Lehet tíz éve is; a vegyigyárat építettük. Amikor a helyszínre érkeztünk, sarat, pusztát találtunk. Felhúztunk néhány barakkot. Ott rendezték be az irodákat, abban laktunk mi is. Jött néhány asz- szony: tíz, vagy tizennégy. Mifélék voltak? Egyiket otthagyta a férj a, pénzre volt szüksége. A másikat a kaland vágya hozta. Olyan is akadt, aki már szűknek érezte a falut, s tapasztalni akart. — Persze, mi aztán nem voltunk angyalok. Az olajos overallban, a meszes pufajká- ban is felfedeztük az aszonyt. Sokat megengedtünk magunknak. Akadt olyan is, akinek Szinte tetszett, ha megfogdos- tuk, és szívesen eljött a kantinba féldecizni. De nekünk nem az ilyenek kellettek, hanem a visszahúzódók, a szégyenlősek. Este bezárkóztak a szobájukba, kimozdulni se mertek. Mibennünk buzgott a kutyatermészet. Akárhogy kifáradhattunk nap közben, ott ólálkodtunk az ablakuknál, s részegen nótáztunk. — Nekem különösen egy tetszett. Ha valemlyik estén véletlenül józan maradtam, szépen elbeszélgetett velem, özvegy volt. A férjét valamelyik építkezésen ottmarasz- tottá egy gerenda. Azt hallottátok volna, ahogy emlékezett rá! Nem könnyezett, nem csuklóit el a hangja. Átmelegedett, kisimult az arca. mintha mennyegzőre készült volna. Mindig arra gondol^ tam: — Micsoda nagyszerű asszony lehet, aki még a halottat is így megbecsüli. Milyen társa lenne egy élőnek! — Azt Is megvallom: ritkán maradtunk józanok. A legközelebbi falu is hatkilométernyi járásra feküdt, köröskörül dagadt a sár. Olyanok voltak az esték, akár a rabtartó kutak. Bevergődtünk a szobánkba, kártyáztunk, ittunk, s ha már sok volt bennünk a fölös erő, szétvertük a kantin berendezését. — Korán ősszel váratlanul vihar zúdult ránk. Szokatlanul gorombán dörgött, akkora villámok hasogattak, mintha acélbalták zuhogtak volna a tetőre. Megjött a szél, dübörögve rohant a félig felhúzott falak között, örült tombolás- sal futott neki minden meg- mozdíthatónak. Aztán ránk vert az eső is, folyt az ablakokon a víz. — Megszeppenve lapítottunk, hiszen a rozog^ épületek nem állhatták ki ekkora tombolást. órákig eltartott, éjszaka lehetett már, amikorra elcsendesedett. A Kifelé emberek' Nézzük me: mi a kár' — Kelletlenül Kászálódtunk. Lámpákkal világítva botorkáltunk a sárban. Az épület egyik sarkánál a szél kifordított egy faoszlopot, s otrombán a tnh'"'felvonóra döntötte. Valaki ugrott a felvonó ketrecébe, s a vállát alávetve emelgetni kezdte az oszlopot. A nehéz fa mozdult is néhány centit, s ahogy billent, kiütötte a felvonó biztosító ékét. A platót teherrel hagyták odafönt. most a rakománnyal együtt csúszni kezdett lefelé. Szerencsére, igen lassan, mert a faoszlophoz dörzsölődött a kötele. — Az ember a felvonó ketrecében vergődött. Talán csak egyet kiáltott, aztán a szó is benne akadt a félelemtől. Toporogtunk körülötte, s nem tudtuk, hogyan fogjunk hozzá? A biztosító éket kellett volna visszabillenteni, dehát az kockázatos, mert odake- nődhet az ember! — Mart bennünket a tehetetlenség. Egyszerre odafut hozzám az az asszony, akiről beszéltem. — Nem történt baja? — kérdezi ijedten. Jólesett, hogy aggódik értem, de abban a robbanó feszültségben ingerülten válaszoltam. — Mi baj van? — nézett a felvonóra, s akkor észrevette a ketrecbe szorult embert. És rögtön határozott. Felvonókezelő volt, jól értett a géphez. Mindig tiszta volt a feje. egyedül állt a világban, s ha meg akart maradni, folyton használnia kellett az eszét. — Felkapott egy hosszú feszítővasat, s benyúlt a biztosító ékhez. Valaki rákiáltott: hagyja abba, mert odalehet a keze! De ő csak a szorongatott emberre gondolt. Végre sikerült helyrebillentenie az éket.' A kerék megakadt, s a hirtelen fékezéstől nagyot rán- dult a kötél. Alaposan meglökte a feszítővasat, s az asz- szony kezét az állványhoz szorította ... — Ügy emlékszem, nem is kiáltott. Leejtette a vasat, ép kezével szorította a sebet. Ugrottunk érte, hogy bele ne bukjék a sárba. — Valahogy bekötöztük, s ügyeltünk rá, amíg kijöhettek a mentők. Bizony, levágta három ujját. — Kiss felemelte a kezét, tenyerét széttárta. — Nem kell mondanom, milyen csapás egy munkásembernek! — Aztán? — kérdezte valaki, de Kiss úgy tett, mintha nem hallotta volna. Láthatóan elkedvetlenedtek, az ital sem ízlett. Fizettek, s csendesen mentek kifelé. Éjszaka volt már, halvány világosságban forogtak a csillagok. Foltokban terpeszkedtek a felhők, szakadtak voltak, akár a munkára fogott ing. Üt közben hazafelé még egyszer megszólalt Kiss. — Hetek múlva jött visz- sza, de már a gép mellé nem állhatott. Takarításra fogták be. Gondolhatjátok, hogy még mosolyogni is elfelejtett! Amíg el nem aludtak, arról az asszonyról tűnődnek. Kiféle lehet? Honnan volt ereje ilyesmit megtenni? Magasnak, izmosnak képzelték, aki oltalmazza a magának választott férfit. A következő napokban ” Kiss váratlanul megbetegedett. Éppen akkorra esett a fizetés is. Déltájban közép- termetű, kissé hízásnak induló asszony kereste a brigádvezetőt Az ebédlőben mindnyájan együtt voltak, amikor belépett. Vargához ment, s a kezét nyújtotta. — Kissné vagyok — mutatkozott be. trása miért ugrott fejest a negyedik emeletről? — A barátom? Szegény. Felmondták az idegei a szolgálatot. Van ez így, ha öregszik az ember, és nem lát más kiutat. Dehát elvégre is jogász volt, sőt ügyvéd, tudhatta, hogy mibe keveredett. Megúszta volna két évvel. Az idegei... — Így hát meghalt. — Meg. Csak nem képzeled, hogy én vagyok az oka? Mi? — Áh dehogy. Doktor úr nem tehet róla. Különös csend lett Már Liz Taylor sem nyivákolt. Csak a kazánokba kicsinyített pokol tombolt a duplafalú vflsajtók mögött. Doktor úr a fűtőkre nézett, a kazánokra, Lizzire, a fűtők izzadtságában csillogó szénport látta, a lapátokat. — Hát tudjátok meg, tehetek róla. De én most legalább elviszem a balhét. Nyavalyás alakok vagytok. Lépjetek le innen! A macskaházhoz ugrott, és kivette Liz Taylort. A fűtök felé kaptak, el akarták venni tőle. A kismacska leesett a salakra, majdnem ráléptek. Meg sem nyikkant, megpróbált felkelni, de csak a fejét emelgette. , — Kotród jatok innen! A fűtők elkapták Doktor úr karját, ellökte őket. — Ne, Doktor úr, ne! Hogy bírja megtenni... , Doktor úr felkapta a szívlapátot. — Majd megtudjátok még ti is. Azt hiszitek, hogy ez a börtön a legrosszabb? Hogy ennél már nem jöhet rosz- szabb? Még nagyon fiatalok vagytok. A fűtők félrehúzódtak, Doktor úr pedig felemelte a lapátot, nem túl magasra, mint akit meglep, hogy ez a semmiség, a fűtők „ceruzája” iiyen nehéz. — Taknyos kölykök! Csak vinnyogtok, és nekem kell ezt is... A lapát lezuhant. — Csupa sajnálatból képesek volnátok kínozni, hülyék! Látjátok? Volt egy gyerekem. Most agyonütöttem. Nem szenved többé. IJoktor úr lihegett, és a fűtők mozdulatával a lapát nyelére támaszkodott. j — Csak hencegtek a rongyos kis ügyetekkel, pedig azt se tudjátok, hogy kerültetek bele. Tudjátok is ti, hogy az igazi világban mi a divat! Azt én tudom. Mi tudjuk. A fejesugrás a negyedikről. Az állandó nyomás a fejben, amit csak az alkohol old fel. Vagy az elhagyatott öregek céltalansága. Akiket, beraktam a szociális otthonokba, hogy eladjam a lakásukat. A kisgyerekek szétcibálása. Én jobbra, te balra. A gyerek a tied. Az enyém. Meg hajsza a pénz után. A oiáért. A pénzért. A PÉNZÉRT! Mindent bele... — Ne bomoljon, Doktor úr! Pipec, egy csajka vizet a pofájába. .. — Menjetek a fenébe! Doktor úr ruháján felizzott a vörös fény, amint felrántotta a kazánajtót, kis kékes lángok kaptak a keze után. — Csukja be, mert leesik a nyomás... Mit akar? Még belebújik! Kapd el, Bika! — Látjátok? Egy kis mutatvány lesz Auschwitzból. Semmi dísztemetés. Vagy akartok circumdederuntot énekelni? Na, énekeljetek! — Menjen már onnan! A lapát meglódult, a kis, elnyúlt szőrcafatot felszippantotta a pokol torka. Egy pillanat volt az egész. Az izzásban még csak egy árnyék, egy folt sem jelezte, hová hullt a kismacska. — Vigyázz, te... Bika végre elrántotta Doktor urat és Pipec bevágta a kazán ajtaját. Doktor úr kiegyenesedett. Egy pillanafig m'ntha nevetett volna, mielőtt •virrn. csendesen leroskadt a, szénhalomra. művezető végigrohant az ablakok alatt, s üvöltözött. — Döbbenten látták, hogy három ujja hiányzik NÖGRÁD — 1969. augusztus 3., vasárnap 9 I » *%
