Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)

1969-08-31 / 201. szám

inon a Tigris folyón Tupoljev neves szovjet re­pülőkonstruktőr kétéltű vízi. szánjai eléggé ismertek. Ez a terepjáró télen nagy és süppedő hóban, nyáron ví­zen, tavasszal és ősszel pe­dig vékony jég hátán és ár­víztől elöntött tájon gondos­kodik orvosi kezelésre szoru­ló betegek, postai küldemé­nyeit gyors elszállításáról. Hasznos szolgálatot tesz ott, ahová sem autóval. sem traktorral nem lehet eljutni. Most a Tigris folyón is megjelentek a narancssárga légiszánok. A bagdadiak el­lepték a folyó partját, hogy megcsodálják a víz tükrén .óránkénti hetven kilométe­res sebességgel sikló gépcso. dát. Vjacseszlav Tyitov, a kétéltű jármű vezetője bra­vúros mutatványokat vég­zett. A horgászok még a botjukat is kivitetették a ke­zükből. amikor különféle gvors fordulatok után a lé­giszán teljes sebességgel eg” hetven méter széles föld- nvelv felé tartott s ezt p ho­mokos turzást szinte átre­pülte. majd tovasiklott a Tigris tükrén. Az iraki üzleti körök a bemutató után igen nagv ér­deklődést tanúsítanak a két­éltű légiszán iránt. Félvezetők — robbantással Robbantás segítségével szór­ják szét a műtrágyát a föl­deken, robbantással ková­csolják és hegesztik a fémet, csatornát, utakat építenek se­gítségével. Nemrégiben pedig a Szovjet Tudományos Aka­démia szibériai részlegének termofizikai intézetében az ütő hullámók energiáját fél­vezető anyagok előállítására is felhasználják. A kísérletekhez a trotilnál nagyobb hatású robbanóanya­got, hexogént alkalmaztak. 150—500 gramm robbanó­anyagra volt a kutatóknak szükségük a króm más ele­mekkel történő vegyi elegyí­téséhez, amelynek eredmé­nyeképpen félvezető tulaj- doságokkal rendelkező anya­got nyertek. Az 519-es beteg A sebesült kínai határsér­tőt helikopteren szállították a határőrség kórházába. Váll- sebe szépen gyógyult. Az or­vosok megengedték, hogy be­széljek vele. Alacsony növé­sű. sovány, rosszultáplált. Ti­zenöt éves gyermeknek hinné az ember. Mikor beléptem a kórterembe, a takaró alá rej­tette kerek fejét. Jobb kezét ökölbe szorítva felemelte Ezt üdvözlésnek tekintettem. Ud­variasan köszöntöttem. Fejét kidugta a takaró alól és fu­tólag végigmért. Nincs ná­lam fényképezőgép — mutat­tam, mert tudtam hogy at­tól fél a legjobban. Tolmács segítségével azt is közöltem, hogy katonai jellegű kérdé­sek nem érdekelnek. — Neve? Hallgatás. — Kik a szülei? — Hány éves? Csönd. — Megkérdeztem, véleménye szerint el lehetne-e kerülni a határprovokációkat és az ezzel kapcsolatos áldo­zatokat. Felemelte a mutatóujját: — Nagyon jó lenne! — Hogy érhető ez el? Nem tudom — mondta. Kiderült, hogy még sok mindent nem tud. Nem tud­ja például, hogy milyen a mozi. Még soha nem volt mo­ziban. Fénykép sem készült még róla. Képen csak Mao elnököt szabad ábrázolni — mondta. Számolni csak 11-ig tud. Az írásjegyek közül mindössze ötöt ismer. Min­degyik Maot dicsőíti. — Ha nem tud olvasni, ho­gyan vett részt a Mao elnök eszméit tanulmányozó szemi­náriumokon? — Mások olvastak gango­sán. Én megjegyeztem, amit hallottam. — Bocsásson meg, de ho­gyan lehetséges, hogy ön ilyen, képzetlen? — Katonaidőm előtt falun éltem. Mao tanulni küldött, de épp akkor kezdődött a nagy kulturális forradalom. A tanulásnál fontosabb dolgok­kal kellett foglalkoznom. — Társai közt sok az anal­fabéta ? Kérdésemre nem kapok vá­laszt. Nem felelt akkor sem, amikor arról kérdeztem, mi­ért támadták meg a szovjet embereket. — Hogyan bántak önnel? Elégedett-e az orvosi ellátás­sal? — Mindennel eléged élt. va­gyok. — Ha visszatér hazájába és ismét a hadseregben szolgál, megint lő majd szovjet em­berekre ? — Ha Mao elnök paran­csolja, igen. — Van felesége, menyasz- szonya, vagy egy kislány, aki­nek udvarol? Volt már sze­relmes? — Nincs. Nem voltam sze­relmes. Nem vágyódik az édesany­ja után? — Szívemben Mao csillaga ég. Szüleim számára nincs ott hely. — Nem hiszi azt, hogy vála­szaival kárt okoz a maoiz- musnak? — kérdeztem. — A kínai katona mindig csak azt mondja, amire Mao elnök tanítja. Minden kérdésem után át­lapozza válaszainak karto­tékrendszerét. Ha nincs közte előre elkészített felelet, hall­gat. Csak vízben főtt rizst eszik. A vajat és a húst nem ismeri. Pizsamát nem hajlandó felvenni. Az orvos szerint kórlapjára hamarosan felkerül a végső ..gyógyultan távozott' bejegy­zés. Vállsebe begyógyul. De meg lehet-e gyógyítani a lelkét? Űjra és újra végignézem a sebesültet. Nem azért, mert rosszultáplált, vézna. A gyen­ge fizikumú ember ugyan­olyan jól kezelheti a gép­pisztolyt, mint az atlétater­metű. Szegényes lelkivilága miatt sajnálom. A képessé­get az önálló gondolkodásra kiölték belőle, megfosztot­ták egyéniségétől. Nem is­meri az élet öremeít sem. Nem is igényli azokat. De hogy is vágyna az ember olyasmire, amit soha nem érzett. Még egyszer megkérdezem a nevét. A felelet: A kínai hadsereg katonáié vasvok. Nincs sem vezeték, sem utó­nevem. Felállók. Vége a beszélge­tésnek. V. Buhanov az APN különtudósítója Mezőgazdasági gépek javítása a Thuy Anh-i Gépállomáson A munkában nincs fennakadás (Fotó: VNA—MTI—KS) Virágokkal veszünk részt Magyarország is részt vesz a jugoszláviai Sisakon szep­tember 19-től 23-ig megrende­zendő III. nemzetközi virág­kiállításon. A színpompásnak ígérkező virágparádén 14 or­szág állít ki, s a szervezők között van a Magyarországon is ismert nemzetközi szerve­zet, a Fleurop is. A virágkiál­lítás mellett konyhakertészeti bemutatót is tartanak a hor- vát kisvárosban. VASÁRNAPI FEJTÖRŐ (ü nyőruég gyümölcsei) „Gyümölccsel megrakott szekér döcög mögöttem, rajta a nyárvég jelvényei:...” kezdetű vers folytatása rejt­vényünk vízszintes 1., és füg­gőleges 12. számú soraiban: a vers szerzője: vízszintes 33., a vers címe: vízszintes 77. VÍZSZINTES: 12. Szemé­lyes névmás. 13. Afrikai nép. 1 í. A Lett SZSZK fővárosa. 15. N- ugat-európai nép. 16. Dísze. 1 Indítéka. 19. Amerikai hír- ügynökség. 21. Szőlőtámasz. 23. Spanyolország legjelentő­sebb művészeti gyűjteménye. 25. Eleged van belőle. 27. Épí­tészeti stílus. 28. Fordított számnév. 29. Kérdőnévmás. 31. Vonatkozónévmás. 32. Meg­szólítás. 33. Az idézett vers költője. 36. Tisztelt Cím! 37. Kettős betű. 38. Utolsó betűjét megkettőzve: vágta. 39. Sír. 41. Hónap (az ékezet rossz helyen van!) 43. Velencei fes­tő (1696—1770). 46. Fohász. 47. Elenged a kezéből. 49. Vágány. 50. Szóösszetételek előtagja­ként: kettős. 52. Mint vízszin­tes 31. számú. 54. Vita vége! 55. Juttat. 56. Arra a helyre. 58. Hawai pengetős hangszer. 61. Török férfinév. 62. To — angolul. 64. Lélek — latinul. 65. Előjel: 66. Az Északi-ten­gerbe ömlő folyó. 68. A füg­gőleges 51. kevert betűi. 69. A Duna mellékvize. 70. Mese­10 NÓGRÁD — 1969. augusztus 31., vasárnap film. 72. Súlyegység (—’). 74. Bács megyei község. 76. Ágy­vég! 77. Az idézett vers címe. FÜGGŐLEGES: 2. Kettőzve: cukorka. 3. Lakásbérlő. 4. Őr­zője. 5. Kettőzve: szülő. 6. Gárdonyi Géza színpadi mű­ve. 7. Emelkedik a vízállása. 8. Mint függőleges 2. számú. 9. Súg kevert betűi. 10. Ütszéli harasztnövény. 11. A Ludolf - féle szám. 16. Tudomásul vesz, felfog. 18. Észak-afrikai nép. 20. Izomkötője. 22. Időjelző ke­vert betűi. 23. Hetyke kis ka­lap jelzője. 24. Zsiráffal ro­kon afrikai állat (+’)■ 26 Hónap rövidítése. 28. Edzőtá­bor fele. 30. A vízszintes 50. fordítottja. 33. Békés megyei község. 34. Svájci folyó. 35. Isten — németül. 37. Ezen a helyen (ford.). 40. Elektromos töltésű atom. 42. Olajközpont a Kaspi-tó partján. 44. A nap egyik szakában. 45. Ital — pestiesen. 48. Rómeó szerelme. 51. Női név. 53. A vízszintes 31. fordítottja. 54. Becézett női név. 55. Angol sör. 57 Skandináv férfinév. i 59. Iszony. 60. Ezen a módon. 61. Hivatal — németül. 63. Körúti kávéház. 65. Igaz (ford.). 67. Lapos. 69. Az arcon van. 71 Kettős betű. 73. Folyadék. 75. A teljes magyar ABC kezde­te. 76. Egyforma betűk. BEKÜLDENDŐ: a vízszintes 1., függőleges 12., valamint a vízszintes 33. és 77. számú so­rok megfejtése. Augusztus 24-i, vasárnapi fejtörőnk helyes megfejtése: Amikor borozni kezdek, je- les-öblű jó kupákkal az eszem vidámra váltom. Könyvjutalmat nyertek: Űj- váry Lászlóné. Balassagyarmat, Cserháti Józsefné, Salgótarján, Lovász J. út 3., Nagy Lajosné, Nagybátony, MÁV. 11. Tabi Lászlói Hol van Fülöp? Boldogult anyám, második unokatestvére, Fülöp bácsi fel­hívott telefonon, és tudtomra adta, hogy vasárnap lesz Ilonka esküvője Danival, fel­tétlenül jelenjek meg az anya­könyvvezetőnél vagy ha ott nem, hát gratulálni Elviráék- nál, jónéven fogják venni. — Béluskám — mondta Fülöp bácsi —, feltétlenül ott kell lenned, amúgy is olyan ritkán jársz a család körébe, hogy abszurdum. Megígértem, hogy ott le­szek, és megkérdeztem: — Ki az az Ilonka? — Szegény édesanyád uno­katestvérének a mostohalá­nya. — Aha. És ki az a Dani? — Nagyon rendes gyerek, műszerész egyébként. — No, de ki az az Elvira, Fölöp bátyám? — Ilonka mamája... — Ja úgy!? Köszönöm az értesítést — mondtam. — Hol laknak? — Mézga utca 6. A szóban forgó vasárna­pon vásároltam egy csokor szegfűt, és megjelentem a szó­ban forgó Mézga utca 6-ban. Minthogy Elvira néni vezeték­nevét nem tudtam, bekopog­tam a házmesterhez. — Kérem. . . Melyik lakás­ban van it* ma lagzi? — Első emelet nyolc. Megigazítottam a nyakken­dőmet, torkomat köszörültem. Idős hölgy szaladt elém, lel­kendezve: — Látja, ez kedves magá­tól, Jenő... — mondta és át­ölelt. Nem vagyok ugyan Jenő — gondoltam —, de húsz éve nem láttam Ilonkáékat, s nem kívánhatom, hogy a nevemre is emlékezzenek. Elvira néni belém karolt, és bevezetett a belső szobába, ahol vagy harmincán nyüzsög­tek már. Egy bajuszos úrhoz vezetett, és így szólt: — Nézze, Zsiga bácsi, Je­nő is eljött. .. Zsiga bácsinak csak a ne­vére emlékeztem. Tudom, hogy gyermekkoromban egy­szer nyaraltam náluk Bodaj- kon vagy hol. Zsiga bácsi ma­gas és sovány ember volt. most alacsony és kövérkés. . . Hogy múlik az idő. .. — Szervusz, Jenőkém — nyújtotta a kezét Zsiga —,no te ugyan megnőttél.. . Ami­kor legutóbb láttalak, ilyen kicsi voltál... És mutatta a kezével, hogy milyen kicsi voltam legutóbb. Csakugyan, alaposan megnőt­tem. — Hogy vannak Friciék? — kérdezte. Zavarba jöttem. Friciékről évtizedek óta nem hallottam. Disznóság, hogy nem isme­rem a családot. .. — Hát csak megvannak, Zsiga bátyám... Élnek, él- degének, hehe... — Az a fő! Mert úgy hal­lottam, hogy Frici, szegény halálán van... — No, az túlzás. .. Meg van hűlve egy kicsit... Szikár hölgy állt mellénk. — Nézd csak, Juliska — mondta Zsiga —, hogy meg­nőtt ez a Jenő gyerek... A szikár hölgy lornyont tett a szeme elé. — No, nézd csak! De azért szakasztott az apja! Hogy van a kedves papa? — Köszönöm. Csak megvan. — Az a fő! Hallottam, hogy nyugdíjba ment. — Igen. Éppen most van húsz éve, hogy nyugdíjba ment... — Húsz éve? Nekem két hete mesélte Linus, mint nagy újságot. Elég lassú a családi hír- szolgálat, az bizonyos. No, mindegy. Sötét ruhás, piros arcú fiatalember közelített hozzám tárt karokkal. — Szervusz, Miska? Hát te is itt vagy? Rögtön láttam, hogy a vő­legény. Mondtam is neki: — Szervusz Danikám, hogy s mint? — Családot alapítok... 1 — Jó az ilyenkor, hehe... Dani méltatlankodott: — Ha Aurél bácsi nem ír neked, talán felénk sem sza­golsz. .. — Ö, mindenképpen felé­tek szagoltam volna... — sza­badkoztam meggyőződés nél­kül, s azon töprengtem, hogy ki lehet az az Aurél bácsi, akinek levelét nem kaptam meg. De nem volt időm töp­rengeni. Dani bemutatott is­merőseinek: — Ez az én kedves Miska unokaöcsém Mátészalkáról... Rövidesen kiderült, hogy valami Ferkó bácsi együtt szolgált apámmal dz Idegen­légióban. Szidónia néni pedig ismerte az anyámat Palics. ról, ahol én születtem. (Anyám, anyám, miért mondtad ne. kém, hogy Esztergomban, jöttem a világra?) Egyszerre csak felkiáltott Dani: — Miskának remek jó hang­ja van! Énekelni fog! — Éljen, éljen! — tapsol­tak a többiek. Nekem remek hangom? Még olyan szörnyű hangot nem hallott a világ, mint amilyen az enyém. Micsoda otromba vicc ez? — Halljuk! Halljuk! — ki­áltották többen. Egyedül álltam a szoba kö­zepén, pirosán, mint egy vér. bélű narancs. Kétségbeesve tekingettem széjjel. — De kérem... — Ne kéresd magad, Mis, ka! — Ne szégyellje a tehetsé­gét! — Nátázzon egyet és passz! Mit affektál? Mit tegyek? Nemhogy han­gom nincs, de még egy négy­soros nótát sem tudnék végig­énekelni. Pedig megérdemel­nék, hogy énekeljek... Lega­lább Fülöp bácsi itt lenne, aki idecsődített. Elöntötte fe­jemet a vér, felkiáltottam: — Hol van Fülöp? Harsány nevetés rázkódtat- ta meg a falakat. — Nagyszerű! — zengte egy férfihang. — Ez valami kupié lesz! „Hol van Fülöp?" Nagyon jó! Halljuk! — Semmiféle kupié! — je­lentettem ki erélyesen. — Hanem én igenis Fülöp bá­csit keresem! A házigazda elém állt: — Az egész családomban nincs Fülöp! — Dehogy nincs! Ö hívott meg az Ilonka esküvőjére. A kövér hölgy, aki jöttöm- kor fogadott, ijedten csapta össze a kezét. — Te jó isten! Az úr a Grepák, Ilonka esküvőjére jött! — Igen! Grepák! Most már emlékszem!— helyeseltem. — Hát kérem, Grepakék az első emeleten laknak. Itt Mi­hók Annus eljegyzését tart­juk. Kitámolyogtam, és megát­koztam minden házat, ahol félemelet van.

Next

/
Thumbnails
Contents