Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)
1969-08-31 / 201. szám
Ksxai* ■Írország' 8-oncfion türaetti törekszik ■ Callaghan brit belügyminiszter észak-írországi láto_ gatása meglehetősen sovány eredményekkel zárult: Anglia vállalja, hogy összesen 250 000, font segélyt nyújt a legutóbbi zavargások során hajléktalanná vált családok megsegítésére, londoni tisztviselők fogják „segíteni” az északír kormányt a tartomány ügyeinek jobb intézésében, különösen a lakások vallási megkülönböztetéstől mentes kiutalásában. Az ulsteri kabinet „közösségi kapcsolatok minisztere” néven új tisztséget létesít; ez a miniszter lesz felelős „a katolikus és protestánsok kölcsönös sérelmeinek orvoslásáért”. Callaghan a látogatás befejezésekor tartott sajtóérte. kezletén nagy szavakat használt, például azt mondta, hogy „ma új korszak kezdődhet”. Nyomban ezután bejelentették azonban, hogy a belfasti kormány egy hónappal meg. hosszabbította a szükségállapotot, így az utcai tüntetések tilalmát is, amelynek vasárnap kellett volna lejárnia. A bejelentett in'tézkdések sem. miféle garanciát nem nyújtanak a tartomány jogfosztott kisebbségének, nem alkalmasak a katolikusok sérelmeinek orvoslására, ugyanakkor fokozzák a szélsőséges protestánsok dühét, mert az ő felfogásuk szerint „London alkotmányellenes módon gyámokat küld a belfasti kormány mellé a katolikus kisebbség védelmében”... Hogy feléjük is tegyen valami gesztust, Callaghan eléggé köny. nyelműen nyilatkozatban köszönte meg a hírhedt protes. táns segédcsendőrségnek eddigi működését, s „a közösség józan tagjainak” nevezte a gyűlölt terroristákat, akiknek lefegyverzését közben állandóan szabotálják. A miniszter nem tartotta szükségesnek,' hogy tárgyaljon a polgári jogok mozgalmának képviselőivel, noha hosszú megbeszélést folytatott Pais- ley-vel. a szélsőséges protes. táns uszítóval. Mindez riasztójel a jövőre nézve; a bajok gyökerét senki sem orvosolta. Callaghan csupán tüneti kezelést tanácsolt. (MTI) Puccskísérlet Görögországban Zarifiropulosz, a görög kormány sajtófőnöke, szombaton bejelentette, hogy királypárti szervezkedést lepleztek le, amely külföldi pártok támogatásával meg akarta dönte- ,nl a jelenlegi athéni rendszert. Állítása szerint a szervezet „Szabad görögök” névvel 1968 nyarán alakult, és azonnal kapcsolatba lépett » volt Í jörög politikusokkal. ,,E po„ itikusok, akár az itthon, akár a külföldön élők, mindannyian válaszoltak a felhívásra, csak abban nem tudtak megegyezni, hogy ki legyen a vezető” — mondotta sajtó- értekezletén Zarifiropulosz. A szervezet külföldről jelentékeny anyagi támogatást kapott, a „Szűkölködő görög családok támogatása” címén. 50 személyt őrizetbe vettek, ezek között 35, volt royalista tisztet. „Egy külföldi politikai párt” által nyújtott támogatásról szólva a sajtófőnök nem nevezte meg az országot, amely — mint mondotta — egyébként sem tehető felelőssé egyes pártjainak tevékenységéért. Mint a hírügynökségek jelentik, Athénben elterjedt hírek szerint a Nyugatnémet Szociáldemokrata Párt volt az, amely anyagi segítséget nyújtott a szervezetnek. A görög hatóságok mindeddig nem tudták megállapítani, hogy a száműzetésben élő Konstantin király uralmának restaurálását célzó szervezet tevékenysége kapcsolatba hozható-e a görög városokban elszaporodó bombarobbanásokkal. (MTI) ■ EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN A csehszlovákiai konszolidáció új szakasza Nixon vietnami halasztása — A mecsettűz után A nyugatnémet választások nyitánya CSEHSZLOVÁKIÁBAN új uelyzetet teremtett az ellen- forradalmi erők kísérletének meghiúsulása. A fordulat, amely éppen augusztus 21-el dotálódik, azáltal vált lehetővé, hogy a csehszlovákiai reakció új kísérletet tett a tavaly nyáron félbevágott arab akció folytatására. Az eltelt egy év azonban alkalmas volt a csehszlovákiai szocialista erők sorainak rendbehozására, és mind a nyílt, mind az az álcázott ellenforradalmi próbálkozások meghiúsítására. Az elmúlt tíz napban sorra érkeztek a hírek Csehszlovákiából, amelyek a dolgozók, a párt határozott válaszát tanúsították az ellenforradalmi próbálkozásokra. Kétségtelen, hogy a szocialista államok testvéri segítségének évfordulója egyúttal vízválasztónak bizonyult a szocialista és a haladásellenes erők között, elősegítette az utóbbiak teljes lelepleződését, s ezáltal a csehszlovákiai konszolidációs folyamat minőségileg új szakaszába érkezett. Erről tanúskodnak a csehszlovák párt- és állami vezetők megnyilvánulásai. Ezek közül az egyik legfontosabb Gustáv Húsúknak, a CSKP első titkárának a szlovák nemzeti felkelés alkalmából mondott besztercebányai beszéde, amelyben nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a szövetséges testvérállamok fegyveres akcióját a csehszlovákiai szocializmus féltése váltotta ki. A világpolitika fontos eseménye Nixon kormányának döntéshalasztása a vietnami csapatkivonásokról. Közismert, hogy az amerikai kormánynak augusztus végén kellett volna újabb kontingens kivonását bejelentenie; ehelyett Nixon szóvivője halogató nyilatkozatot tett. A döntés elhalasztása, a New York Times szerint, azt bizonyítja, hogy Nixon — ellentétben saját jól hangzó kijelentéseivel — korántsem kész „mindenféle kockázatra a békekeresésben”. Az amerikai kormány I láthatóan újra a vietnami harci ellenfélre próbálja hárítani a felelősséget a háború folytatódásáért. A nixoni manőver természetesen rögtön lelepleződik azoknak az amerikai erőfeszítéseknek a fényében, amelyeknek célja a saigoni bábrezsim megerősítése. Nyilvánvaló, hogy hasztalanok az amerikaiak kísérletei a saigoni rezsim életképességének megteremtésére. Erre mutatott rá az e heti párizsi ülésen Xuan Thuy, amikor kifejtette, valójában az egész intervenció ezt célozta — hiábavalóan. A HÉTEN új lendületet kapott az arab országok egységtörekvése — elsősorban a je- ruzsálemi mecsettűz nyomán. Az egyelőre kideríthetetlen indítékú mecsettűz természetesen nem okozója, csupán kifejezője a közel-keleti tarthatatlan helyzetnek. A megszállt Jeruzsálemben bekövetkezett esemény vallási jelleget is adott az egyébként politikai szembenállásnak a cionista állammal. Ezért hívta egybe az arab külügyminiszterek hét eleji értekezlete a mohamedán országok értekezletét. Persze a vallási jelleg nem elégítheti ki a haladó arab államok politikai törekvéseit: ezért törekedett az EAK a radikális arab államok külön csúcsértekezletének egybehívá- sára. Mindebből az a lényeg, hogy a közel-keleti helyzetben a nyugati, imperialista erők magatartása folytán nem következett be javulás, és ezért elengedhetetlenül szükségessé vált az arab államok új akciója. A közel-keleti térségben kialakult feszültség egyúttal újólag felveti a négy nagyhatalom értekezletének folytatására irányuló igényt, hiszen — a megoldást illetően — aligha lehet egyébben reménykedni, mint énnek az értekezletnek a rendezésre vonatkozó döntéseiben. Közvetve erre utal a Biztonsági Tanács eheti egyhangú szavazása Izrael Libanon elleni légitámadásainak elítéléséről: ez már a tizenötödik Tel Avivot elítélő, ám eredménytelen szavazás a BT- ben. Formailag a héten kezdődön a nyugatnémet választási kampány, amely valójában már tavasz óta a legintenzívebben folyik a nagykoalíció pártjai között. Már a márka felértékeléséről folytatott májusi csatába élesen — és a választási szempontokat figyelembe véve — kerültek szembe a szociáldemokrata és a kereszténydemokrata párt vezetői. A szociáldemokraták éppen a CDU/CSU eleddig leger-ősebb frontján, a gazdasági területen támadták: a szocdem Schiller gazdasági miniszter igyekezett pártja javára írni az elmúlt két év eredményeit. A kereszténydemokraták, élükön a kancellári székre áhítozó „bajor erős emberrel”, Strauss-szal, határozottan elutasították az olyasfajta márkafelértékelést, amelynek lényege az erőteljes nyugatnémet gazdaság áldozatvállalása a nyugati szövetségesek tehermentesítése végett. A nyugatnémet nacionalizmus leplezetlen jelentkezése nyilvánul meg Strauss és társai programjában. Természetesen mindkét koalíciós párt csupán parlamenti térnyerési szempontokból folytatja a kétségkívül látványosnak ígérkező csetepatét. Valójában korántsem biztos, hogy — az ígéretek ellenére — a két nagy e párt bármelyike haljandó-e az egyedüli kormányzás, avagy a „kiskoalíció”, tehát a szabaddemokratákkal való szövetkezés útjára lépni. TERMÉSZETESEN a választási kampány legalább némi bepillantást enged a bonni „demokráciába”, amelynek csúnya foltja éppen von Thadden neofasiszta pártjának térnyerése. Igaz, Kiesinger kancellár a héten nem látott veszélyt a neonáci párt szereplésében, ellentétben Brandt szociáldemokrata pártvezérrel és alkancellárral. Dehát még Strauss szerint is a neonácik vezetői „fatálisán emlékeztetnek Hitlerre és társaira”. S persze fatálisán ismétlődik a nyugatnémet nagytőke „elnézése” eziránt a neonáci párt iránt. Avar János Molnár Károly: Korzikától Szent Honáig Vili. Felséged vereséget fog szenvedni! „Romában születve Scipio lettem volna. Az én Korom és népem Napóleont kívánt.5* (Napóleon) Türelmetlenül várta a császár a flottája vállalkozásáról érkező jelentéseket. Közben diplomáciai lépéseket tett, hogy amennyire csak lehet, biztosítsa a hátát a kontinensen. Levelet írt a porosz királynak és szövetséget ajánlott föl neki, de Frigyes Vilmos elutasította : ragaszkodott a semlegességhez. Villeneuve tengernagy lehangoló jelentést küldött a császárnak, közölte, hogy egy angol hajóraj állta el útját. Heves harcra került sor. Kél spanyol vitorlás elsüllyedt, a francia tengernagy erre elvesztette biztonságérzetét és ahelyett, hogy a La Manche csatornába irányította volna folttáját, Cadix biztonságos kikötőjébe futott be. Amikor Napóleon ezt megtudta, a tengernagyot „nyomorultnak” nevezte, akit „szégyenszemre ki kell dobni a haditengerészet kötelékéből”. Tombolt dühében. Emberi nagysága és kimerít- hetetlennek látszó energiája a nehéz pillanatokban mutatkozott meg leginkább. Néhány óra sem telt el és máris egy újabb nagyméretű új haditerv kidolgozásához kezdett. Két óráig diktált egyfolytában egy tábornoknak, azt vázolta, hogyan győzi le az ellene készülő ellenséges szárazföldi erőket. Üj parancsokat vittek a lovasfutárok. A normandiai táborokat napok alatt lebontották, a francia csapatok megindultak kelet felé, mert Napóleon kémei jelentették, hogy Ausztria meglepetésszerű támadásra készül. A császár erőltetett menetben, gyors tempóban irányította át csapatait, az Angliával szomszédos tengerpartról, a Rajna irányába. Az osztrákok ezalatt a Dunáig érkeznek el. Ulmnál találkoznak az ellenfelek. A franciák arra törekedtek, hogy bekerítsék Mack tábornok hadait. Napóleon egy fondorlatos csele ezúttal ismét bevált. Jól betanított embereit eljuttatta az osztrák vezérhez, akivel ilyen módon elhitette egy állítólagos párizsi felkelés hírét. Tábori nyomdájában újságot is nyomatott, amelyet az osztrák Jábornok úgy olvasott, • mint egy „párizsi lap különkiadását”. Az együgyű Mack hagyta magát becsapni. Amíg csapataival várakozott és arra számított, hogy Napóleon császársága hamarosan összeomlik, addig seregeit a franciák NÖGRAD — 1969. augusztus 31., vasárnap teljesen bekerítették. Néhány figyelmeztető ágyúlövés és a Habsburg-sereg megadja magát. A veszteség 50 000 fogoly, 70 ágyú és 3000 ló. Győztesen halad előre, diadalának újabb állomásai: München és Linz, megállás nélkül vonult előre Bécs felé. Bonaparte azonban ugyanúgy járt, mint az egyiptomi hadjárat alatt. Amíg a szárazföldön üldözi a szétzilált ellenfelet, addig tengernagya elveszíti a francia flottát. Négy nappal az ulmi siker után, 1805. október huszonnegyedikén Trafalgámál legjobb hajóit megsemmisíti az angol flotta. Villeneuve tengernagy az ellenség fogságába került Amikor kiszabadult, öngyilkos tett. Sejtette, hogy a császára ezt az újabb kudarcot sohasem bocsátja meg neki. Bonaparte november tizenharmadikán elfoglalja Bécset Főhadiszállását Schönbrunn- ban rendezteti be és azon gondolkodik, melyik ellenségével szálljon szembe, az oros2 seregekkel, amelyet Kutuzov vezetett, vagy a maradék osztrák hadakkal, amelyeknek Károly főherceg volt a parancsnoka. Ezenkívül friss erők megjelenésével is számolnia kellett, a poroszok is úgy döntöttek, hogy harcba lépnek Franciaország ellen. Az egész Európa számára döntő leszámolás elháríthatatlannak látszott. Bécstől 120 kilométerre, Austerlitz mellett a francia császár előzetesen megszemléli a terepet, ahol másnap a döntő csata lezajlik rríajd. Minden részletet alaposan kitervelt és ő állapította meg a küzdelem helyét, valamint időpontját, már eleve rákény- szerítette akaratát az ellenfeleire. 1805. december másodikén kelepcét állított fel az oroszoknak és az osztrákoknak. Látszólag fedezetlenül hagyta hadseregének egyik szárnyát. Ezzel odacsalogatta a szembenálló erőket, amikor ezek gyanútlanul előretörtek, a gondosan elrejtett francia csapatok váratlanul megtámadták és megsemmisítették őket. Órák alatt ezrek és ezrek pusztultak el Napóleon ágyúinak fergeteges tüzében. Felbomlott az orosz és az osztrák hadsereg, a franciák 43 000 embert elfogtak és száz ágyút zsákmányoltak. Több történész és katonai szakértő, így a francia Henri Jomini azt állítja, hogy a modern nagy ütközeteket 1805-től kell számítani. Tarle még tovább megy, szerinte Austerlit2 „napóleoni hősköltemény és egyben a világtörténelem egyik legfontosabb és legvére sebb csatája.” Ez a látványos győzelem siettette, hogy a császár mihamarabb elérkezzék hatalma zenitjére. Párizsban olyan túláradó örömmel, ünnepléssel fogadták, hogy ez méltán juttatta eszébe a nagy Caesa: diadalmenetét. Az 1805. december huszonhatodikén megkötött béke is lényegében csak fegyverszünetnek számított, a háborúk szinte végeláthatatlan hosszú láncolatában. A francia császár amennyire csak lehet, igyekezett kihasználni a ked vező helyzetet. Párizs az egész Európa fővárosa lett, mert tulajdonképpen minden lényeges kérdésben Napóleon szava döntött. Hatalomvágya ebben az időszakban nem ismert határt. Ezt tükrözi az is, hogy elhatározta a Rajnai Állam- szövetség létrehozását, amelyhez a többi között Bajorország, Baden, Berg, Nassan, Württemberg és ezenkívül nyolc német fejedelemség tartozott, vagyis olyan területek is, amelyek korábban a Habs- burg-császároké voltak. Ezzel tulajdonképpen elemeire esett szét a „Szent Római Birodalom”. Napóleon arra késztette II. Ferencet, hogy mondjon le a „német” császári címéről és elégedjék meg az „osztrák” császári rangjával. Ez megtörtént. A Rajnai Államszövetség védnökéül Bonaparte önmagát jelölte ki, vagyis fontos német területek fölött Franciaország rendelkezett. Poroszország bizalmatlanul figyelte ezt a változást és ellenlépésekre készült. Napóleon levelet .írt III. Frigyes Vilmos királynak: — Higyje el nekem, olyan hatalmas haderőim vannak, hogy az öné nem sokáig tehetik kétségessé a győzelmet. Akkor miért annyi vért ontani? Pont úgy beszélek felségeddel, ahogy Sándor cárhoz szólottám az austerlitzi csata előtt... Sire, felséged vereséget fog szenvedni! Feleletként a porosz hadak, harci dalokat énekelve megindultak nyugat felé. Soha többé fasizmust! A náci háborús bűnösök üldözése tárgyában Moszkvában ez év március 25—29- én megtartott nemzetközi konferencia résztvevői felhív, tak minden nemzetet, hogy szeptember 1-én a második világháború kitörésének napját nemzetközi antifasiszta nappá nyilvánítsák. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány c felhívásnak megfelelően határozott és elrendelte. hogy hazánkban szentember 1-én minden évben emlékezzenek meg e nanról. E felhívásnak és határozatnak megfelelően Magyarországon a második világháború kitörésének 30. évforduló, ja alkalmából első ízben ke- riil megrendezésre a nemzetközi antifasiszta nap. Az idei antifasiszta nap po. lftlkia tartalmát mindenekelőtt a. világ sok részén megmutatkozó neofasiszta tendenciák, mindenekelőtt az NSZK-ban az újnáci NPD keretében jelentkező veszély elleni harc, valamint a háborús bűntettek elévülhetctlen- ségéért folyó küzdelem adja meg. Ez utóbbinak különös jelentőséget ad, hogy ez év december 31-ével az NSZK- ban elévülés ürügyén meg akarják szüntetni a náci háborús bűntettek üldözését. Az NSZK részéről már történt erre kísérlet 1965-ben, de akkor a nemzetközi közvélemény határozott fellépése nyomán a nyugatnémet hatóságok az elévülés idejét 1969. december 31-ig meghosszabbították. Megtagadták azonban annak kimondását, hogy a háborús büntettek vonatkozásában az elévülés nem alkalmazható. Tény viszont az, hogy a második világháború után több mint két évtizeddel a háborús bűncselekményeket elkövető jelentős része a büntető igazságszolgáltatás alól még kivonta magát. Hazánk a második világháborút követően a nürnbergi nemzetközi bíróság 1945. augusztus 8-án kelt statútumában, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezete különböző határozataiban foglalt elvekkel összhangban mindent elkövetett, hogy a fel- szabadulás utáni első években az ilyen bűncselekményt elkövető felelősségre vonása minél teljesebb mértékben megtörténjék. Ennek eredményeként 1968 végéig 20 941 személyt ítéltek el bíróságaink háborús vagy népellenes bűntett miatt. A Magyar Népköztársaság ma is alapvető kötelességének tartja, hogy a? liven bűnözőkké' szemben minden eszközzé’ fellépjen. Ezt támasztja alá az a tény, hogy az utóbbi 3 évben is 31 személyt vontak felelősségre háborús bűntett miatt. Emellett igyekszünk minden segítséget megadni — többek között a Német Szövetségi Köztársaságnak is — a háborús bűncselekmények miatt indított, s folyamatban levő büntetőeljárások sikeréhez. • A nemzetközi antifasiszta nap feladata természetesen nemcsak a múlt bűneinek üldözése, hanem olyan nemzetközi közvélemény kialakításának elősegítése, amely megakadályozza a nácizmus újjászületését. Határozott fellépést hirdet az a neofasiszta. revansista. militarista erők mai képviselőinek jelentkezése ellen, és a háborús bűnök kérlelhetetlen megtorlásával éppen ezeket kívánja az emberiség elleni újabb bűnök elkövetésétől visszarettenteni. (Folytatjuk). Népünk, amely oly soka szenvedett a fasizmus népei lenes, háborús gaztettei mi att, egyemberként sorakozik fel az emberiség egységes kö. vejtelése mellé: Soha többe fasizmust! G. L V
