Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)

1969-08-03 / 178. szám

Nem tudta, hogy meglopták... Este volt. Baglyasalján. Somoskőpuszta egyik házá­ban még égett a iámpa. A ház lakója a 68 éves özvegy So­moskői Jánosné elvégezte a napi munkát. Megetette a te­heneket, rendet rakott a ház körül. Így ment ez minden­nap. Az özvegyasszony 31 éves fiával lakott együtt. A férje után négyszáz forint nyugdíjat kapott, s valamics­ke pénz mindennap összegyűlt a tejért, amelyet a környékbe­lieknek adott el. A környék­beliek gyakran megfordultak Somoskőiné portáján. Az öz­vegy, vagy ahogy a „kuncsaf­tok” hívták Fáni néni, min­denkivel szívélyes volt. So­moskőiné lefekvéshez készü­lődött, amikor kopogtak az aj­tón. — Jó estét kívánunk, a rendőrségtől jöttünk — mond­ta az őrnagy. — A rendőrségtől? Hozzám? Minek? Nem csináltam én semmit. — Nem hiányzik a néninek valami? — Nem hiányzik nekem semmi. — Pénzt tart-e a lakásba. ■— Megmondom úgy, ahog.> van, van egy kis megtakarí­tott pénzem... — Megmutatná, hol van? — Megmutatom. Itt van a szekrényben egy batyuban. Lehet olyan 45—50 000 forint, még tavaly számoltam meg •— mondta az öregasszony, s ki­tárta a szekrényt. , — Jaj, szörnyűség. Jöjjenek már nézzék. Ellopták, elvit­ték.. Jaj ki tette? Mi lesz velem — kiáltott az asszony halott sápadtan. — Ezért jöttünk — mondta az őrnagy. Éjszakai akció Még június hónapban es­ténként nagy társaság mula­tozott Salgótarján szórakozó­helyein. Szórták a pénzt, hú- zatták a nótát. Nagy volt az eszem-iszom a Nemzetiben, a Kulacsban. Jutott a pénzből a többi kocsmának is. Az egyik este a Kulacsban alig fértek az asztal mellett. Tizennyol­cán ülték körül. Két férfi és egy nő vitte a „prímet”. Pénz volt náluk, s ez tekintélyt pa­rancsolt. Nem gondolták, hogy a legközelebbi találkozó nem a kocsmában lesi .. A dáridókra a rendőrség is felfigyelt. Ellenőrzések után alapos volt a gyanú, hogy bűncselekmény történt. Ki le­het a sértett? Furcsa, hogy bejelentés nem történt a ka­pitányságra. Szívós, kitartó munka kezdődött. A felderítés után a szálak Baglyasaljára. Somoskőpusztára vezettek. A mulatozók közül többen gya­núsak voltak. Egy júniusi na­pon éjszakai akcióra indult a rendőrség. Egyszerre, egyidő- ben több lakásban házkutatás kezdődött. Hat személyt őri­zetbe vettek. A főkapitánysá­gon pár óra múlva tisztázó­dott, a gyanú alapos volt: bűncselekmény történt, bű­nözők kerültek horogra. Lovat, kocsit vettek.,. Közben Somósköiné is fel­jelentést tett ismeretlen tette­sek ellen. Az „ismeretlen” tet­tesek pedig tudták már, hiá­ba minden, értelmetlen a ta­gadás. Megkezdődtek a kihall­gatások. Balog Bertalanné (Pinka), Balog Bertalan (Bér­eiké), Danyi Béla (Kano) sal­gótarjáni lakosok a tanúkkal történt szembesítés után be­Olyan mint a valódi! A Carmen dán cég az iga- j zi emberi hajhoz hasonlító nylonszálat fejlesztett ki. A műhaj legjobb tulajdonsága: közé tartozik az, hogy színe ál­landó, a hullám tartós marad benne, és tapintása kellemes. Angart koppenhágai fodrász néhány parókát készített az új műhajból. Ezek nagy sikert arattak, noha ma már nem di­vat a műhaj.' A siker titka ta­lán az, hogy Angart-parókák otthon, gyors mosószerekkel moshatók, anélkül, hogy elve­szítenék formájukat, színüket vagy fényüket. vallották, hogy mi történt honnan van a pénz. A társaság főkolomposa Balog Bertalanné (Pinka) volt. Gyakran megfordult az öz­vegy asszony házánál — a ház melletti kútra járt vízért, s közben figyelte a Lakást, — mert pénzt szimatolt. Még a múlt év őszén kétszer is bent járt az öreg asszony házában. Tudta, hol a lakáskulcs, ki­nyitotta az ajtót, s utána könnyű dolga volt... Mindkét alkalommal 6—6 ezer forintot emelt el, s férjével együtt szé­pen bevásároltak. Magnó, le­mezjátszó, csillár került a házhoz, no és bélelt orkánka­bát is, mert jött a tél. Ez ev júniusában már „könyörte­len” volt. Az újabb „látoga­táskor” a 45 ezer forintból már csak hármat hagyott hátra. Férjével megszámolták és a matracok alá dugták. Nem sokáig maradt itt a pénz. A házaspár és Balogné apja, Danyi Béla június 21-én vo­natra ült, Htavanban vásár volt. A trió két lovat vásárolt 15 ezer forintért, kocsit és ló- ;erszámot 4300 forintért. s .lint akik jól végezték dolgu­kat, visszatértek lakásukra. i bűnözők meséi — Még a múlt év őszén Isa- szegen eladta az apám a há­zat és az állatokat, ebből a pénzből vásároltunk Hatvan­ban — próbált mesélni a rendőrségen Balog Bertalan­né. Az ellenőrzéskor kiderült: egy szó sem igaz az egészből. Megdőlt a másik védekezés is, mégpedig az, hogy Balogék az OTP-re vett házat eladták, s ezért költöztek Danyiékhoz. Elköltöztek, mért szerettek volna minnél távolabb lenni a most már kifosztott Somoskő- pusztai háztól. Mire költötték a többi pénzt — kérdezhet­nénk. Nem kevesebb, mint 15 ezer forintot ittak el az öz­vegyasszony pénzéből a trió vezetésével, boldog-boldogta­lanok. A rendőrség jó munkájának eredménye, hogy veszedelmes bűnözők kerültek Lakat alá. A 22 éves Balog Bertalanné (Pinka) csakúgy, mint a 29 éves Balog Bertalan (Bérei­ké) garázdaság miatt ült már. A 45 éves Danyi Béla (Kano) bűnlajstromát még felsorolni is nehéz. Üzérkedés, garázda­ság, csalás, lopás, magánlak­sértés, közokirathamisitás tartásdíj elmulasztása miatt mintegy öt évet töltött már börtönben. A három „jó ma­dár” őrizetben van és bírósá­gi tárgyalásra vár. Szokács László Vannak emberek, akik va­lamiért megsértődnek, s ez addig rág bennük, hogy előbb- utóbb szembekerülnek társaik­kal, a munkahely kollektívá­jával. Így járt két ember is a Cserháti Erdőgazdaság ma- gyarnándori fűrésztelepén. A történetüket vizsgálva azon­ban felmerül a kételkedés, va­jon szemben állnak-e a kö­zösséggel, ők, ketten, tényleg ellenállók-e? ér A tikkasztó meleg elől az irodaépület hűvösébe húzódott Kotrebaj , János bácsi, a ma- gyarnándori fűrésztelep veze­tője. Elgondolkozva szívja a pipáját, amikor mondom, mi járatban vagyok. Bizalmatla­nul méreget, de válaszol: — Jó dolgozók... de köte­kedők. Ömiattük nem indul­hattunk a Szoéialista üzem cí­mért kezdődött versenyben. Most nincsenek itt, egy órája fejeződött be a délelőtti mű­szak. Kérdezze meg tőlük, mi bajuk. A község főútvonalán, szem­ben az eszpresszóval áll Za- char Istvánék háza. A régi épület helyébe modernet épí­tettek. A köszönésre takaros menyecske tűnik elő a vako- latszagú konyha mélyéből. Bó­lint, itthon van a férje. A pi­rospozsgás, erőtől duzzadó fér­fi csodálkozva hallgatja, mire keresek választ. Leüti a fejét, töpreng. Az asszonya szemér­mesen elvonul, emberek ügye. nem az ő dolga. Zachar meg­gondolja magát. — Isten látja lelkem, nem haragszom én a szakszervezet­re — bizonygatja. — Csak va­lahogy nem jövünk ki... Állattenyésztés nagyüzemi módn Ludányhalászi mindig hí­res volt állattenyésztéséről. Annak idején az egyéni ál­lattartók három—négy jó­szágot is neveltek. Az Ipoly- menti tenyészállatok híre messze túljutott a megye határán. Az utóbbi években úgy tűnt, hogy elvész a köz­ség jó híre. A termelőszö­vetkezetben ugyanis hosszú ideig csak lassan fejlődött az állattenyésztés. Amint Garamvölgyi Géza főkönyvelő mondotta, hiá­nyoztak a korszerű állatte­nyésztés feltételei. Ludány- halásziban az egyik legfőbb gondot az okozta, hogy nem volt elegendő állatszállás. Már az idén — de a követ­kező években méginkább — megváltozik a helyzet. El­készült égy tehénistálló és egy borjúnevelő. Jövőre új­ból építenek, hogy elhelyez­hessék a növendékállatokat is. Ez a gyakorlatban any- nyit jelent, hogy a követke­zőkben korszerű szállásokon tartják a szarvasmarha-ál­lományt. Az új épületekben már az idén is lényegesen javul a tenyésztői, a nevelői munka. A tehénállományt az eszten­dő végére háromszázra nö­velik. Emellett 30 hízott marhával többet értékesíte­nek, mint tavaly. A takar­mányozás javításával igyek­szenek változást elérni a tej­hozamokban is. Fejlesztik a juhállományt is. A jövő évi tervek között szerepel 600—600 férőhelyes juhhodály építése is. Ugyan­csak a tervekben kapott he­lyet a baromfitenyésztés fej­lesztése. Már most hozzálát­tak a közös gazdaságban a baromfitelep kialakításá­hoz. Egyelőre 20 ezer ba­romfinak biztosítanak he­lyet, amelyet aztán 8 heten­ként értékesítenek. A jelek tehát azt mutat­ják, hogy Ludányhalásziban újból fellendülőben van az állattenyésztés. SzF Szeged és Üjszeged között új kishajó bonyolítja le a forgalmat a nyári idényben. Az öt­ven személyes vízijárművet sétahajózásra is felhasználják Á uiimkásmozgalom harcosai — megyénk szülöttei Ki kellett kergetni a% ellenséget*** MEGJÁRTA az 1914-es há­ború frontjait, 1918-ban, ép­pen az év őszén pedig sóká­ig bújkált a fiatal, alig 22 éves kisterenyei Fodor Jó­zsef gyári munkás. Akkor jött elő rejtekéből, amikor hírét vette, hogy kikiáltot­ták a Magyar Tanácsköztár­saságot Élte gondtalan, fi­atalos életét. Járta a környe­ző községeket, Szécsénybe még locsolkodni is elment. Aztán mind rosszabb hírek követték egymást. Támadnak az intervenciósok, a csehszlo­vák burzsoáziának sem tet­szik a proletárhatalom. — Ha már ott voltam a rosszban, már mint az első világháborúban, akkor miért ne fogjak fegyvert a jobbért — gondolta magában, s mon­dogatta másoknak is. Nem szólt ó senkinek, még a szü­leinek sem. Hátára vette kis potyúrkáját, s irány Buda­pest. Határozott céllal. Az el­ső világháborúban is géppus­kás volt, most is azt a fegy­vert választotta. Megkereste a budapesti 1-es vörös gép­puskás zászlóalj parancsno­kát, nála jelentkezett. — Mindjárt megkaptam a ruhát, a fegyvert — emléke­zik vissza. — Ismerkedtünk egymással. Kisebb kiképzés is volt. Persze nem tétlen­kedtünk. Néhány nap eltel­tével aztán jött a parancs. Guttmann Ernő, a zászlóalj politikai biztosa keresett fel. Azt mondta: Nos Fodor elv­társ magára is nagy munka vár. Maga jól ismeri Salgó­tarján környékét Oda me­gyünk, segítünk a munkás és bányász századoknak. Baj­ban vannak, túlerővel tá­madnak a csehszlovák inter­venciósok. .. Furcsa érzés vette hatal­mába Fodor Józsefet. Azt tudta, hogy öccse is fegyvert fogott, a gyáriak századában harcol. Gondolt ő mindenre, csak jóra nem. Mi lehet ott­hon, Salgótarjánban, Kiste- renyén? Meddig bírják a harcot? Mi lehet az öccsé­vel, megsebesült tán? — s megannyi kérdés vetődött fel, amelyekre választ senki­től sem kapott. De nem is volt rá szükség. Elhangzott a parancs. — Nagy volt a sürgés-for­gás a géppuskásoknál. Min­denki készülődött. Bevagoní- roztunk, s nagy szerelvény­nyel érkeztünk meg Salgó­tarjánba, a külső állomásra. Innét Baglyasaljára vezetett az utunk. Rendeztük sorain­kat, tanulmányoztuk a tér­képeket, s irány a front. Guttmann elvtárs megint, mellém csatlakozott. Vezes­sen maga Fodor elvtárs. Jobb az, mint a térkép. A rónai laposon kell harcállást fog­lalnunk. .. Így történt min­den. Alig, hogy elhelyeztük a géppuskákat, elfoglaltuk helyeinkét, megkezdődött a nagy harc. FODOR József éket már várták a salgótarjáni bánya szókból, vasasokból, üveg' sekből alakult munkásszáza - dók. Támadtak az interven­ciósok. Arra nem gondoltak hogy már a rónai laposon vannak az 1-es vörös géppus­kás zászlóalj önkéntesei is A harc kiterjedt Szilváskőre. Medvesre, Salgóra. — Idefigyeljen Fodor elv­társ — szólt hozzám a poli­tikai biztos. Mátranovákon is bent vannak az interver - ciósok. Mit gondol, mi lehü a tervük. Nem adtam minr- járt választ. De amikor a politikai biztos azt is. hozzá­tette, hogy Szécsény körny.— kén is nagy az intervenció- sok csapatösszevonása, meg volt a válaszom is. Egy do­logra gondolhatnak — vála­szoltam. Mégpedig arra. hogy bekerítenek bennün­ket. Mátranovákról Péter" Sára alatt eljutnak Kiste? nyére, Szécsényből peo' í Szentkúton át ugyancsai Kisterenyére, s máris bez .- rul a kör. Szinte így is tör­tént. Nékünk viszont meg volt a jelszavunk. Az, hogy Ellenállók ki kell kergetni az ellensé­get az országból. így is har­coltunk. — Egy szervezettel? — Nem, inkább az embe­rekkel. Tudja, van annak már négy—öt éve — ered meg a nyelve —, hogy arról beszél­tek, én leszek a bizalmi. Bí­rás ember vagyok én, az a kis társadalmi munka nem számított volna. De mi tör­tént? Az egyik munkatársunk, aki bizalmi szeretett volna lenni, egy taggyűlésen megvá­dolt, megsértett. Elhallgat, mint akinek nincs több mondanivalója. Hiába kérdezem, arra nem derül fény, mivel vádolták. De ez még nem lehet indok arra, hogy valaki az asztalra dobja a szakszervezeti tagsági köny­vét. Rábólint: „igaz.” — Bánt engem egy másik dolog is — meséli. — Ami­kor idekerültem, az első év végén született a kisebbik lá­nyom. Kértem szülési segélyt. De nem adtak, mivel az egy­éves munkaviszonyomból hi­ányzott két hét. Vagy itt van a munkaverseny! A mi bri­gádunk, a Fazekas-brigád megnyerte a versenyt, mégis a másik, a Reitinger szocia­lista brigád kapta a több ju­talmat .... Ezek a több éves ügyek mé­lyen beivódtak ebbe az em­berbe. Vajon, ha a történés időpontjában tüstént rendezik, itt tartana-e Zachar István? — Lelkére veszi, hogy ma­guk miatt az üzem nem ér­het el jobb eredményeket? — Kérem, rajtam ne múl­jon. Csak legalább egyetlen vezető is kérdezett volna ezek­ről .. A másik brigádtagot, Ko­vács Jánost fél utcahossznyi- val arrébb találom meg. A ház öreg, düledezö, csaknem a község szélén áll. A sötét, fol­lies helyiségben tapogatózva jkeresem pillantásommal az ar­cát. Elérti, s szabadkozik. — öreg már ez az épület Most készülünk újat építeni. Nagy csontú, szívós férfi Ko­vács János. Nem hiába ő a fű­részes brigád anyagbekészítő- je. Az első szavaival ellent­mondásba keveredik. — Mindennel elégedett va­gyok. Dehogy vagyok én ellen­sége a szakszervezetnek. Csak hát kérem, a szakszervezet nem képviseli az érdekeimet... Időbe telik, amíg itt is bo- gozgatjuk a csomókat. Furcsá­nak hat, hogy ez a középkorú, markos férfi csaknem szégyen­lősen meséli el a történetet. Mintha maga is érezné, meny­nyire fonák az ügy. — Nekem már többen mondták, hogy két ember he-. lyett dolgozom. Egyszer pró­bálja meg a behordást meg­tetőzött tragaccsal. Az a baj. hogy az anyag messze van az épülettől. Nem szégyellem én a munkát, de amikor rám­kiabálnak az utcáról, hogy „Te, Jani! Csak eddig vitted!” vagy „Már a Holdon járunk, té mégis trógerólsz”, elfog a keserűség. Szóltam egy alka­lommal az egyik mérnök elv­társnak, hogy a csillesinről kellene építeni egy szárnyvo­nalat, repülővágányt. Segített is, amíg el nem vitték kato­nának. Azóta újra tragacso- lok... Ránt egyet az ingén. —' Hát ez az! Ezért nem képvisel engem a szakszerve­zet. — Beszélt erről valakinek? — kérdem. — Egy alkalommal megem­lítettem az itteni bizalminak, meg akik a gazdaság központ­jából jöttek, de kimosolyog­tak. A hátam mögött meg le­nézően beszéltek rólam ... Itt aztán megrekedünk. Ko­vács bizonygatja, hogy nincs ő haragban a szakszervezettel, de amikor a belépésre terelő­dik a szó a sérelmét hajto­gatja. * Ellenállók? Korántsem. Csu­pán sérült emberek, akik egy meggondolatlan szót, egy meg­magyarázatlan repdeletet, egy közömbösen fogadott javasla­tot elraktároztak magukban. Akik úgy gondolják, hogy ez a viselkedésük a legmegfele­lőbb védekezés. Pedig ők is tévednek, mert nemcsak ma­gukat fosztják meg különféle jogoktól, hanem ugyanakkor az egész kollektíva fékjeivé válnak. Gondolkodásuk, véle­ményük megváltoztatásához azonban kevés az önerejük, a kollektíva segítsége kell hozzá. Pádár András A rónai lapos után újabb nagy feladatok megoldása várt az 1-es vörös géppuskás zászlóaljra. Szécsényt elfog­lalták a csehszlovák inter venciósok, a páncélvonatról lőtték a környéket, nagy har. cok dúltak Pösténypuszta környékén. A munkásokból, parasztokból verbuvált ma­roknyi önkéntes gárda mar nem bírta tartani magát. A géppuskásokra került a sor. Fel kell szabadítani Szé­csényt, üldözni kell az ellen­séget. Ez sikerült is. Fodor József ék Léva—Garamszőllős térségében harcoltak már. — Győztes csatákat vívtunk. Sajnos az utánpótlással azon­ban baj volt. Mind kevesebb lett a lőszerünk. Az ágyú­hoz is mindössze egyetlen lö­vedék maradt. A burzsoá csapatok egyre-másra támad­tak. Már repülőgépet is be­vetettek a Garam partjainál folyó harc közben. Ha szé­gyen is volt, de nem bírtunk a túlerővel, vissza kellett vonulnunk, .. Ipolyságnál gyülekeztünk ismét. REND LETT-e északon ? Megállt-e a front a Tiszánál, Fodor Józsefek nem tudták. Annyit hallottak, hogy nagy a mozgolódás a Dunántúlon. De a tiszai frontnál is kel­lett volna még a katona. A budapesti 1-es vörös géppus- kászászlóalj parancsot kapott: rendfenntartás céljából a Dunántúlra irányították Fo­dor József éket. Nem üüpttak el a feladat teljesítéséhez. Somogvvári László NÓGRÁD - 1969. augusztus 3., vasárnap § \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents