Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)

1969-08-27 / 197. szám

Balassagyarmaton nincs Salgőtarján-komplexus A termelekenyscg emelésének útjai Nagy tartalék: az anyagmozgatás korszerűsítése I. Egymillió munkás, ötmilliárd tonna anyag A reform sok vonatkozásban megtermékenyítette a vállala­tok tevékenységét, gazdálkodá­sát. Eddig mellőzött feladatok kerültek a megoldás útjára. A munka termelékenységének emelésében azonban a leg­utóbbi másfél évben bizonyos megtorpanás észlelhető. Sőt, soha nem látott mértéket öl­tött a munkaerőhiány. Az idei első félévben valamelyest már országos átlagban is csökkent a termelékenység. Mindezzel összefüggésben — néhány cikk keretében — a termelékeny­ség legkiválóbb tartaléka, az anyagmozgatás helyzetét, kor­szerűsítésével, gépesítésével kapcsolatos kérdéseket szeret­nénk megvilágítani. Kézi munkával Megalapozott becslések sze­rint hazánkban körülbelül egy­millió munkás foglalkozik anyagmozgatással az ipari, a közlekedési és a mezőgazdasá­gi üzemekben. Az anyagmoz­gatás a legtöbb helyen rend­kívül elmaradott, a hagyo­mányos kézi munkára, nyers erőre épül. Pedig nem kis súlytömegről van szó: évente mintegy 200 millió tonna anyag áramlik a népgazdaság vérkeringésébe. Átlagosan — és szerényen — számolva minden anyagot 25-ször kell kézbe venni, átrakni, felemel­ni, mozgatni, amíg késztermék válik belőle. Így máris a címben szereplő 5 milliárd tonnás anyagmozgatási fel­adatnál vagyunk. Anyagmozgatással foglalko­zik az üzemekben a segéd­munkások számottevő része. (A legutóbbi népszámlálás adatai szerint a fizikai dolgo­zók 44 százaléka szakképzet- len.) Az anyagellátás és moz­gatás hiányosságai okozzák a szakmunkások és a termelő­berendezések veszteségidejé­nek nagy részét. A szakmun­kások, a diszpécserek, a mű­vezetők stb. ezért gyakran ma­guk is kénytelenek bekapcso­lódni — a termelés és az irá­nyítás rovására — az anyag- mozgatásba, szállításba. A gyapjúiparban az összes mun­kások egynegyede, az élelmi­szeriparban egyharmada anya­got mozgat; ennél is nagyobb az arány az építőiparban, vagy a bányászatban. A forrás bedugult Vessünk egy bátortalan pil­lantást a jövőbe. Elképzelhe- tő-e, mondjuk 20 év múlva, amikorra az ipari termelés mintegy megötszöröződik, hogy a segédmunkások, a cipekedők hadserege is ezzel arányosan gyarapszik? (Jelenleg ugyanis a termelés minden egy szá­zalékos emelkedését átlagosan a segédmunkásigények 0,7 százalékos növekedése kíséri.) A segédmunkások, az anyag- mozgatók utánpótlási forrásai már napjainkban is bedugul­tak. Hiába emelkednek béreik az átlagos szakmunkás és a kezdő mérnöki keresetek fö­lé (!), így sem akad már ma e nehéz fizikai munkára elegen­dő jelentkező. A jövőből tehát napjaink nem éppen épületes látványá­ra kell irányítani tekintetün­ket. Ha más nem, a jelenlegi segédmunkáshiány is nyoma­tékosan indokolja az anyag- mozgatás korszerűsítésének na­pirendre tűzését. De témánk időszerűségét a termelékeny­ség emelésének és a gyártási költségek csökkentésének sür­gető feladatai is aláhúzzák. A termelési költségek 20—70 százaléka az anyagmozgatással kapcsolatos. A helyi vezetők gyakran mégis azzal térnek ki az égetően fontos feladat megoldása elől, hogy az anyagmozgatás nem értékalko­tó tevékenység; szerintük csak az anyag megmunkálása és technológiai átalakítása az. Egy helyben topog Anélkül, hogy elméleti vi­tába bonyolódnánk az értékal­kotó munkáról, annyit meg­jegyezhetünk: ma már a gyár­tási technológia fejlesztését, a termelő berendezések kihasz­nálását is erősen fékezi az el­maradott, korszerűtlen anyag- mozgatás. Az utóbbi években sok vállalatnál nagyértékű, világszínvonalon álló termelő berendezéseket helyeztek üzembe, ám évszázados mó­don, talicskával, lapáttal, nyers erővel szolgáljak ki azo­kat. Így persze nem tudják a korszerű berendezéseket egyenletesen üzemeltetni. Ez­zel óhatatlanul visszavetik, korlátozzák teljesítményeiket. A korszerűtlen szállítás egyébként sok helyen a zsúfoltságnak, a szervezetlenségnek és a bal­esetveszélynek is a fő forrá­sa. íme, számtalan körülmény, tény és érv szól az anyagmoz­gatás, az üzemen belüli szál­lítás korszerűsítése mellett. Pedig közülük is csupán a műszaki-gazdasági indokokat említettük, és nem beszéltünk a nehéz, „tróger”-munka gépe­sítésének emberi, társadalmi vonatkozásairól. A tények, az érvek ellenére sem halad a szállítás gépesítése előbbre. Hogy miért? Az elmaradottság és az ezzel kapcsolatos közöm­bösség okairól következő írá­sunkban foglalkozunk. Kovács József Következik: Gazdaságos-e a gépesítés? Bányatüzzel küzdenek Az asszonyokon is múlik A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben megvizsgálták nők helyzetét, s a tapasztala­tok birtokában határozták meg a további teendőket. A gyárban 900 nő dolgozik, az egész létszámnak majdnem egynegyede. Felső- és közép­fokú végzettsége van 148-nak, szakmunkás-képesítése azon­ban csak 26-nak. A különböző adminisztratív munkakörök­ben 201 asszony, leány talál elfoglaltságot. Közülük 50 százalékának csak 8 általáno sa, vagy ennél alacsonyabb is­kolai végzettsége van. A múlt évben megrendezett különböző szakmai tanfolyamokon 122 női dolgozó vett részt. A jelenlegi helyzeten csak a felnőttoktatás sokirányú ki- terjesztésével lehet változtat­ni, aminek sikere elsősorban az asszonyokon és a lányokon múlik. Balassagyarmaton az embe­reknek manapság egyre gyak. rabban kerül kezébe egy ki. advány. .,Balassagyarmat vá­rospolitikai terve” ez, amely tavaly mintegy félezer pél­dányban készült el, s 1972-ig bezárólag magában foglalja a város komplex fejlődésére vo­natkozó terveket. A fejlődésben az idők folya­mában nagy egyenetlenségek mutatkoztak. A mai városkép a századforduló tájékán ala­kult ki, és 1945-ig nem is igen változott. (Ez nem a német katonákon múlott, akik a kivonuláskor Balassagyar­mat összes középületét aláak­názták, és fel akarták rob­bantani.) 1951-ben a város megszűnt megyeszékhely len­ni. Ezt a szerepet a roham­léptekkel változó Salgótarján vette át. Balassagyarmaton ak­kor — úgy tűnt — megállt a fejlődés, a város hosszan tartó álomba merült. Az álom azon­ban nem bizonyult tartósnak, már az ötvenes évek elején mutatkozott némi mozgás, és 1966-ban a megyei párt vb határozatainak eredménye­képpen pedig 180 fokos fordu­Makacs Lehet A Lehellel baj van. Hűte- nie kellene, hisz’ ez a hivatása, de ehelyett inkább melegít. Május elején értesítették az 1140-es számú szervizt Bag- lyasaljáról, hogy a 70 literes Lehel hűtőszekrény nem hűt. Május 10-én beszállították, megállapították, hogy valóban nem hűt, aggregátort kell cse­rélni. El is készült gyorsan a csere, mert három nap múlva már visszaszállították a 460 forintos számlával együtt. Le­het, hogy amikor elkészült még hűtött, de a helyszínen hamarosan megmakacsolta magát, olyannyira, hogy azóta sem hűt. A tulajdonos vagy tízszer kereste fel Salgótarjánban a Liget utcai szervizt. A szere­lők vagy ötször-hatszor kint jártak már, de úgy látszik hiá­ba, mert nem tudják tartó­san hűtésre kényszeríteni ezt a hűtőszekrényt. Az egyik szerelő, már tanácsot is adott: ne vesződjenek vele, adják el valakinek, hátha megveszi. A Lehel magyar gyártmány, elég széles körben elterjedt. Nehezen hihető tehát, hogy ne lehetne és főleg a szervizi ál­lomásoknak ne állna módjá­ban a szükséges alkatrészeket beszerezni. Vagy nem is alkat­részben van hiány, hanem a hozzáértésben? Már erre is gondolt a Lehel gazdája, aki ismét fut a szerviz után. B. J. Emelték az alapbéreket A Budapest és Vidéke Tej­ipari Vállalat pásztói üzemé­ben a kollektív szerződés elő­írásainak megfelelően osztot­ták szét a rendelkezésre állé 1,8 százalékos bérfejlesztésre szánt összeget. A szakszervezettel egyetér­tésben az éves szinten 26 ezer forintot jelentő többletbért az alapbérek emelésére fordítot­ták. Elsősorban a műszakiaknak és a betanított munkásoknak, Végzett munkájuknak, telje­sítményüknek megfelelően emelték bérüket. Ennek mér­téke dolgozókként és havonta eléri a 80—100 forintot. A sta­tisztika szerint az idei bér- fejlesztésből a dolgozók 50— 60 százaléka részesedett. Villanások egy emberről A salgótarjáni Margit VI. aknában legutóbb ismét ki­újult és már ki tudja hányad­szor, a bányatűz. A másodla­gos művelésű terület a vékony külszíni fedőrétegen keresztül valahányszor több levegőhöz jut, a tűz kiújul. A védekezés módján most változtattak. A külszínről 8—10 méteres fúrólyukakat mélyítenek és ezeken keresztül homok és víz keverékével eliszapolják a a tűzveszélyes területet. Eddig kilenc lyukat mélyítettek le és nyomban megkezdték az isza­polást. Ezt a munkát folytat­ják mindaddig, amíg a bánya- tüzet teljesen nem sikerül lo­kalizálni. Tolmács. augusztus, a déli órákban. A vasútállomástól jövet jobbra a kis falu főut­cája, családi házak sora, ki­csit balra, aztán előre a vasú­ti pálya mellett az Erdőké­miai Vállalat üzeme érhető el. A toronyszerű épületek már messziről láthatók. Egyked­vűenkanyarog a lepárló füst­je a felhős ég felé. Itt dolgozik Zomborka Ká­roly fődesztillatőr, a vállalati szakszervezeti bizottság titká­ra. * Molnár József üzemvezető mondja el róla: — Talán tizenkét évvel ez­előtt került a vállalathoz. Ak­kor még én magam sem dol­goztam itt, a Dunántúlt ké­sőbb cseréltem fel a nógrádi tájakkal. Ha jól számolom, már annak is lassan tíz éve lesz, hogy a dolgozók először megválasztották Zomborka Károlyt a szakszervezeti bi­zottság titkárának. Azóta megszakítás nélkül betölti ezt a tisztet. Nem könnyű a helyzete, hiszen törzsökös tol- mácsi, sok az ismerőse, roko­na a faluban, itt az üzemben is, így akadnak, akik hajla­mosak arra, hogy rásüssék az elfogultság vádját. Úgy gon­dolom, a dolgozók többsége előtt becsülete van, amit az is bizonyít, hogy ciklusonként újjáválasztják.. . Jobbára csak azok ..fújnak” rá, akik teljesíthetetlen igényekkel lépnek fel. a szabálysértők, a fegyelmezetlenek. * A desztillációs üzem: Zom­borka Károly munkahelye. Az épület előterében barna, hosz- szú asztal, mellette pad, itt fogyasztják el az elemózsiáju­kat a dolgozók. A beugró részben egy másik asztalon kísérleti eszközök. A fesisö latot vett a város fejlődése. Lombos Mártontól, a váro­si tanács vb elnökétől Balassagyarmat fejlődé­sével kapcsolatos kérdé­sekre várok választ. — A megyei irányító szerep elvesztése és Salgótarján erő. teljes fejlesztésének hatására a balassagyarmatiak egy ré­szében nosztalgia támadt az előző állapot iránt — mon­dotta. / — Jelenleg hogyan viszo­nyul ez a réteg Balassa­gyarmat fejlesztéséhez? — A visszahúzódás, a múlt emlegetése valóban sokáig tartott — mondja Lombos Márton. — Csakhogy a város pár éve bekövetkezett gyors fejlesztése láttán ez a téma lekerült napirendről, s ma az eredmények láttán az embe­rekben erőteljes, hasznosnak nevezhető lokálpatriotizmus alakult ki. Jelentősen nőtt például az önkéntes társadal­mi munka értéke. Elég le­gyen annyit mondani, hogy az 1969-re tervezett 400 000 Ft. tal szemben a lakosság eddig máris mintegy 650 000 forint értékű munkát végzett. Mag­térben zárt tartályban megy végbe a kémiai folyamat. A berendezéseket egy-egy mű­szakban három-négy ember szolgálja ki. Berecz István fődesztillatőrt és Hajnis Sándor desztillatőrt a harmadik helyiségben talá­lom meg. Meg kell várnom, amíg a soron levő munkát bty fejezik. — Itt dolgozik velünk Zom­borka Károly — mondja ké­sőbb Berecz István. — Álta­lában délelőtti műszakban, mert akkor van benn a leg­több dolgozó, akikkel csak így tud elbeszélgetni, hogy meg­tudja, milyen problémáik, gondjaik vannak. Egyébként ugyanúgy dolgozik, mint akárki más. .. Nekem nincsen semmi bajom vele Megértjük egymást. — Nekem sincsen semmi bajom vele — teszi hozzá Haj­nis Sándor, aki egyben szak- szervezeti bizalmi is. — Ha valaki tudja, altkor én tudom, mennyire nehéz bármilyen szakszervezeti tisztséget köz- megelégedésre betölteni. Zom.- borka Károly becsületesen dolgozik és minden lehetőt megtesz a dolgozók érdeké­ben. .. * Az üzem hátsó részén egy huszonöt hektós tartálykocsi MÖGRAD nőtt a politikai aktivitás Is. Egyre-másra kapom a meg­hívásokat az üzemektől, hogy tartsak filmvetítéssel egybe­kötött ismertetést a város fejlődéséről. — Balassagyarmat az Ipoly bal partján, közvet­len a határ mellett fek­szik. A háta mögött levő „holt tér” milyen hatással van a városra? — A határ közelsége nem hátrányt, hanem — az ide­genforgalom miatt — előnyt jelent számunkra a hasonló lélekszámú városokkal szem­ben. Ismét számadatot em­líthetek: esy év alatt össze­sen félmillió ember kel át itt az éjjel-nappal nyitvatartó határállomáson. Jelentősen megnöveVo-i—r* „„ p-, eső kereskedelmi forgalom, e tekintetben sok megyei szék. helyt is megelőzünk, össze­gezve az előbbieket, csak any- nyit mondhatok, hogy a ba­lassagyarmatiaknak már nincs ..Salgótarján-komplexusuk” és még ez a „holt tér” is csak előnyünkre szolgál. B. L. Kátyú és kiút A nógrádmegyeri Vastömeg- cikk Ktsz-nél az elmúlt félév­ben több mint négy százalék­kal növekedett a termelés, de ezt aránytalanul nagyobb lét­számmal érték el, hiszen ter­melékenységük két és fél szá­zalékkal csökkent. Az okok vizsgálatánál kiderült, hogy változott a termékek struktú­rája, vagyis a termelés a ki­sebb anyagértékű gyártmá­nyok felé tolódott el. Igen je­lentősen csökkent például a drótfonatgyártás. Ebből a ter­mékből a piaci telítettség mi­att, az utóbbi időben már nem tudják lekötni kapacitásukat. A szövetkezet bádogos rész­legénél anyaghiány miatt csak vontatottan haladt a munka, a kovácsrészlegnél pedig a meg­rendelés hiánya okozott gon­dot, így nem tudták dolgozói­kat munkával ellátni. A szövetkezet hagyományos termékeiből csökkent a piaci kereslet, ezért igen fontos, hogy újabb gyártmányok ki­kísérletezését, majd gyártásár vállalják. tankol. A tartályba, amibe valamikor tejet szállítottak, most ecetsavat engednek. A szállítmánnyal rövidesen Debrecenbe indul a gépkocsi- vezető. A tartály tetején Zom­borka Károly térdel, fogja a csövet, amin keresztül ömlik az ecetsav, figyeli, mikor telik meg a tartály. Néhány perc múlva már a desztillációs üzemben beszél­getünk. — Régebben több gondunk, problémánk volt, ma már ta­lán nincsen annyi. .. A min­dennapi. kisebb-nagyobb te. endőkből persze azért nem fo­gyunk ki — mondja el. — Most legjobban szociális léte­sítményeink bővítése köt le bennünket. Ezek valamikor nyolcvan főre készültek, az­óta viszont a dolgozók létszá­ma kétszáz fölé emelkedett. Mi ad erőt a munkámhoz? A dolgozók többségének bizal­ma. .. Senki sem beszélt felső fok. ban Zomborka Károlyról. A kitartó, következtés munka, amit végez, nem is igényli e dagályos jelzőket. Talán sai;t maga utasítaná vissza az es­teien tömiénezést. A dolgoz tudják, közülük való. s lehet-- egvértelműbb dicséret, mint szakszervezeti választásoi- idején reá adott szavazatok száma ? K. S. Javító- és pótló vizsgák Országszerte szeptemberben tartják a javító- és pótló érett­ségi vizsgákat. Megyénkben szeptember 22—25. között bo­nyolítják le a salgótarjáni Ma­dách Imre Gimnázium és Szakközépiskolában, valamint a balassagyarmati Balassi Bá­lint Gimnázium és Szakközép­iskolában. A balassagyarmati középiskolákban a rétsági, a szécsényi és a balassagyarmati Szántó Kovács János Gimná­zium volt tanulói részére tart­ják meg a javító- és pótló érettségi vizsgákat A salgótar­jáni körzethez a kisterenyei, a nagybátonyi, a pásztói és a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium volt tanulói tar­toznak. Kevesebb minőségi kifogás A Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat lakásépítő tevékenységéről a közelmúlt­ban nem sok jót lehetett hal­lani Balassagyarmaton. Ter­melékenységük alacsony szin­ten mozgott. A nagy arányú gépesítés és az ésszerűbb munkaszervezés eredménye­képpen javult a helyzet. A Kim Béla lakótelep újabba* átadott házainál egyre keve­sebb a minőségi kifogás. Az építésvezetőség dolgozói vé­gigjárják az átadott lakáso­kat, kikérik a lakók vélemé nyét az észlelt hibákról és fo lyamatosan gondoskodnak ki­javításukról. A tervek szerint a lakótelepen az év végéig újabb húsz lakást adnak át.- 1969. augusztus ?7„ szerda 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents