Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)
1969-08-26 / 196. szám
Az amerikai külpolitika Moszkvából nézve Irakban kémeket végeztek ki „Komoly e kell leküzdeni...” Az AFP úgy vélekedik, hogy az A1 Aksza mecsetben a múlt héten történt tüzeset után elkerülhetetlenül fokozódni fog az Izrael-ellenes kampány az arab országok, ban. E kampány első .léiéként értékeli a francia hírügynökség az iraki kivégzéseket. A kivégzéseken kívül Irakban vasárnap, más intézkedéseket is bejelentettek azokkal szemben, akiket az állam biz. tonságát sértő tevékenységed vádolnak Közölték, hogy elkobozzák kilencven katona, rendőr, logász és kereskedő vagyonát. Egy újabb elnök! rendelet pedig nyugállományba helyezett hat rendőrtisztet (AFP) Vita az erőszakról Az ENSZ-közgyűlés előző ülésszakain éles nézeteltérés volt u delegációk között az erőszak alkalmazásának elvi kérdésében, valamint magának az erőszak fogalmának a meghatározásában. Azóta ar. ENSZ különleges bizottsága, amely a népek közötti barátság és együttműködés elveinek meghatározásával foglalkozik, folytatja e problémák vitáját azzal, hogy anyagokat és javaslatokat terjesszen a legközelebbi ülésszak elé. A bizottság legutóbbi ülésén Mengyelevics szovjet delegátus bírálta azoknak a küldötteknek a nézeteit, akik védelembe veszik a gyarmat- tartó hatalmakat és el akarják utasítani a gyarmati né-1 pék azon jogát, hogy felsza- I badulósukat erőszakkál vívják ki. Ezt a nézőpontot a szovjet delegátus azzal verte vissza, hogy az ENSZ-tagéllamok több mint fele volt gyarmati ország. Mindegyiküknek harcolni kellett a felszabadulásért, mert a gyarmatosítók jószántukból sehonnan sem távoznak. A népeknek tehát harcolni kellett, akár fegyveres erő alkalmazásával is. A Rubezsom emlékeztet Nixonnak a köztársaság párt elnökjelölő kongresszusán tavaly augusztusiján elhangzott beszédére, amelyben az Egyesült Államok akkor még jövendő elnöke hangsúlyozta, hogy a ..párviadal korszaka” után beköszöntött a „tárgyalások korszakának ideje”, mivel „a szuper világhatalmak számára nincs más elfogadható alternatíva, csakis a oékés tárgyalások”. Szovjet részről rámutatnak arra. hogy a választók előtt tett ünnepélyes fogadalom óta több mint 12 hónap telt el. s jóllehet az ígéretet nyilvánosan nem vonták vissza. Washington politikája b fegyverkezési hajszB erőltetése irányában tolódik el Moszkvában felettéb negatívan ítélik meg az agresz- szív NATO katonai lomb megerősítésére, és fejlesztésére Irányuló amerikai törekvést, amelyet Nixon elnöki minőségben tett első külföldi útja látványosan demonstrált. Washingtont és Bonnt együttesen marasztalják el a szovjet külpolitikai helyzetelemzők amiért igyekeznek megakadályozni az európai kollektív biztonság eszméjének érvényre jutását, konkrétabban: annak a javaslatnak elfogadását. amelyet Helsinki tett az egyetemes európai tanácskozás összehívására. Az Egyesült Államok jelenlegi vezetői — húzzák alá a szovjet fővárosban — elődeiktől nem csupán örökölték, hanem aktivizálták is a kelet-európai hírhedt „hídépítési” politikát, amelynek egyetlen célja van: nehézségeket, bonyodalmakat támasztani a szocialista közösségen belül. Miután az amerikai küldött tölti be a szovjet leszerelési javaslatok fő ellenlábasának szerepét, moszkvai vélemény szerbit, Washington hibájából topognak egy helyen a genfi tárgyalások. A felelősség nagy „Ügy vélem, hogy egyetlen ross/ ItHdveiér lobb. mint Kettő együtt.” (Napóleon) Délután hat órakor a lázadók erői megsemmisültek vagy szétszóródtak. A küzdelem eldőlt. Az ágyúk legyőzték a puskákat. Ez történt a párizsi utcán. A diadal a forradalomé és a fiatal tüzértábornoké. Most már elismerik a rendkívüli képességét, vezért tehetségét. Kinevezik a belföldi és u párizsi hadak főparancsnok-helyettesének, majd hadosztálytábornok lesz. Nevét 1705. október huszonnegyedikén már egész Franciaország megismeri, mert ekkor újra előre lép a ranglétrán. az egész francia belföldi hadsereg parancsnoki tisztjével bízzák meg. Ez az időszak döntően befolyásolta magánéletét is. Megismerkedett Jozefinnei Beauhaornais gróf özvegyével. Az érett, tapasztalt asszony számításból viszonozta — lát. szólag — a tábornok vonzalmát. Bonaparte így emlékezett vissza arra az alkalomra, amikor a nála hat esztendővel idősebb özvegy meghívja egy estélyre: „Maga mellé ültetett. Kacérkodott velem. Szeretetreméltó, de fölötte körmönfont hölgv. Szóval ügyünk előhaladt. Megszerettük egymást.” 1796. március kilencedikén házasságot kötnek. Két nappal későhb Bonaparte elindul Itáliába, hngv irénvitsa az ottani hadműveleteket. része terheli az Egyesült Államokat a közel-keleti feszültségért, minthogy Washington támogatja az izraeli agresz- szórókat. ( A szovjet szemleírók különös gonddal elemzik az Egyesült Államok ázsiai politikájának meghirdetett „gyökeres megváltozását”, „új horizontjait”. Mindenekelőtt arra világítanak rá, hogy amíg az Egyesült Államok nem szünteti be a vietnami nép ellen folyó intervencióját, addig könnyelműség bárki részéről az amerikai agresszív irányvonal megtörtént felülvizsgálatáról beszélni. Ami pedig a két új amerikai jelszót illeti („Semmilyen új Vietnamot”. „Ázsia az ázsiaiaké”), az első esetben arról van szó, hogy az Egyesült Államok. miután megégette magát a vietnami háborúban, a továbbiakban óvatosabb magatartást kíván tanúsítani, s igyekszik elkerülni az amerikai csapatok közvetlen bekapcsolódását valamilyen ázsiai konfliktusba. A második jelszó megfejtése: az amerikai imperialista állááök fenntartását az ázsiai országokban. Washington át szándékszik adni a helyi reakciós erőknek: a feudális elemeknek, a nagyburzsoáziának, a tisztikar reakciós részének. A washingtoni jelszó ezeknek az „ázsiaiaknak” szánja Ázsiát. Mint'' a Krasznaja Zvezda kommentátora felhívja a figyelmet: voltaképpen a „harcoljanak az ázsiaiak az ázsiaiak ellen” Dulles-féle tétele éledt fel hangzatosabb, tetszetősebb, s megtévesztőbb megfogalmazásban. Ennek alapján szűri le a szovjet katonai lap a kínálkozó következtetést: semmi ok nincs arra, hogy az Egyesült Államok valamiféle „új ázsiai irányvonaláról” lehessen beszélni. A jelszavak változtak meg, a korábbi politika azonban továbbra is megmaradt. (MTI) III. Keletre kell menni Óriási erők szövetkeztek akkoriban Franciaország ellen : Anglia. Ausztrália, Oroszország, Szardínia, Nápoly, néhány német állam, így Bajorország, Baden és Württemberg, valamint a pápaság mozgósította anyagi és katonai erőforrásait. Bonapartét az itáliai hadak főhadiszállásán meglehetősen bizalmatlanul fogadták. Elsősorban a kora miatt. 27 esztendős volt, amikor átvette a főparancsnokságot. A tábornok így felelt azoknak, akik fiatalnak tartották: — Ezer éves leszek... Az erőviszonyok nem Bonaparténak kedveztek, 40 000 emberre és 60 ágyúra számíthatott. ezzel szemben az ellenség 70 000 katonát és 200 ágyút vonultatott föl. Pontos tervet dolgozott ki. Elhatározta, hogy előre tör és elválasztja egymástól az osztrák és a szardíniái hadakat. Mfelőbb kiadta a parancsot csapatainak az indulásra, embereihez beszédet intézett:'— Katonák! Nincs ruhátok. Éheztek, a kormány köszönettel tartozik nektek, de jelenleg semmit sem adhat... Én vezetlek benneteket a világ legbőségesebb síkságaira. Gazdag tartományok, nagy városok jutnak a kezetekbe. Becsület, dicsőség és gazdagság vár rátok! Föllelkesítette katonáit, azután az Alpok mellett délre vezette őket. .Tomini svájci tábornok. aki eleinte Bonaparte Hétfőn hajnalban kivégeztek Irakban újabb 15 személyt azzal a váddal, hogy Izrael, az Egyesült Államok és Irán javára kémkedtek. Az újabb bagdadi ítéletvóg- rehajtásokkal ötvenegyre emelkedett az idén Irakban kivégzett kémek száma. A most .kivégzettek közül tízet Bagdad központi börtönében akasztottak fel, ötön pedig — egy rendőrt és négy katonát — a rami baszmai katonai központjában hajtották végre a golyó általi halálos ítéletet. Hírügynökségi jelentések szerint a most kivégzett 15 személy közül kettő kérész, tény, kettő zsidó és tizenegy Az Üj-Kína hírügynökség ismertette a Renmin Ribao, valamint a kínai hadsereg lapja és a Vörös Zászló, a KKP elméleti folyóirata által publikált közös vezércikket: a három lap vasárnapi közös vezércikkéből kitűnik, hogy a jelenlegi kínai vezetésnek az úgynevezett kulturális forradalom három éve után is komoly ellenállást kell leküzde- nie. A három lap közös vezércikke azzal a megállapítással kezdődik, hogy helytelen az a vélemény, amely szerint „a forradalmi tömegbírálat” — ez általában az eltávolításra kiszemelt vezetők ellen Irányult — véget ért. Ez a nézet a Renmin Ribao szerint „teljesen elszakadt az ideológiai fronton uralkodó tényleges helyzettől.” A cikk megállapítja, hogy a kulturális forradalom idején „a forradalmi tömegbírálat” a „renegát áruló Liu Sao-csi ellenforradalmi revizionista vonala” ellen, a „renegátok, ellenséges ügynökök, a teljesen javíthatatlan kapitalista úton járók és a kétszínű ellenfor- radalmárok maroknyi csoportparancsnoksága alatt harcolt, később kijelentette, hogy háborúban soha nem látott ilyen vakmerő hadvezetést, aki minden kockázatot vállalt és egyszerűen nem ismerte a félelmet. Ellenfeleit sorozatosan be. csapta, seregével mindig másutt jelent meg, mint ahol várták. Hat győzelmet aratott, hat nap alatt. Ezáltal arra kényszerítette Szardíniát, hogy kössön békét Franciaországgal. Bonaparte nem áll meg a diadal útján. Átkel a Pó ötszáz méter széles vizén, az után csapataival 16 óra alatt 72 kilométert menetel. Különösen heves csata tóm. bolt Lodi városánál, ahol 10 000 osztrák akarta megállítani Bonaparte előrenyomulását. 20 ágyú lőtte a franciákat. A főparancsnok azonban példát mutatott katonáinak arra. hogy a harcban a személyes bátorság döntő lehet. Oda állt az egyik gránátos alakulat élére és életét kockáztatva vezette rohamra embereit. Katonái a vakmerő parancsnokot ezen a napon nevezik először „kis káplánnak, azért mert ő is ott küzdött a legveszélyesebb szaka, szokon. Május tizenötödikén a francia csapatok bevonulnak Milánóba. A főparancsnok jelentését már lóhalálban viszik a futárok PáHzsba: „Lombardia mától kezdve köztársaságunk kezében van". A csaták szinte végeláthatatlan sorozata következik. Űjabb osztrák hadseregek és muzulmán. Mint a UP1 meg. jegyzi, a vasárnap este közzétett nevekből ítélve ez a csoport nem tartalmazza azt a tizenkét főt. akit a mull héten vettek őrizetbe kémkedés vádjával. Mint a Reuter jelenti Jeruzsálemből. amikor Ismere. lessé váltak a halálos ítéletek. Izrael az utolsó pillanatban felhívással fordult több kormányhoz. kérve, akadályozzák meg az először vasárnap esté. re. majd hétfő reggelre kitűzött kivégzéseket. Izraeli korr tnánykörökben nem nevezik meg azokat az országokat, amelyekhez Abba Eban az ügyben üzenettel fordult. ja” elilen, továbbá bizonyos elméletek ellen irányul. Most azonban — hangoztatja a vezércikk — megkezdő, dött a „harc — bírálat — átalakulás” mozgalom tudatos, minden területbe kiterjedő végrehajtásának szakasza. A cikk a továbbiakban kijelöli az új „forradalmi tömegbírálat” célpontjait. Az első helyen figyelemreméltó módon a „revizionízmus” áll. A cikk fogalmazása szerint „még számos mérges gyom található”. Ezeket mélyreható bírálatnak kell alávetni, mivel ellenkező esetben „megfertőzik a tizenéveseket és a tömegeket." A cikk elismeri, hogy a Szovjetunió továbbra is nagy hatást gyakorol Kína kulturális, ideológiai és tudományos köreire. A Renmin Ribao szerint ezekben a szférákban is „ki kell irtani a mérget”, amelyet, úgymond „a szovjet revizionisták hintettek el a múltban", s azt is hangoztatja, hogy ebből a célból fokozni kell a -legutóbbi napokban — vagyis a legújabb határincidensek nyomán — indított szovjetellenes kampányt. újabb vezérek érkeztek Itáliába. ií95. november tizenötödikén Arcole mellett összecsaptak az ellenfelek. Három napig dörögtek a fegyverek, támadások és ellentámadások váltogatták egymást. — Még soha csata nem volt olyan kétes kimenetelű — mondta később Napóleon, aki a döntő pillanatban leugrott a lováról, zászlót fog a kezébe, rohan előre és így kiált: — Katonák! Kövessétek vezéreteket ! Egy ezredes a tábornok elé ugrik, hogy megóvja az ellen, séges golyóktól. Holtan esik össze, de Bonaparte tovább fut, egészen addig, amíg egy fontos híd mellett belezuhan a mocsárba, ötven katonával ekkor egy magas rangú francia tiszt érkezik, hogy mentse a fővezért. Egy esel dönti el a harc kimenetelét. Napóleon 25 emberét az ellenfél mögé küldi, akik hirtelen egyszerre kürtjükbe fújnak. Általános zűrzavar keletkezik az osztrákok soraiban és a csata harmadik napján a győzelem Napóleoné. 1797 elején az osztrákok elég erősnek hiszik magukat ahhoz, hogy ismét támadjanak, de újra vereséget szenvednek. Megpecsétlődött Mantova sorsa Is. A vár nyolchónapos ellenállása után megadta magát, 13 000 fogoly és 350 zsákmányolt ágyú jelezte a franciák újabb feltűnéstkel- to haditettét. Bécs utolsó adujának a kijátszásánál tart. Az osztrák hadak fővezéri tisztét Károly főherceg veszi át, aki 50 000 embert már összevont és még negyvenezret vár. Napóleon csak 52 000 katona fölött rendelkezett. Március ti- zenhatodikán Tagliamento mellett összecsapnak, de csak néhány órára, mert a főherceg visszavonulót fúvat. Károly újabb és újabb területe, két engedett át Bonaparténak, aki lassan, de biztosan haladt előre és a harcok színterét fokozatosan áttette Itáliából osztrák területre. Növekedett a bécsiek rémülete. Márciusban a franciák parancsnoksága már Klagenfurtban üti föl főhadiszállását. Bonaparte, „mint győző” békét kínál. Jellemző a tábornokra, hogy amíg várja az osztrák fővezér válaszát, ezalatt is nyomul előre. 1797. október tizenhetedikén megkötik a békét a Francia Köztársaság és az osztrák birodalom között. A tábornok még szívesen maradt volna diadalai színhelyén, de a direktórium Párizsba rendelte, közölte, hogy őt bízzák meg az angolokkal szembenálló hadsereg főparancsnokságával. Bonapartét nyilvános, nagy ceremóniával fogadják és a megnyitó beszédet Talleyrand tartja: — Az országunkra vetett nagy fény a forradalom forrásából ered — mondja. — Valóban, e nélkül Itália meghódítójának lángeszét Európa nem ismerhette volna meg. Az érdem a vitéz katonáké is, akikből a szabadság eszméje legyőzhetetlen hősöket teremtett. Napóleonnak nem volt türelme ezekben a napokban a ceremóniákhoz, a szónoki szóvirágokhoz. Üjabb, minden eddiginél merészebb tervekkel foglalkozott. — Nem akarok Párizsban maradni — jelentette k) haté. rozottan Napóleon. — Látom, hogyha maradok, hamarosan elveszett ember vasvok. Itt minden elhasználódik, elkopik. Igv az én hírnevem is... Ez a kis Európa különben is kevés dicsőséget adhat. Keletre keli menni, mert ott van az eredete minden hatalomnak és minden nagyságnak... (Folytatjuk) Írországban tovább mérgesedik a helvxet Szerdán háromnapos szem. leútra Belfastba érkezik James CallHghun brit belügyminiszter, a londoni kormánynak az észak-írországi ügyekkel közvetlenül foglalkozó tagja. Megfigyelők szerint a miniszterre fagyos fogadtatás vár az ulsteri protestáns konzervatív kormány, részéről, amelv úgy véli. hogy London túl sokat törődik a világközvéleménnyel,. az tr Köztársasággal és az ír katolikusok panaszaival, miközben aláássa a belfasti protestáns eil* mkimélcuralmát. A Sunday Times értesülése szerint a belfasti kormány a következő ultimátummal fogadja szerdán Callaghant: „azonnal és egv emberként lemondunk, ha London feloszlatja a scHédesendőrséget. vagv ha a brit kormány állandó ménhfzBtássHl minisztert küldene Észnk-frország- ba". Tovább mérgezi a lakosság hangulatát az a körülmény. hogy a segédcsendőrök — élvpzve a hivatalos északír rendőrség bűnpártolását —• cinikusan gúnyt űznek saját, lefagyvérzésükből. A rendőrök „raktározási nehézségekre” hivatkoznak, s például T.ondnnderrvben énnen ezért meg sem kezdték a lefesyver- 7ést. másutt pedig a terror- csapatok tagtai szolgálatuk végeztével leadiák. maid más. nan újra felveszik fegyvereiket.. Nixon bejelentése aggodalmat keltett A New York Times hétfői számának egyik cikke Nixon elnöknek azt a bejelentését kommentálja, hogy egyelőre elhalasztja a döntést a Dél- Vietnamban harcoló amerikai csapatok létszámcsökkentésével kapcsolatban. A lap megállapítja, hogy a döntés elhalasztása, valamint az a közlemény, hogy Thleu elnök katonai személyiséget nevezett ki a megüresedett miniszterelnöki posztra, n«n járul hozzá a békés rendezés közelebbhozásához. A cikkíró hangsúlyozza az új miniszterelnök, Tran Thlem Khlem tábornok „kiváló képességeit”, hozzáteszi azonban, hogy kinevezésével már háromra nőtt az állam legfelső vezetésében résztvevő katonai személyek száma. „Amire most szükség lenne, nem az amerikai csapatok létszámcsökkentésének elhalasztása, hanem folytatása, egybekapcsolva a katonai tevékenység csökkentésére vonatkozó és a gyümölcsöző tárgyalások folytatásával összefüggő javaslatokat. A deesz- kaláció lehetősége azzal kerülne elérhető távolságba, ha az amerikai politika nyilvánvalóvá tenné: Washington nem a jelenlegi saigonl rendszer — befolyási körének kiszélesítésére, hanem — legalábbis — a területi státus quo fenntartására törekszik" — írja a New York Times. Párizs íelszabaduld sáliak 25. évforduló ja Párizs felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozat keretében vasárnap délután Georges Pompidou köztársasági elnök leleplezte Párizsban, az Orleansl-kapunál . Leders marsall szobrát és emlékművét. Az emlékmű pontosan azon a helyen áll. ahol Lee. lére marsall, akkor még tábornok, vezetésével harcoló 2. páncélos hadosztály egységei benyomultak negyedszázaddal ezelőtt Párizsba és a francia főváros legfontosabb épületeit időközben elfoglalta a szabadságharcosokkal. Párizs felkelt népével együtt megadásra kényszerítették a német helyőrséget. 2 NOGRAD - 1969. augusztus 26., kedd —■=•■=•■ «===» 1 • --— i B8 ■ - ...?■*■*" saBBEBanaa Molnár Károlyt Korzikától Szent Ilonáig
