Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)

1969-08-24 / 195. szám

Rendelkezések a közrend biztosítására A csehszlovák nemzetgyűlés határozata A csehszlovák nemzetgyűlés elnöksége pénteken jóváhagy­ta a csehszlovák kormánynak azt az előterjesztését, hogy hozzanak ideiglenes intézke­déseket a közrend védelmére A szövetségi gyűlés elnöksé­gét Oldrich Cernik miniszter- elnök tájékoztatta a szövetsé­gi kormány pénteki üléséről, és kérte, hogy hagyják jóvá azokat az intézkedéseket, ame­lyek 1969. december 31-ig lesznek érvényben. Az intézkedések nemcsak azokra vonatkoznak. akik ténylegesen zavarják a köz­rendet, a békés munkát, ve­szélyeztetik a lakosság biz­tonságát és életét, és káro­sítják a közvagyont, hanem azokra is, akik ilyen akciókat szítanak, avagy támogatnak. Az intézkedések három hó­napig terjedő börtönbüntetést vagy 5000 korona pénzbírságot, vagy mindkét büntetést együt­tesen irányozzák elő azok szá­mára, akik megbontják a bé­két és ilyen akciókat szítanak vagy támogatnak. Ugyanez vonatkozik azokra, akik nem hajlandók teljesíte­ni kötelességüket, és ily mó­don akadályozzák a közrend fenntartására és a munkahe­lyek normális működésének biztosítására irányuló erőfeszí­téseket. A börtönbüntetés fel­ső határát felével emelni le­het a következő esetekben: lá­zongás, a köztársaság és ve­zetőinek gyalázása, a szocia­lista világrendszer országainak és vezetőinek gyalázása, a köz­társaság érdekeinek károsítá­sa külföldön, támadás állami alkalmazottak, vagy társadal­mi szervezetek alkalmazottai ellen, közhivatalok kötelesség- teljesítésének akadályozása, büntetést maga után vonó vét­ségek szítása vagy helyeslése, és huligán cselekmények ese­tén. Előzetes letartóztatásban le­vő személyek három hétig tarthatók őrizetben, amennyi­ben ezt a közrend fenntartása szükségessé teszi. Mindazokat, akik tevékeny­ségükkel zavarják a szocialis­ta társadalmi rendet, tisztsé­gükből leválthatják és munka­helyükről elbocsáthatják. Ilyen esetekben diákokat is eltávo­líthatnak az egyetemről. Az egyetemek és más isko­lák tanárait illetékes minisz­terük visszahívhatja, ameny- nyiben a rájuk bízott ifjúságot nem a szocialista társadalom elveivel összhangban nevelik. A szervezet működése három hónapra felfüggeszthető, vagy a szervezetek feioszlathatók, amennyiben tevékenységük előidézi a közrend megbontá­sát, a nyugtalanság terjedését, és a munkahelyi kötelezettség megtagadását. Új kormányalakítás Dél- V ietnamban A Saigon! rádió szombaton a dél-vietnami rezsim elnöki hi­vatalának közlését idézve be­jelentette, hogy Nguyen Van Thieu elnök szombat reggel magához kérette Tran Thien Khiem tábornok miniszterel­nök-helyettest, és megbízta őt az új kormány megalakításá­val. Ugyanakkor Tran Van Huong lemondott miniszterel­nököt felkérték, hogy az . új kormány megalakulásáig ma­radjon hivatalában. Khiem tá­bornokot, aki eddig a minisz­terelnök-helyettesi tisztség mellett a belügyi tárca tulaj­donosa is volt, korábban pe­dig Saigon amerikai, majd tajvani nagyköveteként, ké­sőbb a dél-vietnami kormány­csapatok főparancsnokaként működött, általában Thieu el­nök jobbkezének tekintik Sai­gonban. A Reuter értesülése szerint az amerikaiak jobban szeret­ték volna, ha az új kormány vezetője polgári személy, de valószínű, hogy az Egyesült Államok hozzájárulásával tör­tént Khiem kijelölése, ugyanis előzőleg, szombat reggel Bun­ker amerikai nagykövet közel egyórás megbeszélést folytatott Thieu elnökkel. (MTI) Katonai díszszemle Bukarestben Szombaton, Románia felsza­badulásának 25. évfordulóján katonai díszszemlét tartottak a Repülősök terén. A tribünön helyet foglaltak Nicolae Ceausescu, Ion Gheor- ghe Maurer, a román párt- és kormány más vezetői, ott vol­tak a diplomáciai képviseletek vezetői, katonai attasék, kül­földi vendégek. A díszszemle parancsnokának jelentését Ion Ionita, a fegyveres erők mi­nisztere fogadta, majd a tri­bünök előtt elvonultak a kü­lönböző fegyvernemek alaku­latai. (MTI) Molnár Károlyt Korzikától Szent Honáig II. A fouloni győző „A* embernek nincsenek barátai, csak a szerencséjének.** (Napóleon) Gyerekkorában Napóleon még korzikainak érezte ma­gát, most azonban már in­kább francia tisztnek. Sebté­ben az egész Bonaparte csa­lád összecsomagol, és 1793. június tizennegyedikén, örök­re elhajózik a forrongó szi­getről. Napóleon jelentkezik ezre­dénél, Nizzában. Fizetése nem elegendő ahhoz, hogy vala­mennyi rokonát eltartsa. Ne­hezen él anyja és hét testvé­re. Rossz hangulatban, vá­gyódva gondolnak vissza a hajdani korzikai napokra. Nem sokkal később várat­lan fordulat történt. Toulon- ban királyparti erők szervez­kedtek és szembeszálltak a párizsi forradalmi kormány képviselőivel. A kikötőváros körül heves harcok alakultak ki és ebbe beleavatkozott az angol flotta néhány egysége és spanyol, szardíniái és ná­polyi erők is. A külföldi csa­patok az ellenforradalmi csa­patokat támogatták. Napóleon Toulon falainál mutatta meg először rendkí­vüli képességeit. Részletes tervet dolgoz ki arról, milyen hadműveletekkel kell elfog­lalni a kikötővárost a király­pártiaktól. Elképzelését elő­ször elutasítják. A küzdelem megkezdődik, Toulon ellenáll a köztársaságiak rohamának, az ostromlók tehetetlenek. Vezéreik azonban nem fogad­ják el egy fiatal, ismeretlen tüzértiszt tanácsait. A veszte­ségek egyre nagyobbak, ek­kor végre főszerepet kap Na­póleon. Kinevezik alezredes­nek és megengedik neki, hogy tetszése szerint vezet­hesse a forradalmi erőket. Az ostrom alatt többször kockáz­tatja az életét, három ló dől ki alóla. Napóleon mérnöki pontos­sággal elhelyezett ágyúinak köszönhette győzelmét Tou- lonnál. Katonái heves tűz után rohammal elfoglalták a királypártiak kezében levő erődítmény legfontosabb pontjait. Kritikus helyzetbe került az angol flotta, ezért gyorsan kifutott a nyílt ten­gerre. összeomlott az ellen- forradalmi lázadás, a várost elfoglalták a köztársasági csa­patok. Napóleon első nagy katonai sikere nemcsak Dél-Francia- országban keltett feltűnést, hanem Párizsban is. Dutille tábornok ezt a levelet küld­te a küzdelem színhelyéről a hadügyminisztériumba: „Kevés a szó annak leírá­sához, hogy milyen szolgála­tokat tett nekünk Bonaparte. Nem tudom, mit becsüljek többre ebben a nagyszerű tü­zértisztben: a tudását, az eszét, vagy a bátorságát?” Dutille azt javasolta a mi­niszternek, hogy Bonaparte katonai felkészültsége és ké­pességei alapján még nagyobb feladatot bízzanak rá. 1794. január 14-én a „touíoni győ­zőt” kinevezik tábornoknak. Ekkor csak huszonnégy esz­tendős volt. Bonaparte nem sokkal ké­sőbb újabb megbízatást kap. Utasítják, hogy szervezze meg a legdélibb francia vá­rosok és az egész partvidék védelmét. 1794 márciusában Nizzába érkezik, ahol nagy lendülettel, de alaposan és körültekintően dolgozza ki új terveit. Azonban váratlan esemény történik. Marseille vezetői vádat emelnek ellene, azt állítják, hogy a fiatal tá­bornok nem őszinte híve a köztársaságnak, hanem össze­esküvést sző a királyság visz- szaállftásáért. 1794. augusztus tizenhatodi­kán két fegyveres ember tar­tóztatja le. Nem ellenkezik, a Földközi-tenger partján le­vő Amtibes erődjébe viszik, ahol tizenhárom napig fogoly­ként őrzik. A vizsgálat őt igazolja. Új­ra szabad lesz. Visszatér Pá­rizsba. Ott újabb kellemetlen meglepetés éli, Aubry had­ügyminiszter közli vele, hogy a tüzérségtől áthelyezik a gyalogsághoz. — Sokan vannak — mond­ja Bonaparte -r-, akik egy brigádot jobban tudnak ve­zényelni, mint én, de kevesen tudnak nálam jobban tüzér­séget komandírozni. — Gyerekes dolog ez, aho­gyan a tüzérséghez ragaszko­dik — válaszolta Aubry. — Hamar öregszik az em­ber a csatatéren — szólt in­dulatosan Bonaparte — és én éppen onnan jövök. Aubry azonban nem az egyetlen miniszter a világ- történelemben, akit a józan éi-vek nem befolyásolnak. A tábornok Párizsban marad, csak éppen beosztás nélkül. Újra nehéz, reménytelen na­pok következnek. Pénze el­fogy, kénytelen-kelletlen el­adja lovát. Bonaparte elveszí­ti a rangját és mint „engedet­lent”, törlik a tisztek listájá­ról. Ezalatt Párizsban a király - pártiak ismét sötét összeeskü­véseket szőttek és úgy érez­ték itt az idő a hatalom íyisfc- szaszerzésére. 1795 szeptem­berében fegyvert fogtak és a francia főváros jelentős ré­sze fokozatosan a kezükbe is került. A konventnek mind­össze 8500 katonája volt, ez­zel kellett védelmeznie a for­radalom vívmányait, a láza­dók 40 000 emberével szem­ben. Az erőviszonyok tehát a reakciósoknak kedveztek. Sze­rencsére Barras, a Ronvent öttagú bizottságának legener- gikusabb embere tudta, hogy sürgősen meg kell állítani a királypártiak előnyomulását, 2 NÖGRAD — 1969. augusztus 24., vasárnap EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN Egy „új" doktrína cáfolata — A dél-koreai diktátor Washingtonban A jobboldal kudarca Indiában — A jeruzsálemi mecsettűz A csehszlovákiai események A Nixon-kormányzat állító­lagos új ázsiai politikájára rá­cáfolnak az események és ma­gának az amerikai kormány­nak a tettei. A sokat emlege­tett „Nixon-doktrína” többek között azt is előírná, hogy az USA csökkentse katönai köte­lezettségeit az ázsiai földré­szen, ennek azonban máris el­lentmond, hogy az Egyesült Államok elnöke a dél-kóreai diktátort Washingtonban fo­gadva ígéretet tett a szöuli bábkormány változatlan tá­mogatására. Ugyanekkor az amerikai lapok arra hívták fel a figyelmet, hogy az USA hadereje mindinkább beleke­veredik a laoszi ellenségeske­désekbe. így például az ame­rikai felségjeles repülőgépeket napjainkban több alkalommal vetik be Laosz légterébe, mint annak idején a Vietnami De­mokratikus Köztársaság elleni kalóztámadások során! Érdemes ezzel kapcsolatban emlékeztetni arra, hogy La- oszban, Vietnam nyugati szomszédságában idestova egy évtizede folynak a harcok az imperialistabarát elemek és a népi erők között, a valóságos háború csak 1961-ben veszített egy pillanatra á hevességéből, amikor a Laosz ügyével fog­lalkozó genfi konferencián semleges országgá nyílvánítot­ták a kicsiny, de több mint ezer esztendeje fennálló dél­kelet-ázsiai államot. Most megbízható értesülések szerint már amerikai különleges ala­kulatok is részt vesznek a har­cokban, Rogers amerikai kül­ügyminiszter azonban tagadta ezt, s csak annak kijelentésé­re szorítkozott, hogy „a la­oszi helyzet komoly aggoda­lomra ad okot.. ehhez pedig mindenekelőtt egy vakmerő parancsnokra van szükség. Azonnal intéz­kedett: — Keressék meg nekem azt a tisztet, aki olyan ragyogó­an harcolt Toulonnál. Egy óra múlva Bonaparte már ott állt előtte. — Vállalja, hogy végez a lázadókkal? — kérdezte Bar­ras. — Néhány perc gondolko­dási időt kérek — válaszolt Bonaparte, azután le és föl sétált a szobában, majd ezt mondta: — Vállalom, ha szabad ke­zet kapok. — Megkapja. — Helyes. Addig nem te­szem vissza a kardot a hü­velyébe, amíg nem végzek az ellenséggel — jelentette ki a forradalmi erők új pa­rancsnoka. A külügyminiszter cáfolta azt is, hogy az Egyesült Álla­mok titkos katonai megálla­podást kötött Thaiföld veze­tőivel, az amerikai sajtóban azonban mind több leleplezés lát napvilágot ezzel kapcso­latban: olyan tekintélyes pub­licista, mint Walter Lipp- mann, minden bizonnyal meg­alapozott információk birtoká­ban írhatta meg, hogy az USA vezetői amerikai csapatok bevetésére vállaltak kötele­zettséget Thaiföldön... Az új „Nixon-doktrína” a jelek szerint Vietnamban sem érvényesül. A dél-vietnami harcok újból hevesebbek és az amerikai hadsereg veszte­ségei megnövekedtek: a héten nyilvánosságra hozott adatok a hallottakról és sebesültekről felülmúlják az eddigieket. Jú­nius óta pedig több héten át viszonylag csökkent az ellen­ségeskedések hevessége. Ave- rell Harriman, aki 1968-ban a Párizsban tárgyaló amerikai küldöttséget vezette, most úgy nyilatkozott, hogy a Nixon kormány elmulasztotta a lehe­tőséget a viszonylagos csönd­nek tényleges fegyverszünetté való fejlesztésében. Harriman nyilatkozatát idézte a francia fővárosban Nguyen Thi Binh asszony, a dél-vietnami ideig­lenes forradalmi kormány képviselője is, miután a né­gyes találkozó 31. ülése sem hozott semmilyen előrehala­dást. Az ázsiai politikai helyzet­ben figyelmet érdemel a világ második legnépesebb orszá­gában, Indiában lezajlott köz- társasági elnökválasztás. A tét nagy volt: Indira Gandhi asz- szony' személyes helyzetét in­gathatta volna meg és politi­káját ítélhette volna kudarc­ra, ha — a saját pártjából va­ló — jobboldali jelölt, Szand- zsiva Reddi győzött volna.. . A gazdasági problémákkal, nem­zetiségi ellentétekkel küszkö­dő óriási ország kormányzó pártjában, a Kongresszus Pártban erős Gandhi asszony jobboldali ellenzéke, amely különösen heves ellenérzések­kel fogadta a miniszterelnök legutóbbi, sikeresen végre­hajtott intézkedését, a nagy­bankok államosítását. Indira Gandhi ellen irányult a Kongresszus Párt jobbszár­nyának az az akciója, hogy Reddit jelölte az ország első méltóságára. A tizennégy je­lölt között a 75 éves, volt szakszervezeti vezető, a bal­oldali Giri mutatkozott olyan személyiségnek, aki mögött felsorakozhattak az ország ha­ladó erői és a Kongresszus Pártnak Gandhi asszonyt kö­vető tömegei is. Az első szava­zás nem hozott eredményt, a második szavazásból már Giri került ki győztesen. A politi­kai megfigyelők véleménye megegyezik abban, hogy ez az eredmény Gandhi asszony si­kere is, ugyanakkor azonban a Kongresszus Párt szakadásá­hoz vezethet Reddi választási balsikere. A közel-keleti helyzetben egy, az arabok vallásos érzel­meire ható esemény idézhet elő új fordulatot: a hét köze­pén tűz pusztított a jeruzsále- mi el Szakhra mecsetben, a mohamedánok híres kegyhe­lyén, amely az Iszlám számá­ra olyan jelentőségű, mint — mondjuk — a katolikusoknak a római Szent Péter székes­egyház. Az arabok körében el­terjedt vélemény szerint — az izraeliek rovására írandó a mécset pusztítása. A tűzeset ismét Jeruzsálem sorsára irá­nyítja a világ figyelmét. Isme­retes, hogy a Biztonsági Ta­nács két alkalommal marasz­talta el Izrael kormányát azért, mert intézkedéseket tett Jeruzsálem korábbi arab öve­zetének bekebelezésére. A me­cset is ebben az arab szektor­ban emelkedik. Leégése eré­lyes diplomáciai fellépésre ösztönözte az arab országok vezetőit. Az Izrael megszállta arab területeken pedig sztráj­kok, tüntetések zajlottak le. Azt a román lépést, hogy Románia és Izrael diplomá­ciai kapcsolatait nagyköveti szintre emelik, az arab orszá­gok ellenlépései követték, amelyek a Romániával való diplomáciai kapcsolatok befa­gyasztásától egészen azok megszakításáig vezettek. Augusztus 21-én volt egy éve annak, hogy öt szocialis­ta ország fegyveres segítséget nyújtott a szocializmus csehszlovákiai vívmányainak megvédésére, az ellenforradal­mi veszély elhárítására. A nyugati sajtó — könnyen ki­található, milyen források­ból szerezvén értesüléseit — szinte ellenforradalmat jósolt erre a napra, A külföldi és g hazai reakció mesterkedései nyomán, sajnos, valóban vol­tak rendzavarások Prágában, és egy s más városokban, de mint a Csehszlovák Párt Köz­ponti Bizottsága is megállapí­totta, a cseh és szlovák nép túlnyomó többsége elutasítot­ta az ellenséges próbálkozáso­kat, helyeselte a hatóságok erélyes fellépését. Pálfy József Az arab területeken megállt az élet képtelen utcák — Lezárt üzletek Bonaparte úgy gondolta, hogy csak erős tüzérséggel egyenlítheti ki a királypár­tiak számbeli fölényét. Ezért azonnal intézkedett: 300 lo­vas induljon el a Párizstól másfél kilométerre felsora­koztatott 40 ágyúért, amelyet az ellenfélnek csak 25 embe­re őrzött. Elgondolása kitű­nően bevált. Katonái megsze­rezték az ágyúkat és ahogy csak a lovaik bírták, bevon­tatták ezeket a fővárosba. Bonaparte személyesen állí­totta fel az ütegeket a leg­kritikusabb pontokra. Délután négykor eldördült az első lövés. A királypártiak bátran támadnak, mindaddig amíg a forradalmi erők pa­rancsnoka engedte őket. Bo­naparte várt. Hidegvérűen és számítóan. Ez volt az egyik legnagyobb erénye. S az, hogy ragyogóan ismerte a ballisz­tika törvényeit. Pontosan ki­számította, milyen közel en­gedheti az ellenfél katonáit ahhoz, hogy ágyúi a legna­gyobb pusztítást végezzék köztük. A támadókat két ol­dalról, egyszerre érték a lö­vedékek. Akik élve maradtak, rémülten menekültek, egy szűk utcába futottak, ahol ismét szembetalálták magu­kat Bonaparte ágyúival, ame­lyeket megint csak a kellő helyre állíttatott. Százával feküdtek a kövezeten a halott és sebesült kirélypárti kato­nák. (Folytatjuk.) Az Izrael által megszállt jordániai területeken és a ga­zai övezetben élő arabok egy emberként követték a jeru­zsálemi mohamedán vallási vezetők által kiadott 24 órás sztrájkfelhívást, s az említett területeken szombat reggel ál­talános volt a sztrájk. E terü­letek lakosai így juttatták ki­fejezésre tiltakozásukat a je­ruzsálemi A1 Aksza mecsetben keletkezett tűz miatt. Zárva vannak az üzletek Ramallahban, Jeninben, Nab- luzban, Hebronban, Jeruzsá­lem arab negyedében, és a gazai övezetben. A lakosság bezárkózott a házakba, az ut­cákon csak az izraeli járőrök láthatók. Libanonban — ugyan­csak a tiltakozás jeléül — szintén teljesen megállt az élet. Minden üzlet és bank zárva tart. Jeruzsálembe egyébként az izraeli biztonsági erők és a határőrség megerősítésére ej­tőernyősöket is vezényeltek. A megszállt területeken az izra­eli fegyveres erők számára ké­szültséget rendeltek el. Az izraeli hatóságok remél­ték, hogy a mecsetgyújtogató kézrekerítésének bejelentésé­vel sikerült megakadályozniok a sztrájk megtartását. Ennek érdekében haladéktalanul tá­jékoztatták a jeruzsálemi mo­hamedán vallási vezetőket a tettes elfogásáról, és a rendőr­ségi kihallgatás első eredmé­nyeiről. A gyanúsított, a 28 éves ausztráliai Michael Ro­hen ellen egyébként hivatalo­san még nem emeltek vádat. Az izraeli perrendtartás értel­mében a vádemelést a letar­tóztatástól számított 90 napon belül kell megejteni. A kairói rádió rövid kom­mentárban foglalkozott Rohen letartóztatásával. A kommen­tár megjegyzi: „Izrael újra megpróbálja elkenni felelőssé­gét ebben a bűntényben, és azt állítja, hogy ausztráliai sze­mély okozta a tüzet, holott korábban azt hangoztatta, hogy a katasztrófát rövidzárlat vál­totta ki.” (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents