Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)
1969-08-23 / 194. szám
A társadalmi munka hagyomány Nagy a hagyománya a társadalmi tevékenységnek a községben. Közvetlenül a fel- szabadulás után kezdődött egy mozgalom, amelynek az volt a célja, hogy rend és t.sztaság uralkodjék Magyar- gécen. A lakosok vállalták, hogy mindenki a haza előtt hetenként söpri és tisztán tartja a járdát és az útszakaszt. Alkalmanként pedig tisztítják az árkokat, gondoskodnak a csapadék elvezetéséről. Ezzel a kollektív vállalással évente hetvenezer forintot takarítanak meg községüknek a géciek. De nem fukarkodnak a segítséggel, ha másról is van szó. Ha a községben épül valami, annak jelentős részét társadalmi munkában végzik el a községbeliek. Borbély a szertárban A szolgáltatásról beszélgettünk Molnár Józseffel, aki elégedetten újságolta, hogy van néhány kisiparos a községben, s ami Magyargécen nincs, azt megtalálják Nóg- rádmegyeren vagy Szécsény. ben. Kőművese, borbélya és fodrásza van a községnek. A fodrász például, mint a tanácselnök elmondotta, nem más mint Nagy Mihály, az általános fogyasztási szövetkezet Nógrádmegyeren székelő ügyintézője. Hetenként kétszer jár át Magyargécre, s úgy tudják, hogy Benczúr- falván is ő nyír és borotvál, mégpedig jobb híján a tűzoltószertárban. Egy község - három részben Nagyon régi község Magyargéc, a szécsé- nyi járásban. Kicsi község, jelenleg 1030 lelket számlál, de a történelemben jelentősége annál nagyobb, Már a 13. századból maradt feljegyzés róla. Akkoriban Simon bán tulajdona volt, minthogy azonban Simon bán részesnek találtatott Gertrud királyné meggyilkolásában, birtokát II. Endre király a Szák nemzetségnek ajándékozta. Hasonló történelmi érdekesség bőségesen található múltjában. Most Magyargéc is új történelmet ír. Erről tanúskodnak azok a szépen keretezett Bihari Sándor-festmények is, amelyek Gálfi Nándor földbirtokos tulajdonában voltak, és ma a tanácsháza falait díszítik. A község három településre tagozódik: a központi Magyargécre, s az út mentén kétfelöl elhelyezkedő Kisgécre és Kismegyerre. Ez a három részre tagozódás megnehezíti a község vezetőinek munkáját is: elnyúlik a község, s nőnek a gondok is. A kisgéciek a felszabadulás előtt nagy elhagyatottságban éltek, most az ott élő háromszáz személynek ugyanúgy vegyesbolt és italbolt áll rendelkezésére, mint á falu központjában. Magyargécen. A község lakóinak jelentős része, mintegy háromszáz dolgozó, közülük harminc nő, a salgótarjáni üzemekbe jár dolgozni, az Acélárugyárba, a Tűzhelygyárba, néhányan pedig a bányákban találják meg megélhetésüket. Ez a városi orientáció azzal is jár, hogy a fiatalok közelebb költöznek munkahelyükhöz, s ezáltal nem nő, hanem csökken a község lakosainak száma. j A három részre tagozódott községben jártunk, tájékozódtunk, tudakozódtunk fejlődésről, örömökről, gondokról. Arról adunk most rövid tájékoztatót. Ne várják hiába Régi, régi óhajuk a ma- gyargécieknek: fejezzék be végre a munkát az útépítők a Kishartyán és Szécsény közötti útszakaszon. Évekkel ezelőtt már dolgoztak rajta. Magyar - géctől Kisgécig, Nógrádme- gyertől Kishartyánig megjavították. De ki tudja mi okVeszélyeztet a Nagy patak A magyargéci vegyesboltban többen is körülvettek bennünket és szorgalmazták, hogy a pataktisztogatás kérdését tegyük szóvá, mert ez az egyik legnagyobb sérelme a községnek. A Nagypatak medre úgy eltömödött iszappal, hogy magasabban folyik a víz, mint a házi kertek szintje áll. Ennélfogva a tsz földjeit, a kerteket és házakat állandóan elöntés fenyegeti. A községi tanács vezetőitől olyan tájékoztatást kaptunk, hogy a sérelem megoldása már az idén várható. A községnek ugyanis olyan patrónusai vannak, mint Géczi János, a megyei tanács vb elnöke, aki megyei tanácstagja a községnek és Sümegi János országgyűlési képviselő. ígéretet kaptak, hogy a Nagypatak kitisztítására hamarosan sor kerül. Az utolsó zsápfedél Épülnek az új házak egyre- másra. Idős asszonnyal beszélgetünk Magyargéc „újfalusi” telepén, s ő lelkesen újságolja, mekkorát változott is az élet. Az utcában ugyanis évből, Magyargéc előtt megálltak, s azóta hiába minden szó, az Egri Közúti Igazgatóság hajthatatlan maradt. Az út pontosan olyan sáros, kátyús, nehezen járható, mint évekkel ezelőtt. Nem hosszú, talán 15—16 kilométeres a javítást váró szakasz. Jelentőségét azonban méltán becsülik többre a falubeliek. Személyforgalma nem kicsi, hiszen erről a vidékről sokan járnak dolgozni Salgótarjánba. A teherszállítást is mind itt bonyolítja le a szövetkezet, s ez mintegy 100 vagont kitevő árut jelent évente. Hiszen Magyargécnek nincs vasútállomása. Várják Magyargécben, hogy egyszer rájuk is sor kerül. Egy szép napon majd megjelennek a faluban az útépítők, s megjavítják, simára egyengetik az utat. De ahogy múlnak az évek, úgy válik köddé a reménységük is, hogy valaha jó útjuk lesz Pedig csak az egrieken múlik, hogy a falubeliek ne várjanak hiába. Alkalmazottakból tagok napszámra vándoroltak. Most megállapodtak a családok és a zsúptetős viskókat cseréptetős házakkal cserélik fel. A község negyvenegy szalmatetős házából már csak egy áll, Azt mondják a szövetkezetiek, hogy az 1700 holdas gazdaság fejlődését leginkább a jövedelem alakulása jelzi. Négy évvel ezelőtt, 1965-ben, mindössze húsz forintot ért egy munkaegység a magyargéci tsz-ben. Akkor új vezetőség került a közös gazdaság élére. Megfontoltabban láttak munkához mint előde, ik, s mindjárt szervezettebbé, eredményesebbé vált a munka. A következő évben’ mintegy 26, 1967-ben pedig 35 forintot fizettek. Tavaly utoljára kaptak munkaegységrészesedést a tagok, 38 forintot. Ebben az évben ugyanis áttértek a korszerűbb, készpénzes munkadíjazásra. A ' tagok és alkalmazottak egyaránt megkapják havonta keresetük nyolcvan százalékát. A többit a zárszámadásra tartalékolják. Nem ritka az a tag, alkalmazott, aki havonta 1800—2000 forintot visz haza így is. Nem is sokat gondolkoztak a szövetkezet alkalmazottai. Húszán voltak eddig, most mindössze csak öten maradtak. A többi tizenöt tag lett, aláírta a belépési nyilatkozatot. Sírfelirat A kisgéci Ady Endre út folytatásában, a nagy hársak alatt régi sírkövek hevernek. A több mint százesztendős fejfákon érdekes, verses szövegek olvashatók. Az egyiket itt közöljük: JÖL ISMERED E FÖLDET ÉS LAKÓIT AZÉRT TE INNEN ELKÍVANKOZÁL S LEOLDVÁN FÖLDI ÉLETEDNEK BÉKÓIT A JÓK HONÁBA VITT EL A HALÁL KI TÜRÉL SZENVEDÉST ÉS FARADSÁGOT S NEM ZÜGOLÖDÁL A FÖLD NYOMORÁN MEGNYÍLT SZAMODRA MOST MÉLTÓ VILÁGOD LÉGY ÜDVÖZÜLT TEREMTŐD OLDALÁN Akinek a versike szól: Darvas Susanna, ki 1811-ben született és 1854. április másodikén távozott az élők sorából. jgyedül az alapítók közül Marx Károly Tsz- tiek. Aztán mindig ott dolgozott, ahol éppen szükség voll rá. Telepített értőt, takarmány kaszált a jószágoknak, raktára- volt, dolgozott a darálóban. Nehé- munka. könny', munka. Neki min■ egyre ment. Csak a tétlenséget, as: nem bírta elviselni soha. Most a sóderb' igába jár. — Nehéz lesz il magának. János bácsi — figyelmes tette az elnök, amikor szólt neki — Mióta csak az eszemet tudom, mindig nehéz nunkán voltam én — ütötte el a dol- 7ot. — A vérem- 'cn van ... A szövetkezet imivel tudja, segíti. Most, hogy a közös születésének húszéves fordulóiát ünnepelték, Králik János jutalmat. kapott, risztelik. becsülik, •ígyázzak nagyon. Már csak egyedül ran az alapítók közül. Fiatalkori roppant erejének ma már csak a hírét emlegetik a faluban. Azt azonban mindenki elismeri: a 76 esztendős Králik János most is olyan szorgalmas, dolgos ember mint egész életében volt. tizedekkel előbb zsúpfedeles, kisablakos, roskatag házikók állottak, egynémelyikben négy család is meghúzódott. Ív szén a kenyérkeresők uradalom- iái uradalomra, napszámról mégpedig Szabó József traktoros tulajdona. De már az sem sokáig őrzi a múlt emlékét, hiszen a ház háta mögött már készen várja az építést a vályog és cserép. Hosszú éveket töltött már a bányában, amikor húsz évvel ezelőtt. a faluban első ként, aláírta a szövetkezeti belépési nyilatkozatot. Két évig elnöke volt a Megy a juhász Azt mondják a falusiak, adó juhász. Nagyapja meg hogy a helybeli tsz-nek „any- Szandaváralján őrizte, nevel. nyi juha van, hogy legalább te a juhokat, mert ameddig négy nyáj kerülgeti a lege- a család felmenő ágára emlőt”. A juhok gondozóinak lókszik. minden nagyapja ju- egyike éppen előttünk hajtőt- hósz volt, sőt mindegyiket ta nyáját keresztül a főúton. Idősebb Valkó István már hatesztendős kora óta foglalkozik a juhokkal. Mátraszőllő- sön született, gyerekkorát Zsunypusztán töltötte, ott volt ugyanis az édesapja szám. Valkó Istvánnak hívták, aho. gyan az ő fia is Valkó István. Csakhogy az ifjú Valkó- val megszűnik a juhászdinasztia, mert ő már nem ismeri a juhászat szép és viszontagságos mesterségét, gyárba jár dolgozni. Addig nyújtózkodnak... Magyargécen sem lehet rohamosan fejleszteni a községet — akárcsak más megyebeli kisközségeket — mert erre nem nyújtanak lehetőséget a pénzügyi keretek. A fejlesztési alap összege oly kevés, hogy egy-egy jelentősebb munkát csak többéves tartalékolással valósíthatnak meg. Gondoskodni kellett 26 házhely kijelöléséről, s ez 40 ezer forintjába került a tanácsnak. Szeretnék tovább folytatni a járdásitást, mert a község járdáinak csak a fele elfogadható. Mintegy másfél kilométert kellene építeni. A mellékutcák kövezése két kilométer hosszúságú út készítését igényli. A párttitkár Hosszú időt, 34 évet töltött Salgótarjáni Kohászati zenieknél. Tizenhat évig az acélöntődé párttitkára volt. Öt évvel ezelőtt érte mentek: jöjjön haza a faluba. Párttitkárrá választották itthon is Máté Ferencet. Most már nyugdíjas. Mint mondta, van ideje gyümöl- csöztetni az éveken ót gyűjtött tapasztalatokat. Az alapszervezet nem nagy. mindössze 27 tagot számlál. Munka azért adódik így is elég. Nagy figyelemmel kísérik a szövetkezet helyzetének alakulását, hiszen a párttagok nagy része a közös gazdaságban dolgozik. Aztán szeretnék elérni, hogy az alapszervezet, úgy mint eddig is. még több fiatallal gyarapodjék, erősödjön. Lánvok, asszonyok Kevés munkalehetőség kínálkozik Magyargécen a lányoknak, asszonyoknak. A termelőszövetkezeten meg az erdészeten kívül nemigen hasznosítják magukat. Az erdészet 18—20 személyt foglalkoztat a csemeteápolásnál. Oda jobbára a lányok jelentkeznek, az asszonyok meg a szövetkezetbe mennek szívesebben, már aki dolgozni akar. A rendszeres munkás, ha igyekvő, szorgalmas is, 50—60 forintot kereshet naponta. Azok sem hoznak több fizetést, akik Salgótarjánban az üveggyárba, a zománcipari üzemhez, a töltő- tollgyárba járnak dolgozni. Mégis sokan ülnek naponta autóbuszra. A város vonzása még mindig erős. Cj kultúrház — nagyobb élénkség Az idén megkezdik az építését, jövőre pedig átadják rendeltetésének az új művelődési házat, illetve klubkönyvtárat. Zagyva! Sándorn? pedagógus eddig is mindent elkövetett a téli oktatás hatékonysága. az úttörők és kiszesek mozgósítása érdekében, de az új otthon sokkal nagyobb lehetőséget ígér. Száz helyett több mint kétszáz néző fér el benne, s a színháznak. mozinak szolgáló nagytermen kívül lesz benne könyvtár. olvasóterem és társalgó is. A község mintegy négyszázezer forintot fordít rá. ebből ötvenezer forintot a község lakói vállal tak el társadalmi munkában, további ötvenezer forint pedig a helybeli Marx Károly nozzájárulása. Sok érdekes eseményt, kedves történetet jegyeztek fel a krónikások Magyargécben. Szorgalmas, igyekvő emberekkel ismerkedtek meg a kis faluban. Róluk, dolgos hétköznapjaikról, a hétköznapokat színező ünnepekről próbáltunk képet adni összeállításunkban. Az írásokat Vincz-e Istvánná, Lakos György és Pádár András készítette, fényképezett Koppány György. Legközelebb, augusztus 27-én. Karancsberénybe látogatnak munkatársaink.
