Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)

1969-08-22 / 193. szám

Antié* a sjrprkwííííséirbeii I. liruellaftQS «■IcfSfjr lizfiietpoliftílccB Meg nines verseny...! Az új mechanizmus a ke­reskedelemben is uj felfogást és gyakorlatot követelt meg. Vajon az eltelt időszakban a várt és feltételezett változá­sok mennyiben következtek be, mennyire érvényesült a kereskedelemnek az a törek­vése, hogy az ipart az igé­nyek kielégítésére ösztönözze, mennyiben sikerült kibonta­koztatni az egészséges ver­senyszellemét. mi bizonyítja azt. hogy ma már aktív üz­letpolitikát folytatnak, mit tesznek azért a kereskedelmi vállalatok vezetői, hogy jobb legyen az áruellátás, kulturál­tabb a kiszolgálás, kevesebb- szer hagyják el bosszankodva az üzleteket a vásárlók, mennyire sikerült egyeztetni a két érdeket: a fogyasztókét és a kereskedelmi dolgozókét, hogyan fejlődött a boltháló­zat, mit kell tenni az úi áruk jobb propagandája érdeké­ben ? Ezekről a kérdésekről foly­tattunk eszmecserét szerkesz­tőségünkben - az érintett vál­lalatok igazgatóival — a ven­déglátó és a Csemege kivéte­lével — a vállalatokat irányí­tó felsőbb szervek képviselői­vel, a városi és megyei párt- bizottság illetékeseivel, a ke­reskedelmi osztály felügyele­tét ellátó megyei tanács vég­rehajtó bizottságának titkára val és a KPVDSZ megyei tit­kárával. A számok és a valóság A számok szerint megyénk kiskereskedelmi forgalmának mértéke az év első felében megegyezik az országoséval. Az áruk összetételét vizsgái­val azonban, már nem ilyeq, kedvező a kép. Több cikkből nem volt jó az ellátás: férfi és női konfekcióból, gyapjú- és szintetikus méterárukból, szőnyegekből, ágyneműből, bel- és külföldi kötöttárukból. Nem volt elegendő bébi-, le­ányka és bakfisruha, férfi— női és gyermek köntös, va­lamint leányka pizsama. Át­meneti hiány volt száraztész­tafélékből, kakaóból, édesipa­ri lisztesárukból, egyes hús­ipari termékekből. Az üzle­tekből úgyszólván eltűntek az olcsóbb áruk, ami elsősorban a kiskeresetű, nagycsaládos dolgozókat és a nyugdíjasokat sújtotta. Ez év első hónapjá­ban előfordult, hogy napi cik­keket sem lehetett kapni. Ki, mivel magyarázza az előbb említett jelenségek oka- *it? Murányi Lajos, a megyei tanács kereskedelmi osztályá­nak közgazdásza a Magyar Nemzeti Bank szigorú kész­letcsökkentési hitelpolitikájá­val indokolta. Erre hivatko­zott a Centrum Áruház áru­forgalmi osztályvezetője, Sza­lui Mihály is. Ezt követően hangsúlyozta: a legfontosabb árucsoportoknál bővüli a vá­laszték. Az áruellátás reális megítélését torzítja, hogy a vásárlók egy része még min­dig a hagyományos cikkeket keresi, ők pedig elsősorban az újak eladását szorgalmaz­zák. Kaszás Józsefné dr., a me­gyei tanács végrehajtó bizott­ságának titkára tapintott rá a lényegre: — Kereskedel­münk az ez évi tervek ösz- szeállításakor rendkívül óva­tos volt, * ez tükröződött az ellátás alacsonyabb, hullám­zó színvonalában. A nagy- és kiskereskedelmi vállalatok nem számítottak ilyen nagy forgalomra. Megyénk kiske­reskedelmi vállalatai az ala­pos információk hiánya miatt, nem éltek a több csatornás árubeszerzés lehetőségeivel, nemigen kutatták, hogy mi­ként tudnának egyes hiány­cikkeket helyben elkészíttet­ni. Miként alakult az árszint? Az árszínvonal háromszáza­lékos emelkedését jelzi a sta­tisztika megyénkben Is, első­sorban a ruházati, bőr-, cipő­ipari, kozmetikai és bútoripa­ri termékeknél. Az árszínvo­nal emelkedésének ellensúlyo­zására, illetve mérséklésére a Belkereskedelmi Minisztéri­um az év második felében tovább növeli az importot, in­tézkedéseket tesz, hogy ne emelkedjenek, hanem inkább csökkenjenek az árak. igazgatóknak a prémium áta­lányát, akik a jövedelmező ség hajhászása közben elha­nyagolják az olcsóbb cikkek beszerzését. Mit tesznek a vállalatok? A Nógrád megyei Iparcikk- Kiskereskedelmi Vállalat egy hónap múlva teljes választék­ban árusítja a Pécskő Áru­házban a Győri Richards Gyár termékeit. A' Nógrád megyei Kiskereskedelmi Vál­lalat tárgyalásokat folytat a Füszérttel egy közös üzemel, tetésű édességbolt nyitására. Más jellegű — tsz-ekkel, gyá­rakkal, egyéb vállalatokkal — közös akciókról jelenleg nincs szó. Ez is mutatja: ke­reskedelmi vállalatainknak — amikor jogosan ostorozzák a monopolhelyzetet élvező nagy­kereskedelmi vállalatok sze­lektív árukiszolgáló tevé­kenységét, amint róluk esik szó, olyan értelemben, hogy számolják fel a megyében él­vezett monopolhelyzetűket, teremtsenek új versenytársa­kat — lehalkul a hangjuk. Joggal mondta Szalui Gáspár, a salgótarjáni városi pártbi­zottság első titkára. Kaszás Józsefné dr., dr. Szitner And­rás, a megyei tanács tervosz­tályának vezetője, Húszak Arthur, a megyei pártbizott­ság gazdaság-politikai osztá­lyának munkatársa, hogy 13 új mechanizmus által kívánt és feltételezett egészséges ver­seny még nem következett be megyénk kiskereskedelmében Van-e ebben szerepe, és mi­lyen irányú a jelenlegi üzlet- hálózatnak? Erről írunk kő­vetkező cikkünkben. Megtiszteltetés a községnek Kettős ünnepet ültek szerdán a ludány- halásziak. Az alkotmány ünnepének 20. év­fordulóján nagy megtiszteltetés érte o község lakosságát. Több éves eredményes munka jutalmául Karancsberény után a megyében másodiknak elnyerték a Határőr község meg­tisztelő címet. Az iskola udvarán rendezett ünnepségen a falu lakói mellett ott volt a többi között Kiss Sándor, az MSZMAszécsényi járási Bi­zottságának első titkára, varga Pál alezredes, a BM Határőrség Országos Parancsnokságá­nak küldötte, a fegyveres testületek képvise­lői, a tanács és tömegszervezetek küldöttei. Robotka Mihály alezredes ünnepi beszédé­ben a többi között ezeket mondotta: — A határmenti polgári lakosság és a ha­tárőrség egybeforrottságának, a magasfokú. tudatos szocialista hazafiságnak nagy esemé­nye ez a nap. Amikor átadom a. Határőr köz­ség cím elnyeréséről szóló oklevelet, mindenek­előtt azt szeretném hangsúlyozni, hogy ez egy folyamatnak nem a tetőpontját, de nem is a kezdetét jelenti, hanem nagyon is szerves ré­sze annak a tevékenységnek, amit a község lakói, fiatalok és idősek egyaránt, államhatá­runk sérthetetlenségéért határőreinkkel együtt eddig is kifejtettek. Az oklevél- átvétele után. Priska János, n községi tanács végrehajtó bizottságának éti nőké kijelentette: „megfogad tűk. hogy méltók leszünk e megtisztelő címre és hazafias kö­telességünktől vezérelve továbbra is segítjük államhatárunk őrizetét, biztosítjuk védelmét" Az ünnepségen a község lakói nemzetiszti nű zászlót adományoztak a határőrségnek. Ezután kitüntetések átadására is sor került. A határ őrizetében végzett munkáért Prisko János, a községi tanács vb-elnöke a Közbiz­tonsági Érem arany fokozatát kapta. A ha­tárőrség országos prancsnoka a község ncgy lakosának a Kiváló Határőr jelvényt adomá­nyozta, míg a kerületi parancsnok három dolgozót pénzjutalomban részesített. Az isko- '■a úttörő határőr-szakasza elismerő oklevelei kapott. Nagy István, a községi termelőszövetkezet elnöke idős Nagy Vencelnek és ifjú Nagy Vencelnek a Mezőgazdaság Kiváló "Dolgozói« jelvényt nyújtotta át. Az ünnepség után a határőrség művészeit együttese szórakoztatta a község dolgozóit délután pedig ramban. sportműsor szerepelt a prog­(Foly tatjuk) Venesz Károly A Nógrád megyei Vegyesipari • és Javító Vállalat bérmunkában, termelőszövetkezeteknek és földmüvesszövctkezeteknck készít különböző színű műanyaggal bevont huzalokból drótfonatot. Az alapanyagot a bérmunkát kérő vállalatok vásárolják meg. \z első fél­évben 20—21 tonnára valót készítettek. A legutóbbi szállítmányokat az ipolyvecei Al­kotmány Termelőszövetkezetbe, a pétervásári Általános Fogyasztási es Értékesítő Szövet­kezetbe és Budapestre, az Ezcmestcr boltba küldték. Mivel kifíTotődó a gyártás, szíve­sen foglalkoznak előállításával a vállalat dolgozói Az áruforgalom növelését, a választék bővítését szolgál­ja a készlethitelezésnél biztO­sított banki kedvezmény, il­letve a korábbi megkötöttsé­gek megszüntetése. Ennek eredményeként a Nógrád me­gyei Iparcikk-Kiskereskedel­mi Vállalat az év második fe­lében 10 millió forinttal na­gyobb árukészletet tarthat mint az előző időszakban, minden anyagi következmény nélkül. A megyei tanács ke­reskedelmi osztálya pedig el­vonja azoknak a vállalati Lesz fodrász? Sokan panaszolták Terény- A sok beszédet követte a cse- ben, hogy nincs megoldva a lekvés, a keresés, végülis Du- lakossági szolgáltatás. Aki naegyházán lelték meg a te- rendbe akarja hozatni haját, rényiek a fodrászukat. Jelent­legyen nő vagy férfi, másik kezett egy fiatalember, aki községbe kell utaznia a föd- vállalta, hogy szívesen dolgo- rászhoz, esetleg Balassagyar- zik a községben. Hajlandó matra. A tanácsülések és vég- ideköltözni az édesanyjával a rehajt« bizottsági tanácskozá- környékre. Házat is szeretne , . . .. vásárolni — Balassagyarma­sok rendszeres napirendi (on váUalkozó kedve becsü. pontja tett a fodrászkérdés. lendő, de nem volna neki jobb Végtére azonban megoldódott, a községben letelepedni? Ötös * névadó alkotmányunk ünnepén Bensőséges hangultú nap szabadulás után születtek és volt augusztus 20-a Karancs- mindnyájan az elmúlt nyáron alján Alkotmányunk, az új kötöttek házasságot, társadal- kény er ünnepen túlmenően ot , .. ^ , család életében különösen je- ml esküvők kereteben. lentőssé vált a nap, mert ek- Ez alkalomra szépen feldi kor tartották a kis Oravecz szített tanácsteremben Szöllős Éva, Laczkó Magdolna, Csábi Vilmos községi vb-elnök em- Zsuzsanna. Juhász Gábor és lékezett meg augusztus 20 Kovács Attila névadóját. Kő- jelentőségéről, s köszöntötte a zülük a legidősebb kéthóna- névadóra hozott kicsinyeket és pos. a legfiatalabb pedig két- szüleiket, majd a kisdobosok hetes. A szülők 25. évük alatt és úttörők mutattak be mű- vaunak, valamennyien a fel- sort. Faluról falura A varsányiak sütödéje Bejárta az egész megyét a hír, hogy a varsányi mező- gazdasági termelőszövetkezet pékséget nyitott. Megjelent tehát a konkurrencia a ke­nyérpiacon. Ami egyáltalán nem baj, sőt nagyon is közér­Nem is kell senki-tói választ rok és még nem tudtam ke­kérnünk. Tisztában vagyunk az objektív helyzettel: itt ju­tottak hozzá kész, üzemen kí­vül helyezett kemencéhez. A többi kérdésre azonban a sü­töde pékmesterétől, Surányi dekű dolog, hiszen a kenyér Jánostól várunk választ. minősége és szállítása ellen évek óta megyeszerte sok a panasz. (S ez részben érthető is, hiszen az állami sütőipar kapacitása egyelőre kevés ah- hoz, hogy tökéletesen kielégít­se a megyebeliek szükségle­tét!) A versenytárs megjelené­se azonban teljesen új dolog, nagyon megszoktuk már a sü­tőipari vállalat monopolhely­zetét, s a falusiak azt (is, hogy nincs apelláta: olyan kenye­ret kell enniük, amilyet kap­nak. Május végén nyílt meg az üzem, s azóta híre csak tovább nőtt. A szécsényiek és a kör­nyékbeliek elégedetten álla­pítják meg: — Végre jó kenyeret eszünk. Az igaz, hogy sorba kell állni érte, de megéri. Viszont egy varsányi asz- szony így panaszkodott: — Nem jól van az! Miénk a sütöde, mégis a szécsényiek eszik a jó kenyeret! Ezek a megjegyzések kel­A pékműhely előtti szűk udvaron népes tömeg várako­zik. Bentrői, a nyitott ajtón át a friss kenyér illata szökik nyérhez jutni. Ölik itt egy­mást az emberek a kenyérért. Két fiatal szól közbe. — Mi békéscsabaiak va­gyunk, mégis itt várunk a ke­nyérre. Az alföldiek szeretik a jó kenyeret. Nekünk se mindegy, milyet eszünk. A tömeg végéről hangzik el egy megjegyzés. Nálunk olyan kenyeret elő és megmozgatja nyeldek- sütnek, hogy falhoz lehet vág­lőinket. A mester éppen a fel­ső kemencéből szedi ki a szép, kerek cipókat, hogy nedves kefével egyenként meg is fé­nyesítse őket. Annál jobban csodálkozunk, amikor a cse­kély munkaszünet alatt ide­genül és kelletlenül fogad bennünket. Nem beszélek — mondja ni, de akkor rögtön meg is lóit, mint a jó cement. Nagy túlzás ez, meg is moz­gatja a nevetőizmokat. Meglátja, hogy itt milyen ke­nyeret sütünk! — Hallottam, hiszen a jó hírre jöttünk mi is. — Hallgassanak rám, ma ne vegyenek belőle! Ezzel a hatvannégy éve« mester el is tűnik a pékség nyitott ajtaja mögött, ahon­nan nemcsak kenyérillat, ha­nem forró gőz is árad. A ke­mencénél félmeztelenül is iz­zadnak a szakemberek. A közelben áll a szövetke­zet teherautója. Rajta tejes- kannák. Az autóhoz napszítta arcú férfi támaszkodik: Vincze Vince, a varsányi tsz magtáro- sa. — Nyolc mázsa kenyér sül itt napjában — mondja. — De azt egyszeriben szétkapkodják. Nehéz innen elvinni a kenye­ret, mert a vevők nem enge­dik. A varsányiak vagy rimó- ciak, ha enni akarnak belőle, be kell jönniük. Mi csak olyankor tudunk kivinni, ha nem túl nagy a tülekedés. . . Surányi János, mint önma­gáról elmeséld, negyvenhét éve dolgozik a szakmában. Január zavartan. — Ma olyan nap elsején ment nyugdíjba, akkor van, hogy ne is kérdezzenek! — Milyen nap? — Ünnepre sütünk, többet szeretnénk sütni, ezért aztán tegnap óta nincs megállás. Egy percet nem aludtam. Rá­adásul a tészta sem olyan, mint szeretném. kezdett tárgyalásokat a var­sányi tsz-szel, amely pékség nyitására készült. Azelőtt az állami sütőiparnál dolgozott, péksüteményeket készített. Szé- csényben. A pékszakmát ép­pen ennél a kemencénél ta­nulta ki, amelynél ma dolgo­pek. Láttuk, amikor szedte ki a kemencéből! — Nem ilyen szokott az len­ni, hanem mint a kalács. tették fel újból az érdeklődést Ilyen volt tegnapig és olyan a sütöde iránt. * Előre be kell jelentenünk, hogy a varsányiak sütödéje nem Varsányban, nem is a tsz-hez tartozó területen, Nóg- rádsipeken vagy Rimócon nyílt, hanem Szécsényben, a járási székhelyen nyílt meg. — Miért nyitották itt a pékséget? — De hiszen a kenyerek szé- zjk. Igaz, hogy azóta már be­járta a fél országot, nagy var­gabetű után került vissza is­mét Nógrád megyébe és vé­gül is abba a pékségbe, ahol a maszek pék ideje alatt inas­éveit töltötte. — Leszidott ma a tsz-elnök — jelenti ki azután. — Azért is nem szívesen beszélek. — Leszidta? És miért? — Megkínáltak kisüsti pá­linkával és én elfogadtam... Aztán a kenyér minősége is. lesz holnaptól megint. Meg­mondtam a várakozóknak is. Az őszinte közlés azonban senkit sem riasztott el. Min­denki vár, ki türelmesen, ki ingerülten. Az endrefalvi Vis- nyár János nem a legnyu­godtabb. — Még ne legyek mérges, kérem! Idejárok, amióta csak megnyílt az üzlet, negyedroa- gammal. Ma is fél héttől vá­Szécsényben véletlenül ösz- szetalálkozunk Leszák Ferenc­cel, a Szécsényi Egyesült Ál­talános Fogyasztási és Értéke­sítő Szövetkezet igazgatóságá­nak elnökével, aki panaszko­dik az üzemre: — Zavart okoz az ellátás­ban. Ha varsányi kenyeret visznek a faluba, akkor nem kell a bolti. kenyér... Vele van Varga Ferenc, a község párttitkára is. Ö így vé­lekedik : — Jó az a tsz-pékség! Elő­ször is szükség van rá, mert kevés a kenyér. Azonkívül nem rossz az, hogy a konkur­rencia is rákényszerül a jó ke­nyér sütésére. Ha csak jó ke­nyeret vesz át a boltos, ak­kor neki sem kell attól félnie, hogy nem fogy el a kenyér az üzletben, .. Lakos György NÓGRÁD m 1969. augusztus 22.. péntek

Next

/
Thumbnails
Contents