Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)
1969-08-20 / 192. szám
Darázs Entire Pék e k A pékek általában vakarcs emberkék. Hiába komáznak a tűzzel, mégis, Már ifjan összemennek, mint rossz minőségű Felöltő, ami megázott. A legfinomabb péksüteményekkel ehetnék Degeszre magukat, de csak csipegetnek. Mint kedvenc rigóik, akiket a műhely Előtt kalácsmorzsa vár a hajnalok legkezdetén Mikor még csillagok is vannak. Bencze József tíi kenyér Kemencében tölgytűzön sült fehér, foszlós búzakenyér egy morzsádban mennyi munka szívégető fáradság fér. Fehér belű. pufók élet. nem korpás és nem keserű nem dohos és nem savanyú légmazsolás, puha belű ... Mennyi rész is illet engem' dolgoztam én féltve érte, arattam és tudom nehéz Napba nézni fel az égre! Kévét hánytam asztagokba. fát vágtam a sütéshez, arcomról sós verejték benne van az ízében. Képes Géza Cz a iÖiä Ez a föld a tied bár nincs rajta egy nadrágszijnyl hely mit magadénak mondhatsz s nincs egy kunyhó. akár csipetnyi, ahol, ha ég a nyári nap, pár napra meg tudnál pihenni — De itt de itt a börtönőrök is testvéreid itt vannak barátaid itt vannak ellenségeid Itt ha valamit írsz amilyet csak te írhatsz egész sereg arc felderíti egész sereg arc elborul sokan örülnek sokan dühöngnek szeretnek és gyűlölnek Mehetnél máshová hol tárt kapuk és percekig tán tárt karok fogadnak szerezhetnél villát kocsit magadnak kaphatnál pénzt kemény valutát fontot dollárt márkát koronát s tán hónapokon “át clszédithetne a siker Mindezt megkaphatod — Mi kell még? Megyek már. Vár a földem. Ezt örököltem s gyermekeimnek ezt hagyom örökségképpen s a golyóstoliam s égy életen át szétvert írógépem. Kárpáti Kamii i4 konyha előtt A konyha-ajtón magas küszöb. Ott ültek sok este rokonaim, míg az ölükbe hulló éjszakában közösek lettek álmaink. Lassú beszédben kiömölve megfogant néhány gondolat. Napraforgók selymén puhán terült az oszló pára csak. Vajon ki figyelte (ki tudja már,) a komoly eperfák alól a néma társaságot, amint nagyanyám időzött valahol egy elképzelt-mcgtörtént mesén. S kikelt ráncos-homlokú fején. H. Bart a Lajos Rajta futnak a vonatok LÁTJÁTOK, FELEIM, szemetekkel. mik vagyunk? Bizony. por és hamu vagyunk! — így mondja a régi Halotti beszéd és így mondom én felemlítve néked Zágler József. Meghaltál, elmentél Zágler József. Nyugodjál békében. A barátom voltál Zágler József. Különös életed volt és különös halálod. Négyszer haltál meg. És háromszor feltámadtál. Negyedszer nem akartál. Felkértek. Zágler József, hogy említsem fel életedet- itt. a családod, feleséged, két nagy gyereked és az egybegyűltek előtt. Négyre emlékszem én nagyon Zágler József. négy halálodra Józsi, felemlítem mindegyiket. Az egyik halálod a háborúban volt. Együtt kaptunk behívót, együtt mentünk a vasúti állomásra. Te fogtad a batyut, kísért a feleséged, meg a két kicsi gyereked. Sántítottál, mert az első világháborúban a jobb lábadnak ment egy repesz. Nem kellett volna bevonulnod, mert a másik Zágler. a testvéred kapta a behívót, de annak hat gyereke volt és te jöttél helyette a repeszes lábaddal. Emlékszem, Zágler József, amikor bejött az állomásra a vonat és felültünk rá és kinéztünk az ablakon, sírt mindenki, sírtál te is, de aztán alig indultunk el, máris visszatolattak minket, rácsatoltak a szerelvényre egy vagont és akkor te kihajoltál az ablakon és azt mondtad, ne sírjatok, látjátok már vissza is jöttünk. És akkor nevettél. Aztán már nem sokat láttalak nevetni. A harctéren egyszer se láttalak nevetni. Emlékszel-e Józsi, amikor a lövészárokban a Donnál hárman haldokoltak melletted. Éhesek voltak. Nem volt már két napja egy karéjka kenyerünk se. Neked még volt három karéjod a hátizsákban, tíz méterre tőlünk a földbe elásva, oda ástad el, nehogy megegyed. Oda ástad el magadnak, hogy tartalékban legyen. És akkor már nem bírtad tovább és elmentél oda a helyre és kikapartad a hátizsákot és elhoztad a három szelet kenyeret a három haldoklónak. És ahogy hoztad, kimásztál a lövészárokból és akkor egy golyó eltalálta a melledet. És akkor még a három szelet kenyeret odaadtad annak a háromnak és aztán hanyatl- estél, elvesztetted az eszméletedet. Nem kaptál levegőt. csak kapkodtál a száddal fölfelé. Akkor az a három megette a három szelet kenyeredet. aztán föléd hajolt és az orrodon fújták be a levegőjüket, Felváltva fújták, egy órán át. Akkor megjöttek a szanitécek. Elvittek. Hárman mentették meg az életedet. Így haltál meg először, Józsi. és így támadtál fel. FELEMLÍTEM A MÁSODIK halálodat. A szomszédomban laktál a falunkban, és láttam, hogy mindig, öt éven át. éjszaka mész munkába, éjszaka, hogy többet keressél, hogy több legyen a családnak. Egyik éjszaka után, amikor hazamentéi a kis házadba, ettél, aztán fogtad- a kapát és kimentéi az udvarba szőlőt kapálni. Ott kapáltál a folyó partján, a kis szőlősödben, amikor láttad. az egyik fán a folvónál játszik egy gyerek. Egyszer- csak a gyerek az ágról a vízbe zuhant és segítségért kiabált. Levágtad a kapát és ruhástól nekirohantál a víznek. Kegyetlenül mély. tíz méter mély ott a víz és amikor olvad és áradni kezd, olyan sodrása van, hogy rohan. Onnan kijönni nem lehet. Viszi a fákat és bömböl, négy éve itt belefúlt a község apaállatja is. Nagyon erős állat volt, mégsem bírt kijönni. Te mégis belementéi. csapkodtál, vitt az ár. a kalapod leesett, úszott a vízen, de megragadtad a gyereket. Téged is levitt a víz, levitt egyszer, kétszer, háromszor is. A víz messzire sodort, már fulladoztál, de akkor ott volt fölötted egy nagy fűzfa koronája, gyökerét a víz kiforgatta, megdöntötte. koronája belehajolt föléd és "lenyújtotta egyik ágát néked. Azt el tudtad még kapni. így támadtál fel másodszor Zágler József, ez a fűzfa volt, úgy mondják, a jó emberek fája. FELEMLÍTEM HARMADIK halálodat. Látlak téged Zágler József az öntödébe. Ott dolgoztál, ott jöttél le mindig a kúpotokhoz a vaslépcsőn, a gázos öntödébe. Facipő volt rajtad, húsz évig ugyanaz és kopogott a cipőd, ahogy jöttél. Megálltál, nézted, a hosszú nyakú Schneider hogyan fütyül és hogyan rakja a szenet a -kemence alá. Emlékszel biztos, a formakészitők mellett a falon húsz évig hosszú repedés volt. hányszor szóltál már a kőműveseknek, javítsák ki, de tettek rá, olyan volt nekik, ha szóltál, mint a süketnek mondott szó. Szerettelek Józsi, de volt aki neheztelt, nagyon neheztelt rád, mert sokuknak sokszor szóltál, mivel nem úgy cselekedtek. ahogy kellett volna. Tudom, te jót akartál, de egy kicsit nyers voltál. Emlékszel rá biztos. Zágler József, egyszer. amÍkor két fiatal öntő az öntőedényt vitte, faru- dak közé szorított üstben. Hintázott a vas és a hátsó ember erőlködött a emeléstől. Izzadt, mintha gőzfürdőből jönne, akkor azt mondtad neki: „hájjá, kijjebb fogja a fanyelet, könnyebb úgy". Nem köszönte meg. hogy szóltál, csak rántott egyet a vállán és otthagyott mérgesen. Ilyenekért voltak mérgesek rád Zágler József. Hatvan éves lettél, sokszor mondtad, tudtuk, tudták, hogy nem akarsz te nyugdíjba menni. Ez jött nekik kéz alá. Szereztek az irodából egy hivatalos papírt, pecsétet is csempésztek rá és ráírták az írógéppel, hogy elsejétől nyugdíjaztak, ne gyere. A küldöncnek adták a levelet. az kézbesítette ki neked és amikor megkaptad, lecsaptad a martinsapkát, nem is köszöntél, nem is szóltál, elmentél. És délután én már •mentem, hozzád, mert üzent értem a feleséged, hogy beteg vagy. Lebetegedtél. Nem is szóltál, csak feküdtél, elmentem az orvoshoz, megkérdeztem mi bajod. Azj mondta, nincsen bajod, de ha még így megy egy hétig, meghalsz. Másnap bementem az öntödébe és akik kegyetlenek voltak veled, elmentek mind hozzád, az ágyadhoz és bocsánatot kértek. És akkor te feltámadtál Zágler József, mert másnap már bent voltál. FELEMLÍTEM A NEGYEDIK, az igazi halálodat. Hatvanöt éves voltál már, de csak nem akartál nyugodni, egy hónapban egy hetet még bejártál mellém dolgozni. Emlékszem. szép nap volt. sütött a nap, de nálunk még forróbb volt minden mint szokott, ittuk az ásványvizet, felemeltél egy csatost, alig tudtam lehúzni a szádról, megittad a másfél litert egy- szuszra. Mondtam is, hagyd már abba, az üveget azért nem kell lenyelni. Akkor letetted az üveget, jobb kezeddel megtörülted a szádat, aztán a homlokodat. Odamentünk a kemencéhez, megráztuk a kolompot. amit még te hoztál egy vezérbika nyakáról, megráztuk, hogy csapolunk. Ott álltái az edénynél, én meg felmentem a lépcsőre, felhúztam a csapolókart. Folyt, szikrázott a vas, te meg álltái az edénynél. a kis lapáttal belekotortál a forróságba. hogv utat engedj a folyásnak. és aztán hirtelen, Józsi, Zágler József, azt láttam. hogv megdőlsz és nincs tovább. Nem is tudtam megmozdulni. Beleestél a forró vasba, az edénvbe és többet nem láttunk. így mentél el Zágler József. Semmi sem maradt belőled, csak a vas. így haltál meg Zágler József. Felemlítem Zágler József, kit hagytál hátra. Itt hagytad a feleségedet, a két gyerekedet, itt hagytál százhúsz négyszögöl szőlőt az udvarodban. magad ültetted, szépen gondoztad, szépen terem. Itt hagytál a konyhában négy kis sámlit, magad faragtad, magad szögelted ösz- sze. meg egy deszkaasztalt a konyha közepén. Magad csináltad, még a gyúródeszkát is. És itt hagytál, Zágler József. nem is tudom megmondani, mennyi vasat, nagyon sok vasat, amit te csináltál és tudod Józsi, ezekből a vasakból síneket hengereltek, kivitték a síneket a nyílt pályákra. felszerelték a talpfákra és most rajta futnak a vonatok. Rajta utaznak az emberek oda, ahová akarnak, rajta utaznak, akik szeretik egymást, hogy egy állomáson találkozzanak. Ilyen síneknek valót csináltunk mi mindig, Zágler József, ez volt a mi életünk. .. .Hát csak por és hamu vagyunk mi, Józsi? BÉNYEI JÓZSEF tAlkalont Tavaszok, nyarak és ködök, egyetemessé nőtt haza, kristály-havak, harmincszor forduló örök élet-darab, asszonyok édes illata, könyvekbe zárt, ember, világ, tér és idő, mit két karom átérhetett. Vissza nem térő alkalom, hogy élhetek. Ssalontai József Kenyérgyári éjszakák A mikor a hangosbemondóban egy vékony férfihang felsorolta a nyerőket. Rokk nem nézett a tikettjeire, tudta, hogy vesztett. Némi nyugalmat erőltetett magára, s anélkül, hogy elköszönt volna az ismerős pénztárosnőtől, kisietett az ügetőről. A pályaudvar felé botorkálva megfeledkezett a hu- szonharmadik születésnapjáról, arra viszont emlékezett, hogy Margit várja a telefon- hívását. A telefonfülkébe lépve bizonytalanság és félelem kerítette hatalmába. Tudta, az abortusz után elveszti a lányt, mégis megdöbbent, amikor Margit nem szólította a nevén, mint máskor. Rokk a lehető legrövidebben akarta befejezni a beszélgetést. Elmondta, ezen az estén nem tudja elvinni a pénzt, mert vesztett. De kisegítő munkára jelentkezett a kenyérgyárba és öt nap múlva együtt lesz az ösz- szeg. Ezentúl is szeretne vele találkozni. A lány azt válaszolta: gyűlöli az egész ügyet, majd a fiatalember ügyetlen mentegetőzése közben letette a készüléket. Abban, hogy a lány méltatlannak tartotta őt a további beszélgetésre, saját gyöngeségének bizonyítékát vélte, amit egyszer korábban már ki is fejtett neki Margit. Csavargó életformáját olyan gyengeségnek minősítette, amely azoknak az embereknek sajátja, akik inkább elviselik a szélsőséges életformájuk keltette reménytelenséget mintsem, ha nehezen is, de fokról fokra küzdve biztosítsák emberibb életüket. Rokk ezen az éjszakán álmában jókora acélgolyóval birkózott, amelyen nem talált fogást és kínlódásai rendre eredménytelenek maradtak. A nap túlnyomó részét ágyban és egy bisztróban töltötte. Egykori nőismerősét kereste fel, aki régen túlhaladt már a harmadik ikszen, de egy jó adag arcfestékkel még letagadhatott egy ikszet a kopott bisztró homályában. A pincérnő vacsorát adott a fiatalembernek, majd sört tett az asztalára. Talán mert hirtelen Ivott, felkavarodott a gyomra. Közel volt a kijárat. Az utcára indult, hogy az esős tiszta levegő majd könnyít állapotán. Mikor visszaért a bisztró elé. lábai remegtek és semmivel sem érezte magát jobban. Az ablakon keresztül a nő után kutatott, de nem látta sehol. Sietős léptekkel hagyta el a bisztró környékét, bár sejtette, hogy menekülésével ez a. kapcsolat is lezárult. Hosszú gyalogutat kellett megtennie a bisztrótól a kenyérgyárig. Mire odaért, lyukacsos cipője teljesen átázott, ballonkabátjával együtt. A főpéknek feltűnt az új munkás hiányos öltözéke. — Előbb is elszánhattad volna magad — mondta a főpék. Rokk némán bólintott, az ilyen megjegyzésre jobb a hallgatás. Éjfél előtt fél órával úgy lépett a sütödébe, mintha ringbe lépett volna. Magán érezte a többiek tekintetét. Nem bíztak a fiatalember félmeztelen felsőtestének kidolgozatlan izmaiban. A mennyezet alatt surrogó ventillátorok arcába vágták a megnyitott kemence nyílásaiból felfelé áradó égető levegő . A sütöde jobb oldali falába építve kilenc keskeny ajtót pillantott meg, azután további kilencet a felső nyílások alatt. A nyílásokat záró vastag fekete ajtókon fehér kréta jelzésekre figyelt fel, amelyek számára egyelőre ismeretlen rendszer szerint ismétlődtek, mint a versek ölelkező rímei. Csak ezután tudta meg pontosabban, hogy mire is vállalkozott. 46 pékkocsi kenyeret kell sütnie a leggyakorlottabb lesütővel, az ötven év körüli Bűvésszel. Egy pékkocsi 108 kenyeret jelent, s ezt a mennyiséget még át kell forgatni és megkenni. Nem félt a fizikai megterheléstől, csak a nehéz, fojtó melegtől, ami a kemencék közelében elérte a hatvan Celsiust. — Nem irigyellek — fordult hozzá a Bűvész. Valaha sima arcán megsokszorozódtak a ráncok és a redők, amint elmosolyodott. — Még a pékek is irtóznak ettől az üzemtől. De ha most elmenekülsz, utánad eresztek rengeteg vadított patkányt és megkukorékol tatlak! Amíg a vetők bevetették a tésztát, Rokk a Bűvész vezetésével ismerkedett a táblás kemencékkel. Amikor a kemencéből az egyik végén ho- rogszerüen visszahajlított vasrúddal, a „macskával” kihúzzák a táblát, vigyázni kell, nehogy megcsússzon a kerámia kövezeten, mert könnyen ösz- szeégeti az embert. A táblák kerekekre szerelt vasbakokon mozogtak, a kövezetbe épített síneken. A lapát használatát — mondta a lesütő — ki kell tapasztalni és csak annyit jegyzett meg, hogy most még ne igyekezzék olyan ütemben dolgozni, mint ő, hanem a biztonságra törekedjék. Rokkot már az első kör elején elöntötte a veríték. A másfél méternél is szélesebb vastáblára, amely kihúzva jól hallhatóan pattogott a hidegebb levegőn, mélyen rá kellett hajolni, mikor kenték a kenyereket, hogy elérjék a belső sorokat is. A negyedik kör les ütése után bal tenyerén három vízhólyagból kettő kiszakadt ,és nyílt sebeket dörzsölt a péklapát. Egy óvatlan pillanatban verejtékben fürdő dereka a táblához ért és a bőr két ujjnyi szélességben a tüzes vashoz ragadt. Miután visszatért a főpék irodájából, ahol olajjal kenték be az égési ’sebét, megszédült és egyensúlyát vesztve majdnem a kihúzott alsó táblára zuhant. — Te, jószagú!,. . — kiáltott a Bűvész és a hűvös folyosóra segítette az áléit fiatalembert. A termoszából cukrozott meleg tejjel kínálta: — Igyál, különben a vadpatkányok kirágják a gyomrod! Rokk úgy érezte, egész teste ég, izmait láthatatlan ujjak markolják, mintha le akarnák szaggatni a csontjairól, de elhatározta, hogy nem adhatja fel. Hajnalodott, amikor Pacs- mag, a csoportvezető benézett az egyik kemencébe és elkiáltotta magát: — HOL VAGY KÉK MADÁR?! KÉK MADÁR? Pacsmag éneklő kiáltásaira a többiek kórusban feleltek : — A Rózsadombon! — Hogy álltok? — kérdezte a főpék, akit a hangos „kék madarak” csaltak elő. Pacsmag magasba emelt nyitott ujjaival válaszolt, hogy már csak tíz kocsival van hátra. .. A második hajnalon a cigarettaszünetben a pékek közrefogták az új embert és sorra bemutatkoztak neki. Az ötödik éjszaka végén Rokk felvette a pénzt. — Maradsz? — kérdezte a íőpék. — Ha megfelelek... — válaszolta. — Jól belejöttél — mondta a főpék. R okk úgy gondolta, ha álmában újra felbukkan majd az acélgolyó, amellyel öt nappal előbb tehetetlenül kínlódott, már biztosan elbánik vele. 8 NÓCRÁD — 1969. augusztus 20., szerda-v
