Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)

1969-08-16 / 189. szám

A mezőgazdasági beruházások Barangolások Manufaktúrában nincs érteimé Évről évre visszatérő prob­léma a megőgazdasági beru­házásokra előirányzott összeg elköltése. A termelőszövetke­zetek egy részében minden evben elmarad valamilyen épületnek a befejezése vagy a technológia beszerelése. Elő­fordul. hogy a munkát meg sem kezdik. mert nem áll rendelkezésre megfelelő kivi­telezői kapacitás. Tavaly is jelentős összegű beruházás maradt el, s befejezése áthú­zódott az idei évre. Az idei tervszámokat figyelembevéve mintegy 10—15 millió forint felhasználása forog veszély­ben. Mi az oka ennek a króni­kus kapacitáshiánynak? Az okok többfélék. A legalapve­tőbb, hogy a mezőgazdasági beruházások iránti igény gyor­sabban növekszik mint a ki­vitelezői bázis. A TÖVÄLL- ok (Termelőszövetkezeti ön­álló Építési Vállalkozások) korántsincsenek műszakilag úgy felkészülve, hogy a mind rohamosabban szaporodó és mind igényesebb beruházáso­kat kivitelezzék. Ez alól ta- ián csak a szécsényi TÖVÄLL a kivétel, amely a megye leg­jobban felszerelt vállalkozása De még a szövetkezeti építési vállalkozásoktól is elmarapiot- tabbak a termelőszövetkezeti építőbrigádok. Az ide vonatkozó rendelet értelmében a termelőszövetke­zetek lehetőséget kaptak épí- tőbfigádok létrehozására. Ez­zel is azt szerették volna elő­segíteni a mezőgazdaság irá­nyító szervei, hogy a szövet­kezeten belül — esetleg más tsz-ben — kisebb, egyszerűbb beruházásokat kivitelezhesse­nek. Ezt viszont a legtöbb esetben nem tartják be, s a brigádok felkészültségét meg­haladó építkezéseket, szerelési munkákat is elvállalnak. Vagy előfordul ennek az el­lenkezője is. A nógrádi ter­melőszövetkezet 130 tagú épí­tőbrigádja nagyszerű munkát végez. Az általuk vállalt ki­vitelezések értéke majdnem meghaladja a rétsági TÖ- VÁLL-ét. Azonban akármi­lyen jó a brigád és a terme­lőszövetkezet. a bonyolult építőipari szervezet erőn fe­lül leköti és elvonja fontos termelési gondok megoldásá­tól a szövetkezeti gazdaság vezetésének az erejét. Az általános tapasztalat azt igazolja, hogy az építkezése­ket megoldják, hiszen kőmű­ves minden faluban akad Azonban más szakipari mun­kákkal már nem, vagy csak igen nehezen birkóznak meg Azoknál a brigádoknál vár­ható elsősorban a lemaradás, ahol az építőbrigádot csak kőművesek és ácsok alkotják. Viszont egy-egy építkezéshez ezenkívül sok másféle szak­emberre, mesterre is szükség van. Lakatosra, vízvezeték- és villanyszerelőre, asztalosra és festőre stb. Ezeknél az építőbrigádok­nál a munka üteme sem ki­elégítő és a szakirányítással is baj van többhelvütt. Hiányzanak olyan megfontolt. kellő műszaki felkészültségű mesterek, akik biztos kézzel, előrelátóan irányítanák a brigádot. Az is sok gondot okoz, hogy a terfnelőszövetke- zeti építőbrigádok nagyobb része nem rendelkezik kellő gyakorlattal az anyagbeszer­zések útvesztőiben sem. Nincs meg a megfelelő partneri kap­csolatuk az anyagellátó szer­vekkel. Ugyanakkor olyan gondok Is tetézik a bajokat, hogy a létszám nem tartós, jelentős a vándorlás. Méltán vetődik fel a kérdés, mi a kiút ebből a helyzetből? A beruházásokra szükség van, hiszen gazdaságaink azt sze­retnék, ha náluk is megköze­lítenék a világszínvonalat az épületek, technológiai beren­dezések. Ezt viszont ilyen bri­gádokkal nem lehet elérni. Az a legfontosabb, hogy a szö­vetkezeti gazdaságok vezetői lássák be, csak addig nyújtóz­kodjanak, ameddig a takaró ér. Pontosabban, csupán olyan feladatokat vállaljanak el. amelyek megfelelnek az építő­brigád műszaki színvonalának. Ha viszont nagyobb a becs­vágy mint a lehetőség, fej­lesszék a brigádot. Alkalmaz­zanak hozzáértő szakiparoso­kat és a szükségletnek megfe­lelően technikusokat, esetleg mérnököt. Nincs értelme a manufakturális módszerekhez való ragaszkodásnak, még an­nak árán sem, hogy néhány énülettel kevesebb készül el évente. — i>. a. — Kórusvezetők továbbképzése A zenei népművelés gazda­godása, a művészeti nevelés új formáival kapcsolatos dif­ferenciáltabb feladatok ellá­tása, a megyék zenei életének további kibontakoztatása az eddigieknél nagyobb számú, jól képzett szakembert igényel. Ezért a Népművelési Intézet októberben felsőfokú kórusve­zetői továbbképzést indít. Cél­ja: a gyakorlati kórusvezetői munkában tehetséget mutató kórusvezetők szakmai-esztéti­kai továbbképzése. A tovább­képzés négyéves, és előké­szítőből és három tanfolyam­ból áll. A képzés lényegét a nyaranta tartandó tíznapos bentlakásos tanfolyamok al­kotják, az évközi felkészülést a havonta egy alkalommal tartandó konzultációkon te­szik lehetővé. Szovjet—magyar barátságtábor A sorrendben harmadik szovjet—magyar barátságtá­bort az idén augusztus 16—26- a között Felsőtárkányba hívta össze a KISZ. A szovjet és magyar fiatalok, a kiszesek és a komszomolisták testvéri ba­rátságának gazdagítását .és el­mélyítését szolgáló táborozást először a Balaton mellett ren­dezték meg, a második talál­kozóra a szovjetunióbeli Viny- nyicán került sor (a második világháború alatt abban a körzetben volt Hitler főhadi­szállása), s most az Egertől mintegy tizenhárom kilomé­terre levő Felsőtárkányban kerül sor a barátok táborozá­sára. Pontosabban szólva: test­vérek találkoznak a felsőtár- kányi táborban, hiszen a szovjet és magyar fiatalok olyan városokat, illetve me­gyéket képviselnek, amelyek testvéri kapcsolatban állnak egymással. Az öttagú nógrádi delegáció vezetője Mátrai Jó­zsef, a Zagy vápái falvi Sík­üveggyár KISZ-bizottságának titkára. A nógrádi csoport a táborozás programján túl testvérmegyénk, a szibériai Kemerovo komszomolistáival találkozik és tanácskozik majd. A szovjet—magyar ifjúsági barátságtábor munkaprog­ramjában három fontos és érdekes szekcióülés is szere­pel. A három szekcióban (küldötetink mindháromban képviselik megyénk ifjúságát) az iparban és a mezőgazda­ságban dolgozó, valamint a tanuló fiatalok jelenlegi hely­zetéről, problémáiról és jövő­jének várható alakulásáról lesz szó. Hogy újra megtalálják helyüket Csökkent munkaképességű dolgozók A vállalatoknál mintegy 100—130 ezer olyan dolgozót foglalkoztatnak, akik eredeti munkakörükben vagy szakmájukban egészségi álla­potuk miatt nem képesek tel­jes értékű munkára, vagy akik üzemi balesetet szenvedtek és részlegesen rokkanttá váltak. A csökkent munkaképességű dolgozók teljesen pontos szá­mát még az illetékes egész­ségügyi és szakszervezeti szer­vek sem ismerik, mert a leg­több vállalati nyilvántartás pontatlan, sőt egységes állás­pont sincs a munkaképesség megítélésében. Ez a helyzet is indokolttá teszi, hogy szóljunk róluk érdekükben, mert me­gyénkben több tapasztalat ar­ra figyelmeztet, hogy a velük való törődés körül akad még tennivaló. Miért nincsenek pon­tos adataink a csök­kent munkaképességű dol­gozók létszámáról? Elsősorban azért, mert a vállalati nyil­vántartások gyakran teljesen eltérőek egymástól. Ennek egyik oka az, hogy nem tel­jesen egyértelmű a csökkent munkaképességű dolgozókkal való foglalkozás érdekében kiadott rendelkezések néhány előírása és lényegében ezzel magyarázható, hogy ahány vállalat, annyiféle a munka- képesség megítélése Egyes üzemekben például csak a bal­esetet szenvedett rokkantakat számítják a csökkent munka­képességűek közé, máshol vi­szont minden hosszabb ideig kezelt beteget munkába állása után bizonyos ideig, ide so­rolnak. így alakult ki az a furcsa helyzet, hogy egyes, viszonylag sok dolgozót fog­lalkoztató üzemekben igen ki­csi a csökkent munkaképessé­gűek száma, míg a jóval ke­vesebb dolgozóval működő más vállalatoknál ez arányta­lanul nagy. A nyilvántartási hiányossá­gok következménye az is, hogy a vállalatok többségében ke­veset tettek a csökkent mun­kaképességűek számára alkal­mas munkahelyek felkutatásá­ra. Ha belelapozunk a vállala­toknál kötelezően előírt mun­kahelyi jegyzékekbe, legtöbb helyen ezt olvashatjuk: portás, telfonközpontos, felvonókezelő. Mintha nem is gondolnának arra, hogy a termelőüzemek­ben a gépek mellett is bőven adódna hely, hiszen a munka- képesség csökkenésének oka egyénenként és esetenként el­térő. Teljes értékű termelő- munkát tudna végezni példá­ul ülő helyzetben az olyan dolgozó, akinek a lába beteg és az sem biztos, hogy a sé­rült kezű csak portásnak al­kalmazható. Egyeseket példá­ul a porártalom kényszerített munkahelyének megváltoztatá­sára, lehetséges azonban, hogy tisztább levegőben más mun­kát kitűnően el tudnának vé­gezni. Egyszerűbben szólva: a csökkent munkaképességűek teljes értékű foglalkoztatására is lehetőség lenne az üzeme­ken belül más munkahelyre való áthelyezéssel, megfelelő továbbképzéssel vagy átkép­zéssel. Esetenként mód lenne új munkahelyek létesítésére is. Alig hallottunk azonban törekvést, hogy tanácsi szer­vek vagy vállalatok ezzel kap­csolatban kerestek volna vala­miféle együttes megoldást. A szőnyegkészítők Mekkája Egy magyar gyárigazgató Teheránba utazott üzleti tár­gyalásra. A megbeszélések befejezése után- szőnyeget akart vásárolni családjának. Megkérdezte hát partnereitől, hol vásárolhat perzsát és mi­lyen márkát ajánlanak. műveletnek. Aki nem értett a szőnyegkészítéshez, vagy szövés közben egy-két hibát vétett, azt bizony kinézték maguk közül. Azóta a szülők­ről a gyerekekre szállt a mesterség folytatása. Jelenleg 1100 dolgozót fog­mintát, ötven év alatt ősz-1 szegyüjtötték a világ legszebb .szőnyegmintáit, s bármilyen kívánsággal álljon elő a ren­delő, az igényeknek maradék­talanul eleget tudnak tenni. A békésszentandrás! sző­nyeg nemcsak a hazai, hanem a világpiacon is keresett ter­mék. Termelésük kilencven százalékát az Artex révén exportálják. Harmincezer négyzetméter torontálit és nyolc-tízezer négyzetméter perzsát készítenek évenként, de így sem tudják az igénye­ket maradéktalanul kielégí­teni. Már júniusban eladták az 1970-es kapacitást. Nemcsak hagyományos sző. nyegek készítésével foglalkoz­nak. Neves iparművészek. Pipa Ildikó havonta ellátja őket szebbnél-szebb modem tervekkel. Ezekkel a szőnye­gekkel is betörtek a piacra, ezt bizonyítják a nemzetközi vásárokon elért első helyezé­sek. Bár a modern szőnyeg értékben nem vetekedhet a hagyományossal, egyre több lakásban találkozhatunk ve­lük. A gyár az ötvenéves év­forduló alkalmából pályáza­tot hirdetett. Aki a legrégeb­bi készítésű békésszentancL rási szőnyeget felmutatja, an­nak húszezer forintos aján- dékszőn.veget nyújtanak át. Látogatásunkkor egy negy­vennyolc éves „csodát” lát­tunk. Selymes csillogása, alig észrevehető használtsága csak emeli a szőnyeg értékét. — Vegyen békésszentand- rásit — hangzott a válasz. — Közel van Teheránhoz? — Nem kérem. Magyaror­szágon találja ezt a helyet. Kitűnő perzsaszőnyeget ké­szítenek ott... Mindezt Nagy Béla, a Bé- késszentandrási Szőnyegszö­vő Háziipari Termelőszövet­kezet vezetője mesélte el. A történet csattanójához tarto­zik még az is, hogy az emlí­tett gyárigazgató hazatérte után azonnal felkereste a bé- késszentandrási üzemet. Művészek A Kiváló kisipari szövet­kezet az idén ünnepli fenn­állásának ötvenedik évfordu­lóját. 1919-ben Székelyudvar­helyről Békésszentandrásra költözött egy házaspár, akik magukkal hozták a szőnyeg­készítés mesterségét, művé­szetét. A falu apraja-nagyja nekilátott ennek a bonyolult Egy állami rendelet nyo­mán még a múlt év elején vállalati bizottságok alakultak a csökkent munkaképességű­ekkel való foglalkozásra és elhelyezésük elősegítésére. A bizottság tagjai: a vállalat megbízottja, az üzemi orvos és a szakszervezeti bizottság küldötte. Feladatuk közé tar­tozik a megfelelő munkahe­lyek felderítése, a munkaköri jegyzék gondosabb elkészítése és az egységes nyilvántartás megteremtése. Ügy tűnik azon­ban, hogy még a csökkent munkaképességűek is alig is­merik e háromtagú bizottság szerepét és az illetékes válla-) lati és szakszervezeti szervek sem tudnak sokat munkájuk­ról. Alig hallottunk például arról, hogy beszámoltatták volna őket, mit tettek a válla­laton belül a beteg vagy meg­rokkant dolgozók érdekében? vállalatok többsége je­lentős munkaerőhiány­nyal küzd. A csökkent munka- képességű dolgozókkal való törődés még ebben is enyhí­tene, bár a kérdés mögött nem ezt kell keresni elsősorban. A szocialista humanitás teszi kötelezővé, hogy vállalataink­nál nagyobb gonddal törődje­nek velük, hiszen a megfelelő munka biztosítása gyógyír is számukra, hogy az életben újra megtalálják helyüket. K. A. lalkoztatnak. Fióküzemük van Öcsödön, Endrődön és Tisza- sason. Az ötven évvel ezelőtt itt meghonosított magyaror­szági perzsaszőnyeg-készítés igazi fellendülése 1951-ben következett be. Hatéves kényszerszünet után 24 asz- szony újból nekilátott, hogy visszaszerezzék a békésszent- andrási szőnyeg világhírét. — Könnyű helyzetben va­gyunk — mondta a szövetke­zet vezetője. — Három-négy­száz iparművészünk van. Ez a munka annyi finomságot, esztétikai jártasságot igényel, hogy szőnyegszövőink ipar­művészekké válnak. A szövőszék mellett sok fiatal dolgozik. Egy-egy fa­alkotmánynál hárman dolgoz­nak, s a motolla sebességé­vel jár kezük. Az ülőkéken színes fonalak kavalkádja. A rackából készülő fonalat sa­ját maguk színezik, s ideális, 15—16 százalékos páratartal­mú pincékben tárolják. Dzsudzsghán szőnyeg... Megnézzük a most készülő szőnyegeket. Ispahánvázás, jemeni, japán, derbenti, dzsudzsghán és kásák minták variálódnak szemeink előtt. Az asszonyok, lányok előtt karton, erről olvassák le a A gyermekek is • A gyár az utánpótlásról is gondoskodik. Tanműhelyük­ben harminc fiatal tanulja a szőnyegkészítés ezernyi tit­kát. A torontálival kezdik, s csak azután térnek rá a per­zsakészítés művészetére. Me­sélik, hogy az asszonyok ott­hon is ezzel foglalkoznak. A két-három éves gyermekeket úgy kell elzavarni a készülő szőnyegek mellől, ők is segí­teni akarnak. De nyolc-tíz éves korukban befogják őket, s ez a mesterség valóban há­ziiparrá válik. Valamikor nyolcszáz kubi- koscsalád élt a faluban. In­nen jártak ki a Körösök sza­bályozására. A szikes talajon birkák legelésztek. A megél­hetést — a kubikosság mel­lett — a szőnyegkészités biz­tosította. Békésszentandrás ma már hétezres lélekszámú község, a szőnyegkészítőK Mekkája. A Hármas-Körös és a Holt-Körös világa valósá­gos víziparadicsom. Nem hi­ába. ott-tartózkodásunk alatt rendezték meg az országos vidéki kajak-kenu bajnoksá­got. S hogy a gyönyörű táj­ba beilleszkedő szőnyegszö­vő üzemről még valamit mondjunk, a gyár vezetője a versenyek nézegetése közben is a szőnyegkészítés szépségei­ről regélt. Molnár Zsolt Egy perc telefon 200 üzemképtelen telefonról — Halló, Posta? Ügy hal­lottuk, hogy a péntekre virra­dón lezúdult eső miatt több telefonkábel beázott. — Bácskai Károly vagyok, a Salgótarján 1. sz. Postahivatal vezetője. Valóban így történt, ilyen nagymérvű kábelbeázás 2 év óta nem történt. Pincén­ket, amelyben a kábelistoly van, egy méter magasan elön­tötte a víz, kiszivattyúzásához reggel a tűzoltók segítségét kértük. A város több területén is beáztak a kábelek, az eddi­gi bejelentések alapján mint­egy 200 telefonkészülék üzem­képtelenségével számolunk. Pénteken azonnal gépkocsit indítottunk Budapestre kábe­lért, s hozzáfogtunk a beázási helyek feltárásához is. Mun­kához látott öt szakemberünk. a hibabejelentések számától függően még több dolgozónkat is erre a munkára irányítjuk. A javítási munkákat gyors tempóban végezzük, hiszen több üzem. közintézmény ké­szülékei is — a mieinkkel együtt — használhatatlanok. Számításaink szerint 2—3 na­pon belül valamennyi használ­hatatlan készüléket üzemké­pes állapotba tudunk helyez­ni. Valószínűnek tartom, hogy a vasútépítkezés során megsé­rülhetett a főtér szennyvízel­vezető csatornarendszere, s ez az oka a nagyfokú kábel­beázásnak. A hiba elhárítá­sán teljes erővel dolgozunk. Remélem, ez . a közlés meg­nyugtatja telefonelőfizetőinket. — sz. m. — NÓGRAD — 1969. augusztus 16., szombat 3

Next

/
Thumbnails
Contents