Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)

1969-07-13 / 160. szám

Am ittasság nem lehet mentség... A közelmúltban jelent meg Baróti Géza és Mátray László riportkönyve a „Mámor?” A szerző Baróti Géza könyvében a Statisztikai Hivatal adatait is közli 1965-ből. Bor, sör és égetett szesz. Elkeserítő szá­mok. Kisiklott életekről ol­vashatunk, az alkohol drámái­ról. Az italboltok, kocsmák melegágyai a bűncselekmény­nek. Hányszor állnak garáz­dák, könnyű vagy súlyos tes­ti sértést okozók a bíróság előtt Az ok: az ital. Az alkoholizmus hatása a bűnözésre rendkívül nagy. A társadalmi élet minden vona­lán erőteljes küzdelem folyik az alkoholizmus ellen. A bün­tetőjog is küzdelmet folytat, méghozzá olyan eszközökkel, amelyek a leghatásosabbnak látszanak. A legtöbb büntető- törvény könyv rendelkezést tar­talmaz az alkoholos állapotban elkövetett bűntettek szabályo­zására. Az egyes büntetőtör­vénykönyvek különbözőkép­pen értékelik az alkoholos ál­lapot hatását. Vannak kó­dexek, amelyek a beszámít- hatósági képességnek ittasság­ból eredő elvesztését úgy te­kintik, mintha azt más ok, például elmebetegség idézte volna elő. Más törvényköny­vek éppen ellenkezőleg az it­tas állapotban elkövetett cse­lekményeknek olyan büntető­jogi következményeket tulaj­donítanak, mintha az elköve­tő józanul, alkoholtól nem be- íolyásoltan cselekedett volna. Más kódexek külön bűntettet iktatnak a törvénykönyvbe, s ez a rendelkezés büntetés alá helyezi a lerészegedést. A vádlottak sokszor véde­keznek így: „Részeg voltam, nem emlékszem semmire”. Egészen ritka, mondhatni ki­vételes az az eset, amikor va­laki nem tehet arról, hogy le- ittasodott. Az ittasság sok eset­ben nem lehet mentség. Kezeket fel see A Salgótarjáni Járásbíróság a közelmúltban hirdetett íté­letet Horváth Béla 24 éves salgótarjáni fiatalember rab­lás és erőszakos nemi közösü­lés kísérletének bűntettében. Horváth ez év márciusának egyik délutánján a Kristály­presszóban ismerősei társasá­gában italozott. Két féldeci rumot ivott, majd egyik mun­katársával átrándult a Pécs­itőbe, s itt két-két üveg sör mellett folytatták az estét. A következő állomás a Karancs volt, ahol Horváth megpillan­totta egyik hölgyismerősét. Köszöntötte, majd hazafelé in­dult az SBTC-pálya felé. (Ko­rábban udvarlási szándékát nyilvánította a hölgy előtt, aki ezt visszautasította.) Kiszállásról érkezett haza egy középkorú tarjáni férfi, akinek az SBTC-klub előtt vezetett útja, amikor megle­pő felszólításra lett figyelmes. „Kezeket fel” hangzott, a fel­szólító Horváth volt. Tréfára vette a dolgot a férfi, s még ékelődve vissza is kérdezett „mi az Texasban vagyunk?”. Ökölcsapás volt a válasz, s Horváth magához vette a fér­fi táskáját, amelyben tisztál­kodási eszközök, iratok vol­tak, mintegy 540 forint érték­ben, és folytatta útját. Nyil­ván megfigyelte, hogy a Ka­rancsban általa üdvözölt hölgy a kórházba tart, itt volt ugyan­is a munkahelye. Horváth is itt dolgozott, s belopódzott a kórházba, felment az emeletre. Az öltözőben bújt meg, s ami­kor nőismerőse belépett, erő­szakoskodni kezdett vele, A nő figyelmeztette Horváthot, hogy segítségért kiált. Erre ő befog­ta a száját és megfenyegette, hogy megfojtja. A dulakodás­nak segítségkiáltás vetett vé­get. Amikor az ügyeletes ápo­lónő az öltözőbe lépett, Hor­váth menekült. A táskáról is megfeledkezett. Másnap ivó­cimboráját próbálta rávenni, kérje meg a hölgyet, hogy ne tegyen feljelentést. Mikor lát­ta, hogy ez nem megy — mély­ségesen felháborodtak a kór­ház dolgozói a cselekmény miatt — jelentkezett a rendőr­ségen. A védekeiés: nem emlékszem A bíróság előtt Horváth nagyfokú részegségére hivat­kozott, arra, hogy nem emlék­szik semmire, s a részletekre sem tud visszaemlékezni. A bíróság az ítélet indoklá­sánál döntően figyelembe vet­te az igazságügyi elmeszakértő írásbeli és szóbeli véleményét. E szakvélemény kifejtette, hogy a modern elmeorvoslás az ed­dig elfogadott két részegségi alakzattal szemben már egy harmadik részegségi alakzatot is elfogad. A szokványos, ti­pikus részegség és a kóros pa­tológiás részegség mellett lé­tezik egy úgynevezett abortíy, vagyis csökevényes részegség is. Ez lényegében annyiban tér el a kóros patológiás részeg­ségtől, hogy annak jegyed kö­zül nincs mindegyik jelen, vagy annak egyes jegyei eny­hébb fokban jelentkeznek. Ez a kétféle részegség ötvözött formája jelentkezett Horváth' Béla vádlott bűncselekményé­nél. A bíróság az ittasság kérdé­sében arra az álláspontra he­lyezkedett, hogy a vádlott a rablás! cselekményt, az abor­tiv, tehát a csökevényes ré­szegség, míg az erőszakos ne­mi közösülés kísérletét a szok­ványos, tipikus részegség álla­potában követte el. A rablás­kor volt tehát olyan tudatza­var, amely korlátozta őt, hogy felismerje: cselekménye veszé­lyes a társadalomra. A máso­dik bűncselekménynél Horváth nem hivatkozhat a beszámít- hatóságot korlátozó tudatza­varra, Miért? Tudta hol dol- kozik a hölgy, akit köszöntött. A női öltözőbe ment, mert lát­ta őt ide bemenni. A villanyt is leoltotta. Amikor felfedez­ték tettét, helyismereteit fel­használva távozott a helyszín­ről. Ez a cselekménye jólszer- vezettséget, logikus gondolko­dást mutat. A Salgótarjáni Járásbíróság Horváth Bélát bűnösnek mondta ki, rablás és erőszakos nemi közösülés kísérletében, s ezért őt halmazati büntetésül egy év hathónapi szabadság- vesztésre ítélte. A büntetést szigorított bűn tetős-végrehaj­tási helyen kell letöltenie. Mellékbüntetésként két évre eltiltották a közügyek gyakor­lásától is. ■> Szokács László Huszonnyolc újítási javaslat A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben megtartott újítá­si hónapban 28 javaslatot nyújtottak be a dolgozók, amelyből hatot már bevezet­tek, 11-et kísérletre utaltak, hatot nem találtak alkalmas­nak, ötnek ügyintézése pedig folyamatban van. A vállalati eredményt csak fél év múlva tudják közölni. Ekkorra eldől, valójában meny­nyit hozott a gyárnak az újítók elképzelése, s mit kapnak ezért az újítók. Az újítók számítása sze­rint a HSZ 26—27-es fogas­koszorú önköltségének csök­kentése című javaslat meg­valósításával 470 ezer forin­tot takarítanak meg. A 44 mil­liméteres átmérőjű munka­hengerek hazai gyártásától 415 ezer forintnyi import­megtakarítást várnak. A munkavédelmi jellegű újítá­sok közül a „Fáradt olaj át­fejtésének módosítása a vas­úti tartálykocsikban” és a „Szíjas ejtőkalapácsok vezér­lésének módosítása” című el­képzelés méltó az említésre. A munkásmozgalom harcosai — megyénk szülöttei Nem vagyok iMográdkovesden a páncélvonat Vasutasokat ünnepeltek Balassagyarmaton Tegnap reggel nyolc órakor Nógrádkövesdre érkezett a megyénkben már korábban is járt páncél vonat. Az állomá­son Dicse István, a balassa­gyarmati járási pártbizottság titkára és Somogyvári Lajos, az Aszód—Balassagyarmat va­sútvonal főnöke, valamint. Tóth József, a községi tanács pártalapszervezetének titkára, Bartos Pál tanácselnök és Te- mesi Sándor állomásfőnöik fo­gadták. Az úttörők köszöntése után a páncélvonatban beren­dezett kiállítás megtekintésére került sor — még Bércéiről is jöttek át érdeklődők. A vo­nat hosszabb tartózkodásra szeptemberben érkezik újra a balassagyarmati járásba. Balassagyarmaton ugyanek­kor a 19. vasutasnap megün­neplésére került sor. A cseh­szlovák intervenciósak ellen 1919 januárjában elesett két vasutas mártír: Rózsa András és Petro vies József emléktáb­lájának és a szovjet hősök emlékművének megkoszorúzá­sa után a vasutasszékházban nagygyűlést tartottak. Ko­vács László, az MSZMP vasúti csúcsbizottsága titkárának megnyitó szavai után Géczy Imre, a városi pártbizottság titkára tartotta az ünnepi be­szédet. „Csak a megbecsülés hangján beszélhetünk arról az áldozatról, amelyet vasutasa­ink a szocializmus teljes fel­építése érdekében vállalnak — mondotta. ­Géczy elvtárs ezután az eredményekről számolt be: az igazgatóság területén a hat ki­váló csomópont egyike a ba­lassagyarmati lett. Az 1967-es évhez viszonyítva emelkedett a csomóponton dolgozók bére, ugyanakkor jelentősen csök­kent a munkaidejük. Majd így fejezte be beszédét: — A 19. vasutasnapon dol­gozó népünk köszöneté a va­sutasok felé száll. Mi is sze­retettel ftöszöntjük a balassa­gyarmati csomópont minden dolgozóját. Bízunk bennük, és reméljük, az eredmények eb­ben az évben sem fognak el­maradni. Nagy Bélának, az 1919-es taliacsköztársasági harcok, az északi fiad járat egyik kiemel­kedő századparancsnokának egyik visszaemlékezésében olvastam: Lőwy Bélára, mint nagyszerű szakaszparancsnok­ra emlékszem. Most pedig, amikor egymás mellett ülünk Lőwy Béla salgótarjáni ott­honában, az egykori szakasz­parancsnok így fogalmaz: Nem vagyok hős, azt tettem, amit mindenki más, aki az újért, egy más világért har­colt — meg tett. Kötelessé­gem teljesítettem, de azt szí­vesen. Amikor pedig azt kér­deztem, hogy mire emlékezik vissza legszívesebben az 1919- es időkből, így válaszolt: Ar­ra a lelkesedésre, amit itt Salgótarjánban a munkások, a vöröskatonák között ta­pasztaltam. Arra a vasfegye­lemre, amit a Tanácsköztár­saság védelmében fegyvert fogott munkások tanúsítottak. Végül pedig arra, hogy jó­magam is, mint a munkások milliói a megváltást várták a tanácshatalomtól... , Sokan meglepődtek 1919 tavaszán a salgótarjáni mun­kások közül is, amikor a Fü- leki utcai malomban, ahol á bányász- és vasaszászlóaljat, a századokat szervezték, meg­jelent egy fiatalember, s a Ta­nácsköztársaság védelmében felajánlotta szolgálatát. Az akkor még 22 esztendős, az orosz és a szerbiai frontokat megjárt, karpaszományos őr­mester. Lőwy Béla kérte be­osztását a Vörös Hadseregbe. A vasasszázad parancsnoka. Nagy Béla, mi több. Cirbesz Sándor zászlóalj parancsnok is szívesen fogadta a fiatal, kiszolgált katonát. Beosztá­sát is azonnal megkapta: az egyik vasasszakasz parancs­nokaként. A történet hűségéért még valamit el kell mondani Lő­wy gáláról. Édesapja tiszt­viselő volt abban az időben. Kicsi, kevés volt a keresete. A családban pedig tizenegy gyermek várta neveltetését, kosztját, ruházatát. A kisfi­zetésű hivatalnoknak alig tellett minderre. Béla is ne­hezen tudott leérettségizni. Szinte kényszerérettségin esett keresztül, mert a tizen­nyolc éves fiatalembernek már nem volt más választása, mint az, hogy irány a front. Há­roméves frontszolgálat, majd a leszerelés után 1918-ban az állásnélküliség, sok mindenről meggyőzte a későbbi szakasz­parancsnokot. — Abban az időben nem művelte minden ember a po­litikát. Jómagam sem — em­lékezik vissza. — De amikor ezerkilencszáztizenkilencben elhangzott a Fegyverbe' Fegyverbe! felhívás, elhatá­roztam, hogy belépek a Vö­rös Hadseregbe. Tudtam, mint kiszolgált katonának nagy hasznát vehetik a har­cokban. De azt is éreztem, hogy március huszonegyedi­ké egy új világ megterem­tését vetíti előre. A malom udvarán gyüle­keztek az emberek. Idősek és fiatotok egyaránt. Nagy Béla így szólt Lőwy Bélá­hoz: — ötven embert kapsz. Ez egy szakasz. A parancsnoka te leszel. A szakasz emberei vasasok. Várják a paran­csot. .. Talán érthető is volt né­hány ember «meglepetése. A hivatalnok fia, a volt karpa­szományos őrmester, a Vörös- Hadsereg szakaszparancsnoka. — A cél pedig azonos volt. Megvédeni a Tanácskc-tár- saságot. Munkásnak, paraszt­nak, mindannyiunknak. A felfegyverzett vasasok nem pihenhettek. Lőwy Béla szakasza is megkapta a pa­rancsot. Kisterenye—Mátra- novák térségében fel kell venni a harcot az interven­ciósokkal. — Az első ütközetre Mát- ranovák térségében került sor. Nagy veszteséget okoz­tunk az ellenségnek. Harci feladatunk sikerült. A kato­nák lelkesedtek, bennük volt a hév, a harci kedv... Űjabb parancsot kapott Lőwy Béla szakasza. Gömör megyébe irányították az egy­séget. Csíz után Lice-gicén állomásozott az egység. — Azt a parancsot kaptam Nagy Béláéktól, hogy a Li- ce-gicét ölelő hegycsúcs ma­gaslatát éjjel-nappal őrizzem. A szakasznak mindenáron meg kell a magaslatot vé­deni, ha kell bocsátkozzunk harcba Is. A vöröskatonák várták, lesték Lőwy Béla utasítását. Kipróbált frontkatona ■ étére várt. Kivárta a legjobb al­kalmat, amikor kiadta a pa­rancsot: Tűűűzzzz! Ropogtak a kézifegyverek. Robbantak a gránátok, -tüzet okádott a gépfegyver. Kovács, a gép­puska lcezejője rábukott a fegyverre. Találat érte, mag­halt. Lőwy Béla először ta­nácstalanul nézett a géppus­ka irányába. Aztán nem várt. Maga ugrott a géppuska mellé, s vonszolta hátra, biz­tosabb helyre, hogy újra okádja a tüzet. .. A vasasokból álló marok­nyi szakasz kiállta a máso­dik tűzpróbát is. Az ellenség visszafordult. Egy időre el­némultak a fegyverek. Sebe­sültek jajgattak a t:úcson. . — A századnál azt hitték, hogy fogságba estünk — foly­tatja a beszélgetést a szakasz- parancsnok. — Mi pedig egv űjabb támadás kivédésére készültünk, amikor mea'á'Hik Nagy Béláékat. Seatt.eni lőt­tek, s most már közösen tar­tottuk a csúcsot. Ahol csak szükség volt rá. Lőwv Béla szakasza megüt­között az ellenséggel. Az északi hadszíntérről ezért is vezényelték őket a Tiszához, ahol a román intervenciósok ellen is állták a helyüket. Mindaddig, amíg a tanács- hatalom kérte tőlük... — Nem vagyok hős. azt tettem, amit mindenki más, aki az újért, egy más vilá­gért harcolt. — meg tett — ismétli azt, amit beszélgeté­sünk elején is hangsúlyozott. — Kötelességem teljesítettem, de azt szívesen... Somogyvári László Komor fellegek zuhantak ki a hegyek mögül. A sötét boly- hok közt cikázó villámok vil­lantak. Az erdők megborzolód- tak és a hasznosi patak vize zavarossá vált a távolabb le­hullott esőtől. A patak országúí menti oldalán a méhészek sza­porán összecsomagolták szer­számaikat a csinos kis bódék­ban, csak egy rajzó méhcsalád sűrű fürtje nem látszott tudo­mást venni a közelgő ítéletidő­ről, gazdája bosszúságára. — Vihar lesz — mondta kö­zelünkben is a méhész és már be is ült Moszkvicsa volánja elé. A patak túlsó oldalán, a szél­ben hajlongó fák sűrűje mö­gül kutyák ugatása tört elő. De míg erről a vihar mutogatta mé­regfogait, túlnan még lágy nap­sugarak táncoltak a borzongó levelek hátán. Az úton találkoztunk össze Tóth Józseffel, a hasznosi szö­vetkezet főagrőnómusával. — Elviszi a szél a felhőt — mondta — Most is a Nap győz Szélúrfi fölött... Közben a láthatatlan kutyák fáradhatatlanul ugatták a vil­lámlást és dörgést az erdő fái mögött. — Kik laknak ott? — mutat­tam az ugatás irányába. — A hasznosi remete — mondta Tóth tréfásan, majd komolyan hozzátette — Dova- lóczki Jani bácsi él ott magá­ban. Azaz nem egészen magá­ban, hanem a kutyáival. — Minek az a sok kutya? — Idomítja az öreg. — öreg? — Nekem öreg. Én még fia­tal ember vagyok — mondta a főagronómus. — Tán még nem is éltem, amikor ö már ott, az erdőben nevelte, tanít- gatta a kutyákat... — Mi a foglalkozása Jani bácsinak? — kérdeztem. — Erdész. De nagyon ért a kutyákhoz.-v A patak fölött kecses fahíd ível át, amelynek vékony do­A zsillói völgy titka vés leadását megváró •segítő­társért. — Rájöttem, hogy a kutya idomításából meg is lehet élni. Ha nem is valami fényesen, de .... , , “2 ember nem hal éhen. rangjai meghajlanak a leptek epuletecskekben, sajátos ku- Hamarosan tizenhat újabb alatt. A hídon túl meg néhány tyahazakban élnek és látoga- kutyát vállalt el idomításra lépés a fák közt és máris lát- tásunk örömére sem hagyták Hat hónapon át foglalkozott hatova valtak a gallyból vont abba az eszeveszett hangpár- egy-egy ebbel és ezért a meg- kerítés barna kontúrjai. A ke- bajt. bízóitól havi 120 pengőt, a ku­ritesen belül, ha lehet, azuga- —,Liktor, csendben maradj! tyákra pedig havi tizenöt fo­as ^ meg vadabba erősödött, — szólt rá egy nagy, erős és rint ellátási dijat kapott. Azó- mvntha legalább harminc ver- hangos, barna kutyára a házi- ta is foglalkozik kutyákkal, s eb lepdesne láncát. Ijesztő gazda. Erre az elhallgatott és ma hatszáz forint az oktatási hangorkán, ami ráadásul meg mintha a többi, kisebb kutyák díj, s ezért öt—hat hónapig fog- az cg hangos haragjával is tar- is megszeppentek volttá, mert lalkozik velük. Megtanítja őket su ' . • ... . pillanatokon belül ők is elvo- a hallgatásra, az engedelmes­csapás a kentesbe vágott nultak házaikba, vagy pedig ségre, a vadkeresésre, a nyom- ai 2l-9,vezet. elhevertek a napon, amely itt követésre, a megsebzett vad •eleiemmel vegyes izgalom, még akkor is tisztán szórta utolérésére. Országosan ismé­ül közeledtem a vad kutyák aranyát. A felhőt a fák lomb. rik idomári hírét, a fővárosból birodaimahoz Aggódásomat jai eltakarták. és a Dunántúlról is eljönnek azonban nemileg elaltatta, hogy hn-??n hnm, íj. kisvártatva a kerítésen belül A beszélgetésből kibontako- TmdáizkTttZát a ánlani vw, feltűnt egy térdnadrágos, tu- « idős, hetvenkét éves er- Idomítani ristacipös, rövid inges szikár desz erdekes. szinte• különle- 3 _ M l ik iajtából le.7 „ lpa férfi és szelíd mosollyal bízta- lesnek mondható élete. Apja VaTászkutua° kérdez' tott. cukorgyári munkás volt, édes- 3°0b vadaszkutya? — kérdez­tem. — Véleményem szerint a magyar vizslák a legjobb ta­Kettesben tettük meg a hát- fiú voU és úgy morMták, hogy ^Z^ÍUcs^erméTzetü^ “ ralevő harminc—neauveij Tévést na9yapja termeszetet örökölte. , természetű, raieyo narminc negyven lépést A j( . természet- Llktor ls magyar vizsla, s az ä sssms* V5“ ssrä SÜ¥tSS3í kormi'voüSäSli/SÄ «w "»«“«« "or­mal cukorgyári munkás volt, édes- — Tessék jönni nyugodtan! °-nyja a háztartást látta el a Nem bántanak. Meg vannak négy gyerek mellett. Három kötve. lánytestvére mellett egyedüli kezdte az idő vasfoga. Méreté- poraim vonzódott az állatok nél fogva a házikót sokan csak bo.z[■ ktilonosen a kutyákhoz. A doztatott végig az erdőben és kutya pillanatok alatt kunyhónak nevezik hova báró Hatvani család erdejébe pillanatok alatt nyo­lócJki János Tmert 6 vottaz födött el erdésznek, de né- szegődött a „nyúlnak loczki Janos (mert o volt az, nézeteltérése támadt ke- Sza?aban hozta vissza a kito- aki fogadott) Is jobbara annak . nezeienerese tamoat ke öíí nyúlbörtn mondia. nyeradó gazda javai. Ez eppen mondja. Külseje egyáltalán nem mu­tat remetére. Öltözéke nem új, de rendezett, tisztántartott. Ar ca sincs rajta a remeték torzon- borz szakállának. Nem mutat­ja és láthatólag nem érzi ma­negyven esztendeje történt. Ak. t Jfenle?j Ar™: J^kV és Ripp koriban vásárolta meg a köz- .ar -,az, l^omtias végén. Arno ségen kívül, a hegyek és sűrű es •3ackV Pointer fajta, Ripn . ... erdők aliában a telket itt a m^SVar vizsla és ráadásul Ka­simara borotvált, nyoma eJ°.. és JpItette ™dába utazik' RiP^1 ^yanis meg ma is álló „kunyhóját.” egy ma9Var származású főor­vos rendelte meg kanadai bci- Akkoriban már szakértője rátjának. Előbb már rendelt n gát magányosnak és elhagya- volt a vadászkutya-nevelésnek, hasznosi erdőből egy magya tottnak. Körülötte minden él: Állást vesztett, reménytelen vizslát és oly elégedett volt ve- d fűszálaJc, a virágok, a kéri- helyzetében idomításba fogott le, hogy most másikért is irt. tésen belül díszlő fák. talán egy Pointer fajtájú kutyát és — Szeretem a csendet, nyu- még a kövek is, amelyek a ház eladta Burai József debreceni galmat — tette hozzá végül a közelében, az időtől simára csemegekereskedőnek, aki jó „hasznosi remete.” gyalulva, asztalt és ülőhelye- árat fizetett a nyugodt, a lő két alkotnak. És mindenekelőtt a kutyák, amelyek egymástól csekély távolságban fa- és kő. Lakos György NÓGRÁD — 1969. július 13., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents