Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)

1969-07-13 / 160. szám

I Több a szülés — több gyermekkocsit gyártanak. Egy egri és egy debreceni ktsz, vala­mint a miskolci Vasipari és Gyermekkocsigyártó Vállalat készít gyermekkocsit az or­szágban. A hazai szükséglet kb. egyharmadát a miskolciak adját. Termékükre a három­éves anyasági segély bevezetése óta megnőtt az igény: az 1«66, évihez viszonyítva csak­nem kétszeresére, 14 ezer darabra emelkedett a legyártandó gyerekkocsik száma a miskol­ci vállalat Idei tervében Lokálpatrióták Újdonsült ismerősöm — fővárosi fiatalasszony — fagga­tott, hol dolgozom, hol lakom stb. Válaszomra felcsillanó szemmel azonnal lecsapott: — Salgótarjáni vagy? És mondd, szeretsz ott lakni? Egy pillanatra meglepett a kérdés. Az igazság az, hogy ezen soha nem gondolkoztam, de az se igen jutott még eszembe, hogy más városba jobb lenne. De mivel'válasz nél­kül nem hagyhattam öt, csak ennyit mondtam: — Hát persze, hogy szeretek... Erre ő jóízűen nevetett, és rögtön megmagyarázta: — Csak azért kérdeztem, mert eddig ahány tar janival beszéltem, az mind ezt válaszolta. Mondd, a salgótarjániak mind lokálpatrióták? Mindkettőnk útja sietős volt, így hát nem mélyedhel- Hírik el a kérdésben. De úgy gondolom, a válasszal adós ma­radtam kedves ismerősömnek, s az adósságot törleszteni kell... Hát igen, a salgótarjániak büszkék városukra. Lehetnek is. Most ugyan olyan a város némely része, mintha kiadós szőnyegbombázást élt volna át, de ennek is csak örülünk. A lebontott, ósdi házak helyén újak, modemek szökkennek majd a magasba, s ahol most beépítetlen, törmelékkel beszórt tel­kek ásítoznak, ott nemsokára a város legszebb negyedel lesznek. Azt is el keil mondanom, kedves ismerősöm, hogy a város bizony gyorsabban fejlődik, mint lakói. Sokan nem szoktuk még meg az új Salgótarjánt, nem tudjuk, hogyan kell vigyázni rá. A városkép ma még meglehetősen vegyes, ez természetes is, hiszen a városépítés nem „terülj asztal­kám", hosszan tartó, gigantikus munka ez. Az is igaz, hogy az új házakban meg kell tanulnunk lakni, azaz másként lak­ni, mint régi otthonunkban. Ha egyre városiasabb városun­kat megmutatjuk az idegennek, sokszor nem bánnánk, ha becsukná egyik szemét. Például olyankor, amikor a nyolc­emeletes, gyönyörű épületek erkélyeiről messze virít a szá. radó-lengő fehérnemű. Pedig meg lehetne oldani ezt más­ként is. Egyéb lehetőség híján még az erkélyen is el lehet helyezni a frissen mosott ruhát úgy, hogy ne látszódjék az utcáról. Majd ezt is megtanuljuk. Mint ahogyan többé-kevésbé megtanultuk már, hogy a virágot nem a parkokból kell beszerezni, hanem a virágüzlet­ből, vagy a piacról. Igaz, hogy szép parkjaink gyepére még nem tudunk vigyázni, s ez nem éppen felemelő látvány. De ha újra eljössz városunkba — amelyre mi annyira büszkék vagyunk —, azt is láthatod, hogy az erkélyeken egyre na­gyobb számban valóságos virágoskertek nyílnak, pedig né­hány évvel ezelőtt még többnyire lomtárakul szolgáltak. Per­sze ez még ma is előfordul, de azon vagyunk, hogy a kise­lejtezett holmikkal megrakott erkélyek legyenek a kivéte­lek. Kérdezted: a salgótarjániak mind lokálpatrióták? Igen. Ki ne ragaszkodna ahhoz a városhoz amely szinte napról napra újat, szépet ad neki? Ha valahol építkezésről, új vá­rosnegyedek kialakulásáról esik szó, biztos akad valaki, aki nevetve rávágja: Íme, az épülő, szépülő Salgótarján! A mon­dás közhely lett már nálunk, de mint minden közhelynek, a magja ennek is igaz. És ami az embereket illeti: egyszer, re. mélem nemsokára közhely lesz majd az is, hogy a salgótar­jániak felnőttek Salgótarjánhoz. Szendi Márta Tanulmányút a Több latin-amerikai ország — köztük Brazília, Costa Ri­ca, Kuba, Mexikó és Uruguay — halspecialistái, biológusok és oceanográfusok egyhóna­pos tanulmányúton vesznek részt a Karib-tengeren, egy szovjet óceánkutató hajó fe­délzetén. Az „Akagyemik Xnyipovics”-on előadások hangzanak e! a halászat és a tengerkutatás modern mód­szereiről, valamint az akusz­Karib-tenseren tikai berendezés és más ha­józási és halászati segédesz­közök használatáról. A résztvevők az utazás so­rán több tengerparti szakin­tézményt is megtekintenek. A „Knyipovics”-nak ez lesz a harmadik ilyen útja. Az első alkalommal afrikai, ázsiai és európai specialistákkal jár­ta be a Fekete-tengert, a má­sodikat a múlt évben tette a Földközi-tengeren. Drága izotóp Az amerikai atomenergia­bizottság eladásra kínált fel 23 milligrammot a rendkívül ritka kalifornium—222 izo­tópból, Az anyag hihetetlenül értékes: 1 gramm 10 millio­mod részének ára 100 dollár, Az izotópnak sokféle fel- használása van: a rák gyó­gyításánál, arany, ezüst és urán felkutatásánál ctb. A Nobel-díjas T. Gleen, az izotóp egyik felfedezője ki­jelentette, hogy az idén a bizottság már 1 gramm kali­fornium—222 Izotópot tud elő­állítani, tíz év múlva pedig már több száz grammot állít­hat elő ebből az értékes anyagból. A főkönyvelőnő már vári Az elnök távollétében igyeke­zett mindent elmondani a traktorosról. Sok rosszat és rendszertelenül. Érezhette, mert hirtelen felkapta szőke fejét. — Majd az elnök elvtáfs részletesebben elmondja. Kint van a határban. Öt órá­ra meg kell érkeznie — az iratokba mélyült brigádveze­tőhöz fordult. — Nem tudja merre van az elnök elvtárs? — Nem tudom — válaszol­ta a brigádvezető, de fel sem nézett az iratokból. Láthatóan igyekezett távol­tartani magát a vélemény- nyilvánítástól. Gyorsan be­fejezte írásbeli- tevékenysé­gét és elsietett az irodából. Senki sem akart nyilatkozni. A főkönyvelőnő behívatta a falu másik végében dolgozó KISZ-titkárt. Biciklivel sie­tett a hívásra. A könyvelés egyik dolgozója megsúghatta neki, hogy a traktoros ügyé­ben várnak tőle nyilatkoza­tot. Menekült. Az ablak alatt még a fejét is lehúzta, nehogy felfedezzék, hogy ott járt. A főkönyvelőnő nagyon restell- te magát és veszekedett mun­katársaira. A faluban legtöbben elzár­kóztak a véleménynyilvání­tástól. A tsz kovácsa nem sejtve a beszélgetés célját, csupán annyit mondott: — Könnyelmű egy kicsit, Hát ugye, az ital... Később utánunk szaladt és az izgalomtól sápadtan köve­telte, hogy feljegyzéseinkből azonnal töröljük ki a nevét és amit mondott. — Nekem szomszédom! Különben is, semmi közöm ehhez az ügyhöz... Sikerült végül a KISZ Ind okpr a I * a n óva lesség AZ ÜJ MECHANIZMUS első esztendejében kevés üzem, vállalat élt az állam által biz­tosított lehetőséggel: az engedélyezett 4 szá­zalék helyett legtöbb helyen csak fél, két százalékkal emelték a béreket. A miértre azt válaszolták a gazdasági vezetők: az átlagbér­gazdálkodás megköti a kezünket, ha akar­nánk, akkor sem tudnánk többet adni a jó minőségű munkát végző, széles látókörű, nagy tudású és sok tapasztalattal rendelkező szak­munkásoknak. Ennek az érvnek jogosságát elismerve, emögé bújva sokhelyütt még azi sem adták meg a kezdeti időben, amit a kollektív szerződésben ígértek. Ezért á múlt év második felében, esetenként a felsőbb Irá­nyító szerveknek kellett közbelépni, hogy egyik-másik gazdasági vezető teljesítse a kol­lektív szerződésben vállalt bérfejlesztési kötelezettségiét. Az idén megszűnt a bevezetőben érvként elhangzott megkötöttség — átlagbérgazdál­kodás —, alapvetően azonban mégsem válto­zott a helyzet. Ezt állapították meg az építők megyebizottságának legutóbbi ülésén, amikor hat vállalat: a Nógrád megyei Állami Építő­ipari, Tanácsi Építőipari, a Nógrád megyei Tanácsi Tervező Iroda, a Pest—Vidéki Kőbá­nya Vállalat, a Salgótarjáni öblösüveggyár és a Salgótarjáni Síküveggyár — ezzel kap­csolatos tevékenységét elemezték Megállapították, hogy a béremelés mérté­két a nemrég megkötött két évre szóló kol­lektív szerződésekben rögzítették. Ezt előző­leg a dolgozókkal, később pedig a szakszer­vezeti tanácsokkal megbeszélték a gazdasági vezetők. A végleges elképzelések szerint, az egy évvel ezelőtti helyzet alig változott vala­mit. Továbbra is az óvatosság jellemzi a bérfejlesztést. Az emelés mértéke azonban változatosabb mint a tavalyi, általában más­fél, két és fél százalékig terjed. A felosztási tervezetekből kitűnik, hogy a béremelésre szánt összeg 60—80 százalékát, az alapbéremelésekre fordítják, a 20—40 szá-^ zalékot pedig mozgóbérként fizetik ki az arra érdemeseknek. Problémák jelentkeztek az alapbéresítésnél. Többhelyütt a személyi béreket emelik fel, a teljesítménybéres munkák besorolását pe­dig az eredeti összegben hagyják meg. Ez esetben emelésről szó sem lehet — állapítja meg az építők megyebizottságának egyirányú jelentése. Ugyanez a helyzet, ha a normaté- teleket felemelik, a személyi béreket pedig meghagyják a korábbi szinten. Félreértésre, téves következtetésekre ad alkalmat, ha az átlagkeresetek alakulását vállalati szinten és nem szakmai bontásban vizsgálják. Emiatt, egy-egy szakmában nem tudják a valóságnak megfelelően elemezni a bérhelyzetet, a bérmozgást, nem tudják meg­állapítani, hogy a béremelések mennyiben voltak helyesek, vagy helytelenek, mennyiben ösztönözték a nagyobb teljesítményre, a jobb minőségre, a hatékonyabb gazdálkodásra. Nehezítette a helyzetet, hogy kevés üzem­ben — Síküveggyár, öblösüveggyár — adták le az üzemrészeknek járó bérfejlesztési ősz- szeget. Ahol ez megtörtént, ott az' üzemve­zetők, a műhelybizottságok képviselőinek egyetértésével kevesebb hibaszázalékkal osz­tották el a fejlesztésre szánt bért. mint ahoi ezt a feladatot központilag oldották meg A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatnál erre az évre 1 241 000 forintot osztottak szét alapbérként, 12 szakmában. Ez azt jelenti, hogy a teljesítménybéres tételeknél általá­ban 50 filléres emelkedés történt A tanácsi építőipari vállalatnál a rövidített munkahét bevezetésekor mind az idő, mind pedig a teljesítménybéres dolgozóknak 9.1 százalékkal emelték az alapbérüket, illetve a normatéte­leket. Bár a kollektív szerződések az ez évi bér- fejlesztés szétosztását a megkötés napiával írták elő, sokhelyütt, még ma is csak rész­ben. a szakszervezeti bizottságok gyakori un­szolására hajtották végre. Az építők megye­bizottságának az a véleménye: a bérfejlesztés politikai kérdés, döntően befolyásolja az élet- színvonal alakulását, ezért fellép mindenfaj­ta, elfogadhatatlan kifogásokat citáló huza­vona ellen, tekintettél arra, hogy gazdálko­dásunkban a szabad árforma érvényesítés« egyes területeken meggyorsította az árak mozgását. Tehát nem mindegy, hogy a dol­gozók év elején, év közepén, vagy a felsőbb irányító szervek ösztönzésére kapják meg azt a pénzt, amit a kollektív szerződésben vállalt az üzem, intézmény vagy vállalat ve­zetője. Nem lehet azzal sem egyetérteni, hogy a vállalatok a megtakarított bérrel akarják nö­velni a szétosztható nyereséget. Épp az ellen­kezőjére van szükség. Jó, ha év közben a jövő évi nyereség terhére emelik azoknak a dolgozóknak a fizetését, akik jelentős mér­tékben hozzájárultak a termelékenység eme­léséhez, segítették a gazdálkodás hatékonysá­gát. A példák sokasága bizonyítja, hogy az év közben kifizetett jutalom, célprémium ösz­tönzőleg hat a munkások, műszakiak, alkal­mazottak munkakedvére, alkotó készségének kibontakoztatására. Az meg egyenesen káros, ha a jutalmazást és a premizálást a megta­karított béralapból próbálják fedezni. A hat vállalatnál végzett vizsgálat arra is fényt derített, hogy nincs rendben a mun­kások és alkalmazottak között kialakult bér- fejlesztés. A differenciált bérezés helyett még legtöbb üzemben ma is az egyenlősdi dívik. A gyakorlat bizonyította, hogy a kol­lektív szerződésben vállalt bérfejlesztés ma­radéktalan végrehajtása csak akkor lehet eredményes, ha szétosztásának jogát az üzem­vezetőkre bízzák. AZ ÉPÍTŐIPAR szervezett dolgozóinak bi­zalma arra kötelezi a szakszervezeti bizott­ságokat, hogy csak akkor fogadják el a válla­lati vezetők érvelését, véleményét a bérfej­lesztésben, ha azok egyesítik magukban a jó értelemben vett vállalati és egyéni érdeke­ket. Partnerként pedig csak akkor tudnak fellépni, ha a vállalati bérfelelősök havon­ként és szakmánként elemzik a bérek alaku­lását. Ez szükséges ahhoz, hogy a törvényben vállalt emelés ne csali puszta ígéret, hanem élő valóság legyen. Venesz Károly Egyetlen út, bizonyítani... egyik vezetőségi tagjával le­ülni. Otthon pihent. Délutáni álmából ébresztettük fel. A beszélgetés elől nem tudott kibújni. Erősen gondolko­dott, hogy mit mondjon. Hosszabb ideig simogatta fél­barna kócos haját. — Mi, a KISZ nem sokat szólhatunk ebbe. Pali, ha többet iszik verekedik. Nem is hallgat ránk. Ő már har­mincon felül van. Én nem is tudom... — felrántotta a vál­lát és befejezte. Azért elkísért a boltig. Szép új vegyesbolt. Ide ug­ranak be egy üveg sörre, amikor a kocsma zárva van. Fekete kalapos, bajuszos férfi jött be. Amíg az üveg nyitásával bajlódott. azt mondta: — Pali kitűnő munkás. Amikor iszik, kötekedik. Ez a dolog lényege. Estefelé megérkezett az el­nök. Sikerült kézbekapni Pa­li különös dossziéját. Számoz­va a jegyzőkönyvek. Néhá­nyat maga a traktoros is alá­írt. Elismerve, hogy megivott egy üveg almabort és felült a traktorra. Aztán a másikban az áll, hogy durván szidal­mazta a tsz-elnököt, aki fele­lősségre vonta. Fölösleges so­rolni; mert a többi Is ehhez hasonló. Így folyt a vita kö­zöttük, hosszú hónapokon ke­resztül, a szakításig. Időköz­ben Pali elment az elnökhöz, bocsánatot kért, ígéretet tett, hogy soha többé. Utána egy darabig csend, aztán újból összekaptak. A közelmúltban aztán végleg elromlott a vi­szonyuk. A traktoros perme­tezni indult a dohányosba az egyik kisegítő munkással. Előző este mulattak, Pali még zákányos volt. Indulás előtt újra ivott egy üveg almabort. A kísérője pedig bement az elnökhöz és kijelentette, hogy nem hajlandó a permetező gépre ülni, mert félti az éle­tét. Az elnök Palit leparan- csolta a gépről. Az egész utca hallotta, hogy veszekednek. Pali sem takarékoskodott a jelzőkkel. Az elnök motorke­rékpáron bement a rendőr­ségre. Palinak fegyelmit ad­tak, mennie kellett a tsz-bői. Egy ilyen kis faluban, mint Csesztve, a kemény fellépést nehezen emésztik meg az em­berek. Palitól félnek is. Hir­telen természetű, mulatós !e- gényember. Az anyját sajnál­ják, akit a fia tart el. Ez nem- közömbös az emberek előtt. Az elnök mindezekkel nem törődött, elbocsátotta Palit. A traktoros az eset után Is el­ment az elnökhöz bocsánatot kérni, de az elnök most nem bocsátott meg. Nagyon hatá­rozott volt. — Nem érdekel, ebből elég volt. Én nem záratom le ma­gamat miatta. Jó munkaerő, azt elismerem, de nem becsü­letes. Azok pártolják, akik­nek mindegy: rend van-e a gazdaságban, vagy fegyelme­zetlenség. A becsületes em­berek velem értenek egyet... Megkerestük a traktorost, kaszával széles vállán, balla­gott hazafelé. Öreg a portá­juk. Talán a falu utolsó szalmatetős háza. Papsajt nőtte be az udvarukat. Nem is hívott be a kis ablakú ház­ba, hanem az udvarra hozta a székeket. Keserűek a trak­toros vonásai. Nagyon harag­szik az elnökre. — Én már az ötödik va­gyok, akit kinyírt, amióta itt van. Idegen ő tőlünk, nem is­mer minket. Ráncolta homlokát és ha- rapdálta szája szélét. Hatal­mas kezét összeszorította. Aztán feltámasztotta vele iz­zadó állát. Felkapta a fejét és sóhajtott. — Mindegy. Ennek így kel­lett történnie. Van bennem hiba. Félreállok. Már kaptam munkát egy vállalatnál. Igaz kevesebbet keresek, de majd lesz valahogy... Ez történt nemrégen Cseszt- vén. És most Pali és barátai megsértődtek és szidják az elnököt. Lehet, hogy igaz, amit mondanak, hogy az el­nök türelmetlen. De Pali már sok hibát elkövetett. Veszé­lyeztett e a saját, de mások életét is, amikor italosán ült a gépre. A tsz vagyona is ve­szélyben volt a kezében. Az elnök ebben az esetben a sok figyelmeztetés után mást nem tehetett. Ha a traktoros és pártfogói • gondolkodnak, belátják ezt és okulhatnak belőle. Pali be­bizonyíthatja még, hogy más ember is tud lenni. Bobá! Gyula NÓGRÁD — 1969. július 13., vasárnap 3 U 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents