Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)

1969-07-06 / 154. szám

Sserótű*t* pereskedni? *a ss ♦ Lobog bennük az „igazság" A napokban hallottam a következő magátwádas ügyet. Két szomszéd között évek óta folyik egy határmegálla­pítási per. Hat centiméterrel kellene a kerítést arrébb tol­ni. A kerítés értéke hatezer forint. A per eddig már mindkét félnek ezer-ezer fo­rintjába került. Sőt: a ha- t^rkügazítást kérő három építész szakembert is „felfo­gadott”, hogy mondjanak vé­leményt. Most meg azt akar­ja, hogy egy bizottság jöjjön le, mégpedig Budapestről, hogy melyik vélemény az igaz. Erre sem sajnál négyezer forintot letétbe tenni. Mi jut ilyenkor az ember eszébe? Arany János: Füle­müle című verse. Péter és Pál a pereskedő két szom­széd. Haragban az utcával Aktákat böngésztem bíró­ságokon. Magán vádas ügye­ket, pofonokért, szidalmazá­sokért, egyszóval: becsületsér­tésért. Akadnak bőven perek és pereskedők is. Jól isme­rik őket a panasznapokon. Az igazukat követelik, sokszor jelentéktelen dologért, amit négyszemközt, szép szóval is el lehetne intézni. Csakhát? A per az per. Az más. Így van becsülete az embernek. A magánvádas pereskedők jó része az első tárgyaláskor, amikor a bíró békülésre szó­lítja fel őket, kezet fog, ki­békül. Van olyan eset is, amikor még meg is csókol­ják egymást. A notórius pe­reskedők sokszor az egész utcával haragban vannak. Nagyon sok nevet lehetne említeni. No, de akkor e so­rok íróját is megidéznék, mert az ilyenfajta pereske­dők azonnal leróják az ille­téket. 'Hányszor hangzik el: nem békülök. És mindkét fél hozza a tanúkat, csapatostul. Az ügyek, amelyeket átnéz­tem, pénzbírsággal végződ­tek. „Nem baj, de legalább őt is megbüntették” — mond­ják ilyenkor a tárgyalás után. Nézzünk néhány ügyet, s ha már Arany Jánost is emlí­tettük, „fülemülepert”. Amikor a gyermek a ludas A jó szomszédok nem egy­szer a gyermekeken vesznek össze. Íme két példa. Két ház­ból két család egy kutat használ. A két család rokon. Az egyik napon a gyermekek beszennyezték a kutat. No­sza, a szomszéd baltát raga­dott, s kerítést emelt a kút mellé. Kijött a gyermekek anyja, s megkérdezte, minek ez a kerítés. A férfi vissza­szólt, hogy ide bizony többet nem jönnek a gyerekek. Er­re mi történik? „Az anyád...” Az egyik oldalról is, a másik­ról is. A büntetés: pénzbír­ság becsületsértésért. Kétéves kislány édesany­ja mondja tollba, hogy mi történt a lányával. Játékból „boszorkánynak” nevezett egy hatvanegy éves asszonyt. Az asszony meghúzta a ha­ját a gyereknek. Mit mond az asszony? „Nem bántottam én, csak megfogtam a haját, s megkérdeztem: mondod-e még, hogy boszorkány?” Ez volt kora délután, késő dél­után pedig az asszony fia állított be a szomszédba a „boszorkányügy” miatt. Nem­csak szóval, tettel is felelős­ségre vonta a szomszédot. A bíróságon még a fiatalember tiltakozott. „ö meg arcul ütött és most már én eme­lek viszont vádat feltűnően durva becsületsértésért” — mondta, s azonnal lerótta a hatvan forint illetéket, s megnevezett öt tanút. A bün­tetés: újra csak pénzbírság, könnyű testi sértésért és be­csületsértésért. A féltékeny férj Az elvált ember felült a barátjának, aki azzal hence­gett, hogy a feleségénél „járt”». Nosza, levelet írt az asszony­nak a volt férj és kérdőre vonta. A bíróságon derült ki, hogy a hencegő barátnak egyetlen szava sem volt igaz: Az is: hogy a férj féltékeny természetű ember, aki fűvel- fával gyanúsítja a feleségét. A rágalmazás is pénzbírság­gal végződött. Milyen lehet a családi bé­ke, ha az anyóst megverik? Lakodalomban volt a fiatal pár. A férj pityókásan kijött a ház elé, hívta a feleségét. Az nem akart jönni. Erre közbelépett az anyós. Hogy megütötte-e a feleségét a férj, a tanúk biztosan tud­ják, de tény, hogy az anyós — így mondta el — kérdést intézett a vejéhez: csak nem fogsz itt '' az utcán vereked­ni? S erre aztán „nekiszállt” a veje. Nyolc napon belüli sérülés, könnyű testi sértés. Bántalmazott, fellökött az anyósom, s ezen nagyon fel­indultam — mondta a vő, s beismerte, hogy megverte anyósát. Büntetése: 600 fórint. Két pofon ötszázért „Feltűnően durva becsület- sértés miatt feljelentést te­szek B. Gy. ellen, aki este fél nyolckor minden előzetes szóváltás és ok nélkül pusz­ta kézzel kétszer pofon ütött. Kérem B. Gy. megbüntetését és azt, hogy kötelezzék költsége­im megfizetésére”— olvasom a jegyzőkönyvben. A két pofon ötszáz forintba került a po- fozkodónak, de a tárgyalá­son az is kiderült, hogy aki kapta, az sem makulátlan ember. Ö meg a pofozkodó ember gyermekeit fenyítette meg egy alkalommal, hát ezért csattant a két füles. Sorolhatnánk tovább az eseteket. A magánvádas ügyek aktái egész polcokat töltenek be. Örökül az utó­doknak. Igen, itt kezdődik. Ahogy Arany János mond­ja: „Többről többre, szóról szóra, majd szitokra, majd karóra”. De a karó már nem magánvádas ügy. Szokács László A munkásmozgalom harcosa! — megyénk szülöttei Krumpliból Annyit már a beszélgetés eiőtt megtudtam a pásztói Vi­da Imréről, hogy rendkívül sokoldalú férfi. Fegyverlakatos és villamosszakember. Korát meghazudtolva rendkívül di­namikus és mozgékony. Az utóbbiban nem csalódtam találkozásunk során. Áz előb­biben azonban igen. A Tán­csics utca 28. számú ház ajta­ján réztábla hirdeti: itt lakik Vida Imre. Az ajtó azonban zárva. Ha a látogató bebocsá­tást kér, akkor meg kell rán­tani egy fogantyút, a spár­ga megfeszül, s a rézcsengő pedig rendkívül érdekes han­got ad, jelezvén, hogy bebocsá­tást kér valaki. A porta takaros, tiszta. A kert is gondozott. Vida Imre, az 1919-es tanácsköztársasági harcok egyik tagja, meztelen felső testtel, nyakába akasz­tott kis edénybe szedi a mál­nát. Szólunk, hogy őt keres­sük. Messziről bemutatkozik: — Vida vagyok! — s már méterekről nyújtja a kezét. A kellemesen hűvös kony­hában beszélgetünk. Előkerül a most kapott Tanácsköztársasági emlékérem, s azon vitatko­zunk. hogy a jobb vagy a bal oldalon kell-e viselni. Dön­tünk. A jobb oldalra tűzze a mellére a megtisztelő kitünte­tést. Aztán rátérünk a fél év­századdal ezelőtti eseményekre. — Soroksáron, a fegyver­gyárban dolgoztam. Előtte a harmincketteseknél, a kék pa- rolinos gyalogezrednél szolgál­tam, mint tizedes. Az ősziró­zsás forradalom előtt két hét­tel mentettek fel... A fegy­vergyárban nem maradt sok időnk. Gyűlés, gyűlést ért. A katonaviselt embereket keres­ték. önként jelentkeztünk, hogy segítsük a Károlyi-kor­mányt. Fegyverünk volt, hi­szen mi készítettük, önálló csoportot alakítottunk, s őrsé­get álltunk. Biztosítottuk a rendet, a fegyelmet. Az az érzésem, hogy az a csoport, amit akkor alakítottunk, meg még sokan mások az ország területén, szinte elődje a mai munkásőrségnek... Vida Imre és társai hol őr­ségben voltak, hol pedig a gyárban dolgoztak. A jó szak­munkást a kiváló esztergá­lyost és lakatost akkor sem nélkülözhették a gyárban. — Sok minden lógott már akkor a levegőben. A műhely­ben is mind élesebb lett a vi­ta. Elhangzottak érvek és el­lenérvek. Az egyik szónok azt mondta: tonább kell vinni az őszirózsás forradalmat. Addig kell megszervezni a hatalmát, míg a munkások, az emberi­ség benne vhn. Mi azt mon­dottuk: kövessük az orosz pél­dát. Mások a Károlyi-kormány ellen voltak. Mi pedig azt hangsúlyoztuk, legyen mun­káshatalom, ne álljunk meg félúton. A gyár legyen a mun­3 *,SSSS/SfSSSSSSSSSSSSSfSSfSrSSfSSSSSS/SSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSf/SS/S/SSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSfSSSSSSfSS/SSSSSSSSfSSSSrfSSSSSSSS/SSSS/fSSSSSSSSSSSS/SSSSfSSS/SSfS/SS/S'/SfrSrrr7Trr~ Az iskola csendjét felverte a tanítás végét jelző csengő. A gyerekek az udvarra tódul­tak és sorakoztak. A tanító­nő megadta az engedélyt a távozásra. A gyerekek hangos köszönés^ visszhangzott a tá­gas udvaron, indultak haza- ielé. Sovány, sápadt arcú, törékeny kislányt sodortak magukkal. A széles utcán szétszóródott a gyerekhad, a kislány fegyelmezetten haladt a járdán. Az iskolától nem messze, egy magasra épített új ház előtt testes, gömbölyű arcú asszony állt. Kezében seprű. Szemeit összehúzva nézte a gyerekeket. A kislány félúton volt az iskola és az asszony között, amikor meg­látta a seprűre támaszkodó asszonyt. Átment a másik oldalra. Vékony arca még sápadtabb lett. Az asszony arcát elöntötte a vér. — Ugye félsz, te girhes.. 1 A kislány megtorpant, sí­rásra görbült a szája és ri­adtan menekült. Az asszony pedig megállította a kislány után haladó gyerekeket, sut­togott nekik, és mutogatott a kislányra. A lány még látta, hogy az asszony felemelte a seprűt és a fiúk felé csap, akik rohantak át a másik oldalra. Rémülten menekült. _ A gyerekek a nyomában, «atranézett és kétségbeesne rikolt.ozott. Hangjával megtelt ez utca. Az autóbusz-meg­állónál munkába induló fér­fiak szaladtak az eszelősen rohanó kislány elé. aki zo­kogott. _ TVtoo akarnak verni. .. A rohanó gyerekhad elvi- barzott mellettük. Távolabb a kislány jajveszékelésére kiro­hanó édesanyja állította meg őket és vonta felelősségre. Mit akartok Piroskától? Amíg nem késő...-vvvwvvvuwv — Mi semmit, Julis néni mondta, hogy verjük meg. A dologból bírósági ügy lett. A gyerekek tanúskodtak a' bírói pulpitus előtt, hogy az asszony ajándékot is ígért nekik, ha megverik Piroskát. Megtagadták, ezért csapkodta meg őket a seprűvel. Mene­kültek, s a kislány azt gon­dolta, őt üldözik. A bíróság az asszonyt elítélte. Több mint tíz évvel ez előtt támadt családi perpat­var következménye ez a je­lenet. Házhely birtoklásán akadtak össze. A kis falu ut­cájának közepén öreg, fehér házacska szerénykedik, már betegesen megroggyant. Előt­te széles telek, rajta haragos­zöld, derékig érő burgonya. A telket ideiglenes kerítés szeli ketté. A szomszédban magasra épített új, terebé­lyes ház kevélykedik. Évtized­del ezelőtt az öreg ház lakó­ja húszezer forintért megvet­te a telek felét, mert épít­kezni akart. Hivatalos iratok tanúskodnak róla. A szom­széd is igényt tartott a telek másik felére. Kideríthetetlen, hogy a telek háromnegyedét, hogyan írták javára. Sok mindent mondanak a falu­ban. Az egyik szomszéd: ..Jött egy hivatalos ember. mM, és kimondta: Júliáé a telek naavobbik része...” A másik szomszéd: *z mindent elintéz oiwii *•***» van, hoffv fZlnek főle ” A. harmad*!*' cm*—i-za' Só­gort kijátszottak. . A megkárosított vásárlő til­takozott, bírósági tárgyalások sokasága folyt le, de a hely­zeten ez nem változtatott. A károsult sovány, sápadt ember. Segíteni jár építke­zéshez. A falu másik részén éppen egy öreg házat bontot­tak. A régi gerendákkal baj­lódott. aínikor leszólítottuk a tetőről. Sütés sapkája alól bizalmatlanul nézett. Ráncok gyűrődtek az arcán. Mikor a tetőről lekászálódott, a sap­káját igazgatta és verte ma­gáról a port. Halkan beszélt, alig hallhatóan. — Ezen már a jóisten sem tud segíteni. Eltipornak. .. Annyi bírósági tárgyalás volt, hogy ki sem lehet mondani. Keserű vonásoktól megnyúlt az arca. A haragtól összeszo­rította fogait. Hallatszott, hogy csikorognak. — Valakinek pusztulnia kell... A nyertest is megkerestük. A nagy porta üresen kongott. Egy növendék gyerek szaladt kerül a szomszédokhoz, meg­keresni anyját. Terebélyes asszony és harcias. Mikor a tágas konyhában beszélni kezdett, a hangjának szűk lett a helyiség. De mondta, egyre hevesebben. — Száradjon le a két ka­rom. ha én bántottam vala­kit is. Építeni akartam, kel­lett a telek nekem is... Halkan nyílt az aitó. sá­padt. vékonv ember lépett a konvbába. A beverő felé hát­rált és leült. Figvelte felesé­it. Már ő is és'mevetto beev összefüggéstelenül beszél. Rá­szólt, — Hallgass, majd én... — Nem hallgatok, én tu­dom! ... Folyt az asszonyból a szó, mint az áradat. Szitkozódott, magát is átkozta. Végül az ember leintette. — Én nyugodt ember va­gyok, der ha megbántanak jogomban, valakinek pusztul­nia kell. Szándékosan nem részletez­tük a két család veszekedés sének okát. Ezt tisztázni ál­lamigazgatás feladata. Hiszen a nézeteltérés akkor keletke­zett, amikor a tanácstól be­leavatkoztak a telekvásárlás­ba és nem mindkét fél teljes (megelégedésére intézték el az üevet. Ha megbolygatták a rendet akkor Intézzék is el a felek megelégedésére. Tudatosan Idéztük fel a kislánnyal törént esetet. Idá­ig fajult az ügy. Két kiter­jedt família mélységes gyű­lölködéséig, amely tragédiá­ba torkollhat. Az egész falu szégyenkezik miatta. A köz­ség vezetői azzal a gondolat­tal is foglalkoznak, hogy a békétlenkedőket kitelepítik. No, de ez e a megoldás? Ezzel az elrontott ügv nem rende­ződik. Ellenkezőleg, még na­gyobb lesz a gyűlölködés. Eev megoldás v»n. Úiból, piciéről megvizsgálni min- őppf. H“lvre rakni a két csa­lád ügyét a törvévvo- igaz­ságnak rnpafplplőpo. Ezt az pddtgi döntéspkfől eügoötlp- niii az á’iamigazgatés* szer- vöknek kell végrobatt.ani Még hasznosabb ion-,«» t,a a vizsgálatba a néni ol1„-,őrzés *« Ko!-a*^„«r,lddna. Egv falu közösségének a békéje kötelezi az illetékese­ket. hogy menjenek mielőbb Kishartyánba, Bobál Ovii!* kásoké, a föld pedig azé, aki megműveli. Ezeknek a viták­nak az lett az eredménye, hogy kétfelé szakadt a szak- szervezeti tagság. Mi kommu­nisták csoportot alkottunk, a szocdemek széthúztak. Sza­bályos harc kezdődött a mű­helyben. .. De eljött március huszonegy, kikiáltották a Ma­gyar Tanácsköztársaságot. Ak­kor már tudtuk, hol a he­lyünk, mit kell tenni... Üjbol csatasorba álltak a fegy­vergyári muhkások, köztük is elsőnek Vida Imre. Fegy­vert most sem volt nehéz sze­rezni, volt belőle bőven a rak­táron, még válogattak is. Csak a jót, a biztos fegyvert vet­ték magukhoz. — Először csak őrségbe jár­tunk. Később parancsot kap­tunk, hogy Hatvanban nem akarják megadni magukat az iglói kadétok. Vonattal érkez­tünk Hatvanba. Raj vonalba meneteltünk a kastélyig. Két napig tartottuk gyűrűben a kastélyt Aztán megérkezett a katonaság is. Tüzet nyitottunk a kastélyra és kifüstöltük a kadétokat. Ez volt az első be­vetés a tanácshatalom védel­mében. Aztán újabb állomá­sok. Füzesabony—Heves—Eger. Le kellett fegyverezni a csendőröket. A parancsot vég­rehajtottuk, s úgy tértünk vissza a fegyvergyárba, a mun­kahelyre. Jó katonának, nagyszerű kommunistának bizonyult Vida Imre. Szerették munkatársai is. Június első napjaiban va­sasgyűlést tartottak. Meg­alakították a direktóriumot Vida Imre a közélelmezési osz­tály vezetője lett. — Éreztem, hogy nagy fe­lelősség nyomja a vállam. A lakosság számára biztosítani kellett az élelmet, a tejet, ke­nyeret, lisztet. De el kellett látni a katonaságot is. Jártam a minisztériumokat, tárgyal­tam a hadügyi népbiztossal. Esténként pedig házi szeminá­riumokon vettünk részt. Így ismerkedtünk az oroszországi eseményekkel, a marxizmus­sal, a leninizmussal. Kellett, nagyon kellett akkor a tanu­lás. .. A Tanácsköztársaság bukása után Vida Imrére is rossz na­pok következtek. A román intervenciósok elsőnek keres­ték. Napokig bújkált, felesége minden éjszakára más-más helyen keresett lakást számá­ra. Megtörtént az is. hogy la­kás híján Budapesten a Li­getben,' az egyik vendéglő kug­lizó jában töltötte el az éjsza­kát. — Ezerkilencszáztizenki- lenc novemberében aztán úgy döntöttem, hogy eljövök haza, Pásztora. Ahhoz azonban iga­zolvány kellett. Segítettek az elvtársak. Hamis igazolvány­nyal ültem vonatra. Az igazol ­ványon krumpliból készített bé­lyegző. Megtette a magáét. Hat­vanból aztán irány Pásztó, de már nem vonaton, hanem gya­log... Ha valaki azt hinné, hogv Pásztón már nyugodt volt az életem, az nagyon téved n . Soroksáron még a román in­tervenciósok állítatták a fele­ségemet a fal mellé, hogy mondja meig, hol vagyok. Itt Pásztón meg egy Gazsi nevű csendőr üldözött, s közölte ve­lem, hogy tűnjek el, mert Ív­nyin Mit tehettem mást? Mennem kellett. Nagybátcmy, Diósgyőr volt a következő ál­lomás. A csend.őrség, a rend­őrség mindig a nyomomban volt, egészen ezerkilencszáz- negyvenötig. Akkor bekövetke­zett, amit olyan hosszú éveken át vártunk... Somogyvári László Kilátás a „holnapokra” a bon tás alatt álló régi pályaudvari épület ablakán keresztül ] N0GRÄD — 1969. július 6., vasómop S

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents