Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)
1969-07-31 / 175. szám
Tari asszonyok számvetése 4 naposa&F* I I\em kell már a lasszó — Rozsdatemető a szabás-varráson Az őszi betakarítás után NAGY ÖRÖM az, ha egy szervezet számvetés idején sok-sok szép eredményt könyvelhet el. Így történt ez a tari nőtanácsnál is; a számvetés eredményén nincs mit szégyenkezni. A községi nőmozgalom legértékesebb eredménye az asz- szonyok termelőmunkában való részvétele. Két szocialista br.gddot és egy szocialista munkacsapatot alakítottak a termelőszövetkezetben a tari asszonyok. És a szorgos munka meghozta gyümölcsét: az asszonyok elnyerték a Szocialista címet, s büszkék lehettek akkor, amikor a két brigád és a munkacsapat dolgossagát 10 ezer forinttal honorálta a termelőszövetkezet. A szocialista brigádmozgalom javára írható az is, hogy sokat változott az asz- szonyok szemlélete, gondolkodásmódja. Míg korábban lasszóval kellett vállalkozókat fogni a társadalmi munkára, most örömmel, kedvvel vesznek részt benne az asszonyok. A községi ünnepélyekből, redezvényekből sosem maradnak ki. A brigádmozgalom a brigádon kívül dolgozókra is húzó hatást gyakorolt Ezt jelzi a munkaegységek emelkedése és a munka minőségének javulása. A tari nőtanács gondoskodik az asszonyok szabad idejének eltöltéséről, a szórakozási igények kielégítéséről is. Szabás-varrás tanfolyamot szerveztek, s ezen mintegy 30-an vettek részt. Az asszonyok itt nemcsak hasznos kézimunka ismereteket szereztek, hanem módot találtak közös regényolvasásra, az olvasottak megbeszélésére. így került sor Fejes Endre; Rozsdatemető című regényének elolvasására és alapos elemzésére. S az eredmény nemcsak kitűnő szórakozás volt, sok asszonyban éppen a szabás-varrás tanfolyamon ébredt fel az olvasás iránti vágy. Nem ' kis eredményeket produkál a nőtanács az ifjúságvédelemben sem. Különösen figyelemmel kísérik a cigány lakosság életét. A tari nőtanács a munkaközösséggel karöltve javasolta az iskola vezetőségének, hogy oldják meg a cigány tanulók napközi otthonban való ellátását. A tanítási rend akadályozta ugyan, hogy minden egyes cigány tanulót '’elvehessenek a napközibe, de annyit mégis sikerült elérni, hogy nagyon sokan közülük napi háromszori étkezésben részesülnek, a napközi keretei között. NAGY GONDOT jelent továbbra is, hogy a veszélyeztetett családi körülmények között élő gyermekek érdekében nem tud a nőtanács hathatós lépéseket tenni. Bár három szülőnek alkonolelvo- hó kúrát javasolt, s mindany- nyian alávetették magukat a kúrának, hosszabb-rövidebb idő alatt visszaestek, mert nem tartották be az orvos tanácsait. Volt eset, hogy maga a feleség kérte a kúra visszavonását megrosszabho- dott családi helyzete miatt. A községben most 17 veszélyeztetett gyermek él. Kulin súlyosbítja a helyzetet, hogy a kijelölt felelősök nem szívesen látogatják ezeket a családokat, mert az apa durván, brutálisan viselkedik, illetéktelen beavatkozásnak tekinti a látogatást. A tari asszonyok téli foglalkoztatása nem megoldott még. Az őszi betakarítással csaknem teljesen leáll a termelőszövetkezeti nők foglalkoztatása, elenyésző azoknak az asszonyoknak a száma, akik télen is dolgozhatnak. Elfogadható javaslatot adni persze nehéz. Olyan megoldás kellene, ami a termelő- szövetkezetnek is gazdaságos, bérezési szempontból is megelégedettséget keltene. A termelőszövetkezetben nem dolgozó nők foglalkoztatása talán még nehezebb Kisebb részük Hatvanban, Salgótarjánban, Jobbágyiban és Nagy- bátonyban helyezkedik el, de minden dolgozni szándékozó asszonyt nem tudnak fogadni a községből. És akadnak olyanok is, akik egészségi állapotuk vagy szociális Helyzetük miatt nem is vállalhatnak munkát a községen kívül. A tari asszonyok foglalkoztatásának megoldását tehát továbbra sem lehet levenni a községi feladatok líctáíá pÁl S MINT MINDEN számvetés, a tari asszonyoké is a feladatok meghatározásával végződik. Ezek szerint a jövőben szorosabb koordinációt alakít ki a nőtanács a tömegszervezetekkel, főként az óvodai és az iskolai szülői munkaközösséggel. Nők akadémiáját szerveznek, amelynek témakörét az igényekhez alkalmazkodva állítják össze. Hatékonyabbá teszik a hátrányos és veszélyeztetett körülmények között élő gyermekek patronálását, s ezek családját rendszeresebben látogatják. Sz »I. Víz mellett Nyaranta több napfény éri bőrünket. Barnára sül a bőre azoknak, akiknek munkája olyan, hogy a napfényt nem kerülhetik el és szívesen süttetik magukat azok, akik csak az üdülés és kirándulás alkalmából juthatnak naphoz. A napozásra nem csak a jó szín megszerzése miatt van szükségünk. A kellő mértékű napozás, a megfelelő mennyiségű napfény nélkülözhetetlen is számunkra. A bőrt érő, napfényben nagy mennyiségű ibolyántúli sugárzás hatására nélkülözhetetlen anyagok, így vitaminok is képződnek, a szervezet működését kedvezően befolyásoló anyagok termelődnek a bőrben. A túlzásba vitt napozás azonban káros is lehet. Az első alkalomkor hosszú ideig tartó napozás eredménye a napégés, amely nemcsak fájdalmas, hanem veszélyes is lehet. A napozást fokozatosan kell kezde- i. Vannak betegségek, amelyeknél a napozás az állapot romlását, a betegség fel- lobbanását okozhatja. A magas vérnyomásos, asztmás, cukorbeteg, lábadozó betegek feltétlenül kérdezzék meg orvosukat, hogyan védekezzenek a károsító hatás ellen. Általában hasznosnak tartjuk, ha a gyógykezelés alatt állók az életmódjukkal kapcsolatos kérdéseket is megbeszélik orvosaikkal és nem csupán a gyógyszerezés módozatait tanácskozzék meg. A nők nagy szomorúságára, a hosszú ideig folytatott napozás, kvarcolás a bőrt öre- gíti. Ráncos, vékonyodott, durva tapintatú lesz és barna. Idő előtti öregedés jelei figyelhetők meg azok bőrén — elsősorbán a mezőgazdaságban dolgozókra gondolok — akik a napfény hatásának hosszú időn keresztül vannak kitéve. A napozáshoz nem szükséges feltétlenül a tűző napon sülni. Mindahányan megfigyelhettük, hogy fátyolfelhős időben, árnyékosabb helyeken is lesülhetünk. A “ nyaralás alkalmával a vizek mentén nagyon kell vigyázni, a napfényen kívül számolnunk kell a víztükör által odavetített sugarak hatásával is. A fehér bőrűeknek, vörös ha- júaknak különösen szükségük van óvatosságra. Fokozódik a lesülés veszélye, ha a napozást alapos fürdés előzi meg. Ilyenkor bőrünkről eltávolítjuk azokat a rétegeket, amelyek a napfény hatását mérséklik. Viszont csökkenti a napfény hatását a vékony púderréteg (hintőporréteg) is. Nincs szükség arra, hogy orrunkra leveleket vagy papírt ragasszunk, Jól jövedelmez a baromfi A ecsegi termelőszövetkezetben évek óta foglalkoznak baromfitenyésztéssel. A két és fél ezres törzsállomány most fél év leforgása alatt, mintegy 300 ezer forint jövedelemhez juttatta a gazdaságot. A tojásokat a mátraverebélyi keltetőbe szállítják. Ezenkívül húsbaromfit is nevelnek. A 15 ezer csibe amelyet értékesítettek, nem kevesebb, mint 300 ezer forintot jövedelmezett. Az eredmények Tari József né és Csonka József né baromfigondozók munkáját dicsérik. Gondosan, jól látják el feladatukat. Napi munkájuk mellett arra is van idejük, hogy foglalkozzanak a két baromfitenyésztő szakmunkástanulóval. elég ha vastagon bepúderez- zük. A napozás utáni zuhanyozást nagyon helyesnek tartjuk. Ezzel eltávolítjuk a verítéket, port, piszkot. A huzamosabb napozás a bőr kiszáradásához vezet. Ezt tudva gondoskodnunk kell a bőr megfelelő zsírosságáról. A kereskedelemben számos jó kenőcs és olaj kapható, ezekkel a probléma megoldható. A napolajok közül a nagyon keresett bergamott olajos készítmények néha bőrgyúlladást válthatnak ki. A célnak tökéletesen megfelel az egyszerű parafin olaj, és nem is drága. A napfény hatására szep- lők is megjelennek, főleg a világos bőrűeken. Ellenük fényvédő kenőccsel lehet védekezni. Mai felfogásunk szerint a szeplők nem teszik csúnyává az arcot, nem csúfítják el viselőjüket. A zárt munkahelyeken dolgozók ’ örülnek, ha nyaranta kissé lesülhetnek. A falun élők azonban nehezen kerülhetik el a napfényt. Az éveken, évtizedeken át nap által sütött bőr ráncos, barázdált lesz. Ez már nem kívánatos következménye a napozásnak, ez ellen védekezni kell. Főleg a nők figyelmét szeretném felhívni az elmondottakra. Helyesnek tartjuk, ha nyaranta széles karimájú kalappal védik magukat a nap károsító hatása ellen. Ez a szokás — nagyon helyesen — egyre inkább terjedni kezd. A nyári időszak kozmetikájának is megvannak a maga sajátosságai. A nap színező hatása miatt kevesebb festékre van szükség. A napbarnított arc egészségéről, erőről tanúskodik, csupán akkor használjunk kozmetikai szereket, ha azokra nagy szükségünk van. Este, lefekvés előtt azonban ne felejtsük el, hogy arcunknak úgy kedvezünk legjobban, ha a napi szennyezéstől, festékektől megszabadítjuk. Befejezésül meg kell említenünk, hogy a kvarclámpa nem pótolja minden téren a napsugarakat. Egészség szempontjából hatása jó, azonban a kvarcsugárzással szerzett barnaság minősége és tartóssága elmarad a napsugárzás keltette barnaságtól. Dr. Cseplák György kórházi főorvos ARKAGYIJ VEINER-GEORGIJ VEINER: FORDÍTOTTA: KASSAI FERENC 20. ■— De hallottam. Felébredtem egy pillanatra, méa mondta is: „Aludjon csak, én vagyok”. El is aludtam. — Nem találta Kozákot izgatottnak? Lagunov felkacagott: — Hát, ami azt illeti, álmomból felriadva, méghozzá sötétben, nemigen tudtam figyelemmel kísérni az ilyen részleteket. Az újságtartó asztalkán, Kozak ágyánál könyv hevert, egy Bradbury-kötet. Tyihonov lustán átlapozta. A címoldalon felírás: „A Csehov Könyvtárnak jó emlékezetül hűséges olvasójuktól, Sz. J. Szajkinától”. Tyihonov elmosolyodott, becsukta a könyvet, felállt: — Ne haragudjon, hogy elraboltam az idejét. — Ugyan, mit beszél! Már nincs semmi dolgom, a vonatjegyem is megvettem. Sietek haza, várnak a teendőim. — Viszontlátásra. — Minden jót. Ha mifelénk jár, keressen fel. Olyan őzcombbal kínálom meg, hogy megnyalja mind a tíz ujját! — Ha lehetőségem lesz rá, feltétlenül, örömmel. Köszönöm. Addig is ... A hallban Szavaljev tartott lelki gyakorlatot a gyöt rődő Kozákkal. Tyihonov láttán Kozak felállt: — Nem gondolta meg? — Egy perc türelmet, kérem. — Sztasz az ügyeletes pultjához lépett — Mondja, kérem, ki volt szolgálatban múlt hétfőn? — A mi műszakunk. — Nem emlékszik rá, ki adta le este a kulcsot a2 58-as szobából? — 58 — i ________________________ ■ _______ — Sajnos nem. Negyven szobám van az emeleten, s több mint egy hét múlt el azóta. — Arra sem emlékszik, mikor jöttek haza? A szobaasszony elgondolkozott, elpirult: — Tudja, aznap kellett leadnom a fehérneműt, alig álltam a lábamon, olyan fáradt voltam. Tízkor lefeküdtem. elszundikáltam egy kicsit — előttem állt még az egész éjszaka. Hanja volt itt, őt kell megkérdezni. — Ki az a Hanja? — A szobalány, Hanifja Gafurova. — Hívassa ide, kérem. Gafurova fekete szemű, csinos fiatalasszony volt. Tatár indulatszavakkal tarkított beszámolója szerint Lagunov vette át a kulcsot. Nem sokkal azután jött meg, hogy a telekről eltávozott az URH-kocsi és a mentőautó. — Nagyon vidámak voltak, énekelgettek. A színházból jöttek — mondta enyhe akcentussal. — Kicsodák? — Hát Lagunov. Énekelgettek. — Nem volt egyedül? — Dehogynem. Teljesen egyedül volt. — És Kozak mikor jött meg? Hanifja gondolkodóba esett, majd vidáman közölte: —■ Elaludtam, nem hallottam. De szörnyen későn jöhettek, mert három volt, mire én elaludtam. — Nem félt, hogy ellopják az orra előtt a szállodát? — Nem. Nálunk sohasem fordult meg tolvaj. — Elég furcsa! — jegyezte meg rosszkedvűen Tyihonov. — Az 58-as szoba lakóihoz nem jöttek látogatók azon a napon? — Lehet, hjgy jöttek. Én nem láttam senkit. Leltároznak minálunk, szörnyen sok a dolog. Csak éjfélko» ellenőrizzük, nincs-e idegen a szobákban. — Köszönöm, ön szahad — mondta Sztasz, és a telefonkagylóért nyúlt. — A Nagyszínház telefonszámát, ha lenne olyan szíves. Köszönöm. Igen, írom. — Üjra tárcsázott. — Nagyszínház? Jó napot kívánok, a rendőrségtől érdeklődöm. Ha megmondaná, mi ment tizennegyedikén este. Az Igor? Nagyszerű. És mondja kérem. Kincsek kánt ki alakította? Vegyemyikov? Értem. Hánykor ért véget az előadás? Kitűnő. Minden jót. Szaveljevhez fordult: — Lagunovhoz nincs több kérdésünk. Menj szépen haza, kisfiam, aludd ki magad, holnap szükség lesz rád. Mi pedig Lev Alekszejeviccsel teszünk egy kis sétát... Az autóbuszban Sztasz szégyenszemre elaludt. A busz rázott. Tyihonov hol előre biccent, hol hátra, végül Kozak ' — 59 — puha prémgallérjára dőlt. Kozak mozdulatlanul ült, meg se moccant, bár a helyzet egyáltalán nem volt ínyére. A buszban hideg volt, a motor nehézkesen kapaszkodott felfelé a lejtőn, a vezető rekedt hangon jelentette be a megállókat. A Herszon utcánál Kozak óvatosan megkocogtatta Tyihonov térdét: — Megérkeztünk, szálljunk le. — Persze-persze — dörmögte Sztasz és felébredt Megdörzsölte a szemét: * — Régóta alszom? — Elég régóta — felelte Kozak. — Nincs ebben semmi különös, én is elfáradok a munkában. A Herszon utca sötétbe burkolózott, a közeli erdőből száraz hideg áradt. Tyihonov behúzta a nyakát, a távolságot méregette a lakótelep távolabban pislákoló fényéig, j és sértődötten mondta: — Mutassa az utat, elvtárs. — Előre engedte Kozákot. A szél finom porhót fújt szemükbe. Tyihonov meggörnyedt, és lassan döcögött a harciasán lépkedő Kozak nyomában. — Farkasok nem járnak erre? — kérdezte halkan I Sztasz. Kozak nem hallotta meg a kérdést. — Remélem, adtak nekik ebédet... — tette hozzá Sztasz, most már inkább csak sajátmagának. Pokolian fáradt volt. „Csak egyszer kialhatnám magam” — gondolta. Miután kipanaszkodta magát, frissebben lépkedett tovább. „Ügy látszik, az önsajnálat melegít” — gondolta és elnevette magát. — „Még csak meg se tapogattam az autóbuszban, gyönyörű szám lesz, ha előránt egy revolvert és belém ereszt néhány lövedéket. Na és akkor mi van? Legalább nyugodtan fekhetek, míg kijönnek a mentők”. Gyorsabbra vette lépteit, utólérte Kozákot. Belekarolt és mély átéléssel érdeklődni kezdett a falusi építkezés helyzetéről Lvov környékén. Közben könnyű mozdulatokkal kitapogatta Kozak zsebeit. Elmosolyodott, és így szólt: — Lev Alekszejevics, bizonyos fokig hajlamos vagyok arra, hogy higgyek az ön ártatlanságában ... Kozak megtorpant, kezét a melléhez szorította:' — Drága Tyihonov elvtárs! Erről beszélek a legelejétől. Hát akkor minek háborgassuk meg egy nagyszerű asszony lelki nyugalmát? Inkább menjünk vissza, és a sikeres megoldás örömére igyunk meg egy üveg konyakot! Tyihonov tagadólag intett: — Nem. Aljosinnéhoz el kell mennünk. De ne felejtse el: érdekelt vagyok az ön maximális őszinteségében , ■ Folytattuk) — 60 —
