Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)

1969-07-31 / 175. szám

Tari asszonyok számvetése 4 naposa&F* I I\em kell már a lasszó — Rozsdatemető a szabás-varráson Az őszi betakarítás után NAGY ÖRÖM az, ha egy szervezet számvetés idején sok-sok szép eredményt könyvelhet el. Így történt ez a tari nőtanácsnál is; a számvetés eredményén nincs mit szégyenkezni. A községi nőmozgalom leg­értékesebb eredménye az asz- szonyok termelőmunkában va­ló részvétele. Két szocialista br.gddot és egy szocialista munkacsapatot alakítottak a termelőszövetkezetben a tari asszonyok. És a szorgos munka meghozta gyümölcsét: az asszonyok elnyerték a Szo­cialista címet, s büszkék le­hettek akkor, amikor a két brigád és a munkacsapat dolgossagát 10 ezer forinttal honorálta a termelőszövetke­zet. A szocialista brigádmoz­galom javára írható az is, hogy sokat változott az asz- szonyok szemlélete, gondol­kodásmódja. Míg korábban lasszóval kellett vállalkozó­kat fogni a társadalmi mun­kára, most örömmel, kedv­vel vesznek részt benne az asszonyok. A községi ünne­pélyekből, redezvényekből so­sem maradnak ki. A brigád­mozgalom a brigádon kívül dolgozókra is húzó hatást gyakorolt Ezt jelzi a mun­kaegységek emelkedése és a munka minőségének javulása. A tari nőtanács gondosko­dik az asszonyok szabad ide­jének eltöltéséről, a szórako­zási igények kielégítéséről is. Szabás-varrás tanfolyamot szerveztek, s ezen mintegy 30-an vettek részt. Az asszo­nyok itt nemcsak hasznos kézimunka ismereteket sze­reztek, hanem módot találtak közös regényolvasásra, az ol­vasottak megbeszélésére. így került sor Fejes Endre; Rozsdatemető című regényé­nek elolvasására és alapos elemzésére. S az eredmény nemcsak kitűnő szórakozás volt, sok asszonyban éppen a szabás-varrás tanfolya­mon ébredt fel az olvasás iránti vágy. Nem ' kis eredményeket produkál a nőtanács az ifjú­ságvédelemben sem. Különö­sen figyelemmel kísérik a cigány lakosság életét. A tari nőtanács a munkaközösséggel karöltve javasolta az iskola vezetőségének, hogy oldják meg a cigány tanulók nap­közi otthonban való ellátá­sát. A tanítási rend akadá­lyozta ugyan, hogy minden egyes cigány tanulót '’elve­hessenek a napközibe, de annyit mégis sikerült elérni, hogy nagyon sokan közülük napi háromszori étkezésben részesülnek, a napközi kere­tei között. NAGY GONDOT jelent to­vábbra is, hogy a veszélyez­tetett családi körülmények között élő gyermekek érde­kében nem tud a nőtanács hathatós lépéseket tenni. Bár három szülőnek alkonolelvo- hó kúrát javasolt, s mindany- nyian alávetették magukat a kúrának, hosszabb-rövidebb idő alatt visszaestek, mert nem tartották be az orvos ta­nácsait. Volt eset, hogy ma­ga a feleség kérte a kúra visszavonását megrosszabho- dott családi helyzete miatt. A községben most 17 veszé­lyeztetett gyermek él. Kulin súlyosbítja a helyzetet, hogy a kijelölt felelősök nem szí­vesen látogatják ezeket a családokat, mert az apa dur­ván, brutálisan viselkedik, illetéktelen beavatkozásnak tekinti a látogatást. A tari asszonyok téli fog­lalkoztatása nem megoldott még. Az őszi betakarítással csaknem teljesen leáll a ter­melőszövetkezeti nők foglal­koztatása, elenyésző azoknak az asszonyoknak a száma, akik télen is dolgozhatnak. Elfogadható javaslatot adni persze nehéz. Olyan megol­dás kellene, ami a termelő- szövetkezetnek is gazdaságos, bérezési szempontból is meg­elégedettséget keltene. A ter­melőszövetkezetben nem dol­gozó nők foglalkoztatása ta­lán még nehezebb Kisebb részük Hatvanban, Salgótar­jánban, Jobbágyiban és Nagy- bátonyban helyezkedik el, de minden dolgozni szándékozó asszonyt nem tudnak fogadni a községből. És akadnak olya­nok is, akik egészségi álla­potuk vagy szociális Helyze­tük miatt nem is vállalhat­nak munkát a községen kí­vül. A tari asszonyok fog­lalkoztatásának megoldását tehát továbbra sem lehet le­venni a községi feladatok líctáíá pÁl S MINT MINDEN számve­tés, a tari asszonyoké is a feladatok meghatározásával végződik. Ezek szerint a jö­vőben szorosabb koordinációt alakít ki a nőtanács a tö­megszervezetekkel, főként az óvodai és az iskolai szülői munkaközösséggel. Nők aka­démiáját szerveznek, amely­nek témakörét az igényekhez alkalmazkodva állítják össze. Hatékonyabbá teszik a hátrá­nyos és veszélyeztetett körül­mények között élő gyerme­kek patronálását, s ezek csa­ládját rendszeresebben láto­gatják. Sz »I. Víz mellett Nyaranta több napfény éri bőrünket. Barnára sül a bő­re azoknak, akiknek munká­ja olyan, hogy a napfényt nem kerülhetik el és szíve­sen süttetik magukat azok, akik csak az üdülés és ki­rándulás alkalmából juthat­nak naphoz. A napozásra nem csak a jó szín megszerzése miatt van szükségünk. A kellő mérté­kű napozás, a megfelelő mennyiségű napfény nélkü­lözhetetlen is számunkra. A bőrt érő, napfényben nagy mennyiségű ibolyántúli su­gárzás hatására nélkülözhe­tetlen anyagok, így vitami­nok is képződnek, a szerve­zet működését kedvezően be­folyásoló anyagok termelőd­nek a bőrben. A túlzásba vitt napozás azonban káros is lehet. Az első alkalomkor hosszú ideig tartó napozás eredménye a napégés, amely nemcsak fájdalmas, hanem veszélyes is lehet. A napo­zást fokozatosan kell kezde- i. Vannak betegségek, ame­lyeknél a napozás az álla­pot romlását, a betegség fel- lobbanását okozhatja. A ma­gas vérnyomásos, asztmás, cukorbeteg, lábadozó betegek feltétlenül kérdezzék meg or­vosukat, hogyan védekezze­nek a károsító hatás ellen. Általában hasznosnak tart­juk, ha a gyógykezelés alatt állók az életmódjukkal kap­csolatos kérdéseket is megbe­szélik orvosaikkal és nem csupán a gyógyszerezés mó­dozatait tanácskozzék meg. A nők nagy szomorúságára, a hosszú ideig folytatott na­pozás, kvarcolás a bőrt öre- gíti. Ráncos, vékonyodott, durva tapintatú lesz és bar­na. Idő előtti öregedés jelei figyelhetők meg azok bőrén — elsősorbán a mezőgazda­ságban dolgozókra gondolok — akik a napfény hatásának hosszú időn keresztül vannak kitéve. A napozáshoz nem szüksé­ges feltétlenül a tűző napon sülni. Mindahányan megfi­gyelhettük, hogy fátyolfelhős időben, árnyékosabb helye­ken is lesülhetünk. A “ nyara­lás alkalmával a vizek men­tén nagyon kell vigyázni, a napfényen kívül számolnunk kell a víztükör által odave­tített sugarak hatásával is. A fehér bőrűeknek, vörös ha- júaknak különösen szüksé­gük van óvatosságra. Foko­zódik a lesülés veszélye, ha a napozást alapos fürdés elő­zi meg. Ilyenkor bőrünkről eltávolítjuk azokat a rétege­ket, amelyek a napfény ha­tását mérséklik. Viszont csökkenti a napfény hatását a vékony púderréteg (hintő­porréteg) is. Nincs szükség arra, hogy orrunkra levele­ket vagy papírt ragasszunk, Jól jövedelmez a baromfi A ecsegi termelőszövetke­zetben évek óta foglalkoz­nak baromfitenyésztéssel. A két és fél ezres törzsállo­mány most fél év leforgása alatt, mintegy 300 ezer fo­rint jövedelemhez juttatta a gazdaságot. A tojásokat a mátraverebélyi keltetőbe szállítják. Ezenkívül húsba­romfit is nevelnek. A 15 ezer csibe amelyet értékesí­tettek, nem kevesebb, mint 300 ezer forintot jövedelme­zett. Az eredmények Tari József né és Csonka József né baromfigondozók munkáját dicsérik. Gondosan, jól lát­ják el feladatukat. Napi munkájuk mellett arra is van idejük, hogy foglalkoz­zanak a két baromfitenyész­tő szakmunkástanulóval. elég ha vastagon bepúderez- zük. A napozás utáni zuha­nyozást nagyon helyesnek tartjuk. Ezzel eltávolítjuk a verítéket, port, piszkot. A huzamosabb napozás a bőr kiszáradásához vezet. Ezt tudva gondoskodnunk kell a bőr megfelelő zsíros­ságáról. A kereskedelemben számos jó kenőcs és olaj kapható, ezekkel a problé­ma megoldható. A napola­jok közül a nagyon keresett bergamott olajos készítmé­nyek néha bőrgyúlladást vált­hatnak ki. A célnak tökéle­tesen megfelel az egyszerű parafin olaj, és nem is drá­ga. A napfény hatására szep- lők is megjelennek, főleg a világos bőrűeken. Ellenük fényvédő kenőccsel lehet vé­dekezni. Mai felfogásunk sze­rint a szeplők nem teszik csúnyává az arcot, nem csú­fítják el viselőjüket. A zárt munkahelyeken dolgozók ’ örülnek, ha nyaran­ta kissé lesülhetnek. A falun élők azonban nehezen kerül­hetik el a napfényt. Az éve­ken, évtizedeken át nap ál­tal sütött bőr ráncos, baráz­dált lesz. Ez már nem kí­vánatos következménye a napozásnak, ez ellen véde­kezni kell. Főleg a nők fi­gyelmét szeretném felhívni az elmondottakra. Helyesnek tartjuk, ha nyaranta széles karimájú kalappal védik magukat a nap károsító ha­tása ellen. Ez a szokás — na­gyon helyesen — egyre in­kább terjedni kezd. A nyári időszak kozmeti­kájának is megvannak a ma­ga sajátosságai. A nap színe­ző hatása miatt kevesebb festékre van szükség. A nap­barnított arc egészségéről, erőről tanúskodik, csupán akkor használjunk kozmeti­kai szereket, ha azokra nagy szükségünk van. Este, lefek­vés előtt azonban ne felejt­sük el, hogy arcunknak úgy kedvezünk legjobban, ha a napi szennyezéstől, festékek­től megszabadítjuk. Befejezésül meg kell em­lítenünk, hogy a kvarclám­pa nem pótolja minden té­ren a napsugarakat. Egész­ség szempontjából hatása jó, azonban a kvarcsugárzással szerzett barnaság minősége és tartóssága elmarad a napsugárzás keltette barna­ságtól. Dr. Cseplák György kórházi főorvos ARKAGYIJ VEINER-GEORGIJ VEINER: FORDÍTOTTA: KASSAI FERENC 20. ■— De hallottam. Felébredtem egy pillanatra, méa mondta is: „Aludjon csak, én vagyok”. El is aludtam. — Nem találta Kozákot izgatottnak? Lagunov felkacagott: — Hát, ami azt illeti, álmomból felriadva, méghozzá sötétben, nemigen tudtam figyelemmel kísérni az ilyen részleteket. Az újságtartó asztalkán, Kozak ágyánál könyv hevert, egy Bradbury-kötet. Tyihonov lustán átlapozta. A cím­oldalon felírás: „A Csehov Könyvtárnak jó emlékezetül hűséges olvasójuktól, Sz. J. Szajkinától”. Tyihonov el­mosolyodott, becsukta a könyvet, felállt: — Ne haragudjon, hogy elraboltam az idejét. — Ugyan, mit beszél! Már nincs semmi dolgom, a vonatjegyem is megvettem. Sietek haza, várnak a te­endőim. — Viszontlátásra. — Minden jót. Ha mifelénk jár, keressen fel. Olyan őzcombbal kínálom meg, hogy megnyalja mind a tíz uj­ját! — Ha lehetőségem lesz rá, feltétlenül, örömmel. Kö­szönöm. Addig is ... A hallban Szavaljev tartott lelki gyakorlatot a gyöt rődő Kozákkal. Tyihonov láttán Kozak felállt: — Nem gondolta meg? — Egy perc türelmet, kérem. — Sztasz az ügyeletes pultjához lépett — Mondja, kérem, ki volt szolgálatban múlt hétfőn? — A mi műszakunk. — Nem emlékszik rá, ki adta le este a kulcsot a2 58-as szobából? — 58 — i ________________________ ■ _______ — Sajnos nem. Negyven szobám van az emeleten, s több mint egy hét múlt el azóta. — Arra sem emlékszik, mikor jöttek haza? A szobaasszony elgondolkozott, elpirult: — Tudja, aznap kellett leadnom a fehérneműt, alig álltam a lábamon, olyan fáradt voltam. Tízkor lefeküd­tem. elszundikáltam egy kicsit — előttem állt még az egész éjszaka. Hanja volt itt, őt kell megkérdezni. — Ki az a Hanja? — A szobalány, Hanifja Gafurova. — Hívassa ide, kérem. Gafurova fekete szemű, csinos fiatalasszony volt. Ta­tár indulatszavakkal tarkított beszámolója szerint Lagu­nov vette át a kulcsot. Nem sokkal azután jött meg, hogy a telekről eltávozott az URH-kocsi és a mentőautó. — Nagyon vidámak voltak, énekelgettek. A színház­ból jöttek — mondta enyhe akcentussal. — Kicsodák? — Hát Lagunov. Énekelgettek. — Nem volt egyedül? — Dehogynem. Teljesen egyedül volt. — És Kozak mikor jött meg? Hanifja gondolkodóba esett, majd vidáman közölte: —■ Elaludtam, nem hallottam. De szörnyen későn jö­hettek, mert három volt, mire én elaludtam. — Nem félt, hogy ellopják az orra előtt a szállo­dát? — Nem. Nálunk sohasem fordult meg tolvaj. — Elég furcsa! — jegyezte meg rosszkedvűen Tyiho­nov. — Az 58-as szoba lakóihoz nem jöttek látogatók azon a napon? — Lehet, hjgy jöttek. Én nem láttam senkit. Leltá­roznak minálunk, szörnyen sok a dolog. Csak éjfélko» ellenőrizzük, nincs-e idegen a szobákban. — Köszönöm, ön szahad — mondta Sztasz, és a te­lefonkagylóért nyúlt. — A Nagyszínház telefonszámát, ha lenne olyan szíves. Köszönöm. Igen, írom. — Üjra tárcsázott. — Nagyszínház? Jó napot kívánok, a rendőr­ségtől érdeklődöm. Ha megmondaná, mi ment tizenne­gyedikén este. Az Igor? Nagyszerű. És mondja kérem. Kincsek kánt ki alakította? Vegyemyikov? Értem. Hány­kor ért véget az előadás? Kitűnő. Minden jót. Szaveljevhez fordult: — Lagunovhoz nincs több kérdésünk. Menj szépen haza, kisfiam, aludd ki magad, holnap szükség lesz rád. Mi pedig Lev Alekszejeviccsel teszünk egy kis sétát... Az autóbuszban Sztasz szégyenszemre elaludt. A busz rázott. Tyihonov hol előre biccent, hol hátra, végül Kozak ' — 59 — puha prémgallérjára dőlt. Kozak mozdulatlanul ült, meg se moccant, bár a helyzet egyáltalán nem volt ínyére. A buszban hideg volt, a motor nehézkesen kapaszkodott fel­felé a lejtőn, a vezető rekedt hangon jelentette be a meg­állókat. A Herszon utcánál Kozak óvatosan megkocogtat­ta Tyihonov térdét: — Megérkeztünk, szálljunk le. — Persze-persze — dörmögte Sztasz és felébredt Megdörzsölte a szemét: * — Régóta alszom? — Elég régóta — felelte Kozak. — Nincs ebben sem­mi különös, én is elfáradok a munkában. A Herszon utca sötétbe burkolózott, a közeli erdőből száraz hideg áradt. Tyihonov behúzta a nyakát, a távol­ságot méregette a lakótelep távolabban pislákoló fényéig, j és sértődötten mondta: — Mutassa az utat, elvtárs. — Előre engedte Kozá­kot. A szél finom porhót fújt szemükbe. Tyihonov meg­görnyedt, és lassan döcögött a harciasán lépkedő Kozak nyomában. — Farkasok nem járnak erre? — kérdezte halkan I Sztasz. Kozak nem hallotta meg a kérdést. — Remélem, adtak nekik ebédet... — tette hozzá Sztasz, most már inkább csak sajátmagának. Pokolian fáradt volt. „Csak egyszer kialhatnám magam” — gon­dolta. Miután kipanaszkodta magát, frissebben lépkedett tovább. „Ügy látszik, az önsajnálat melegít” — gondolta és elnevette magát. — „Még csak meg se tapogattam az autóbuszban, gyönyörű szám lesz, ha előránt egy revol­vert és belém ereszt néhány lövedéket. Na és akkor mi van? Legalább nyugodtan fekhetek, míg kijönnek a men­tők”. Gyorsabbra vette lépteit, utólérte Kozákot. Beleka­rolt és mély átéléssel érdeklődni kezdett a falusi építkezés helyzetéről Lvov környékén. Közben könnyű mozdulatok­kal kitapogatta Kozak zsebeit. Elmosolyodott, és így szólt: — Lev Alekszejevics, bizonyos fokig hajlamos vagyok arra, hogy higgyek az ön ártatlanságában ... Kozak megtorpant, kezét a melléhez szorította:' — Drága Tyihonov elvtárs! Erről beszélek a legele­jétől. Hát akkor minek háborgassuk meg egy nagyszerű asszony lelki nyugalmát? Inkább menjünk vissza, és a si­keres megoldás örömére igyunk meg egy üveg konyakot! Tyihonov tagadólag intett: — Nem. Aljosinnéhoz el kell mennünk. De ne felejtse el: érdekelt vagyok az ön maximális őszinteségében , ■ Folytattuk) — 60 —

Next

/
Thumbnails
Contents