Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)
1969-07-31 / 175. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGVESUUETEKI AZ M SZM P N Ó GR&O M EGYE IBI ZO T T § Á G A |.S GYEI TANÁCS LAPJA XXV. ÉVF., 175. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR 1969. JÚLIUS 31., CSÜTÖRTÖK Hírnevünk kötelez A közelmúltban országos szarv asmarha-tenyésztői tanácskozáson tekintélyes tudós emberek emlegették, hogy Nógrád megye valamikor régen, országra szóló hírnevet szerzett magának a szarvasmarha-tenyésztéssel. Utaltak arra a bizonyos Ipoly menti tájfajtára, amely tejtermelésben, hústermelésben egyaránt kiváló képességgel rendelkezett. Megerősítették ezt azok az idősebb korosztályhoz tartozó állattenyésztők is, akiket egy-egy jó képességű jószágért messze vidékről felkerestek a kereskedők, nem ritkán idegen országokból is. Az Ipoly menti tájfajta végei edményben már kiveszett, de emléke még friss. Az a tény, hogy innen, a mi palóc vidékünkről adták neki a fajta nevet, annak tudható be, hogy különb adottságok fejlődtek ki az állatban mint az ország más vidékén tenyésztett testvéreiben. Ennek okai különbözőek. A jó takarmány, szántóföld, rét, legelő. (Ez, legyünk őszinték, magasan különb volt, mint ma!) Az állattartók különlegesen magas szaktudása, s nem utolsósorban lelkiismeretessége, amelyet ma szintén fokozni kell. Nem is szólva az állattenyésztési kedvről. Többek véleménye szerint ma ez a leggyengébb oldalunk. Nem egy tsz-elnök- től hallottam már: a szarvas- marha nem kifizetődő, nem érdemes vele foglalkozni. Ez az, amivel vitatkozni kell. A szarvasmarhatartás akkor nem kifizetődő, ha alacsony a termelési szint. Ez aedig annak a következménye, hogy nem fordítunk a szarvasmarha-tenyésztésre megfelelő gondot és pénzt. A jó fajta állatok nem vesztek ki a megyéből. Igaza van az állattenyésztési felügyelőség vezetőjének, hogy az állomány minősége alkalmas a nagyobb termelékenységre, csak megfelelően kell ellátni, gondozni őket. A szarvasmarha minőségének emelése érdekében befejezés előtt áll az állatok mentesítése a gümőkórtól. A mentesítést 1970-re befejezik. Az üzemek vezetőinek feladata: a kiselejtezett állatokat egészséges üszőkkel pótolni. Erre az állam igen jelentős anyagi támogatást biztosit: csupán a megyének mintegy 30 millió forintot. Éithetetlen módon a kedvezményeket csupán néhány tsz veszi igénybe. Jelenleg az igazság, hogy nagy ütemben folyik a selejtezés, az utánpótlás pedig csak döcög. Az üzemek vezetői sajnálatosan csak. a mát látják; nevezetesen azt, hogy a beállított jószág nem produkál az elképzeléseknek megfelelően. A jelenlegi állapotokból ki kei! mozdulni és ezt csak oiyan jószágokkal érhetjük el, amelyek sokat ígérőek, jó minőségűek. Jelenleg az átlag tejtermelésünk kétségbeejtő- en alacsony. Javítani kell a minőséget? Minden körülmények között. A csere első szakaszában nem hoz ez azonban kiváló eredményeket, de ha hozzáértéssel gondozzuk, neveljük a jószágot, kárpótolja a kiesést. Csak a türelmi időt kell kivárnunk. A szakszervek, a tudományos emberek egyöntetűen állítják, és mi is meggyőződtünk róla: az üzemek vezetői a kiselejtezett állatok utánpótlása helyett szívesebben hajlanak az üszők értékesítésére. Erre elsősorban a pillanatnyi anyagi érdekek ösztönzik őket. Az új gazdasági rendszerünkben ebben a kérdésben termelőszövetkezeteink teljes önállósággal rendelkeznek. Nem ezt az önállóságot kívánjuk csorbítani. Az általános közérdek megköveteli, hogy azoknak az üzemvezetőknek, akik csak a pillanatnyi anyagi érdeket látják, megmondjuk: helytelenül cselekednek. Mégin- kább helytelen az állatforgalmi vállalat szemlélete, amely túlzottan táplálja a mindenáron való üszőeladást. A vállalat értekezleteken. megbeszéléseken többszörösen fogadkozott, hogy ■ csak a megengedett meny- nyiségben vásárol fel tenyésztésre alkalmas üszőt. Ennek ellenére a felvásárlás komoly méreteket ölt. Igaz, a vállalatnak ez a feladata, de erkölcsi kötelessége a jövőre is gondolni. Ha nem lesz szarvasmarha, akkor a jövőben mit vásárol meg? Vásárolják az üszőket, mert ezek kiválóan alkalmasak exportcélokra, közben a kiselejtezett tehenek ott sorvadnak az istállókban. Nem egy termelőszövetkezet mint például a herencsényi, nézsai, azonkívül a magánosok Ka- rancslapujtőn panaszkodnak, hogy nem viszik el a kiselejtezett állatokat, azok etetése tetemes kiadásokat okoz az üzemeknek. Az üszők áruba bocsátása, a selejtek tovább- tartása csak kárt okoz népgazdaságunknak. Kereskedjünk, de a rendszerünknek megfelelő keretek között, nem csupán a mindenáron való hasznot keressük, hanem a holnapra is gondoljunk, hiszen kötelességünk a dolgozó nép zavartalan ellátása. Rendet kell tennünk ezen a területen, mert mint azt az állattenyésztési felügyelőség vezetője mondta: szarvasmarha-állományunk évek óta stagnál, a tehénállomány pedig a múlt esztendőben csökkent. Jóllehet ebben szerepet játszik a háztáji gazdaságokban a tenyésztési kedv és a tehénlétszám csökkenése. Vigasztaló, hogy az idén a közös gazdaságok 10 százalékos tehénállomány-fejlesztést terveznek megyénkben. Eddig már szövetkezeteinkben 10 százalékkal több a vemhes üsző mint a múlt év azonos időszakában. A háztáji gazdaságokban is tapasztalható bizonyos érdeklődés: örhalomban nyolc, Endrefal- ván három üszőt állítottak be. Legénden kevés ház kivételével mindenütt van háztáji tehén. Ezeken kívül más községekben is fejlesztik a háztáji állományt. A szarvasmarha-tenyésztés világszerte az érdeklődés középpontjába került. Sok tejtermékre van szükség az egészséges étkezéshez és egyre kevesebb szénhidrátot tartalmazó ételre. Emelkednek az igények, amelyeket ki kell elégíteni. Nógrádra úgy tekintenek, mint nagy állattenyésztési hagyományokkal rendelkező megyére. Helyesen járnak el azok a tsz-ek, amelyek magas szintre emelik a szarvasmarha-tenyésztést, * Bobál Gyula Tíz év alatt kell visszafizetni Eldőlt az első, beruházásra kiírt pályázat sorsa Két esztendővel ezelőtt, 1967- ben új bányagépgyár építését kezdték meg Salgótarjánban. A beruházásra már mintegy 30 millió forintot költöttek, amikor egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az olaj és a földgáz kitermelése, valamint ipari felhasználásuk rohamos terjedése következtében a csökkenő szénbányászatnak nincs szüksége új, nagykapacitású bányagépgyártó üzemre. Idén áprilisban — a szocialista népgazdaság történetében először — a Magyar Beruházási Bank pályázatot hirdetett, melynek alapján több vállalat közül a Vegyiműveket Szerelő Vállalat kapta meg a beruházást. A döntést a Nehézipari Minisztérium, az Országos Tervhivatal, valamint a Nógrád megyei párt- és tanácsszervek népgazdasági és helyi szempontok figyelembevételével kialakított iparpolitikai elképzelései indokolták. A tervek szerint, a jelenleg négy gyáregységében mintegy ötezer munkást foglalkoztató Vegyiműveket Szerelő Vállalat Salgótarjánban yegyiipari gép- és acélszerkezeti gyárat létesít, mely sorozatban és egyedi megrendelésre vegyipari gépeket, acél- és alumínium- lemezből készült sav- és lúgálló tartályokat, vegyipari acélszerkezeteket állít elő. Bevezetik a nagyméretű, 100— 2000 köbméteres tartályok elő- regyártását, melyeket aztán az úgynevezett tekercseléses eljárással szerelnek fel a helyszínen. A beruházást, a Pénzügyminisztérium határozata értelmében 312 millió forintos, az üzembe helyezéstől számított tíz év alatt visszafizetendő fejlesztési kölcsönből finanszírozzák, befejezését és a próbaüzemelés megkezdését 1971-re tervezik. Az ország első, „árverésen” nyert beruházásának teljes befejezésével. és üzembe helyezésével 1200 dolgozó évente mintegy 320 millió forint értékű, a külföldi piacokon is keresett terméket fog kibocsátani. Az új gyár nemcsak a szénbányászat leépítésével keletkező foglalkoztatási gondokon enyhít, de a dinamikusan fejlődő vegyipar Salgótarján korábbi egysíkú iparszerkezetét is felfrissíti. A bükkszéki bányászüdülő központi épületén kívül a nyári főszezonban 16 darab kétszemélyes víkendház várja a beutaltakat (Fotó: Koppány) Hog waii éi^wényesiil is SKoeiali&áa béreasé« elve a i\Tóg|ai*£Ét!i Sxéubáiiyaknái? Ülésezett a szakszervezeti tanács Hogyan érvényesül a szoci alista bérezés elve a Nógrádi Szénbányáknál? Ezt a kérdés tűzte napirendre szerdai ülésén a vállalat szakszervezeti tanácsa. Megállapította, hogy az ösztönző rendszerek alkalmazása általában megfelelt a követelményeknek. Az egyéni érdekek érvényesülését, a bérgazdálkodást, az átlagbérek igazolják. A mun- kásállomány-csoport átlagbér- tervét, amely már a bérfejlesztést is magában foglalja, gyakorlatilag 100 százalékra teljesítették. Egyes helyeken mint például a Mizserai Bányaüzemnél a kívántnál nagyobb a bérielfutás. Az alkalmazottak átlagbére is a munkásokéhoz hasonlóan alakult. A kollektív szerződés biztosítja a létszám-megtakarításból adódó, munkaszervezésbői származó béralap-megtakarítás ösztönzésre való felhasználását is. Ez a módszer az idén is hozzájárult ahhoz, hogy létszám-megtakarítás mellett sikerült túlteljesíteni a nyereségtervet. Ezért az elmúlt fél évben több mint félmillió forintot fizettek ki. Az alapbérek túlzottan fejlődtek. A vizsgálat megállapította, hogy olyan béreket is kifizettek, amelyeket, ha mozgóbérrészként alkalmaznak, sokkal nagyobb hatékonyságot értek volna el. Szembetűnő például, hogy az elmúlt évhez viszonyítva, a normateljesítési százalékok növekedtek, ugyanakkor ez nem jelentkezik ilyen mértékben a termelékenység növekedésében. Több helyen elfeledkeztek a normakarbantartásról, másutt a munkaidőcsökkentéskor nem megfelelően állapították meg a béreket. Szinte valamennyi helyen törekedtek az alapbérek arányának növelésére. Sikerüli azonban biztosítani, hogy az alapbérfejlesztést elsősorban a bérfeszültségek megszüntetésére fordítsák. A kollektív szerződésben a nagy túlóraigényű munkahelyeket folyamatos munkahellyé nyilvánították, és lehetőséget biztosítottak arra, hogy ott a felső bérhatár felett is besorolhatnak dolgozókat. E «hasznos intézkedés ellenére az elmúlt fél évben mégis igen nagy mértékben megnövekedett a túlóra-felhasználás. A tervezettnél 22 803 túlműszakkal többet használtak fel. Ha ez így folytatódik, a munkaidő-csökkentés gyakorlatilag csak elv lesz a Nógrádi Szénbányáknál. Káros ez azért is, hogy az improduktív túlórapótlékokat sokkal célszerűbben, hatékonyabban differenciáltabb ösztönzésre is fel lehetne használni. A szakmányos dolgozóknál a lépcsős bérezési rendszer bevezetésével a mun- verscny továbbfejlesztését kívánták elősegíteni. A kezdeti gondok után volt is eredmény. Hiba, hogy ezt a jó módszert az idén nem fejlesztették tovább. Az ösztönzésnek, az «.%£- nevezett mozgóbérrész hatékonyabb felhasználásának is van néhány korlátja. Ilyen ok: a nagyobb alapbérnövelés, és a már említett túlóra-felhasználás. Hiba az is, hogy egyes aknaüzemek * nem kapják meg időben béralapmutatóikat, s ezért nem is tudják, hogyan éljenek a lehetőségekkel. A munkások ösztönzési rendszere a különböző új profiloknál más elbírálást kíván mint a széntermelésnél. A jó rendszerek kialakítását több olyan dolog nehezíti mint például a sokfajta gyártmány, az átfutási idő, a hiányos gyártáselőkészítés, az egyedi és kis sorozatgyártás, a sok anyagmozgatási probléma, a technológiák sokfélesége. Sok az olyan gyártmány is, amelynek a vállalatnál még nincs hagyománya, tehát a fizikai és a műszaki dolgozók átképzését igényli. A gondok ellenére a Nagybátonyi Gépüzemnél már van előrehaladás a megfelelő bérformák kialakítására, a Kisterenyei Vegyesüzemnél azonban a bérformák mellett még a normák kezelésében is komoly visszásságok tapasztalhatók. Ennek megszüntetésére legutóbb már intézkedtek. Az alkalmazottak premizálásában is több hibát tárt fel a tanácsülés. Még mindig nagyarányú a csak mennyiségre történő ösztönzés. Sok esetben kötelező munkát premizálnak, vagy olyan feladatot határoznak meg, amely egyáltalán nem, illetve a kifizetett . összeggel nem hoz arányos gazdasági eredményt. Hiba, hogy nem differenciálnak eléggé, a munkák különbsége ellenére is azonos prémium kerül kifizetésre. Gyakori az utólagosan kifizetett jutalom és általában az egyenlősdi alkalmazása. Űj módszer a nyereségből való jutalmazás. Ezt sokszor jövedelem-kiegészítésre használják fel, illetve a véglett munka nem áll arányban a kifizetett összeggel. A nyereség hatékony felhasználásának kialakításában tehát még igen sok a tennivaló. Elsősorban a feladatok kijelölésére jogosult dolgozók szemléletét, hozzáértését kellene sürgősen fejleszteni. A beszámolóból és a vitában elhangzottakból kiderült, hogy az eredmények mellett igen sok, sürgős tennivaló van a szocialista bérezés elvének megvalósításában. Elutazott a kemerovéi pártdelegáció A Magyar Szocialista Munkáspárt Nógrád megyei Bizottsága vendégeként megyénkben, illetve Magyarországon történt látogatása után tegnap visszautazott Szibériába a Szovjetunió Kommunista Pártja Kemerovo területi Bizottságának öttagú pártdelegációja. A vendégek hét napot töltöttek megyénkben, s találkoztak a megye párt-, tanácsi és tömegszervezeti vezetőivel. Látogatást tettek termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban, ipari és szolgáltató üzemekben. A háromnapos országjáró út során a szibériai pártdelegáció ellátogatott a többi között Mórra, ahol Mirosnicsenkó Nikolai Jekovlevics, a területi pártbizottság tagja, a Kemero- vói területi Tanács első elnök- helyettese 1944-ben hazánk felszabadításáért harcolt és súlyos sebesülést szenvedett. A szibériai vendégek tegnapi búcsúztatásán a Ferihegyi repülőtéren ott volt Szoó Béla, a megyei pártbizottság titkára, Géczi János, a megyei tanács vb elnöke, dr. Mono, Gyula, az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának vezetője és Magyar Lajos, a megyei pártbizottság osztály vezető j e. Az elutazás előtt Karelin Vaszilij Grigorjevics, a területi pártbizottság titkára, a delegáció vezetője munkatársunknak elmondotta: — Mégegyszer hálásan köszönjük, hogy lehetővé tették megyéjük megismerését. Sokat láttunk és tapasztaltunk Nógrád megyében. Ügy értékeljük. hogy utunk rendkívül gyümölcsöző és hasznos volt. A Nógrádban tapasztaltak közül többet mi is megvalósítunk. A delegáció nevében kérem. adják át köszönetnnket mindazoknak, akikkel találkoztunk, akik gazdaggá tették Nógrád megyei, illetve magyarországi tartózkodásunkat.
