Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)

1969-07-30 / 174. szám

Á kőxvélemény-kufotó lapok nyomón A MAHART csepeli szabadkikötőjében behajózták az első magyar konténerszállítmányt. A 2 darab korszerű szállítóeszközt a Magyar Hajó- és Darugyár Váci Gyáregysége ké­szítette. A konténerek az első úton a „Tokaj”-tengerjáró fedélzetén a Gumiipari Orszá­gos Vállalat kempingcikkeit viszik a szíriai I,attakjába. Képünkön: beemelik a 20 tonnás konténert a „Tokaj”-tengerjáró fedélzetére Heten, mint a gonoszok... fiiul csepphen a tender Általános igény az olva­sók részéről, hogy szeretné­nek rendszeresen tájéko­zódni az üzemek fejlődé­séről, ezen belül — mivel ez elválaszthatalan tőle — a szocialista brigádok munkájáról és életéről. Eléggé ritka eset, hogy egy szocialista brigádnak két ve­zetője is van, a csoportvezető, akit kineveznek és a „brigádé, ros”, akit a dolgozók választa­nak meg. A Síküveggyár, Zagyva II. üzemének „Gaga­rin” ezüstjelvényes szocialista brigádjánál ez a helyzet, első pillanatban azt gondolhatná az ember, hogy bizonyára valami belső feszültséget rejt ez a kü­lönös kettősség, pedig nem így van. Nádasdi Gyula csoport- vezető és Bakos József brigád- vezető jól megférnek egymás­sal a „közös asztal” két olda­lán, az egyikük kezébe a ter­melőmunka, a másikéba a brigád társadalmi, belső éle­tének szálai futnak össze. Ügy vettem ki Bálint Fe­renc üzemvezető és Bozsó Ist­ván művezető szavaiból, hogy mindannyiuk számára termé­szetes ez a kettősség, amire valójában nem is illik ez a szó, hiszen tulajdonképpen az egy­re szélesedő üzemi demokrá­cia kétségtelen bizonyítéka. Minden bizonnyal a tizenk­ilenc tagú kollektíva'sem talál semmi kivetni, valót azon, hogy az egyik ember irányít­ja, a másikuk képviseli a bri­gádot, akik ketten nem rivali­zálnak, hanem kiegészítik egymást. Mint ahogyan a bri­gádtagok sem nélkülözhetik egymás munkáját, csak egyet­értésben tudnak eredménye­sen dolgozni. Ezt hangsúlyozta Nádasdi Gyula is, amikor a brigád életéről beszélt. Először kedé­lyesen visszapöccintette a kérdést, mint egy labdát: — Mi a legfontosabb a bri­gád életében? Ügy gondolom, hogy a kollektív munkán van a hangsúly. Két csoportra osz­lik a társaság, egyik részük a kemence mellett, a többiek az Cikkünk nyomán: Benzint ad és kölcsönöz Hasznosítják az űj telepet A MÉK jól hasznosítja az idén májusban üzembe helye­zett dejtári raktárát. Az épí­tésére kétmillió forintot for­dítottak. Kiválóan megoldot­ták a raktár fűtését, felkészül­tek a téli raktározásra, ahol 20 vagon árut tárolhatnak. Az átmenő raktár 25 vagon áru befogadására alkalmas. A dejtári raktár a balassa­gyarmati és rétsági járás ter­mését veszi át. Jelenleg a tel­jes kapacitással üzemelő te­lephelyen készítik elő a me­gyéből exportra kerülő uborka csomagolását. Az idén 25—30 vagon földiepret küldtek in­nen az ország különböző vi­dékére és szerte Európába. Málnát mintegy 20—25 vagon­nal szállítottak a telep közre­működésével a piacokra és boltokba. Hamarosan hat férfi és egy nő áll majd a Salgótarjáni Já­rásbíróság előtt. Lopásért, csalásért, orgazdaságért. A férfiak valamennyien egy bu­dapesti szerelő vállalat dol­gozói, akik ez év tavaszától Salgótarjánban dolgoztak a kábelleíektetési munkálatok­nál. A budapesti vállalat helybeli lakosoknál bérelt szo­bát dolgozóinak. Itt kezdődik a történet, amely egyben pél­da arra is, hogy a jóhiszemű­séggel számtalanszor vissza­élnék. Itt a szekrény, itt a pénz A hat férfi közül Mo.csár Béla érkezeti legkésőbb Sal­gótarjánba és a Pintértele­pen, Nagy Istvánnál kapott szállást. A házigazda bizalma- oa fogadta Mocsárt. Nemcsak úgy, hogy a televíziót is néz­hette a konyhában, hanem be­avatta „nagy titkába” is. El­mondta, hogy hamarosan megnősül. Takarékkönyve, készpénze van és bevásárlá­sokat fog eszközölni. Meg is mutatta, hogy hol tartja a pénzt. A konyhában egy szek­rényben. Mocsár örömmel vet­te a „felvilágosítást”, s el is határozta: ha alkalma adódik, megdézsmálja a szekrényt. A baj ott kezdődött — s ezt is jól tudta —, hogy Nagy Ist­ván állandóan zárva tartja az ajtót. Nem volt nehéz kisüt­nie Mocsárnak, ha tervét vég­re akarja hajtani, álkulcsokra és társakra van szüksége. A vállalatnál szabad szom­bat volt május 17-én. A sze- relöbrigád egy része hazauta­zott, másik része pénzszűke miatt Tarjánban maradt. Mo­csár Béla otthon volt, és örömmel vette, hogy Nagy István a kertbe siet kapálni. Elérkezett a pillanat — gon­dolta és társak után nézett. Helép ■i ,.nauvmf>sier Először Balogh Gézával kö­zölte tervét, aki azonnal kötél­nek álit. majd felkeresték a közelben lakó Patak Károly. Patak egyébként a brigád ve­zetője volt, s szívesen vállal­kozott itt is a „vezetésre" Összeült a triumvirátus, s perceken belül kidolgozta a haditervet. Elindultak Nagy István lakására. Patak nem volt rest. s háziasszonyának konyhájából két kulcscsomót is magához vett. Jártas volt a „szakmában”, tudta mit kel! tenni. Vagyonelleni büntet! miatt nyolcszor volt már bün­tetve. Miközben Nagy István kapált, megkezdődött a ..had­művelet”. Balogh Géza elfog­lalta figyelar'helyét az erké­lyen, Patak és Mocsár pedig „dolgozott”. A konyhaajtót si­került kinyitni, s könnyen ta­láltak egy négyes kulcsot, mert Mocsár azt is megfigyel­te, milyen kulcs nyUja a szek­rényajtót. Az ajtó kinyílt. A „hadműveletet” Patak vezet­te, s nagy örömére két taka­rékbetétkönyvet, s egy köteg százast pillantott meg a szek­rényben. Belemarkolt a száza­sokba, s találomra zsebre vá­gott egy köteget. Derékul megosztoztak a pénzen. Ba­logh a figyelő 400 forintot, Mocsár 500-at, Patak 800-at vágott zsebre. Tarjánba jöt­tek, ahol eszem-iszom kezdő­dött, s Patak még egy órát is vásárolt. Az esti órákban a salgótarjáni Oláh Gézáné la­kásán tovább folyt a dínom- dánom. Oláhné élettársa Ba­logh Aladár is csatlakozott a társulathoz. Mocsár nem. ö Pásztora utazott lakodalomba. ..Pénz kellene, Géza . Ezzel nyitott be Balogh Aladár testvéréhez, Gézához, ö, az előző nap sikerén fel- buzdűlva Patakhoz invitálta testvérét. Elindultak Nagy István lakására, aki mondani sein kell, ismét a kertben ka­pált. A „figyelő” a változatos­ság kedvéért ezúttal Balogh Aladár volt, s a szekrénybe Pataké mellett Balogh Géza keze is benyúlt. Most már bátrabbak voltak. A zsákmány Negyed Amikor az utas Ezarvusye- deről Csecsére igyekszik, az országút mindkét oldalait megszőkült búzatáblák tárul­nak elé. A nap tűző mele­gen süt le a tájra, ahol négy— ót kombájn birkózik a bő ter­mést adó táblákkal. Ezen a vi­déken ütötte föl a tanyáját Mariták Béla bácsi, a csecset termelőszövetkezet dinnyése. A dinnyés tizenkét holdon termel ízletes gyümölcsöt. Közvetlenül mellette pedig a szövetkezet szépen müveit harmincholdas paradicsom- táblája díszlik. A dinnyés­kunyhóhoz közelebb érve, Bé­la bácsi szívesen invitál ben­nünket egy kis társalgásra. Megtekintjük a ..lakást", ahol elmondja, hogy Hort község­ből érkezett erre a vidékre. Otthon kétszobás összkomfor­tos lakásban él, késő ősztől kora tavaszig. Amint azonban a fagy enged, szedik a sátor­fájukat, s a többi dinnyéssel indulnak az ország különböző tájaira, dinnyét termelni. 5200 forint volt, amin egy százas híján egyenlően meg­osztoztak. Este a Nemzetiben húzta a cigány, s Patak szór­ta a pénzt, fizetett fúnek-fá- nak. A nagy vígasság közepé­be rendőr érkezett. Nagy Ist­ván ugyanis időközben felfe­dezte, nem lesz olyan köny- nyú házasodni... Patakék, amikor kijöttek a. rendőrségről, azonnal Oláhné- hoz rohantak. Átadták a meg­maradt összeget, s Oláhné szí­vesen vállalkozott a pénz őr­zésére. No. csak másnapig, mert Balogh Aladárral a pénzből öltönyt, pulóvereket, ételt, italt vásároltak. Közben Berki György és Tejfel Jó­zsef megtudta Patakék „had­műveleteit”. A pénzszagra Oláhné lakására mentek, s Patak nevében kértek és kap­tak is 800 forintot. Ki tudja meddig dézsmálta volna a dí­szes társaság Nagy István pénzét, ha a rendőrség nem lép közbe. 4 Patak Károly 39 éves bakta- lórántházi, Balogh Géza 23 éves nyirjakói, Balogh Aladár 25 éves salgótarjáni és Mo­csár Béla 39 éves baktaló- rántházi lakosok előzetes le­tartóztatásban, Oláh Gézáné 30 éves salgótarjáni. Berki György 33 éves baktalóránthá- zi, és Tejfel József 25 éves baktalórántházi lakosok egyelőre szabadlábon vár­ják a bírósági tárgyalást. Szokács László évszázada — Hány éve űzi ezt a mes­terséget. Béla bácsi? — kér­dezzük. — Már az apámék, sőt a nagyapáméit is dinnyések vol­tak. A szüleim mellett korán belekóstoltam ebbe az életbe. Annyira megszerettem, hogy amikor megnősültem, ezer ki - lencszázhuszonnégytől önálló dinnyés lettem. Azóta Béla bácsiék minden tavaszon dinnyéskunyhóba költöznek. Huszonöt év alatt bejárta az ország minden ré­szét. Járt a Dunántúlon, a Kis- és Nagy-Alföldön, s jól ismeri az ország északi tájait is. Most pedig már harmadik éve a csécsei termelőszövet­kezet dinnyése. — Igen, már harmadik éve dolgozom itt — mondja Béla bácsi. — Ügy érzem elégedet­tek a munkámmal. Igaz, az első két év termésével nem le­het dicsekedni. Az első évben hatalmas jégverés pusztította, tavaly pedig a nagy aszály dinnyés tizedelte meg. Az idén azon­ban dús termés ígérkezik. — Meddig foglalkozik még dinnyével Béla bácsi? — Nem tudom, hogy jövőre jövünk- e még? Mind a ket­ten túl vagyunk már az ötve- nen. No, meg azután nomád élet ez kérem. Béla bácsiéknak azonban akad követőjük. Ifjabb Mari­ták Béla, a fia most az Alföl­dön dinnyés. A lánya még nem döntött. Az idős dinnyésektől már elszállították az első rako­mány termést. Az idén a szo­kásosnál tíz nappal hamarabb ért be és előbb szállíthatják a megye piacaira, mint ta­valy. Azóta reggelente megra­kott kocsik gördülnek ki a kunyhó mellől. Viszik a horti dinnyések kezemunkájának eredményét, az ízletes diny- nyét a környező községekbe, távolabbi városokba. Human Imre emeleten dolgoznak. De ez nem jelent elkülönülést. Vala­mennyien egyek vagyunk a munkában... — Még a művezető is, egy­szerű brigádtag, ha a szocia­lista brigádmozgalomban el­foglalt helyéről esik szó — ve­tette közbe Bálint Ferenc. Ha valakinek jó szeme van hozzá, egy brigád életében úgy tükröződik az egész üzem fej­lődése, mint cseppben a ten­ger. Vannak idősebb emberek, akik több évtizede dolgoznak a Salgótarjáni Síküveggyár­ban. Életük egy-egy fejezete elszakíthatatlanul kötődik a gyár történetének különböző állomásaihoz. Az, hogy a „Ga­garin” szocialista brigád az ezüst jelvény tulajdonosa, szintén nem választható el va­lamennyi dolgozó, a gazdasági és műszaki vezetők egyirány- ba ható erőfeszítéseitől. Valamikor a gyár teljhatal­mú ura azt a kijelentést tet­te: „ha egyetlen gép fog ter­melni, akkor is meg fogunk éini, uraim". Harminchat fil­lér órabér járta, amikor egy pályamunkás ennek felét sem tudta megkeresni. A negyve­nes évek elején kezdte a szak­mát Nádasdi Gyula. Akkor még a gépüzem „elit" üzem volt, azóta megcsappant a vonzása a fiatalok között. Ha akkor valaki meg tudja mon­dani, hogy hellyel-közzeí har­minc év múlva mennyi sík­üveget fognak gyártani,. hihe­tetlennek tűnt volna. A „Gagarin” szocialista bri­gád tagjai a munkában nem ismernek viccet. Minden csak ez után következhet; a közös megmozdulások, a kikapcsoló­dás, a szórakozás, az élmé­nyekben gazdag kirándulások. A felületes munka — ezt mindnyájan jól tudják — ve­szélyezteti a Síküveggyár né­hány év óta töretlen fellendü­lését, a nyereség alakulását. Egyetlen üvegszakadással majdnem félszázezer forintot dobnának ki az ablakon. — Annak örülök: már olyan jó a kollektív szellem a bri­gádban, hogy bármilyen mun­kára önként jelentkeznek jegyezte meg Bazsó István. — Aztán a brigádok egymást is kisegítik — valamennyi szo­cialista brigád — ha szüksé­ges. Gyakran végeznek társa­dalmi munkát. Ebben az év­ben a földgázfogadó-berer 'e- zés földmunkáinál dolgoztak. A vállalás százhatvan óra volt, de ezt már régen túlszárnyal­ták. A tanulásról sem feled­keznek meg. A „Gagarin” spe ­cialista brigád szakszervezet; oktatáson vett részt. . Mielőtt a közös kirámulások élményei, ízes történetek ke­rültek terítékre, Nádasdi Gyu­la még egyszer visszatért a munkára: — Az üve’g rejtélyes, kiis­merhetetlen anyag. Harminc év sem elegendő ahhoz, hogy valaki teljesen kiismerje. A követelmények is egyre na­gyobbak. De csodálatosan szép ez a szakma. Szeretnénk, ha nagyobb érdeklődés nyilvá­nulna meg iránta a fiatalok körében. A brigád legidősebb tagja Bozó Pál, aki már negyven éve dolgozik a Síküveggyár­ban, Az utánpótlás, a legfiata­labb Szabó József leszedő, vagy ahogyan humorosan be­cézik, a „csöves”. Vele esett, meg az a szerencsés eset. hogy NDK turistaútja során nyert egy másik turistautat, amit a résztvevők között sor­soltak ki: a Szovjetunióba. Közös kirándulásaikon a gyár saját autóbuszával utaz­nak. Több helyen jártak már. köztük Egerben, legutóbb pe­dig Budapesten. Mi az, ami­ben különböznek az egyszerű brigádoktól? A nagy felelős­séggel végzett munka, a foko­zott társadalmi aktivitás, az összeforrottság. Érvényes va­lamennyiükre a jelszó: egy mindenkiért, mindenki egyért. Ahogy telnek az évek, míg lé­pésről lépésre fejlődik az üzem, egyre szorosabbra fű­ződnek a barátság szálai kö­zöttük. K. S. bi működtetéséről. A közeljö­vőben a szövetkezetek meg­vásárolják ezeket a kis töltő­állomásokat és ezután már az ÁFOR csak mint viszontela­dókat látja el őket az igénye- i Írnek megfelelő üzem- és ke­nőanyagokkal. Ahol tehát a helyi igények azt megkövete­lik, ott a jövőben ezek a tör­pe benzinkutak bármilyen üzemanyag-féleséget árusít­hatnak majd Várospolitikai előadások A tanácsok könyvtára so­rozatában megjelent „Város- politika’’ című kötetről Sal­gótarjánban vitát rendeznek a tanácstagok és a népfront aktivistáinak bevonásával. A Hazafias Népfront város- és községpolitikai bizottsága a konferencia résztvevői számá­ra széles körű programot dol­gozott ki. A város életét érin­tő fontos kérdésekről hangza­nak majd előadások. így töb­bek között a tervek szerint a tanácstagok és nép front bizott­sági tagok részére „A város- politikai munka fejlesztése’’, a tervező szakemberek részére „Városrendezés", a tanncs: vállalatok vezetőinek „Város­üzemeltetés és kommunális szolgáltatás’’ a megyei, váro­si. üzemi szakszervezeti könyvtárosok, valamint a. MO- K&P vezetői számára Kultu­rális egészségügyi és szociális feladatok", i'alamint a taná­csi apparátusban, dolgozók ré­szére „Városigazgatás és terü­leti munka” címmel lesznel ismertetők. Az előad sokat a megyei és városi tanács veze­tői tartják. A „NÓGRÁD” július 12-i számában „Benzint ad és köl­csönöz” címmel cikket közölt, amelyben kifogásolják, hogy a földművesszövetkezeti keze­lésben levő benzinkút miért csak keverék-üzemanyagot és kiszerelt olajat árusít! Bírálatuk nyomán a követ­kezőkről szeretnénk tájékoz­tatni a Szerkesztőséget. Vállalatunk és a SZÖVOSZ között előrehaladott tárgyalá­sok folynak a falvakban mű­ködő szövetkezeti kezelésben levő törpe benzinkutak továb­Ternyák Benő ÁFOR-igazgato Kor szeri7 (Uhui ni lyes z l es i telep A ceredi termelőszövet,ke zetben nagy építkezés folyik. Teljesen új, szakosított tehené­szeti telepet építenek 15 mi?- lió forint értékben. A/ új te­lepen eddig elkészült 2R6 te­hénférőhely, 300 férőhelyes központi takarmányos, 186 fé- rőhelynyi borjúnevelő, amelv két épületből áll, 230-as ellető és elkülönítő. Elkészült a 32 vagonos magtár, a 10 vagonos kukoricagóré. a hideg levegős szénaszárító, az inszemináló es a hídmérleg. Befejezés előtt áll a villany- és vízhálózat építése, valamint a major út­hálózatának az építése is. Az idén tovább folytatják a szakosított telep építését. Be­fejezik a 108 férőhelyes te­hénistállót és megoldják a, tel­jes vízellátást. A jövő évben építik fel a 3000 literes tejhá- zat és véglegesen elkészülnek a közművesítéssel. A ceredi központi major a megye egyik legkorszerűbb állattenyésztési telepének ígérkezik NÓGRAD — 1969. július 30., szerda 3

Next

/
Thumbnails
Contents