Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)

1969-07-29 / 173. szám

Rekonstrukció négymillióért A Tolmácsi Erdőkémia dói- gi Köztársaságba. Ausztriába gozóinak régi vágya valósult és Olaszországba szállítják. A meg a rekonstrukcióval, faszéngyártásnál keletkező amely majdnem négymillió melléktermékeket a desztillá- forintba kerüli A korszerű- ciós üzemben dolgozzák fel. sites eredményéként a retor- Az üzem korszerűsítése nem- tánál — faszén-előállító bérén- csak a termelés technológiá- dezést — duplára emelkedik a jában hozott alapvető váltó- termelés. Felét főleg a nyugati zást, hanem több nehéz fizi­piacokra: a Német Szövetsé- kai munkát is megkönnyíteti Tizenhét—tizennyolc kocsi fát raknak a retortába. amely bői húsz óra múlva szedik ki a faszenet Na-gy befogadóképességű tar tályokban tárolják az alap­it n vasról. A desztillációs üzem egyik termékét a cellhigitót, öl- es tiz- kilogrammos kannákba töltik (Koppány György (elvételei) Kisterenyeiek dicséret© A Nógrádi Szénbányák melléküzemi tevékenységében jelentős és egyre bővülő sze­repe van ' a GANZ Villamos- sági Műveknek. Kisterenyén elkészült és már termel az új félautomata gépekkel be­rendezett forgácsolóüzem. A gépeket a GANZ Villamossá­gi Művektől vették át és a dolgozók nagy részét több hó­napon keresztül Budapesten tanították a munkafogásokra. A „Turbó” a GANZ Villa­mossági Művek dolgozóinak lapja, legutóbbi száma elis­meréssel nyilatkozott a Bu­dapesten tanult kisterenyeiek munkájáról. Búcsúzásnál Hal­mi László, a nógrádiak mű­vezetője köszönte meg az üzem dolgozóinak a segítsé­gét. Az ő munkájukról vi­szont Fodor József párttitkár nyilatkozott elismeréssel. — Szorgalmas, szakmáju­kat szerető fiatalokat ismer­tünk meg a nógrádiak sze­mélyében — mondotta töb­bek között a párttitkár és név szerint is dicsérte Kakuk Károly automata-beállító, Vasicsek Judit MEO-s, Béres Györgyné, Tőzsér Nándor, Babka Ferenc gépmunkások és Lengyel József gépbeállító munkáját. Ez a dicséret, úgy véljük nálunk is megérdem­li a nyilvánosságot. A budapesti és a nógrádi munkások között az eltelt néhány hónap alatt kialakult a barátság és a búcsúzásnál megfogadták: ezt a jövőben is ápolni fogják. A kistere­nyeiek a GANZ Villamossá­gi Művek számára gyártanak a jövőben alkatrészeket, a budapesti dolgozók pedig, akiknek a gépeit Kisterenyé- re telepítették, valamennyien más beosztást kaptak. Kedvelt szakma Tizenhárom ipari tanuló szerzett szakmunkás-bizonyít­ványt ebben az évben a Pász­tói Szerszám- és Készülék- gyárnál. Közülük négy tanu­ló már az első félév végé­től teljesítményben, illetve órabérben dolgozott az üzem­ben. Ősszel újabb 27 általános iskolát végzett fiatal kezdi meg tanulmányait a gyárban, akik előzetesen hét — eszter­gályos, lakatos, gyalus és ma­rós, villanyszerelő, vízveze­ték-szerelő, köszörűs és me­chanikai műszerész — szak­ma között válogathattak. A túljelentkezés azt mutatja — körülbelül húsz felvételi ké­relmet kellett elutasítani — a fiatalok között kedvelt a vasas szakma. Faluról (falura Három kesresnessägi interpelláció A szécsényi járás egyik köz­ponti , fekvésű Községe. Ka- rancsság. amely szinte két karjában tartja Ságújfalut és Szalmatercset. Néhány épülete még történelmünk legrégibb korszakait idézi, az alapok még a honaiapítást követő századokban kerültek földbe. De a község egészében az utóbbi évtizedekben indult hatalmas fejlődésnek, s talán a a gondok is ezzel a gyors elő­rehaladással, az igények egy­idejű növekedésével magya­rázhatók. Ezúttal a lakosság három leggyakoribb panaszá­ra, mondhatjuk: interpelláció­jára, kértünk választ Kékvöl­gy-: Mihály tanácstitkártól, aki szívesen állt rendelkezésünk­re, hiszen — mint elmondotta — azon tevékenykednek, hogy a lakosság kívnáságait. jogos kéréseit kielégítsék. ígéret szép szó... Minthogy a szécseny—sal­gótarjáni főútvonaltól kicsit bentebb fekszik a község, a házak tömbjeit több helyi kö- vesút keresztezi. Ezeken az utakon bonyolítják le a for­galmat a termelőszövetkezet központjába, az üzletekbe, a postára, a lakásokba. A la­kosság hosszú ideje várja, hogy ezeket a gondozatlan, poros utakat végre közmegelé­gedésre rendbehozzák. Erre még a, legutóbbi választások alkalmával és azután is több ígéretet kaptak. Megfeledke­zett a tanács saját ígéretéről? — A látszat azt mutatja, hogy felelőtlenül ígérgettünk — kezdte a válaszát Kékvöl­gyi Mihály. — Pedig talán bennünket idegesít a legjob­ban, hogy immár harmadik esztendeje képtelenek va­gyunk az ígéretet valóra vál­tani. Mi ugyanis azért tettünk ígéretet, mert mi is azt kap­tunk. Az 1967-es választások alkalmával magunkévá tettük a község lakosainak azt a kí­vánságát, hogy az utakat ki kell javítani és portalanítani Nyáron pihennek a A kultúra ügyéről Gyurgyik Mihály pedagógussal, a kul- túrház igazgatójával beszélget­tünk el. Elmondotta, hogy a kulturális élet télen élénkebb. Ilyenkor tartják a filmvetítés­sel egybekötött ismeretterjesz­tő előadásokat, ilyenkor verő­dik jobban össze a színjátszó­csoport is. Sikernek könyve­lik el, hogy a művészeti se­regszemlére szlovák tánccal készültek fel. amit Gáspár kell. Ezt egészségügy meggon­dolások is sürgették, aiszen a icgporosabb utak mentén rendel a körzeti orvos, ott van a csecsemőgondozó, az fmsz vendéglátóipari egysége, ’ ahol élelmet is felszolgálnak. az eszpresszó, hogy csak néhá­nyat említsek. A megyei ta­nácstól átiratot kaptunk, amely biztosított bennünket, hogy a legfontosabb útvona­laink 1968 őszén portalanítva lesznek. Minthogy a tanács­tagok állandóan közvetítették nekünk a . lakosság kérését, mi megkértük őket, nyugtas­sák meg az érdekelt családo­kat. Azután nem történt sem­mi. Az Egri Útfenntartó Vál­lalat salgótarjáni kirendeltsé­gén érdeklődésünkre közölték hogy várnunk kell idén tava­szig. Mi türelmet kértünk vá­lasztóinktól, de megint bajban maradtunk, mert mindezideig semmi jele annak, hogy az utat valóban rendbe akarnák hozni. A lakosság joggal vár­ja el tőlünk, hogy ne ígérges­sünk vaktában. Mi is azt kér­jük, hogy felelőtlen ígérgetés helyett végre lássanak mun­kához az érintett vállalat munkásai. Egyidejűleg a la­kosságnak ezt az újabb sürge­tését tudomásul, vesszük és ennek megfelelően ismételten eljárunk. Kik a kerékkötők ? Többen szóvá tették, főkép­pen a fiatalabbak, hogy Ka- rancsságon öt esztendeje nem osztottak házhelyet. Épít­kezni szeretnének, de néhá- nyan, akiket a kisajátítás érint, gátolják a község fej­lesztését. Mit tesz ebben az ügyben a tanács? A tanácstitkár térképet te­rített elénk. — Pontosan kijelöltük az új házhelyek helyét — mond­ta. — Mi ismerjük a község­beliek igényét, sőt egyéb kö­rülmények, így például a fő­útvonal mellett fekvő cigány­telep felszámolása is arra Múzsák Lewénden Mária, pedagógus. szlovák nyelvi szakfelügyelő tanított be. Különös érdekesség azon­ban, hogy a kulturális mun­kában vetélkednek az időseb­bek a fiatalokkal. Az óvodai és az iskolai szülői munkakö» zösségek tagjai színdarabot és népi táncot mutattak be. hely­ben és a környező községek­ben. A bevételből szőnyeget és egyéb tárgyakat vásároltak az óvodának. kényszerít bennünket, hog.. , egrt intézkedjünk ai ügyben. Móm-iápau enetOvt >'ái:k - Község enuezesc- és az öt­éves gond megoldasz .vlai ta megye tanács építés. jszla- ..yár azt is megbeszéltük uog\ a jiganvtelep íeiszamú- lását Kamatmentes kölcsön io- yósitasava. is segítjük. Né­hány kerékkötő azonban aka­dályozza. hogy a telkesítést, a elkek odaítélésé: végrehajt­suk. öl házhelyet ugyan idő­közben biztosítottunk agy ná- sik területen, de ez korántsem elégíti ki a lakosság igények Az említett egy—két es- v azonban nem najlando ha, . más telenek néhány négysz- - gólét méltányos megváltás árért sem átengedni, márpe­dig ezek a földek beékelődnek a házhelyekbe és az újonnan tervezett utcákba. Egyelőre fellebbeznek. kapcsolatokat keresnek a járásnál és a me­gyénél. lassítják, akadály zák fejlesztési terveink vsi. - ra váltását. Pedig már két olyan kisebb gyermekbalese­tünk is volt, amely nem kö­vetkezett volna be, ha az or­szágút mellől a községbe tele­píthettük volna az érdekelt családokat. A kerékkötők ma­gatartása akadályozza a ter­vek elkészültét és a földhiva­tal munkáját is. Mi remény­kedünk, hogy éppen a járási es megyei szervek támogatá­sával sikerül előbbre jutnunk s a község lakóinak érdekét nem fogja elhomályosítani egy—két személyes érdek. Két kutat kéne fúrn' Harmadik interpelláció a lakosság részéről, hogy a köz­ségben nincs megfelelő ivó­víz. Megkérdeztük, mit tettek ebben az ügyben. — Teljesen igaz, hogy a ku- taink minősége elfogadhatat­lan. Az összes kutunk szeny- nyezett. még az iskolai és óvodai is. A lakosság a csur- gó-kút vizét ugyan ivóvízként kezeli, de ez nem oldja meg egy nagyobb község problé­máját. Legalább két kutat kellene fúrni, vagy Etesről. a regionális vízmű fővezetéké- ő! idehozni a vizet. Egyik sem olcsó mulatság. Kezdtünk törpevízmű-társulást is szer­vezni. de a lakosság jelentke­zése nagyon lassú volt. végű’ is más község kapta meg a nekünk szánt támogatást. Most olyan elképzelés is el­hangzott. hogy a három köz­ség — Karancsság. Ságújfalu és Szalmatercs — közösen lé- tesítsen törpe vízművet. De ez már ugyancsak a lakosság összefogásával és támogatásá­val oldható meg. Lakos Győtgy .... ..................lmv ||U j ytuszakvtUtas van. A ba- nyamester a délutános aknásszal beszélget arról, amit a délelőtti bánya járás során tapasztalt. Munkahelyi­ről munkahelyre szállt a gon­dolatuk és közli, hol m,i a teendő? Mire kell jobban ügyelni délután? Az éjszakás aknásznak is üzen. illetve uta­sítást küld a délutánostól. El­köszönnek. Az aknász felol­vasóba tart, Mákos János, a bányamester pedig a papírjait rendezi. Közben beszélgetünk. Témánk a. szocialista brigád­mozgalom. Annyit tudok róla. hogy íiz éve patronáló ja Pócsa Józsej szocialista brigádjának. Nyug­díjhoz közelálló, tapasztalt bá­nyász a mester, ebben a tár­sadalmi funkciójában is sok­szor kiérdemelte már a veze töt: elismerését. A legjobb pat­ronálok között emlegetik. így vélekedik róla Pócsa, a bri­gádvezető is. — Nézze, az is sokai mond. hogy tíz éve velünk kezdte és azóta ő a patronálenk. Sokat segít, bármivel fordulunk hoz­zá, ha összejövünk, közöttünk van. egyébként naponta talál­kozunk. Persze, a lobbi szo­cialista brigád is elmondhatná ezt, hiszen egyiket sem ha­nyagolja. el, mint bányames­ter. — Tiz évet gondolatban ál futni és mindazt, ami történi felidézni, hosszú időt venne igénybe, egy egész újság ke­vés lenne hozzá — mondja, A patronáló tíz éve majd így folytatja Mákos Já­nos: — Jól emlékszem honnan indultunk. Ebben a brigádban is volt fegyelemsértés, igazo­latlan hiányzás. Akadt otthoni, családi probléma. Egyes em' berekkel keményebben kel­lett foglalkozni. Ma már ilyen gondok nincsenek, ismeretle­nek ezek a problémák, — Az oktatáson sincs hiány zó és a társadalmi munka is évről évre több. mert nincs visszahúzódó. Egyedi Lajos, az egyik brigádtag most épít há­zat. Milyen szép példája volt az összefogás és segítség en­nek az embernek, hogy a bri­gád elkészítette az alapját, sőt a felmenő falakat is felhúzták. Van ugyanis két kőműves is a brigádtagok közölt Az ilyen dolgok ma már annyira ter- mésztesek ebben a közösség­ben. mint á társadalmi eskü­vő. vagy névadó. Mit mond­hatnák még? A pártoktatá­son kivétel nélkül részt vesz­nek Az ősszel többen a kö­zépfokú oktatási vállalják, de van aki a marxista esti egye­temre jelentkezett. Én is azt végeztem, most meg a közép­fokún vezetek talán foglalko­zást. A brigádban végzett munkájukkal többén kiérde­melték, hogy felvegyék őket párttagnak. A tizennégy fős brigádból öten munkásőrök itt. Velem együtt nyolcán va­gyunk az alapitó tagok kö­zül még a brigádban — mond­ja. * — Nem lenne teljes a bri­gádról alkotott kép, ha nem beszélnénk a legutóbbi átszer­vezésekről. Nálunk szocialista brigádokban van a dolgozók mintegy 85 százaléka. Én azt hiányolom, hogy mi műsza­kiak nem tömörültünk szo­cialista címért küzdő közös­ségbe, bár a legtöbben pat­ronálok vagyunk. Az átszer vezés. az északi bányák meg szüntetése nálunk azt jelentet­te, hogy a törzstagok közűi sokat a déli területre helyez­tek, viszont mi fogadtuk az északi részről átkerült bányá­szokat. A dolgozók 80 száza­léka mozgott. Természetes, az átszervezés utáni kezdeti idő­szak sok gondot jelentett, tü­relmet is igényelt. Azt is ki kellett tapasztalni, ki milyen munkára alkalmasabb. A bri­gádoknál a patronálókra is több feladat hárult a szerve­zésben. Bizony ma is előfordul néha, hogy a patronálónak közbe kell szólni, ha valami rendellenességet tapasztal. És a véleményét megmondani akkor is, ha egyeseknek eset­leg nem tetszik túlságosan. Az élet diktálja ezt — mondja Mákos János. — Nálunk a brigád vezetői-. i kel havonla megbeszéljük mi \ volt ió az elmúlt időszak­ban és mi nem. hol kell a munkát javítani. — ,4 brigádértekezletek is rendszeresek, amikor Pócsa Jó­zsef a brigádvezetö vagy én értékeljük a munkát, igazi munkaértekezletek ezek. ami­kor személyre szóló az értéke­lés. Van másfajta összejövetel is. most is ilyenre készülünk Van a brigádnak. egy kis megtakarított pénze. Sajgón iövünk össze. -i családtagok is szabad szombaton. — Sok minden változott le hat az elmúlt tiz év alatt. Ered menyeink iflost is iólc, hi­szen egymillió-háromszázezer forint árbevétel többletei ér­tünk el aknaszinten és ■■ töb­bi gazdasági mutatónk is ked­vezően alakul: -hi lenne szont. \ha tök-bet iddnán1 "z akna jövőjéről. Nemrég túr­tuk meg. hogy a tervezett .55 vagon helyett fiá vagont kelt naponta termelnünk. Mi au­gusztus elejére felkészülünk erre it: Kirnt árón, de kell-r majd u szénán!: folyamatosan'.' Hát ilyen gondjaink is vau­nak — közli ■: bányamester Mikor búcsúzásra kerül a sor. csak annyit mond: a pat­ronáló, jó vagy rossz munkája a brigád tevékenységében tükröző 'n- Vem 'rk** s?t kü­lönválasztani Bodó János NOGRAD - 1969. július 29., kedd

Next

/
Thumbnails
Contents