Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)
1969-07-27 / 172. szám
A munkásmozgalom harcosai — megyénk szülöttei Az éjszakai támadás HA KELLETT, pótműszakot is dolgoztak a nógrádi bányászok 1919 márciusában, áprilisában. A népbiztos felhívása ide is eljutott: szén kell Budapest iparának, hogy megvédjék a dicsőséges Tanácsköztársaságot. Fejtették a szenet Salgótarjánban és Karancsalján egyaránt a bányászok. Legtöbbet talán a Gyurtyánosiak adták. Törzsgárda volt itt, csaknem valamennyien karancsaljai- ak. Közöttük volt, az akkor még alig 23 esztendős Pál István is... A megfeszített föld alatti munka után elérkezett május elseje is. Az első szabad május elseje. A bányászok is felvonultak. Délelőtt tüntetés a Magyar Tanácsköztársaság mellett, délután önfeledt vigalom. Énekeltek, táncoltak az emberek... Az esti szürkülettel érkezett Salgótarjánba a hír csehszlovák intervenciósok támadják a fiatal tanácshatalmat. Futótűzként terjedt a hír. Csoportokba verődtek az emberek az Iparmedencében mindenütt. — Május másodikán dél- utános műszakra indultunk többen a faluból — emlékezik vissza a karancsaljai Pál István, a Tanácsköztársasági emlékérem tulajdonosa, egykori vöröskatona. — Gyur- tyénos-bányában dolgoztunk a községből sokan. Amikor a bányához értünk, az emberek már csoportosultak. Mindenki az intervenciós támadásról beszélt. Műszakkezdés előtt tartottuk mindég a megbeszélést. Így történt ez akkor is. A bánya egyik munkásvezetője felállt. Azt mondta: Emberek! Eddig a szénnel segítettük a proletárhatalmat, most fegyverforgatásra van szükség. Intervenciós csapatok támadtak a Tanácsköztársaságra. Itt vannak, nem messze. Losonc felől támadnak. Aki önmagától hajlandó, álljon be a Vörös Hadseregbe! — mondotta. — Bizony mi valamennyien, csaknem kétszázötvenen jelentkeztünk. .. Pál István vájár egyszer már szembenézett a halállal. Mégpedig 1918-ban. az őszirózsás forradalom után. Részt vett abban a forradalmi megmozdulásban, ami 1918 novemberében Karancsalján végbement. A baj csupán az volt, hogy a forradalmi tömeg közé csőcselék is keveredett, — akik törtek, zúztak, raboltak. A földbirtokos. meg a bérlő a losonci katonasághoz fordult segítségért. Azok nem is késlekedtek. A községháza udvarán állították fel a géppus-- kát, s úgy vallátták Pál Istvánt és társait... — Amikor önként vállaltuk, hogy belépünk a Vörös Hadseregbe, mindjárt fegyvert is kaptunk. Kicsit szokatlan volt. Mint bányászt, korábban felmentettek a katonaság alól, nem ismertem én a géppuskát, meg a kézifegyvert. .. Kiképzés? Két napig gyakoroltunk a meddőhányón. Azt. hogyan kell célozni, hogyan kell tölteni, meg azt, hogyan kell a puskát elsütni. Ennyi volt a kiképzés. .. A KARANCSALJAI urasági udvaron gyülekeztek a fiatal bányászszázad tagjai. Az iskola udvarán felállították a konyhát. Főtt a vacso. ra. A vöröskatonák elfogyasztották az élelmet, s jött a parancs: Irány Bobo- nyirpuszta, oauét a Karanrs gerince, ahol állást kell foglalni. Másnap már a járőrök jelentették: közelben tartózkodnak a csehszlovák intervenciósok. — Emlékszem rá, éjszaka volt. Az első szakasz felét kivezényelték a tetőre. Arra lettünk figyelmesek, hogy ropognak a puskák... Később erősítés is érkezett, megjöttek a gyáriak, vártuk az újabb támadást... Dekungokat építettek a fiatal, kiképzetten vöröskatonák. Egymást biztatták az éjszaka sötétjében. — Csak akkor lőjj, ha mozgó alakot lehet látni! — Takarékoskodj a lőszerrel, nincs belőle sok! A bányászszem ugyan megszokta a föld alatti sötétséget, ez az éjszaka azonban más volt. Most mintha az orruk végét sem látnák. Talán az izgalom? Ki tudja?! Lehet! Az ellenség — nem számítva arra. hogy ellenállásba ütközik, óvatosan közeledett. A lövészárkokban, vagy ahogyan az öregek mondják, a dekungokban arról beszéltek: csak megjönnének a budapestiek is... És eldördült az első lövés, amit követett a többi. A golyók szinte félelmetes fénycsóvát húztak maguk mögött. Ropogott minden fegyver. — Éreztük, hogy túlerővel állunk szemben. De tartottuk az állásainkat. Sajnos sok volt a sebesült, halott is akadt közöttünk. Egy de- kungban feküdtem a salgótarjáni Kálmán Jánossal. Kegyetlenül lőttünk. Egyszer azt veszem észre, hogy elnémul Kálmán puskája. At- szólok hozzá: János, mi van? Nem kapok^ választ. Mellé csúszok, egészen közelébe, lökdösöm, nem mozdul... Találat érte, ott halt meg mellettem. Akkor éreztem, hogy milyen közel van a halál. A kiképzetten bányászszázad nem bírt a túlerővel. Az intervenciósok leszorították a vöröskatonákat a hegyről. — De megjöttek a budapestiek. Ismét támadás, és most már sikerrel. Menekültek az intervenciósok... Két hétig voltam vöröskatona. Aztán jött az újabb parancs. Az északi hadjárat során győzelmet aratnak a Vörös Hadsereg katonái, a bányászokat le kell szerelni, hogy újra meginduljon a termelés. Kell a szén a budapesti gyáraknak. Így kerültem én is, mint akkor nagyon sokan, vissza Gyurtányosba, hogy vájjuk a szenet, hogy dübörögjenek a gyárak gépei, mert kellett a puska, a lőszer a frontra, Északra csakúgy, mint Keletre, ahol már a román intervenciósok is megjelentek. .. GÖRDÜLTEK a szénnel teli csillék Gyurtyánosból. Feszített erővel dolgoztak Pál Istvánék, amikor újra elhangzott a szó: Fegyverbe! Egy emberként jelentkeztek, fegyvert fogtak. De mások kicsavarták kezükből... Somogyvári László Félmilliárd forint kor A Budapesti Vasútigazgatóság vezetője nyilatkozik a megyénket érintő beruházásokról Az elmúlt év végén nyilvánosságra került, s az ország- gyűlés által is elfogadott közlekedéspolitikai koncepció hosz- szú időre meghatározza a vasút ügyét, műszaki-technikai fejlődését. Ezek a közlekedéspolitikai irányelvek meghatározzák azonban a vasútigazgatóságok munkáját, az igazgatóságok műszaki fejlesztéseit, beruházásait is. A Budapesti Igazgatóság a harmadik ötéves terv befejező éveiben, de a negyedik ötéves tervidőszakban pedig kifejezetten ennek az új közlekedési politikának megfelelően alakítja ki Nőgrád megye területén a vasút műszaki fejlesztéseire vonatkozó elképzeléseit, javaslatait. Csamangó Henrik főigazgatótól, a Budapesti Igazgatóság vezetőjétől a Nógrád megye területén folyó munkákról, s a várható elképzelésekről kértünk tájékoztatást. — A harmadik ötéves tervidőszak hátralevő két évében a Hatvan—Salgótarjáni vonalon megkezdett korszerűsítési és fejlesztési munkák befejezésén dolgozunk — mondotta Csamangó Henrik főigazgató. — A korszerűsítés, és fejlesztés alapelve az, hogy ezen a vonalon 100 kilométeres sebességet érjünk el, s ezzel egyidejűleg növeljük az állomások átbocsátó- és befogadó- képességét is. A vágányokat 120 tengely befogadására tesz- szük alkalmassá és a vonalon, valamint a natvaa—salgótarjáni vonal állomásain- megépítjük a korszerű dominórendszerű biztosító-berendezést is. Salgótarján-külső állomáson pedig kialakítunk egy korszerű, teherpályaudvart. Ezzel egyidejűleg természetesen javulnak dolgozóink munkakörülményei. Befejezés előtt áll Somoskőújfalu állomás korszerűsítése és az utómunkálatokkal együtt 1971-ben az állomást a teljes forgalomnak átadjuk. Salgótarján-külső állomás átépítési munkái, a körzeti pályaudvar kialakítása, egy kocsijavító bázis létesítése a kiszolgáló szertárral, valamint a korszerű felvételi épülettel 1973-ig elkészül. A Salgótarján-főtér állomás átépítése, korszerűsítése, amelynek során új felvételi épületet, aluljárót és szigetperont építünk 1970 július végéig, a Salgótarjánban megrendezésre kerülő (KGST) város- és községfejlesztési konferencia idejére elkészül. — A zagyvapálfalvi állomás egyre növekvő forgalma, igy az Üveggyár szállítótevékenysége egy modern állomás megépítését tenné szükségessé. — Mi is tudjuk ezt, s ez lesz a soron következő feladatunk. Zagyvapálfalván a vágányhálózat korszerűsítésén kívül szigetperont, és aluljárót is építünk. Az állomást itt is felszereljük a legmodernebb dominórendszerű biztosítóberendezéssel. A munkálatokat 1970-ben kezdjük meg és a tervek szerint 1972-re befejezzük. Meg kell említeni, hogy az aluljárót a MÁV csak az állomás fele szélességében építi meg, mert az utasforgalom többet nem kíván. Az Üveggyár érdeke azonban, véleményünk szerint azt kívánná, hogy az aluljáró az állomás teljes szélességében a gyár kerítéséig készüljön el. Ezzel teljesen megszűnne a balesetveszély és a gyár dolgozói rövidebb úton közelíthetnék meg munkahelyüket. Amennyiben az üveggyár hozzájárulna az építési költségekhez, akkor az aluljárót teljes szélességében megépíthetnénk. Ehhez kérjük a város és a gyár vezetőinek segítségét is. — Nógrád megye állomásai eléggé szűkek, s műszakilag elmaradottak.- Gondoltak-e ezeknek az állomásóknak az átépítésére, modernizálására? — Kisterenye, Pásztó, Nagybátony állomások átépítése az alapelveknek megfelelően már csak á negyedik ötéves tervidőszakban indulhat meg és csak az ötödik ötéves tervben fejezzük be ezeket a munkákat. Az Aszód —Balasagyarmat vonalon előreláthatólag 1970-ben megkezdjük Nógrádkövesd állomás átépítését, valamint Nógrádkövesd—Balassagyarmat közötti vonalszakasz teljes átépítését. Célunk, hogy ezt a vonalszakaszt is nagyobb tengelynyomásra tegyük alkalmassá, hogy ezzel a személyes teherforgalmat növelni tudjuk. Külön kell szólnom Balassagyarmat állomásról, mint nagyon fontos vasúti csomópontról. Ismerjük az egyre iparosodó város, a vasútra váró követelményeit, ismerjük az ott dolgozók szociális és munkakörülményeit, hiszen sok éves gondunk ez, s most mégis azt kell mondanom, hogy Balassagyarmat állomás teljes korszerűsítése, fejlesztése jelenleg nem szerepel a tervünkben. Tudjuk, hogy a csombpont forgalma, várhatóan növekedni fog és mi elkezdtünk egy gazdasági-műszaki vizsgálatot, de ez a vizsgálat még korántsem jutott el addig, amely alkalmas lenné arra, hogy ‘tervbe vegyük Balassagyarmat állomás korszerűsítését, fejlesztését. Ennek a vizsgálatnak azonban lehet egy olyan kimenetele, hogy a negyedik ötéves tervben már javasolni tudjuk az állomás komplex fejlesztését. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a növekvő igényeknek megfelelően az állomást részben nem fejlesztjük, hiszen az ipari település függvényeként ez szükségessé válik egy részleges fejlesztés, de a komplex megvalósításra csak később kerülhet sor. Gondoltunk arra, hogy Balassagyarmaton a szociális helyzet javítására öltözőt, mosdót építsünk, de ennek a szociális létesítménynek a megépítése sok más járulékos beruházást is — vízhálózat, csatornaépítés — maga után vonna, s ennek a megépítésére nincs anyagi fedezetünk. — fejezte be nyilatkozatát Csamangó Henrik. Szerényi József t'SSSSSSSfS/JXSSSSSSSS/YSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSS/S/SSSSSS/SSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSS/SS/SSSSSSSSS/SSS/SSSSSSSSSSSSSSSS/SSSS/SSSSSSSSSSXSrSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSy/SSSSSS Azt tartja a legenda, hogy a salgói vár néma szomszédja, a Boszorkánykő, éji vigadók találkozóhelye, Az éjfélt érő éjszakában apró tüzek lobbannak a komor sziklákon, és boszorkányok gyülekeznek a'hideg szírieken vígságot ülni. Csak az éjszakát űző hajnalon kapnak seprűre, hogy tovatűnjenek a sóhajtó erdők rejtekén. Tórák Mihálynak, a számadó juhásznak a hirtelen előbukkant legenda hallatára elröppent a szeméből az álom. A nyáj a déli melegtől az akolban lihegett. A számadó juhász is behúzódott a szoba hűvösébe. Izzott a megkopott tanya. Öt meg elnyomta az álom. Beesett arcát ritka szőr fedte. Törülte szürke szeméből az álmot. Hegyesre pödörte vöröses bajuszát és jót nevetett a legendán. — Én még nem találkoztam azokkal a boszorkányokkal. Peäig senki annyit mint ő, nem éjszakázott még a Boszorkánykő alatt. A nyári melegben éjszaka a juhász munkaideje. Nappal étvágytalan a jószág, lihegve bújik egymáshoz. Az éjszaka harmatjától feléledt füvet szereti. A pásztorembernek kedvébe kell járnia jószágának. Bajuszpödréssel jelzi a juhász, hogy szólni kíván: — Ide hallgasson csak. Most más ez a nyár. Nappal Afrika, éjszaka jeges észak. Érti-e...? Ki ne értené ezt. Éjjel nem állapodik meg a birka, mert fázik. Különösen most, hogy megnyírták. Négy kiló átlaggyapjút nyírtak le róluk. Ezért a juhásznak már érdemes a nyáj felett virrasztani. Torják Mátyás is ott vir- raszt felettük, és ahogy halad a nyugtalanul kereső nyájjal, apró tüzeket gyújt felmelengetni átfázott csonjait Ott a Boszorkánykő körül. Felkapja a fejét: __ Hát uram, ide hallgasson csak! En m ár csak tudnék azokról a boszorkányokról! •A számadó juhász mindig felvidul, ha felfedez valamit. Most is csillog a szeme. Senkinek a környék juhászai közül nem volt négykilós gyapjúátlaga. Tanult tudományát egészítette Juhász a Boszorkáinké' alatt ki tapasztalataival, hogy vastag, kövér bundává növekedjék a birkán, őrzi módszerének titkát, mint ahogy minden juhász megőrzi azt magának. Valahol ott rejtőzik ez az éjszakai legeltetésben. Az öreg számadójától Dudás Istvántól tanulta el. Jöttek ahhoz még az Alföldről is juhászok megtanulni jó gondját viselni a juhnak. — Ide hallgasson csak! Nincs annál érzékenyebb állat — veti szemét az akol felé. Marja körmét az olvadó lé, és ha nem vigyázza pásztora, rogyadozó sánta halommá válik a juh. Kopik, bundája értéktelenné válik. — Éppen a télváltó lucsokban szenvedtem meg velük — komorul el a pödrött bajuszú számadó. Ilyenkor se éjszakája, se nappala a juhásznak. Magakeverte folyadék forr a katlanba, élesre fent bicska az operáló kés, nyöszörög a jószág, izzad a juhász. maga is érzi állatja fájdalmát, de nincs helye az érzékenykedésnek. Ha kell leveti a jószág körmét is. Az kinő, fontos a gyógyulás. Átvészelték a bajt a juhok is, a juhász is. Hogy csinálta, mivel kezelte? Tagadólag rázza a fejét: — Ha nem neheztel uram. ez a juhász titka. Titok ez mindaddig, amíg nem fordul túlvilágra a juhász. Feláll Tórák Mátyás. Most látni, milyen szikár, magas ember. Fürge a mozgása. Pohara: kutat az üveges szekrényben. Vödörben hűtött sört önt vastag gallérral. Kortyol belőle. Szemével biztat. Kitekint a hűvösből a melegtől kifakult udvarra Talán felidéződött benne az a nyár amikor számadóját a kórházba vitték. Nem volt magánál. Ügy ment el, hogy semmit sem hagyott hátra. Este mondták, hogy az orvosok agyába túrtak. Torják Mátyás felvette sötét ruháját, és ment a kórházba. Mire a tanyáról a kórházhoz ért, öreg este lett. Zárt kapuba ütközött. Megtiltották, hogy belépjen a haldokló számadóhoz. — Nekem még beszédem van vele — erősködött Torják. Bejutott hozzá. Húnyt szemmel, utolsó óráiban volt már az öreg juhász, mikor Torják föléje hajolt. Aztán odahelyezte fülét a suttogó számadója szájához. Így lett juhásztudománya teljes a tanítványnak. Aki ezt nem örökli, az nem egész gazdája a jószágnak. Éppen ott a szomszédságában Medvesen történt, hogy pusztult a nyáj tucatjával, mert a juhász nem volt birtokában a juhásztudománynak. Ök mentek segíteni menteni a jószágot. Tórák Mátyás Po- nyipusztáról és Kondás Jóska Somosról. — Ide hallgasson csak, nem jó dolog ez már. Keserű róla beszélni — emeli a poharat a számadó. Borús marad az arca. Nem vidítja fel a pohár tartalma sem. Gyarapodik az állomány. Az övé is ötszázon felül, de fogynak az igazi juhászok, szűkül a legelő. Torják is, ha győzni akarja a gondozást, szólítja az asszonyát és a lányát. Csak velük győzi. Fiatal pedig nem jelentkezik. — Nem akarnak juhászok lenni. Hát kérem, érti ezt? Ki értené! — En nem panaszkodhatom, nem ismerek szükséget.,. Elfogyott a szó, az idő is eljárt. Elfáradt a Nap, megenyhült a levegő. Torják Mátyás, a számadó juhász megfogta ólomveretű botját. Hű szolgái, a két kutya, előbújtak rejtekükből. Az akolban feltápászkodtak a juhok, aztán elindultak hömpölyögve, porfelhőt kavarva, a hegyekbe, a Boszorkánykő felé. Csak másnap, a hőség kényszeríti őket vissza a pusztára. Ha valaki éjjel apró tüzeket lát arra, Torják Mátyás, a számadó juhász jár ott a nyájával. Csengő van a vezérürü nyakában... Bobál Gyula Tízezer palack Tarcalon, a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet nemes penésszel párnázott pincéjében, újabb ötszáz palackot helyeztek be. Ezek a most beérett 1963-as termésből való borminták. így a korábbi évjáratú borokkal együtt a gyűjtemény ezzel meghaladta a tízezer palackot. Később az üvegek felbontásával kiderül majd, milyen kémiai változások történnek a borban a hosszú évek alatt és igaz-e a tokaji borok legendás időálló volta (MTI fotó — Kunkovács László felv.) NÓGRÁD — 1969. július 27., vasárnap s
