Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)
1969-07-26 / 171. szám
Ä vásári«5k érdekében Darvas József: Zrínyi (Kedd, 20.25) Dráma 2 részben, a Fhália Színház előadása, felvételről. Másfél éve mutatták be a kiváló író drámáját, amelyet annak idején a Baranya megyei Tanács felkérésére írt, a Szigetvári ostrom 400. évfordulója alkalmából. A mű először a pécsi Jelen- Kor című irodalmi fplyóiratban jelent meg, s később ebből formálódott igazi drámává. A nemzeti múlt új szemmel történő kutatása eb- oen a drámában is izgalmasan időszerű. Az elvhűség példáját, modern felfogását adja a Zrínyi, őszintén közelítve a legkényesebb kérdésekhez is. Az tő utat, a csalódások árán is megérlelődő elhatározást jelenítette meg Darvas József: az egyedül, támogatás nélkül maradt Zrínyi — családja tanácsa ellenére — sem adja fel a várat. Körkép (Szombat, 17.40) Az Országos Népművelési Konferencia előtt. A Körkép ezúttal nyári egyveleget kínál a népművelésből. Az elmúlt év őszén jelent meg a Művelődés-Statisztikai Adattár; ebből tallóztak a szerkesztők, s vizsgálták az adatok mögött rejlő összefüggéseket. A színházi műsorpolitika, a filmek látogatottsága — és ennek okai —, az írók, a könyvek népszerűségi listája, s egy sereg más tény, figyelmeztető szám: olykor azért, mert gyanúsan kedvező, máskor azért, mivel a negatív eredmény érdemel gondos, értő Vámlíezelői író maga vallótta művéről: figyelmet. Példaként említ- „A megalkuvás és az elkö- ve: szó lesz arról hogy miért tanfolyam Az új gazdasági mechanizmus eredményeként mindinkább szélesednek a vállalatok világpiaci kapcsolatai, _ s ennek következtében egyre több a vámügyi feladat. Ma már csaknem minden vállalatnak szüksége van. szakképzett vámkezelőkre, mivel az esetleges hozzá nem értésből eredő késedelem miatt veszteség érheti a vállalatokat. A Magyar Kereskedelmi Kamara felismerve a mindinkább jelentkező szakemberszükségletet, a felsőfokú külkereskedelmi szakiskolát kérte fel, hogy szervezzen vámkezelői tanfolyamot. Az iskola 1969 októberében indítja meg az új tanfolyamot. Az iskola az írásban benyújtott jelentkezéseket szeptemberig fogadja el, Budapesten a IX. kerület, Ecse- ri út 6. szám alatt. A jelentkezéshez munkaadói javaslatot és a szükséges munkaidő-kedvezményt engedélyező J nyilatkozatot kell csatolni. | telezettség; az árulás és a hűség, a kiábrándult cini- kusság, és a csalódásokon is úrrá levő hit: ezek a drámai alternatívák ragadtak meg engem Zrínyi . sorsában. A választás drámáját, a hűség drámáját akartam megírni.” Nem a tettet, hanem az odáig vezecsökkent a gimnáziumok száma, s hogy ez helyes-e, vagy: mi volt a legutóbbi 5 év legnagyobb színházi és filmsikere, és miért... (A képeken jelenetek az Augusztusi kaland című tv- filmből.) A. Gy. A jónak is keli az ismertetés A KEMIZALAS, hála a vegyészeknek, nemcsak a mező- gazdaságban terjed rohamosan, hanem a háztartásban is. A sokféle szintetikus anyag, ruházkodásunkban új gondozási, tisztántartási módszereket igényel. A mosás, tisztítás egyre inkább egyszerűsödik, ugyanakkor bonyolultabbá válik. Ez az ellentmondás látszólagos. Egyszerű azért, mert mind több a speciális tisztító- szer, bonyolultabb viszont, mert ami az egyiknek hasznos, a másiknak káros. Háziasszony legyen a talpán, aki a számára szükségesből a legjobbat, legcélszerűbbet kiválasztja, amikor jóformán nem is ismeri ezeket az anyagokat. Emiatt panaszkodnak a háziasszonyok, véleményünk szerint is jogosan. A felvilágosítás, a propaganda a kellő ismertetés hiányát érzi az ember. Vajon ml a kereskedő véleménye erről? A panaszt a háziasszonyok részéről jogosnak tartom — mondja Banos János, a salgótarjáni piac melletti háztartási és vegyi cikkeket árusító üzlet vezetője, majd így folytatja: — Nálunk több mint kettő és fél ezer fajta cikket találnak a vásárlók. A kilenc embert foglalkoztató üzlet az elmúlt, hónapban is egymillióhetvenkilencezer forintos forgalmat bonyolított le a filléres áruktól töbtí száz forintosokig. Érthető tehát, hogy ha ilyen készlet és forgalom mellett a kereskedő sem ismer tökéletesen mindent. Itt van például vagy 30—35 féle mosószer — dobozokat rak elém. — Ezek közül új nálunk a Bio- pan, gyermekholmik mosására, folttisztításra ajánlják. Űj a Tomi Super, és a Tomi Prima, az Ideál 69 és az Unimó általános szövetmosószer. Any- nyit tudunk ezekről, amennyit a dobozaikra írtak. Ez bizony kevés. Én úgy szoktam eddig is, hogy vásárolok az első dobozokból, a feleségem kitapasztalja, és az ő véleménye alapján tudom a vásárlóknak ajánlani. — Sokféle a padló- és parkettápoló szer, a különféle folttisztító anyag. A festék is sokféle ma már, de szőnyeg- tisztítónk is vagy négyféle van. Ezek ismeretére csak a gyakorlattal lehet szert tenni, mert a dobozon talált felhasználási utasítás nagyon szűkszavú. A növényvédő szereknél, rovarirtóknál már más a helyzet, és érthető is a részletesebb használati utasítás, hiszen ezek veszélyesek — mondja az üzletvezető. Az a közmondás már idejét múlta, mely szerint a jó bornak nem kell cégér. Bizony kell minden árunak, és különösen szükséges a korábban ismeretlen, teljesen új termékek ismertetése, a propaganda. A jó kereskedőnek nemcsak kiszolgálni, hanem kínálni is kell az árut. Hogy ezt tehesse, ismernie is kell, bár a zsúfolt forgalom, az állandó megfeszített munka miatt erre kevés idő jut. A kellő propaganda hiányára pedig mi sem jellemzőbb, mint amit ugyanebben az üzletben hallottunk. Évente például a Tiszai Vegyi Kombinát népszerű TVK- termékeiből ebben az egy üzletben négy, négy és fél millió forint értékűt forgalmaznak. Ma már a festékek is speciálisabbak a korábbinál, mégis mindössze 18 kisméretű ismertető füzetet kapott csak az üzlet. AZ ÚJ MECHANIZMUSBAN a piac szerepe növekedett, meghatározóvá vált az ipar számára is. Sikert csak a keresett termékeknél várhat az ipar, de ehhez először ismerni is kell ezeket a termékeket. A propaganda, a termékek jobb ismertetése tehát a2 ipar és a kereskedelem közös érdeke. Ez a vásárlók érdeke is, és éppen ezért az ilyen propaganda nem. öncélú, javítani kellene. KihasziM&latlan lehetőség Minek tartanánk ? Ha tíz embert megkérnének rá, hogy soroljon fel néhányat az ország népviseleti tájegységei közül, a legjobban ismert, sárközi, kalocsai és a matyó népviselet mellett kilenc a palócot is megemlítené. Ez utóbbi kivételével szinte mindegyik népviseleti tájegységnek megvannak a jellegzetes, díszes ruhába öltöztetett babái. Ezeket a babákat — főként lány —, de néha fiúalakot is formáló tíz centi- méteres nagyságtól fél méteresig terjedő figurákat— nemcsak az illető tájegység központjaiban lehet megtalálni, hanem az ország fővárosában és a Balatonon is. Ez utóbbi helyeken főként külföldiek vásárolják. A palóc népviselet akármelyik más tájegység népviseletével felveszi a versenyt ízlésesség, mutatósság, érdekesség szempontjából. A balassagyarmati Palóc Múzeum termeiben gyönyörűen felöltöztetett életnagyságú alakok reprezentálják megyénk népének viseletét. A városban, a város boltjaiban — ez a város, Balassagyarmat pedig a palócság központja — viszont egyetlen egy, az előbb említett bábut nem találni. Pedig itt évente félmillió ember kel át a határon — nagy az idegenforgalom. Nem egy olyan bolt van Balassagyarmaton — és szerte a megyében —, amely tarthatna ilyen figurákat. Megfelelő propagálással keletjük is lenne. Az erre vonatkozó kérdéseket azonban minden üzletben értetlenül fogadták: minek tartanának? Eddig sem volt, nyilván ezután sem kell. Es ki vásárolná? Ki készítené? A kérdéseket Mezőkövesden, Kalocsán, a Sárközben éppúgy fel lehetne tenni, mint Nógrádban. Bizonyára voltak, akik fel Is tették. Mégis, a babák kaphatók, készítik, forgalmazzák őket. Üzlet lehet a dologban. Félreértés ne essék. A mindenáron való haszonszerzés nem lehet az egyedüli cél. Ezeknek a palóc babáknak a forgalomba hozatala nemcsak üzletet kínál, hanem azt is, hogy vidékünket, népünket távoli városokban, országokban ismerik meg. Ha készülne belőlük, ügyelni kellene rá, hogy valóban a nép viseletét, ne pedig giccses, csak feltűnősködé- sükkel kirívó ruhadarabokat viseljenek, s az áruk is ... Egyelőre korai a jó tanács. Még mindenütt a „minek tartanánk” szemlélet uralkodik. A megyében egyetlen egy palócbaba sem kapható. B. L. — ARKAGYIJ VEINER-GEORGIJ VEINERl FORDÍTOTTA: KASSAI FERENC — Az emberek többsége, hozzád hasonlóan, sokáig nem nősül, mert sehogyan sem talál rá arra az egyetlenre, akire szüksége van. A megoldás: kitöltesz egy blankettát. megfogalmazod a követelményeidet és elküldöd a Házasítósi Központba. Ott megfelelő jelzésekkel ellátva betáplálják a blankettádat a gépbe, amely kiválasztja neked a legmegfelelőbb menyasszonyt Felkeresed, bemutatkozol neki és közlöd: te vagy a neki leginkább megfelelő, fáradjon el veled az anyakönyvvezetőhöz. Hogy tetszik? — Sehogy. Valahogy majd csak nyélbeütöm hagyományos módszerrel is. De te, Száska, mi vagy inkább: orvos, vagy kibernetikus? — Elméleti orvos — nevetett Lebegyinszkij, — Akkor mondd meg, az életben előfordulhat-e olyasmi, hogy valakit szivén szúrnak és az illető ezek után tovább lépked? — Legfeljebb, ha egy-kiét lépést tehet. — De hiszen Akszjonova legalább húsz lépést tett azután, hogy halálos sebet kapott. Ez tény! — Nincs viszonylagosabb dolog az abszolút tényéknél. Emlékezz arra a hollóra, amit jó tizenöt éve fogtunk. Gyűrűt húztunk a lábára ezzel az évszámmal: „1472”. Ha egy ornitológus kezébe került, már bizonyára disszertációt írt a madárról Megszólalt a telefon. Sztasz a kagylóért nyúlt. — Jó estét, Sztanyiszláv Pavlovics. Trifonova beszél. — Jó estét kívánok, Anna Szergejevna. Mi újság? — Ne haragudjon a késői zavarásért. Gondoltam, nem halogatom. A laboratóriumban azt állítják, hogy a kardigánban levő lyuk széle megpörkölődött. .. A telefonvezetékek surrognak: apró villámokként cikáznak rajtuk az emberi, szavak. Mintegy gombnyomásra kitisztult a feje. Óvatosan helyére tette a kagylót, majd a lóval levette az ellenfél királyát. Lebegyinszkij magán kívül ordította: — Mit művelsz, csirkefogó? — Állj! — mondta halkan Sztasz. — Mindent értek... A lyuk a kardigánban, az egyenletesen elmetszett szálak, a halott Tánya Akszjonova húsz lépése, az előtte haladó Kazancev, a szálloda fekete ablakai... — Golyó! — kiáltotta Sztasz. — Golyó volt! HÉTFŐ Sarapov napja jól kezdődött. A hírhedt szélhámos, Kosztya Korszunszkij, akit három hónapja kerestek, feltűnt a Berlin étteremben. A fényűző ebéd után bőkezűen fizetett és kilépett az utcára. Az ajtóban Szavonyenko és Drigin várta. Korszunszkij jól ismerte Szavonyenkot. Meghajlással üdvözölték egymást, kimérten és előkelőén. Korszunszkij szólalt meg elsőnek: — Ha helyesen értelmezem, tisztelt Szavonyenko polgártárs, úgy ön most megszabadít engem a felesleges taxiköltségtől. A nyomozó bólintott és pazar gesztussal szélesre tárta a rendőrségi Volga ajtaját: — Helyesen értelmezi, Kosztya... Pillanatnyilag Korszunszkij a szomszéd szobában ült és részletes vallomását fogalmazta, feltéve a pontot egy egész sereg „i”-betűre. Sikeres akció volt! Sarapov hátradőlt karosszékében, úgy tűnt, elbóbiskolt: arca a szokásosnál is szélesebbre kerekedett. Tyihonov megállt az ajtóban, s már-már visz- szalépett, de mégis meggondolta magát. Belépett az irodába és Sarapov azonnal ráemelte tekintetét: a mosolyt lefújták az arcáról. Nyilván a jókedvvel együtt. Nincs mit tenni, oda kell lépni hozzá, le kell ülnie, és el kell mondani mindent szép sorjában. — Vlagyimir Iv.anics, baj van — szólalt meg halkan Tyihonov. — Beigazolódtak a legrosszabb feltevéseim. Akszjonovával golyó végzett, s mi egész héten át hanis úton jártunk. Elvesztegettük a drága időt Sarapov váratlanul elmosolyodott, igaz, nem a legvidámabb mosollyal. — Ne izgulj — mondta Sarapov. — Az idő a mi leggonoszabb ellenségünk, ez való. És a legravaszabb. De azért mégsem vesztegettük teljesen hiába. Kár, hogy az első feltevésünk hibásnak bizonyult. De azért ez alatt a hét alatt megtudtunk egyetmást, ami jól jöhet. Ne lógasd az orrod, kinyomozzuk az igazságot. Kérsz kávét? Nem? Akkor ülj ide, s mesélj el mindent szép sorjában. Tyihonov papírlapot húzott elő kabátzsebéből, kisimította és beszélni kezdett: — 47 — — Amikor megértettem, hogy az orvosszakértő tévedett, és zsákutcába kerültünk, mindenkit mozgósítottam. Tegnap vasárnap volt ugyan, de mégis sikerült megismételtetni az orvosszakértői vizsgálatot. A világ nincs jó emberek híján. Negyven perc múlva Pavlovszkij professzor megtalálta a golyót. Tyihonov mélyet sóhajtott. Kartondobozt vett elő zsebéből: hosszúkás fémdarab feküdt benne, vattába csomagolva. Sarapov a dobozért nyúlt, figyelmesen vizsgálgatni kezdte a golyót. — 5-ször 6-os — jegyezte meg Tyihonov. — Igen... 5-ször 6-os — ismételte meg Sarapov. — Hallgass ide, Sztasz: tulajdonképpen, hogy történhetett meg ez a hjba? —A professzor magyarázata szerint ritka eset történt, A golyó áthatolt a szíven, lefelé csúszott a bordán, és a mellkas bőr alatti részében akadt meg. Ahogy Pavlovszkij írja a jelentésében, a bordasérülés vezette félre az orvosszakértőt, aki szúrószerszámnak tulajdonította a sebet. — Ügy látszik — vetette közbe Sarapov —, megtévesztették a merénylet körülményei: Akszjonova az ösvényen haladt, egy férfi megelőzte, s ezután az aszony ösz- szeesett. Valóban ritka eset. És mit ír még a professzor? Tyihonov a papírlapra pillantott: — A halál azonnal bekövetkezett. Oka: szívbénulás. Következésképpen Tánya nem tehett többet egy-két lépésnél azután, hogy megsebesült. A nyomok hiányából ítélve a lövést távolról adhatták le. Sarapov hosszasan, ráérősen töpreng. — Az építményünk tehát összedőlt. És két nap múlva az ügyet át kell adnunk az ügyészségnek. Fogalmam sincs, mit fogunk átadni. Tyihonov reménytelenül legyintett. — Na nem baj — szólt Sarapov. — Meg kell keresnünk a fegyvert. — Mindenekelőtt tisztázni kell, honnan lőttek — vetette közbe Sztasz rekedten. —■ Kazancev nem jöhet számításba: csak közvetlen közelről lőhetett volna, a fro- fesszor véleménye szerint azonban a lövést távolról adták le. Kazanceven kívül Jevsztyignyejeva és Latina senkit sem látott a telken .. Tyihonov elgondolkozott, majd hirtelen támadt határozottsággal folytatja: — Vlagyimir Ivanics. a lövés irányát kísérletileg foguk megállapítani! — Kétséges dolog (Folytatjuk)