Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)

1969-07-23 / 168. szám

A két testvér a 375—670-esen KEMÉNYEN TŰZ a déli ni, mint a gőzmozdonyon, rozottan állítja, hogy az aszó- nap. A balassagyarmati fűtő- Nyáron nincs olyan hőség, di vonal a jobb, mórt rövi- házbói kivezető vágányok kö- mint itt, nem lehel 1200 fokot debb, s nyáron kevesebb időt züi az elsőn áll a 375—670-es a gőzkazán, — folytatja a fia- kell eltölteni a forró masinán, mozdony. Körülötte olajos talabbik Magos. A mozdonnyal havonta kepu, kormos arcú emberek — Hogyan kerültek egy bri- nyolc—tízezer kilométert tesz­gádba? — Korábban is beszéltük egymás közt, jó volna, ha egy mozdonyon dolgoznánk. A fű­tőház vezetői attól féltek, ha sürögnek. Űjabb útra készítik elő a mozdonyt, pedig nem­rég érkezett meg vele Magos Pál mozdonyvezető és Ron­csán Jenő fűtő. Az utóbbi már hazament, a mozdonyvezető « viszont váltótársa fűtőjének ’ magyarázza, hogy mit javí- dkko1 majd gatol:|uk e^mas tott a mozdonyon, mire ügyel­jenek az utazásnál, majd ki­hajolva a mozdonyból, a kö­vetkezőket mondja: — Pali, vigyázz, kifúvatok... Még jóformán be sem fe­jezte a mondatot, máris gőz­felhőbe burkolódzik a vaspa­ripa. Pár pillanattal később lelép a mozdonyról. Addigra már a műhelyből és a szom­szédos masinától is idejön­nek néhányan. Magos Pál mozdonyvezető alacsony termetű, őszülő ha- lántékú ember. Így kezdi: — Cukrász akartam lenni, munkáját. Az eltelt három év, mióta egy mozdonyon teljesí­tünk szolgálatot, bebizonyítot­ta, hogy az aggályoskodás fe­lesleges volt — vélekedik a brigádvezető, amivel egyetért öccse is. — A MUNKÁBAN nem vá­runk egymásra. Mindegyikünk érdeke, hogy a mozdony min­dig üzemképes legyen — foly­tatja az előbbi gondolatot Ma­gos György. Abban, hogy melyik út a legváltozatosabb, eltér a véle­ményük. A brigádvezetőnek mind egyforma, akár Ipolytar- nócról, akár Vácról, akár de akkoriban — 1948 — nem Nógrádkövesdről, vagy Aszód­ról van szó. Csupán annyit fűz hozzá: a váci nehezebb, de szebb, öccse viszont hatá_ Ank étsorozat A női olvasók kedvvel, érdeklődéssel forgatják az Asszonyok című lapot. A lap szerkesztéséről, terjesz­téséről megyénk több hely­ségében ankétot rendeznek, ezek előkészítésében min­denütt nagy segítséget nyújt a helyi nőtanáes. Legközelebb, július 24- én az ecsegi asszonyokat invitálják ankétra, ugyan­aznap Pásztón, a Kézmű­ipari Vállalatnál is megren­dezik az Asszonyok című lap ankétját. Salgótarján­ban, a megyei József Atti­la művelődési központban július 28-án kerül sor az ankétra. A megyei nőtanács tervei szerint a megyében több mint 20 helyen ismerked­nek a nők az Asszonyok című lappal. Az ankétsoro­zat jövő év tavaszára feje­ződik be. nek meg, 240 ezer kilóiméiért utaztak, mire főjavításba ke­rült. Ez azt bizonyítja, hogy úgy vigyáznak rá, mint a sze­mük fényére. Ezt is figyelem­be vették a szocialista cím odaítélésekor. 1967-ben kap­ták meg először a szocialista brigádnak járó oklevelet, ta­valy pedig a zöldkoszorús jel­vényt. A brigádvezető. Magos Pál kétszeres kiváló dolgozó, öccse, György is birtokosa a Kiváló dolgozó címnek. — Mi a legnagyobb szégye­ne a mozdonyvezetőnek? — Ha hibájából fekve ma­rad a mozdony — vallják egyöntetűen. — Előfordult már? — Nem, de nem is szeret­nénk. Ilyen esetben nagyot csökken a mozdonyvezető te­kintélye. A kollegák így ug­ratják. Te vagy az a nagy vezér? ... Aztán jönnek a ta­nácsok, így kellett volna, úgy kellett volna. Persze a bünte­tés sem marad el, — emígyaz öcskös. — De rossz pont a csomó.- pontnak is. Emiatt elveszthet­jük az Élüzem címet — foly­tatja a brigádvezető. Szóba kerül, hogy pihenőjük alatt valamelyik vasútállomá­son elvégzik a kisebb javítá­sokat. Mivel rövid a forduló, a mozdony nem sokat áll az állomáson. Előfordul, hogy csak annyi ideje van, míg körbemegy, vizet vesz fel, s a fűtő kitisztítja a tüzet, — s máris indul vissza. A fűtő­háznak az a jó, ha kevés gép­pel, sok hasznos kilométert tesz meg az utazószemélyzet. BESZÉLGETÉS közben megérkezett a brigád harma­dik mozdonyvezetője, Tömör Gábor érdemes vasutas. Ma­gos Pál néhány szót vált vele, aztán elbúcsúzik. Megy haza, pihenni. Holnap délután újból szolgálatba áll. öccse, aki délelőtt társadalmi munkát végzett, taggyűlésre indul, utána pedig szolgálatra jelent­kezik. Ipolytamócra viszi a szerelvényt. Vasárnapig kell várnia, míg újra visszakerül kedvenc masinájára, a 375— 670-esre. Venesz Károly A MAHART Csepeli Szabaűkikötője a tervek szerint ebben az évben 1 millió 900 ezer tonna áru forgalmát bonyolítja le. Ezzel a mennyiséggel a közép-európai folyami kikötők között az első helyek egyikét foglalja el A közvélemény-kutató lapok nyomán Ki alkalmazkodjon9 kihez ? Sok bírálat éri az Autó- nek a munkásjáratok Balas- menni — mondta Deák Gab- közlekedési Vállalatot. Azol- sagyarmatra. Érsekvadkert. riella. — Két műszakban dol- vasók írják, hogy „a mun- Nagyoroszi, Magyarnándor és gozunk. Reggel és délután kásjáratok menetrendje Szécsény—Endrefalva felől. A nincsen probléma, de este hét nem kielégítő, jó lenne a két tágas munkateremből úgy óra után megy az utolsó bu- mcgszerkesztőinek a válla- válogattuk össze a dolgozók- szunk, amivel Endrefalvára latok munkarendjét figye- bői egy kisebb „kerékasztal” haza tudunk utazni. A mun- lembe venni. Az AKÖV konferencia résztvevőit, hogy kaidő viszont tíz óráig tart, megköveteli a bérletek minden útvonal képviseltesse így állandó gond, hogyan iu­megvásárlását, de a szál- magát. Csak azokat hagytuk tunk haza. Menjünk albérlet- lítással már keveset törő- ki a megbeszélésből, akik a be ? Nem éri meg... dik”. Ezúttal a Budapesti megyénket kettészelő Buda- Botos Károlyné szintén End- Finomkötöttárugyár balas- pest — Rétság — Balassagyar- refalváról jár be dolgozni Ba­sagyarmati telepére látó- mat főútvonal mellett laknak, lassagyarmatra. Így fogalmazta gátiunk el, hogy megkér- mert nekik — saját elmondá- meg a véleményét: dezziik az érintettek, a vi- suk szerint — vajmi kevés — Három éve járok ide. A dékről bejáró dolgozók vé- gondot okoz a közlekedés. nappalos műszakban jó, dél- leményét. Mivel a legtöbb panaszra u^n ^1 háromkor már Egy nagyon találó mondat nekik van okuk, először az otthon vagyok. Délutános hangzott el már a beszélget«- enrdefalviakat szólaltattam műszak után azonban nem sünk kezdetén. Pontosan már meg. tudnék hazautazni, ezert nem tudnám megmondani, a — Ha egyszer minden gé- tekintettel arra, hogy csa- gyáregység igazgatónője, vagy pünkre kapunk megfelelő la~Ps asszony vagyok — en- a fiatal termelésvezető jegyez- munkaerőt, ezeket az embere- SedelyezteK szamomra a del- te meg, hogy nem az autóköz- két nem tudjuk foglalkoztatni e*®tt 11 órai kezdést, így az lekedés alkalmazkodik a vál- — mondta róluk a gyáregység ®stl> hét tizenhetes jarattal lalatok munkarendjéhez, ha- igazgatónője. haza tudok menni. Ez nagyon nem éppen fordítva, úgy lát- Deák Gabriella és Deák Ka- 1°; har a rendhagyó műszak szik, az üzemek, a vállalatok talin a két endrefalvi kis- sokszor befolyásolja a kerese- kénytelenek alkalmazkodni az lány, akik ugyan nem roko- te™ alakulasat. autóbuszjáratok menetrendié- nők, de abban megegyeznek. Elmondtak az endrefalviak. hez. Föltehetnénk a kérdést, hogy mindketten menyasszo- hogy este tíz óra után indul ki van kiért? — amit megvá- nyok, maguk is kijelentették, ®8y Jurat ^ Balassagyarmatról laszolni sem szükséges, annyi- ha férjhez mennek, nem esi- Nogradszakalba, csak arra len- ra közismert és egyértelmű a nálják tovább, búcsút monda- ne 'szuk‘sfg> \ogy Szecsenybo, felelet. A kérdés csak az, ho- nak az üzemnek. Hogy miért, egy /uasik autóbusszal tovább gyan érvényesül ez a vitatha- az ok a közlekedésben kere- utazhassanak, akkor mindig tatlan elv a gyakorlatban? sendő. időben hazaérnének. De sok Négy főbb irányból érkéz- — Este nem tudunk haza- 'geret ellenere ez a jarat se­hogy sem akar beindulni, pe­Romániai útunk alatt többször is találkoztunk meg­hökkentő látnivalókkal, ame­lyeket joggal nevezhettünk volna varázslatnak, szemfény­vesztésnek is. Természetesen ezek a rendkívüli érdekes­ségek nem mondhatók általá­nosnak még, hiszen mi első­sorban bemutató és kísérleti gazdaságokban tettünk láto­gatást, ahol általában min­dig előrébb járnak. (Bár a történelmi igazsághoz tarto­zik, hogy a közepes tsz-ben vagy állami gazdaságokban is sok érdekes tapasztalattal ta­lálkoztunk!) Nem sokkal a határ átlépése után már meg­hökkentő tájékoztatással ta­lálkoztunk. A román utazási iroda megbízottja, egy fiatal fekete fiatalember elmondot­ta, hogy az út mellett látható tsz-ben a sertés hizlalás a főprofil. Évente százezer hí­zott sertést ad át a szövetke­zet. Tolmács útján megkér­deztem tőle, hogy nem tíz­ezret akart-e mondani. „Nem” — válaszolta — „Tíz­ezerrel még nem érdemes kezdeni!” Útikalauzunknak nem szakmája a mezőgazda­ság, így tájékoztatását némi fenntartással fogadtam. Azt azonban megtanultam, hogy a román mezőgazdaság fej­lesztésénél elsőrendű szem­pont az „optimális mérték.” Egv vagy két hektáron Kínosan keresik az üzem szerkezetének legelőnyösebb arányait: a Preimeri Állami Gazdaságban például szinte objektív körülmények és kö­vetelmények függvényeként említették meg a szarvasmar-, Romániai jegyzetek (5.) volt erre lehetőség, így hát el­jöttem ide ipari tanulónak. Fölszabadultam, lakatosse­géd lettem, később fűtőként dolgoztam, végül mozdonyve­zető lettem. — Majd így foly­tatja: — Az öcsém — mutat egy széles vállú, megnyerő külsejű fiatalemberre — vál­tott volna fel, de délután tag­gyűlésük van, így hát a brigád harmadik mozdonyvezetője, Tömör Gábor érdemes vasu­tas, és Horváth János fűtő vi­szi majd a szerelvényt Aszód­ra. — Én pincér akartam lenni. Ugyanúgy jártam, mint a bá­tyám. Hogy ne veszítsek egy évet, eljöttem én is vasutas­nak. A papa is az volt, a nő­vérem is itt dolgozik, gondol­tam, ha nekik jó, biztos ne­kem se lesz rossz — veszi át a szót Magos György, a brigádvezető öccse. — Nem bánták meg? — Nem. Megszerettem a vasutat, hozzánőttem a moz­donyhoz, megtaláltam a szá­mításom, jó a kollektíva — így a brigádvezető. — Én sem bántam meg. Nemrég jöttem vissza öt tár­sammal együtt a Diesel-moz­donyvezetői tanfolyamról. Azon jóval könnyebb dolgoz­dig nemcsak a négy endrefal­vi és a két pilinyi, hanem sok Szécsényben dolgozó mun­kásember érdekét szolgálná. Hering Mária debercsényi, Keresztes Mária pataki és Molnár Zsuzsanna cserhátha­lápi kislányok már sokkal ke­vesebb gondot vetettek fel, mint az endrefalviak. — Nekem csak Debercsény és Magyarnándor között nin­csen buszjáratom, onnan már jó az közlekedés — mondta Hering Mária. — Ezt a há­romkilométeres utat kerék­párral szoktam megtenni, ami csak télen, vagy rossz idő ese­tén okoz problémát. Minden­esetre jó lenne, ha Debercsény és Magyarnándor között is autóbuszon utazhatnék. Örültem annak, hogy a be­szélgetés során nemcsak rosz- szat, de jót is hallottam. Kersztes Mária és Molnár Zsu­zsanna dicsérték a közleke­dést. Reggel, délután és este egyaránt indulnak járatok a lakóhelyük felé, várakozni nem kell, fennakadás nagyon ritkán fordul elő. Csupán a hét elején, a hét végén, a kórházi látogatási napokon tapasztal­ható zsúfoltságot tették szóvá. A kis kerekasztal megbeszé­lés résztvevői társaik nevében is elmondták a véleményüké" Sok észrevétel hangzott el, bí­ráló és dicsérő szó. Bár a;' gályáikat is közölték, amim legjobban az egyik megjegy­zés világított rá, „színházi já­ratot tudnak adni, de mun­kásjáratot nem?”. Mégis mind­nyájan bíznak abban — s re­méljük nem hiába —, hogy az autóközlekedés illetékesei, míg az elismerő szavakat elé­gedetten veszik tudomásul, feltétlenül megvizsgálják ké­réseik teljesítésének reális le­hetőségeit is. Kiss Sándor Az aradi szemfényvesztés halétszámot, máshol az épülő gépi beruházást szabták az üzem tíz—tizenöt év múlva várható lehetőségeihez és a növekvő igényekhez, mind­két esetben figyelembe véve a gazdaságosságot. Azon már nem is csodál­koztam tehát, hogy a film- szinészi megjelenésű Aradi Állami Gazdaság főmérnöke a növényházakban tett láto­gatás alkalmával a követke­ző kijelentést tette: — Az egy- és kéthektáros üvegházak adják az optimális termést, ott a legmegfelelőbb a hőelosztás. Egyébként ez a gazdaság is egy varázslat, egy szem­fényvesztés. Mindössze öt­vennégy hektáron fekszik és találóbb, ha nem is gazdaság­nak, hanem üvegházi komp­lexumnak nevezem, hiszen összes területének túlnyomó része, mintegy 36 hektár az üvegház. Hat farmra (üzem­egységre) tagozódik, s egy- egy farmon ötvenketten dol­goznak, csak zöldségszedés és szállítás idején vesznek fel 6 —7 időszaki dolgozót. A hat farmhoz egy-egy központi kémiai, gépesítési, építő és növényvédő részleg tartozik. és a fürdőket, munkáspihe­nőket, ebédlőket, mégpedig olyan fényűző módon, hogy a központi iroda belső burkola­tán szájtátva szemléltük az intarziós fabetéteket. De a szociális beruházások is ra- gyogóak, korszerűek. Erről a főmérnök azt mondta: — Előbb a feltételeket kell tökéletesen megteremteni, csak azután lehet a dolgo­zóktól feszes munkát köve­telni. Éppen vasárnap jártunk Aradon és szinte felváltva szabadkoztunk, hogy megza­vartuk a mérnökök pihenését ök viszont kijelentették, hogy mindenképpen bejöttek volna, hiszen az új telepíté­sek miatt a munkások nagy része is dolgozik. Előbb ud­variaskodásnak hatott a vá­lasz, később azonban szemé­lyesen is láthattuk a szorgos munkád az üvegházakban. uvegház — távfűtéssel Igaz, érdemes igyekezni, mert a dolgozók szép jöve­delmet vágnak zsebre, év Hét éve kezdték el az épít- végén pedig még szebb nye- kezéseket, azóta telepítik, reséget. A jobban prosperáló többször holland szakembe- mezőgazdasági üzemekben rek bevonásával az üveghá- nem ritka a 2—3—4 ezer zakat. De mindenekelőtt meg- leis nyereségrészesedés, építették a központi irodahá- Egyébként az üvegházi zat és laboratóriumot, vala- komplexum tavaly harminc- minit az üzemegység-irodákat kétmilliós bevételt ért el és ebből a tiszta nyereség meg­közelítette a tizenkétmillió leit. Természetesen a nagy bevételhez itt is jelentősen hozzájárult a nyugatnémet export. Amíg a turistaforga­lom meg nem indult Romá­niában, innen is nagyobbára repülőgépen szállították a paradicsomot, uborkát, a pap­rikát és padlizsánt, a növény­házak négy típusnövényét. Megnéztük a legújabb, hat­hektáros üvegházfarmot, amely holland segítséggel és román berendezéssel épült. Megtekintettük a hőelosztót is. Meglepetéssel tapasztal­tuk, hogy itt sem pakurát vagy gázt használnak fűtés­re, hanem a helyi villanyte­lep (erőmű) fáradt gőzét oszt­ják el a farmok, növényházak közt. Ez a meglepő nagyságú üvegházi komplexum eddig már 128 leibe került, ami bel­földi alapárral tíz, exportárak mellett 5—6 év alatt térül meg. Még néhány érdekesség: megismerkedtünk a Kali­forniából származó Glas pap. rikafajtával, ami kétszer annyit hoz a konyhára, mint a paradicsom és uborka, any- nyira kedvelik Nyugat-Né- metországban, azonkívül bő­ségesen termő, egy hektárról négy vagonnal szednek; meg­néztük az átvételi és osztá­lyozó, csomagoló csarnokot is ami teljesen gépesített, az amerikai patentgép polietilén. be csomagolja az uborkát, Bunda János, a géprészleg vezetőjének szortírozó újítá­sával pedig színre, nagyság­ra válogatják a paradicsomot. Láttunk egy okos nyugatné­met gépet is, amely harminc centiméter mélyen felássa az üvegház talaját. Nagy méretek „Itt már bepillantást lehet nyerni a mezőgazdaság ipa- rosodási folyamatába!” — ezekkel a szavakkal búcsú­zott tőlünk a főmérnök. S az jutott eszembe, hogy mi már ebbe a folyamatba utunk so­rán többször is betekintet­tünk. Azt tettük a Bukarest közelében fekvő December 30 Állami Gazdaságban, ahol kétszáznegyven házból új vá­roska nőtt ki a pompás gaz­daság mellett, általános és középiskolával, orvossal, fel­cserrel és közintézményekkel ellátva. Vagy a Bukarest— Pitestí útvonal mellett fek­vő szőlőtermesztő állami gaz­daságban, ahol a hegyek ol­dalán hatszáz hektár szőlő, nagyobbára rizling ás leány­ka díszük amit fokozatosan ezerkétszáz hektárra kíván­nak növelni, de a völgyben már dolgozik a borkombinát, amelyet 1200 hektár szőlőfel­dolgozására a legkorszerűbb angol francia és olasz gépso­rokkal építettek be, egyedül a présgépek készültek Ko­lozsvárott. Lakos György Következik: HEGYÓRIÁSOK ÁRNYÉKÁ­BAN NÖGRÁD n 1969. július 23., szerda 3 /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents