Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)

1969-07-19 / 165. szám

A közvélemény-kutató lapok nyomán Az üveggyári kolónián Az utóbbi evekben kor­szerű, tágas családi házak, lakások százai épültek tel a megyében, de még mindig vannak, akik szűkös ottho­nokban, egészségtelen kö­rülmények között élnek. Ezúttal a salgótarjáni üveggyári kolónia múltjá­val, jelenével és jövőjével, az ott élő családok gond­jaival foglalkozunk. Ha egy lakótelepnek múlt­mindössze négy lépés előre és letet a húszas években épí- négy lépés hátra. A legtöbb tették, amelyek többségében perpartvar forrása a közös egy szoba-konyhás lakások előszoba, mellékhelyiség és az voltak. Ezekből hármat köz­udvar. A szobát a konyhán vétlenül a felszabadulás után keresztül lehet megközelíteni, lebontottak — tájékoztatott Kicsit zsúfoltan vagyunk, mert a lányom is idehozta a bútorait. Napközben a kony­hában tartózkodunk. Fürdő­szoba nincsen. A lányom az üveggyárban dolgozik. Csak délután jön haza. Egy bejárattal arréb Kon- csik Józsefné készülődött az ebédfőzéshez. A három apró ja van, manapság egyet jelent' gyermek könnyű kis blúzban, azzal, hogy a mai követelmé­nyeknek nem felelnek meg a lakások. Többségüket, köztük az üveggyári munkáskolóniát is a felszabadulás előtt épí­tették. Ezeket a lakásokat már „újszülött” korukban is szük­séglakásoknak szánták a kis­pénzű, nagycsaládos munkások számára. A barakszerű épü­letek árnyékában generációk nőttek fel. Olcsó munkaerő a gyártulajdonosoknak: a gyere­alsónadrágban hancúrozott a heverőn. ök hatan laknak a kétszobás lakásban. — Nemrégen lakást kapott az egyik család. El is hurcol- kodtak innen, de egy öttagú család költözött a helyükre — mondta Koncsik Józsefné. — Látja, nem marad üresen a lakás... Mi öt éve lakunk itt. Ezelőtt egy pincében húz­tuk meg magunkat. Ahhoz Bérces Ferenc, a Síküveggyár osztályvezetője. — A múlt évben további két épületet szanáltunk. Az egyikből az­óta kiköltöztek a lakók, ezt le is bontottuk. Részben a másik is üres már, rövidesen ennek a bontására is sor ke­rül. Egy család lakik még ben­ne, akik a felkínált cserela­kást nem fogadták el. Most már csak két olyan épületünk van ami elavult, egészségte­len. Egy harmadik négylaká­sos épület szintén megérett a bontásra. A húsz év alatt elég sok lakás épült a Síküveggyár környékén. Az ötvenes évek elején a Budapesti út 62. sz. alatt harminchat lakásos bér­ház épült. Ugyanebben az ut­cában végeztek egy emeletrá­építést 58-ban, 60-ban pedig egy négyszintes, 24 lakásos bérházat adtak át a lakók­kek felcseperedtek, munkába képest ez kényelmes, szép ott- Ezen kívül 57-ben fel­álltak, robotoltak, házasságot kon. A lakbér mindössze har- kötöttek, lakbért fizettek, ke- roihe forint, igazán nem sok, resetüket a szatócsboltba és a de megmondom őszintén, in- kantinba hordták. Kitömi kább fizetnék többet, csak kü- ebből a körből keveseknek si- lünb lakásban lakhatnánk, került Rengeteg vitara ad okot a kö­zös udvar. Sok a gyerek a ko- Jelképpé vált a kolónia, a lónián, mindig csínytevésen megváltozhatatlannak tűnő, törik a fejüket, amiből gyak- önmagába záródó kilátástalan ran veszekedés támad. Abban világ jelképévé. Aztán a fel- szabadulás a láthatatlan, me­rev falakat egyszerre megren­gette, az áthághatatlan korlá­tok leomlottak, megnyílt az út az elesettek előtt a felemel­kedéshez. De az eltávozott családok helyére újak, s újak költöztek. így maradt fenn a mai napig Salgótarjánban a múlt egy darabja, az üveg­gyári kolónia, beékelődve a modern bérházak közé. A perpatvarok forrása Az egyik lakásban Sándor hajosnéval beszélgettem. — Mi már huszonnégy éve lakunk itt — mondta. — Fér­bízunk, hogy nemsokára, ta­lán lebontják ezt az öreg épü­letet, és akkor új lakást ka­punk a régi helyett. Mi lesz a sorsa ? Bizonyára sokakat éltet ha­sonló remény az üveggyári épült két egyemeletes, egyen­ként 18—18 lakásos épület is, amelyekbe szintén üveggyári dolgozók költöztek be, aki­ket igénylőként tartottak nyil­ván, vagy lakásukat lebontot­ták. Új kulturális központ Arra a részre, ahol most a munkáskolónia két épülete az önkiszolgáló élelmiszerbolt és a jelenlegi kultúrotthon áll 1975-ig felépül a Zagyva III. huta. Száznyolcvanmillió fo­rintot költenek majd az új kulturális centrum kialakítá­kolónián. Sajnos, a lakásépítés sara, ahol a kereskedelmi egy üteme még mindig lassabb, mint az igénylők számának növekedése. Közvetlen a Sík­üveggyár szomszédságában le­vő két épületben, amely le­bontásra van ítélve, körülbe­lül 10—14 család él, közel öt­ven ember, gyermek, felnőtt, idős asszony és férfi, vagy ta­lán több is. Kevés a kereső, sok az eltartásra szoruló csa­ládtag. Ha hinni lehet a be­ségek is helyet kapnak. Bon­tócsákány vár valamennyi öreg épületre, ahol ma még családok szoronganak. Az új gazdaságirányítási rendszer azt is lehetővé tette, hogy az üze­mek lakásépítési alapot ké­pezzenek. A Síküveggyárnak van módja arra, hogy bizo­nyos feltételek mellett kamat­mentes kölcsönnel segítse jem nemrégen halt meg. Egye- adatoknak, egy keresőre azokat, akiknek lakásépítési dűl maradtam. Magam is idős vagyok már, beteges, nem tu­dok dolgozni. Ez itt az uno­kám — mutatott az értelmes arcú, barna hajú kisfiúra. — A lányom ide költözött hozzám, 4—5 eltartott jut. Ezek a csa­ládok önerejükből nehezen képesek a jelenleginél jobb minőségű lakásra szert tenni. Mi lesz a salgótarjáni üveg­így most hármasban élünk eb- gyári kolónia sorsra? Milyen ben a lakásban. Nézzen körül változások történtek az utób­nálunk — vezetett végig a la- bj húsz évben? kason. Erre különösen nem is volt szükség, hiszen a lakás A hét földszintes baraképü­terveik vannak A jövőben szélesíteni fogják a lakásépí­tési akciót, amivel szeretnék megkönnyíteni, hogy a csalá­dok kitörhessenek a múlt jel­képévé merevedett üveggyári kolóniáról. Verebéiyi utazók Az aratógép és a kombájn kinn az asszonyoknál a cu- termelőszövetkezetben. Még akkor indult megszokott na- korrépa és a kukoricatáblá- minden esztendőben utazott a pi útjára, amikor az autóbu- ban, egyelés és kapálás idején, csoport. Én csak egyetlen egy szók kigördültek az iroda elől Több mint 120 hold kukorica, alkalommal maradtam el . . . a műútra. A mátraverebélyi 60 hold cukorrépa, burgonya . termelőszövetkezet tagjai, — ad még bőven munkát annak a Jártak rtmr Egerben. Mis­lehettek vagy százan—száztí- 60—70 asszonynak, akire szá- K°lcon i^illatureden. Furod- zen a ’ három hatalmas lka- mítani lehet a közösben, s telí Hajduszoboszlon. nezelod- ruszban, — szokásos ország- akik most egytől-egyig ott da- a Hortobágyon 1 avaly a ióro rítliiWro inrhiltak Tóth Irvltnlr a RuHartfaetrív tartó SZOmSZédOS CsehSZloVakiaD«* utaztak. Már most szövögetik az IBUSZ-szal a jövő évi ter­jaró útjukra indultak. Tóth loltak a Budapestre' Istvánná, Verebéiyi Lajosné, autóbuszokon. Jakubovics Pálné éppen úgy, — Megérdemelték. nagyon A Ff A citadella, a Parlament, a múzeumok... Látnivaló akadt bőven a kétnapos úton. A mátraverebélyi termelőszö­vetkezet tagjai a Halászbástyán ahogy a cukorrépa- meg a ku­koricaföldön a munka elején haladtak, elsőnek kezdték a nótát is. Mindjárt az indulás­kor rázendítettek, s nevetve fújták velük az asszonyok a szövetkezeti slágert. ,Tsz elnök, ha felül a lovára, S kiballag a kukoricatáblára..’’ Nándori Ferencnek, a szö­vetkezet elnökének nincs ugyan lova, de azért járt is megérdemelték az asszo­nyok ezt a kis kiruccanást — mosolygott az elnök. Egyébként Mátraverebély- ben valóságos hagyománya van már a nyári országjárás­nak. Bottyán Lajosné, — aki Hasznosról jár át dolgozni a verebéiyi termelőszövetkezet­be, — mondta: — Kilenc éve dolgozom a Kiss Sándor A politikai érdeklődés mei- Romániai jegyzeteli (2.) lett szinte egyenlő rangban so- . rakoztak fel a gazdaságiak. So­kan megkérdezték tőlem: „És hogyan élnek Romániában?” Érthető ez, hiszen a politikai érdeklődés mértéke megnöveli a gazdasági kíváncsiságot is. És hogyan élnek? az alkalmanként kibocsátott borítékos sorsjegyeket Romá­niában találták fel, ott is gyártják. Csakhogy amíg ná­lunk csak alkalmilag, addig Romániában állandóan adnak ki és árusítanak borítékos sorsjegyet. Minden valamire Viszont ez”is olyan termesze- készségesen állottak szolgála- ség, még a lábujjunk is verej- hangulatát is sikerült átmente- való utcában van totó és lottó tű kérdés, amelyre nem tudok tunkra. A szolgáltatást általá- tékezett. Szerencsére utunk ni. A hagyománynak, múltbeli iroda, egynémelyikbe három— határozott választ adni, hiszen ban mindenütt szolgálatnak te- bármely állomásán bármély emlékeknek hűséges őrzői, négy is, de ezenkívül minden az elmélyülő, elemző munkát kintették és nem kegynek, no- vendéglátó egységbe tettük is ápolják a népszokásokat, a nép- utcában, talán a legkisebbe is igényel. Amit pedig alapos ha ez nem járt együtt szolgai be a lábunk — büfébe, kert- viseletét és a népdal a legelő- jut sorsjegyárus. Előtte kis asz­előtanulmányok nélkül mond- megalázkodással. Természete- helyiségbe, vendéglőbe, sörö- kelőbb vendéglőkből sem hi- tailka, az asztalkán halomban a hatnék, az a földrajzköny vbol sen azt mondhatná valaki, zőbe, kocsmába —, az asztalok ányzik, s ezt mi nem éreztük háromleies és drótra fűzött ko­vagy az IBUSZ valutalistájá- hogy az idegeneket nálunk is mellett vasállványon ott állott vicclapba valónak, inkább tisz- szorúban a hatleies sorsjegyek, rol közismert. Jól tudjuk, hogy körülajnározzák. Csakhogy mi a vödör, csaknem félig jéggel teletet ébresztőnek, s nagyon Románia bővelkedik nyers- nemcsak hivatalos elszállásolá- és a jég között a lehűtött ás- sajnáltuk, hogy az édesbús anyagban, s különösen az olaj saink vagy étkezéseink helyén ványvíz és sör. Talán nem is vagy pergő román dalok szö­és földgáz olcsó energiaforrás és nemcsak csoportunk tagjai- jártunk olyan helyen, ahol ez vegét nem értettük. Ilyen is. Száz lei értéke általában val tapasztaltunk fokozott fi- a hűtött ital hiányzott volna, múltbeli örökség a korzó is, százötven forint körül mozog a gyeimet, hanem máshelyütt és S a világ legtermészetesebb amely még a nagyobb közsé­veket is. Mert ahogy Nándori Ferenc, az elnök mondotta, van pénzük hozzá. Az ország­járást a kulturális alapból fi zetik. A fedezet ehhez a ta­gok munkája. Délfelé járt. amikor a ci­tadellán kiszabadultak az autóbuszból, s elébük tárult Budapest képe. Gortva Jó­zsefné nagyot sóhajtott: — Most először járok Bu­dapesten. Férjét elvesztette a háború­ban. A három hold föld, a gyerek mindig adott neki dol­got, gondot. Mozdulni sem tu­dott mellőlük. Most csendesen nézelődött, figyelte az idegen- vezető minden szavát. Hogy ne zavarjon, egészen csendesen jegyezte meg: — Milyen kár, hogy nem előbb alakítottunk szövetkeze­tét. Akkor talán előbb jutot­tunk volna ide is ... Látnivalót talált bőven Ve- rebélyi István a növényter­mesztő és Verebéiyi Lajos, az állattenyésztési brigád vezető­je is. A Halászbástyát, a mú­zeumok kincseit, a Parlamen­tet. a szigetet a Dunán bizo­nyára sokáig hordják emléke­zetükben. Este a szovjet jée- cirkusz parádés műsorával alig tudtak betelni. Gazdag, kicsit fárasztó is volt a prog­ram. De másnap volt idő ki- áztatni a lábakból, a dolgos karokból a fáradtságot a Pa- latinuszon. A budafoki bor- kazamatában tüzes, erős ne­dűt mértek. Nem csoda, ha a .jókedv, a hangulat hazafele majd szétvetette az autóbuszo­kat. Csak akkor ereszkedett fel­hő a homlokokra, amikor va­laki a hetvenesztendős öreg­embert említette. Valahol el­maradt a csoporttól, s hosz- szas keresés után sem sikerült a nyomára akadni. Estébe haj­lott már a nap, ahogy meg­álltak az autóbuszok a szövet­kezeti iroda előtt. Ott azon­ban az elveszett öregember fogadta az érkezőket: — Még csak most jöttök? — méltatlankodott. — Engem már régen elhozott a vonat! Otthon azalatt az aratógép. a kombájn járta a megszokott útját. Egész nap arattak. Ka­szások nélkül, marokszedő, ké­vekötő asszonyok nélkül. Így látni, mennyit változott a fa­lu, a parasztember élete az elmúlt évtizedek alatt. Vincze Istvánné A szocializmus jegyei hivatalos forgalomban. A szolgáltatás — szolgálat A sokból ezt a néhány ér­dekességet emeltem ki, anél­kül, hogy menekülnék a kér­a helybeliekkel is. Sokhelyütt dolgának tartották, ha valaki gébből sem hiányozhat. A sé­azt sem tudták, hogy idegenek csak ásványvizet ivott. (Hány- tálás e' szervezettségével Ma­vagyunk, hiszen vagy mi kö- szór eszembe jutott, hogy is gyarországon csak a szegedi dés eldl Romániában ugyanis zülünk tudtak perfekt roma- nézne rám a pincér otthon, ha Kárász utcában találkoztam. a maguk sajátos módján nul, vagy éppenséggel az el- csak egy pohár szódára ülnék Kinn általános, bár porlepte- ugyanúgy a szocializmust épí­adó volt magyar. Nem, egysze- be az étterembe?) De ott fővá- nek tetsző hagyomány. tik nálunk. Gombamód­rűen csak arról van szó, hogy rosban vagy vidéken mindez Az épen megőrzött várkasté- ra nőnek ki a földből az olaj­Édeskevés tehát, amit a fel- Ht teljesen összeegyeztethető- természetes. Mint ahogy az is iyok és paloták mellett azon- finomítók, a hipermodern vá­tett. kérdésre megnyugtatóan nek tartják a szocializmussal természetes, hogy az üzletek ban már ott láthattuk az újabb rosnegyedek, az új gyárak, mondhatok, s talán az sem je- azt, hogy köszönjenek a vevő- 13—17 óráig általában csukva idők érdekességeit, és itt nem- üvegházak. Az emberek igé­lentene segítséget, ha részle- nek, a vevő belépésekor ne a tartanak, viszont 17 órától csak a Bukarestben működő nyét igyekeznek messzemenő­tezném egyes árucikkek árát. bukaresti ökölvívómérkózes nyitva vannak, mégpedig egy- locsoló villamosra gondolok. en kielégíteni, amire ugyan­csak a felszínt láttam és nincs botrányát vitassák, hanem se- némelyik nagyobb városban Had emeljek ki ismét két csak módomban állt tapaszta­is összehasonlítási alap. Ezért gítsenek gyorsan, ezúttal is, mint szóban érdek- Nem nagy dologra gondolok lődő barátaimnál, megkerülöm tehát, de az élet egyébként is a kérdést. Elmondanék néhány a kis dolgok sorozata, s ha érdekességet vagy hasznos ta- ezek az apróságok Inkább örö- pasztalatot a romániai életből, met és csak nagyon kevéske amelyeket megjegyzésre, fel- gondot okoznak, akkor minden jegyzésre érdemesnek tartót- jő Hadd hozzak fél a sokból tarn. két példát. legfontosabb élményeim Romániai utunk alkalmával még este 11-kor is, de kilencig mai érdekességet! mindenütt. A nyitvatartás te­hát a dolgozók igényeihez al­kalmazkodik. Romániában nem gond a latot szerezni. Marosvásárhe­lyen sikerült betekintést nyer­ni több munkáscsalád otthoni családtervezés, mert a születés életébe: ott is szép új laká- korlátozásának vajmi kévés Lánynak szülni dicsőség Sok szín és íz maradt tehát módja van. A mi Ratkó-kor- szakunkra emlékeztető, vallá­sokban élnek, vagy ilyenekbe költöznek folyamatosan a mun­káscsaládok, mint nálunk Sal­sos megszigorítást alkalmaznak gótarjánban’ vagy masutt az óvszerek hasznalataban ~ az abortusz engedélyezésében, ami az ötvenes évek jelszavát egyikének vélem, hogy mindé- sikerült az id« legnagyobb hő- a román életben még a háború idézi; „Asszonynak szülni kö- nütt rendkívül udvariasan fo- hullámot kifognunk. Árnyék- elottiból. Onnan is öröklődött teigggég, lánynak szülni dicső- gadtak bennünket: az üzletek- ban harminchat tokról írtak a a mai, szocialista előzékenység, gégi» ben, vendéglőkben — kisebben román lapok, ami az ottani de az üzletek, vendéglők meg­ás nagyobban egyaránt — párásság mellett elképesztő hő- hitt, Ady-korára emlékeztető Kevesen tudják nálunk, hogy Lakos György Következik: VIRÁGOK SZERELMESE Pillanatfelvétel A postaláda köztudomású­an arra való, hogy beledob­juk a levelet. Ebben a biz­tos tudatban csúsztatta be a résen a borítékot egy járóke­lő a Pécskő utca sarkán álló postaládába. De amit fölü! bedobott alul kiesett. Nem akart hinni a szemének. Föl­vette, újra bedobta, alul is­mét kipottyant, mint egy el­fáradt falevél. A társaságá­ban levő hölgy tágra nyitott szemmel figyelte a rejtélyes esetet. A harmadik próbálko­zás is hasonló kudarccal végződött. A férfi nem áll­hatta meg, alánézett a külö­nös masinának. Az alsó fer­tály nyitott ajtócskáin át be­lelátott a postaláda gyomrá­ba. Nyomban arra gondoltam, hogy ez valami újítás. Azok számára akikről Honty Hanna énekel, hogy mindent meg lehet írni, „de a címzettnek ne küldjük el.. — K — NÖGRÁD b 1969. július 19., szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents