Nógrád. 1969. június (25. évfolyam. 124-148. szám)
1969-06-14 / 135. szám
Napi postánkból Sok a jogtalan Nincsen zöldség Mátrakeresztesről kaptunk levelet, amelyben a község Lakói írják: „Kéréssel fordulunk önökhöz, mi ugyanis távol lakunk a várostól és a Mátrakeresztesen levő üzletben nem lehet zöldárut kapni. A mi községünk 700 -lakosú és ez a hiányos ellátás nagyon fájó pontunk. A háziasszonyok nálunk is szeretnének friss zöldségféléket kapni, azonban ha vásárolni akarunk, 12 kilométert kell utazni. Csak így tudunk borsót, zöldségfélét, gyümölcsöt vásárolni. A. Mátrakeresztesen levő bolt a Pásztó és Vidéke Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet kezelésében van. Sürgős intézkedést kérünk, hogy a mi községünkben is megoldódjék a zöldség- és gyümölcsellátás, mi is tudjunk naponta vásárolni A mátrakeresztesiek levelének alapján nii is megkérdezzük a Pásztó és Vidéke Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezetét, mi az oka annak, hogy a községben akadozik a zöldségellátás? panasz A SZOT Társadalomíbiztosí- Lási Főigazgatóságának megyei igazgatóságához és kirendeltségéhez az 1967. évi 532 panasz- szal szemben tavaly 566 panaszos levél érkezett. Ebből 217 betegségi biztosítással, 133 családi pótlékkal, 162 nyugdíjjal, 49 pedig egyéb kérelmekkel volt kapcsolatos. Ebből a betegségi biztosításnál 44-et, az ügyek 20 százalékát, a családi pótléknál 24-et, az ügyek 17 százalékát találták jogosnak. Nyugdíjpanaszoknál 14, egyéb ügyekben pedig négyet ismertek el jogosnak. A 10 000 biztosítottra jutó jogos panaszok száma a múlt esztendőkben eggyel csökkent, az elmúlt esztendőhöz viszonyítva. O dakinn szürkült: Kemény Sándor forgalmista nemrégen tért haza a munkából. Már levetette egyenruháját, háziruhát öltött magára, kényelembe helyezte magát az ebédlőasztalnál, éppen vacsorázni kezdett, amikor rendellenes vonatzakatolásra lett figyelmes. Először nem is vett észre semmi különöset. Füle már megszokta a vasúti zajokat. — Az esti teher — gondolta magában. Űjra a tányér fölé hajolt, de maga sem tudta, hogyan és miért, nyugtalan lett. Dobhártyája dübörgéssé erősítette föl a még alig hallható távoli hangokat. Családi házuk Somoskőújfaluban a vasúti pályától nem Vigyázat / messze áll. Minden szerelvény szinte előttük halad el. Napjában hányszor hallja Kemény Sándor ezt az egyhangú zakatolást? Már anyagira megszokta, talán észre sem veszi... A fárasztó munka után jól esik a pihenés. Sokszor mégis előfordul, hogy nyugtalanul alszik, álmában tehervagonokat, személyvonatokat irányít. De ez most más volt. Nem a vonatkerekek megszokott kattogása. Mi lehet? A falat megállt a szájában. Elernyedt izmai megfeszültek. Veszélyt sejtett. Valami baj van... A pályán egyre közelebb ért a szerelvény. A zörejek már egészen kivehetők voltak. A fémes hangok közé tompa puffanások keveredtek. Dum-dum, dum, dum-dum. Rendszeres időközönként, gyors egymás után, mintha valami hatalmas fémtárgyat egy óriás a talpfákhoz ütögetett volna. Olyan volt, akár egy rossz álom. Kemény Sándor fölugrott az asztaltól. Kirohant az udvarra. Közben besötétedett. Az ég alján kigyúlt az első csillag. Ahogyan szeles, párás időben, a hold karéja kicsit vörös fénnyel nézett le rá. A tehervonat már nem messze lehetett. Hallgatózott. Semmi kétség. Ez a zaj nem természetes. A vonatkerekek nem így zakatolnak. Nekiiramodott a pályatest felé. Rohant, rohant végig, a sínek melleit. Megállni! Már látta a sötét tömeget. Szíve a torkában dobogott. Egy pillanat alatt minden világossá vált a számára. Amikor aztán az út menti lámpa fénye rávetődött a tehervagonokra, gyanúja beigazolódott. A sárga sugárnyalábok gyér világánál egy kisiklott szerelvény körvonalai bontakoztak ki előtte. A kocsik már néma sínpáron haladtak, hanem a töltésen, a kerekek bicegtek, a vagonok részegen bukdácsoltak a talpfákon. Nem maradt idő a töprengésre. Hirtelen határozni és cselekedni kellett. Közeledett a kitérő. Onnan aztán egy kisiklott szerelvény számára nincsen út tovább. Csak a szerencsén múlhat, ha az egyensúlyát addig is sikerül megőrizni. Ott vége mindennek. Már maga előtt látta, amint a mozdony leszalad a töltésről, a vagonok egymásra zuhannak, a kerekek az ég felé merednek, éles csattanások, fülsiketítő robajlás, füst, korom, lángnyelvek, míg egyszeresük minden elcsendesedik. A kár felbecsülhetetlen. Roncs, roncs hátán. Éles füttyjelek hasítottak az éjszakába. „Megállni! Megállni! Azonnal megállni! Azonnal megállni!” Kemény Sándor a körmét a tenyerébe mé- lyesztette. Csak sikerüljön még a kitérő előtt. Csak nagyobb baj ne legyen. Hiszen elkerülhetetlen, hogy ezt baj nélkül Politizáló brigádok I egfőképpen cselekedete- ■*-' ikkei. tartásukkal, kiállásukkal politizálnak. Azzal, hogy a szocialista módon dolgozó brigádok tagjainak a nyolc óra az nyolc munkával töltött órát jelent. Közülük kerülnek ki azok, akik szentírásnak tekintik a perceket, a grammokat, a tizedmilliméte- reket, vagy a mikronokat. A gyárakban, az országutakon, vagy a földeken elsősorban ők azok, akik bármikor készek a dolog vastagabb végét is megfogni, s a fizetésüket nem jelenléti díjnak tekintik. Kutatják, alkalmazzák és támogatják az újat, vállalva az ezzel járó kockázatot is. Vitathatatlan, hogy mindez politizálás a javából. Amikor a tettek nagy értékű politikai szerepet hangsúlyozzuk. nyomban el kell ismerni még valamit: a politizálás a cselekedetekkel kezdődik, de azzal nem fejeződik be. Kádár elvtárs a szocialista brigádvezetők harmadik országos tanácskozásán így szólott erről: „A szocialista brigádok vállalásai elsősorban a termeléssel kapcsolatosak, aztán szakmai kérdésekre, szociális problémák megoldására irányulnak, de kiterjednek a kultúra területére és a szórakozásra is. Ez helyes. A jövendő szükségletekre és feladatokra gondolva azt ajánlom, hogy a következőkben az eddiginél kicsit többet foglalkozzanak politikával. Összejöveteleiket használják fel arra, hogy körülnézzenek, mi van a politikában, a világban, fordítsanak nagyobb figyelmet a politikai képzésre is.” íme tehát az a három szóban kifejezhető képlet, amelyet a szocialista brigádoknak naponta meg kell oldaniuk: munka, inindazoké. akiknek sorsára így, vagy úgy hatással van. Ellen tétben az olyan hiedelemmel, amely a politikát tak tikázgatásnak, diplomáciai bú- jócskázásnak. vagy ki mit tud játéknak tekinti, mi azt tart- luk, hogy szocialista viszonyaink között politizálni annyit lesz, mint mindazokról az eseményekről, jelenségekről és folyamatokról tájékozódni, vé leményt, ítéletet alkotni, amelyek a szocializmus hazai és nemzetközi sorsát, a világeseményeket. a társadalom egészének, vagy egyes rétegeinek életét, közérzetét ma és a jövőben meghatározzák. Igaz, ebbe csakugyan sok minden összefoglalható, de megszámlálhatatlanul sok, és napról napra egyre több lesz az olyan tényező is, amely az emberiség, a szocialista világ, szocialista hazánk és az itt élő emberek jelenét, jövőjét befolyásolja, meghatározza. IVincs abban semmi termé1 ’ szetellenes, hogy a szocialista brigádok tagjait is — csakúgy, mint legtöbb más embert — elsősorban a velük, a családjukkal, a munkahelyükön és a közvetlen környezetükben történő események foglalkoztatják. De ma már úgyszólván teljesen eltűntek azok a határok, amelyek valaha elválasztották az egyes emberek, családok, vagy közösségek sorsát az ország, az emberiség sorsától. Kézenfekvőbb az összefüggés hazai témáink tekintetében is. Valamennyiünket közvetlenül érintenek a tudományos és technikai forradalom követelményeinek, következményeinek problémái, az új gazdaságirányítás egészének és részleteinek gyakorlati tapasztalatai. Magyarország világpiaci pozícióinak kilátásai, az fjúsag és a nők helyzetével kapcsolatos gondok, állami életünk demokratikus fejlesztésének feladatai. Nem is szólva a megye, a város, a község gondjairól, ezek előrehaladásának problémáiról, amelyekről érthetően legtöbb tájékozottsággal rendelkezhetnek. vagy kell. hojy rendelkezzenek a szocialista brigádok tagjai. E' rőt. biztonságot és hatá- rozot.tságot kölcsönöz a helyi és a központi kormánv- zatnak. ha az állampolgárok — köztük mindenekelőtt a szocializmus tudatos hívei — figyelik, ismerik, értik mindazt. ami itthon és a világban történik. Ha támogatják a közösen kialakított politikát, azokat az utakat, módozatokat. amelyek eredményesen valósítják meg — ha nem is mindig konfliktusok nélkül — nemzeti és nemzetközi törekvéseinket. A gazdaságirányítás reformját nemcsak azért sikerült megrázkódtatás nélkül bevezetni hazánkban, meri a tudósok és politikusok mintaszerű alapossággal dolgozták ki minden fejezetét, hanem azért is. mert az alapvető kérdéseket illetően az emberek többsége megértette miről van szó, elfogadta és nemzeti ügyként támogatta. A megértés, a véleményalkotás, a támogatás mindennapos szükséglete volt és marad a szocialista politikának. Ezt várja, ezt kapja a párt azoktól a szocialista brigádoktól, akik szóval és tettel egyaránt politizálnak. Gy. Z. közösség, politika. igazságtalanság lenne per- sze szemrehányást tenni azoknak, akik példamutatóan dolgozva gyakran úgy beletemetkeznek munkájukba, munkahelyük, munkatársaik problémáiba, hogy ezen kívül szinte se nem látnak, se nem hallanak. Nem is szemrehányásról van szó, hanem az ellentmondásról, amely egyes brigádok, vagy brigádtagok politikai látóköre, valamint a szocialista ember világnézete között fennáll. Ebből máris kiderül, hogy miért kell a mindennapi életben politizálni, politikával foglalkozni. Ennek a szemléletnek egyik alaptétele: a nagy politika nemcsak az „okosok” dolga, hanem megússzák... De menteni kell, ami menthető. „Vigyázat! Veszély! Megállni!” Ezt vijjogták a füttyjelek. Csak észre venné a mozdonyvezető... A szerelvényt csak ott tudják lefékezni. Végre fölfigyelt a mozdonyvezető. Csikorogtak a fékek. A szerelvényt sikerült időben megállítani. Aznap éjszaka Kemény Sándor forgalmista nyugodt lelkiismerettel hajtotta álomra a fejét. Ügy érezte, méltó választott hivatásához, ahhoz a töretlen családi hagyományhoz ami arra késztette, hogy apja, nagyapja, s a család más férfitagjai után saját maga is a vasúthoz menjen dolgozni. Szép és felelősségteljes pálya a vasutasoké. A forgalmistáké különösen szép. Nem bánta meg, hogy ezt választotta. Nem sokkal később hivatták a főnökségre. Helytállásáért dicséretben és jutalomban részesítették. Nem véletlen, hogy eddig már kétszer nyerte el a Kiváló dolgozó jelvényt. Munkáját mindig töretlen szorgalommal és becsülettel lájta el. A fiatalok, akik nyomdokába szeretnének lépni, nem választanak rosszul. Sokat kell ta- tulni, de megéri. Akik betöltötték a tizennyolc évet, s az általános iskolát elvégezték, három tanfolyamot kell kijárni, távírdászi, forgalmi és önálló forgalmi szakvizsgát kell tenni, hogy forgalmisták lehessenek. Az a fiatal, aki a pályaválasztás előtt áll, jól teszi, ha kicsit a vasút környékén is körülnéz ... —is A szélvihar A levegőt általában semmibe veszik az emberek, mert láthatatlan. Pedig ha megmozdul, óriási erőt képvisel. Néha alig érezhető szellő formájában jelentkezik, máskor azonban mindent elsöprő orkán alakjában. A szél sokáig a legtitokzatosabb időjárási elem volt, mégpedig azért, mert nem lehet látni, csupán az általa kifejtett erőhatásokban tapasztalhatjuk. Ma már tudjuk, hogy a hőmérsékletkülönbség hozza létre. A hidegebb levegő nagyobb, a melegebb kisebb sűrűségű. A nagyobb nyomású helyről áramlik a levegő a kisebb nyomású hely felé. A levegő vízszintes mozgása tehát a szél. A mozgó levegő nyomóerőt fejt ki. Amikor a szél sebessége eléri másodpercenként a 15 méteres értéket, akkor viharról beszélünk. Ez óránként 54 kilométeres sebességet jelent, és már 15 kilogrammos nyomóerőt fejt ki négyzetméterenként. Pedig ez még csak a legkisebb vihar. Ilyenkor már a gyenge fatörzsek meghajlanak, kisebb gallyak letörnek, és a levelek tömegesen leszakadnak. Hazánkban a szélviharok elérhetik a 40 méter másodpercenkénti, azaz 144 kilométeres óránkénti sebességet. Ez már szélviharból is nagy Ilyenkor bizony a kémények ledőlnek, gyenge falak leomlanak, erdőt letarolhat, mezőgazdasági kultúrákat teljesen tönkre tehet, sőt emberben és állatban is kárt okozhat. A szél rendkívül bizonytalan és változékony időjárási elem. Néha fokozatosan éri el a viharos erősséget, de a teljes szélcsendből is percek leforgása alatt viharossá válhat. Ugyanolyan szélerő nem minden esetben okoz egyforma pusztítást. Különösen nagy lehet a kár a téli hideg után, amikor a fagy mintegy előkészítette az épületeket a romboláshoz. Hosszú, csendes időszak után váratlanul bekövetkező szélvihar ugyancsak nagyobb kárt okozhat. Különösen súlyosak a nagy, frontális szélviharok. Előfordulhat, hogy egy- egy szélvihar már elemi csapásnak számít. És bizony ezekre előre nem számíthatunk és védekezni nagyon nehéz ellenük. Évi átlagban azoknak a napoknak a száma, amelyekben viharos erejű széllel számolhatunk, az ország különböző részein 50—70-re tehető. Márciusban a legtöbb a szélvihar, átlagban hét, utána következik február, április és július, átlagban 6—6 nappal. Az erős szél tépi, szaggatja a növényt és — különösen • vegetáció időszakában — igen tetemes kárt. okozhat. Mini magasabb növésű egy növényi kultúra, annál inkább ki var. téve a szél pusztító erejének, hiszen a magasban erősebb szél, mint közvetlen a talajközeiben. Különösen sokat sze: ved az a növény a széltől, amely nagyobb támadó felületet nyújt, így például a kukorica és a dohány. A szél mintegy belekapaszkodik a nagyobb levelekbe, a szárát meghajlítja, majd letörheti, sőt gyökerestől kidöntheti a növényt. Mindezek közvetlen hatásai a szélviharnak. Vannak azonban közvetett hatások is. A szél nemcsak közvetlenül okoz kárt a növényekben, hanem csökkenti talajnedvességet és fokozza a növényzet párolgását is. Ezé.: olyan veszélyes az erős és állandó szél nagy szárazság é idején, mert ilyenkor segítőtársa lesz az aszály pusztításának. Közvetett hatása az is, hogy az erős szél felkapja á talajt, különösen a homokot, s ilyenkor még homokveréssel fokozódik a pusztító hatás, de ez szerencsére az Állami Biztosító kockázatviselésében is szerepel. NÓGRÁD ^ 1969. június 14., szombat 3
