Nógrád. 1969. június (25. évfolyam. 124-148. szám)
1969-06-10 / 131. szám
Szombaton átadták a Mezőgazdasági Beruházási Vállalat salgótarjáni székhazát. A mezőgazdasági üzemek 125 millió torint értékű tavalyi beruházásából a kirendeltség 109 millió értékben végezte a lebonyolítást. Az új székházat a szé- csényi TÖVÄLL építette Színházi világkongresszus A színház az ember társa j ez a témája annak a kerek asztal-beszélgetésnek, amely — a Színházi Világszövetség bu dapesti kongresszusa alatt — június 12-én és 13-án lesz Fészek Művészklubban. Fontos kérdések kerülnek ekkor szó ba. Beszélnek majd arról, hogy mi a népszínház szerepe: milyen feladatai, vannak a szín háznak a nem-világvárosok életében; a színház „ifjú hulláma” hogyan befolyásolhatja a fiatalságot; a színháznak van-e szerepe a társadalmi mozgalmakban, s végül: miképpen lehet elősegíteni a fejlődő országokban a valóban nemzeti színházi előadásmód kialakulását. A világ harmincöt országából kétszáznál is több színház- i művészt és szakembert várnak a kongresszusra. Már június el ső napjaiban megérkeztek közülük azok. akik a Színházi Világszövetség végrehajtó bizottságának és igazgató tanácsának ülésén is részt vesznek A kongresszus 14-ig tart. A nemzetközi elnökségben magyar képviselő is helyet foglal: dr. Hont Ferenc, a magyar központ elnöke, a nemzetközi elnökségnek alel nőké, dr. Ján Kopeczky cseh szlovák drámaíróval, művelő désügyi miniszterhelyettessel együtt. lyen. Banalitások? Bálint György 1937-ben „véres közhelyek”- nek nevezte őket. Érdemes beTóth Elemér Nógrád vendége volt Mezei András Bálint György írta ezeket a talán kevésnek bizonyul oly- rek felismerjék a hatalom kü- sorokat 1937-ben (Jegyzet a kor a fegyverek ellen, a köl- lönböző formáiban a fasiszli- jegyzeteki'ől): „Mindenki, aki tészet egésze felszívódik az kus vonásokat, a fasiszta ha- rendszeresen ír a világ dolgai- ereinkbe, és minden humánus tálam természetét, és tehesse- ról, előbb-utóbb banalitásokat tartalma vérünkké válik. Va- nek is ellene valamit. A Mario ír. Csak egészen nagy témák lamiíéle elhivatottságot te- és a varázsló eszméjét kelle- vannak már, csak egészen nagy remt észrevétlenül a jóra, a ne ismét megvizsgálni, vagy sérelmei és fájdalmai vannak nemesre. És talán innen van méginkább kiteljesíteni, megmér a világnak. És ezért csak az, hogy akkor is, amikor a oldásban öszegezni a száza- egészen nagy igazságokat le- világ, vagy a világban az ér- dunk második felében élőem- het velük kapcsolatban megje- dekek ez ellen dolgoznak, ak- bér számára, mert a sötétség gyezni. Az egészen nagy igaz- kor az emberek, saját érdé- már egyre sürgetőbb sok he- ságok pedig végeredményben keik ellenére is, képesek a banalitások. Nincs laposabb jó felé hajolni. A költészetnek közhely, mint például ez: ezt a gyönyörű hivatását be •»milliók éheznek«.” Visszafor- kell töltenie... De éppen itt gatom a magnetofonszalagot, adódik a veszély, amelyre ál- szólni róluk? Mezei András mit mond erről Mezei András landóan fel kell hívni a fi- szavaiból talán kiderült, a költő, Nóigrád vendége az ün- gyeimet. Az tudniillik, hogy költészetnek is tulajdonképpen népi könyvhéten. Majdnem ezt nem szabad vulgárisán ér- általuk van értelme. Ponto- ugyanezt mondja. telmezni. Mert például, amint sabban: ezek ellen! Igazán ke— A kor legégetőbb prob- összetévesztik a politikát, a fi- veset tehetek ehhez az inter- lémájának természetesen, olyan lozófiát a költészettel, amikor júhoz. gondot tartok, amely látszólag versbe tördelik a napi híreket, kívül esik a költészet, vagy a politikai szólamokat, vaigy a akár a művészet területéről, filozófiai tételeket, és rájuk hiszen gazdasági jellegű Eogják, hogy ez vers, akkor gondról van szó. Egyszerűen következik bt az, ami mindarról, hogy a világon élő több ezek ellen dolgozik. Akkor ér- mint hárommilliárd ember z> meg a legegyszerűbb ember felének nincs élelme, nem tud 's> h°Sy valami nem igaz, nem jóllakni naponta, nincs fedél művészi jut el hozzá, akkor a feje felett. Ezért szeretem törik meg a művészet hitele... például Garai Gábor Éhség A művészet hitelét persze, csak című versét, bár vitatkoznak maga a művészet szerezheti róla. .. Egyiptomban jártam meg. Tehát politikai költészet- ezelőtt három évvel. Írtam is rál költészet nélkül nem leveleseket arról a nyomorról, il- beszélni, ezért nem sza- letve nem a nyomorról. Arról band lebecsülni sohasem maii lelki ismeretfurdalásról amit Sát a költészetet. Nem lehet ereztem, amikor a Nílus part- lebecsülni a format, mert fórján sétáltam, és elém rohant ma nélkül nincsen tartalom, egy nagyon sovány arab gye- majdhogy a forma is oly- rek. cipőmet tisztította. Hiába kor tartalom. .. igyekeztem volna megértetni Valóban, sokféle tartalomról vele, hogy én nem vagyok beszélhetünk. Századunk Rockefeller. Az volt az érze- iszonytató „banalitási” közül sem abban a pillanatban, hogy Csak egyik az éhség, amely — egy amerikai milliomos között Bálint György szavaival — es köztem annak az arab fiú- (^,1 van az esztétikai lehetősé- nak a szemében nincs sok kü- geken. Nem kevésbé van túl lönbsag. Hiszen őhozzá képest ezen a fasizmus. Reális ve- nundkettönkön bőséges hús szt.]y-e a XX. század második van. Bőséges hús. Naponta felében? eszünk, európai nadrágban, cipőben járunk, lakásunk, ké- — Ogy érzem hogy nagyon nyelmes ágyunk- van. Olyan is reális veszélynek tarthatjuk dolgok, amelyekről ő — és a fasizmust. Csak ne képzel- rengeteg ember a világon — jük azt, hogy ismét zöld ingnom is álmodhat. . . Ha tehát ben jelentkezik majd és Heil é-telme van a költészetnek. Hitler-rel köszön. Az a legna- mínden művészetnek, akkor az gyobb baj, azt gondolom, hogy az értelme, hogy az érzelmi a múltat vetítjük a jelenre, és megismerés keretét tágítja, oda a múlt figuráit keressük a lehatol be, ahová a próza, vagy lenben. Holott a mai, a XX. akár a filozófia, a politika nem század második felének fasiz- Vud behatolni. Kimondja a musa egész más köntösben je- írunden más állal klmondha lentkezik. Ez természetes is, tafant. Azt is, hogy a „semmi mindig is így volt. A feladatán ül szívem, kis teste hang- tünk az lenne, hogy az új kitolta lan vacog”. tösben és új demagógiában Az emberek tömegeit el kell színre lépő fasizmust is fel vezetni egy politikai feltsme- tudjuk ismerni. Éppen ezért réshez. Mint ahogyan — meg- minden művet szeretek — és g.vőződésem — a költészet, a bevallom, én is ilyen verseket művészet nag" t"mr:°kot se- veretné;.- feni —. amely a lep- zetett. és vezet el a humánus let rántja le. amely valamifé- és politikai felismerésekhez, le kulcsot, valami lélektani út- És ha igaz is az. hogy egy mutatást ad, tágitva a megis- költemény, vagy eg^ költészet mérést ahhoz, hogy az embeFőnökök akarnak Senni? I/ júmunkásoh az inholapatiohhan A A z iparban és a mezőgaz- " uasagban majdnem 15 sat nem támogatják az üzemek. mert olyan palyáru szerelne menni, ami szakképzettségével vagy a vállalat munkájával semmiféle összefügz előbbivel összefügg egy másik jelenség, es erről ezex- • ifjúsági szocialista bri- is sok panaszt hallottunk fia- gád működik, az idősebbek- taloktól. Az iskolai jelentke- kel közös brigádokban pedig zeshez megadják ugyan a hoz- 339 ezer fiatal dolgozik. Szó- zájáruLást, de tanulás közben gésben nincs. De nem is ezek cialista vállalásaikban nagy már nem kapnak segítséget. érdekében szólunk. hanem szerep jut a tanulásnak, ön- vagy ösztönzést. Néhány éve azoknak kérünk lehetőséget es képzésnek. Tízezrek vesznek még állami előírások hatái'oz- segítséget, akik az üzem mun- részt a szakmai továbbkép- ták meg a kötelező tanúimé- Fájával, szakképzettségük növésben, más tízezrek politikai nyt szabadságokat és az egyéb vetésével kapcsolatos iskolai vagy ismeretterjesztő előadá- kedvezményeket. Ez most a oktatás ban akarnak részt ven- sokat hallgatnak, ismét mások vállalatok hatáskörébe került ni. Legtöbbjük — és ezt is ŐK általános iskolákba, gimnáziu- és a tanulmányi kedvezmé- mondták —, éppen az üzemi mokba, technikumokba jár- nyékét a kollektív szerződé- munka, a gyári élet megis- nak, sőt főiskíTákra, egyete- sekben kell rögzíteni. Jó né- mérésé után kapott kedvet a mekre iratkoztak be. hány vállalati kollektív szer- tanuláshoz és sokan közülük Az üzemen belüli önképzés ződést átlapoztam, de kevés- az iskola elvégzésével sem szép eredményeket, fokozatos ben találtam utalást a tanul- szándékoznak más munkakörmányi szabadságra és az oktatás más formájú segítésére. Nem ritka az olyan eset sem — erről is esti iskolásoktól hallottam —, hogy a műszakfejlődést mutat, az iskolai oktatás körül azonban az útid őben nincs minden rendjén. Az elmúlt években, de különösen tavaly jelentősen csökkent az állami iskolai oktatásban résztvevők száma. Szóvá kell tenni ezt a jelenséget, hiszen a közeli napokban ismét döntés előtt áll sok ezer fiatal szocialista brigádtag: folytassa-e tanulmányait esti iskolában, technikumban vagy gimnáziumban? T öbb példa arra utal, hogy * megyénkben a továbbtanulás iránti érdeklődés csökkenését elsősorban nem a fiatal munkások elhatározott távolmaradásában kell keresnünk, hanem gyakran valamiféle rosszul, vagy hibásan értelmezett vállalati érdekeltség húzódik meg mögötte. Ma- vállalatnál megtalálhatja gam is tudok néhány ezzel továbbtanulás lehetőségét, kapcsolatos példát. Egyik vas- Igaz, a munkásfiatalok talpad üzemből három fiatal nuiasi igényei nem elégíthetők technikumba akart jelentkez- ki mindig. A felszabadulás ni. de a vállalati ajánlást nem utáni években érthető volt kapták meg. így hangzott az minden hasonló kérdés tárnoki utasító érv: „Nem mehet- gatása, elsősorban társadalom- nek, mert ha elvégzik a tech- politikai okokból. Harc volt nik*mot. azonnal követelőzni ez is a korábbi társadalmi kezdenek, hogy képességeik- igazságtalanság megszüntetése nek megfelelő munkakört ad- érdekében. be, mint ahogy néhány üzemi vezető mondja — kényelmes irodai székbe kerülni. S zűklátókörűségre vall a fiatal munkások szakmai beosztásnál nem számolnak fejlődését szolgáló iskolai ok- velük, sőt ha szóvá teszik ezt, tatás megakadályozása. Az goromba elutasítást kapnak: üzemeknek a következő évek- „Csak nem gondolják, hogy ben egyre jobban érdeke lesz kivételezünk azért, mert fő- a termelékenység növelése, a nökök akarnak lenni?” munka jobb szervezése, a kikjem lehet szó nélkül el- váló minőségű termékek gyár- menni az ilyen jelensé- tása. márpedig ehhez nem gek mellett, nem lehet letör- nélkülözhetik a jól felkészült ni a munkásfiatalok tanulási szakembereket, művelt szak- vágyát. A jelentkezés meg- munkásokat. Nekik legalább akadályozásával, vagy a segí- annyira érdekük a jogos és tes megtagadásával nem lehet reális tanulási igény kielégi- megoldani a munkaerő-prob- tése és támogatása, mint az lémat, mint ahogy néhány vál- iskolákba jelentkező ifjúmun- lalatnál ezt gondolják. Sőt, ép- kásoknak. _ pen az első eset bizonyította, ha valaki nagyon akarja, már Kovács András junk”. (Csupán megjegyzem, hogy a korukhoz képest magasfokú szakmai felkészültséggel rendelkező ifjúmunkások hamarosan kiléptek és olyan vállalatnál helyezkedtek el, ahol a tunulási hozzájárulást megkapták). Az előbbihez hasonló érv egyébként gyakori az üzemekben, még olyan helyeken is, ahol alacsony az általános szakmai képzettség és már most, de még inkább néhány év távlatában, feltétlenül szükségük lenne nagyobb műveltséggel ís szakmai ismeretekkel rendelkező művezetőkre, technikusokra, szakmunkásokra. A kapitalizmusban a tanulásból kizárt tehetséges fiataloknak lehetőséget kellett nyújtani a műveltség megszerzéséhez. A szocializmus építésének kezdeti időszakában ez törvényszerű volt. Azóta azonhan eltelt 25 év, és a mai továbbtanulás igényeit már mindinkább azok a követelmények határozzák meg, amelyet a tudományos és technikai színvonal nagyará- nvú fejlődése megkíván. A legtehetségesebbeknek az ** elmúlt években volt módjuk tanulni ott, ahol jövőjüket vélték megtalálni. Ezért érthető, ha egy-egy fiatal tanuláV^radól* Dió^jenőn Diósjenő községben mintegy 150 személyből álló vöröskeresztes kollektíva működik. A szervezet rendszeresen foglalkozik a községet érintő legfontosabb egészségügyi kérdésekkel. Az utóbbi időben több beteg a kórházi kezelés során vérátömlesztésre szorult. A Vöröskereszt aktívái átérezve a vérad,ás fontosságát, mindent megtettek az önkéntes véradás eredményessége érdekében. Eredetileg mintegy 24 liter vér önkéntes átadására számítottak, de a véradóállomás dol- goz.óinak kellemes meglepetésére 160 személy jelentkezett véradásra és 50 liter vért bocsátottak a rászorulók rendelkezésére. Dr. Szentimrei Endre főorvos nagy elismeréssel, és a betegek nevében is hálával fogadta a vöröskeresztes aktívák értékes segítségét. Lánc, lánc, eszterlánc...” Egy találkozó tapasztalataiból ILYENKOR NYÁRELŐN a városi utcakép megszokott látványa, hogy az iskolától búcsúzó érettségizők tablói előtt kis csoportok álldogálnak, keresik gyermekük, ismerősük fényképét, vagy csak egyszerűen szemlélődnek. A tablókról a jövő, az élet előtt álló fiatalok néznek szemközt velük. Tekintetük bizakodó, az ifjú ember természetes optimizmusával teli. A képek alatt ott az elmaradhatatlan, hagyományos felírat — amely már nem a nagyközönségnek, hanem önmaguknak szól: „Találkozunk ekkor és ekkor, öt—tíz év múlva.” Kérdőjel nélküliek e rövidke mondatok, pedig ami mögöttük van, ezernyi kérdést takar: vajon a megjelölt évben tényleg megtalálják-e egymást a megannyi viszontagságban és élményben összeforrott osztálytársak, hová, meddig jutnak a nyakukba akasztott tarisznyával, mivé lesznek az egymástól most alig különböző, az élet kapujában álló fiúk és lányok, hogyan sáfárkodnak a rájuk bízott talentumokkal és ismeretekkel ^ A MADÁCH GIMNÁZIUMBAN 1959-ben négy osztály érettségizett. Köztük volt a IV/d. osztály is. A nagy nap emlékét felelevenítő és az életsorsok alakulását rögzítő találkozót az osztály az eredetileg tervezett időpontban, 1969 májusában tartotta az Alma Méterben és a Karancs Szálló különtermében. (A vacsora helyét az önkéntes szervezőbizottság a közelmúltban választotta ki, hiszen az impozáns szálló helyén tíz évvel ezelőtt még régi, rozzant házak sorakoztak. A vizsgabizottság előtt annak idején 22-er — 12 leány és 10 fiú — álltak helyt sikerrel. A jubiláris osztályfőnöki óráról a „hetes” jelentése szerint hárman hiányoztak igazolatlanul. Az átlagosnál jóval jobb tanulmányi eredményű, jó sportoló — amire friss példa is akad: a jubileumi férfi kosárlabdamérkőzésen is döntetlent játszottak az állandó edzésben levő, jelenlegi IV/d. osztály válogatottjával — temperamentumos és főleg ragyogó kollektívát alkotó osztály tagjait akkoriban „cukroknak” nevezték az Iskola falain belül. Nem volt közöttük „Ki miben tudós?” vetélkedő győztese (igaz, akkor még a televízió is gyermekcipőben járt Magyarországon), nem nyert közülük országos tanulmányi versenyt senki (megyei szinten azonban igen) nem volt az osztályban országos első szavaló (de jó versmondók voltak) és nem jelent meg senkinek sem írása nyomtatásban (noha az akkori osztályújság a találkozón is kézről-kézre járt). Az elsőosztályű sportolóvá lett labdarúgón, a későbbi magyar ifjúsági válogatotton kívül azóta sem lett híres ember, úgynevezett „nagymenő” közülük, akinek nevét tömegek ismerik. A SZINTE KIZÁRÓLAG munkás, paraszt és főleg alkalmazott származású gyerekből 13 került azonnal vagy késéssel főiskolára vagy egyetemre. (Igaz, volt aki csak a miniszterhez való fellebbezés után jutott be és olyan !s. aki közel egy évig a bányászok nehez kenyeret ette.) E kitűnő arány még javulni fog hiszen többen most végzik tanulmxi- nyaikat levelező tagozaton. Hét pedagógus, négy orvos, egy közgazdász és egy mérnök került már ki közülük. De a többiek zöme is az érettségire épülő középfokú iskolát végzet-. 15-en élnek ma is Salgótarjánban, közülük ketten vidékre járnak tanítani. Az anyakönyv tanúsága szerint egy fiú még nőtlen, kel leány hajadon, ketten már elváltak. Házasságukból kilenc leány és hat fiú született. A legtöbb három gyermek, két helyen van két gyerek, viszont a hajadonokon és a nőtlenen kívül nirícs még gyei’eke kilenc családnak. ALLAMI LAKÁSBAN heten laknak, szövetkezeti lakás ; vagy családi háza négyüknek van, a többiek albérletben - vagy szüleiknél élnek. Autótulajdonosnak — férje oldalán — két leány mondhatja magát, jogosítványa viszont többre is van. Hivatalos átlagkeresetük 2000 Ft körül van. Szí.;', valamennyien jártak külföldön, legtöbben nemcsak egy országban. Európán túl viszont senki nem jutott még kövilii . Mindez az osztályfőnöki órán elhangzott „felelete''.bő! derült ki. Nincs tehát semmi szenzáció az elhelyezkedés körül. nincs különleges eset, de vajon nem mond-e mindennél többet, hogy huszonkét fiatal megtalálta helyét társadalmunkban. Nem több-e az átlagosnál, hogy nincs megfeneklett, zsákutcába torkollott életút, semmi tragikusnak nevezhető nem trötént senkivel egy évtizeden át. HA MOST ISMÉT csináltattak volna közös kényt, mit lehetne kiolvasni a tekintetekből? Minden bizonnyal a gélé- gedettséget, a világ dolgait már felnőttként néző és ért ember — minden gond és probléma ellenére is — megalapo zott optimizmusát. Jóllehet néhányan fintort vágnának exponáláskor, de az összképen ez mit sem változtatna. Boldogok? — kérdezhetné valaki. Egyértelmű választ adni e kérdésre bizony nehéz, hiszen ahhoz több őrás egvér: beszélgetésre lenne szükség, de az éjszakába nyúló egy {útiéi tapasztalatai, a tíz év óta mit sem változott hangulat azt bizonygatja, hogy igen. Hiszen tudnánuk-c köze! harmincéves emberek — éjfél után kettőkor, önfeledten, gyermekmódra „Lánc, lánc. eszterlánc.. .”-ot játszani, ha nagy bánat nyomja lelkűket? Aligha. Az osztály új, képzeletbeli tablóján egyébként az áll: Találkozunk 1979-ben. Csongraűy Béla NOGRAD — 1969, június 10., Vedd <
