Nógrád. 1969. június (25. évfolyam. 124-148. szám)

1969-06-10 / 131. szám

A póriMsoHfeáv (ái'^alt«! Faluról (Falura tSalassugyarmat ellaVasa A balassasvMimati városi pártbizottság i-.gutobb a vá­ros zöldség-gyu. nőies ellátását tárgyalta. Pontosabban nem is ezt, hanem a balassagyarmati Általános Fogyasztási és Érté­kesítési Szövetkezet pórtalap- szervezetének kereskedelem­szervező tevékenységét. De mivel a pártszervezetbe a he­lyi MÉK-kirendeltség párttag­jai. is beletartoznak. .,legrázó­sabb'’ kérdésként mi másra terelődhetett volna a szó, mint a zöldség-gyümölcs ellátásra. A város jelenlegi iielyzetét ismerve úgy tűnik, mintha a partbizottság az ellátásban mutatkozó hibák, hiányok mi­att tárgyalta volna éppen most a témát, de ha iól utána gon­dolunk. akármelyik időpont­ban napirendjére tűzhette vol­na — a hibák, hiányosságok e téren sajnos állandósultak. Taroínak a maszekok Balassagyarmat kedvezőtlen zöldség-gyümölcs ellátásának jellemzésére elég legyen any- nyit mondani, hogy az még a salgótarjáninál is rosszabb. A pártbizottsági ülés napjának reggelén, negyed kilenckor az állami szektor pavilonjában a piacon még csak zöldborsót és hagymát lehetett kapni — mindkettőt drágán. így aztán, nem lévén konkurrenciájuk, a maszekok szabadon tarol­hatnak. Tarolnak is, s játékukban a vásárlók játsszák a jobbra- balra szédülő bábuk szerepét. Tizenöt forint A várost körülvevő téeszek nem termelnek megfelelő mennyiségű zöldséget, gyü­mölcsöt. Mintha elfeledkeztek volna a növénytermesztés eme fajtájáról, s arról, hogy ez is szép pénzt hozhat a konyhá­ra. A fogyasztási szövetkezet nem ritkán Budapestre kényte­len áruért felmenni. Drága áruért, Az újburgonya kilója tizenöt forint — persze, hogy kevesen vásárolják. Az eper, s egyéb zöldségfélék ára — ha (egyáltalán lehet kapni belő­lük — néha két-, háromszoro­sa a budapestinek. Ezért, a kereskedelemmel' foglalkozók részéről nem megalapozatlan a megjegyzés: nem érdemes a Közel félszáz fiatal asszony és lány dolgozik a Nógrád megyei Vegyesipari Vállalat legifjabb üzemrészlegénél, a múlt évben létesített elektro­akusztikai szereidében. Több­ségükkel nem is olyan régen még az iskolapadokban talál­kozhattunk volna ... Szinte magam előtt látom a folyosói zsibongót, a vidám udvari kompániákat, a csinos kerek arcokat, az érdeklődő szeme­ket. Aztán eljött az utolsó ta­balassagyarntatiakkal foglal­kozni. nem vásárolnak pri­mőrárul. A Mezőgazdasági Értékesí­tési Központ — bár ezt szoci­alista gazdasági rendszerben egy vállalat sem szívesen han­goztatja — a piacon gyakorla­tilag monopóihelyzetben van Néha mégis előfordul, hogy kénytelen a termelőszövetke­zetek által diktált árpolitiká­hoz igazodni — ennek megint csak a vásárlók isszák meg a levét. A magánkiskereskedőkröl már esett szó. Tőlük igazán nem lehet elvárni, hogy a szo­cialista piacot szocialista mó­don irányítsák. Ez az előbb említett két szerv feladata lenne. A pártszervezet dolga is A kereskedelem — külö­nösképpen a zöldség- és gyü­mölcskereskedelem, amelyben a nagyközönség nemcsak vá­sárló, hanem néha eladó is — a mindenkori politikai rend­szer egyik legérzékenyebb fokmérője, barométere. Poli­tikai kérdés is tehát az, hogy lehet-e újburgonyát kapni, mennyibe kerül, és milyen minőségű, s még az sem kö­zömbös, hogy hogyan szolgál­ják ki az embert. Az ÁFÉSZ- •nek és a MÉK-nek ezen a té­ren kellene irányító és — ha úgy tetszik — tudatbefolyáso­ló szerepet játszania. Nem nehéz megállapítani, ez eddig nemigen sikerült. Gazdaságszervező tevékenysé­gével a pártalapszervezet — s itt megint kiindulási témánk­hoz kanyarodhatunk vissza • — segíthet a problémákon. Mun­kájának, mint mindenütt, itt is a terveknél kell kezdődnie. Az új gazdaságirányítási rend­szerben a csupán egyetlen ki­dolgozott lehetőséggel való számítás könnyen megbosszul­hatja magát. Meg kell tehát vizsgálni: törekszik-e a gaz­dasági vezetés többcsatornás beszerzési és értékesítési ter­vek készítésére? A kereskedelemben dolgo­zók egyszerre háromféle; tár­sadalmi, vállalati és egyéni érdekeket kénytelenek össze­egyeztetni. E két utóbbi pá­rosítása még nem okoz nehéz­séget, a társadalom érdekeit viszont, amelyek pedig a leg­fontosabbak lennének, a leg­több helyen figyelmen kívül hagyják. A gazdasági vezetők éven­kénti egy-két formális beszá­moltatása még nem gazda­ságirányító tevékenység. Kü­lönösen nem az, ha a gazda­sági vezetők mindegyike párt­tag, azaz ha a párt úgyszól­ván saját magát hívja meg beszámolót tartani. Az ellá­tottságban mutatkozó problé­mákat állandóan figyelemmel kell kísérni, s ha szükség van rá, azonnal közbe kell avat­kozni. Az ÁFÉSZ kereskede­lemszervező tevékenységéről szóló beszámolónkat ez utób­binak, az azonnali beavatko­zás szükségességének hangsú­lyozásával zárjuk. Abban a reményben, hogy a balassa­gyarmati zöldség-gyümölcs el­látás gyors színvonalemelke­désének leszünk nemcsak ta­núi, hanem élvezői is. Baranyai László Nógrádi fotók külföldön A salgótarjáni megyei József Attila művelődési köz­pont fotóklubjának tagjai az utóbbi időben több nem­zetközi pályázaton, illetve tárlaton értek el sikereket, bi­zonyítva a klubban folyó eredményes tevékenységet. A bukaresti nemzetközi fotószalonban Koós Pál Tánc című képe látható. Az angliai Perth-ben Veres Mihály Csend­élet-ét állították ki. Lengyelországban, Legnica-ban Az em­ber címmel rendeztek tárlatot. Itt ugyancsak Veres Mi­hály felvételeiből mutatták be a Salgótarján szobrairól ké­szült képek egy részét. Ugyanitt a kiadott tíz díj közül egyiket ő nyerte el a Tereferélök-et ábrázoló felvételé­vel. Három női arc I^rik a szamóca Nehéz Drégelypalánkon csak a község problémáival foglal­kozni és figyelmen kívül hagy­ni a két szomszédos falu. Hont es Ipolyvece közelségét. Külö­nösen gond ez ilyenkor, sza­mócaérés idején, hiszen a bo­gyós gyümölcsök különösen összefűzik a három község ve­zetőit, tagságát. Azután az is igaz, hogy ami most Drégely­palánkon történik, ugyanazt találhatjuk a szomszéd fal­vakban is. Fajiak harca Minden évben ilyentájban, májusban-júniusban vizsgáz­nak az epersorokat gondozó, ápoló, nevelő lányok és asz- szonyok, valamint a korábbi és újabb fajták, az ismerősök és a kísérletben állók. Már május közepén megkezdték az idén is a szamócatermő gazda­ságokban a jóformán csak mutatóba található Senga és Sarpless szedését, meg a pró­bára telepített nyugati korai­ak ellenőrzését. Sajnos, az időjárás nem ked­vezett Drégelypalánkon a ko­rai szedésnék és szállításnak, a nagyobb területen találha­tó Madame Moutot, ezt a nagyszemű (Nógrádban, „ana­násznak” nevezett) fajtát lé­nyegében csak most kezdték el szedni. Száz holdnál több található ebből Palánkon és a fogyasztók nevében nyugodta- állíthatjuk, hogy a legkedve’- tebb fajta. Kiadós, húsos nagyszemű, zamata kitűnő, jó­val édesebb a korai fajtáknál. A szakemberek ellenben — nyugati vásárlók véleményére hivatkozva — azt állítják, hogy nem eléggé „állóképes”, közepe üreges és így hamar törődik, romlik a gyümölcs, a szállítás viszontagságait nehe­zen tudja átvészelni. Megindult ezért a fajták harca a szamócatermesztő gaz­daságokban, hiszen az új mechanizmus itt is rákénysze­ríti a termelő üzemeket, hogy alkalmazkodjanak a piaci ke­reslethez, a bel- és külföldi igény kielégítését tekintsék ér­dekükkel egyelő feladatuknak. De a fajták közti válogatásra kényszeríti a tsz-eket a bo­gyósok idényjellege is. Kapás József, a drégelypalánki Szon- dy György Tsz országosan is­mert nevű elnöke egy korábbi beszélgetés alkalmával kifej­tette. milyen nagy gondot okoz szövetkezetükben, hogy a százholdnyi szamóca érése jóformán egyszerre kezdődik és egy szűk időszakra terjed, ráadásul belenyúlik a málna- idénybe. S hogyan várnak a nálunk eddig ismeretlen faj­táktól segítséget. Hol legyen a központ'( Az Ipoly menti három köz­ség tapasztalt szakembereinek összefogásával az efféle gondok is könnyebben megoldhatók. Jól tudják ezt az érdekeltek is és a fontos, munkára ser­A drégelypalánki ládaüzetn- ben égig nőne a ládatorony, ha a környező üzemekben nem lesnék-várnák a ládák sürgős elkészültét Koppány György felvétele kentó időszakokban félrete­szik az apró-cseprő nézetelté­réseket. A palánkiak ugyanis — ez tagadhatatlan! — némi helyzeti előnyt élveznek. Részben azért, mert néhány lépéssel mindig a szomszédos tsz-ek előtt jár­tak, azonkívül háromszáz hol­don felüli bogyós területük A vágyak és lehetőségek tükrében if I SMk ’-f, J .'JEr * IJMtr »ff. látási nap, a lányok levetették az iskolaköpenyt. Mi történt azóta? A nagy tervek, a szép elképzelések hogyan állták ki a lehetőségek próbáját? Ho­gyan érzik magukat munka­helyükön? Elegedettek-e mun­kájukkal, keresetükkel? Ézek- re a kérdésekre kerestem vá­laszt a vállalatnál. ,,Bocsok Anna vagyuk. Ta­valy érettségiztem Nagybá- tonyban. Aztán egész nyáron »lógtam«, munkát kerestem, olyan helyet, ahova nemcsak azért megy az ember, hogy pénzt keressen. Ennél többel akartam, olyan munkát, ami érdekes, amit szívesen csiná­lok. Többször jártam a mun­kaközvetítőnél, ők szóltak ne­kem, hogy van a vegyesipari­nak egy új üzeme Zagyvapál- falván, ahova érdemes lenne elmenni dolgozni. Nézzem meg, ha megtetszik, ott jelentkez­zem felvételre. Már korábban is hallottam erről a szereidé­ről, persze csupa jót. A kü­lönböző elektroakusztikai be­rendezések szereléséhez ügyes női kezek kellenek. Már az el­ső benyomásaim kellemesek voltak. Így kerültem ide. Szep­tember eleje óta dolgozom a vállalatnál. Jól érzem itt ma­gam, a munka változatos és érdekes. Nekem való munka. Megtaláltam a helyemet, u számításomat. Igaz, hogy gönc! a beutazás Nagybátonyból, d< olyan munkabeosztást engedé­lyeztek a számomra, ami meg­könnyíti a helyzetemet. Ügy érzem, megállapodok itt, En általában jókedvű ég bizako­dó vagyok. Ha négy év gya­korlat után elvégzem a szako­sító tanfolyamot, szakma lesz a kezemben.. „A gépipari technikumban érettségiztem. Az oklevélen, amin ott áll a nevem, Gál Ág- i nes, még alig száradt meg a tinta, s hogy, hogy nem, a síküveggyárba kerültem admi­nisztrátorruik. Mit mondjak? Nem mondhatom, hogy rossz helyem lett volna, de a hiva­tali munkát én végképpen nem szeretem. Ülni, csak ülni az asztalnál, s a számsorokkal bíbelődni, nem nekem való. Mindig az volt a vágyam, hogy ilyen helyre kerüljek, mint ez az üzem. Hogyan ve­szem hasznát, annak, amit az / # i v * iskolában tanultam? Lehet, hogy egyelőre különösebben sokat nem jelent a számom­ra, de a technikai alapkészsé­get mindenképpen az iskolá­ból hoztam magammal. A munka, amit itt csinálok, tet­szik nekem„ A lányokkal a műhelyben, ha össze is zördü­lünk néha, jól megértjük egy­mást. Ügy élek, mint általá­ban a fiatalok. Azoknak a fi­úknak a társaságában érzem jól magam, akik nemcsak jó megjelenésűek, hanem tartal­masak is. Hogy később mi lesz, azt még nem tudom. Ügy hallottam, fejlődni, bővülni fog az elektroakusztikai sze­reidé. Talán nekem ig sikerül együtt fejlődnöm vele...” „Nekem már az asszonyne- emen illik bemutatkoznom így: Garamszegi Gyuláné. A lányok Erzsikének szólítanak. Decemberben jöttem át a Pa­tyolattól a vállalathoz dolgoz­ni. A férjem is itt dolgozik. ülőn ben amatőr rádiós, tőle lestem el a szakma fogásait, ókat segített nekem. Tetszik munka, jobb is, szebb is. önnyebh is, mint máshol ’gaz, a fizetésem kevesebb mint a Patyolatnál, ahol va- alónő voltam, és 1800 forin­tot is meg tudtam keresni... Remélem, ha kellő gyakorlat­ra teszünk szert, majd itt is •öbb lesz a fizetésünk. Gon­dolhatja. hogy kell a pénz, hároméves kisfiúnk van és albérletben lakunk. Akad gondunk éppen elég. Mire gyűjtünk? Kocsira, vagy la­kásra? Mi még nem jutottunk el odáig, hogy félre tudjunk valamit tenni, De fiatalok vagyunk, még mindenre van időnk. Milyen terveim van­nak? Érzékeny a kisfiam, sok­szor beteg. Es külön gond ne­kem. Ha majd megerősödik, nagyobb lesz, szeretnék le­érettségizni, szakmát tanul­ni .. Az elektroakusztikai szerei­dé minden dolgozóját bemu­tatni lehetetlenség volna. Azt hiszem, mindnyájuk nevében elmondhatom; jó dolog, hogy szaporodik a megyében azok­nak a munkahelye1. :,’ r sza­rna, ahol a fiatalok, a közép­iskolát végzett lányok megta­lálják helyüket, azt a munka­helyet ami képességeiknek és várakozásaiknak egyaránt megfelel. Biztosan annak is valamennyien önzetlenül tud­nak örülni, hogy néhány éven belül már nemcsak félszázan, hanem talán tízszer annyian hajolhatnak majd a munka­asztalok fölé. Kiss Sándor mennyiségben is kiemelkedő, részben pedig bizonyos előnyt jelent a község körzeti köz­ponttá jelölése is. Nem vélet­len az, hogy Drégelypalánk évről-évre szépül, épül és egyre-másra olyan szolgáltatá­sokkal gazdagodik, amelyek­nek Hont es Ipolyvece is hasz­nát veszi. Ilyen például a ta­karékszövetkezet. az új gyógy­szertár. a gyümölcsátvevő te­lep és a közös szörp- és láda­üzem. A körzetesítés, azonkívül a palánkiak eredményez bizo­nyos fokig kényszerítő hatás­sal vannak arra, hogy itt épül - jenek ki a három tsz társulá­sának üzemei. Ezt általában a szomszédok is megértik, beldt- Mc, noha az operatív ügy- s- •! bői és főként a nyereségbő' •ívesen vállalnának nagyok mennyiséget. Bár a palánk? zondy-társulás, a szörp- és tdaüzem amellett, hogy fii­ul lányoknak asszonyokns’ •újtott munkaalkalmat, sré • jvedelmet is hozott. Az zolyvécéi Alkotmány Tsz or­szágos elismerő oklevelének d adásakor hangzott el, hogy z ipolyvécéi tsz-nek a társu- is jövedelméből 260 ezer fc- ;nt nyereség jutott. Pedig p szörpök értékesítésében eg' részt a szénsavhiány, másré a szamócaszörp iránti lanyhu­ló kereslet miatt átmeneti zökkenők állottak be. Egyébként Palánkon és a társszövetkezetekben egyaránt értetlenül állnak a szamóca - szörp ügye előtt, hiszen éppé; ez a szörp az egyik legzama- tosabb, legelismertebb pro­duktuma a Szondy-társulás- nak. Kutatják, hogy vajon a: ár magas-e vagy a cukortar­talom nagyobb a kelleténé' esetleg a vásárlóközönség tá­jékozatlan — vagy pedig egy­szerűen arról van szó, hogy a tél és a szénsavhiány szólt né­hány hétre közbe?.,. Cities ládahiány A szörpüzemnél ugyan ke­vesebbet jövedelmez (az idén öszesen 350 ezer forintos nye­reséget terveztek és négyszáz- ezer forintra számítanak!) a ládaüzem. de nagyon fontos szerepet tölt be. A mezőgaz­dasági jellegű lapok ugyani; már megkongatták a vészha­rangot, hogy nem lesz ele- rekesz és gyümölcsös láda. Drégelypalánkot és szom­szédait nem fenyegeti ilyen veszély. Kalácska Kálmán üzemve­zető irányításával a szorgal­mas és ügyes leányok, asszo­nyok az idén eddig 160 ezer gyümölcsös ládát, rekeszt ké­szítettek a Hungarofruct meg­bízásából. Eddig nagyobbára „hollandi hézagosának neve­zett exportládákat gyártottak, most a belföldi rekeszek ará­nyát kívánják növelni. S ért­hető, hogy (vontató lónak nincs bekötve a szája!) egy­idejűleg a három tsz saját iádaszükségletéről is gondos­kodnak. Ez a kis üzem mint­egy hárommilliós termelési tervet old meg az idén. Van láda. van szörpüzem, s ami ennél is fontosabb, bel- és külföldi igény is a szamóca iránt, most már csak kedvező idő kellene a szedéshez. A: életadó, dús eső ugyanis ezek­ben a tsz-ekben már nem használ. Készenlétben állnak az üres rekeszekkel megra­kott kézikocsik az udvarokon, de a pirospozsgás, húsos gyü­mölcsöt vastagon belepi » nedves homok. Meg kell var­ai. hogy megszáradjon és ••a is szemenként kefél i. tisz­togatni kell a szamócát. Nehéz napok virradtak a •orgos drégelypalánki asszo­nyokra! . .. t ---rkos György NÓGRÁD — 1969, június 10., leedd 3

Next

/
Thumbnails
Contents