Nógrád. 1969. június (25. évfolyam. 124-148. szám)

1969-06-27 / 146. szám

KÖZLÉSIÉIT (Folytatás az 1. oldalról.) mind a kommunista és munkáspártok összes­ségének, mind az egyes testvérpártoknak a tevékenységére. A tanácskozáson bebizonyo­sodott, hogy az egyes kérdésekben még meg­levő nézetkülönbségek ellenére a részt vett testvérpártok mindegyikénél azonos a törek­vés a közös nemzetközi feladatok megoldá­sára. A Központi Bizottság úgy véli, a közös harc szempontjából a jelen történelmi viszo­nyok között nagy fontossága van annak, hogy a tanácskozás erőteljesen hozzájárult a proletár internacionalizmus szellemének, a testvérpártok összetartozásának, szolidaritá­sának megerősítéséhez. Világosan kifejezésre jutott az is — és ennek nagy elvi, politikai jelentősége van —, hogy a testvérpártok kö­rében megerősödött a haladás és béke ügyé­nek fő támasza, a Szovjetunió és annak kommunista pártja iránti bizalom és tisz­telet. A magyar kommunisták hálásak a testvér- pártoknak azokért az elismerő szavakért, amelyekkel méltatták pártunknak a kom­munista és munkáspártok nemzetközi tanács­kozása előkészítő szakaszában végzett mun­káját. A Magyar Szocialista Munkáspárt a nemzetközi tanácskozás előkészítésében kifej­tett tevékenységével internacionalista kötele­zettségeit teljesítette. A Magyar Szocialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottsága kötelességének tartja, hogy mi­nél szélesebb körben megismertesse a kom­munista és munkáspártok nemzetközi tanács­kozásának okmányaiban meghatározott fela­datokat és minden erejével arra törekszik, hogy párttagságunkat, szocializmust építő népünket mozgósítsa azok végrehajtására. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a Ma­gyar Népköztársaság, a szocializmust építő magyar nép rendületlenül tovább harcol az imperializmus ellen, a haladásért, a békéért, az összes antiimperialista erők tömörítéséért, a nemzetközi kommunista mozgalom egysé­gének megszilárdításáért. Internacionalista meggyőződésétől vezettet­ve e harcában továbbra is összefog vala­mennyi kommunista és munkáspárttal, a Szovjetunióval, minden szocializmust építő néppel. A kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásán közösen kialakított egységes álláspontnak megfelelően ismételten hangsúlyozzuk szolidaritásunkat a hősiesén harcoló vietnami néppel, az arab népekkel, a békéért és a kollektív biztonságért harcoló európai népekkel, és mindazokkal, akik a világ különböző térségein síkraszállnak az igaz ügyért, a szabadságért és a békéért. A Központi Bizottság úgy véli, hogy párt­tagságunknak, szocializmust építő népünknek a nemzetközi céljainkért folytatott munkán­kat és harcunkat hazai feladataink jó meg­oldásával összekapcsolva kell felfognia és megoldania. Pártunk, munkásosztályunk, a magyar nép ma saját jobb jövőjét, a nem­zetközi haladás ügyét együttesen és legjobban az építőmunka soron következő feladatainak megoldásával, a szocialista társadalom ered­ményes építésével szolgálhatja és fogja szol­gálni. A Központi Bizottság június 27-én, pénte­ken a második napirendi pont, a tudomány- politikai irányelvek megtárgyalásával folytat­ja munkáját. (MTI) Á vietnami béke Amerikán múlik Hazaérkezett a megyei pártküldöttség Szibériából Közlemény az SZKP KB üléséről „Június 26-án kibővített ülést tartott az SZKP Közpon­ti Bizottsága. A plenum meghallgatta Leonyid Bre/snyevnek, az SZKP KB főtitkárának beszá­molóját, a kommunista és munkáspártok nemzetközi ta­nácskozásának eredményeiről. A beszámolót követő vitá­ban felszólaltak: Seleszt, az Ukrán KP KB első titkára, Grisin, az SZKP Moszkvai vá­rosi Bizottságának első titká­ra. Kunajev, a Kazah KP KB első titkára, Fedoszejev, az SZKP KB Marxizmus—Leni- nizmus Intézete igazgatója, Csirjajev, az SZKP Jakul te­rületi Bizottságának első tit­kára, Kulidzsanov, a Szovjet Filmművészek Szövetsége ve­zetőségének első titkára, Jepi- sev, a szovjet hadsereg és flot­ta politikai főcsoportfőnöke, Tolsztyikov, az SZKP Lenin­grad! területi Bizottságának első titkára. A Központi Bizottság plénu­ma egyhangúlag határozatot fogadott el Leonyid Brezs- nyevnék — A kommunista és munkáspártok nemzetközi ta­nácskozásának eredményeiről cimú beszámolójáról.” (MTI) Sikeres sztrájk Az olasz közalkalmazottak szerdán kezdődött 48 órás sztrájkja már egy nap után sikert hozott. Tizenhárom órát tartó állandó tanácsko­zás után csütörtökön reggel hajt órára megállapodás jött létre a szakszervezetek és a kormány képviselői között, amely gyakorlatilag teljesíti a dolgozók követeléseit, bizto­sítva minden állami dolgozó számára azokat az eredmé­nyeket, amelyeket néhány nappal korábban a kormány csak a vezető tisztviselőknek volt hajlandó megadni. Nixon, amerikai elnök júni­us 19-én sajtóértekezletén el­hangzott kijelentéseit bírálta a dél-vietnami ideiglenes forra­dalmi kormány, valamint a Vietnami Demokratikus Köz­társaság kormányának képvi­selője a párizsi négyes kon­ferencia csütörtöki, 23-i ülé­sén. Binh asszony, a dél-vietna­mi ideiglenes forradalmi kor­mány külügyminisztere rámu­tatott: Nixon amerikai elnök kétértelmű kijelentést tett, amikor kijelentette, hogy „re­méli”, több amerikai csapatot vonhat ki Dél-Vietnamból fel­téve, ha a helyzet a harctéren megjavul és ha „a Vietnami Köztársaság csapatainak (azaz a bábhadseregnek) a kiképzé­se előrehalad”. Ezekkel a fel­tételekkel Nixon voltaképpen ürügyet keres arra, hogy az amerikai expediciós hadsere­get a végtelenségig Dél-Viet- namban tartsa. Ha Van Lau- nagykövet, a VDK küldöttségének vezetője rámutatott: Nixon elnök júni­us 19-i sajtóértekezletén há­rom teljesíthetetlen feltétel­hez kötötte az amerikai csa­patok kivonását Dél-Vietnam- bóL Ezek a feltételek azt bi­zonyítják, hogy nem is akarja kivonni csapatait. Másodszor Nixon kijelentet­te, hogy az Egyesült Államok akkor vonja majd ki csapata­it, ha az ellenfél harci cselek­ményei csökkennek. A való­ságban azonban maga Nixon fokozza a háborút amire több amerikai személyiség is rá­mutatott. Végül a csapatok visszavo­násának harmadik feltétele­ként Nixon a párizsi konfe­rencia haladását jelölte meg. Addig azonban — mutatott rá Ha Van Lau nagykövet, ameddig az Egyesült Államok ragaszkodik agresszív állás­pontjához, mindenáron fenn­tartja „a csapatok kölcsönös visszavonására” irányuló kö­vetelését, azaz mindaddig, amíg az Egyesült Államok megkísérel valamely formá­ban sarcot fizettetni a vietna­mi néppel az agresszió meg­szüntetéséért, addig a párizsi konferencia nem haladhat előre. (MTI) A Szovjetunió Kommunista Pártja Kemerovo Területi Bi­zottsága meghívására me­gyénkből öttagú pártküldött­ség tartózkodott a szibériai testvérmegyénkben, Kemero- vóban. A küldöttség, amelyet Kiss József, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Nógrád me­gyei Bizottsága párt- és tö­megszervezetek osztályának vezetője vezette, s amelynek tagja volt Devcsics Miklós, az MSZMP Nógrád megyei Vég­rehajtó Bizottságának tagja, a rétsági járási pártbizottság első titkára, Juhász Sándor, a pásztói járási pártbizottság első titkára, Gajdár Pál, me­gyénk országgyűlési képvise­lője, a mizserfai bányaüzem pártbizottságának titkára és Cseh Adolf, a megyei pártbi­zottság gazdaságpolitikai osz­tályának munkatársa, nyolc napot töltött Szibériában. Me­gyénk küldöttei testvérme­gyénkben a Szovjetunió Kom­munista Pártja pártbizottsá­gainak, alapszervezeteinek po­litikai, szervező és ideológiai munkáját tanulmányozta. A megyei pártküldöttség tegnap délelőtt hazaérkezett Kemerovóból. A küldötteket a Ferihegyi repülőtéren Matúz József, a Magyar Szocialista Munkáspárt Nógrád megyei Bizottságának titkára fogadta. „A szív szocialistáit!” Emlékezés Anderaen-ISexőre „Ami engem illet, úgy hiszem, utam arra vezetett, hogy azt szolgáljam, ami a legfőbb a világon: a békés, be­csületesen dolgozó emberiséget.” • Száz esztendővel ezelőtt született Koppenhágában az egyik legnagyobb dán regényíró Martin Andersen-Nexő. Apja kőfejtő munkásként dolgozott Bornholm szigetén, ahol a fiú is korán megismerkedett a gyermekmunka keserveivel.'. Ké­sőbb is volt kőművesinas, mezőgazdasági cseléd, halászlegény, s bár közben elvégezte a népfőiskolát és tanító lett, joggal tartja magát autodidaktának: „Autodidakta vagyok, mint Maxim Gorkij barátom. — Hányszor vitattuk meg kételyein- i két, hosszú órákon át beszélgettünk arról a közös problé­mánkról: ne csak úgy írjunk, hogy az értelmiségiek becsül­jenek, hanem úgy, hogy mindenki szeressen bennünket.” Fiatal korában megismerkedett a szocialista eszmékkel, és egy életen keresztül lelkét adta a munkásmozgalomért 1919-ben kommunista lett, és egyik alapító tagja a Dán Kom­munista Pártnak is. ö volt a „vörös viking”, aki írásaiban is mindig a szegényekről és az azok jövendő sorsáról ír. Mint író az emberiség belső szemének tekintette magát, amely minden kicsinyre felfigyel. Az írónak köszönhető Nexő sze­rint, hogy „az emberek megtanulják beleélni magukat a virá­gok, madarak, gyermekek és szegények, elnyomottak és ki­semmizettek életébe. De többet ér e szem, ha egyúttal a nagyot, a fontosat is megragadja, jövőbelátás és az örök nyugtalanság jellemzi, amely állandóan ösztökéli és arra in­dítja, hogy másokat is az emberiség életkörülményeinek meg­vizsgálására, az egész világ újjárendezésére serkentsen!” Jól eltek az önállósággá! (Folytatás az 1. oldalról.) tés kialakítása érdekében. Rendkívül pozitívan értékelte a kül­döttgyűlés a mellék- és kiegészítő tevékenységet. Egy esztendő alatt árbevéte­lük 45 millióról 93 millió fo­rintra növekedett. A számok arra hívják fel a szövetkezeti vezetők figyelmét, hogy a kö­zös gazdaságokban tovább kell szélesíteni a mellék- és se­gédüzemi tevékenységet. Az eredményes gazdálkodás hatására, évről évre maga­sabb a termelőszövetkezetek­ben a tagok és az alkalmazot­tak jövedelme is. Üj vonás, hogy az elvégzett munkáért járó dijat az üzemek havon­ta rendszeresen kifizetik. Az anyagi ösztönzésnek jelenleg már más a célja, a hatása is, mint a korábbi években volt. Ma már csak kevés olyan ter­melőszövetkezet akad, ahol a szövetkezeti vezetőknek az a legfőbb gondjuk, hogyan ser­kentsék munkára a tagokat. Alapvetően megváltozott a termelőszövetkezeti ta- eok munkához való vi­szonya, ezért az anyagi ösztönzést alakítani, finomítani kell. Szükséges, hogy a kifizetett bérek mögött megfelelő telje­sítmény álljon, s a termelő- szövetkezetek hosszabb távon is biztosítsák, garantálják a tagoknak és alkalmazottak­nak az alapmunkadíjat. Ter­mészetesen nem lehet figyel­men kívül hagyni azt sem, hogy a kialakított munkadi­jak az időbeni, a minőségi munkára, a gazdaságos ter­melésre ösztönözzék a tago­kat. A beszámolóban jelentős helyet kaptak azok az új vo­nások, amelyek az elmúlt évben jelentkeztek a szövet­kezetek gazdálkodósában. Mindenekelőtt a kereskedel­mi tevékenységről esett szó, hiszen a megtermelt árufé­leségek értékesítése alapvető a gazdálkodás eredményessé­ge szempontjából. A múlt év kedvező tapasztalatokat ho­zott, azonban még mindig sok a javítani való ezen a te­rületen. Arra van szükség, hogy a termelőüzemek, s a termeltető és felvásárló vál­lalatok valóban egyenlő part­nerként álljanak szemben egymással. Közösen egyeztes­sék álláspontjaikat, teremtse­nek egyensúlyt az üzemek, a vállalatok és a népgazdasági érdekek között. Szó esett a tanácskozáson arról is, hogy a termelőszövetkezetek társu­lásos alapon teremtsék meg a szabadpiaci értékesítés ked­vezőbb lehetőségeit. A pénz- és hitelgazdálko­dás, a szövetkezetek munka­erő-gazdálkodása, az üzemfej­lesztés ugyancsak nagy fon­tossággal bírnak a szövetke­zetek életében. Jelentőségük különösen most. az önálló, vállalatszerű gazdálkodás ki­alakításával erősödött. A jö­vedelmező gazdálkodás szinte elképzelhetetlen a pénzügyi és számviteli szakemberek elemző munkája nélkül. Se­gítségükkel tudják kialakíta­ni a gazdaságvezetők azokat a terveket, elképzeléseket, ame­lyek meghatározzák a mező- gazdasági nagyüzem fejlesz­tését, távlatait. A beszámoló arra is felhívta a szövetkezeti küldöttek figyelmét, hogy a középtávú üzemfejlesz­tési tervek kialakításánál a szövetkezeti szakembe­rek mindenképpen kér­jék a tudományos intéze­tek segítségét. A mezőgazdasági árrendezés, a hitelek törlése, a jövedelem­szabályozás, s egyéb intézke­dések jelentős mértékben elő­segítették a mezőgazdasági üzemek fejlődését, gyarapodá­sát, az önálló vállalatszerű gazdálkodás kialakítását Nóg­rád megyében is. A beszámoló azonban hangsúlyozta, hogy a termelőszövetkezetek többsége, a megye mostoha adottságai miatt bevételeiből nem ké­pes fedezni a termelés költsé­geit. Ahhoz, hogy biztonságos­sá tegyék a gazdálkodást, mun­kájuk után megfelelő jövede­lemhez jussanak a szövetkezeti tagok és alkalmazottak, to­vábbra is szükség van a meg­különböztetett állami támoga­tásra. A tavalyi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a mező- gazdasági árrendezés és az ezzel együtt járó egyéb köz­ponti intézkedések országos szinten ugyan kedvezően érez­tették hatásukat, a területi szövetséghez tartozó mezőgaz­dasági üzemekben azonban nem volt ilyen egyértelmű a hatás. A gyenge termőhelyi adottságokkal rendelkező ter­melőszövetkezeteket kedvezőt­lenül érintette, mert áruterme­lésük, objektív és szubjektív okok miatt alacsonyabb szin­tű. Többek között olyan gon­dok is jelentkeznek, hogy né­hány esetben az árak nem igazodnak a termelési költsé­gekhez. s ez erősen csökkenti a termelési kedvet. Mindezek kedvezőtlenül hatnak a szö­vetkezetek gazdálkodására, árutermelésére. A beszámolót rendkívül élénk vita követte. Gaál Lász­ló lucfalvi küldött az új hi­telpolitikával, Győri János ka- rancssági tsz-elnök pedig az árszínvonallal, a termelőszö­vetkezetek értékesítési lehető­ségeivel foglalkozott. Bene Jó­zsef, a szécsényi termelőszö­vetkezet főagronómusa, többek között a szövetkezetek társu­lását sürgette. Mint mondot­ta, a kisgazdaságok önmaguk­ban rendszerint híján varrnak olyan tőkének, amely nagyobb beruházást, a gyorsabb fejlő­dést tenné lehetővé. Nagy La­jos, a Nemzeti Bank képvise­lője az új hitelpolitika tükré­ben adott hasznos tanácsokat a küldötteknek. Tórák Sándor, a karancslapujtői szövetkezet vezetője a közgazdasági ösz­tönzők hatását értékelte, hang­súlyozva az előremutató in­formációik szerepét. Hajczinger György, a megyei tanács me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője olyan lényeges kérdésekről szólott, mint a foglalkoztatottság és a jövedelmezőség összehangolá­sa a szövetkezetekben. Beszélt a területi és ágazati koncent­rációról, az állattenyésztés termelési színvonalának nö­veléséről. Tari József, a pász­tói közös gazdaság küldötte az elképzelések, a hasznos javas­latok megvalósítását sürgette. A továbbiakban Szabó B. István, a területi szövetség el­nöke, a termelőszövetkezeti társulások jelentőségéről, ta­pasztalatairól, a gazdasági együttműködés lehetőségeiről terjesztett elő beszámolót. Mint mondotta, a területi szö­vetséghez tartozó termelőszö­vetkezetek már elindultak ezen az úton. A társulásos alapon működő építési vállal­kozások igen szép eredménye­ket érnek el, de tervezik töb­bek között gombatenyésztő tár­sulás, primőrzöldség-termesz- tés és gépjavító vállalkozás létrehozását is. A területi szö­vetség támogatja a közös gaz­daságok ilyen irányú törekvé­seit. A termelőszövetkezetek belső ellenőrzésének tovább­fejlesztésére, az ellenőrzési csoport létrehozására Hlavacs- ka Gyula pénzügyi vezető tett javaslatot a küldöttgyűlésnek. A szív szocialistája — ahogy Thomas Mann nevezte őt — első novellájában, A sorsjátékban, még meglehetősen misztikusan ábrázolta a városi és falusi proletárok életét „De fönn, a kövek között valami furcsa legenda támadt a Szerencséről, aki olykor-olykor ellátogat a szegényekhez is, de a Halál képét ölti fel, nehogy rájuk ijesszen.” Későbbi elbeszéléseiben, amelyekből „Az üres helyek utasai” címmel nálunk is megjelent egy válogatott gyűjtemény, már közvet­lenebbül agitál, ha az élet kitagadottjairól beszél. Arról, hogy a kényelmesen berendezett, gyorsan rdboigó vonatokon majd­nem mindig vannak üres helyek, noha sokan szeretnének utazni, de nem tehetik, mert nincsen pénzük vasúti jegyre Szimbólum ez: az igazságtalan társadalmi rend a legjogo­sabb vágyak teljesülésétől is megfosztja a szegényeket. Nexő olyan realista alkotó, ajkú minden közvetlen él­ményből merít, és jogos az a megállapítás, hogy Gorkijon kívül kevés író akad, aki a proletariátus hangját olyan köl­tői magaslatra emelné és etikájával olyan mélyen az embe­rit tükrözné. Ezt igazolják az élete fő művének tekinthető hatalmas trilógiájának kötetei is: a Hódító Pelle, a Ditte, az ember lánya (Nálunk először Szürke fény címmel jelent meg), és a Vörös Morten. Ez a hatalmas mű a dán proleta­riátus époszának tekinthető, Pelle, Ditte és Morten alakjai­ban pedig megteremtette a proletárhős felejthetetlen alakjait A magyar olvasók előtt különösen kedves a Ms Ditte alakja — a regényből filmét is készítettek, abból is sokan szerették meg — aki, bár maga is törvénytelen gyerek és rengeteg szenvedésen kell Keresztülmennie, szeretetével, örömet és fényt próbál varázsolni a nála is elesettebbek éle­tébe. Azonban minden jósága ellenére magárahagyottan, a legnagyobb szegénységben hal meg. A műveiben megnyilatkozó mély humanizmus, az elnyo­mottakkal való teljes" azonosulás eredményezhette, hogy a hitleri korszak könyvmáglyáin elsőként hamvadtak el az ő művei. A spanyol polgárháborúban viszont a nemzetközi brigádok között az egyik hadosztály az ő nevét viselve küz­dött a fasizmus ellen. 1941-ben a fasiszták letartóztatták és börtönbe vetették. Innét küldte jellemző üzenetét íróbaraí- jának: „Büszke vagyok, hogy rács mögül küldhetem neked üdvözletemet rács mögé.” Amikor 1944-ben előbb Svédországba, majd a Szovjet­unióba sikerül menekülnie, a révész tőle nem kétezer, hanem négyezer koronát követelt, mondván: „ön veszedelmes kom­munista”. De ugyanakkor azt is feljegyzi az író, hogy 1945- ben, amikor visszatérhet: Stockholmban a taxisofőr nem fogad el tőle viteldíjat, mert megtiszteltetésnek tartja, hogy a nagy írót szállíthatja. 1951-től haláláig az NDK-ban, Drezdában élt, ahol Nemze­ti-díjjal is kitüntették. Tagja volt a Béke-világtanácsnak, többször emelte fel tiltó szavát a háború újra ébredő rém­sége ellen. Tizenöt évvel ezelőtt halt meg. Ravatalánál száz­ezer munkás tisztelgett, a hamvait tartalmazó urnát pedig a nagy honfitárs, Andersen sírja mellett temették el. így került egymás mellé a múlt és a jövő. Ahogy egyik mélta- tója irta: Andersennél a jó a mesében győzi le a rosszat, Nexő viszont azért küzdött, hogy a jó végre az életben :s győzzön. Ezért a harcáért lett Dánia büszkesége és az egész világ morális tulajdona és ezért érdemli meg a nemzetközi munkásosztály és minden békeszerető ember tiszteletét. % NÓGRÁD « 1969. június 27., péntek Csukly László

Next

/
Thumbnails
Contents