Nógrád. 1969. június (25. évfolyam. 124-148. szám)

1969-06-22 / 142. szám

Á Mars a Föld szülötte? .A 4,,. Április végén átadták rendeltetésének a Balaton északi partjának második legnagyobb szállóját Balatonalmádiban. A 240 szobás HOTEL AURORA a Középülettervezö Vállalat két építőművésze, Kürti László és az Ybl-díjas Hornicsek László tervei szerint 48 millió forint beruházási költséggel létesült. A 12 emeletes üvegszál ló minden szobájához fürdő­szoba, valamint tágas erkély tartozik ______ B ejártam Tolnát-Baranyát, de az édes, kevésbé édes, és erős italoknak olyan élénk kultuszát mint itt Salgótarján­ban, sehol e honban nem lát­tam. Reggel és délelőttönként csakúgy nyelik a deciket, fér- fia, asszonya egyaránt. Szeren­csére — legalább itt a sarki csemege boltban — a válasz­ték bőséges. A minap meg­számoltam: tizenhét féle ital kellette magát és fogyott is szépen. Egy deci a mérce, min­dig csak egy ded, nyilván az alkoholellenes küzdelem jegyé­ben. Szép vonalú, karcsú po­hárba mérik, igazán kedves mo­sollyal adják, aztán akinek úgy hozza kedve, egy slukkra fel­hajtja, s már nyújtja is a má­sodik blokkot, a második deci­ért, majd a harmadikat a harmadikért. így eldecizhet 1 SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSs TABU bárki, ha akar, pénze fogytá­ig. Más, másképpen csinálja, főleg az asszonynép. ök elvi­szik a bizsergetö zsákmányt a kis asztalkákhoz és ott szopo­gatják el, megfontolt kortyocs- kában nyelvén a nedűt. Aki azonban az erősebb ita­lokat kívánja, az sem marad száraz torokkal. A hüvelyk­ujjnyi pálinkásfiaskónak csak lecsavarja furfangos fejét, egy slukk, s már üres is. Bizony sem a bor-, sem a pálikaivők nem sokat teketóriáznak. Viszont nehéz dolguk van az itteni italok mártírjainak, a sörivóknak. Megveszik a blok­kot, kiváltják a langyos árpa­lét, és csak úgy rövid úton. mint a többiektől látták, fel akarják hajtani. De nem oda Buda! Először is nem kapnak sörnyitót. Nincs. Nincs, hát nincs. Láttam már, aki az aj­tó zárján feszegette a kicsi ku­pakot, más meg hajmeresztő módon fogával próbálkozott — eredménytelenül. Szerencsé­jükre nem koronázta siker szomjas igyekezetüket, mert amúgyis csak részsikert ér­tek volna el.. Az üveg nyit­va, de a sört sem a boltban, sem a bolt előtt nem ihatták volna meg, mert mindkét hely­ről — egyébként igen helye­sen — eltanácsolják őket. Más kérdés, hogy miért? A sör miért tabu? Erre egyetlen, de igen nyomós válasz van. Csak. (y. c.) Dr./Raymond Lyttleton an­gol csillagász szerint a Mars­bolygó valamikor a Föld része volt. Az a régi elképzelés, mely szerint a Hold egyedül szakadt ki a Földből, maga után hagy­va azt a hatalmas mélyedést, amelyet jelenleg a Csendes­óceán tölt ki, nem állja ki a modern matematikai analízis próbáját. Az ellenben elkép­zelhető, hogy a Mai's és a Hold egyszerre szakadt ki a Föld­ből a. feltételezett módon. Lyttleton matematikai számí­tásai szerint, ha egy bolygó kétfelé szakad, a kisebb rész köi'ülbelül egynyolcada lehet a nagyobbnak, amelyből kisza­kadt. Azonkívül a kisebb rész olyan óriási robbanás követ­keztében válik ki az anyaboly­góból, hogy szökési sebességre tesz szert, kirepül a világűrbe és nem marad anyabolygó kö­rüli pályán. Ha van bolygó a Naprendszerben, amely megfe­lel ennek a hipotézisnek, az csupán csak a Mars lehet. A Mars bolygó tömege körülbe­lül egykilencede a Földének. Ainennyiben a Csendes-óce­án az a „sebhely”, amelyet a Föld kettészakadása okozott, a Mars bolygó e tekintetben is tökéletesen megfelel Lyttleton feltételezésének. A 6800 km át­mérőjű Mars sokkal inkább beleillik a 10 000 km-es csen­des-óceáni térségbe, mint a 3500 km átmérőjű Hold. Dr. Lyttleton megjegyzi, ha a Földből valamikor tényleg kiszakadt egy darab, sebessé­ge ellenére sem hagyhatta el Naprendszerünket, egy bizo­nyos távolságra okvetlenül pá­lyára kellett térnie a Nap kö­rül. . Ez a kiszakadás azonban t nem mehetett végbe minden kísérőjelenség nélkül. A ki­szakadt masszaszerű anyagnak tekintélyes „csóvája” lehetett, amely lassankint aztán „gömb­bé” sűrűsödött. Ennek a gömb­nek, vagyis a Holdnak a tö­mege (egyszázad része az ős­földének) tökéletesen megfelel Lyttleton matematikai számí­tásainak. Ez a „csóva” nyil­vánvalóan nem ért el akkora sebességet, hogy Nap-körüli pályára érjen, így maradt a Föld állandó kísérője. (MTI) mmár naptár szerint is beköszöntött a nyár. Az évszak érkezését azonban már hetek óta olyan tünetek is jelzik, hogy műve­lődési intézményeinkben megritkultak a vendégek, gyérül a rendezvények láto­gatottsága. Minap az egyik kitűnő színházi estnek alig rancs Szállón, várakozással százfőnyi közönsége volt, s tekintünk az elé is, hogy a ha ebben kétségkívül közre- művelődési központ zárt ud- játszik a szervezés erőtlensé- varrészében kamaraszínpad, ge is, elsősorban mégis an- irodalmi, zenés pódium léte. nak tudhatjuk be a dolgot, sítését tervezi, de mindezek hogy az emberek a szabadba csupán szükségmegoldások vágynak, az évszaknak meg- lehetnek a növekvő vó,ros felelő szórakozásokat keres- életében, Salgótarjánban év­nek. ről-évre bővül az idegenfor­Salgótarjánnak évek óta galom, ennek megfelelően lé­komoly gondja, hogy megfe- pést kell tartanunk a nyári lelő színvonalas programmal kulturális szolgáltatások fej- tölthesse meg a nyarat. Az lesztésében is. A Karancs idényjellegű szórakoztatás Szálló három éve bekapcso- terén azonban tartós, ideje lódott a szakszervezeti üdül- korlátos a lehetőség. A város tető akcióba, de bármily építéséből adódó feladatok vonzó is e vidék természeti szinte minden energiát és fi- szépsége, az ország különbö- gyelmet lekötnek, kevés jut ző tájairól érkező vendégeink belőlük egyebekre. Ezen nem joggal teszik szóvá a szóra- igen lehet csodálkozni, s be kozás-szolgáltatás szűkössé, kell azt is látnunk, hogy pil- gét. A pihenni vágyók sem lanatnyi állapotunkban szin- a szálloda falai között kíván­té helyet sem igen találni ják ittlétüket eltölteni — a olyan célra, ahol kertmozit, tartalmas pihenésnek elen- szabadtéri színpadot teremt- gedhetetlen szükséglete a hetnénk. kulturált szórakozás, örvendetes és hasznos, öt- Nincs szándékomban olyan -*es vállalkozás volt már az igényeket támasztani, me- hogy a moziüzemi válla- lyeknek valóra váltása, pilla- lat tetömozit nyitott a Ka- natnyi állapotunkban kivihe­estjére például már jó hete , verekszenek a jegyekért, s bár gondolom, a szabadtéri est technikai , előkészítése nem filléres költségű mulat­ság, mégis megérné a befek­tetést. Két esztendővel korábban említést tettem egy országos teilen, csak arra gondolok, színházi fesztivál salgótarjá- hogy 1talán jobban élhetnénk ni lehetőségéről. A gondola, a pillanatnyilag kínálkozó tot nem egy kitűnő vidéki lehetőségekkel. Az egyik színházunk nagy rokonszenv­ezek közül éppen a Tanács- vei fogadta, s készségét mu- köztársaság tér, ahol a bá- tatta a részvételre. Hasonló- nyászzenekarok országos ta- an istápolta az ötletet .és ki- lálkozója, s most, az elmúlt vitelezését a Művelődésügyi héten a szovjet művész- Minisztérium színházi főosz- együttes hangversenye bizo- tálya — amely tudtommal nyitotta: színvonalas rendez- az anyagi támogatástól sem vényeket szervezhetünk. A zárkózott el. Nos, ha így áll múlt év őszén eredetileg ide az ügy, miért nem élünk tervezték a debreceni szín- mégsem a nagyszerű alka- ház egyik prózai bemutatóját lommal, hogy most, a nyári is és a további músorszerve- hónapok idején városunkba zés gondolatát semmi esetre seregeltessük a vidéki szín­sem volna szabad elejte- házak színe-javát, azokat a ni. Az alkalmi színpadépítés, produkciókat, melyek évad ülőhelybetelepítés kétségkí- közben a társulatok legkí­vül nem kis feladat, mégis, emelkedőbb eredményei vol. miért ne hozhatnánk ki a tak?! művelődési központ zárt tér- Még a nyár hivatalos kez- méből a nagy közönségsiker- dmén vagyunk, az évszak re számot tartó könnyűzenei egészében előttünk áll; sok­műsorokat, vagy akár a szín. uiindenre futja az időnkből, házak zenés darabjait, a szolnoki társulat Csárdáski- ró.lynőjét, vagy a debrece­niek egy-egy crperaproduk- dóját? Ügy tudom, á szolno­kiak most esedékes operett­tyasávnapf jégiszét A nyár nyitányán Csak el kell kezdeni. Nógrádi pártélet a Tanácsköztársaság idejében Hazánkban a proletárhatalom a két mun­káspárt, a KMP és a SZDMP egyesülésével jött létre és az egyesült párt a felbomlásával szűnt meg. Ez a tény már önmagában véve is nyilvánvalóvá teszi a pártélet minden vonat­kozásában való fontosságát a Tanácsköztársa­ság időszakában. Éhnek a pártéletnek nógrá- ,di eseményeit — a forrásanyag sajnálatos .pusztulása miatt — csak töredékesen tudjuk .vázolni. Csak közvetett adatokból tudjuk, hogy az iparvidék pártcsoportjainak jelentős szerepük volt az események ii'ányításában. Ugyanakkor Ba­lassagyarmat és környéke pártéletéről a szerdánként és va­sárnaponként megjelenő pái’tlapokból, eléggé bőven tájéko­zódhatunk. A legelső feladat-a pártépítés volt. Március és április hó­napokban— ezen a vidéken — Balassagyarmaton, Szécsény- ben, Diósjénőn és Nagyorosziban voltak pártszei'vezetek. Kö­zülük a két első egyúttal járási szervezet is volt. A diósje- női pártélet intenzitására jellemző, hogy május 1-én már vö­rös selyemből készült pártzászlót is avattak. A párt szerve­zeti kiterebélyesítése azonban csak június közepén vette kez­detét. Június 15-én és 19-én,vasárnap és csütörtökön alakí­tották meg „a Szocialista-kommunista Munkások Magyaror­szági Pártja helyi szerveit a balassagyarmati szervezet ve­zető emberei, a párttitkárság beosztása szerint” Apátújtalü, Bátorfalu, Bakó, Csesztve, Cserhátsurány, Cserháthaláp, Dej- tár, Debei'csény, Erdőszelestény, Éi'sekvadkert. Hugyag, He- rencsény, Ipolyvarbó, Ipolykér, Ipolyharaszti, Ipolykeszi, Ipolyszög, Kisecset, Kiskelecsény, Kiscsalomja, Középpaloj- ta, Kovái’, Leszenye, Lukanénye, Mikszátfalva, Nógrádkö- vesd, Nagycsalomja, öi'halom, Patak, Szécsény kovácsi, Szügy, Szécsényhalászi, Szente. Zsély és Zobor községekben. A fel­sorolásból kitűnik, hogy nemcsak az imperialistáktól felsza­badított, az Ipolytól északra fekvő községekben, hanem a kezdettől fogva tanácsköztársaságiakban is csak most ala­kultak meg a községi alapszervezetek. Igazolja ezt a sziráki járás esete is. Július 13-i híradásból értesülünk arról, hogy „a ba- lassagyarmati párttitkárság hozzálátott a sziráki járás községeinek beszervezéséhez. Az e célra Budapestről érkezett agitátorok munkájának irányítása végett Kazimir Károly párttitkár a járás beszervezéséig a sziráki járás köz­ségeiben fog tartózkodni”. — Hihető, hogy itt a Tanácsköz­társaság leveréséig terjedő két-három hét alatt nem is ju­tottak el mindenüvé. — Az imperialista csapatoktól felsza­badított területen viszont — amint a Losonci Vöi'ös Újságból értesültünk róla — a frontvonal továbbhúzódása után nyom­ban kezdetét vette a pártalakítás. Kétségtelen, hogy a március 21-i hatalomátvételt követő napokban — dolog természetéből folyólag — nem volt min­den világos az új egyesült párt megalakulását és szervezeti felépítését illetően. Balassagyarmaton például, bonyodalmat okozott, hogy a KMP — egy korábban meghirdetett időpont betartása következtében — csak március 22-én, tehát az egyesülés országos kimondása után alakult meg. — Más ter­mészetű bonyodalmat jelentett itt a tömegeknek a pártba való áramlása. így például április 2-án „a Nógrád várinégyei alkalmazottak egyhangúlag elhatározták, hogy belépnek a szocialista pártba.” Ugyanakkor „kifejezést adtak azon óha­juknak, hogy a munkástanácsban 4 taggal legyenek "képvi­selve.” — Nyilvánvaló, hogy az ilyen csoportos belépéseknél sok nem meggyőződéses elem is bekerült a pártba. Éi'thető tehát, hogy a párton belül a kommunisták és a baloldali szociáldemokraták összefogtak és teljes erejükkel az eszmei meggyőződés irányában haladtak. Nem lekicsiny- lendő az a munka, amit május I-ének megünneplése és az április 7-i tanácsválasztások érdekében kifejtettek. Bátran nyúltak az osztályharc fegyveréhez és lapjaikban keményen hangoztatták jelszavukat: „Mindenkinek dolgozni kell! — Aki nem dolgozik, az ne is egyék!" Az agitációs munka keretében, április közepétől kezd- * * ve, „hetenként, vagy esetleg toDbször is” ismeret­terjesztő és tanító felolvasások tartását határozta el a gyar­mati pártszervezet „a proletárság nevelése céljából.” Az agi­tátorképző iskola előadásai azonban csak június 18-án kez­dődtek. „A tanfolyam hallgatói egy előadásról sem marad­hatnak el. A tanfolyam tartama nincs időhöz kötve, addig tart, amíg a hallgatók a tanulásban oda nem érnek, hogy maguk is tudnak önálló előadásokat tartani.” A foglalkozáso­kat hetente háromszor, szerdán, pénteken és szombaton tar­tották. — Az agitáció érdekeit szolgálta az is, hogy minden csütörtökön pártnapot tartottak. — Ha ehhez hozzávesz- szük azt, hogy a párt a szakszervezeti, az ifjúsági és nőmoz­galomban is tevékeny irányító szerepet játszott, akkor ki­derül, hogy Balassagyarmaton a hét minden napjára több órás elfoglaltság bontakozott ki számukra. — önkénytelenül Majakovszkij „önagyonülésezőik” című verse jut eszünkbe, az akkori sajtónk pártéletről szóló híradások olvasása so­rán. Csakhogy akkor nálunk, 1919-ben, a Sok és sokféle el­foglaltság mögött egy kibontakozó új társadalom problémái feszültek. Ezt a rendkívül túlfeszített munkát csupán a helyi ká­derekkel nem lehetett megoldani. Számos elvtárs érkezett a fővárosból a balassagyarmati és általában a nógrádi párt- szervezetek munkájának tartalmasabbá és alaposabbá téte­lére. Legtevékenyebbek közöttük Kazimir Károly és a nő­mozgalmat is szervező, szépirodalmi munkásságot is kifejte1 Mollináry Gizella voltak. Kazimir Károly jó szónok is volt. Amikor június 6-án a szécsényi járás 33 községében kiépült pártszervezetek Szé- csényben nagygyűlést tartottak, másfél órás beszédében vázol­ta a politikai helyzetet és a párt célkitűzéseit. Beszédét gyak­ran szakította félbe az „úgy van!” és a lelkes éljenzés. — Ez a lelkesíteni és lelkesedni tudás jellemezte az akkori párt­életet. Dr. Belitzky János NOGRAD - 1969. június 22., vasárnap 7 < t

Next

/
Thumbnails
Contents