Nógrád. 1969. június (25. évfolyam. 124-148. szám)

1969-06-18 / 138. szám

Halászat, horgászat v v V V* v v^V V- >/ VUX/'WVWW^/ vcv V'V W'VYr'V V- «/ VZVV^V WV v^VVV'A^VWV^^VWW k^VWVVWV' A ponly Legismertebb halunk Csendesebb folyású vizeinkben, holtágainkban láváinkban mindenütt otthonos. Tenyész­tésének egyszgrűs-.'ge. ízletes húsa es szívóssága miatt a tó­gazdasági halte nyészies fő tárgya A magyarországi vizekben ponty több fajtája is megtalálható: a nyurga-, a tő-, a tük­rösponty stb. Leggyakoribbak az 1—3 kg-os példányok, de vizeinkben szerencsés és jó horgászok gyakran ejtenek ’0—20 kilós pontyot: is. ívása rendszerint májusban kezdődik, amikor a pariméiul sekéb’. füves, sasos vízrészek 18 fokra melegszenek Az ívás elhúzódik néha július derekáig is. Horgászszempontból lényeges, hogy a kisebb példányo­kat ne tévesszük össze a kárásszal. Nagyon hasonlítanak egy­másra. de a ponty bajuszszálai a legbiztosabb támpontot nyújtják. A kifogható ponty mérete az orrcsúcstól a farok- tőig számítva 30 cm-nél rövid.ebb nem lehet. A ponty leg­szívesebben állóvizeinkben vagy a folyóvizek lassú folyású szakaszain, holt ágakban, öblökben tanyázik. Különösen kedveli a sekély vizii. 1—2 méter mélységű tavakat, holt aganat melyeknek vize a nyári hónapokban erősen felmelegszik. Kedvenc tartózkodási helye a vízinövé­nyek, htnárosok nádasok, sulyommezők környéke Szereti az iszapos feneket, de vannak időszakok, amikor a kavicszá­tonyokon tartózkodik. A ponty csapatbsan jár. Néha csak néhány példány ve­rődik csapattá, máskor több tucatból álló pontycsapatta] is találkozhatunk. Tartózkodási helyét elárulja azzal a jellem­ző tulajdonságával, hogy gyakran kiugrik a vízből. A „ponty- ugrás” a horgász egyik leggyönyörködtetőbb látványa. A ponty álla hibán a vízfenék közelében tartózkodik és táplálékkeresés közben „tótágast állva” túrja az iszapot. Természetes tápláléka: csigák, rákok, álcák stb. Horgászatá­hoz leghasználatosabb csalik: főtt kukorica, főtt burgonya, máié, giliszta stb. A horgászat megkezdése előtt ajánlatos a beetetés, főleg azzal a csalival, mellyel a pontyra kívánunk horgászni. Horgászatára legalkalmasabb a júniustól augusz­tusig terjedő időszak kora reggeli és alkonyi óra: A ponty étvágya és táplálkozása a hideg idő beálltával egyre csökken, majd a téli hónapokban teljesen megszűnik. Ilyenkor nagy csapatokba verődve iszapba bújnak; „elver­melnek” és csak a tavaszi napsugár csalogatja ki őket téli álmukból. Pontyot telepítenek, csukát keresnek Az Ipolymenti IB 32 mázsa pontyot telepített az idén az Ipoly ba, a horgászok nagy örömére. Az örömbe azonban üröm is vegyül, mert az Ipoly folyó Ipolytarnóc és Szécsény közötti szakaszán nagyfokú vízszennyeződés következett be. s ennek következtében a halállományban jelentős kár keletkezett. A szennyeződés körülményeinek felderítése és kivizsgálása folyamatban van. A Salgótarjáni Erőmű Hor­gász Egyesülete 925 kilo­gramm súlyban 2—3 nyaras pontyokat telepített május 8-án az erőmű hűtőtavába. Csukatelepítésre is megfe­lelő fedezettel rendelkeznek, azonban ezideig még nem sikerült csukát beszerezni. Búcsú Várfokától Szerény volt, halk szavú és mindig lassan járt. Ug­rattak: sarkantyú kellene a cipődre, hogy jobban menj. Üreg volt már, hatvankilenc éves. Az Üveggyártól kapta a nyugdíjat. Muzsikus is volt. Nagyon sok nótát tudott. Jó zenész volt? Igen, mert a jó zenészek nevet is kap­nak. őt úgy hívták: Vadóka. Vasárnap a Pécskő utcai cigánysor egyik lakásában örökre lehunyta szemét Vadóka. Ott feküdt a szobában. Körülötte a férfinép. Ültek, csöndesen beszélgettek úgy, ahogy virrasztóban illik. Este eljöttek a zenészek. Pálin­kát hoztak, sírtak, ahogy beléptek az ajtón, s folytatódott a virrasztás reggelig. Másnap ugyanígy. Beszélgettek az öregről, arról, hogy milyen ember volt, hogy felnevelte a gyerekeit, hogy munkát adott nekik. Kedden kihozták a temetőbe. Délután temették. Hozzák az asztalt a ravatalozó elé. Négy cigány fér­fi fogja. Ráteszik a koporsót. Azért hozzák ki, hogy mindenki közel legyen, hogy utoljára láthassa a kopor­sót, hogy elképzelje mégegyszer Vadókát. A férfiak, nők kezében virág. Az üzemből, ahol dolgozott, itt van az egyik művezető. Mellettem egy férfi áll, aki jól ismer­te. Sóhajt egyet és megszólal. — Hányszor mondtam neki: gyere öreg Vadóka, húzd el a nótám. Szegény öreg cimborám, elkísérlek utolsó úta­dón. .. Indul a menet. Szólnak a hegedűk, a klarinétok, a koporsó mögött hat fia, négy lánya, számtalan unoka és hat dédunoka. Sokan vagyunk. Csepereg az eső. Kinyíl­nak az esernyők. A sírnál ott áll Bandi fia, kezében vi­rág. G és a legidősebb testvére, Géza tud csak zenélni a fiúk közül. Jajgatnak az asszonyok. Szól a nóta: Lehullott a rezgő nyárfa ezüstszínű levele... Engedik a koporsót, koppannak a rögök. Felállítják a keresztet, amelyen ez állt: Oláh Lajos élt 69 évet. Kérdezem a Bandi fiát, kié lesz az öreg hegedűje. Azt mondja a legidősebb testvé­ré. Gézáé. Mert Géza is jó muzsikus, zenekarban muzsi­kál, már neve is van. Ügy hívják: Puci. Vadókát elte­mették. A zenészek, ismerősök, akik nem Turjánból jöt­tek, a gyermekei és azok, akik a koporsót vitték, a Ku­lacsban találkoznak Tort ülnek. Az élet megy tovább. (Szokacs) Két loüto& közlemény A salgótarjáni Erőmű hiitii- tava VI. 20-án még nem hor­gászható, csak 21-én reggel 3.40 órától. Választmányi ha­tározat alapján a horgászidöt a VI. és VII. hónapban 20 óra helyett este 20.30 óráig hosszabbították meg. Az Ipolyon folyamszabályo­zási munkák folynak, a hátát továbbra is a régi meder. Az új mederben való horgászat határsértésnek számit. Az Ipolyon az éjszakai horgászat átmenetileg tilos, ezért a horgászok ilyen kérelmét ne is adjanak be. Horgász verseny Turjánban A Salgótarjáni Erőmű Horgász Egyesülete az 1969. évi liali'ogó- versenyét június 22-én vasárnap délelőtt 7—10 óráig rendezi meg az erőmű hűtőtaván, Vízválasztón. Az izgalmasnak ígérkező versenynek mindig sok kíváncsi nézője van. Az egyesület vezetősége éppen ezért büféről is gondoskodik. Sokan érdeklődnek, hogy a ver­senyt hogyan bírálják el. A ver­seny értékelése pontrendszerben történik. Halanként egy pont, plusz grammonként egy pont és az így kapott pontok adják az összpontszámot. A méreten aluli halakat azonnal vissza kell dobni a vízbe, mert az értékelésnél nem számítanak. Versenyezni csak egy bottal, egy horoggal és úszóval le­het. Mérlegelésnél a ponty 30 cm- en felül, a csuka 30 cm-en felül számít, valamint a keszegfélék méretkorlátozás nélkül. Egyébként Budapesten, a budai Dunaparton, az Erzsébet-hidtól a Szabadság-hídig terjedő szakaszon 1969. június 8-án megrendezett VI. országos horgászbajnokságon 18 intézőbizottság 90 versenyzője vett részt. Nagy megyei siker született, mert az Ipoly menti Intéző Bizott­ság a csapatversenyben az 5. he­lyét szerezte meg. Felnőtt egyéni­ben Thurzó Lajos, a balassagyar­mati Horgász Egyesület versenyző­je a 9. helyet, míg Gieber Tibor, a szobi Horgász Egyesület ver­senyzője a 2. helyet szerezte meg. Egy eredeti automata A svédországi Lung elek­tromos intézet szakemberei egyesítették a hasznosat a kellemessel, amennyiben meg­szerkesztették az első ital­automatát, amellyel „szóba lehet állni”. Ha megnyomnak egy gombot és ugyanakkor tisztán bemondják egy mik­rofonba a „whisky” szót, a gép azonnal szolgál ezzel az itallal. A készülék ellenőrzi is a fogyasztó „alkoholtelí­tettségét”, mert ha az illető megrendelését nem mondja eléggé világosan, akkor az automata nem tölt ki sze­szes italt, vagy egy pohár vi­zet „nyújt át”. I hopii) Ilimben íhopin életének egyik epi­káról készít filmet Jaime minő. Ebben Lucia Bősé sz íilmszínésznő látssza Ge- >e Sand szerepét. ^ucia Bősé arra készül. ■yy Raí Valloné társaságá­ban ismét színpadra lép Olaszországban. Pillanatnyilag a madridi filmstúdióban dol­gozik. „A szerelem és a ma­gány más fajtái” című film egyik szerepét játssza, Basilio Martin Patino rendezésében. NÓGRAD - 1969. június 18., szerda Uj alapszabály Ceredea Szorgalmasan dolgoznak az új alapszabály elkészítésén a ceredi fogyasztási szövetke" zetben. A május 27-i igazga­tósági ülésen megválasztották az öttagú szerkesztő bizottsá­got és jóváhagytak egy erre vonatkozó intézkedési tervet is. Ezt követően kibővített ve­zetőségi üléseket tartottak a tagszövetkezeteknél, amelyek­re a helyi tanács és a tömeg­szervezetek vezetőit is meg­hívták. Ezeken az üléseken a résztvevők vállalták. hogy személyesen felkeresik azo­kat a tagokat, akiknek a név­sorát és lakcímét megkapták. Ök gyűjtik össze a tagság véleményét, javaslatait, ame­lyeket majd az alapszabály végső elkészítésénél felhasz­nálnak. A továbbiakban a helyi közgyűléseket november 15-ig, a rendkívüli küldöttgyűlést pedig december 10-ig rende­zik meg. Több új takarékszövetkezetei A reform által nyújtott le­hetőségek, a különböző meg­kötöttségek megszűnése ked­vező hatással volt megyénk takarékszövetkezeteinek fej­lődésére mind hálózatfejlesz­tési, mind gazdasági vonat­kozásban. A takarékszövet­kezetek működési területe a közel másfél év alatt 12 köz­séggel és 16 ezer lakossal nőtt, s jelenleg 54 községre terjed ki, melyekben 72 ezer ember él. Ez időszakban öt új kirendeltség és három ki­helyezett pénztár létesült, így megyénkben összesen 24 takarékszövetkezeti egység működik. A takarékszövet­kezeti székházak állapota is előnyösen megváltozott. Űj, reprezentatív jellegű szék­ház épült Érsekvadkerten és Karancskesziben, s épül Drégelypalánkon és Ecse- gen. Ugyancsak kielégítő színvonalú székházak léte­sültek átalakítással Ludány- halásziban és Héhalomban. A gazdasági reform lehe­tőségeket nyújtott új taka­rékszövetkezetek fokozot- tab ütemű létrehozására is. Jelenleg a lakosság kívánsá­gára új takarékszövetkezet szervezési munkái folynak Magyarnándorban és Mátra- verebélyben. Mai műsor KOSSUTH RADIO: 8.15: Iga/« lattan éjszaka. Zenés .játék. — 9.36 Az új kollektiv szerződések ta­pasztalatairól. — 9.45: A Svéd Rá­dió kamarakórusa énekel. — 10.05: A saint-pauli ideggyógyintézetben. — 10.25: Zenekari muzsika. — 11.30: A Szabó család. (Ism.) — 12.20: Ki nyer ma? — 12.30: Tánc­zenei koktél. (Ism. URH 18.10). — 13.15: Suba Balogh Kálmán népi zenekara játszik. — 13.45: Vála­szolunk hallgatóinknak. — 14.00: Giuseppe Taddel operettfeívételei- ből. — 14.30: Nőkről nőknek. — 15.10: A budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola énekkara énekel. — 15.17: Félig felnőtt gyermekvilág. — 16.00: A világgazdaság hírei. — 16.05: Fva Pilarova és Karel Gott énekel, a Körmendi-együttes játszik. — 16.24: Pihenni tudni kell. — 16.34: Népdalexpedíció. — 16.58: Hallga­tóink figyelmébe. — 17.05: Külpo­litikai figyelő. — 17.20: Artúr Schnabel két Schubert-impromtui zongorázik. — 17.35: A francia po­litika és a forradalmi Magyaror­szág. — 17.50: Szívek szimfóniája. —■ 18.15: Az Alföld c. folyóirat iro­dalmi estje. — 18.58: Hallgatóink figyelmébe! — 19.25: Kapcsoljuk a 6-os stúdiót. A Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarának hangversenye. — Kb. 21.03: Vissz­hang. — Kb. 21.33: Böbe Gáspár Ernő népi zenekara játszik, Solti Károly énekel, — 22.15: A Maghreb prófétát keres. ni. 22,25: Táncze­ie. — 23.00: Kamarazene. — 0.10— .25: Furulya- és cimbalommuzsi­ía. PETŐFI RADIO: 8.05: Liszt-zon- goraművek. — 8.25: örsi napló. — 8.45: Tallózás a világsajtóban. (Ism.) — 9.00—10.00: Ezeregy déle­lőtt. . . — 10.00: A zene hullám­hosszán. — 11.55: Versenymüvek. —■ 12.40: Házunk tája. — 13.05: Massenet operáiból. — 13.40: Orvo­si tanácsok. (Ism.) — 14.00: Kettő­től hatig. . . — 18.10: Fellner And­rea énekel. Hangverseny. — 18.50: Citera- és tamburamuzsika. — 19.02: Az Ifjúsági Rádiószínp^t be­mutatója. Az elveszett alkotmány, ni. rész. — 19.52: Jó estét, gyere­kek! — 20.25: tJj könyvek. — 20.28: Lakatos Mihály népi zenekara ját­szik. — 20.48: Üj módszerek a taní­tóképzésben. — 21.03: Richard Strauss: Elektra. — 23.10: Köny- nyüzene. TELEVÍZIÓ: 17.58: Hírek. — 18.00: Műsorismertetés. — 18.05: Fabula. — 18.55: Munkásfia lók. — 19.15: Esti mese. — 19.30: Len­gyel rajzfilm-összeállítás. — 19.58: Szünet. — 20.00: Tv-Híradó. — »0.20: Fórum. — 22.00: Tv-Hiradó — 2. kiadás. BESZTERCEBÁNYA: 14.30: Nem- ;atközi kosárlabda-mérkőzés. — 16.55: Katonák magazinja. — 17.40: Gyermek- és ifjúsági műsor. — 19.00 és 22.05: Tv-Híradó. — 20.05: Mi lesz veled emberke. (NDK- film). Vita ax SBTC szerepléséről „Kritikus vizsgalat szükséges", de csak egyoldalú? Jó pár éve már, hogy különböző címek alatt cikkek jelen­nek meg az SBTC szerepléséről. Volt-e ezeknek a cikkek­nek valami kihatásuk a város kedvenc csapatának szerep­lésére, vagy nem? Visszagondolva, s jól megfontolva e kér. kérdésre adandó választ, a magam részéről csak azt tudom mondani, hogy nem! Nagyon, de nagyon kevés volt az olyan tárgyilagos bírálat, amely kedvező hatással lehetett volna, vagy pedig volt a játékosokra, rajtuk keresztül a csapatra. A közelmúltban a NÖGRÁD Szerkesztőségének kezdemé­nyezésére újra elindult a megyei lapba egy vita, melynek folytatása — ha olyan cikkek jelennek meg, mint az 1969. június 13-i számban Erdős István tollábái —, akkor mindent szolgál, csak azt nem, hogy a csapat egységének megterem­tését, a jó kollektív szellem kialakítását, a bajnokságban való jobb szereplését szolgálja, eredményezze. Ha valaki tollat fog kezébe abból a célból, hogy cikke­vei részt vegyen egy ilyen témájú vitában, annak elsődle­ges kötelessége ennek a játéknak — a labdarúgásnak — az adottságainak, lehetőségeinek megismerése és a lehető leg- lárgyilagosabb értékelése. * Erdős István ezt az alapvető követelményt felejtette el cikkének megírásánál és az embernek az az érzése a cikk olvasásakor, hogy írója a végén azokat a 18 forintokat akarja visszakövetelni az egyesülettől, amely mérkőzéseken az SBTC nem győzött. Egyébként ha ezt röviden leírja, sok­kal több az értelme, s biztos más, jobb, tréfás hatása lett volna írásának, mint annak, amit leírt. A cikk írója szakmai értékelésbe is bocsátkozik, állítom, hogy ilyen ismeretek teljes hiányában. Csapatrészenként bírál olyan helytelen formában, hogy azokban, akik nem is­merik a csapatot, olyan kép alakulhat ki, mintha a csapatot csak a véletlen tartaná fenn. Nézzük csak az értékelést. E. I. írja: A játékosok majd minden hazai mérkőzésen szenvedtek, szenvelegtek stb. Az a véleményem, hogy a szerző a 90 percek alatt töb­bet figyeli környezetét, mint magét a mérkőzést, ezért tud ilyen megállapítást tenni. Egy mérkőzésen adódó sorozatos sikertelenség még a miénknél jóval képzettebb csapatnál is okoz letortséget, Ezen kell a játékosokat a vezetőknek és nekünk szurkolóknak átsegíteni, de nem ilyen bírálattal és nem olyan bekiabálásokkal, mint amilyenek a mi pályán­kon hallhatók. Szintén E. I. írja: Játék? Az nem igen von. Csak küsz­ködés stb. Lehetetlen e fejezet mondanivalóját meg nem mosolyogni. ★ Az SBTC mérkőzéseinek kétharmadát ügyes támadá­sokkal, illetve támadásszövésekkel támadja végig. Sajnos nem áll, hogy vannak negyedórák, 20—30 percek, amikor kapkodnak, megzavarodnak, a kezdeményezést átengedik az ellenfélnek. Ha mégis akadnak ilyen percek, nem azért vannak, mert a csapat — egyes játékosainak képességei! tekintve — csak „véletlenül” van az első osztályban, mert egyes játékosoknak tudásuk alapján csak a harmadik vo­nalban volna a helye stb. Ez utóbbi megállapítása egyébként az írónak szakmai ismeret hiányában szült rosszindulatú megállapítása, a já- tékossal és az emberrel szemben egyaránt. Tudomásul kell vennünk, hogy csapatunk fiatal átlagéletkorú csapat, hi­ányzik a csapatrésziekből az olyan idősebb játékos, aki az eredménytelenségből adódó nehéz időszakokon, higgadtságá­val, szervező képességével át tudná segíteni társait, és az esetleg könnyen letörő, gátlásokkal küzdő játékost. Ez a tény azonban nem a tudás nívójával mérhető valami, ha­nem rutin dolga, s ha jól megnézzük, akkor ilyen rutinos játékosunk csak egy van, Ferenc személyében. Ó viszont a csapatban elfoglalt posztja miatt nem tud a többi csapat­részre kihatással lenni játékszervezés stb szempontjából. * Nem jó a védelmünk? Az NB I-es mezőny 8. helyezett­jétől lefelé minden csapat több gólt kapott, mint mi. A 8. helyezettől felfelé pedig az FTC 15, az MTK 14, a Vasas 19, a Szombathely 20 gólt kapott. Azt hiszem, nincs szüksé­günk a taktikai faultok gyakorlására, vagy egyéb kommen­tárra, hogy megmagyarázzuk Erdős Istvánnak védelmünkkel kapcsolatos helytelen megállapítását. Az edző nem jó pedagógus?^ Az edző és a játékosok kö­zötti viszony? Hát kérem; több játékos véleménye alapján merem állítani, hogy Marosvári Bélát a játékosok szeretik. Az alkalmazott taktika, a taktikára való felkészítés jó. Ar­ról már az edző nem tehet, hogy a kulcsszerepben egyik-má­sik játékos — Szalay, Básti, Répás — egy-egy mérkőzésen nem tudja azt játszani, amit képességei alapján, elvárnak tőle. Ilyen esetben akár két, jó pedagógiai képességekkel rendelkező edzőt is állíthatunk egy-egy játékosra, mérkőzés közben az már alig ér valamit. Az edzó helyett inkább a három játékos gondolkodjék el azon, hogy mivel tartoznak közönségüknek, hogy tudásuk alapján mivel tartoznak a csapatnak, egyesületüknek, s ha erre nem képesek, akkor jöjjön az edző és bátran mellőzze az illető játékost még ak­kor is, ha válogatottságát veszélyezteti a csapatból való ki­hagyás. Véleményem szerint abba kellene hagyni már Salgótar­jánban az edző, vagy edzők ok nélküli bírálgatását, a játé­kosok tudásának embertelen, ormótlan leértékelését. A 14— 15 évvel ezelőtti edző állandó visszaimádása nem megalapo­zott, mert kiforrott, rutinos játékosokkal érte el az akkori eredményeit, de már utána kisebb képességű csapatoknál — Dorog, Szeged — elért eredménye joggal elgondolkoztathat mindenkit. ★ Magam részéről bízom a csapatban. Bízom azért, meri ez a csapat a múlt évi bajnokságon 42 gólt rúgott, s bízom abban, hogy Básti, Szalay, Répás saját és egyesületük érde­kében olyan szellemben fognak játszani, hogy Kriskó, Hor­váth, s jó maguk is gólokat rúghassanak. Ebben bízom, mert már bebizonyították, hogy tudnak úgy játszani, s bízom azért is, mert a csapat minden egyes játékosa tudásban igen is képzett annyira, hogy ennek a csapatnak az NB I-ben van a helye. Rajtam kívül még sokan és sokan bírnak így az SBTC játékosaiban. Nekünk az a kérésünk, hogy e sok ezer szurkoló bizalmáért, szeretetéért, egyesületük, vezetőik gondoskodásáért játékukkal is bizonyítsák be, hogy ők is szeretik egyesületüket, vezetőiket, a hozzájuk hű szurkoló­kat. Kocsis István

Next

/
Thumbnails
Contents