Nógrád. 1969. június (25. évfolyam. 124-148. szám)
1969-06-15 / 136. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGVESUUFTEKI NÖGRÁD AZ MSZMP NÓGR.ÁD.MtGYtl BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXV. ÉVF„ 136. SZÁM ‘ ÁRA: 1 FORINT 1969. JÜNIUS 15., VASÁRNAP '•7'vV V SALGOTARJ^ i Moszkva és a holnap A non íz napja hetvenöt kommunista és munkáspárt t küldöttsége tanácskozik Moszkvában a nemzetközi munkásmozgalom egységének helyreállításáról, az antiimperialista erők világméretű tömörítéséről, s nyugtalan korunk több — az előzőkhöz képest mellékesnek tetsző — fontos kérdéséről. A találkozó nemzetközi visszhangja minden várakozást felülmúl. A valamennyire is reális hangot megütő és számottevő világlapok nem fukarkodnak a jelzőkkel. Korszakos állomásnak, jövőt körvonalazó találkozónak, példát adó, elemző vitafórumnak nevezik a találkozót. Kissé meglepő a szuperlatívuszhoz közelítő jelzősallang, bár ha jól meggondoljuk bizony csalódást is igyekeznek ezzel eltakarni. Február tájékán ugyanis még ugyanez a sajtó arról jövendölt, hogy a pártok találkozója megvalósíthatatlan, mert... Azt a bizonyos három pontot hasonlóképpen kirakták, mivel az elmaradást jelző jóslatokat érvekkel nem sikerült alátámasztani. S nem azért, mert a cikkírók tájékozatlanok, hanem mert nagyon is jól tudták, hogy a nagy tanácskozás nem marad el, mivel a szocialista rendszer olyan vitathatatlan tényező, amellyel számolni kell, a nemzetközi kommunista mozgalom pedig korunk hatalmas erejéüé vált. Sok érdekes felszólalás, tartalmas vita a dokumentumtervezetek felett, őszinte véleménycsere a közös akció- programról, napjaink szorongatóan izgalmas nemzetközi kérdéseiről, a képviselt országok belső helyzetéről, a kommunista és munkásmozgalom egységének gondjairól, e gondok megszüntetésének lehetőségeiről, a Kínai Kommunista Párt vezetőinek szakadár tevékenységéről, az imperailizmus természetéről, a béke és biztonság megteremtésének módozatairól — megközelítően így lehet ösz- szegezni a nagy tanácskozás tíz napjának tapasztalatait. A sokfelé ágazó tartalomból sokak figyelmét leginkább a sűrűn előforduló vita kifejezés ragadja meg. Mintha szokatlan lenne, hogy a kommunista és munkásmozgalom e nagy fórumán vitatkoznak a pártok képviselői. A jelenség pedig teljesen természetes; a vita, korszakunk sajátos állapotából adódik. A forradalmi mozgalomnak nincs kimondott világközpontja, minden párt önállóan alakítja politikáját, taktikáját és stratégiáját, azok a körülmények befolyásolják, amelyek közepette harcát vívja. Érthető tehát, ha a szocialista viszonyok között hatalmon levő {tértétől bizonyos kérdések megítélésében eltér a véleménye annak a pártnak, amelyik kapitalista országban féllegálisan, vagy éppen illegalitásban dolgozik. Tegyük azonban mindjárt hozzá, hogy a véleménykülönbségek nem jelentenek alapvető nézeteltéréseket a fő kérdéseket illetően. Kádár János, az MSZMP KB első titkára, a magyar delegáció vezetője nagy figyelmet keltő, emlékezetes felszólalásában hangoztatta: „Értekezletünk feladata, hogy olyan elvi platformot és akcióprogramot adjon, amely megfelel az imperializmus elleni harc követelményeinek, amelyet minden kommunista és munkáspárt, minden antiimperialista erő cselekvőén támogathat." E tömör, ám annál tartalmasabb megfogalmazás, mindenki számára érthető«! summázza a moszkvai tanácskozás mondanivalóját, a találkozó alapvető célkitűzését. Számításba veszi a világ két erőpólusát, s azt hogy az imperializmussal szemben álló, ellene harcoló kommunista és munkásmozgalom cselekvési egységének helyreállításában a pártokra komoly felelősség hárul. Afelől sem hagy kétséget, hogy nem csupán nyilatkozatokban deklarált látszategységről van szó, hanem olyanról, amelyik biztosítja a kommunisták és a világ más haladó erőinek aktív, a jövő pozitív formálása szempontjából szükséges hatékony együttműködését. Lehetnek és bizonyára lesznek is félreértések a nagy hadsereg egységei között. Elengedhetetlen azonban, hogy a kommunista és munkásmozgalom mind győzedelmesebb eszméje, a marxizmus—leninizmus évszázados próbát kiállt alapvető kérdéseiben egységes értelmezés uralkodjék. Az akcióprogram eredményes végrehajtásának ez mindenek előtt álló feltétele. A fentieken túl a moszkvai tanácskozás alapgondolatának van még egy, a holnap szempontjából igen fontos jelentősége. Nevezetesen: a tanácskozó 75 párt — amint azt az eddig elhangzott felszólalások mutatják — nem akar semmiféle körülhatárolt, zárt tömböt alkotni. Nincs arról szó, hogy ezt vagy azt a pártot most, vagy a jövőben kirekesztenék a kommunista világmozgalom nagy családjából. Mai félreértések vagy viták rrtiatt senki előtt sem csapják be az ajtót. Az akcióprogramhoz csatlakozhat minden kommunista és munkáspárt, sőt más haladó antiiperialista szervezet is, ha magáévá teszi azokat az alapelveket, amelyeket az alapdokumentumban rögzítettek. Moszkva történelmi jelentőségű napokat él. Amellett, hogy a nagy tanácskozáson a mai világhelyzet alapos értékelését adják, válaszolnak napjaink emberének arra a nem lényegtelen kérdésére is, hogy mit várhat a közeli és távolabbi jövőtől. Földünk aggodalmaktól terhes. Veszedelmes erők veszélyeztetik a világ kollektív és az ember egyéni biztonságát. Ki fékezi meg őket, milyen erő képes hallgatásra kényszeríteni a pusztítás érdekében felhalmozott fegyvereket? A válasz aligha lehet kétséges: a maiinál nyugodtabb, biztonságosabb holnap legkövetkezetesebb harcosa a kommunista és munkásmozgalom, amelynek öt kontinenst képviselő küldöttei a szovjet fővárosban tanácskoznak. Szolnoki István Tovább kovácsolják az egységet Hável József és Pirityi Sándor, az MTI tudósítói jelentik: A kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozása szombaton folytatta munkáját. A Pravda, értékelve a pénteken elhangzott felszólalásokat, rámutat: Európa, Ázsia, Afrika és Latin-Amerika testvérpártjai képviselőinek beszédeit a kommunisták internacionalista testvériségének szelleme hatotta át. Az elhangzott felszólalások visszatükrözik a tanácskozás alapvető témáját: tovább kell erősíteni a kommunista sorok egységét, a közös ellenség, az imperializmus ellen vívott harcban. A szónokok rendre aláhúzták azt az alapigazságot, amelyet a kommunisták fáradhatatlanul magyaráznak a tömegeknek: bármely nép létérdeke annál teljesebben és hamarább érvényesül, minél szorosabban egyesíti erőfeszítéseit az imperialistaellenes harcban más népek törekvéseivel. Ezzel összefüggésben a szovjet lap aláhúzza: a kommunisták hazafisága azért követésre méltó, mert egybeforr az internacionalizmussal. A kommunisták nemzetközi fórumán tovább elemzik és általánosítják a kommunista mozgalom gigászi politikai, eszmei és szervezeti tapasztalatait, kovácsolják az egységet, hogy abban a harcban, amelyet 'a dolgozó emberiség vív, újabb győzelmek szülessenek az imperialista reakció és agresszió erői fölött. Kádár János sajtóértekezlete — A tanácskozás, amely munkájának befejező szakaszához érkezett, az előkészítés időszakában és itt, az ülés idején is, mindvégig a pártok önállóságának tiszteletben tartásával, demokratikusan, az elv- társiasság szellemében végezte és végzi munkáját. Célja különleges fontosságú, az egész emberiség legalapvetőbb érdekeit érinti. A továbbiakban Kádár János a kérdésekre válaszolt. A Neues Deutschland tudósítója arról érdeklődött, hogy milyen új mozzanat volt tapasztalható a nemzetközi kommunista mozgalomban a moszkvai tanácskozás előkészítő szakaszában. Az MSZMP Központi Bizottságának első titkára legfőbb új mozzanatként a nemzetközi kommunista mozgalomban erősödő egységtörekvést jelölte meg. — A tanácskozás fő feladata a kommunista és munkáspártok egységének, az összes antiimperialistR erők összefogásának előmozdítása, az imperializmus elleni harc még szélesebb kibontakoztatása. Véleményem szerint a tanácskozás e célját feltétlenül eléri — hangzott a válasz. A tudósítónak egy másik kérdése arra vonatkozott, hogy — tekintettel a tanácskozáson (s a magyar küldöttség felszólalásában is) elhangzott bírálatokra — lehet-e azt állítani, hogy Kína nem tartozik többé a nemzetközi kommunista mozgalomhoz. Kádár János kijelentette: — Küldöttségünk felszólalásában 14 szocialista országról volt szó, s ebbe minden vonathozásban beleértendő a Kínai Népköztársaság. Kádár János bevezetőben köszöntötte a sajtó képviselőit, és méltatta a sajtó fontosságát a politikai és társadalmi kérdések megoldásában. Utalt arra, hogy a moszkvai értekezlet célja a társadalmi haladás, a nemzeti függetlenség és a béke ügyének védelme, előmozdítása. Mindez valameny- nyi nép általános érdekeit érinti — így remélhető, hogy a nemzetközi sajtó ennek megfelelő felelősséggel foglalkozik az értekezlettel. Kádár János ezután röviden ismertette az MSZMP álláspontját. — A Magyar Szocialista Munkáspárt kezdettől fogva támogatta a kommunista és munkáspártok jelenlegi moszkvai találkozójának ösz- szehívását. Megtisztelő számunkra, hogy az előkészítő munka egy részét — a testvér- pártok bizalmából — pártunk végezhette Budapesten. A UPI tudósítója azt kérdezte, hogy melyek a tanácskozás legfőbb céljai, s vajon sikerül-e ezeket a célokat elérni? A UPI következő kérdésére — amely a Szovjetunió és Kína közötti esetleges háború veszélyéről érdeklődött —, Kádár János ezeket mondta: — Bízom abban és remélem, hogy a Szovjetunió és Kína között soha sem kerül sor háborúra. Ha bekövetkezne, ez tragédia lenne nemcsak — miként némelyek hiszik —, a szocialista országok, a kommunista világmozgalom, hanem az egész emberiség számára. A UPI tudósítója végül azt kérdezte, „milyen feltételek között helyeslik a hatalmon levő kommunista pártok a katonai behatolást más kommunista országba”. Erre válaszolva Kádár János hangsúlyozta: — Jelenleg sokfelé tartózkodnak fegyveres erők más országok területén — messze legnagyobb számban az Egyesült Államok fegyveres erői. Különböző és érvényes megállapodások alapján szocialista ország fegyveres erői is tartózkodnak más szocialista ország területén. Ami a kérdést és a jövőt illeti, feladatunk nem az, hogy igazolást keressünk — idézem a kérdés fogalmazását — „a hatalmon levő kommunista pártok katonai beavatkozására egy másik kommunista országban”, hanem, hogy mindent megtegyünk az olyan helyzetek elkerülésére, amelyekben ennek szükségessége egyáltalán felmerülhet. Az összeurópai biztonsági értekezlet perspektíváiról érdeklődött az Izvesztyija tudósítója. A válasz így hangzott: — Az európai biztonsági konferencia előkészítésének és összehívásának távlatait — figyelembe véve számos kormány pozitív állásfoglalását, kiváltképpen a finn kormány konkrét kezdeményezését, s az ezt támogató szovjet, magyar és más hivatalos nyilatkozatokat — biztatónak tartom. (Folytatás a 2. oldalon). Mai számunkban: A káder- és személyzeti munka néhány időszerű tapasztalata (3. oldal) Nagy György és társai a bíróság előtt (4. oldal) A sárga villamos utasai '(5. oldal) Műcsarnoki tollvonások (7. oldal) Emberölés kísérlete (12. oldal) A TAJGA Mezsdurecsenszk vidéke nemcsak szép,hanem ásványi kincsekben is gazdag (Szibériai útijegyzetek a 4. oldalon)
