Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-11 / 106. szám

A munkásmozgalom harcosai — megyénk szülöttei

Szemben a túlerővel

„Balassagyarmat műnkásáit régebben ismerjük. Hogy milyen bátrak, mennyire halálmegvetök, hogy mekkora hősiességgel védelmezik hazáju- Icat, hogy. micsoda elszántságra képesek, amikor a földünket, hazánkat szabadságunkat támadó ellenség ellen kell fegyvert ragadniok, azt már egy ízben 1919. január 29-én megmutatták, amikor a nyakunkra ült cseheket kiverték városukból. .. lesz idő, amikor a történelemben egy külön lapon lesznek tetteitek megörökítve” — írja a Nógrádi Vörös Újság 1919. május 8-i számában.

— Ennék a harcnak voltam én aktív résztvevője — írja visszaemlékezésében a cser- háteurányi Kelemen Károly, egykori vöröskatona, az 1919- es Tanácsköztársasági emlékérem tulajdonosa.

Az az út viszont, ami 1918. november 2-től, az olasz fronttól Balassagyarmatig vezetett, rendkívül hosszú volt. Olaszországon, Horvátországon át vezetett, amíg Budapestre érkeztek. Közben dúlt a harc. Az egyik helyen lefegyverezték a frontról hazatérő katonákat, Budapesten újra fegyvert adtak kezükbe, hogy a forradalom védelmére álljanak.

— Aszódra kerültem, s politikai megbízottnak neveztek ki —> emlékezik vissza. — 1919. január elején történt. Parancsot' kaptunk, hogy induljunk útnak, s parancs szerint foglaljuk vissza a cseh intervenciósok által megszállt Balassagyarmatot. A harminc- kettes tüzérezred útra is kelt. Én elörementem, s Szügy- ben- előkészítettük a szállást, kijelöltük az ijtegek helyét. A környező'" Vöríteíekben lovakat. abrakot, takarmányt cs élelmet vásároltunk, . ,

Nem vártak sokáig Kelemen Károlyék. Néhány nappal később megérkezett a

tüzérezred. Az ütegeket el- nelyezték az előre kijelölt helyen. A vasútállomás volt a legfontosabb^ Hiszen az intervenciósok is tisztában voltak a vasútnak az élelmezés, a forgalom az egyes csapatrészek közötti összeköttetés fenntartása miatti rendkívüli fontosságával. Éppen ezért az imperialista csapatoknak a Losonc — Balassagyarmat. — Ipolyság közötti vasútvonal úgy kellett, mint egy falat kenyér.

— 1919. januar 29-én a hajnali órákban indítottuk meg a támadást Balassagyarmat visszafoglalására — folytatja emlékezését Kelemen Károly. — Az állomáson levő intervenciós csapatokat először a civilek és a vasutasok támadták meg, sikerrel. Az állomást rövid idő alatt a magyar vasutasok vették birtokba. . Mi Szügy irányából a laktanyát támadtuk, amit többszöri kísérlet után sem tudtunk bevenni egy ideig. A burzsoá csapatok szívósan védekeztek, szinte minden ablakból lőttek, géppuskával, golyószóróval, kézifegyverrel és kézigránáttal. Nagy veszteséget okoztak nekünk. Négy vasutas meghalt, több civil megsebesült azok közül, akik önként jöttek közénk, hogy segítsenek. Csaknem hatvan ember Jett a veszteségünk, halottak és sebesültek..,

Túlérővei álltak szemben a magyar vörösök. A laktanya bevehetetlennek látszott. Kelemen Károly gondolt egyet. Lóra ült, s terepszemlét tartott. A,' jelenlegi rendőr laktanya akkor még beépítetlen terület volt. Négy akácfa állt szorosan egymás mellett. Mindegyik mellé egy-egy géppuska került.

— Tűz!'!! — hangzott a parancs. És a négy géppuskából megállás nélkül zúdult a lövedék a laktanyára. Dél volt, amikor az intervenciósok tisztjei kérték: ne lőjjünk, megadjak magukait. Később derült ki — írja feljegyzésében Kelemen Károly —, hogy felmentő sereget várták, ez csak időnyerés lett volna számukra. Ez a segítség nem is jöhetett meg, mert a páncélvonat Drégely- palánktól csaknem Losoncig járva tűz alatt tartotta az. Ipoly völgyét, megakadályozta

a burzsoá csapatok átkelését az Ipolvon. . . Amikor a laktanya kapuját betörtük, akkor láttuk, micsoda túlerővel szemben kellett harcolnunk... Nagy volt a mi veszteségünk

Kelemen Károlyra több fontos megbízatás végrehajtása várt Balassagyarmaton.

„ Balassagyarmat akkori felszabadítása — írja a Nógrádi Vörös Üjság 1919. május 8-i számában — s azután az egész város hónapokig tartó szabad élete tisztán a proletárság érdeme. . .A támadások elmaradását, a megszállásnak még csak meg sem próbálását tehát kizárólag Balassagyarmat munkásainak, elsősorban is a vasutasoknak köszönhetjük, akik fegyverrel, önéletük kockáztatásával, számos derék munkás hullása, sőt halála árán mutatták meg, hogy szabadságunkat a gaz hódító hadakkal szemben megvédik.,.”

— Sokat segítettek a polgáriak. Vasutasok és munkások... Később mi otthagytuk a várost, parancs érkezett a harc továbbfolytatására. Léváig, majd Korponáig verekedtük magunkat ütegeink segítésével — szól a visszaemlékezés... Aztán Miskolc védelme következett, majd innét Kassa irányába támadtunk. És jött a nem várt parancs, vissza a demarkációs vonalra..,

■k

Kelemen Károly Is megjárta a vöröskatonak útját. Egerben. a románok kezére kerültek. Összedrótozva vitték, hajtották őket Budapestre. Nyolc hónap börtön és megaláztatás lett a sorsuk. Talán ez volt a legborzalmasabb azok számára, akik életük kockáztatásával is, fegyverrel a kézben harcoltak a tánácshatalomért.

„Ha a magyarországi prole- társágnak az új társadalmi rend megalkotása iránti mostani küzdelmeinek harcairól valamikor történelmet írnak, abban egy külön lap fogja megilletni balassagyármat pro- letárságát: ügy a munkásságot, mint a katonaságot” — írja a Nógrádi Vörös Űjság 1919. május 8-i száma. A munkásságot és katonaságot. Azt a harcoló egységet, amelynek tagja volt a eser- hátsurányi Kelemen Károly politikai tiszt is,

Somogyvári László

/Ve legyen giimoharos marvusmarha !

Nográd megyében tervszerűen folyik a szarvasmarhaállomány gümőkór-mentesítése. Jelentős eredményeket értünk el ezen a területen. Az állam a mentesítésre segélyt nyújt a termelőszövetkezeteknek. A követkeiző félévre újabb tervet dolgoznak ki a munka tervszerű folytatására. Ebben figyelembe veszik a szarvasmarha-állomány elhelyezését, felülvizsgálják, hogy az előírásnak megfelelően, külön- Választották-e egymástól a betegségtől mentes és a fertőzött állatokat, amelyeket egyedenként is meg kell jelölni. Arról, hogy egészségesek - t. vagy betegek, njálvántartást vezetnek. Felülviasgálják, vajon elvégezték-e a megjelölést és megbizhatóak-e a nyilvántartások.

| Áz egészségügyi dolgozók a múlt évben tuberkulinos viza gálátokat végeztek a betegség felderítésére. A félévben ösz- szegezik ennek eredményét és á íertc'eöttség _mértékét százalékos arányban is kimutatják. Az üzemeknek gondoskodni ok

kell a fertőzött szarvasmarhák elkülönítéséről. Ezt is ellenőrzik. A betegség megelőzése érdekben sor kerül a bár negatív eredményt adó, de életkoruknál fogva fertőzésre gyanús tehenek vizsgálatáraAz állatok betegségtől mentesítése állandó feladat, amire az állategészségügyi dolgozók nagy gondot fordítanak. A mentesítésre kerülő jószágokat elkülönítik, külön legeltetik és megakadályozzák, hogy más állománnyal érintkezhessenek. Az állatgondozókat is rendszeres egészségügyi vizsgálatnak vetik alá, és intézkednek arról, hogy külön munkaruhát kapjanak. A mentesítésre kerülő telepeket elkerítik, gondoskodnak az Istállók tisztaságáról, fertőtlenítéséről és a rendszeres tej- és vérvizsgálatról.

A meghatározott feladatok végrehajtását az állatorvosok ellenőrzik. Az intézkedés eredményeképpen minden remény megvan arra, hogy a következő félévben a gümú- kór elleni küzdelemben újabb eredményeket érünk el.

Mielőtt a bíróság ítél

« m «

A fiú a folyosón várakozik. Megunja az állást, leül. Kifejezéstelenül maga elé néz. Mellette az anyja. Sétál. Lépteiben ideges várakozás.' Szólítják őket. Elöl jön a fiú. mögötte az anyja. A kihallgatást vezető százados hellyel kínálja a fiút. Ae anyja mögötte. Szemével kíséri fia mozdulatait. Kérdez is:

— Nem tudom, hogy meg- történt-e, mert nekem nem mond semmit — szól.

A százados rágyújt, kínálja a fiút is.

— Köszönöm, most dobtam el — válaszolja.

— No, Pisti, mondd csak el szépen, hogy történt?

És a fiú beszélni kezd. Válaszol a kérdésekre. Elmondja, hogy rendszeresen do- hányEik, sört és bort is szokott inni, barátai nincsenek, azaz, hogy vannak, mert mindenki a barátja. Szeret moziba járni, inkább a kalandos filmeket nézi. Mond is egy címet: Korzikai testvérek. A magyar filmekről beszél, arról, hogy csak egyet látott, s azóta nem néz többet. Sorolja, mit olvas: Delfin-könyvek. Néhány regényeim, amit olvasott. Egri csillagok, Robin Hood.

(A fiún farmernadrág van. A nadrágon egy lakat díszük. Időnként lehajtja fejét. A mondatokat maga elé dünnyö- gi. A fiú túlkoros. Ebben a hónapban lesz 16 éves és a 7. osztályba jár.)

A százados kérdezi. Árról az emlékezetes délelőttről, amikor a bűncselekményt elkövette. Ezért van itt.

Percek telnek el, amíg válaszol. Akadozva, úgy, mintha nem is ő lenne az elkövető. Segítséget kap a századostól. Most már beszél. Nincs értelme tagadni. Elmondja, hogy történt az erőszakos nemi közösülés. Még ezt is hozzáteszi :

— Bűnösnek érzem magam, többé nem teszem.

Az anya szeméből könny csorog. A jegyzőkönyv elkészült. A fiú aláírja. Koszos a keze. A százados megjegyzi:

— Legalább a kezed megmoshatnád.

összenézek a jelenlevő gyámügy! előadóval. Arcán megdöbbenés. Nem tud szabadulni attól, amit hallott. Akihallgatás befejeződött. Anya és fia távozik. Az anya az ajtóból szól:

— Én. nem erre tanítottam. Majd felel azért, amit tett — mondja.

Igen. A bíróság előtt.

Fehér ingben, kék nyakkendőben harminchárom éves férfi lép a százados elé. Az arcán öröm. Ez még fokozódik, amikor meglátja az asztalon a négy darab százast. Nem egyedül jött. Vele van — legalábbis a teremben — egy 22 éves fiatalember. Szembesítés következik, amelynek során kiderül: markecolás történt.

A férfi Tokodaltáróról érkezett rokonlátogatásra Ságúj- faluba, nagybátyjához. Ekkor még nem gondolta, hogy a rendőrségen végződik a látogatás. Jól érezte magát. Pénzt is kapott a feleségétől, ezer forintot. Tarjánba jött. Ivott és ismerkedett. Alkalmi ismerősök minden kocsmában akadtak. Nők is, férfiak is. Az utolsó kocsmánál is akadt. A jelenlevő fiatalember és annak húga. Ilyenkor az italtól csak egy ugrás a „szerelem.” Megbeszélték, elindultak az erdőbe. A férfi persze arról nem tudott, hogy közben a fiatalember a húgával mást beszélt meg. Azt: elszedik az

ezer forintját. Amíg az alkalmi szerelmespár — ahogy a férfi mondta — „incselkedé- se” folyt, a hölgy egy váratlan pillanatban kiemelte a pénzt a fűre terített kabát- esebéből. Ekkorra már ott volt a bátyja is, s irány a hegy.

A tetteseket elfogták. Nem akárhogyan. A károsult félrevezette a rendőrhatóságot, s ezzel a nyomozást rendkívül megnehezítette. Rablásról beszélt. Elmondta, hogy két ember leütötte és elvette a pénzét. Mikor megkérdezték: nem volt-e nő a dologban, még ő tiltakozott. Aztán mikor látta, hogy a pénz sehogy sem kerül meg, elmondta az igazat. Igen- ám, de addig négy nap telt el.

— Szégyell te? — kérdezi a százados. — Igen — mondja a férfi. Ebben az esetben jogos a kioktatás. A pénzből 409 forint megkerült. Ha nem hazudik, lehet, hogy a teljes ősz- szeg itt lenne az asztalon Aláírja atz átvételi elismervényt és megköszöni, hogy segítettek. A jegyzókönyvön az egyik hatósági tanú neve ts ott van:

Szokács László

+ 4T

A NOGHMD mai kérdése

Miért nincs, ha van?

Elbeszélgettem Tóth Sándorral, a karancsaljai önkiszolgáló élelmiszerbolt vezetőjével. Elmondta, az üzlet átlagos raktárkészlete megközelíti a 200 ezer forintot és havonta mintegy 160 ezer forint értékű árut forgalmaznak. Az élelmiszereken kívül a vegyianyag fogy a legjobban. Egyaránt kelendőek a hagyományos és a folyékony mosószerek. Két gond: hullámzó a kenyér minősége és a keresett aprócikkek közül néhányat — például kerékpárragasztót, tömlőt — nem kaptak, pedig ezeket, ilyenkor tavasz idején, sokan keresik. Aztán egy interpeüáciős kérdést tett fel:

— Hogyan lehet az, hogy többszöri megrendelésre sem kapunk az Élelmiszer Nagykereskedelmi Vállalattól üvege« zöldárut, zöldbabot, zöldborsót, finomfőzeléket, karfiolt, ugyanakkor máshol meghirdették a konzerváruk árleszállítással egybekötött időszakos kiárusítását? Mi az oka, hogy ahhoz, ami az egyik helyen egyáltalán nem kapható, máshol leszállított áron juthatnak a fogyasztók?

Valóban: hogyan történhet ilyesmi?

EBÉD UTÁN motorkerékpáron elindult a Tepke alá. Kanyó Pista ott dolgozott az egyik lánctalpassal. Szorgalmas. kötelességtudó ember, azért irányította oda. Sok volt a rossz idő okozta elmaradás, gyorsítani kellett a munkát. Kanyóban bízott, kiváló traktoros. Két évtizede együttdolgoznak. Megegyzésük szerint már végeznie kellett a vetés előkészítésével. Holnap aztán vetnek! Amikor motorja nekirugaszkodott a hegynek és befordult az erdőbe, a jólismert tavaszi illat helyett égett szag csapta meg az orrát. Felkapta fejét és tekintetét körüljáratta a sűrűbben és ritkábban sorakozó fák között. A Tepke felett vastag fehér füstgomolyag hömpöíygött. Mikor felért a tetőre, már látta az erdő között /barnálló szántóföldet. Az erdőből lecsapódó füst viharfelhőként takarta be. Homályosan látta a traktort is, amely a táblaföld közepén állt. Kanyó a motorházon állva az égő erdőt figyelte.

A brigádvezető hozzásietett. Kanyó ijedten szólt.

— A túlsó oldal ég! Menjek-e segíteni?

Az erdészet teherautója füsttől kormos emberekkel megrakodva, óvatosan ereszkedett le a szántóföld laposára.

Ott álltak meg mellettük. A körzeti erdész kiszólt a vezetőfülkéből:

— A Sári-gödörben meleg volt. A bokros széle gyulladt ki. Avartűz... Klárik János jött fel a lánctalpassal és megszántotta az erdő szélét Sikerült lokalizálnunk. Leéghetett volna az egész erdő,

A felső zsebéből előkotort néhány gyűrött cigarettát és

k

NÓQRÁD — 1969. május 11., vusqrnap

i

Tűs a Tephén

csak úgy a markából megkínálta őket. Aztán elmentek. Kanyó felnyitotta a motorházat és babrált benne, Onnan szólt ki:

— Még szerencse, hogy ott volt kéznél...

Kanyó szavalt mintha mesz- sziről hallotta volna a brigádvezető. Tekintete a hegy kövér hátát pásztázta, gondolata pedig Kláriknál járt. Látta a lábszára vastag húsán a fényesre hegedt égési sebet. A fogyó füstben érezte a hús égett szagát. Valamikor két évtizede együtt kezdték Klárik Jánossal. Kint dolgoztak a pusztán. Kocsisok voltak. Onnan mentek katonának, ott tanulták meg a lánctalpasok vezetését. 0 alóla lent, az Alföldön kilőtték a harckocsit. Egy darabig bolyongott a nagy összevisszaságban, aztán hazajött. Amint elvonult a front, lementek a faluba, s már nem is jöttek vissza. Az intéző is elment. Háza betört ablakain a szél kószált. Az ólak is üresen maradtak, elvitték a jószágot, Az öreg Klárik maradt egyedül a tanyán. Naphosszat a küszöbön ült és az utat leste. Várta á fiát Amikor felgyülemlett benne a keserűség átballagott hozzá:

— Te Jóska, hol a fiam?

Nem tudott mit mondani. Már százszor, meg százszor elmondta, hogy a Tiszánál nég találkoztak. Öt kilőtték, Jánost azóta nem látta. Hall- äatott. Az öreg megragadtáé® naradék erejével megrázta:

— Bálint Jóska, apád emlékére kérlek, mondj igazat! Elő, vagy holt a fiam? ,..

— Nem tudom---B

álint már nem bírta tovább. Bement Selypre, beállt a gyárba dolgozni. Mint a ketrec rácsa, úgy fogta körül a gyár kerítése. Sorvasztotta a gépek szaga, a föld illata után vágyott. De inkább maradt, mintsem az öreg Klárik keservét szenvedje.

Két esztendő múlott el, amikor a gyári irodáról üzentek érte. A tanya körül megalakítják az állami gazdaságot, a tanyasiak mennek bele dolgozni, akar-e közéjük állni? Keveset értett belőle, csak a tanyát látta. Érezte a hegy illatát hozó szelet, hallotta a földet hasító eke hangját.

— Megyek, ha kellek ...

Mikor Pásztón megállt a

vonat, hallja, hogy kiabálják a nevét. Kinéz, odaszól.

— Én vagyok Bálint József.

RÖVID UTASÍTÁSOKAT

kapott. Tudják, hogy ért a motorokhoz, menjen ki a tanyára, gyűjtse össze a volt cselédeket és kezdjék meg a munkát! Gépet is, lovat is kapnak. Megpezsdült a vére. Elindult gyalog. Éjfél felé már csaholtak körülötte a tanyai kutyák. Az öreg Kanyót kereste fel. Akkor tudta meg, hogy János hazajött, a bányában dolgozik. Üzent érte. Ott, a Tepke alatt törték fel elsőnek a gyepverte földet. Búzát vetettek bele. Klárik János egy régi traktorral dolgozol;. Szépen bebokrosodótt és kalászba vert. Még aratás élőt: kimentek megnézni mind a ketten. Álltak és nézték a szélben susogó érett táblát.

Két nap múlva a fele gabonát levágták. Délben n munkások bementek a tanyára, ott főztek nekik. Bálint Kanyó alig kanalazott a levesbe, amikor a déli csend- rohanó léptek verték fel, kt'- ségbeesett kiáltás riasztotta az ebédelőket.

— Ég a Tepke! Emberek, ég a Tepke!...

Vastag, fehér füst gomoly- gott a hegy fölött. A szárazra sült búza remegett a közelgő tűztől. Rohantak menteni, Elöl Bálint, mögötte Klárik Mire kiértek, már égett a tarló. Klárik levetette ingét, azzal csapkodta a tüzet. Bálint odakiabált neki:

— A traktorra! Szánts egy sávot!

Klárik átvágott a tűzön és nekiakasztotta az ekét a tarlónak. Már egyméteres sáv íeketéllett, amikor a láng br lekapott a motorba. Kiabálta neki, hogy meneküljön, de ő nem mozdult a gépről. Miko a szántásban megakadt a tűr. levánszorgott a gépéről és ott esett össze. Égett hússzag áradt körülötte.

KANYÖ BEINDÍTOTTA a motort. Bálint felriadt gondolataiból.

— Átmegyek Klárik János' hoz — mondta.

S elindult a szépen művelt táblák barnálló barázdáin át..

Bobál Gyula