Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-09 / 104. szám
Less-e siildöveset? Van ok a vitára Kevés probléma került már annyiszor napirendre, mint a Salgótarján és a nógrádi iparmedence zöldség-gyümölcs ellátása. Hol termelői, hol kereskedelmi, . de leggyakrabban fogyasztói szemszögből vetik tel. Legutóbb például az országgyűlési képviselők Nógrád megyei csoportjának ülésén hangzott el az az igény, hogy a lakosság jobb ellátása érdekében ki kell alakítani végre a zöldövezetei, sőt a balassagyarmati fmsz képviselő-elnöke még a kereskedelem anyagi hozzájárulását, részvételét sem tartja lehetetlennek. Gyakran foglalkoztatta tehát különböző szerveinket a friss és jó minőségű zöldséggel, gyümölccsel való ellátás, de általában nem történt semmi érdemleges. Ez ösztönözte a NÖGRÁD Szerkesztőségét arra, hogy ezt a sokakat érintő, égető kérdést, a közvetlenül és közvetve érdekeltek egybehivásával ankét keretében kísérelje meg elmozdítani a holtpontról. Kiszorultak a házigazdák Számos olyan érv, ötlet hangzott el mind a referátumokban, mind a vitában, amelyeknek megtárgyalása előre lendítheti a vajúdó ügyet. Szóba került, hogy nagyon jogos a háziasszonyok panasza a késedelmes, rossz minőségű, drága ellátás miatt. A salgótarjáni piac egyike az ország legdrágább piacainak, s a zöldség és gyümölcs minősége ellen is a legtöbbször jogosan esik kifogás. A háziasszonyok egynémelyüké arra is hivatkozott, hogy bár a közeli tsz-ek nem tartják kifizetőnek a zöldségtermesztést, Salgótarján határában egy magán-kertész úgy meggazidagod,ott, hogy csak adóból százezreket vetettek ki rá. Bohati István, a TÄSZI megyei képviselője meghökkentő adatot közölt: a salgótarjáni piacra tavaly 305 vagon áru érkezett a termelőszövetkezetekből, s ebből is 266 vagonnal más megyékből, mégpedig nagyobbára Törteiről, Boldogról, Tiszakécskérői és Hevesről. Berkes József, a városi tanács vb titkára kifejtette, hogy Salgótarján lakossága harmincmillió forintot költött zöldségre és gyümölcsre tavaly. Ez azt jelenti, hogy ennek az összegnek túlnyomó része megyén túlra vádorolt, mert a piacokról kiszorultak a nógrádiak, a házigazdák. Ráadásul a nógrádi tsz-eket az a vád is érte, hogy nem mindig megbízható kereskedelmi partnerek. Több megyénkben tsz jóval a vállalt határidőn túl szállította le a zöldségfélét az üzemi konyháknak, közületek- nek is. Több tsz pedig, mint például a terényi, standot fenntart ugyan a piacon, de a folyamatos áruellátásra nem fordít gondot. Lotharidesz Imre, a megyei tanács munkatársa elmondotta, hogy a zöldségtermelő terület megyénkben az utóbbi esztendőkben csökkent. (Jelenleg az összes szántóterület 2—3 százalékán, mintegy háromezer holdon folyik zöldségtermesztés!) A csökkenés több tényezőre vezethető vissza. A mezőgazdaság szocialista átszervezése után a nagyüzemi zöldségtermesztésre csak néhány erősebb tsz tudott áttérni. A tsz-ekben munkaerőhiány lépett fel, ezért csökkentették a munkaigényes kultúrák területét. A gyenge eredményt elérő tsz-ek kertészetüket megszüntették. Az intenzív zöldségtermesztéshez szükséges beruházások a tsz-ek többségénél hiányoznak, korszerű palántane- vélő telepet a nagy költségek miatt nem építettek. A zöldségtermesztés gépesítése kezdetleges. A felvásárló szervek sok esetben az áru bőségétől függően minősítették a zöldséget, gyümölcsöt. Az új mechanizmus bevezetésekor a konzervgyárak megyénkben csökkentették szerződéses területüket. S mindehhez járulnak még a termesztési problémák. Miért csökken a bevétel? Ha a termelés oldaláról közelítjük meg a zöldségtermesztés kérdését, ugyancsak bőségesen találkozunk gondokkal. A zöldségtermesztésre alkalmas terület kevés, ráadásul a tsz-ek egy részében még mindig kisüzemi termesztés folyik. (A tsz-ek mintegy 120 négyzetméter szaporító házzal és 14 ezer négyzetméternyi hollandi ággyal rendelkeznek!) A kihasználás nem mindig jó, például csak palántát nevelnek, a berendezések elő- és utóhasznosításáról nem gondoskodnak. A kettős termesztés mellőzése csökkenti a mezőgazdasági üzemek bevételét. A zöldségtermő tsz-ek bevétele jócskán elmarad az alföldi, de még Heves megyei tsz-ekétől is. A tiszakécskei Béke Tsz főkönyvelője például arról számolt be az ankéten, hogy 110 ezer forint volt kertészetből a holdankénti bevételük. Ezzel szemben nálunk a jobb zöldségtermesztő tsz-ek, mint a szécsényi, szurdokpüspöki és klsterenyei bruttó bevétele mindössze 17— 20 ezer forint, de az árbevétel több tsz-ben a 8—10' ezer forintot sem éri el holdanként. Egyes növényeknél az egy mázsa termény átlagos előállítási költsége eléri sokszor a 250—300 forintot is. Joggal említette meg több felszólaló is, hogy ilyen körülmények közt érdemesebb búzát termeszteni, kiváltképpen, ha az árkiegészítő dotáció összegét is figyelembe veszik. Mit vár a fogyasztó ? A termésátlagok alakulásával sem lehetnek elégedettek üzemeink: a zöldpaprika, káposzta, fokhagyma, dinnye és több más növény hozamai alacsonyak. Ez részben betudható a szélsőséges időjárásnak, a nem megfelelő növényszámnak, a növényvédelem elmulasztásának, de a legnyomósabb ok a szakértelem hiánya. A fogyasztót azonban sokkal kevésbé érdekli és érinti a termelők megannyi problémája: ők friss, jó, olcsó zöldséget és gyümölcsöt akarnak vásárolni. Éppen ezért nagy érdeklődésre tartott számot 'Hegedűs Jánosnalc, a salgótarjáni területi szövetség munkatársának referátuma, amelyben a fogyasztók és a felvásárlók oldaláról világította meg a zöldövezet kérd.ését. (Folytatjuk) Lakos György Újjászületik az iskola Mintegy kétmillió forintos költséggel a nyáron átépítik, korszerűsítik a salgótarjáni Rákóczi úti iskola homlokzatát. Egy épületszárnnyal meg is toldják az iskolát, amellyel lehetővé válik az, egészségügyi követelményeknek megfelelő mosdók, WC-k létesítése. Az épület belső és külső festésen, mázoláson kívül bevezetik az iskolába a távfűtést is. Az átépítés teljes befejezésének határideje ugyan október 15-e, de a tanácsi építőipari vállalat igyekszik úgy dolgozni, hogy a tanítás szeptember 1-én zavrtalanul megkezdődhessen. Sok bába közt a gyermek... it minap szocialista brigádvezeiők tanácskoztak a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat gazdasági és mozgalmi vezetőivel. A szenvedélyes hangulatú beszélgetés néhány tanulsága a nyilvánosság elé kívánkozik. á vállalati igazgató, dr. Bartha Róbert szavaiból mindenekelőtt kitűnik, hogy az evenként szervezett munka- versenyben a szocialista brigádok termelési eredményeikkel szüntelenül az élen járnak. A konkrét, kézzel fogható versenyfelajánlások nagyobb része az ő nevükhöz iúződík: 1968-ban például az összesen háromszáznyoicvan- négy felajánlásból kétszázhat. A szocialista brigádok fellelve a versengés hatékonyabb, korszerűbb, a társadalmi. gazdasági követelményeket jobban kielégítő versenyformákat, ma is képesek megújítani, friss vérkeringést vinni a. mozgalomba. Jellemző példa ex’re Kronovetter István ifjúsági vízvezeték-szerelő szocialista brigádjának garanciális vállalása, valamint Tóth József, Cseh Béla asztalos, Langa Gyula és Kovács Imre festő szocialista brigádjai egymás munkájának kölcsönös ellenőrzése. E kezdeményezésekből nőtt ki az azote terjedő, minőséglánc néven ismert mozgalom. A beszélgetés során elhangzottakból az is kiderült, hogy bár a szocialista brigádmozgalom résztvevői számára egyelőre nincs külön kidolgozott anyagi érdekeltségi rendszer. a mozgalom következetes és állhatatos résztvevői általában többet keresnek, mint a munkabrigádok, azonkívül — megérdemelten — gyakran részesülnek a rraun.- kásprémiumokból. Ennek ellenére elgondolkodtató, hogy a szocialista brigádok 1964 óta tapasztalható számszerű gyarapodását a vállalatnál önmagában is a „szervezőmunka nagyfokú javulásának” tekintik. A „nagyfokú” javulásnak ellentmond, hogy bár 1964-ben harminckilenc brigád volt. ez a szám évről évre emelkedve 1968-ra megkétszereződött; 1969-ben pedig nyolcvan brigád benevezését várják a mozgalomba — még sincs a vállalatnál (eltekintve az öt aranyplakettes szocialista brigádtól) egyetlen eeüstpliakettet elnyert brigád, s a bronzplakettnek is csupán öt brigád a tulajdonosa. A vállalatnál jelenleg hatvanikét olyan brigád van — hallottuk —, amely legalább egyszer elnyerte a szocialista brigád címet. Arról azonban nem esett szó.-hogy a hatvankettőből, melyik, mikor érte el először a címet, s ha másodszor nem érte el: miért nem, s miért nagy a szocialista brigádmozgalom résztvevőinek fluktuációja? ... Azaz, hogy a brigádve- eetők felszólalásai ennek okaiból néhányat felszínre hoztak. A felszólalások többségéből kicseng, hogy a szocialista brigádvállalások szervezése, regisztrálása, de főleg értékelése erősen kifogásolható. A felszólaló brigád- vezetők zömét egyáltalán nem elégítette ki az, amivel nyugtatgatták őket, hogy brigádjuk felajánlásáról egy. év múlva bebizonyosodott; jó volt. s teljesítették — hiistzen nevük a jutalmazottak között szerepel. Az építőipari munkaverseny- v álla lások zöme egy-egy művelet vagy műveletsor határidő előtti teljesítésére vonatkozik. Legnagyobb részük két hét, egy hónap alatt „lejár”: értékelésük már akkor esedékes. Mégpedig nemcsak az építésvezetőség, főópítésveze- toség, a vállalati központ, de elsősorban a vállalást teljesítő szocialista brigád seámára. Ilyen gyors, szinte azonnali értékelés nélkül a vállalások egy idő után gépiessé válnak; vagy a szocialista brigád elbizonytalanodását eredményezik. Különösen aggasztó, hogy a szocialista brigádszerződé- sekből úgyszólván kivesztek a szocialista életmódra, a ktiitú- rálódásra vonatkozó vállalások, vagy ha tartalmaznak is ilyen. irányéi szándékokat, azokat sablonmondatok mögé bújtatják. Egyébként a legA Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat és 21 ugyancsai kéts’. más állami lakás ké- építi azt a 63 lakást, amelyet szerződésileg szül el, 14 millió formlos költséggel októberben adnak át a lakóknak. A háromszekciós épületben 42 kétszobás OTP-lakás (Koppány felvétele.) Faluről falura Kedvet akarnak csinálni Nem sikerült nyomára akadni, melyik úton jöttek az első telepesek Ipolyvecére. Balogh Sándor, a tanácselnök tréfálkozik, bizonyára mesz- szire elkerülték a Dejtár— Ipolyvece közötti útszakaszt. Mert ha nem ezt teszik, talán még most is ott vesztegelnek a kátyús, nehezen járható úton. Az útjavítást megígérte a vécéi elöljáróknak már 1926- ban az ellenzéki képviselő. Mikor aztán megtörtént a választás, elfeledkezett ígéretéről. Szeretik a falut így aztán a község javítgatta, s javítgatja ma is, mikor mennyire futja erejéből. A járási tanács vezetői szerint jövőre jut rá jelentősebb ösz- szeg. Akkor majd rendbehozzák az utat. A veceiek hát újra bizakodnak. Annál is inkább, mert amit eddig a járási tanács vezetői ígértek, azt rendszerint be is tartották. Aztán ők maguk sem sajnálják megtoldani a pénzt társadalmi munkával, ha arra kerül a sor. Az új híd is több mint százezer forintjába került a községnek. A szövetkezet gerendákat adott, gépeket a szállításhoz. Építésénél ösz- szefogott az egész falu. Az több szocialista brigád — mind a kulturális, mindi a szocialista életmódra vonatkozó vállalások szempontjából — tanácstalan. Ez javarészt annak tulajdonítható, hogy a vállalatnál, van ugyan munka- verseny-felelős, aki feladatát igyekszik tőle telhetőén ellátni, de ezen kívül más hivatali elfoglaltsága is lévén, képtelen a munkaverseny folyamatos központi szervezésére, értékelésére. A munkahelyeken pedig — egyik-másik építésvezető, technikus, művezető kivételével —, a szocialista munkaversennyel, a szocialista brigádmozgalom- mal alkalmanként, ötletszerűen, felületesen foglalkoznak. De a szakszervezeti bizottság két függetlenített vezetőjének sem sikerült mindeddig elérnie, hogy a szak- szervezeti bizottság, a szakszervezeti tanács, a műhelybizottságok valamennyi tagja, legalább közvetlen munkahelyén rendszeresen foglalkozzék a szocialista brigádmozgalom aktuális problémáival. Így hát, forma szerint van ugyan kinek foglalkoznia a szocialista brigádmozgalom, a. munkaverseny kérdéseivel, de félő, hogy a sok bába között elvész a gyermek. A vállalat vezetője valamit megsejtett ebből, mert szorgalmazza, hogy időről időre ösz- szehívják a mozgalom képviselőit, a minap megtartott értekezlethez hasonló tanácskozásokra. Sajnos azonban ezeken a gyűléseken félelmetesen ugyanazok a problémák ismétlődnek, immár évről-évre. Csizmadia Géza emberek meg dolgoztak, ahogy a munka menete kívánta. Mert szeretik falujukat, és ha kell, dolgozni is tudnak érte az emberek. A faluba vezető út két oldalán tiszták, gondozottak a szamócáskertek. Pedig nagy területről, csaknem száz holdról várnak termést. Sokat kell azon “hajlon- gani a deréknak, még elérkezik a szüret ideje. Tóth József, az Alkotmány Termelő- szövetkezet elnöke mondja, hogy a szamóca hárommilliós bevételt hozott tavaly. S hogy a növénytermesztés szerencsésen ötvöződik az állattenyésztéssel, az eredmény sem marad el. Évről évre jobban gazdálkodnak. Éppen a napokban került nyilvánosságra: az Alkotmány Termelőszövetkezet a legjobbnak bizonyult a megyében — tavalyi eredménye alapján — a gazdálkodási versenyben. Országosan pedig a háromezer holdon aluli termelőszövetkezetek kategóriájában a hatodik helyet szerezték meg. Büszkék az eredményre a vezetők, s elégedettek a tagok. Kifizettek majd 5 millió forintot részesedésként. Egy dolgozóra átlagosan 29 ezer forint jutott. S éppen úgy mint az iparban, bevezették a nyereségrészesedést is. Kern a fiatal Ami a kiváló eredmények ellenére is aggasztja a szövetkezet vezetőit, az az, hogy kevés a munkabíró fiatal. Ügy volt az egészen mostanáig, aki csak tehette, ment dolgozni Budapestre, Salgótarjánba, Balassagyarmatra, llomhányi Rezső főkönyvelő szerint a rendszeres munka, a biztos jövedelem nem marad hatástalan a fiúkra, lányokra. Ta- lán-talán megtörik a jég. Még nem sokan, de már hazajöttek az ingázók közül. Tíz-tizenkét fiatal dolgozik a három szomszédos tsz — Drégelypalánk, Hont és Ipolyvece — társulásával létrejött szörpfeldolgozó és ládaüzemben. Balogh Sándor, a tanácselnök is hasonlóan nyilatkozik, amikor a tanácsházán fiatalokról esik szó. A Hunyadi úton, ahol a fiatal házasok építkeznek, lassan ugyan, de szaporodnak az új házak. Most mintegy 40 ezer forintos költséggel, villamosítják az utcát. Mint mondja, kedvet szeretnének csinálni a házépítéshez másoknak is. Mert úgy van az már, aki a faluban épít. az előbb-utóbb hazajön dolgozni. ♦ Társulás a vízért Ha már a gondokról van szó, Balogh Sándor előhuza- kodik a vízzel. Maga sem tudja, hogy hányadszor teszi, sajnos nincs még eredménye. Pedig Deme Lajos, az iskola igazgatója, Trenyik Pál, Busái Károly és Mihály István tanácstagok mind azt mondják: az egészséges, jó ivóvíznél nem kaphatna nagyobb ajándékot Ipolyvece. Mint később kiderült, háromszáz család kívánságát sűrítették ebbe az egyetlen . mondatba. Elsősorban is azokét, akik ilyenkor nyáridőben beállnak a korsós felvonulásba, s a falu egyik végéről mennek le a másikra vízért. Régóta járják az utat, s bizony még jármok is kell egy ideig. Mert a kívánság megvolna, csak a pénz, az gyűlik nehezen. Balogh Sándor, a tanácselnök nemrégiben tárgyalt a vízügyi igazgatóság szakembereivel. Ügy mondták neki, legalább négy és fél millióra volna szükség, hogy elkészítsék a szükséges terveket, felépüljön a vízmű, amely a falu egész hat kilométeres hosz- szúságában jó vizet árasztana a kutakba. Most éppen a nagy számolások idejét élik a veceiek. De akárhogy is szoroznak, semmiféleképpen sem tudnak ösz- szehozni másfél milliónál többet. Ebben már benne van a hároméves községfejlesztési tartalék, a társadalmi munka értéke, és a lakosság hozzájárulása a vízhez. A vízműtársulás megalkulásához ugyanis csatlakozott a község nagy része. A 2S00 forintos hozzájárulás azonban kevésnek bizonyult, megtoldják 500 forinttal. Ennyire futja saját erejükből. A hiányzó 3 milliót kölcsön' kérik az OTP-től. S ez az a része a dolognak. amely szinte csigalassúsággal halad. Az ígéret, hogy meglesz a pénz, már náluk, van régebbről • Azt mondja a tanácselnök, nem kisebb helyről. mint a megyei tanácsról érkezett. Csak az ígéretre nem fizet az OTP. A konkrét intézkedésre várnak most már. Mert ha előre mozdulna a dolog, akkor a víz is megvolna egykettőre. Az idén elkészülnének a tervek, jövőre pedig megindulna, s be is fejeződne a munka Ipoly- vecén Vincze ístvánné Csillasok csillagok a ide vízióban .4 Magyar Úttörők Országos Szövetsége és a Magya; Rádió és Televízió rendezésében kerül sor május 11-én, vasárnap délelőtt a „Csillagok, csillagok. . című népdal- verseny harmadik adására. A népdalosok versenye ezúttal azért is érdekes számunkra, mert. a vasárnapi vetélkedőn szerepelnek azok a nógrádi úttörők, akik bekerültek az elődöntőkre. NÓGRÁD — 1969, május 9., péntek 3
