Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-08 / 103. szám
Családi ház Hugyagon Esztendőként néhány sor tégla. Esztendőként növekedett, magasodott a ház Hugyagon. Most már kevés híján készen áll Jónásék új otthona. Belül már nincs is mit tenni. Friss festésszag tölti be a két szobát, vadonatúj a díszes csempével kirakott cserépkályha is. Kinn az udvaron azonban valóságos építészeti felvonulás. Símítókanalak, csöbrök, deszkák, lapátok, Jónás Mihály csaknem egész családjával egyetemben itt hajladozik, kőműveskedik, hogy mihamarabb készen legyen az oszlopos veranda is. Aztán már csak be kell vakolni n Mz elejét, és ...végre pontot tehetnek 10 évi mu.ava vegére. Mert éppen 10 éve már, hogy Jónás Mihály ék belevágtak a házépítésbe. Jónás Mihályné alacsony termetű, telt asszony. Leül egy percre a szobában, a cserépkályha mellé, és ölébe nyugtatja két kezét. Végigjár- tatja szemét a falakon, a sokszínű, sokmintájú festésen, amire mindig rácsodálkozik, valahányszor belép. Üj még, meg kell szokni. Emelt fővel, büszkén mondja: — Látja, ha egy évvel korábban jött volna, itt még nem sok minden volt. Azóta máx- szépen gyarapodtunk, igaz, meg is dolgoztunk érte. Mj nem vettünk fel kölcsönt az építkezésre. Pedig az utcánkban ez a sok új épület majdnem mind kölcsönből épült. Azt gondoltuk, nem jó tartozni, majd inkább szép lassacskán meglesz anélkül. Ügy is lett minden, ahogyan elterveztük. Még egy nyárikonyhát is ragasztottunk a Nagyszabású „harci túrára” készül a kisterenyei általános iskola 443-as számú, Hámán Kató úttörőcsapata. A kisterenyei pajtások május 24-én, a meghívott katonafiatalokkal közösen rendezik meg azt a harci túrát, amely felvonulásában, mozgásirányában megközelítőleg élethűen utánozza a Tanácsköztársaság munkáskatonáinak 1919. május 22-én az ínterház végébe, a bentit majd csak télen használjuk. Jónás Mihály éppen a felesége ellentéte. Magas növésű, szikár termetű férfi. Útépítkezésen dolgozik. Már 20 éve, hogy ez csinálja. Jó munkás, meg is becsülik. Igaz, erről ő nem beszél- de Marika n 'á- nya, máris hozza a három Kiváló dolgozó oklevelet, a két Kiváló dolgozó jelvényt, meg akad ott még más dicsérő írás is. A férfi keze csuklóig malteros, csak egy percre nézett be a szobába, de azért valamit ő is hozzátesz a ház történetéhez: — Ha hiszi, ha nem, húszezer forint volt az összes pénzünk, amikor belevágtunk, így hangzásra szép summa ez is, de egy ekkora házhoz ugyancsak kevés. Szűkre kellett tartani a gyeplőt, hogy összerakjuk a többit is. Nem mondom, megérte. Máris fordul ki az ajtón, estéig legalább a konyhaajtóig meg akarja csinálni a verandát. A felesége invitál az udvarra: — Nézze meg, mi mindenünk van ott is. Ezek a libáink. Aztán kinyit még egy ólat, két hatalmas koca visítva tülekedik ki rajta. Az asszony szeretettel méregeti őket. — Úgy visítanak, mintha legalábbis napokig nem ettek volna. Pedig most tömte meg a bendőjét mind a kettő. Csak hadd egyenek, hadd hízzanak, jók lesznek majd a lagzira! — Lagzira? Nevetve szabadkozik: — Persze, hiszen még nem is mondtam! Május végén nagy esemény lesz nálunk, venciós csapatokkal vívott győztes harcát. A kisterenyei népkertben megrendezésre kerülő túrán résztvevő pajtások és katonák csoportjai részben a salgótarjáni és budapesti munkászászlóaljat, részben az intervenciós egységeket kénvi selik, és az egykori dokumentumon álapjan „harcainak” egymással. A túrán háromszáz terenyei pajtás és ötven katonafiatal vesz részt. lagzi a javából. Méghozzá nem is egy, mindjárt kettő! Férjhez megy a lányom, a fiam meg nősül, egyszerre tartjuk mind a két esküvőt. így lesz a legszebb. Az ólak mögött fribsen művelt földű, hosszú kert. Jó- násné gazdaszemmel tekint körül: — Ide mind krumplit vetettünk. Terem majd jó néhány zsáknyival. Marika a vőlegénnyel szép egyetértésben takarja az elvetett krumplit. Közben egymás ügyetlenségét kacagják. Hogyisne, hisz Marika ápolónő, hogy jön hozzá a kapa?! A fiú meg nevetve mentegetőzik: — Katonáéknál bizony nem tanították nekünk a krumplitakarást. Pedig most de jól jönne! A jövendőbeli anyós kiveszi kezéből a kapát, a kis gödrök egymás után tűnnek el ügyes keze nyomán. A fiú meg is jegyzi: — Így nem kunszt. Ha én is olvan résen dolgoznék a tsz- ben mint mama, értenék a ÍOidiio/.. — Na fiam, hát így kell — mondja Jónásné, és visszaadja a kapát. — Most már haladhattok gyorsan. Bemutatja a fiát is, igaz, csak fényképről. Az is akkor készült, amikor ifj. Jónás Mihály még újonc volt. Most épületlakatos. Ö is, mint húga, édesanyjuk nagy szemét örökölte. Megint csak a lagzira terelődik a szó. — Lesz legalább száz vendég. Nagy a család, senkiről sem szabad megfeledkezni. Meg aztán én is azt mondom, hadd osztozzanak csak minél többen a mi nagy örömünkben. Az állataimat is akkorra nevelem. Marikának már megvan a hozománya. Hä én semmivel is jöttem el otthonról, neki ne legyen hiánya semmiben. Nem eresztjük el üres kézzel a fiút sem. Ami meg hiányzik, majd megszerzik mindketten közösen. — Hát így vagyunk, látja — szól kicsit fáradtan Jónásné. — Azon van az ember, hogy gyarapodjék. Mi is azon vagyunk... Szendi Márta A déli harangszó után ** érkeztünk Bánkra. Szorgos asszonykezek dolgoztak az udvarokon és a kertekben. Az öreg műemléktemplom melletti iskolából a nap eseményeit tárgyalva jöttek ki a másodikosok. Akár a felnőttek — munka után. A bánki iskola mindössze kéttantermes. A felső épületbe kopogtattunk be először. Szerencsénk volt, éppen szünetet tartottak. Juhász Jószef- né, az iskola vezetője nekitámaszkodott a cserépkályhának, úgy mesélt: — Közel tíz éve mór csak alsó tagozat működik Bánkon. A felső tagozaton alig pár gyerek tanult, így aztán nehéz volt haladni velük. — Most hova járnak ezek a gyerekek? — Rétságra. Öt kilométerre van tőlünk. Vonattal járnak be. Már többször kértünk iskolabuszt, de a MÁV AUT mindig visszautasította a kérést. A vonaton felügyelet nélkül utaznak a gyerekek, csoda, hogy eddig nem történt baleset. — Nem. jelent nagy törést az utazás? — De igen. Az új környezet először idegen nekik. Ma már átjárunk a negyedikesekkel Rétságra, hogy ismerkedjenek, barátkozzanak leendő osztálytársaikkal. A tapasztalat azt mutatja, hogy volt tanítványaink ötödikben visszaesnek, hatodikban viszont már egy szinten mozognak az ottani gyerekekkel. ■k A felügyelet nélküli utazás elgondolkoztató tény. És mellette a másik: hogyan kapcsolódnak be az utazó gyerekek a falu életébe? A válasz magától adódik: — Kiesnek a falu életéből, a nevelés szempontjából. A különböző ünnepségeken is csak az alsós gyeLáto^atái a «•Iiú§gyái*baiiM Balassagyarmat város legszélén, közvetlenül a müút mentén dolgozik a megye egyetlen húsipari üzeme, a Pest—Nóg- rád megyei Húsipari Vállalat Balassagyarmati Gyára. Mindössze 237-em dolgoznak itt, mégis a megye csaknem teljes húsigényét ők elégítik ki. A látogatás célja ezúttal: megvizsgálni, hogy az innen kikerülő húsáruk higiénikus körülmények között készülnek-e el, s a szállítás megfelel-e a közegészségügyi követelményeknek. A marhavágó tágas helyiségében átható a vér- és hús- szag. Az üzem egyik végében szúrótagló alá fektetik az állatokat, majd megnyúzzák, a helyiség másik részében erős kampókra felakasztva már bontják, szeletelik a húst. Az általános tisztaság megfelelő, kifogás csak a falak szennyezettsége és a helyenként fel töredezett padozat ellen emelhető. Ugyanezt tapasztaltuk a sertésfeldolgozóban, ezt a részt azonban májusban rendbehozzák, felújítják. A húshűtőben nincs mindenütt alátét a húsok alatt, egyes darabokat közvetlenül a padozatra helyeznek, ami nem felel meg az egészségügyi szabályoknak. A főző-füstölő helyiségben egyszerre 6 mázsa kolbász függ az állványokon. Ez a húsára elkészítésének utolsó fázisa, a késztermék ezután a raktárba kerül. A gyárban végzett egészségügyi őrjáratok alkalmával majd minden esetben a szállítási körülményeket kell szóvá tenni. Lassan már rendszeres a szállítási gond, ezúttal sincs minden rendjén, öt-tíz perce figyeltük már a rakodást, amikor néhány dolgozó elszaladt az egyébként kötelező fehér gumicipőért. A többiek azonban továbbra is utcai cipőben tartózkodtak a szállító kocsiban. Az is szembetűnő, hogy a hús takarására szolgáló lepedőik tisztasága messze elmarad a megkívánttól. A gyárnak 7 saját gépkocsija van, négyet bérel. A négy kocsi közül három nyitott, a leggondosabb takarás sem elegendő ahhoz, hogy szállítás közben a hús ne szennyeződjék. A higiénés szállítási feltételek megteremtésére bizony hathatós intézkedéseket kell tenni. Többek között szállítás előtt ellenőrizni kell a gépkocsik belső mosását. Mielőtt a kocsi elhagyná a gyár területét, meg kell vizsgálni a szállító dolgozók ruhájának tisztaságát, a takarólepedők állapotát. Gondos felügyelet szükséges a hús kocsiba rakásakor is. Az üzemi konyha házatáján is akadt kifogásolni való. pedig ahol 150 személy ebédjét főzik, különösen vigyázni kell az egészségügyi szabályok betartására. A szárazáruraktárban egyes árukat rosszul tárolnak, a liszteszsákok egy része alátét nélkül, közvetlenül a padozaton áll, a feldolgozásra váró hús fedetlen, s ráfér egy alapos súrolás az edénytároló polcokra is. Élethű úttörő „harci túra" Minoseglánc Egy nyílatlcozcst és ami mögötte iran „A Kőbányai Porcelángyár III. sz. telepén, a gépműhelyben dolgozó Lenin szocialista brigád ...” Alig húsz ember, többségükben fiatalok. Tágas csarnokban gépek fölé hajolva dolgoznak. Esztergályosok, marósok, szerszámkészítők. A csarnok végéhez illesztett irodában Vancsai József, a részleg művezetője, Makai Géza gyárt- mány előkészítő és Gyimesi László szerszámszerkesztő ül. Odébb, egy másik kis műhelyben lvitz László csoport- vezető. A vállalat híradásipari porcelántermékeit : villanykapcsolók, konnektorok és foglalatok porcelán betétköveit többek között olyan országos vállalatok alkalmazzák, mint a Transzvill, a Ganz-Kapcsoló Művek és az Egyesült Izzó, de exportra is bőven jut belőlük. A Kőbányai Porcelángyár szinte minden mennyiséget eltudna adni. A Balassagyarmaton gyártott sajtolószerszámok problémája — tágabb horizonton szemlélődve — tehát egy kicsit a porcelánipar és az egész magyar erősáramú technika ügye. A periférikus helyzet, s az, hogy a kész gyártmányokat „látatlanban” a központban minősítik, a kiszolgáltatottság érzését keltheti a gyarmatiakban. Mindezek ellenére a szerszámműhely dolgozói munkájukat teljesértékűnek tudják. „.. .magáévá teszi a Nóg- rád megyében dolgozó szocialista brigádok felhívását, és csatlakozni kíván a minőséglánc mozgalomhoz.” A brigád három hete ült össze, ekkorra kristályosodtak ki azok a nézetek és vélemények, melyek az itt végzőit munka minőségének emelését és teljes értékűnek való elismertetését célozták. „Ennek értelmében a brigád elhatározza, hogy az általa készített különféle gyártmányoknál fokozza a minőség javítását...” | A húsz ember órabérben • dolgozik. Az ideküldött legyártandó, vagy kijavítandó szer- számdarabok munkalapjára a központban ugyan írnak munkaidőt, de ez inkább csalt tájékoztató jellegű. Az egyedi daraboknál — márpedig az itt megmunkált szerszámok jórésze egyedi — öt, tíz, de akár harminc százalékos időeltérések is adódnak. Egy-két óra tehát nem számít. Az viszont már jelentős kiesést okoz, ha a hibásan elkészített szerszámokat utójavításra kell kiadni. A minőség javításával tehát itt, az utójavítások csökkentésénél lehet, és kell eredményeket elérni — vallják a balassagyarmatiak. . -úgy, hogy önellenőrzést vezet be, és csak jó alkatrészeket, illetve minőségileg megvizsgált gyártmányokat továbbít. Vállalja továbbá a brigád, hogy a gyártmányokra fordított időt fokozatosan csökkenti, s a meghatározott és előirányzott időkkel úgy gazdálkodik, hogy a határidőket teljesíteni tudja.” Az önellenőrzésről eddig még nem esett szó. A brigádértekezlet összehívása előtt számos feltételezés és ellenvetés hangzott el, többek között olyan is, hogy egy ilyen nyilatkozat papírra vetése tulajdonképpen „öngyilkosság”. Hogy mégis leírták és elküldték, azt bizonyítja, hogy a brigádtagok bíznak magukban. A brigád tagjai egyénenként is részt vesznek az önellenőrzésben, műszaki rajztól eltérő darabot — megfogadták — nem adnak ki a kezükből. Ezeket a felajánl ás oka t_J gazán csak az tudja értékelni, aki ismeri a porcelánsajtolás technológiáját. A próbasajtolás — a fémsajtolással ellentétben — még a legprecízebb munka esetén is rendellenességeket mutat ki sokszor ott is, ahol a gyártók semmi hibát nem vétettek. Jellemző, hogy az elkészített szerszámokat, mivel majd minden esetben akad rajtuk tennnivaló, csak a kipróbálás után edzik. „A brigád a fentiek teljesítéséhez a központtól a következőket kéri:” Most a kívánalmak következnek — valamit valamiért. Csakhogy ezek a pontok nemcsak a balassagyarmati részleg, hanem végső soron a pestiek érdekében is íródtak. „Biztosítsa a központ a folyamatos szerszám- és anyagellátást. Időben gondoskodjon szerszámkészítő és kisegítő munkáról. Gyártmányaink minőségi átvételét, minősítését lehetőleg állandó jelleggel kijelölt személy végezze, s az tájékoztassál bennünket az értékelésről.” A kérések a szerszám- és alapanyag-ellátással kezdik — ezek biztosításában a múltban sem voltak fennakadások — folytatják a kisegítő munka, majd az egyszemélyes átvétel szükségességével. A pontokba szedett kérelmeket Kőbányán, a központi szerszámműhely műhelybizottsága is elolvasta, s ott jártunkkor Újhelyi Gyula művezető már az ezek hatására hozott intézkedésekről is beszámolhatott. A Balassagyarmatról érkező szállítmányok ügyét teljes egészében Orbán Lajos gyártmányelőkészítő vette a kezébe, aki a kapcsolatok elmélyítése érdekében az eddiginél gyakrabban jár le a vidéki városba. A pestiek — Funavics Gyula művezető és Dominkó György gyártáselőkészítő, valamint a már említett Újhelyi Gyula és Orbán Lajos — legnagyobb jelentőségű intézkedése eddjg az volt, hogy intézkedéseket tettek a kiadott munkák ütemezése érdekében. „Reméljük, hogy a mozgalomhoz való csatlakozásunk eredményes lesz, és erősíteni fogja a minőségláncot. Balassagyarmat, 1969. IV. 14.” Ehhez csak annyit tehetünk hozzá: mi már nemeseik reménykedünk, hanem gratulálunk is, és további sikereket kívánunk. (B. L.) Ok, harminchaían rekek működnek közre. Kicsi a bors, de erős — mondja a közmondás. így van ez Bánkon is. Szívesen dolgoznak, segítenek a gyerekek. Nyáron sok a rendezvény. Kik csináljanak valamit? Maradnak ők. Legfrissebb munkájuk kezenyo- mát őrzi a kiskert is, az iskola mellett. A bánki iskolába kilencnven százalékban szlovák anyanyelvű gyerekek járnak. Nemzetiségi nyelvet oktató iskola. Otthon már csak a szülők beszélnek szlovákul, a gyerekek alig, de aztán belejönnek. Budapestről, a szlovák szövetségtől kapnak könyveket. Hetenként kétszer, szerdán és szombaton van dupla anyanyelvi órájuk. Kissé szerencsétlen megoldás, de nem tudnak mást csinálni. Szlovák szakos nevelőjük három faluban tanít, csak így tudja idejét beosztani. Körülnézek a tanteremben. A falakon szemléltető eszközök, melettük a Hattyú-őrs jubileumi faliújsága a Tanács- köztársaság tiszteletére. A vitrinbe hímzéseket gyűjtöttek össze. Fészerekből, padlásokból szedték elő a régi holmikat. A megmentett hagyatékok az öregek emlékét őrzik, egy falu népművészetéről mesélnek. A gyerekek énekórára készülnek. Bakos Éva a rádió gyermekkórusába felvételizett kétszer, fel is vették, de szállást nem tudnak neki szerezni. Évi nem tört le. Megpróbálja mégegyszer. Aztán énekelni kezd: Haj de fényes nap van, Rózsabimbó pattan... A többiek mosolyogva figyelik átszellemült arcát. A tiszta gyerJ mekhang napfénnyel tölti be >a tantermet. * Jő képességű gyerekek ta 'nulnak a bánki iskolában. >Évek óta nem volt bukás. Si- ,mon Zsuzsa a diáktakarékossági napra írt dolgozatával harmadik helyezést ért el, Rudnai Rozália a világtakaré kossági nap alkalmából rendezett megyei rajzpályázaton lett első. Nem véletlenül. Takarékosak ezek a gyerekek. Két háromszáz forintot gyűjtenek össze fejenként egy év alatt. Meglátogattuk az alsó iskolát (tantermet) is. László Erzsébet a negyedikeseknek tartott éppen gyakorlati órát. Térítőt készítettek anyák napjára. A fiúk is ügyesen bántak a tűvel, a keresztszemes mintával ők is megbirkóztak. Szép tavaszi napra ébredtünk — olvastuk a táblán. A szótagolást gyakorolták az előző órán. A falakon itt is tányérok és tojásfüzér. A tanítónéni készítette. ♦ . Bánkon az iskola adja a falu kulturális életének alapját Juhász Józsefné az iskola vezetése mellett tevékeny szerepet vállal a nőtanácsban, a Hazafias Népfrontban, az egészségügyi és művelődésügyi állandó bizottságban. A gyerekek révén próbálják megmozgatni a felnőtteket. A TIT- előadásokat is az iskolában tartják, az egyre otthonosabb iskolában. Tavaly vezették be a vizet. Most a padlót, ablakokat és az ajtókat kellene felújítani. Készül az új kerítés is. Egyszóval van munka bőven. — Fegyelmezettek a gyerekek. Örömmel lehet velük dolgozni — fordul felénk búcsúzáskor Juhász Józsefné. — Ok harminchaían komoly közösséget jelentenek, bármikor lehet rájuk számítani. Molnár Zsolt Hasznosi újdonságok Rendbehozzák Hasznos község legrégebbi utcáját, a Petőfi utcát. Mintegy 700 méteres szakaszon portalanítjáfc az utcát, s ezzel egyidőben új hidat építenek a Kövicses patakon. A másfél millió forintos munkával két legyet ütnek egy csapásra a hasz- nosiak: új köntöst adnak a község legrégebbi utcájának, s korszerű lesz a termelőszövetkezethez vezető bekötő út is. A hídterv és útterv már készül, a kivitelezéshez még az első félévben hozzáfognak. A munkát év végéig befejezik. A pásztói TÖVÁLL kivitelezésében új óvoda épül Hasznoson. A létesítményben 25 apróság kap majd helyet. A kivitelező szóbeli ígérete alapján az eredetileg tervézett szeptember 30-i határidő helyett előbb megnyithatja kapuját az új óvoda. Május 18-án avatjak Mat- rakeresztesen a hősi haiált halt felszabadító szovjet katonák tiszteletére emelt emlékművet. A hegyoldalban álló impozáns emlékművet a hasznosiak és a mátrakeresz- tesiek közös öszefogással készítették. NÖGRÁD — 1969. május 8., csütörtök t
